Bfv.679/2024/16 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], 306 rendbeli felbujtóként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont], 38 rendbeli felbujtóként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] és 5 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 6 év szabadságvesztésre, 500 napi tétel pénzbüntetésre és végleges hatályú ügynöki marketing tevékenység foglalkozástól eltiltásra, valamint mellékbüntetésként 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá az I. rendű terhelttel szemben 41.176.995 forint vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetést fegyházban kell végrehajtani, amelyből az I. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 50.000 forintban állapította meg, és kimondta, hogy az így kiszabott 25.000.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 50.000 forintonként kell egy-egy napi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni; terhelt2 III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], 306 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] és 38 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont]. Ezért a III. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 300 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésként 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés büntetést fegyházban rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a III. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000 forintban állapította meg azzal, hogy az így összesen kiszabott 3.000.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 3 10.000 forintonként kell egy-egy napi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni; terhelt3 IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], 277 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] és 30 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont]. Ezért a IV. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 300 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésként 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést fegyházban rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a IV. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000 forintban állapította meg azzal, hogy az így összesen kiszabott 3.000.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 10.000 forintonként kell egy-egy napi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. A bíróság a IV. rendű terheltet 1 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont) és 1 rendbeli bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntettének kísérlete [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmentette; terhelt4 V. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(4)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont], 41 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] és 6 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont]. Ezért az V. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 2 év 9 hónap időtartamú szabadságvesztésre és 300 napi tétel pénzbüntetésre, valamint mellékbüntetésként 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. A bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintban állapította meg azzal, hogy az így összesen kiszabott 900.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 3.000 forintonként kell egy-egy napi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni; terhelt5 VII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. ba)és
2. bc)pont,

(4)bekezdés

1. b)és
2. c)pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont], 180 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] és 31 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont]. Ezért a VII. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap szabadságvesztésre, 350 napi tétel pénzbüntetésre és végleges hatályú ügynöki marketing tevékenység foglalkozástól eltiltásra, mellékbüntetésként 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintban állapította meg azzal, hogy az így összesen kiszabott 1.050.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 3.000 forintonként kell egy-egy napi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni; terhelt6 VIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont], 45 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont], 1 rendbeli Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 4 társtettesként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont] és 6 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont]. Ezért a VIII. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 2 év 9 hónap szabadságvesztésre, 250 napi tétel pénzbüntetésre és 10 év ügynöki marketing tevékenység foglalkozástól eltiltásra, valamint mellékbüntetésként 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. A bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintban állapította meg azzal, hogy az így összesen kiszabott 750.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 3.000 forintonként kell egy-egy napi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni; terhelt7 XIX. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 28 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés c) pont]. Ezért a XIX. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 1 év 8 hónap szabadságvesztésre, 160 napi tétel pénzbüntetésre és 10 év ügynöki marketing tevékenység foglalkozástól eltiltásra, valamint mellékbüntetésként 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap. A bíróság a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.000 forintban állapította meg azzal, hogy az így összesen kiszabott 480.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 3.000 forintonként kell egyegy napi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre átváltoztatni. A bíróság terhelt7 XIX. rendű terheltet 1 rendbeli társtettesként, bűnszervezetben elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés

1. c)pont] miatt emelt vád alól felmentette. A magánfelek által bejelentett polgári jogi igényeket érdemben elbírálta és rendelkezett az azokhoz kapcsolódó eljárási illeték megfizetéséről. Az elsőfokú bíróság a helység1i Járásbíróság 2018. szeptember 4. napján kelt 59.Bny.131/2018/2. számú – a helység1i Törvényszék mint másodfokú bíróság Bnyf.77/2018/3. számú határozata folytán 2018. november 27. napján véglegessé vált – végzésével a terhelt8 II. rendű terhelt tulajdonát képező cím1 alatti ingatlan 1⁄4 tulajdoni hányada, terhelt4 V. rendű terhelt tulajdonát képező rendszám1 forgalmi rendszámú, Saab típusú személygépkocsi, valamint rendszám2 forgalmi rendszámú, Kawasaki típusú motorkerékpár zár alá vételét feloldotta. A zár alá vétel feloldásának végrehajtását – a vádlottak önkéntes teljesítése vagy a végrehajtási eljárás kezdeményezése céljából – az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapra felfüggesztette. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt helység1i Törvényszék a 2024. február 14. napján kihirdetett 8.Bf.38/2023/188. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű, terhelt3 IV. rendű, terhelt6 VIII. rendű és terhelt7 XIX. rendű terheltek vonatkozásában is megváltoztatta: terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek vonatkozásában a bűncselekmények minősítésénél a bűnszervezetben történő elkövetésre utalást mellőzte, és ezen terheltekkel szemben a büntetést, mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben tekintette kiszabottnak; terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt7 XIX. rendű terheltek vonatkozásában helyesbítette az ítéleti tényállás pontjaira történő elsőfokú ítéleti hivatkozásokat; pontosította a bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket, módosította a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű, terhelt3 IV. rendű, terhelt6 VIII. rendű és terhelt7 XIX. rendű, valamint terhelt4 V. rendű és terhelt5 VII. rendű terheltek vonatkozásában is helybenhagyta. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 5 [3] II. A bíróság jogerős, a vádról rendelkező határozata ellen terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védője, terhelt4 V. rendű terhelt, terhelt5 VII. rendű terhelt és terhelt6 VIII. rendű terhelt védője és terhelt7 XIX. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [4] 1. terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védője a felülvizsgálati indítványát a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 648. §
2. a)pontjára, valamint a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjára alapította. [5] Álláspontja szerint az eljárt másodfokú bíróság törvénysértően vont következtetést a bűnszervezetben elkövetésre, tekintettel arra, hogy figyelmen kívül hagyta a bűnszervezet törvényi definíciójának egyes elemeit és a jelenleg irányadó bírói gyakorlatot, továbbá részletes indokát sem adta annak, hogy a bűnszervezet meglétét milyen tények alapján tartotta megállapíthatónak. A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjában meghatározott bűnszervezet vonatkozásában előadta, hogy az a résztvevők számát tekintve látszólag a csoportos elkövetés fogalmára épül, attól azonban lényegesen eltérő dogmatikai karakterrel rendelkezik, tehát nem speciális csoport és nem is speciális bűnszövetség. Kiemelte, hogy ez az elkövetési forma csak szűk, valóban maffia-jellegű keretek között működő társas elkövetés esetén állapítható meg. Hivatkozott továbbá a 4/
2. Büntető Jogegységi Határozatra, amely értelmében a bűnszervezetben elkövetőnek fel kell ismernie, hogy magatartása egy bűnszervezethez kapcsolódik és át kell látnia a bűnszervezet működését. [6] A védő a terheltek előzetes megállapodása körében kifejtette, hogy az I. rendű terhelt egyedüli elhatározása volt inkriminált célra a "szervezet kialakítása", ahhoz a II. rendű terhelt a cselekvőségével legfeljebb hozzátett, de arra, hogy megállapodtak volna ötévi vagyezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény szervezett elkövetésében, az ítéleti tényállásban nincs ténymegállapítás. [7] Érvelése szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a gazdasági társaság nevében jogszerűen kötöttek bérleti szerződéseket az ingatlanokra, ahol az üzlethelyiségeket ,,közérzetjavító központ” megjelöléssel látták el és az illetékes hatóságoktól működési engedélyt kértek és kaptak wellness és közérzetjavító termékek értékesítésére. Az egyes üzlethelyiségekbe a pénztárgépeket beszerezték és számla ellenében értékesítették a termékeiket, továbbá a munkavállalók munkaszerződés alapján vettek részt az értékesítési folyamatban. Álláspontja szerint – a 4/
3. Büntető Jogegységi határozatban foglaltakkal szemben – a jogerős ítélet a bűnszervezetben elkövetés megállapítása során a bűncselekmények elkövetésében történő előzetes megállapodás tényét adottnak, eleve létezőnek tekintette. [8] A bűnszervezet tagjainak száma vonatkozásában kifejtette, hogy az eljárás alatt semmilyen adat (bizonyíték) nem merült fel a III. rendű és a IV. rendű terhelt vonatkozásában arra, hogy a tudatuk átfogta volna az értékesítés során alkalmazott módszerek (ijesztegetés, túlzás stb.) megtévesztő, jogsértő voltát, továbbá azt, hogy az értékesítésből származó bevétel jogtalan haszon. [9] Logikátlannak tartotta azt az ítéleti megállapítást is, mely szerint az értékesítési folyamatban a középső szinten elhelyezkedő azon üzletvezetők vonatkozásában nem volt megállapítható a bűnszervezetben elkövetés, akik „fentről” utasításokat kaptak és ez alapján a felügyeletük alatt dolgozó alkalmazottaknak utasítást adtak. [10] A hosszabb időre szervezettség körében előadta, hogy a kereskedői tevékenység a forgalomba hozatalt is magába foglaló, attól tágabb körű olyan tevékenység, amely rendszeres és ismétlődő adásvételek útján valósul meg, s mint ilyen, feltételezi a kapcsolatok kialakítását, eladók és vevők felkutatását, ennek során közvetítők igénybevételét, előzetes megbeszéléseket, a termékek bemutatását/megtekintését, tárolását, szállítóeszköz Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 6 igénybevételét, csomagolást, elosztást. Álláspontja szerint életszerűtlen és a gyakorlatban elő sem forduló az a kereskedés, mely nem foglalja magában a vevői kör felkutatását és ennek során a kapcsolatok kialakítását. Így elképzelhetetlennek tartotta azt is, hogy a terméket értékesítő személyeknek ne legyenek értékesítési vonalai, amelyeknek a megléte önmagukban – a kereskedelmi tevékenység jellegéből eredően – nem alapozzák meg a bűnszervezetben elkövetés megállapítását. [11] Mindezekre tekintettel a jogalkalmazónak a megállapított tények alapján vizsgálnia kell azt, hogy az elkövetők között kizárólag a bűncselekmény jellegéből adódó, szükségszerű együttműködés alakult ki, vagy ezt meghaladóan olyan magasabb szintű szervezettség jött létre, amely megfelel a bűnszervezet fogalmának, azaz el kell különíteni a szükségképpeni szervezettség és a magasabb szintű, bűnszervezetre jellemző szervezettséget. Kifejtette, hogy a bűnszervezetben elkövetés megállapításához elengedhetetlen, hogy a bíróság a bűnszervezet törvényben meghatározott ismérveinek megállapítását megalapozó bizonyíték alapján az ítéleti tényállásban ténymegállapításokat tegyen, ez azonban a III. rendű és a IV. rendű terheltek esetében az ítélet indokolásából hiányzik. [12] Álláspontja szerint az „állítólagosan” elkövetni tervezett bűncselekmények alapesete büntetési tételének felső határa nem éri el az öt évet, így az a bűnszervezeti elkövetés megállapítását nem alapozza meg. Érvelése szerint a csalás minősített esetét – a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetést – az alapügyben eljárt bíróságok anélkül állapították meg, hogy vizsgálták volna az egyes sértettek vásárláskori egészségügyi és mentális állapotát. Elmulasztottak bizonyítást felvenni arra, hogy az értékesítés tárgyát képező termékek rendeltetésszerűen használhatóak voltak-e, illetve arra is, hogy az értékesített termékek egészségre gyakorolt hatása igazolható-e. E kérdésekre adott pozitív válaszok esetén ugyanis kizárólag az lett volna megállapítható, hogy a III. rendű és a IV. rendű terheltek a tisztességtelen piaci magatartás körébe tartozó utasítást/tájékoztatást adtak az értékesítőknek azzal, hogy a megvásárlásra ajánlott termékek tulajdonságait valamelyest túlozzák el, de az értékesítés a működési engedéllyel rendelkező üzlethelyiségben történt számla és termékre adott jótállási jegy ellenében. Ez a magatartásuk azonban nem a csalás törvényi tényállását valósítja meg, hanem a fogyasztók megtévesztése törvényi tényállását meríti ki, amelynek a büntetési tétele nem éri el az öt évi vagy annál súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel való fenyegetettséget. [13] A III. rendű és a IV. rendű terhelt vonatkozásában kiemelte, hogy ők közvetlenül semmilyen módon nem kapcsolódtak az értékesítési folyamathoz, nem tudták és nem is kellett tudniuk, hogy az milyen módszerek alkalmazásával történik és az értékesítési lánc végén álló eladó milyen magatartást tanúsít, ebből pedig okszerűen következik, hogy azt sem tudták, hogy az a bevétel jogtalan haszon. [14] A védő a bűnszervezet hierarchikus felépítése kapcsán hivatkozott a kereskedelmi értékesítés körében szükségszerűen kialakított cégszerű működésre, amely természeténél fogva szervezettségre épül, az azonban önmagában a bűnszervezeti elkövetés megállapítását nem alapozhatja meg. Az I. rendű terheltnek az értékesítők irányába végzett oktatási tevékenysége és irányítása is a cégszerű működés részét képezi, és az ilyen irányú tevekénység csak arra vonatkozott, hogy milyen magatartásformákat tanúsítsanak az előadók/értékesítők a lehető legsikeresebb értékesítéshez, ami ugyancsak a tisztességtelen piaci magatartás körében értékelendő. [15] Álláspontja szerint mind az eladók, mind az előadók tisztában voltak azzal, hogy az értékesítés során melyek azok a határok, amiket nem léphetnek át (így pl. nem kelthették annak a látszatát, hogy orvosok). Tényként megállapítható ugyanakkor, hogy ennek ellenére előfordult, hogy volt olyan, aki ezt mégis megtette, azonban erre kifejezett utasítást nem Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 7 kapott. Az ítéleti tényállás alapján is egyértelmű, hogy az egyes értékesítési csoportok eladási magatartása és módszere nem volt teljesen azonos, ami azt igazolja, hogy erre nézve az I. rendű terheltnek nem volt eltérést nem engedő utasítása, ami ugyancsak azt eredményezi, hogy szervezettség nem volt olyan szintű, amely egy bűnszervezet hierarchikus felépítését jellemzi. [16] A védő álláspontja szerint a konspiráció hiánya körében érhető tetten a leginkább az eljárt bíróságok téves jogértelmezése a bűnszervezet megállapíthatóságával kapcsolatban, ugyanis az nem feleltethető meg a törvény miniszteri indokolásával és eltér a következetes bírói gyakorlattól is, aminek igazolására ítélőtáblai határozatokra hivatkozott. Kiemelte, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény a külvilág felé nem volt leplezett tevékenység, mivel a hatósági engedéllyel rendelkező üzlethelység nyilvánosan működött, rendszeresen nyitva tartott, a cégnév feltüntetésre került az ügyletekkel kapcsolatos okiratokon és bizonylatokon, a dolgozók neve a kirakaton feltüntetésre került és a dolgozók a valódi nevükkel ellátott névjegykártyákat adtak az ügyfeleknek. Az értékesítési folyamat egyes szintjein lévő személyek ismerték egymást, azaz a terheltek nem törekedtek arra, hogy személyük rejtve maradjon az értékesítési folyamatban résztvevők előtt. [17] A védő utalt arra is, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen céghálózat, ami működött az országban, továbbá a rendezvényeken a résztvevő nyugdíjas személyek több esetben közösen érkeztek a helyszínre, ahol ingyenesen étkeztek, majd az előadást követően hazamentek. [18] A gazdasági konstrukció kialakításában és az értékesítésre vonatkozó megállapodások megkötésében az I. rendű és a II. rendű terheltek vettek részt, az eljárás során sem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy ebben rajtuk kívül más személy is közreműködött volna, illetőleg, hogy más terhelt tudott volna erről. [19] Érvelése szerint a jogerős ítéleti tényállás nem alkalmas a konspiratív működés megállapítására sem, mert önmagában a bűncselekmény, illetve az erre irányuló szándék leplezése nem azonosítható a bűnszervezeti működés leplezésével. Kiemelte, hogy a terheltek között nem volt rejtett kommunikáció, nem használtak „virágnyelvet” egymás között, nem használtak eldobható telefonokat és az értékesítés mindenki számára nyitva álló üzlethelyiségekben történt. [20] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem tartalmaz indokolást a belső konspiráció meglétére. [21] A kifejtettek – a védő álláspontja szerint – azt a következtetést támasztják alá, hogy az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek esetében a bűnszervezetben elkövetés megállapítására törvénysértően került sor, így e vonatkozásban téves a másodfokú bíróság minősítése. [22] A védő érvelése szerint ugyancsak minden tényalapot nélkülöz a csalás minősített esetének a megállapítása és ebből következően az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek terhére megállapított vagyon elleni bűncselekmény minősítése is törvénysértő. Ennek alátámasztására – az indítványában már korábban kifejtett – bizonyítási hiányosságokra (a sértettek – bírói gyakorlat által megkövetelt – egyenkénti meghallgatására) hivatkozott, ami azt eredményezte, hogy az elkövetési magatartás jellegéből vont következtetést a bíróság a minősítő körülmény meglétére. [23] Mindezek alapján a védő elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, a bűnszervezeti minősítés mellőzését és az I., III. és IV. rendű terheltekkel szemben kiszabott büntetés jelentős mértékű enyhítését, míg másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 8 [24]
4. terhelt4 (korábbi nevén terhelt4) V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát Be.
5. § a) pontjára, valamint
6. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára és
3. b)pont
4. ba)alpontjára alapítottan terjesztette elő. [25] Indítványában előadta, hogy az egyrészt az elsőfokú bíróság téves ítéletet eredményező abszolút anyagi jogi szabálysértést követett el bűnösségének megállapításával, törvénysértő minősítésből eredően törvénysértően súlyos, az ítélet belső arányosságát is sértő büntetést szabott ki vele szemben, amelyet törvénysértő módon a másodfokú bíróság helybenhagyott. Álláspontja szerint a terhére megállapított bűncselekmény helyesen a Btk. 282. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző, és a

(2)bekezdése szerint minősülő bűnpártolás bűntettének minősül. [26] Hivatkozott a bűncselekmény befejezettségének törvényi ismérveire. Kifejtette, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó alapelvből a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a vádlott javára kell értékelni, és ez alapján az eljárás bizonyítottság hiányában való megszüntetésének vagy a vádlott ugyanilyen okból való felmentésének van helye, mivel a kétséget kizáró bizonyítás elmaradása kizárólag a vádló terhére eshet. Indokolása szerint mindez azt is magába foglalja, hogy a terhelt cselekményét enyhébben kell minősíteni, ha a súlyosabb minősítést megalapozó tényállási elem kétséget kizáróan nem bizonyított, valamint ugyanígy nem róható a terhelt terhére a kétséget kizáróan nem bizonyított súlyosító körülmény és nem mellőzhető az enyhítő körülmény terhelt javára értékelése sem annak bizonyítatlanságára hivatkozva. [27] Az „in dubio pro reo” elvének érvényesülése, valamint a közvetett bizonyítékok értékelése körében a BH 2003.145., valamint a BH 1977.

1. számon közzétett eseti döntésekre hivatkozott, melyekből kiemelte, hogy a terhelt cselekményét enyhébben kell minősíteni abban az esetben, ha a súlyosabb minősítést megalapozó tényállási elem nem kétséget kizáróan nyer bizonyítást. Egyben az ítéleti tényállás hiányosságaival kapcsolatban utalt továbbá a BH 2014.
2. szám alatt közzétett határozatra is. [28] A törvénysértő büntetés fogalma tárgyában a Legfelsőbb Bíróság és a Kúria eseti döntéseit hívta fel, valamint rámutatott az eljárási törvény e körben történt módosításaira is. Kiemelte, hogy a BH 2011.
3. számon közzétett eseti döntés értelmében a törvénysértő minősítés alapján kiszabott büntetés nemcsak akkor lehet felülvizsgálati eljárás tárgya, ha az a törvényes minősítés alapján irányadó büntetési tételkeretet meghaladja, hanem akkor is, ha ugyan a büntetési tételkereten belüli, ám eltúlzottan súlyos, mert ez is törvénysértő büntetés kiszabását jelenti. [29] Álláspontja szerint sérelmet szenved a jogbiztonság, és a bíróság előtti egyenlőség elve, ha ugyanazt a jogszabályi rendelkezést az egyes bíróságok eltérően értelmezik, mert ez eltérő jogkövetkezményt eredményez. Így a büntetéskiszabás körében sem lehet korlátlan a bíróságok mérlegelési jogköre, e vonatkozásban is érvényesülnie kell a következetes bírói joggyakorlatnak. [30] Hivatkozott arra, hogy a bűnösség kimondásához elengedhetetlen, hogy az adott bűncselekmény törvényi tényállásának minden eleme megvalósuljon, ha ez ítéleti bizonyossággal nem valósul meg maradéktalanul, akkor a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg. Így az ítéleti tényállásban sem a károkozást, sem a megtévesztésre irányuló egyenes szándékot nem lehetett volna a terhére róni, mivel kétséget kizáróan az erre vonatkozó tények nem nyertek bizonyítást, azaz nem bizonyított, hogy ő tevőlegesen részt vett volna a csalási cselekményekben. [31] Sérelmezte, hogy tanú1 tanú vallomását az elsőfokú bíróság nem tette a bizonyítás részévé, ugyanakkor az általa előadott tényeket az ítéletében értékelte, amire nem volt Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 9 törvényes lehetősége, mivel a vallomásban foglaltak nem szolgálhattak volna az ítéleti tényállás alapjául és ezzel az ítéleti tényállás megalapozatlanná vált. [32] Előadta, hogy az ítéletben rögzített, hozzá köthető tevékenységek esetében az elsőfokú bíróság nem tudott olyan egyedi magatartásokat megjelölni, amelyek jól elhatárolhatóan az egyes bűncselekményekhez köthetők. A cselekvőségét illetően tett általános jellegű meghatározások pedig kizárólag a Btk.
4. §

(1)bekezdés c) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő bűnpártolás bűntettében, vagy másodlagosan a terhére rótt bűncselekmények tekintetében a bűnsegédi magatartásban történő felelősség megállapítását tették volna lehetővé. Így a cselekmények helyes minősítése alapján a halmazati büntetési tétel felső határa 7 év 6 hónap helyett 3 év, vagy legfeljebb 4 év 6 hónap lenne, ami azt eredményezi, hogy a törvénysértő minősítés törvénysértően, eltúlzottan súlyos büntetés kiszabásához vezetett. [33] A felülvizsgálati indítvány szerint anyagi jogi jogszabálysértés valósult meg az indokolási kötelezettség vonatkozásában is, mivel a megállapított tényállás téves, és a jogerős ítélet indokolása – figyelemmel a BH 2022.318. számú döntésre is – nem teljeskörű. Rámutatott arra is, hogy az indokolási kötelezettség megsértése ugyan nem felülvizsgálati ok, de alapot ad következetlenség, iratellenesség, helytelen következtetések megállapítására és ez alapján a bűncselekmény helytelen minősítésére. [34] Az V. rendű terhelt sérelmezte továbbá a büntetéskiszabási körülmények helytelen értékelését, mivel az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták gyógyíthatatlan betegségeit, továbbá sérült lányáról való gondoskodását. [35] Mindezek alapján elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és valamennyi vádpont alóli felmentését, míg másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a Kúria az elkövetett cselekmény helyes minősítésének megállapítása mellett jóval enyhébb büntetés kiszabásáról rendelkezzen figyelembe véve az időmúlást is. [36] 3. terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek védője a Be. 648. § a),

1. b)és
2. c)pontjaira alapított felülvizsgálati indítványában elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, és VII., valamint a VIII. rendű terheltek felmentését indítványozta az ellenük emelt vád alól. Másodlagos indítványa a VII. rendű és VIII. rendű terheltekkel szemben kiszabott büntetés jelentős enyhítésére, a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére, a kiszabott pénzbüntetés mérséklésére és a foglalkozástól eltiltás büntetés mellőzésére, míg a harmadlagos indítványa a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. [37] A védő a VII. rendű és VIII. rendű terheltek felmentésére irányuló indítványát azzal indokolta, hogy a terheltek magatartása nem hordozott magában társadalomra veszélyességet, ennél fogva az eljáró bíróságok azokat tévesen értékelték bűncselekményként. [38] Álláspontjának alátámasztására előadta, hogy mind a VII. rendű, mind a VIII. rendű terhelt az eljárás tárgyát képező időszakban legális munkaviszonnyal rendelkezett, a munkaszerződéseik által előírt kötelezettségeiket teljesítették, a munkakörükre vonatkozó szabályokat – így az I. rendű terhelt által csatolt iratanyagban foglalt magatartási szabályokat – mindenben betartották, és az elvégzett munkájuk alapján munkabérben részesültek, ami után az adófizetési kötelezettség is teljesítésre került, azaz legális munkaviszonyuk volt. A védő álláspontja szerint a központok is a jogszabályi előírásoknak megfelelően működtek, az áruk bemutatásra és azok árai kiírásra kerültek, az értékesítésből eredő bevételről bizonylatot állítottak ki, ebből következően e terheltek magatartása Magyarország társadalmi, gazdasági és állami rendjét nem sértette és nem is veszélyeztette. Előadta továbbá, hogy e terheltek magatartása az ügyben sértettként szereplő személyek jogainak megsértésére alkalmatlan volt, így a cselekményük társadalomra veszélyessége ebből eredően sem állapítható meg. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 10 [39] Kifejtette, hogy a VIPORT készülék által mért adatokat illetően sem a VII. rendű, sem a VIII. rendű terhelt nem ejtette tévedésbe a sértetteket, mivel a mért adatokat közölték velük és azokat át is adták részükre. [40] Érvelése szerint a bűnsegédi elkövetői alakzattal érintett tényállási pontok esetében e két terhelt esetében annak a megállapítása is szükséges lett volna, hogy tudatuk átfogta azt, hogy mind az I. rendű terhelt és a tettestársai bűncselekményt valósítanak meg, ennek hiányában azonban a tevékenységük nem minősíthető a más által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában szándékerősítő hatásúnak. [41] A VII. rendű és a VIII. rendű terheltek terhére rótt társtettesként elkövetett vagyon elleni bűncselekmények kapcsán ugyancsak tévesen jutottak arra a következtetésre az eljárt bíróságok, hogy ők csalás törvényi tényállási elemeinek megvalósulását kívánva, egyenes szándékkal követték el a terhükre rótt bűncselekményeket. A VII. rendű és a VIII. rendű terheltek által tartott előadások vonatkozásában ugyanis az ítéleti tényállásban nem került rögzítésére, hogy azok bármilyen megtévesztő, valótlan vagy hamis színben feltüntetett adatot, közlést tartalmaztak, ily módon e terheltek esetében hiányzott a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék. [42] Kifogásolta a védő, hogy a VII. rendű és a VIII. rendű terhelt vonatkozásában nem került az ítéleti tényállásban rögzítésre, hogy pontosan milyen segítséget nyújtottak a felbujtói elkövetői alakzatban bűnösnek kimondott I. rendű terhelt részére. Álláspontja szerint e két terheltnek a jogerős ügydöntő határozat tényállásában rögzített cselekménye nem tartalmazza kellő részletességgel a helység5i és a helység6i központok dolgozóinak cselekményeihez kapcsolódó bűnsegédi magatartását. Továbbá a pszicikai bűnsegédi elkövetői alakzat megállapítását nem alapozza meg önmagában az a tény, hogy e terheltek a hétköznapi, kulturált viselkedés körében tanáccsal látták el a dolgozókat. [43] Mindezek alapján álláspontja szerint az eljárt bíróságok a VII. rendű és a VIII. rendű terhelt vonatkozásában megsértették a Btk. 7. §-át és a 13. §

(1)és

(3)bekezdését, valamint a 14. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakat. [44] A védő kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a VII. rendű és a VIII. rendű terhelt magatartása nem feleltethető meg teljes egészében Btk. 373. §

(1)bekezdésében meghatározott csalás törvényi tényállásának. A fentieken túlmenően ugyanis e két terhelt – mint munkavállaló – tevékenysége a jogszerűen működő központokban csupán munkavégzésre irányuló kötelességük teljesítésében nyilvánult meg, ami nem tekinthető a csalás törvényi tényállása szerinti jogtalan haszonszerzésre irányuló célzatnak. Továbbá a termék tesztelésének a lehetősége eleve kizárja a jogtalan haszonszerzési célzat megállapítását, így e tényállási elem hiányában a bűncselekmény nem róható a terheltek terhére. [45] Összességében tehát a védő arra hivatkozott, hogy egyrészt a tudati oldalon e két terheltnek hiányzott a bűnös szándéka, másrészt az ítéleti tényállás nem tartalmaz olyan tényeket, amelyek a VII. rendű és a VIII. rendű terhelt vonatkozásában az elkövetési magatartás – tehát a sértett tévedésének előidézése, fenntartása – megvalósulását akár tettesi, akár bűnsegédi minőségben megállapíthatóvá tenné. Utalt e körben arra is, hogy a sértetti vallomások egymáshoz képest ellentmondásosak voltak, amelyet az eljárt bíróságok nem értékeltek, és az ítéleti tényállást e sértetti vallomásokra alapították, ezért a jogerős ítélet anyagi jogszabályt sért. [46] Érvelése szerint a sértetteket büntetőjogi értelemben nem érte kár, mert a kifizetett pénzösszeg fejében a terméket vagy szolgáltatást megkapták. [47] A jogerős ítélet megváltoztatására és a VII. rendű, valamint a VIII. rendű terheltekkel szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítésére irányuló indítványát a védő azzal indokolta, Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 11 hogy törvénysértő módon került sor a csalás Btk. 373. §

(4)bekezdés c) pontja szerinti minősítő körülményének megállapítására. Ennek alátámasztására hivatkozott a BH 2020.

1. számú (Kúria Bfv.III.583/2019.) eseti döntésre. Részletesen elemezte továbbá a fogyatékosság fogalmát, amely alapján arra a következtetésre jutott, hogy a sértettek e fogalmi körbe sem tartozhattak, még akkor sem, ha betegségtudatuk következtében a tudat beszűkült állapot kialakulása nem zárható ki. Álláspontja szerint ezzel egyező jogi álláspontot tartalmaz a Győri Ítélőtábla – elsőfokú ítélet által is felhozott – Bf.III.102/2018/
2. számú határozata is. [48] Érvelése szerint, amennyiben a sértettek esetében felmerült, hogy bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koruknál vagy fogyatékosságuknál fogva korlátozottan képesek lehettek a cselekmények megvalósulásának időszakában, akkor ez megkövetelné az erre vonatkozó bizonyítást, amelyre azonban sem a VII. rendű, sem a VIII. rendű terheltet érintő tényállási pontok tekintetében nem került sor. Egyben kifejtette, hogy a jogerős ítélet eltér a Kúria Bfv.III.592/2019/
3. számú, valamint a BH 2020.
4. számú, precedens értékű határozataitól. [49] Előadta továbbá, hogy a megállapított tényállás, védencei személyi körülményei, illetve a feltárt enyhítő körülmények tükrében a VII. rendű és a VIII. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés önmagában – a minősítés megváltoztatása nélkül – is eltúlzottan súlyosnak tekinthető, mivel sérti a Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdésében, valamint a 85. §

(1)bekezdésében foglaltakat. [50] A védő a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a bíróság új eljárásra utasítására irányuló indítványának okaként azt jelölte meg, hogy elmaradt a sértettek közvetlenség elve alapján történő kihallgatása, ami a cselekmények jogi minősítésére kiható jogszabálysértés és ez a hiba csak a megismételt eljárásban küszöbölhető ki. [51] A védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, mivel a váddal nem érintett időszakokra is tett megállapításokat, továbbá a sértettek minősítő körülményt megalapozó fogyatékosságának objektív feltételét illetően a vád nem tartalmazott semmilyen tényadatot, holott ezt minden sértett esetében elkülönülten meg kellett volna jelölnie ahhoz, hogy a bíróság ezt a bizonyítás tárgyává tehesse és ez alapján annak megállapíthatósága tárgyában döntsön. [52] A védő kifogásolta továbbá, hogy a bíróság elutasította a VII. rendű és a VIII. rendű terheltekkel szemben folyamatban lévő további két büntetőeljárás jelen ügyhöz való egyesítésére vonatkozó indítványát, ami jogbiztonságot sértő eredményre – azaz azonos időszakra vonatkozó cselekményekre nézve eltérő ítéleti tényállások megállapítására – vezethet. [53] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a minősítésre is kiható anyagi jogi jogsértésre vezető eljárás szabályt sértett azzal, hogy a felülmérlegelés tilalmára hivatkozással az elsőfokú bíróság ítéletének jelentős terjedelmű részbeni megalapozatlanságát nem küszöbölte ki bizonyítás felvételével – sértettek kihallgatásával, a terheltek munkahelyi pozíciójának megállapításával – vagy a helyes ténybeli következtetések levonásával. Az elsőfokú ítélet megalapozatlansága körében a fellebbezésében kifejtett érveket a védő továbbra is fenntartotta. [54] A védő érvelése szerint az első-, és a másodfokú bíróság több lényeges kérdésben – így például a hangfelvételek vagy a sértetti vallomások értékelése, továbbá a jelentős számú elégedett ügyfél megléte tekintetében – nem tett eleget indokolási kötelezettségének. [55] Végül a VII. rendű és a VIII. rendű terheltek védője a felülvizsgálati indítványának nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 12 [56] 4. terhelt7 XIX. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványát a Be. 648. § a) és b) pontjaira, valamint a Be. 649. § b) pont ba) alpontjára alapította. [57] Indítványa szerint a jogerős ítélet sérti a Btk. 373. §

(4)bekezdés c) pontját, a Be. 3. §

(1)és

(6)bekezdését, a 6. §

(1)bekezdését, 7. §

(1)bekezdését és

(4)bekezdését, 39. §

(1)bekezdés a), f), g), és h) pontját, a 42. §

(1)bekezdését, a 163. §

(1)és

(3)bekezdését, a 164. §

(1)bekezdését, a 188. §

(1)bekezdését, a 422. §

(1)bekezdésének

1. b)és
2. c)pontját és a

(2)bekezdés b) pontját, a 451. §

(5)bekezdését, továbbá a 495. §

(1)bekezdés b) pontját. [58] A védő álláspontja szerint a XIX. rendű terheltre vonatkozóan a vád nyilvánvaló és egyértelmű volt: a vádiratban 23 rendbeli, a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás szerepelt. A vádat képviselő ügyészség, valamint a terhelt és a védő is ezzel összefüggésben fejtette ki érveit. Ehhez képest azonban a járásbíróság a minősítő körülményt nem az idős kor, hanem a fogyatékosság alapján állapította meg, annak ellenére, hogy ezen minősített esettel az eljárás során – a bíróságon kívül – senki nem foglalkozott, semmilyen indítvány, érvelés, nyilatkozat, okfejtés nem hangzott el ezzel összefüggésben. Álláspontja szerint e tekintetben az elsőfokú bíróság kétértelműen fogalmazott, és csak utólag vált egyértelművé, hogy a fogyatékosság került a jogi értékelés középpontjába. Hivatkozott a védő arra is, hogy a járásbíróság szakértő bevonása nélkül foglalt állást szakkérdésben azzal, hogy a mentális fogyatékosságot megállapította a sértetteknél, amelyre nézve egyéb bizonyíték nem állt rendelkezésre. Kifejtette, hogy erre nézve szükség lett volna a sértettek egyenként történő vizsgálatára, mivel a járásbíróság maga fogalmazott úgy, hogy vagy ez a körülmény, vagy az időskor a sértetteknél fennált: ebből azonban egyrészt nem derül ki, hogy melyik esetkörbe tartoznak az egyes sértettek, másrészt a törvényszék által {másodfokú ítélet [187] bekezdés} helyesnek tartott, az elsőfokú ítélet [4682-4683] bekezdései egyetlen szóval sem említik az idős kort, sem az eljárás során erre vonatkozóan pro és kontra elhangzott érveket, hanem csak a fogyatékosság megállapíthatóságával foglalkozik. [59] A védő kiemelte, hogy a törvényszék eltérve az elsőfokú bíróságtól – a sértettek beszűkült tudatállapotával érvelt és nem azzal, hogy a sértettek a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására fogyatékosságuknál fogva korlátozottan képes személyek voltak. A védő álláspontja szerint az ítéletben vázolt pillanatnyi, vagy ideiglenes állapot nem egyezik meg a törvényi tényállásban megfogalmazott fogyatékossággal, ami tartós állapot, és amelyet az eljárt bíróságok semmilyen egzakt módon nem vizsgáltak, nem elemeztek és nem vonatkoztattak az egyes sértettekre. [60] Kifejtette, hogy amennyiben olyan minősítő körülmény alapján állapítja meg a bíróság a terhelt bűnösségét, amellyel szemben nem védekezhetett, azzal az alapvető büntetőeljárási – a védelemhez fűződő – jogát sért, illetve korlátoz. Utalt arra, hogy amennyiben a járásbíróság által a terhelt terhére rótt minősítő körülményre nézve a védekezés lehetőségétől a terheltet és az érdekében eljáró védőt elzárta a bíróság, akkor kizárólag a csalás alapesetében állapítható meg a terhelt bűnössége, erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a minősítés megváltoztatásának és a kiszabott büntetés jelentős enyhítésének helye van. [61] A védő előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság által elutasított bizonyítási indítványa alapján a bizonyítás elrendelése indokolt lett volna, mivel az arra irányult, hogy a sértetteknek a call-center hívását követően bőven lett volna idejük tájékozódni, érdeklődni, elgondolkodni, illetve lépéseket tenni az egészségcentrum megismerése érdekében, és ez alapján olyan tartalmú döntést hozni, hogy az ajánlott szolgáltatást nem veszik igénybe. Ezen túlmenően tisztázni lehetett volna, hogy a sértettek miért ezt a szolgáltatást választották az ingyenes orvosi ellátás helyett, ellenőrizték-e a vállalkozást, illetőleg volt-e lehetőségük arra, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatást. A sértettek egyenkénti maghallgatása ugyancsak Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 13 lehetővé tette volna a megalapozott állásfoglalást abban is, hogy a vádiratban megfogalmazott minősítés ( a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére való elkövetés) alapja valós-e, az adott sértett személyét megismerve mennyire volt reális lehetőség arra, hogy a saját egészségi állapotával, a szolgáltatással, a jogaival és kötelezettségeivel tisztában legyen, illetőleg általános ismereti szintje és élettapasztalata folytán választhatott volna-e más lehetőséget, meg volt-e ebben a helyzetben a szabad elhatározásának az esélye. Ezzel a bizonyítással – álláspontja szerint – igazolható lett volna, hogy a sértettek komoly, felnőtt emberek, akiknél éppen az életkor volt az, amely jelentős mértékű élettapasztalatként reálisan megvédhette volna őket bármilyen olyan problémától, amelynek elintézése csupán polgári eljárásra tartozik. [62] Mindezek alapján XIX. rendű terhelt védője azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, és a XIX. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát enyhítse, illetőleg annak végrehajtását próbaidőre függessze fel. [63]

1. A Legfőbb Ügyészség a BF.701/2024/
2. számú átiratában a terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védője által, valamint terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokat, míg BF.1165/2024/
3. számú átiratában a terhelt4 V. rendű, és az terhelt7 XIX. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokat részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [64] 5.
4. A Legfőbb Ügyészség a BF.701/2024/
5. számú átiratában a terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védője által, valamint terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokra az alábbi indítványt tette. [65] Az I. rendű, III. rendű, és IV. rendű terheltek védőjének bűnszervezettel kapcsolatos hivatkozásait nem tartotta alaposnak figyelemmel arra, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapítása nem minősítési, hanem büntetéskiszabási kérdés. Álláspontja szerint a bűnszervezetben történő elkövetés törvénysértő megállapítása egyedül abban az esetben alapozza meg a felülvizsgálatot és a jogerős ítélet megváltoztatását, ha a bíróság a bűnszervezet esetleges törvénysértő megállapítása mellett a büntetést az általa alkalmazott Btk. Általános Részének a büntetési tételkeretet a bűnszervezeti elkövetés folytán emelő rendelkezésének alkalmazásával szabta ki. [66] Rámutatott, hogy ha azonban a kiszabott büntetés nem haladja meg az adott bűncselekményre a Btk. Különös Része által rendelt büntetési tételkeretet, illetve – esetlegesen – a halmazati büntetéskiszabás szabályaira, továbbá a különös visszaesőkre, többszörös visszaesőkre vagy erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel megemelt büntetési tételkeretet, a felülvizsgálati indítvány a bűnszervezeti elkövetés téves megállapítása ellenére sem vezethet eredményre. Mivel pedig a I. rendű terhelttel szemben kiszabott 6 év, a III. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év 6 hónap, és a IV. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év 6 hónap szabadságvesztés nemhogy nem haladja meg a terhükre megállapított bűncselekmények Btk. Általános Része és Különös Része figyelembevételével meghatározott halmazati büntetési tételkeretét, ezért jelen ügyben az I., III. és IV. rendű terhelt esetében akkor sem lehetne szó törvénysértő büntetés kiszabásáról, ha a bűnszervezet megállapítása törvénysértő lenne. [67] Kifejtette a Legfőbb Ügyészség, hogy jelen ügyben ugyanakkor nem csupán törvénysértő büntetés kiszabására nem került sor az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelttel szemben, de a jogerős ítélet egyebekben is törvényesen szabott ki büntetést velük, mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben. Ennek alátámasztására hivatkozott a Kúria Bhar.III.571/2019/41., Bfv.I.752/2020/17., Bhar.III.571/2019/41., Bfv.II.322/2021/
6. és Bfv.II.605/2021/
7. számú határozataiban kifejtettekre, továbbá az Alkotmánybíróság Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 14 3041/
8. (II. 19.) AB határozatában és 23/
9. (XII. 28.) AB határozatában foglaltakra, kifejtve, hogy e határozatok általi értelmezés tükrében a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a bűnszervezetben elkövetés ismérvei a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek tekintetében az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések mentén is hiánytalanul megvalósultak. [68] Kiemelte, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapításához a bűnszervezet Btk.
10. §

(1)bekezdésének

1. pontjában tételezett tárgyi ismérveknek nem az egyes terheltek magatartásában kell tükröződnie, hanem a szervezet tevékenységében. Pontosan ez az oka, hogy valamely bűncselekmény elkövetője bűnszervezetben elkövetőnek minősülhet akkor is, ha maga csupán esetileg vesz részt a szervezet célját képező bűncselekmény elkövetésében, csupán egyetlen bűncselekményt (részcselekményt) megvalósítva, miközben a szervezet kialakult hierarchiájában akár részt sem vesz és a további elkövetőkkel konspiratív kommunikációt nem folytat, feltéve, hogy tudata a Btk. értelmező rendelkezései között meghatározott e tárgyi ismérveket, illetve az ezeknek megfeleltethető életbeli tényeket átfogja (4/
2. Büntető jogegységi határozat II. pont). A céghálózat megszervezése és működése a tényállás alapján I. rendű, II. rendű és III. rendű terhelthez, IV. rendű terhelt tevékenysége pedig valamennyi területi központhoz kötődött, így a szervezet működéséről tudniuk kellett. [69] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján nem alaposak az egyes felülvizsgálati indítványoknak a Btk.
3. §

(4)bekezdés c) pontja szerinti minősítő körülmény megállapításával kapcsolatos kifogásai sem. A csalásnál a rászorultságot a megtévesztés felismerésének vagy elhárításának korlátozott képessége jelenti, és a törvényi meghatározásból következően az időskor csupán egy szempontot jelent e képesség korlátozott jellegének megállapításához. Az időskor, illetve a megtévesztés felismerésére és elhárítására való képesség csökkenése között az összefüggés kétségkívül létező, de nem szükségszerű. E minősítő körülmény mibenlétét az ügyészség álláspontja szerint jól példázzák azok az esetek, amikor az adott sértett felé azt vetítették előre, hogy olyan rossz egészségi állapotban van, hogy rövid időn belül életét vesztheti vagy drasztikus változás fog bekövetkezni nála: csak hetei lehetnek hátra, hamarosan meg fog bénulni, bármikor agyvérzést kaphat, az utolsó pillanatban érkezett, rövid időn belül meghalhat, nincs sok ideje hátra. Ezek olyan drasztikus közlések, amelyek valóságával kapcsolatban egy szellemi képessége teljében lévő személynek okkal kellett volna kételkednie azon az alapon, hogy ilyen diagnózist megalapozottan felállítani a terheltek által az egészségi állapot felméréséhez használt eszközökkel, a vizsgálatra fordított idő mennyiségét is figyelembe véve nem lehet, a terheltek azonban olyan szituációt teremtettek, amelyben az idős sértettek a velük közölt lesújtó diagnózis hatására még kevésbé tudtak ellenállni a megkárosításukra irányuló szándéknak. Jól mutatja ezt, hogy a sértettek sikeres megtévesztését több esetben a terheltek úgy használták ki, hogy az azonnali készpénzes fizetés érdekében a sértettek egy részét el is kísérték az otthonukba, hogy onnan pénzt vegyenek magukhoz, ezáltal a sértetteknek nem is volt idejük és lehetőségük meggondolni magukat. [70] Rámutatott továbbá arra, hogy a sértettek kihallgatására, bizonyítás felvételére irányuló hivatkozás a felülvizsgálati eljárásban – a tényálláshoz kötöttség és a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma okán – figyelembe nem vehető hivatkozások. [71] Az ügyészség a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján nem tartotta alaposnak a VII. rendű és VIII. rendű terheltek védőjének a csalás törvényi tényállási elemeinek – jogtalan haszonszerzési célzat, elkövetési magatartás, kár bekövetkezésének – hiányára, továbbá az egyes tényállási pontokban a bűnsegédi alakzatot megvalósító konkrét elkövetési magatartás rögzítése elmulasztására irányuló kifogását. Kifejtette, hogy a csalás tényállási elemei közül a megtévesztés, tévedés már akkor elkezdődött, amikor a sértetteket állapotfelmérésre, szűrővizsgálatra hívták, annak ellenére, hogy a sértettek egészségügyi Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 15 állapotának felmérése lehetetlen volt az ott bemutatott termékek, és az ott közreműködő terheltek alkalmatlansága miatt. A termékbemutatón előadottak témája, az ott közreműködők megjelenése, az általuk hatásvadász módon előadottak azt a célt szolgálták, hogy a sértettekben azt a látszatot keltsék, hogy egészségügyi kérdésekben jártasak. A terheltek az egyes területi központokban szándékegységben jártak el, minden terhelt tudott arról, hogy a központ működésének célja csalárd magatartás útján a sértettek pénzének megszerzése, amelyhez külön-külön és összességében is hozzájárultak. [72] Utalt arra, hogy a terheltek magatartása nem korlátozódott a VIPORT készülék által mért adatok tényszerű közlésére, valójában az ingyenes egészségügyi felméréseknek nevezett alkalmak az egyes sértettek lelki ellenállóképességének leépítésére irányult: ezt a célt szolgálta egyfelől az ott tartott előadás, ahol egyebek mellett az időskori betegségekről és következményeiről kaptak megtévesztő, eltúlzott és félelemkeltő tájékoztatást {elsőfokú ítélet [187] bekezdés}, másfelől a sértettekkel közölt félelemkeltő diagnózis. A terheltek egyike sem rendelkezett egészségügyi végzettséggel a XXXIX. rendű terhelt kivételével. A vizsgálati eredmények alapján orvosi diagnózist felállítani nem lehetett, mert arra a használt eszközök nem voltak alkalmasak. Ilyen körülmények között a sértettek megtévesztésében közreműködő egyik terheltnek sem volt oka azt feltételezni, hogy az általuk állított diagnózis helyes. A megalapozott diagnózis hiányában értelemszerűen a sértetteknek nem is volt szükségük a felkínált egészségjavító termékekre. A valós egészségügyi állapotuk tekintetében megtévesztett sértetteknek azt állították, hogy az általuk kínált termékek értékesítésével lehetőségük van a gyógyulásra. Másként megfogalmazva: úgy állították be, hogy ha a sértettek nem vásárolják meg a kínált terméket vagy szolgáltatást, akkor a lesújtónak állított egészségügyi állapotukon javítani nem lehet, extrém esetben a sértettek rövid időn belül elhunyhatnak. [73] A VII. rendű és VIII. rendű terhelt védőjének a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányára történő hivatkozása körében kifejtette a Legfőbb Ügyészség, hogy a cselekménysor arra irányult, hogy az idős kor, valamint a betegségtudat miatti beszűkült szellemi képességgel rendelkező sértetteket megfélemlítve, hiszékenységüket kihasználva őket olyan vagyonjogi rendelkezésre: az áruk, szolgáltatások megvásárlására vegyék rá, amelyet a sértettek a kellő információ birtokában, szellemi képességük teljes tudatában nem tettek volna meg. Ez pedig mások vagyoni érdekeit egyértelműen sérti, a társadalomra veszélyesség hiánya nem áll fenn. Irrelevánsnak tartotta a társadalomra veszélyesség és a tényállásszerűség szempontjából azt, hogy a cselekménysort az egyes terheltek hivatalos munkaviszony keretében, gazdasági társaság alkalmazásában állva követték el. [74] A kár meghatározása tekintetében rámutatott, hogy a tényállásban rögzített, a termékekért kifizetett vagy kifizetni kért összeg valamennyi tényállási pontban leírásra került. Utalt arra, hogy a kár összegének meghatározása független a termék valós beszerzési árától, a csalás ugyanis nem a forgalmazott készülékek jellemzőinek eltorzításával, vagy azok jellemzőinek hamis állításaival valósult meg. [75] Érvelése szerint a VII. rendű és VIII. rendű terheltek tekintetében a felülvizsgálati indítványokban kifogásolt bűnsegédi magatartás kapcsán rögzíti az elsőfokú bíróság ítéletének [4719] bekezdése, hogy a két terhelt, mint területi vezető cselekménye kétirányú bűnsegély volt. A tényállásokban írt tanácsadással, tárgyi eszközök biztosításával, vezetői irányítással egyrészt segítséget nyújtottak I. rendű terhelt, mint felbujtó részére, másrészt a hierarchiában alattuk lévő vádlottak elkövetési magatartásait segítették. [76] A felülvizsgálati indítványoknak a sértetti vallomások ellentmondásosságára, szavahihetőségére, bizonyítás ismételt lefolytatására vonatkozó hivatkozásait nem tartotta figyelembe vehetőnek, mert azok a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz kötöttség szigorú előírását sértik. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 16 [77] Utalt továbbá arra, hogy az ügyek egyesítésének az elmaradása miatt nincs helye a jogerős bírósági határozat felülvizsgálatának, míg az indokolási kötelezettség megsértése 2018. július 1. napjától nem felülvizsgálati ok. [78] Azt a körülményt, hogy a bíróság a Btk. 373. §

(4)bekezdés c) pontjának mindkét fordulatát megállapíthatónak találta, nem tartotta a vádon való túlterjeszkedésnek arra figyelemmel, hogy ettől a sértettek személye, az elkövetett cselekmény jellege, annak helye, ideje változatlan marad. Utalt arra, hogy a vádon való túlterjeszkedés következménye felülvizsgálati eljárásban az eljárás megszüntetése a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pont I. fordulata alapján, amelyre figyelemmel a felülvizsgálati indítványban foglaltak esetleges helytállósága esetén a Kúriának úgy kellene megszüntetnie az eljárást, hogy az ugyanazon sértett sérelmére ugyanazon alkalommal azonos magatartással elkövetett csalási cselekmény továbbra is a vádelv sérelme nélkül képezi a marasztalás alapját. [79] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján, a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a helység1i Járásbíróság 47.B.95/2021/

1. számú ítéletét, illetőleg a helység1i Törvényszék mint másodfokú bíróság 8.Bf.38/2023/
2. számú ítéletét terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű, terhelt3 IV. rendű, terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn. [80] 5.
3. A Legfőbb Ügyészség a BF.1165/2024/
4. számú átiratában a terhelt4 V. rendű terhelt, valamint terhelt7 XIX. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokat részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [81] Kifejtette, hogy a tényállás hibáira, tények bizonyítottságának vitatására, a bizonyítási indítvány elutasítására vonatkozó érvek nem vehetők figyelembe, mert azok a bíróság tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenysége meg nem engedett támadását jelentik, amely felülvizsgálati eljárásban kizárt. Ezen túlmenően a sértettek kihallgatására, bizonyítás felvételére irányuló hivatkozás a tényálláshoz kötöttség és a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma okán figyelembe nem vehető hivatkozások. [82] Nem tartotta alaposnak az egyes felülvizsgálati indítványoknak a Btk.
5. §

(4)bekezdés c) pontja szerinti minősítő körülmény megállapításával kapcsolatos kifogásait, valamint a XIX. rendű terhelt védőjének a sértettek megtévesztésével kapcsolatos érveit. [83] Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján törvényes a Btk. 373. §

(4)bekezdés c) pontja szerinti, a felismerésre vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére elkövetett minősített eset megállapítása is. Helytállónak tartotta az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság indokolása [4681]-[4683] bekezdésében, valamint a másodfokú bíróság indokolásában rögzített azon megállapításokat, amelyek szerint a terheltek által teremtett, egészségnapnak álcázott, orvosok és egészségügyi személyzet álcája keretében megrendezett rendezvényen megjelenő sértettek közös jellemzője volt, hogy valamennyien saját maguk vagy nagyon közeli hozzátartozójuk olyan betegségben szenvedett, amely vagy jelentős fájdalommal járt és tartósan kínozta őket, vagy pedig az orvostudomány gyógyíthatatlan, vagy csupán kezelhető kategóriába sorolt. A sértettek ezen állapota, a terheltek által kínált javulást ígérő módszer, a bemutató időpontjában létrehozott egy olyan tudati, lelki állapotot, ami a mindennapi élettapasztalat szerint is olyan helyzetnek minősült, amely az egészségügyi fogyatékosságuknál fogva lehetetlenné tette számukra, hogy az adott helyzetet az egyébként az élet más területén reálisan és jól boldoguló sértettek számára megfelelő módon racionálisan kezelhetővé tegye. A terheltek által közölt, vagy meglevő vélt vagy valós betegségükből történő gyógyulás minimális esélyével rendelkező sértettek egészségi állapotuknál fogva olyan fogyatékosságban szenvedtek, amely ezen állapotuk javítását célzó, akárcsak minimális lehetőséget felvillantó esély esetén, csupán korlátozottan tette számukra lehetővé, hogy a terheltek valódi szándékát felismerjék. Tovább erősíti ezt a kiszolgáltatott helyzetet a terheltek által létrehozott és célzottan a sértettek Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 17 belátási lehetőségeinek csökkentésére irányuló környezet, illetőleg a terheltek általi előadásmód. Erre vonatkozóan hivatkozott a Kúria Bfv.II.1406/2023/

1. számú határozatának [62] bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy e minősítő körülmény mibenlétét jól példázzák azok az esetek, amikor az adott sértett felé azt vetítették előre, hogy olyan rossz egészségi állapotban van, hogy rövid időn belül életét vesztheti vagy drasztikus változás fog bekövetkezni nála: csak hetei lehetnek hátra (V/4.), hamarosan meg fog bénulni, bármikor agyvérzést kaphat, az utolsó pillanatban érkezett, rövid időn belül meghalhat, vagy nincs sok ideje hátra. Ezek olyan drasztikus közlések, amelyek valóságával kapcsolatban egy szellemi képessége teljében lévő személynek okkal kellett volna kételkednie azon az alapon, hogy ilyen diagnózist megalapozottan felállítani a terheltek által az egészségi állapot felméréséhez használt eszközökkel, a vizsgálatra fordított idő mennyiségét is figyelembe véve nem lehet. A terheltek olyan szituációt teremtettek, amelyben az idős sértettek a velük közölt lesújtó diagnózis hatására még kevésbé tudtak ellenállni a megkárosításukra irányuló szándéknak. Jól mutatja ezt, hogy a sértettek sikeres megtévesztését több esetben a terheltek úgy használták ki, hogy az azonnali készpénzes fizetés érdekében a sértettek egy részét el is kísérték az otthonukba, hogy onnan pénzt vegyenek magukhoz, ezáltal a sértetteknek nem is volt idejük és lehetőségük meggondolni magukat. [84] Nem tartotta alaposnak az ügyészség az V. terhelt által a csalás tényállási elemeinek – jogtalan haszonszerzési célzat, elkövetési magatartás, kár bekövetkezésének – hiányára, továbbá a bűnsegédi alakzatoknál a tudattartalom hiányára történő hivatkozását arra figyelemmel, hogy az irányadó tényállás [514]-[616] és [617]-[686] bekezdései tényszerűen tartalmazzák a terhelt által elkövetett tényállásszerű cselekmények lényegét. Emellett a terhelti tudattartalom tekintetében az alapügyben eljárt bíróságok azt is rögzítették, hogy a terheltek, így az V. rendű terhelt is, aki huzamosabb időn át dolgozott I. rendű terhelt irányítása alatt, egyértelműen tudomással bírt arról, hogy a sértettek elállási jogának gyakorlása nem zökkenőmentes, arra azonban nem merült fel adat, hogy tudott volna arról, hogy a rendszer úgy lett kialakítva, hogy a sértettek elállási jogát fiktív cégekhez fordulás miatt meghiúsítsák. [85] A csalás tényállási elemei megvalósulása körében a megtévesztés időpontja, a célzat, a szándékegység, valamint a terheltek által felállított diagnózis megtévesztő volta tekintetében kifejtette a BF.701/2024/
2. számú átiratában foglaltakat. [86] Rámutatott, hogy ugyancsak valamennyi, így az V. rendű terhelt tudattartamára vonatkozó ítéleti ténymegállapítás, hogy tisztában voltak azzal, hogy a terhelt1 I. rendű és terhelt8 II. rendű terhelt által szervezett termékbemutató célja a sértettek megtévesztése, illetve a korábban kialakult tévedésük fenntartása, s ezáltal az I. és a II. rendű terheltek részére jogtalan haszon megszerzése, és ennek tudatában cselekményeiket egymás tevékenységéről tudva, szerepeiket eljátszva közösen valósították meg. [87] Az V. rendű terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban kifogásolt bűnsegédi magatartás körében utalt az ügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének [4720] bekezdésében rögzített megállapításra, mely szerint az V. rendű terhelt területi vezető cselekménye kétirányú bűnsegély volt, a tényállásokban írt tanácsadással, tárgyi eszközök biztosításával, vezetői irányítással egyrészt segítséget nyújtottak I. rendű terhelt, mint felbujtó részére, másrészt a hierarchiában alattuk lévő terheltek elkövetési magatartásait segítették. [88] Az V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának azon hivatkozása tekintetében, mely szerint valamennyi terhére rótt cselekmény esetében a bűnsegédi elkövetői alakzat megállapítás lett volna indokolt, rámutatott, hogy az felülvizsgálati okot nem valósít meg. Kifejtette, hogy a bűncselekmény minősítését a Btk. Különös Része határozza meg; a minősítés akkor törvénysértő, ha nem azon különös részi tényállás elemeit meríti ki, amit a bíróság a terhelt terhére megállapított. A Kúria Bfv.III.1.485/2016/
3. és Bfv.II.921/2019/
4. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 18 számú határozataiban foglaltakra hivatkozással utalt arra, hogy elkövetői alakzat nem a minősítés része, ekként csak a Btk. más szabályának megsértése miatt, akkor lehet felülvizsgálat alapja, ha annak elvétése folytán a kiszabott büntetés önmagában sérti a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezését. Ez pedig fogalmilag csak a bűnsegédi elkövetés téves – tettesi vagy felbujtói alakzat helyetti – megállapítása esetén állhat elő, akkor, ha a bíróság a Btk.
5. §

(4)bekezdésének alkalmazásával szabta volna ki a büntetést. Rámutatott, hogy ebből következően a felülvizsgálati indítvány azon része, amely szerint a jogerős ítéletben a bíróság tévesen állapított meg tettesi alakzatot bűnsegédi elkövetés helyett, a törvényben kizárt. [89] Arra figyelemmel, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás IV/

1. és a IV/
2. pontjaiban a már megtévesztett sértettek a vételár előleget terhelt4 V. rendű terheltnek adták át, és az V. rendű terhelt a sértettek megtévesztésére kialakított rendszerrel tisztában volt, a kár realizálásában e két sértettnél közreműködött, tehát cselekménye a társai által megtévesztett sértettek tévedésének fenntartását célozta, a társtettesi alakzat megállapítására álláspontja szerin e két esetben törvényesen került sor. [90] Mindezek tükrében utalt arra, hogy mivel az V. rendű terhelt az I. rendű terhelt irányítása alatt a csalássorozat elkövetésében vett részt, így a cselekményének bűnpártolásként történő minősítése nem jöhet szóba. [91] Az V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványának azon hivatkozását, hogy a terhelttársaihoz képest aránytalanul súlyos büntetést szabtak ki vele szemben, továbbá a bíróságok figyelmen kívül hagyták a betegségeit – hivatkozva a BH 2019.
3. számú eseti döntésben foglaltakra – önmagában nem tartotta felülvizsgálati okot megalapozó érvelésnek. [92] Mindezekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján, a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a helység1i Járásbíróság 47.B.95/2021/

1. számú ítéletét, illetőleg a helység1i Törvényszék mint másodfokú bíróság 8.Bf.38/2023/
2. számú ítéletét terhelt4 V. rendű, és terhelt7 XIX. rendű terhelt tekintetében is hatályában tartsa fenn. [93] 6.
3. A Legfőbb Ügyészség átirataiban foglaltakra terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek védője, terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védője, valamint terhelt4 V. rendű terhelt védője terjesztett elő írásbeli észrevételt. [94] Az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek védője észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Figyelemmel a Legfőbb Ügyészségi átiratában írtakra – részben megismételve a felülvizsgálati indítványában előadottakat – részletesen kifejtette a bűnszervezet fogalmára, annak változására, fogalmi elemeire, a bűnszövetségtől való elhatárolására vonatkozó jogszabályokat, indokolásokat, valamint a bűnszervezeti minősítésre és az ahhoz kapcsolódó súlyosabb jogkövetkezményekre vonatkozó bírósági és alkotmánybírósági gyakorlatot. Mindezek tükrében elemezte a jogerős ítéletben a bűnszervezet megállapítása körében tett megállapításokat. [95] Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárás céljával kifejezetten ellentétes az, hogy a bűnszervezetben történő elkövetést a Kúria felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálhatja, azonban egy az adott Btk.-beli törvényi tényállásban rögzített minősítés meglétét – így például a csoportos vagy az üzletszerű elkövetést – vizsgálat tárgyává teheti pusztán azért, mert egy adott törvényi tényállás keretében került szabályozásra. Álláspontja szerint az erre vonatkozó gyakorlat súlyosan sérti a terhelt jogokat, ezért nem fenntartható. [96] Érvelése szerint a 4/
4. számú Büntető jogegységi határozat meghaladottá vált abban, hogy a bűnszervezet hierarchikus jellegének nincs jelentősége, az összehangolt Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 19 működés pedig csak a cselekvő személyek egymás erősítő hatásában nyilvánul meg, nem tartotta fenntarthatónak. [97] A bűnszervezet fogalma alapján e minősítés megállapításához elengedhetetlen olyan tények megléte, amelyek egyértelműen mutatják, hogy nem csupán a vád tárgyául szolgáló bűncselekmények elkövetése volt szervezett, hanem magának a csoportnak a működését is jólszervezettség és összehangoltság jellemezte. Álláspontja szerint azonban mind a vádiratból, mind a jogerős ítéletben megállapított tényállásból és a jogi indokolásból is hiányoznak azok a tények, amik a bűnszervezet törvényi definícióját tartalommal töltenék meg. [98] A védő fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat a csalás minősítő körülményének megállapíthatósága körében is, kiemelve, hogy nem mellőzhető a sértettek személyes, bírósági eljárásban történő meghallgatása. [99] Indítványozta a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését a Kúria Bfv.I.1312/2022/36., valamint a Bfv.I.123/2023/
5. számú végzései alapján arra figyelemmel, hogy ezen ügyekben jelen felülvizsgálati indítvány tárgyával azonos tárgykörben előzetes döntéshozatali eljárás van folyamatban. Hivatkozott továbbá a Kúria ellentmondó gyakorlatára és a BH 2021.
6. számú eseti döntésre. [100] 6.
7. terhelt4 V. rendű terhelt védője észrevételében az V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltakkal egyetértett, ahhoz csatlakozott, továbbá azt kiegészítette. [101] Kifejtette, hogy a jogerős ítélet csak alakilag jogszerű, azonban több ponton önmagával ellentmondó, azonos tényekből eltérő következtetéseket von le, a másodfokú bíróság pedig ítéletében nem reflektált a védői fellebbezésben foglaltakra. Álláspontja szerint – a bizonyítékok felülmérlegelésének igénye nélkül – valamennyi bizonyíték figyelembevétele esetén, valamint a törvénytelenül hivatkozott bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával az V. rendű terhelt büntetőjogi felelőssége nem lett volna megállapítható. [102] Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok az V. rendű terhelt call centereket irányító, vezető szerepét megállapították a bűncselekmény elkövetésében, ami a bűnössége kimondását eredményezte. Hivatkozott e körben tanú2 tanúnak az összefoglaló rendőri jelentésben foglalt vallomására, amelyet a vádirat is átvett, annak ellenére, hogy korábbi okirati bizonyítékok az V. rendű terhelt szerepét nem igazolták. Részletesen elemezte e tanúnak az eljárás során tett további vallomásait, továbbá az egyéb tanúvallomásokat. [103] Kiemelte, hogy a kirívóan okszerűtlen következtetés a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az, hogy az V. rendű terheltnek szerepe lett volt a call centerek életében, irányításában, mert erre vonatkozóan nem állt rendelkezésre bizonyíték. [104] Álláspontja szerint az V. rendű terhelt felelősségének megállapítása esetén a munkakörükből és a feladataikból adódóan a call centerek recepciósainak felelőssége is megállapítható lenne. [105] Hivatkozott arra is, hogy tanú1 tanú vallomását törvénytelenül tette az ítélet alapjává a bíróság, mert az másik ügyben került felvételre, amelyet nem egyesítettek jelen büntetőeljárással. [106] Mindezek alapján annak a megállapítására jutott, hogy az V. rendű terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. [107] 6.
8. A VII. rendű és a VIII. rendű terheltek védője az észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Kiemelte, hogy a fogyatékosság, mint a minősített eset objektív feltétele, a nyelvtani és a jogszabályi definíció értelmében sem jelenthet időlegesen fennálló tudati, lelki állapotot, hanem az olyan végleges károsodás, Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 20 amely a társadalmi részvételt legalább korlátozza, ezért az élet egyéb területein történő boldogulás lehetősége – amit a jogerős ítélet megállapít – nem lehet rá igaz. [108] Az ügyészségnek a központok egységes működésére tett megállapításait nem tartotta megalapozottnak az egymással és az egyéb bizonyítékokkal ellentétben álló sértetti vallomások széttartó jellege miatt. [109] Az elkövetési magatartás hiánya körében előadottak kapcsán észrevételezte, hogy a call center munkájára és a meghívó szövegére a VII. rendű és a VIII. rendű terhelteknek nem volt rálátása, ők a panaszkezelésben sem vettek részt, továbbá fenntartotta, hogy a VIPORT által mért adatok kerültek közlésre a sértettekkel. [110] A bűnsegély körében kiemelte, hogy a VII. rendű és a VIII. rendű terheltek nem láttak el üzletvezetői feladatkört, így sem az I. rendű terhelt irányába, sem az üzletvezetők felé nem nyújthattak segítséget, tudattartalmuk pedig nem terjedt ki az I. rendű terhelt, illetőleg az üzletvezetők csalárd eljárására. [111] A védő fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat az ügyek egyesítésének szükségességét illetően is. [112] III. terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védőjének, terhelt4 V. rendű terhelt, terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek védőjének, valamint terhelt7 XIX. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben nem alapos. [113]
9. A VII. és VIII. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványok nyilvános ülésen történő elbírálását kérte. A Kúria a védő indítványát nem tartotta alaposnak. [114] A Kúria a Be.
10. §

(1)bekezdése értelmében – a Be. 660. §

(2)bekezdésében írt kivételekkel – a felülvizsgálati indítványokat tanácsülésen bírálja el. A Be. 660. §

(2)bekezdése a nyilvános ülés kitűzését arra az esetre írja elő, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozza, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja. [115] Jelen ügyben terhelt5 VII. rendű és terhelt6 VIII. rendű terheltek védője a VII. rendű és a VIII. rendű terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálti indítványt; terhelt1 I. rendű, terhelt2 III. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek védője, valamint terhelt7 XIX. rendű terhelt védője ugyancsak a védenceik, továbbá terhelt4 V. rendű terhelt is a saját javára élt e rendkívüli jogorvoslattal. Ezen túlmenően a tanács elnöke más okból sem tartotta indokoltnak az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását. [116] Mindezek alapján a Kúria tanácsülésen döntött a felülvizsgálati indítványokról. [117]

1. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatban megvalósult jogi és nem ténybeli hibák kiküszöbölésére szolgál. Felülvizsgálatra a Be.
2. §-a alapján csak a bíróság jogerős határozata ellen, és kizárólag a Be.
3. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással van törvényes lehetőség. [118] A Be.
4. §-a alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése, valamint eljárási szabálysértés miatt, továbbá az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján, valamint a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye. [119] A Be. tételesen meghatározza azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslat igénybe vehető. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogi jogsértéseket a Be.
5. §

(1)bekezdése, az eljárási szabálysértéseket a Be. 649. §

(2)bekezdése határozza meg, a felülvizsgálati okok köre – ezen túlmenően – nem bővíthető. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 21 [120] 2.1. A Be. 650. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, ebből következően az ítélet megalapozottsága, a lefolytatott bizonyítási eljárás, a bíróság bizonyítékokat értékelő és bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, és ezek alapján az ítéleti tényállás tartalmi helyessége nem vitatható. A Be. 659. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozattal megállapított tényállás az irányadó. [121] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélettel megállapított tényálláshoz kötöttség olyannyira átléphetetlen szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértése kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálható el még abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, kellően fel nem derített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2024.102.), azaz az alapügyben megállapított tényállás attól függetlenül irányadó, hogy az megalapozott-e, vagy sem (BH 2016.264., BH 2010.324.). [122] A Kúria a Bfv.I.775/2024/3. számú határozatában is kifejtette, a Be. 163. §

(2)bekezdése szerint a bizonyítás célja a tényállás alapos, hiánytalan és a valóságnak megfelelő tisztázása. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 197. §

(4)bekezdés]. [123] A bizonyítékok értékelésébe tartozik az, hogy az eljárt bíróságok a terhelt tagadásával szemben mely tanúvallomásokat, valamint egyéb bizonyítékokat tartottak hitelt érdemlőnek és fogadtak el a tényállás alapjául, ezekből milyen következtetéseket vontak le, és mely tényeket láttak kétséget kizáróan megállapíthatónak. Mivel a bizonyítékértékelő tevékenység az alapügyben eljáró bíróság feladata, így a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatóak a felülvizsgálati indítványokban e tárgykörben tett hivatkozások. [124] Mindezek tükrében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás hiányosságainak sérelmezése, így az egyes bizonyítási eszközökből származó bizonyítékok vizsgálatának, illetve a sértettek egyenkénti kihallgatásának elmaradása, a bizonyítékok nem a felülvizsgálati indítvány elvárása szerinti értékelése, továbbá a bizonyítási indítványok elutasítása sem képeznek felülvizsgálati okot. A kifejtettek alapján az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek védője, az V. rendű terhelt, a VII. rendű és VIII. rendű terheltek védője és a XIX. rendű vádlott védője felülvizsgálati indítványának erre vonatkozó része a törvényben kizárt. [125] Ki kell emelni továbbá, hogy a tényállás megalapozottságának kérdése az ítélet ténybeli és nem jogi hibáját jelenti. Így a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott megalapozatlansági okokra hivatkozás a felülvizsgálati eljárás alapját nem képezheti. Ez tehát azt jelenti, hogy a felülvizsgálati indítványoknak azon részei, amelyekben az indítványozók a tényállás részbeni hiányos megállapítását, teljes vagy részbeni felderítetlenségét, iratellenességét állítják, illetve tényekből további tényre vont helytelen következtetést sérelmezik a törvényben kizártak. [126] Végül a tényálláshoz kötöttség szabályából eredően a felülvizsgálati indítványok azon részei alapján is kizárt ez a rendkívüli jogorvoslat, amelyekben a terheltek bűnösségének megállapítását a bizonyítékok sajátszempontú értékelésén keresztül a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő ténybeli alapon vitatják. [127] 3. A Be. 649. §

(2)bekezdés a)-f) pontjai között kimerítően felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt a Be. biztosítja a felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségét. E törvényi előírás alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát – többek között – a Be. 607. §

(1)bekezdés b) pontjában, vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 22 meg [Be. 649. §

(2)bekezdés d) pont]. A Be. 607. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni és az eljárást nem ügydöntő végzéssel meg kell szüntetni, ha a bíróság a vádban le nem írt cselekmény alapján a vádlott bűnösségét állapította meg, felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette. A Be. 608. §

(1)bekezdése a feltétlen hatályon kívül helyezést megalapozó (ún. abszolút) eljárási szabálysértéseket sorolja fel kimerítő jelleggel. [128] 3.

1. A VII. és VIII. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványában sérelmezte az alapügyben általa indítványozott egyesítés elmaradását. [129] A Be.
2. §

(2)bekezdése az egyesítés elmaradását az ún. abszolút eljárási szabálysértések között nem sorolja fel, ezért a felülvizsgálati eljárás ennek sérelmezése nem képezheti. [130] A Be. 146. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a vádemelés után egyesítheti az eljárás azonos szakaszában folyamatban lévő ügyeket, ha azok együttes elbírálása – különösen az eljárás tárgyára vagy a büntetőeljárásban részt vevő személyekre tekintettel – célszerű. Az elsőfokú eljárásban a bíróság az egyesítésről a tárgyalás előkészítése során, az előkészítő ülésen és a tárgyalás megkezdése után is dönthet. [131] A Be. szabályozása alapján tehát az állapítható meg, hogy az ügyek egyesítésére a bírósági eljárásban lehetőség van, de erre vonatkozóan a bíróságnak nem ír elő kötelezettséget a törvény. Így az alapeljárásban az egyesítésre lehetőség lett volna, de az nem volt kötelező, az egyesítés tárgyában való döntés a bíróság pervezetési jogkörébe tartozik. Ha az ügyek egyesítése nem kötelező, az, vagy annak elmaradása felülvizsgálat alapja még akkor sem lehet, ha valamely okból annak elmaradása a terheltre hátrányos [BH 2016.74.III., Bfv.1050/2021/6., Bfv.1197/2021/9.]. [132] Mindezek alapján a VII. és VIII. rendű terheltek védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány e részében a törvényben kizárt. [133] 3.2. A felülvizsgálati indítványában az V. rendű terhelt sérelmezte, hogy a bíróság az ítéleti tényállást olyan tanúvallomásra alapította, amelyet nem tett a bizonyítás anyagává, míg a XIX. rendű terhelt védője azt kifogásolta, hogy a bíróság a tényállás alapjául elfogadta az egyik tanúnak egy más büntetőeljárásban tett vallomását. [134] A Be. 609. §-a szerinti szabályozása alapján másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 607. §

(1)bekezdésében, valamint a 608. §

(1)bekezdésében fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására. E jogszabályhely

(2)bekezdésében a jogalkotó példálódzó jelleggel felsorolta az e körbe tartozó eljárási szabálysértéseket. Ezek között szerepel – többek kötött az is – ha a bíróság a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket a vádemelés után megsértette, illetve, ha a büntetőeljárásban részt vevő személyek a vádemelés után a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták. [135] E törvényi rendelkezés alapján egyértelműen megállapítható, hogy az bizonyításra vonatkozóan az alapügyben esetlegesen vétett eljárási szabálysértések nem a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja szerinti – a felülvizsgálati eljárást megalapozó – ún. abszolút eljárási szabálysértésnek, hanem a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott ún. relatív eljárási szabálysértésnek minősülnek, így erre felülvizsgálati indítvány nem alapítható. [136] 3.

1. A VII. és VIII. rendű terhelt védője sérelmezte továbbá azt is, hogy az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság a terheltek védelemhez való jogát is megsértette azzal, hogy nem állapította meg a vádtól eltérő minősítést és ezáltal nem biztosította számukra a védekezés Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 23 lehetőséget a csalás minősített esete (a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére történő elkövetés) tekintetében. A XIX. rendű terhelt védője ugyancsak arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság olyan minősítő körülményt rótt a védence terhére, amellyel szemben nem volt módja védekezni. Álláspontja szerint „…” amennyiben olyan minősítő körülmény alapján állapítja meg a bíróság a terhelt bűnösségét, amellyel szemben nem védekezhetett, azzal az alapvető büntetőeljárási – a védelemhez fűződő – jogát sért, illetve korlátoz.” [137] A fent hivatkozott Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében a vádemelést követően a büntetőeljárásban résztvevő személyek korlátozása a törvényes jogaik gyakorlásában ugyancsak ún. relatív eljárási szabálysértés, azaz nem feltétlen hatályon kívül helyezést megalapozó eljárási szabálysértés, ezért az erre való hivatkozás a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálását nem eredményezheti. [138] 3.

1. Az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványában leszögezte, hogy az indokolási kötelezettség elmulasztása nem felülvizsgálati ok, ugyanakkor egyrészt anyagi jogszabálysértésre hivatkozással sérelmezte, hogy az alapügyben eljárt bíróságok e kötelezettségüknek nem tettek eleget, és ez vezetett a téves tényállás megállapításához, másrészt egyes bizonyítékok értékelésének elmaradását állítva (így pl.: a hangfelvételek vagy a sértetti vallomások értékelése) szintén e kötelezettség megsértését kifogásolta. [139] A Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott az indítványában arra, hogy az indokolási kötelezettség nem teljesítése a Be.
2. július
3. napján történt hatályba lépését követően ún. relatív és ezáltal felülvizsgálati okot nem képező eljárási szabálysértés (BH 2019.196.). [140] Ezen túlmenően az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással pedig a jogerős, vádról rendelkező ítélet tényállása nem kérdőjelezhető meg (Bfv.II.933/2011/6.), és az indokolási kötelezettség elmulasztása címén a bizonyítékok értékelése nem támadható (Bfv.III.439/2014/8.). [141] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a Be.
4. §

(2)bekezdés d) pontja alapján a Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontjára figyelemmel az indokolási kötelezettség elmulasztása csak abban az esetben felülvizsgálati ok, ha a jogerős ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ez az eljárási szabálysértés kizárólag akkor állapítható meg, ha az ellentét az ún. büntetőjogi főkérdések – tehát a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása – tekintetében áll fenn a határozat indokolása és a rendelkező része között. [142] Ilyen körülményre azonban az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek védője nem hivatkozott és Kúria a Be. 659. §

(6)bekezdése szerint elvégzett hivatalbóli vizsgálata alapján sem észlelt ilyet. [143] 3.

1. A VII. rendű és VIII. rendű terhelt védője eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, mivel a váddal nem érintett időszakokra is tett megállapításokat, továbbá a sértettek minősítő körülményt megalapozó fogyatékosságának objektív feltételét illetően a vád nem tartalmazott semmilyen tényadatot. [144] A Be.
2. §

(2)bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálati okot képez a Be. 607. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés, azaz az, ha a bíróság „a vádban le nem írt cselekmény alapján a vádlott bűnösségét állapította meg”. [145] A vádelv sérelmére hivatkozás azonban a felülvizsgálati eljárásban nem foghatott helyt. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 24 [146] A Kúria az iratok alapján megállapította, hogy a bírósági eljárás alapját képező vád a szükséges mértékben tartalmazta azon tényeket, amelyeket a bíróság az ítéleti tényállásában megállapított. A töretlen bírói gyakorlat szerint nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság a történeti tényállással összefüggésben – a tettazonosság keretein belül – olyan részleteket is megállapít, amelyet a vád nem tartalmazott. Továbbá akkor sem sérül a vádelv, ha a bíróság határozatában foglalt tényállás nem fedi a vádban foglalt tényeket, azoktól egyes részkörülmények vonatkozásában eltér, de a bűncselekmény lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel [EBH 2012.B.25., BH 2005.7.II., BH 2005.242., BH 2014.136., BH 2015.92.]. A tettazonosság ugyanis nem a vádirati és az ítéleti tényállás szószerinti egyezőségét jelenti, hanem a büntetőjogilag releváns tények azonosságát. [147] Erre tekintettel a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pont II. fordulata szerinti felülvizsgálati ok nem valósult meg. [148]

1. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány előterjesztésének van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be.
2. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont], vagy a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont]. [149] A VII. és VIII. rendű terhelt védője e két terhelt esetében a bűnösség törvénysértő megállapítását arra alapította, hogy a tényállásban megállapított cselekvőségük nem veszélyes a társadalomra. Ezen túlmenően kifejtette, hogy a VII. rendű és VIII. rendű terhelt tudattartama nem terjedt ki arra, hogy a cselekvőségükkel csalási cselekmény elkövetéséhez nyújtanak segítséget. Az V. rendű terhelt pedig indítványában azt állította, hogy az esetében kétséget kizáróan bizonyított tények alapján a bűnössége kizárólag bűnpártolás bűntettében állapítható meg. [150] Az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványában a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása tekintetében kifejtett érvelése során vitatta, hogy e három terhelt magatartása a csalás bűntette tettesi, illetve részesi magatartásaként értékelhető lenne, mivel egy törvényesen működő gazdasági társaság keretében tevékenykedtek. [151] 4.1. A felülvizsgálati indítványok ezen hivatkozásai alapján a Kúria megállapította, hogy V. rendű terhelt elsődlegesen valójában nem jogi érvek alapján, hanem a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás vitatásán keresztül támadta a terhére rótt cselekmények csalás bűntettekénti minősítését, ami a törvényben kizárt. [152] 4.2. A VII. rendű és VIII. rendű terhelt védőjének a társadalomra veszélyesség hiányára vonatkozó érvelése tekintetében a Kúria elöljáróban azt szögezi le, hogy a társadalomra veszélyesség vizsgálata kizárólag akkor jöhet szóba, ha a cselekmény legalább formálisan megvalósítja valamely bűncselekménynek a Btk. Különös Részében lévő törvényi tényállását. Amennyiben a cselekmény önmagában bűncselekmény megállapítására nem alkalmas, a társadalomra veszélyesség vizsgálata szükségtelen. Így téves az a védői érvelés, hogy csalás bűncselekménye azért nem valósult meg, mert a tényállásban rögzített magatartás nem veszélyes a társadalomra. [153] A büntetőjogi felelősség kérdésében való állásfoglaláskor a bíróságnak elsődlegesen abban kell döntenie, hogy a vád alapján megállapított történeti tényállás megfelel-e valamely, a Btk. Különös Részében szereplő törvényi tényállásnak, és ha igen, melyiknek, és csak ezt követően kerülhet sor a cselekmény társadalomra veszélyességének vizsgálatára. Annak vizsgálata, hogy a történeti tényállás mely törvényi tényállásnak felel meg, azért is jelentős, mert a társadalomra veszélyesség nem csupán fogalmi eleme a bűncselekménynek, hanem Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 25 szoros összefüggésben van a bűncselekmény jogi tárgyával, azaz a konkrét törvényi tényállás által védett, társadalmilag hasznos érdekkel vagy értékkel. [154] A Btk. 4. §

(2)bekezdése szerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység, vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti, vagy veszélyezteti. [155] A társadalomra veszélyesség valamely cselekmény azon sajátossága, hogy sérti vagy veszélyezteti a büntető anyagi jog által védett jogi tárgyak valamelyikét. A társadalomra veszélyesség a törvényhozói értékeléstől függetlenül létezik, és indoka a bűncselekménnyé nyilvánításnak, a jogalkotó csupán felismeri azt és büntetőjogi jelentőségre a jogalkotói értékelés eredményeként tesz szert. [156] A társadalomra veszélyesség törvényi értékelése a törvényi tényállás megalkotásával történik, és a törvényi tényállási elemek, elsősorban az objektív tényállási elemek alakítják, így a tényállásszerű cselekmény általában veszélyes a társadalomra. A társadalomra veszélyesség fogalmi szerepe kettős. Egyrészt köti a jogalkotót, mivel a jogalkotó az in abstracto (elvontságában) társadalomra veszélyesnek tekinthető cselekményeket sorolja be a Btk. Különös Részének valamelyik tényállásába és ezzel nyilvánítja az ilyen cselekményt büntetendővé. [157] Ennek ellenére előfordulnak olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek valójában nem sértik, vagy nem veszélyeztetik az adott bűncselekmény jogi tárgyát, és ezért nem veszélyesek a társadalomra. Ezt a lehetőséget a törvény elismeri azzal, hogy továbbra is a bűncselekmény fogalmi elemei között tartotta a társadalomra veszélyességet. Ha bármelyik bűncselekményi ismérv hiányzik, nem állapítható meg bűncselekmény. [158] A társadalomra veszélyesség jellemzően akkor hiányzik, ha valamely, a védett jogi tárgytól fontosabb érdek indokolja és annullálja a védett jogi tárgy sérelmét. Ilyen például a magánvádas bűncselekmények esetén a közügyek szabad vitatása, az azzal kapcsolatos véleménynyilvánítás és tényállítás. [159] A törvényi tényállások jellemzően társadalomra veszélyes cselekményeket, mulasztásokat pönalizálnak, a társadalomra veszélyesség hiánya akkor állapítható meg, ha a Btk. Különös Részében szereplő törvényi tényállás és a konkrét cselekmény egymással atipikus viszonyban állnak. A cselekmény társadalomra veszélyessége fennáll, ha a büntetendő cselekménytípus és a felrótt egyedi cselekmény atipikus viszonya nem áll elő [BH 2024.150.III.]. [160] Az atipikus viszony olyan egyéb tényezőt tételez fel, amely a konkrét cselekmény jogellenességét és ekként a társadalomra veszélyességét az adott esetben kizárja. [161] A törvényi tényállások valamelyikében történő megjelenítés megdönthetően vélelmezi az adott cselekmény társadalomra veszélyességét. A bíróság jogkörébe tartozik a társadalomra veszélyesség meglétének a vizsgálata, azaz annak a vizsgálata, hogy az elkövetőnek felrótt konkrét cselekmény is hordoz-e magában társadalomra veszélyességet. A bíróság e vizsgálat eredményeképpen akkor állapíthatja meg a büntetendő cselekménytípus és az elkövetőnek felrótt konkrét cselekmény atipikus viszonyát, ha az elkövető cselekménye bizonyos sajátos körülmények tekintetében eltér a minden lehetséges sajátos körülményt átfogni értelemszerűen nem képes büntetendő cselekménytípusban leledző társadalomra veszélyességtől [Bfv.I.405/2020/6.]. [162] Jelen ügyben ilyen atipikus viszony nem állapítható meg, mivel az elkövetők cselekményeikkel a védett jogi tárgyat, a magánszemélyek vagyoni érdekeit sértették, amit saját hasznukon kívül semmilyen egyéb, főként nem társadalmilag hasznos érdek nem indokolt, ezért a terheltek jogerős ítéletben rögzített cselekményének társadalomra veszélyessége kétségtelen. Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 26 [163] A jogalkotó az egyes cselekmények társadalomra veszélyessége tekintetében azzal foglal állást, hogy azokat a Btk. Különös részében bűncselekménnyé nyilvánítja vagy nem. A jogalkalmazónak pedig az adott ügyben megállapított tényállás alapján kell vizsgálnia a konkrét cselekmény társadalomra veszélyességét, illetve annak mértékét. A VII. és VIII. rendű vádlott védője azonban nem e vonatkozásba fogalmazta meg az érveit, hanem ténylegesen azt vitatta, hogy a védencei tekintetében megállapított ítéleti tényállás a csalás törvényi tényállási elemeit megvalósítja-e vagy nem, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvány e részét a tényleges tartalma alapján bírálta el. [164] 4.3. A Btk. 373. §

(1)bekezdése határozza meg a csalás törvényi tényállását. Eszerint e bűncselekményt az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. [165] A csalás tettese ezen tényállási elemeket valósítja meg, míg a társtettesek e szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A részesek közül a felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, míg bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt. A részes általános jellemzője, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő magatartást nem tanúsít. [166] A jogerős, vádról rendelkező ítéletben rögzített történeti tényállásából kitűnően a csalás elkövetéséhez szükséges tévedésbe ejtés többmozzanatos cselekmény volt, akkor kezdődött meg, amikor a potenciális sértetteket a call centerekben dolgozók telefonon felhívták és őket ingyenesnek mondott egészségügyi felmérésre, egészségnapra, szűrővizsgálatra invitálták, elhallgatva, hogy a hívások valós célja a termékértékesítésre irányult, amit a call centerek dolgozói a bűnszervezet irányítóinak utasítására még az esetben is letagadták, amikor erre kifejezetten rákérdeztek {elsőfokú ítélet indokolásának [171] bekezdése}. [167] Amikor a potenciális sértettek az álcázott célú rendezvényeken a „közérzetjavító központokban” megjelentek, a tévedésbe ejtést további elkövetők folytatták, éspedig azzal, hogy személyes adataik felvétele és betegségeik kikérdezése után ún. állapotfelmérést végeztek rajtuk, melyekről azt állították, hogy azok kiértékelése hosszabb időt vesz igénybe, illetve a mért értékeket fel kell küldeni a budapesti központba egy-egy orvoshoz, ezért ennek megtörténtéig egy előadáson kellett részt venniük, melyeken a betegségeikről kaptak megtévesztő, eltúlzott, több esetben félelemkeltő tájékoztatást, amit követően az általuk forgalmazott termékeket kínálták megvételre, azon valótlan tényt állítva, hogy azok hatásosak a vonatkozásukban megállapított egészségügyi panaszokra, betegségekre {elsőfokú ítélet [187] bekezdés}. [168] A sértetteket árkedvezménnyel és pszichés nyomásgyakorlással vették rá e termékek megvásárlására. [169] Ezek mellett a „közérzetjavító központok” helyiségei a valóságtól eltérően voltak kialakítva, azon ténylegestől eltérő látszatot keltették, hogy ott valóban egészség megőrzésével, esetlegesen helyreállításával kapcsolatos rendezvény kerül megtartásra. Ezt a képet sugallta a vádlottak ruházata, a helyiségek belső berendezése, egyes elkövetők doktor úrként történő megszólítása is, noha XXXIX. rendű terhelt kivételével az elkövetőknek egészségügyi, orvosi végzettsége nem volt. [170] A tévedésbe ejtés megállapítását nem zárja ki, hogy gazdasági társaság tevékenységét mutatva került sor. Ez ugyanis a sértettekben erősítette azt a valóságtól eltérő képet, hogy egy ténylegesen gazdasági tevékenységet végző, törvényesen működő céggel állnak kapcsolatban. [171] A jogerős, vádról rendelkező ítéletben rögzített tényállás a csalás bűncselekményének tényállási elemeit maradéktalanul tartalmazza, ezért nem alapos az arra való hivatkozás sem, Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 27 mely szerint a tényállási elemek közül hiányzik a szándékosság, a jogtalan haszonszerzési célzat és kár sem következett be. [172] A csalás nem csupán szándékos, hanem célzatos bűncselekmény is, a jogtalan haszonszerzés a csalás bűncselekményének a célzata, nem pedig az eredménye (BH 2020.231.). A tényállás tartalmazza {[166.] bekezdés}, hogy milyen bűncselekmények végrehajtása érdekében hozták létre a bűnszervezetet, melyek elkövetésekor a terheltek fondorlatos módszerekkel vették rá a sértetteket az általuk kínált termékek megvásárlására. [173] A tévedésbe ejtést a fent részletezettek szerint megvalósító terheltek szándékosan cselekedtek, a bűnszervezet vezetőinek az iránymutatása alapján, a tényállás gondatlanságra, célzat hiányára következtetést engedő tényeket nem tartalmaz, következésképpen a terheltek szándékosan valósították meg a sértettek sérelmére a csalási bűncselekményeket, annak érdekében, hogy a bűnszervezetnek nagy bevétele, azaz jogtalan haszna keletkezzen. [174] A sértettek a megtévesztés eredményeképpen hozták meg a vásárlásban megtestesülő vagyonjogi intézkedést, melynek következtében kárt szenvedtek, hiszen vagyonuk a vételárral egyező összegben csökkent. A kár összegének megállapításánál közömbös, hogy az elkövetők milyen összeget fordítottak a bűncselekménysorozatok megvalósítására (ún. bruttó elv), milyen összegért szerezték be a termékeket, milyen mértékű a céghálózat és a szervezet ún. vetített költsége (munkabérek, bérleti és tárgyi működési költségek stb.). [175] A bűnszervezet megállapításának feltétele, hogy az elkövetők célja ötévi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. [176] A terheltek szándéka csalások elkövetésére irányult, azok elkövetése érdekében hozták létre és működtették a bűnszervezetet, következésképpen ezért is vizsgálandó a pontos jogi minősítés. Nem feltétel, hogy valamennyi bűncselekmény, avagy a bűncselekmények többsége ilyen büntetéssel fenyegetett legyen, mivel az elkövetők szándékának kell ilyen bűncselekmények elkövetésére irányulnia, az azonban nem szükséges, hogy a ténylegesen megvalósított bűncselekmények büntetési tétele ötévi, vagy azt meghaladó szabadságvesztés legyen. A tényállásból kitűnik, hogy a csalások elkövetői az iránymutatásoknak megfelelően fejtették ki elkövetési magatartásaikat, következésképpen az előre kidolgozott feladatmeghatározások alapján lehet felismerni, milyen bűncselekményeket kívántak elkövetni. Az irányadó tényállás szerint több esetben 900.000 forintért kínálták az elkövetők a terméket, illetve előfordult 1.400.000 forint értékű szolgáltatás {pl. indokolás [253] bekezdés} és 1.000.000 forintos vételár {pl. indokolás [282] bekezdés} is. [177] Nyilvánvaló, amennyiben a sértettek ezen összegeket azonnal elfogadják és hajlandóak megvásárolni a közölt összegekért a termékeket, avagy szolgáltatást, ilyen áron kerül sor az értékesítésre és a bűncselekménnyel okozott kár is ilyen mértékű. [178] Az, hogy a „megijesztéses módszert” az árleszállításos módszerrel több esetben kombinálták, nem változtat azon a tényen, hogy a bűncselekmény eredménye mindenképpen nagyobb kárt okozott [Btk. 459. §

(6)bekezdés b) pont] és így a vagyon elleni bűncselekmény a Btk. 373. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bc) alpontjára figyelemmel, a

(4)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja szerint minősül, melynek a büntetési tétele egytől öt évig terjedő szabadságvesztés. Így ez a bűnszervezet megállapítása alapjául szolgáló deliktum. [179] Az ítéleti tényállásban rögzített cselekményeket elkövetők közül azok, akik a tévedésbe ejtés ekként részletezett folyamatában annak megvalósítójaként részt vettek, tettesként valósították meg a bűncselekményt, akik pedig a bűnszervezetet hozták létre és irányították a szervezetet a csalások megvalósítása érdekében, a részesek. [180] Az irányadó tényállásból kitűnően terhelt4 V. rendű terhelt a cím2 szám alatt működő, egészségügyi intézmény, orvosi rendelő hatását keltő központ irányítását látta el (terhelt1 I. rendű terhelt rábírására, amelyhez terhelt8 II. rendű terhelt segítséget nyújtott). V. rendű Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 28 terhelt kezelte a bevételt, a számlákat, intézkedett az árukészlet feltöltése iránt, utasításokkal látta el a csoport tagjait. [181] Az V. rendű terhelt tehát nem vett részt a sértettek tévedésbe ejtésében, a károk bekövetkeztében sem játszott konkrét szerepet, csupán a IV/4. és IV/5. tényállási pontokban írt bűncselekmények megvalósítása során vette át a sértettektől az előlegeket, következésképpen a kár bekövetkeztében aktív szerepet játszott, ekként tényállási elemet megvalósítva társtettesként követte el ezen bűncselekményeket. Minden további cselekmény tekintetében tényállási elemet irányító-szervező-vezető szerepével meg nem valósítva a kétirányú bűnsegéllyel egyrészt a felbujtó I. rendű terheltet, másrészt a tetteseket segítette, ezért cselekvőségének elkövetői alakzata a további bűncselekményekben bűnsegédi. [182] Nem foghattak helyt a felülvizsgálati indítványok arra történő hivatkozásai sem, melyek szerint a bűnsegédek tudata nem fogta át, hogy bűncselekmények elkövetéséhez nyújtanak tevékenységükkel segítséget, illetve az értékesítések jogsértő módon valósulnak meg és a bevétel jogtalan haszonként jelenik meg. A tudati tények vitatása ugyanis a jogerős ítéletben megállapított tényállás támadásának tekintendő, emiatt a felülvizsgálat a törvényben kizárt (BH 2011.3.II., BH 2024.102.II.). [183] A részes cselekménye – mint ahogy arra a Kúria fentebb már utalt – abban különbözik a tettesi cselekménytől, hogy nem valósítja meg a bűncselekmény tényállási elemeit (BH 2018.102.II.), a részes cselekvőségével – eltérően a tettestől, társtettestől – a bűncselekmény egyetlen tényállási elemét sem meríti ki, ellenkező esetben – annak függvényében, hogy a tényállási elemeket egyedül, avagy más tettessel együtt részben valósítja meg – tettessé, társtettessé válik. A bűnsegédi magatartás jogi természetéből tehát az következik, hogy a bűnsegédi magatartás felülvizsgálatának értelemszerűen nem lehet tárgya, szempontja az adott bűncselekmény törvényi tényállásán belüli magatartás megvalósításának, megvalósulásának elvárása. [184] A részesi elkövetés felróhatóságának vizsgálata tehát kizárólag az adott bűncselekmény tényállásán kívüli elkövetői – ekként tehát a részesi – magatartás alapján vizsgálható, és a vizsgálat nem terjedhet ki a törvényi tényálláson belüli magatartás megvalósultságára, illetve nem léphet a tényállás körébe (BH 2017.109.II.). [185] A részes felelősségének a megállapítása akkor törvényes, ha a jogerős ítéleti tényállás az alapbűncselekmény törvényi tényállási elemeit és a részes ahhoz nyújtott szándékos rábíró, vagy segítő magatartásának leírását tartalmazza (BH 2022.67.I.). [186] A bűnsegéd tudatának át kell fognia, hogy a tettes szándéka milyen bűncselekmény elkövetésére irányul, ehhez a tényállásszerű cselekményhez kell segítséget nyújtania. Amennyiben a bűnsegéd tudja, hogy szándékos bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget, azonban a tettes a bűnsegéd által támogatott, előmozdított cselekményhez képest olyan eltérő bűncselekményt valósít meg, amelynek tekintetében a bűnsegéd tudata a segítségnyújtást nem fogja át, a bűnsegéd a tettes minőségi vagy mennyiségi túllépéséért járulékos felelősséggel nem tartozik (BH 2022.072.), jelen esetben azonban ilyen, az előzetesen tudottól eltérő bűncselekmény az irányadó tényállás szerint nem valósult meg. [187] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekménynek nem megvalósítója, hanem ahhoz hozzájárul. [188] A részes magatartása tetteséhez kapcsolódik, ami egyben azt is jelenti, hogy a tettes szándékához is kötődik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja, vagy a véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes. A részesi szándék tehát nem a véghezvitelt követő, hanem azt megelőző. Ebből az is következik, hogy a részesnek a becsatlakozása, illetve a cselekmény végrehajtása idején van lehetősége behatárolni, akár megváltoztatni szándéktartalmát önmaga és a tettes felé, ha azonban ezt nem teszi, tehát a Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 29 véghezvitel terjedelmét nem korlátozza, a végrehajtástól való visszalépését a külvilág felé észlelhetően, felismerhetően nem jelzi, akkor számolnia kell azzal, hogy folyamatos jelenléte a végrehajtást változatlanul erősíti (BH 2021.246.). [189] A bűnsegéd felelőségének megállapítása törvényes, ha a jogerős ítéleti tényállás tartalmazza az alapbűncselekmény tényállási elemeinek, illetve a terhelt ehhez kapcsolódó bűnsegédi felelősségének megállapítását megalapozó tényeket (BH 2021.96.I.). [190] A Kúria a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján azt állapította meg, hogy a tettesi és a részesi magatartás fentiekben kifejtett követelményeinek megfelelően és ebből következően törvényesen állapították meg az alapügyben eljárt bíróságok az I. rendű, III. rendű, IV. rendű, VII. rendű és VIII. rendű terhelt elkövetői alakzatát. [191] 4.4. Az I. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt védője, a VII. és VIII. rendű terhelt védője és a XIX. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványában a csalás minősített esetének megállapítását és ebből következőan a kiszabott büntetést törvénysértőnek tartották. [192] A Kúria nem osztotta a felülvizsgálati indítványokban a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál, vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés, mint minősítő körülmény vonatkozásában kifejtetteket sem. E minősítő körülmény akkor állapítható meg, ha a sértett a bűncselekmény felismerésére, vagy elhárítására az idős koránál vagy a fogyatékosságánál vagy időskoránál és fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes. [193] A csalás ezen minősített esetének megállapításához az is szükséges, hogy a sértett e tulajdonságát, állapotát használja ki az elkövető a bűncselekmény elkövetéséhez. A törvény azért rendeli súlyosabban büntetni az ilyen sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt, mert az ilyen állapotú passzív alany bűncselekménnyel szembeni kiszolgáltatottsága fokozott mértékű. [194] A törvényi tényállás alapján a jogalkotó nem fogalmazza meg elengedhetetlen feltételként, hogy a sértett ilyen állapota állandó jellegű legyen, az lehet időleges is. [195] A Btk. Különös részében e minősítő körülményt más vagyon elleni erőszakos bűncselekmény alapeseti fordulataként [Btk. 366. §

(1)bekezdés c) pont], vagy minősített eseteként [Btk. 365. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés

1. g)pont] szabályozza a törvény. [196] A Btk. és az annak értelmezése során kialakult következetes bírói gyakorlat ezen állapot véglegességét a kifosztás, vagy a rablás esetén sem kívánja meg. Így a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §
2. a)pontja szerinti definíció a minősítő körülmény megállapításának alapja nem lehet. E törvény célja az 1. §-ból kitűnően a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása, tehát e törvény csupán a tartósan, avagy véglegesen károsodott személyek társadalmi részvételét kívánja elősegíteni és értelemszerűen nem szabályozza azon személyek esélyegyenlőségét és önálló életvitelének elősegítését, akik csupán átmenetileg vannak ilyen esendő állapotban. [197] A Btk. által pönalizált cselekmények esetében annak nincs jelentősége, hogy a sértett csupán a bűncselekmény elszenvedésekor, avagy tartósan, illetve végleges jelleggel van a bűncselekmény felismerésére, vagy elhárítására idős koránál fogva, vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes állapotban, arra tekintettel, hogy a bűncselekmény veszélyességének mértéke szempontjából csak az elkövetéskori állapotnak van jelentősége. [198] A kifosztás és rablás esetében a jogalkotó a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személytől elvételével egysorban szabályozza azt az esetet is, hogyha a sértett védekezésre képtelen állapota könnyíti meg a bűncselekmény elkövetését. Ez alapján töretlen bírói gyakorlat szerint Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 30 az alvó sértett védekezésre képtelen, hiszen – legalábbis amíg ezen állapota fennáll – a védekezést igénylő helyzetet sem ismeri fel (BH 2014.325, BH.2014.6.). Ugyanígy kell vizsgálni a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős kornál, vagy fogyatékosságnál fogva korlátozottan képes állapotot is. Nyilvánvalóan ilyen személy az ittassága, avagy bódító hatású anyag fogyasztásának eredményeképpen létrejött bódult állapota miatt időlegesen tudatzavarban lévő személy, aki átmeneti állapota fennállta alatt a bűncselekmény felismerésére, vagy elhárítására korlátozottan képes. [199] A csalás e minősített esete akkor állapítható meg, ha a bűncselekményt a passzív alany ezen állapotáról tudva, annak kihasználásával követik el az elkövetők. Amennyiben a sértett állapota csupán megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését, de a dolog jogtalan eltulajdonítás végetti elvétele nem a sértett állapotának kihasználásával történik, a sértett ezen tulajdonsága közömbös és a bűncselekmény egyformán hajtható végre egyébként védekezésre képes és képtelen sértettel szemben, a sértett esetleges védekezésre képtelensége a minősítés szempontjából közömbös, kifosztás helyett lopás állapítható meg (BH 2016.166.). [200] Az idős kornál, avagy fogyatékosságnál fogva a bűncselekmény felismerésére, vagy elhárítására korlátozottan képes személyes állapot jelentősége abban rejlik, hogy az kihat a valós elkövetői szándék felismerésére, másrészt korlátozhatja az elhárítási képességet is (BH 2018.217). [201] Ezen állapot fennállta tekintetében nem elengedhetetlenül szükséges igazságügyi orvosszakértői, illetve elmeorvos szakértői vélemény beszerzése, mivel ennek a megítélése nem szakkérdés, hanem az a bíróság feladata a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok és az eset összes körülménye alapján. Ennek során azt szüksége vizsgálnia, hogy a sértetteket ezen állapotuk mennyiben akadályozta, vagy korlátozta abban, hogy az adott élethelyzetet átlássák, illetve azt, hogy a sértett ez alapján fennálló figyelmetlenségét, óvatlanságát, félelmét az elkövetők kihasználták-e. [202] A bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetést önmagában a sértett életkora valóban nem alapozza meg, annak fennálltát mérlegeléssel kell eldönteni. Általában a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására korlátozottan képesnek tekinthető az, aki mentális, vagy fizikai állapota miatt azt az élethelyzetet, amelyet a bűncselekmény során átél, nem, vagy csak korlátozottan képes reálisan felmérni és ennek megfelelő magatartást tanúsítani (BH 2020.169.). [203] A tényállásnak tartalmaznia kell, hogy a sértettek milyen okból vannak ilyen állapotban, az a bűncselekmény felismerésére, vagy elhárítására korlátozottan képes állapotuk életkoruk előrehaladott voltából fakad, avagy más tényből. Amennyiben a tényállás pusztán a sértett életkorát rögzíti, de az nem olvasható ki belőle, hogy szellemi, vagy más képességeinek csökkent volta miatt bármely megtévesztő magatartás fokozottan veszélyeztetett célpontja volt és az elkövetési mód sem annak a kihasználására irányul, e minősítő körülmény nem állapítható meg (BH 2025.3.III.). [204] Jelen ügy jogerős ítéletében ilyen hiányosság nem érhető tetten, az elsőfokú ítélet indokolásának [166] bekezdéséből kitűnően olyan személyeket kívántak megkeresni avégett, hogy a „közérzetjavító központokba” invitálják őket, akik a minősített eset megállapítását megalapozó állapotban voltak, vagy ilyen állapotba kerültek a vádlottak magatartásának eredményeképpen {elsőfokú ítélet indokolásának [187]-[188] bekezdése}. [205] A vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozat tehát ha nem is sértettenként elkülönítve, hanem összefoglalóan, valamennyi sértettre kiterjedően tartalmazza azon tényeket, melyek alapján a sértettek ilyen állapota a bűncselekmények során fennállt. A Kúria 1.Bfv.679/2024/16-1 31 sértettek vagy idős koruknál vagy fogyatékosságuknál fogva, illetve mindkettőnél fogva voltak a bűncselekmény felismerésére, vagy elhárítására korlátozottan képes állapotban. [206] Az ítéleti tényállás szerint a telefonközpontokból olyan személyeket kerestek meg telefonon, akik potenciális sértettként szóba jöhettek. Ezen személyeknek terhelt1 I. rendű és terhelt3 IV. rendű terheltek által meghatározott tájékoztatást kellett elmondani {elsőfokú ítélet indokolásának [1530] bekezdése}, ezzel megkezdődött a sértettek megtévesztése, ugyanis azzal a valótlan tényállítással invitálták őket az ún. egészségnapra, hogy egészségügyi szűrővizsgálatra hívják őket és rákérdezésre tagadták, hogy termékbemutatóra szóló meghívót fogalmaznának meg. Ez alapján a sértettek egy része már a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására korlátozottan képes állapotban volt. [207] A „közérzetjavító központokban” pedig az elkövetők olyan tevékenységet fejtettek ki, amellyel a sértettekben ezen állapotot létrehozták, illetve azt fokozták. Ez abban nyilvánult meg, hogy a valójában termékbemutatónak tekinthető rendezvényen jelen lévő és aktív cselekvőséget kifejtő vádlottak ruházata (fehér köpeny, fehér nadrág, a helység1i központban fonendoszkóp), az előadások során felhasznált anyagok céltudatos összeválogatása, a terheltek orvosnak, egészségügyi szakszemélyzetnek történő beállítása megerősítette őket abban, hogy szakszerű vizsgálat eredményeképpen pontos diagnózist kapnak állapotukról, esetleges betegségeikről, azok előrehaladottságának fokáról. Ennek során olyan „diagnózist” közöltek velük, amely szerint egészségi állapotuk kétségbeejtő, pl. rövid időn belül elhalálozhatnak, megbénulhatnak, agyvérzést kaphatnak, amivel addigi, egészségügyi vizsgálat miatti természetes szorongásukat rendkívüli mértékűvé fokozták és ezzel termékváráslással szembeni ellenállásukat megtörték. Azaz ezzel érték el a sértettek azon állapotát, amit a Btk. a 373. §

(4)bekezdés c) pontjában minősítő körülményként szabályoz és amely állapotot eredetileg is létrehozni és kihasználni kívántak. A sértettek részben koruk, részben a vádlottak által előidézett körülmények miatt kialakult tudatszűkült állapotban nem voltak képesek felmérni a közölt diagnózis tartalmi valóságának hitelességét, nem voltak képesek a vásárlások során egyébként elvárható reális helyzetfelmérésre, a vásárlás szükségességének és indokoltságának tárgyilagos megítélésére. [208] Amennyiben a sértettek pszichés ellenállását az eddig leírt magatartással teljesen még nem sikerült teljesen megtörni, akkor ezt az ún. megijesztéses módszert kombinálták az alkalmi árleszállítás módszerével, aminek eredményeképpen az addig még vásárolni nem kívánó sértetteknél is elérték a minősítő körülményt megalapozó állapotot és ezzel a terheltek számára lehetővé vált