M.70041/2024/25 – Balassagyarmati Törvényszék

(1)bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamatot, valamint 77.240.- (hetvenhétezerkettőszáznegyven) forint + ÁFA ügyvédi munkadíj perköltséget. A perben feljegyzett 92.688.- (kilencvenkettőezer-hatszáznyolcvannyolc) forint kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül van helye fellebbezésnek, mely fellebbezést a Fővárosi Ítélőtáblához címezve, a Balassagyarmati Törvényszéken lehet írásban, az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint benyújtani. Ha a felek a fellebbezést nem elektronikus úton nyújtják be, úgy az hatálytalan és úgy kell tekinteni, mintha fellebbezést nem nyújtottak volna be, továbbá a bíróság a fellebbezőt pénzbírsággal sújtja. A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésben kell előterjesztenie. A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét az eljárás megszüntetése miatt vagy eljárási szabálysértés miatt kell hatályon kívül helyezni; a fellebbezés a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos; vagy az ítélet indokolása ellen irányul. Indokolás [1] Tényállás A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes írásbeli ellenkérelme, az alperes személyes meghallgatása, a peres iratok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 2 [2] A felperes az alperest 2020. szeptember 03. napjától határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatta alkatrészgazdász munkakörben. Személyi alapbére 380.451.- forint volt. [3] A felperes Helységnév1-i telephelyén lévő raktárban az alperes és tanú1 alkatrészgazdász, valamint tanú8 raktáros dolgozott. A raktárhelyiség a szalon, a műhely és az áru-átadó felől volt megközelíthető. [4] Az alkatrészgazdászok 2022. december 10. napján „Csoportos leltárfelelősségi megállapodás” -t kötöttek a felperessel, melynek értelmében 2022. december 11. napjától kezdődően a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 182. § szerint vétkességre tekintet nélkül feleltek a cím3 szám alatt található leltárkészletben bekövetkezett leltárhiányért. [5] A megállapodás előírta, hogy a raktáros, alkatrészgazdász és raktárvezető munkakörök megváltozásakor leltározást kell tartani. A leltárkészletet az alkatrészgazdászok együtt kezelték, felelősségük 50-50 %-ban oszlott meg. A felperes az Mt. 185. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a megállapodás

1. pontjában a következőkről tájékoztatta a munkavállalókat: 1 %-os forgalmazási veszteség számolható el csavarok, alátétek és izzók tekintetében; a leltári készlet átadásának és átvételének módja teljes leltár. E körben a munkavállalók leltárfelelőssége a szabályszerűen átadott-átvett leltár szerinti készlet és a leltári időszak alatt folyamatosan történő átadás-átvétel során használatba vett dolgok kezelésére és felhasználására (árumozgás) terjed ki, amely leltárkészlettel elszámolással tartoznak a leltári időszak végéig; a leltárhiány meghatározása a leltári jegyzőkönyv alapján, a munkavállalók jelenlétében végzett leltárelszámolás eredménye és a hiánylista megismertetését követően történik, amelyre észrevételt tehetnek; a munkáltató kötelezettsége olyan zárható raktárhelyiség biztosítása, ahova csak az arra jogosultak léphetnek be. A megállapodás rögzítette, hogy a kártérítés mértéke az Mt.
2. §

(3)bekezdése alapján nem haladhatja meg a munkavállalók távolléti díjának hat havi együttes összegét. A megállapodásban a felek kijelentették, hogy a felelősség az Mt. 182. §

(2)bekezdésben meghatározott feltételek esetén áll fenn. [6] A felperes

1. november
2. napján próba leltárkészlet ellenőrzés keretében 211.099.forint összegű leltárhiányt állapított meg, amelynek során az alperes észrevételeket tett, a felelősségét elismerte, és részére a 105.550.- forint összegű kártérítés kiszámlázásra került. [7] A felperes
3. november
4. napján ismét leltárkészlet ellenőrzést tartott, a
5. január
6. napjára tervezett éves leltár előre hozásával. A leltárfelvétel
7. november
8. napján 17:02:55 órakor kezdődött, és
9. november
10. napján, 02:02:56 órakor fejeződött be. A leltározáson a felperes munkavállalói párban, a rendelkezésükre bocsájtott készletlista alapján, meghatározott területeken végezték a készlet felmérését. Amikor az ellenőrzéssel végeztek, elhagyták a területet. Az alperes a leltározáson nem vett részt, és maga helyett nem jelölt meg helyettest. [8] A leltár tanú8 raktárosnak a belépő leltára volt, ezt követően köthetett a felperessel leltárfelelősségi megállapodást. A leltározásról időközben távoznia kellett, ezért tanú9nak adott meghatalmazást a helyettesítésére, aki helyette aláírta a jegyzőkönyvet. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 3 [9] A leltározás végén felvett jegyzőkönyv szerint az alperest 2.799.535.- forint összegű anyagi felelősség terhelte a hiánytételekért. A felperes az ellenőrzés befejezését követően,
11. november
12. napján értesítette az alkatrészgazdászokat, hogy a leltározás befejezéséről jegyzőkönyvet kíván felvenni, és amennyiben észrevételeik vagy nyilatkozataik vannak, azt személyesen megtehetik. [10] Az alperes
13. november
14. napján ment dolgozni, és elkérte tanú5 belső ellenőrzési vezetőtől a hiánylistát, amely alapján két napig kereste a hiányzó tételeket, majd ezt követően jelezte, hogy szeretné lezárni a leltárt.
15. november
16. napján a felperes utóellenőrzést tartott az alperes részvételével, melynek végeztével, a fellelt készletek levonását követően összesen 3.089.593.- Ft értékű leltárhiányt állapított meg, melyből az alperes felelőssége 1.544.796.- forint volt. [11] A felperes kérelmére
17. január
18. napján fizetési meghagyás került kibocsájtásra, mely eljárás az alperes ellentmondására tekintettel perré alakult. [12] A felperes keresete A felperes keresetet tartalmazó iratot terjesztett elő a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon, melyben alperes kötelezését kérte leltárfelelősségi megállapodásból eredő leltárhiány jogcímén fennálló 1.544.796.- forint tőke, valamint ezen összeg után
19. január
20. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 6:
21. § szerinti késedelmi kamat megfizetésére és ügyvédi munkadíj perköltségben való marasztalását. [13] A bíróság az alperes bejelentett lakóhelyére tekintettel a 4.P.XVIII.20.259/2024/
22. számú,
23. május
24. napján jogerőre emelkedett végzéssel az keresetlevelet áttette a Balassagyarmati Törvényszékhez. [14] A felperes jogalapként a Ptk. 6:
25. §-t, a 6:
26. §-t, a 6:
27. §-t, a 6:
28. §-t, a 6:
29. §-t, a 6:
30. §-t, az Mt.
31. §

(1)bekezdését és a 182. §

(1)-

(3)bekezdését jelölte meg. Előadta, hogy az alperest vétkességére tekintet nélkül objektív felelősség terheli, tekintettel arra, hogy a felek csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötöttek, a leltárkészlet átadás-átvétele szabályszerűen történt, a leltárhiány megállapításáról jegyzőkönyvek készültek, amelyre az alperes észrevételt tehetett, és a leltáridőszak felében az adott munkahelyen munkát végzett. [15] [16] Az alperes írásbeli ellenkérelme Az alperes alaki védekezést terjesztett elő a Pp. 240. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmh. tv.) 3. §

(2)bekezdés b) pontjára és a 3. §

(5)bekezdésre való tekintettel, mely szerint amennyiben a követelés munkaviszonyból, vagy ilyen jellegű jogviszonyból ered, és az ügy tárgya jogviszony keletkezése, megszűnése, vagy a munkavállaló által történt vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott jogkövetkezmény, úgy ezen ügyekben az igényt nem lehet fizetési meghagyásos eljárás útján érvényesíteni. A 12. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek szerint az alperes az alaki védekezését nem tartotta fenn. Az alperes az érdemi védekezés körében előadta, hogy álláspontja szerint az Mt. 182. §

(2)bekezdésében megállapított kógens és konjunktív feltételek (a leltáridőszakra vonatkozó Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 4 leltárfelelősségi megállapodás megkötése, a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele, a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása, továbbá legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen történő munkavégzés) nem teljesülnek, ezért az alperest nem terheli a leltárhiányért való felelősség. [17] Az Mt.

1. § és
2. §-ra történő hivatkozással kifejtette, hogy az objektív felelősség mellett a szubjektív felelősség sem áll fenn, ugyanis a munkáltató nem járt el a tőle elvárható gondossággal, a következők miatt. a. A leltárat nem jelentették be időben a munkavállalók részére, és nem voltak végig jelen a leltározó személyek: a leltár tervezett időpontja
3. január
4. napja volt, ezzel szemben
5. november
6. napján jelezték, hogy a leltár másnap,
7. november
8. napján lesz. A leltárat 12 fővel kezdték meg, ebből 4 főt hazaküldtek. b. A raktár zárhatósága nem volt biztosított, ezért bárki bejuthatott a raktárba. Ezt az alperes és a másik alkatrészgazdász többször jelezte a vezetőség felé szóban, de intézkedés nem történt. Az ajtókon lévő védőplexi kívülről volt felcsavarozva/felragasztva, külső hatásra többször volt betörve. c. tanú8 alkatrészgazdász a teljes leltáridőszakban az alperes beleegyezése, azaz írásos hozzájárulása nélkül tartózkodott a raktárban, részére szóbeli főnöki utasításra kulcsot kellett adnia az alperesnek, és minden munkanapon a munka megkezdése előtt a raktárban tartózkodott az alperes megérkezése előtt, így lehetősége volt leltárhiányt generálni. d. Az alperes nem volt jelen a leltározáson, és a jegyzőkönyvet sem adták át neki, hogy megmutathassa a jogi képviselőjének. e. Úgy került sor a leltár lezárására, hogy az nem lett tételesen visszaellenőrizve, azaz nem a teljes leltármennyiségre vonatkozott, mert a hajnali órákban félbehagyták, és kb. 6 millió forintos hiányt írtak fel. f. A leltár alatt nem működtek az újonnan felszerelt kamerák. g. A jegyzőkönyvben és a tartozáselismerő nyilatkozaton feltüntetett összegek nem tekinthetők megalapozott, érvényes összegeknek, mert később csökkentésre kerültek. A tartozáselismerő nyilatkozatot - november
9. napján - az alperes kényszer hatására írta alá, annak érdekében, hogy a gyógyszereiért haza tudjon menni. h. Az utóellenőrzésen a leltárfelelősök észrevételeinek köszönhetően tudták a leltárhiány összegét csökkenteni. i. Az ún. „Reklamációs raktár” nem tartozhat a leltárfelelősség alá, ugyanis az abban szereplő tételeket nem, vagy sérülten kapták meg és nem történt meg a jóváírása. [18] Az alperes Perfelvételi szak tanúként kérte meghallgatni tanú1t. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 5 [19] A felperes okirattal igazolta, hogy az alperest a teljes készletleltár időpontjáról
10. november
11. napján tanú5 elektronikus úton értesítette a következők szerint. „Szeretnélek benneteket tájékoztatni, hogy
13. 25-én teljes alkatrész leltárt tartunk Helységnév1-en. Minden címzett részvételére feltétlenül számítunk. Kezdés: 08:00, Érkezés: 07:45.” [20] A felperes előadta, hogy a
14. január
15. napjára tervezett éves leltár időpontjának előbbre hozására azért volt szükség, mert a
16. november
17. napján megtartott szúrópróbaszerű alkatrész leltár során feltártak szerint a teljes raktári készletben jelentős hiány mutatkozhatott, és a felperes érdekében állt az esetleges leltárhiányok mielőbbi feltárása, elkerülve a leltárhiányok elfedését. Az alperesnek kötelezettsége volt a raktárnak a leltározás kivitelezésére való állapotban tartása. A leltárhoz szükséges dokumentáció kinyomtatására a leltárt megelőző napon került sor. Az alperes az utóellenőrzésen részt vett, az eltéréslistákat és a tényleges hiány megállapításait elismerte, nem vitatta, aláírásával igazolta. [21] tanú8nak a leltározáson való részvételével kapcsolatban a felperes előadta, hogy mivel nem tudott végig jelen lenni, ezért meghatalmazta tanú9 szervízvezetőt. Vitatta, hogy tanú8nak teljes hozzáférése lett volna a raktárkészlethez. tanú8 nem kapott utasítást a raktárban való, felügyelet nélküli tartózkodásra. Leltárfelelősségi megállapodással nem rendelkezett, ezért oda csak a leltárfelelősök közvetlen felügyelete és irányítása alatt léphetett be. [22] A felperes vitatta, hogy a raktár zárhatósága nem volt biztosított, és bárki, bármikor bejuthatott volna. Előadta, hogy a raktár kulccsal volt zárható, amellyel csak a leltárfelelősök rendelkeztek, tanú8 nem. Biztonsági okból a telephely portáján, egy lebélyegzett borítékban is el volt helyezve egy tartalékkulcs, ennek elkéréséhez vezetői engedélyre volt szükség. A raktárajtón lévő plexi betörése a leltárfelelősök számára is felismerhető lett volna. Az alperes a 2022-ben lefolytatott leltározás alkalmával és a
18. november
19. napján megtartott szúrópróbaszerű leltáron sem jelezte a raktár zárhatóságával kapcsolatos aggályait. [23] Előadta, hogy az utóellenőrzés gyakorlata kifejezetten a leltárfelelős munkavállalók érdekében került beiktatásra a leltározás folyamatába. Ennek keretén belül a munkavállalók a hiánylistán lévő tételeket egyenként átvizsgálhatták, a hiány okát tisztázhatták, igazolhatták, ezzel a tényleges hiányt csökkenthették. [24] A reklamációs raktárhelyet a leltárfelelősök kezelték. Amennyiben a reklamációhoz szükséges dokumentáció megfelelően elő van készítve, úgy az adott tétel nem minősül tényleges hiánynak. [25] A felperes tanúként kérte meghallgatni tanú5t, tanú6t és tanú4t. [26] Az alperes a viszontválaszban kifogásolta, hogy az elektronikus értesítés nem joghatályos - és tartalmilag sem volt megfelelő -, a jegyzőkönyvet a leltározás megkezdésekor kellett volna megnyitni, a leltárt munkanapra kellett volna időzíteni és ütemtervet csatolni. Egyébként a másik munkavállaló a táppénzét töltötte. [27] Előadta, hogy tanú8 a raktárban egyedül is többször jelen volt, illetve lehetett akkor, amikor a leltárfelelősséggel terhelt dolgozók egyike sem volt jelen, amelynek bizonyítására, a Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 6 bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozással kérte az érintettek jelenléti íveinek a benyújtására kötelezni az alperest. Előadta továbbá, hogy az alperes maga készítette elő a leltározási dokumentumokat. Az alperes az utóellenőrzés megállapításait kifogásolta, és nem engedélyezték, hogy jogi képviselővel egyeztessen. A jegyzőkönyv aláírását követően egy előre elkészített felmondást közöltek vele. Vitatta tanú8 tanú9nak adott meghatalmazását, mivel nem volt leltárfelelőssége, és a felperesnek kellett volna a helyettesítésről gondoskodni. tanú9 aláírása a jegyzőkönyvön a saját nyomtatott nevével szerepel, és nincs utalás arra, hogy tanú8 nevében és képviseletében jár el, ezért a jegyzőkönyvön tett aláírása nem joghatályos. [28] A leltározás során keletkezett két jegyzőkönyvből az alperes csak a
20. november 21.-i keltezésűt írta alá jóhiszeműen, hiszen nem tudhatta, hogy a felperes tanú8 személyét és tevékenységét figyelmen kívül hagyva rá és a másik érintett munkavállalóra kívánja a leltárfelelősséget telepíteni. [29] Előadta, hogy az alperes többször is jelezte a felperes felé, hogy a raktárba illetéktelen személyek is bejárnak, de intézkedés nem történt. [30] A raktár zárhatósága nem volt biztosítva, ezt is szóban többször jelezték a belső ellenőrzési vezető, tanú5, illetve tanú9 és Név1 szervízvezetők, valamint Név2 telephelyvezető felé. A raktárhoz összesen hárman rendelkeztek kulccsal: tanú8, tanú1 és az alperes. A kulcsmásolásra tanú9 adott utasítást. A raktárhelyiség ajtaján két plexi található, az egyiket - a karosszéria műhely felől - ragasztással, a másikat csavarozással lehet rögzíteni. tanú8 bejárásához a leltárfelelősöknek írásban kellett volna hozzájárulniuk. [31] Kifejtette, hogy tartalmilag tovább folyt a leltározás, mert a hajnali órákra tekintettel szakították félbe, és amelynek köszönhetően a következő napokban még találtak alkatrészeket. [32] Indítványozta a munkavállalói beléptető kártyás rendszer kimutatásáról szóló dokumentumoknak
21. szeptember
22. napja és november
23. napja közötti időszakra vonatkozó alperesi becsatolását. Előadta, hogy az alperes a reklamációs leltárat is megfelelően vezette. [33] Indítványozta továbbá tanú3 és tanú2 tanúkénti meghallgatását. [34] A perfelvételi tárgyaláson tett alperesi nyilatkozat értelmében tanú8 is számlázott önállóan. Álláspontja szerint tanú8 csak azért vehetett részt a leltározáson, mert a szervízvezető erre utasította. A felperes nem a szokásos standardok szerint járt el, a kezdés nem a jegyzőkönyv szerinti időpontban történt, amelyet köztes napon vett fel, november
24. napján. Leltározás közben többen eltávoztak a helyszínről. Az alperes csak napokkal a leltározást követően látta el kézjegyével a jegyzőkönyvet, melyen a megkerült tételek is szerepeltek. Az utóellenőrzés nem lehetőség kell, hogy legyen, azt a munkáltatónak biztosítania kell. [35] Az alperes a személyes meghallgatása során előadta, hogy miután értesült a leltár időpontjáról, jelezte tanú9nak, hogy nem tud rajta részt venni, aki közölte, hogy maga helyett megbízhat valakit, de az alperes nem élt ezzel a lehetőséggel. Az alperes a hiánylistát elkérte, Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 7 majd két napig kereste az alkatrészeket. Kedden jelezte tanú5nek, hogy szeretné lezárni a leltárt, mert már nem talál több alkatrészt. Másnap, november
25. napján tartották meg az utóellenőrzést, amikor a megtalált tételeket felírták. Előadta, hogy a kulcsot tanú7nak adták át másolásra. A leltárfelelősségi megállapodás aláírásakor a leltározandó árukészlet átadásátvétele szabályszerűen megtörtént. A kialakult gyakorlat szerint lealább egy hónappal korábban kaptak értesítést a következő leltárról, amely hétvégén szokott lenni. Azért vitatják, hogy nem volt teljes a leltár, mert a később fellelt alkatrészek ott voltak a szemük előtt. A raktárba egy alkalommal, amikor műszaki hiba lépett fel, az ablakon keresztül kellett bemenni, ugyanis az elektromos rácsot az áramszünet miatt nem tudták kinyitni, az ajtón pedig retesz és lakat is volt, így a portán lévő kulccsal nem lehetett bejutni. A raktárban két fő dolgozott átfedéssel, 7 órától 16 óráig és 8 órától 17 óráig. Az alperes és tanú1 megkérték tanú9t, hogy írjanak írásbeli hozzájárulást tanú8 részére, de intézkedés nem történt. Előadta, hogy a felperes nem tájékoztatta az Mt.
26. §

(2)bekezdése alapján. [36] A felperesi álláspont szerint maga a leltárfelelősségi megállapodás határozza meg az eljárásrendet, amit az alperes az aláírásával tudomásul vett. Alperes szerint az eljárásrend kialakítása egyoldalú kötelezettség, míg a megállapodás konszenzuális. Ennek a felperes szerint azért nincs relevanciája, mert a megállapodásban a munkavállalóra kedvezőbb szabályozás lett kialakítva azzal, hogy észrevételt tehet. [37] Felperes a perben előadta, hogy tanú8 próbaidőn volt, a betanulási folyamat része volt, hogy a leltáron részt vehessen és szerepeljen a jegyzőkönyvben. Szabad bejárás azonban nem volt biztosítva a számára. Az alperes és tanú1 felelőssége volt az ő felügyelete. A leltárfelelősséggel rendelkező munkavállalónak kötelessége az általa észlelt hiányosságokról, visszásságokról igazolható módon tájékoztatni a vezetést, amelyet az alperes nem tett meg. [38] A felperes vitatta az alperes azon tényállítását, hogy tanú5 nem adott lehetőséget a jegyzőkönyvnek az alperes jogi képviselője részére történő megmutatásának. Az alperesnek nem ez volt az első leltárellenőrzése, pontosan ismerte a felperesi gyakorlatot, így azzal is tisztában volt, hogy jogi képviselővel megjelenhet vagy a dokumentumokat átvizsgáltathatja. [39] A felperes előadta, hogy nem adott utasítást kulcsmásolásra. Próbaidős kolléga leltárkészletet nem kezelhetett. Amennyiben kulccsal rendelkezett, úgy azt egy leltárfelelősséggel rendelkezőtől kaphatta, aki ezzel a munkaköri kötelezettségét megszegte. A kamerák a leltározás során működtek. A biztonságos őrzés tekintetében a felperes előadta, hogy a raktárba való bejutás jelentős fizikai behatás, betörés nélkül nem valósítható meg. A felperes az Mt. 185. §

(1)bekezdésében foglaltakról az alperest a leltárfelelősségi megállapodásban foglaltak útján tájékoztatta. A jelenléti ív a munkahelyen való megjelenést igen, de a raktárba történő belépést nem igazolja. [40] Alperes előadta, hogy Helységnév2ről Név3 raktárvezető járt betanítani tanú8t, aki ugyancsak a leltárfelelősök engedélye nélkül tartózkodott a raktárban. tanú8 hétköznaponként 1-1 órát, míg hétvégén 4 órát tartózkodott a raktárban egyedül. Csatolta az alperes jelenléti ívét, amelyen állítása szerint kihúzások és hamisított aláírások szerepelnek. [41] Vita alakult ki a felek között a tekintetben, hogy tanú8ra vonatkozóan az alperesnek kellett volna-e az írásbeli hozzájárulást kezdeményezni, vagy ez munkáltatói kötelezettség volt. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 8 [42] A bíróság tájékoztatta a feleket a rájuk irányadó bizonyítási kötelezettségről, mely szerint az alperes leltárhiányért fennálló felelősségét a felperesnek kellett bizonyítania. [43] A bíróság a felek által tett bizonyítási indítványokból a tényállás megállapításához figyelembe vette a felperes munkaszerződés módosítását, a csoportos leltárfelelősségi megállapodást, a leltározás dokumentumait, a felperesi e-mailt, a meghatalmazást, a fényképfelvételt. Tanúként hallgatta meg tanú1t, tanú5t, tanú6t, tanú4t, tanú3ot, tanú2t és tanú7ot. [44] A bíróság az alperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságát a 20-I. számú, tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzéssel megállapította. [45] A bíróság a bizonyítási eszközök együttes értékelése és mérlegelése alapján, a Pp. 279.§-a alkalmazásával a felperes keresetét az alábbiak szerint találta alaposnak. [46] A bíróság döntései és jogi indokai A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesi leltárfelelősség feltételei fennállnak-e, és eszerint az alperes köteles-e megfizetni 1.544.796.- forint kártérítést a felperesnek. [47] Az Mt. 182. §

(1)bekezdése alapján a leltárhiányért a munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felel. A

(2)bekezdés alapján a felelősség feltétele a leltáridőszakra vonatkozó leltárfelelősségi megállapodás megkötése, a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele, a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása, továbbá legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen történő munkavégzés. A

(3)bekezdés értelmében, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség további feltétele, hogy a leltárhiányért felelős munkavállaló az adott munkakörben vagy munkahelyen történő foglalkoztatáshoz írásban hozzájáruljon. [48] Az Mt. 183. §

(1)-

(2)bekezdése alapján a leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány, a leltáridőszak pedig a két egymást követő leltározás közötti tartam. [49] Az Mt.

1. § szerint a leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető, ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli. A megállapodásban meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani. A leltárfelelősségi megállapodás megszűnik, ha a munkavállaló munkakörének megváltozása folytán a leltári készletet már nem kezeli. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 9 [50] Az Mt.
2. § értelmében a munkáltató állapítja meg azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás vagy a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség számolható el; a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét; a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait; a leltárhiány vagy a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét; a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket. A munkavállalót az

(1)bekezdés szerint meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését vagy a leltáridőszak kezdetét megelőzően írásban tájékoztatni kell. Leltározásnál a munkavállaló vagy akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. A munkáltató, ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelöl ki. A munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, a munkavállalót – kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni. [51] Az Mt. 186. §

(2)-

(3)bekezdése alapján a munkavállaló legfeljebb hathavi távolléti díja mértékéig felel, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hathavi együttes összegét. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. A munkavállalók távolléti díjuk arányában felelnek, ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi. [52] Az Mt.

1. § értelmében a felelősség vagy a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen azokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, vagy amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének tartamát. [53] A leltárhiányért fennálló felelősség a megőrzési felelősség egy speciális változata. A felelősség fennállásának és az ebből eredő hiány kárként történő érvényesítésének az Mt.
2. §-a szerint kógens szabályai vannak. E törvényi feltételek valamelyikének hiánya esetén a munkavállaló mentesül a felelősség alól. (Mfv. 10.095/2018/3.) [54] A bíróság a benyújtott iratok és a tanúnyilatkozatok alapján az Mt.
3. §

(2)bekezdésében foglalt feltételekről a következő megállapításokat tette. [55] Nem volt vitatott a perben, hogy az alperes, tanú1 és a felperes között írásban létrejött csoportos leltárfelelősségi megállapodás

1. december
2. napjától volt hatályos, így a perbeli leltáridőszakra is vonatkozott. [56] A felek egybehangzó nyilatkozata alapján a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént. (
3. jkv.
4. oldal) Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 10 [57] Az alperes vitatta, hogy teljes leltárra került volna sor, tekintve, hogy a leltározást november
5. napján, éjjel félbeszakították, és olyan eszközök is voltak a hiánylistán, melyek szem előtt voltak, majd az utóellenőrzésen az alperes még 1-2 millió forint értékű alkatrészt fellelt. A bíróság tanú1 tanú nyilatkozata alapján tényként fogadta el, hogy egyes tételek ellenőrzése azért nem történt meg, mert azokhoz csak az alperes tudott hozzáférni (pl. betétdíjas alkatrészek). A felperes lehetőséget adott az alkatrészgazdászoknak, így az alperesnek is, hogy a hiányzó alkatrészek meglétét igazolják, amelyek az utóellenőrzés keretében törlésre kerültek a hiánylistáról. A fentiek azt igazolják, hogy a lefolytatott készletellenőrzés teljeskörű volt. [58] A bíróság tanú1, tanú5 és tanú4 tanúk nyilatkozata alapján rámutat, hogy a leltározás elhúzódott, ennek okát tanú5 és tanú4 tanúk abban jelölték meg, hogy nem volt rend, sok minden nem volt a helyén, és magas volt az eltérések darabszáma. tanú1 tanú az okot abban jelölte meg, hogy kevés volt az ellenőrzést végző személy és a rendelkezésre álló idő. [59] A
6. november
7. napján megtartott leltár az előző évi, azaz a
8. évre vonatkozó éves leltárt követő első teljes alkatrész leltár volt, ennek megfelelően az alperes a leltáridőszak egészében az adott munkahelyen teljesített munkavégzést, ezért az ettől eltérő hivatkozás nem foghat helyt (
9. számú jegyzőkönyv,
10. oldal). [60] Az Mt. a leltárfelelősségi szabályok körében a munkáltató kötelezettségévé teszi a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás kialakítását. A leltározás szabályait a munkáltató egyoldalúan alakíthatja ki. A bíróság tanú5 és tanú6 tanú nyilatkozata alapján tényként fogadta el, hogy a leltározás folyamata belső szabályzatban rögzített leltározási rend szerint történt. tanú6 tanú előadta, hogy a szabályzatot belépéskor minden dolgozóval igazoltan megismertetik, mivel a leltározás folyamatában olyan személyek is részt vehetnek, akiknek nincs leltárfelelőssége. Ezt támasztja alá az alperes által aláírt csoportos leltárfelelősségi megállapodás
11. pontja, mely szerint „A Munkavállaló kijelenti, hogy a Munkáltatónál érvényben lévő alkatrészleltárról szóló irányelvet és Munkáltatói belső szabályzatokat megismerte, és azt magára nézve kötelező erejűnek ismeri el.” [61] Az alperes a leltározási rend tekintetében a csoportos leltárfelelősségi megállapodást tekintette irányadónak (
12. jkv.
13. oldal), míg tanú2 tanú nyilatkozata szerint a leltározási irányelv a munkaszerződésbe lett foglalva (
14. jkv.
15. oldal). A leltározáson jelen lévő tanú1 tanú úgy nyilatkozott, hogy „a leltározás a szokásos rend szerint történt” (
16. jkv.
17. oldal). [62] A bíróság vizsgálta a leltárfelvétel folyamatának jogszerűségét. [63] Jogszabály nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy a leltározás időpontjáról mikor kell az érintetteket a munkáltatónak értesítenie. tanú5 és tanú6 tanúk előadása alapján a bíróság az előrehozott leltár okszerű indokaként fogadta el azt a körülményt, hogy az éves leltár megtartására a szúrópróbaszerű leltárat követően minél hamarabb sort kellett keríteni, mivel nagy értékű leltárhiányt prognosztizáltak. További cél volt, hogy a leltárhiányt a leltárfelelősök ne tudják elfedni, és ez indokolhatta azt, hogy az értesítést követően azonnal megkezdték a leltárellenőrzést. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 11 [64] tanú1 tanú úgy nyilatkozott, hogy „valahol számítottunk is rá” (
18. jkv.
19. oldal), nem érte őket felkészületlenül a leltározás. A bíróság nem osztja az alperes azon álláspontját, hogy későn került megküldésre az értesítés, hiszen az alperesnek napi és havi szinten is voltak készlet-ellenőrzési feladatai (tanú1
20. jkv.
21. oldal). tanú6 tanú elmondása szerint hetente polcleltárt is kellett tartani a telephelyen, melyet a szabályzat is tartalmaz. [65] Az alperes állította, de a perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a leltár időpontjáról elektronikus úton történő értesítés nem volt szabályszerű. Az alperes maga nyilatkozta, hogy „november közepén kaptam e-mailt arról, hogy a következő leltár januárban lesz” (
22. jkv.
23. oldal). Eszerint az e-mailen történő kommunikáció nem volt egyedi a felperesnél. [66] Az alperes (
24. jkv.
25. oldal), tanú1, tanú2 és tanú5 tanúk nyilatkozata értelmében megállapítható, hogy a felperesnél kialakult gyakorlat szerint a leltározást szombati napon kezdték meg 8 órakor. tanú5 tanú ezt azzal indokolta, hogy a vállalatirányítási rendszerben kell megnyitni a leltározási felületet és mivel a leltár nem akadályozhatja a napi munkavégzést, ezért kerül sor pénteki napon, a munkaidő végével a leltár megnyitására. Az alperesi jogi képviselő az ezzel ellentmondó érvelését nem támasztotta alá, mely szerint a leltárat munkanapon kellett volna megtartani, és a jegyzőkönyvet a kezdéskor megnyitni. [67] tanú1 (
26. jkv.
27. oldal: „ha az adott páros végzett a neki kijelölt területen, akkor ők hazamentek”) és tanú5 (
28. jkv.
29. oldal: „nem tartottam ott őket”) tanúk egybehangzó nyilatkozata értelmében tényként rögzíthető, hogy az ellenőrzést végző párok, ha befejezték a számolást, távozhattak, tekintettel arra, hogy ezt követően a belső ellenőr által rögzített eltéréslista volt az ellenőrzés alapja, amellyel a raktárosok dolgoztak tovább. Így kerülhetett sor arra, hogy a hajnali órákban már csak néhány személy volt jelen. [68] Az Mt.
30. alapján

(3)Leltározásnál a munkavállaló vagy akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. A munkáltató, ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelöl ki.

(4)A munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, a munkavállalót – kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni. [69] A csoportos leltárfelelősségi megállapodás 5.d) pontja alapján a leltárhiány meghatározása a leltári jegyzőkönyv hiánylistája alapján, a munkavállalók jelenlétében végzett leltárelszámolás eredménye és a hiánylista megismertetését követően, a leltári jegyzőkönyv alapján történik, amelyre észrevételt tehetnek. [70] Az alperes a leltározáson nem vett részt, és előadása szerint nem kívánt élni azzal a lehetőséggel, hogy más személyt jelöljön meg a helyettesítésére, és a felperes sem gondoskodott a képviseletéről. A felperes a hiánylistát az alperes rendelkezésére bocsájtotta, aki a

1. november
2. napján készült, de
3. november
4. napján nyomtatott eltérés listát a kézjegyével ellátta. tanú5 tanúnak az alperessel egyező nyilatkozatából tényként volt megállapítható, hogy az alperesnek volt lehetősége közrehatni abban, hogy a leltárhiány összege csökkenjen, amely jelen esetben megvalósult azzal, hogy a hiánylistán szereplő, de Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 12 általa fellelt eszközök levonásra kerültek. Ezáltal tényként az is megállapítható, hogy az alperes által aláírt lista szolgált a leltárhiány összege megállapításának alapjául, amellyel a felperes az összegszerűséget bizonyította. [71] Az alperesi jogi képviselő állította, hogy a leltározás folyamata azért is szabálytalan volt, mert az értesítéshez ütemtervet kellett volna csatolni, és ekkor a leltár befejezésének időpontjáról is tájékoztatást kellett volna adni, a kamera a leltározáskor nem működött, a reklamációs raktár nem része a leltározásnak, a jegyzőkönyv hiányos és tartalmilag sem megfelelő (a leltározást ténylegesen november
5. napján zárták le, de a jegyzőkönyv november
6. napján kelt, nem tartalmazza, hogy az alperes milyen okból nem írta alá, tanú8 nem ruházhatta át meghatalmazással a felelősséget tanú9ra, aki helyette nem írhatta alá a jegyzőkönyvet). [72] Kifogásait sem az alperes személyes előadása, sem a tanúk nyilatkozatai, sem az Mt.
7. §

(2)bekezdésében foglaltak, sem a leltárfelelősségi megállapodásban rögzített szabályok nem támasztják alá. A bíróság e körben a Pp. 191. §

(4)bekezdése alapján kiemeli, hogy a fél a perfelvételi tárgyaláson a jogi képviselő mellett a tényállítás, a bizonyíték és a bizonyítási indítványok tekintetében hatályos nyilatkozatot tehet. [73] Az alperes személyesen előadta, hogy a reklamációs raktár is a felügyeletük alá tartozott, és a leltár lezárására november

1. napján került sor. A felperes egyfelől tanú5 tanú nyilatkozatával igazolta, hogy a leltározás befejezésének időpontja nem meghatározható: „ha mindenki azt mondja, hogy lezárható a leltározás, akkor zárjuk le.” (
2. jkv.
3. oldal). A belső ellenőrzés a leltározást az utóellenőrzés során végrehajtott korrekciókkal zárta le és készítette el a felelősségvállalási nyilatkozatot. Másfelől tanú6 tanú nyilatkozata szerint a leltár akkor ér véget, amikor egy hét múlva aláírják az eltérési listát. A leltározási ütemterv kötelező előírására, a tartalmi kifogások megalapozottságára vonatkozóan az alperes nem tett bizonyítási indítványt, a kamera működésével kapcsolatban nem igazolta a leltározással való összefüggést. A bíróság álláspontja szerint a tanú8 által tanú9nak adott meghatalmazás megfelel az Mt.
4. §

(3)bekezdésben foglalt feltételeknek, a jegyzőkönyvön eszerint jogszerűen szerepelt a meghatalmazott aláírása. [74] Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a leltárhiány megállapítására a leltározási rend szerint lebonyolított leltárfelvétel során került sor. [75] A bíróság megállapította, hogy az Mt. 182. §

(2)bekezdésében meghatározott kógens feltételek teljesültek. [76] A felek között vita volt abban, hogy tanú8 az Mt. 182. §

(3)bekezdésben foglalt, leltárhiányért nem felelős személyként kezelt-e a raktárkészletet. Az alperes előadta, hogy a felperesnek rögzítenie kellett volna a csoportos leltárfelelőségi megállapodásban az ő személyét, mivel tanú8 raktárosnak anélkül volt szabad bejárása a raktárba, hogy ehhez az alperes és tanú1 írásban hozzájárult volna. Felperes álláspontja szerint az alperesnek kellett volna kezdeményezni az írásbeli hozzájárulást tanú8nak, de ezt nem tette meg. tanú1 tanú nem emlékezett, hogy kezdeményezték-e (19. jkv. 3. oldal). Alperes szerint az Mt. 182. §

(3)bekezdése szerint ez munkáltatói kötelezettség. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 13 [77] tanú5 és tanú6 tanú nyilatkozata alapján a bíróság tényként fogadta el, hogy a tanú8sal kötött leltárfelelősségi megállapodásnak az volt a feltétele, hogy részt vegyen a

1. november
2. napján lebonyolított, úgynevezett belépő leltáron. A megállapodás aláírásáig leltárfelelősség nem terhelte. [78] A perbeli adatok szerint az alperes és tanú1
3. szeptember
4. napjától dolgoztak együtt tanú8 raktárossal, aki saját belépőkártyával rendelkezett. tanú1 tanú előadta, hogy tanú8 maga dönthette el, hogy a betanítás során melyikükkel dolgozik együtt, mert ő egyedül nem végezhette el a raktározási feladatokat (
5. jkv.
6. oldal). tanú5 tanú ezzel egyezően előadta, hogy tanú8 önállóan nem, csak felügyelettel kezelhette a raktárkészletet (
7. jkv.
8. oldal). Az alperes és tanú1 tanú egyaránt úgy nyilatkozott, hogy tanú8 önállóan számlázott („Volt, amit csak tanú8 számlázhatott tanú9 kifejezett kérésére” (
9. jkv.
10. oldal), amelyről tanú6 tanú azzal nyilatkozott, hogy felügyelettel számlázhatott is (
11. jkv.
12. oldal). [79] A bíróság nem osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy tanú8 és tanú9 között érdekellentét állt fenn, és ez hallgatólagos belenyugvást jelentett a felettesek részéről abba, hogy tanú8 bejárt a raktárba és önállóan számlázott (
13. jkv.
14. oldal). [80] Mindezek alapján megállapítható, hogy felperes részéről tanú8nak az alperessel és tanú1sal kötött csoportos leltárfelelősségi megállapodásban való szerepeltetése - az Mt.
15. §

(3)bekezdésének megfelelően - nem volt indokolt, mert a raktárkészletet önállóan nem kezelhette, az alkatrészgazdászok betanítása alatt állt. [81] A csoportos leltárfelelősségi megállapodásból megállapítható, hogy a felperes az Mt. 185. §

(1)bekezdésben foglaltakat, azaz a forgalmi veszteséggel érintett anyagok körét (5.

1. a)pont), az elszámolható mértéket (5.
2. b)pont), a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait (5.
3. c)pont), a leltárhiány vagy a leltérfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét (5.
4. d)pont), a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket (5.
5. e)pont) a megállapodásban rögzítette, és a

(2)bekezdésben foglalt, arra vonatkozó munkavállalói tájékoztatást a megállapodásban rögzítette és ennek tényéről külön is rendelkezett a 11.c) pontban. A tájékoztatás a megállapodás 2022. december 10. napján történt aláírására tekintettel a leltáridőszak kezdetét megelőzte. [82] Az Mt. 186. §

(3)bekezdése alapján a perben nem volt vitatott, hogy a kártérítés mértéke nem haladta meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hathavi együttes összegét. A munkavállalók a megállapodásban rögzítettek szerint 50-50 %-ban voltak felelősek a leltárhiányért. [83] Az Mt.

1. § alapján a felelősség vagy a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen azokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, vagy amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének tartamát. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 14 [84] A bíróság az Mt.
2. § körében értékelte azt az alperesi kifogást, mely szerint a raktár biztonságos őrzése nem valósult meg, mivel a szalon és a műhely felőli bejárat nem volt megfelelően zárható. Az áru-átadó felől történő zárhatóságot nem volt vitatott. [85] A csoportos leltárfelelősségi megállapodás 5.e) pontja rögzíti, hogy a munkáltató kötelezettsége olyan zárható raktárhelyiség biztosítása, ahova csak az arra jogosultak léphetnek be. [86] A bíróság tanú1, tanú2 és tanú3 tanúk nyilatkozatai alapján a következő megállapításokat tette. A raktárat a szalontól motoros rács választotta el, mely munkaidő alatt mindvégig nyitva volt. A rács mögött lévő, mágneskártyával nyíló, derékmagasságig érő csapóajtón történő átjutás a dolgozók részéről kijátszható volt. tanú2 tanú elmondása szerint a felperes jelentősen megszigorította a mágneszáras ajtó használatához a jogosultságot, de azt könnyen át lehetett lépni, vagy a csatlakozó kihúzásával az ajtó kinyílt. tanú1 tanú elmondása szerint a pénztár kialakításáig voltak bejárások. A perbeli adatok alapján az illetéktelen belépést az alkatrészgazdászok megakadályozták. tanú3 tanú elmondta, hogy két alkalommal látott másokat is bemenni, akiket a raktáros megállított és kiküldött. A műhely felőli bejárat egy plexivel fedett ablakot és egy két részből álló ajtószárnyat foglalt magában, felül plexi borítással, az ajtó alsó része kulccsal nyílt, a felső részen retesz és lakat is volt. Az ajtót csak belülről lehetett zárni, ezért, ha ki kellett menni az épületből, akkor az ajtót nyitva kellett hagyni. A tanúk előadták, hogy a kiadó ablakon lévő plexi ragasztott volt, amit be lehetett nyomni. Kulccsal a leltárfelelősöknek rendelkeztek, valamint el volt helyezve a portán tartalékkulcs. [87] A bíróság rámutat, hogy az alperes az érdemi szakban tett új tényállítást arra vonatkozóan, hogy a raktárba történő bejutás ténylegesen egy faajtón keresztül történt, mely a pénztár kialakításáig nyitva volt, és a pénztárosnak is volt hozzá kulcsa (
3. jkv.
4. oldal). Az alperesnek a Pp.
5. §

(3)bekezdése alapján tett azon nyilatkozatára, hogy „nincs az előadott tények között olyan, amely önhibánkon kívül jutott volna tudomásunkra, vagy következett volna be” (20. jkv. 8. oldal) és a Pp. 74. §

(1)bekezdésére tekintettel az alperesi tényállítás hatálytalan, és a bíróság a Pp. 214. §

(5)bekezdés alapján figyelmen kívül hagyta. A tényekről az alperesi jogi képviselő sem bírt tudomással, és a tanúk sem tettek említést faajtóról. [88] A bíróság a fentiek, valamint az alkatrészgazdászok munkaidő-beosztása alapján azt állapította meg, hogy a felperes megfelelően biztosította a biztonságos őrzés feltételeit. A munkaidő-beosztás szerint naponta 7 órától 16 óráig két fő dolgozott a raktárban, mindössze 16 és 17 óra között volt csak egy fő, akiknek a felügyeletük alatt kellett tartani a csapóajtón történő közlekedést és a műhely felőli bejáratot is, ha a műhelyen keresztül ki kellett menni a raktárból, mivel az csak belülről volt zárható. Az alperes előadása alapján megállapítható, hogy a műhely felőli bejáraton egyébként csak akkor lehetett kívülről bejutni, ha a reteszt belülről nyitott állapotban hagyták, amely többször is előfordult. Az a körülmény, hogy a műhely felőli ajtót plexivel borították, önmagában nem bizonyítja a behatolás lehetőségét akkor sem, ha korábban, egy áramszünet alkalmával ezen az ablakon történt bejutás a raktárba. Kulcsot csak jogosultsággal rendelkező munkavállalók kaphattak. A bíróság osztotta azon felperesi álláspontot, hogy a raktárba történő bejutás jelentős fizikai behatás, betörés nélkül nem volt megvalósítható. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 15 [89] Az alperes kifogásolta továbbá, hogy a biztonságos őrzés amiatt sem valósult meg, mert tanú8 raktáros kulccsal rendelkezett, így szabadon bejárhatott a raktárba. Alperes tanú8nak a raktárban való jogosulatlan bent tartózkodását tanú7 tanú nyilatkozatával kívánta igazolni, valamint a jelenléti ívek és a beléptető rendszer dokumentumainak a benyújtására kérte alperes felhívását. [90] Az alperes nem tudta megalapozottan bizonyítani azon állítását, hogy tanú8 rendelkezett a raktárhoz kulccsal, amit azért kapott, hogy munkakezdés előtt, a napi munkaidőbeosztástól függetlenül már korábban be tudjon jutni a munkahelyére. tanú1 tanú akként nyilatkozott, hogy „tanú8nak is volt kulcsa, ugyanis tanú9, akkori szervízvezető felszólított minket, hogy biztosítsunk a számára kulcsot”, de a sajátját azért nem adta ki a kezéből, mert 60 milliós készletért volt 50 %-ban felelős. Alperes előadta, hogy a saját kulcsát adta oda tanú7nak másolásra. A tanúként meghallgatott tanú7 viszont nem ismerte el, hogy utasítás alapján kulcsot másolt volna (

1. jkv.
2. oldal). [91] tanú5 és tanú6 tanúk is egybehangzóan nyilatkozták, hogy tanú8 a raktárhoz nem rendelkezhetett kulccsal. A kulcsmásolásra tanú5 tanú szerint sem adhatott a telephelyvezető utasítást (
3. jkv.
4. oldal), tanú8 beléptető kártyája a telephelyre történő belépést szolgálta, de nem nyitott ajtót (
5. jkv.
6. oldal). tanú6 tanú is akként nyilatkozott, hogy csak azok a raktárosok rendelkeznek kulccsal, akik a csoportos leltárfelelősségi megállapodást aláírják (
7. jkv.
8. oldal). tanú3 tanú is tudatában volt annak, hogy csak a raktáros kíséretével mehettek be a raktárba alkatrészekért (
9. jkv.
10. oldal). [92] Az alperes nem bizonyította, hogy tanú8 szabad bejárásáról és a raktár zárhatóságának problémájáról a feletteseket tájékoztatta volna. tanú5 tanú nem kapott jelzést arra, hogy bárki szabadon bejár a raktárba, vagy a zárhatósággal kapcsolatban (
11. jkv.
12. oldal). tanú6 sem kapott jelzést arról, hogy a raktár nem biztonságos és tanú8 szabad bejárásáról sem (
13. jkv.
14. oldal). [93] A felperes a beléptetőkártyás rendszer dokumentációját, valamint a leltárfelelősséggel rendelkezők jelenléti ívét a bíróság felhívására nem nyújtotta be, de mivel a beléptető rendszer nem bizonyítja a raktárban való tartózkodást, a jelenléti ívre pedig a munkakezdés és a munka befejezésének a beosztás szerinti időpontját rögzítették, nem a valós adatokat, ezért a bíróság ezen körülmények miatt a bizonyítási indítványokat figyelmen kívül hagyta. A bíróság az okirati bizonyítékok között figyelmen kívül hagyta az alperes munkáltatói igazolását, mivel az nem alkalmas annak igazolására, hogy az alperesnek a felperes irányában nem áll fenn leltárfelelősségből származó munkavállalói tartozása. [94] A bíróság a
15. számú végzéssel az alperesnek az érdemi szakban tett utólagos bizonyítási indítványának tanú7 tanú meghallgatása tekintetében helyt adott, a további állítási és bizonyítási szükséghelyzetre vonatkozó indítványát elutasította. A Pp.
16. § alapján állítási szükséghelyzet a perfelvételi szakban terjeszthető elő. A bizonyítási szükséghelyzet tekintetében alperes a tanú8 által kiállított számlák benyújtására kérte alperes kötelezését, mely indítvány nem felelt meg a Pp.
17. §

(2)bekezdésében foglalt feltételeknek. A bíróság rámutat, hogy a számlák önmagukban nem bizonyítják az önálló számlázást, tekintve, hogy tanú8 felügyelettel számlázhatott. Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.041/2024/25-II 16 [95] tanú2 tanú úgy nyilatkozott a perben, hogy „A hiány leginkább a hanyag munkavégzésből keletkezett” (

1. jkv.
2. oldal). A bíróság e körben rámutat, hogy az alperes szabályszegő magatartása volt tetten érhető akkor is, amikor tanú8 raktárban történő tartózkodását nem felügyelte, vagy a műhely felőli ajtón a reteszt nyitott állapotban hagyta, illetve állítása szerint a saját kulcsát másolásra átadta. [96] A bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a felperes keresete megalapozott, és a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. [97] A pertárgy értéke a Pp.
3. §

(2)bekezdése alapján 1.544.796.- forint volt. Felperes pernyertes, alperes pervesztes lett. A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §

(1)bekezdés d) pontja alapján feljegyzett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti 92.688.- forint, alperest terhelő kereseti illetéket az alperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az állam viseli. A bíróság a felperesi munkadíjat a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja alapján 77.240.forint + ÁFA összegben határozta meg. [98] A fellebbezés lehetőségét a Pp. 365. §

(2)bekezdés a) pontja és a

(6)bekezdés biztosítja. A fellebbezés előterjesztésével kapcsolatos tájékoztatás a Pp. 376. §

(1)-

(2)bekezdésein alapul. Balassagyarmat,

1. június
2. Dr. Kerekes Andrea sk. bíró az aláírásukban akadályozott ülnökök helyett is Agócs Flóriánné s.k. ülnök Mlinárik Jánosné s.k. ülnök