← Magyarország

Pf.20082/2026/5 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az ajándékozó akkor követelheti vissza a feltétel meghiúsulására hivatkozással az ajándékot, ha az ajándékozás időpontjában volt olyan feltétele, amely nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.I.20.082/2026/

  1. Az I. r. felperes: Felperes1 (felperes címe.) A II. r. felperes: Felperes2 ((felperes címe.) Az I-II. r. felperesek jogi képviselője: dr. Mód Péter ügyvéd (cím7) Az I. r. alperes: Alperes1 (I.r. alperes címe.) Az I. r. alperes jogi képviselője: dr. Szivák-Döbörhegyi Csilla Edit ügyvéd (I.r. alperesi képviselő címe.) A II. r. alperes: Alperes2 (II.r. alperes címe.) A III. r. alperes: Alperes3 (III.r. alperes címe.) A II-III. r. alperesek jogi képviselője: dr. Bujáky Éva ügyvéd (II.r. alperesi képviselő címe.) A per tárgya: ajándék visszakövetelése Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Veszprémi Törvényszék 5.P.20.068/2024/
  2. sz. ítélet 6A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: alperes;
  3. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 2 Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 647.700 (hatszáznegyvenhétezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak. Az I. és a II. r. felperesek házastársak. Gyermekük a
  4. május
  5. napján elhunyt néhai név1 (a továbbiakban: néhai), akinek a halála időpontjában házastársa volt az I. r. alperes. Az I. r. alperes és a néhai
  6. július
  7. napján kötöttek házasságot. A II-III. r. alperesek a néhai korábbi házasságából származó gyermekei. [2] Az I. r. felperes ¼ és a II. r. felperes 3/4 arányú közös tulajdonát képezte az helység1, belterület helyrajzi szám1 hrsz-ú, kivett lakóház, udvar megnevezésű, 922 m2 területű, természetben az cím2 szám alatti ingatlan. [3] A néhai tulajdonát képezte az helység1 helyrajzi szám2 hrsz-ú, lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan, melyet
  8. június
  9. napján 43.000.000 forint vételáron értékesített. [4] Az I-II. r. felperesek
  10. szeptember
  11. napján a néhainak ajándékozták az helység1 helyrajzi szám1 hrsz-ú ingatlant. Az ajándékozási szerződés
  12. pontjában a megajándékozott az ingatlant a szüleitől köszönettel elfogadta és kijelentette, tudomással bír arról, hogy szülei az ajándék tárgyát képező ingatlant abból a feltevésből ajándékozták részére, hogy idős korukban gondoskodik róluk úgy tartás, mint gondozás tekintetében. A szerződő felek az ajándékozási szerződésben azt is rögzítették, hogy a megajándékozott az ajándék tárgyát képező ingatlan felső szintjéből külön bejáratú lakást alakít ki az ajándékozókkal egyetértésben. [5] A néhai és életvitelszerűen ország1 élő leánytestvére, név5
  13. október
  14. napján „Rendelkezés várt örökségről” elnevezésű szerződést kötöttek, melyben a Polgári Törvénykönyvről szóló
  15. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 7:
  16. §-ára utalással rögzítették, hogy az I-II. r. felperesek ajándék jogcímen juttatták a néhainak az helység1i helyrajzi szám1 hrsz-ú ingatlant 35.000.000 forint értékben azzal, hogy jogosult az ingatlanon külön bejáratú lakást kialakítani és az ingatlant a szüleivel együtt közösen használni, és az ajándék fejében vállalta, hogy szülei tartását, gondozását saját vagyona terhére biztosítja, és ennek megtérítését testvérétől, név5től nem követelheti. A szerződés megkötésével egyidejűleg a néhai megfizetett a testvérének 15.000.000 forintot, név5 pedig kijelentette, Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 3 hogy az I-II. r. felperesektől történő öröklése esetén az helység1i helyrajzi szám1 hrsz-ú ingatlan értékét a néhai nem köteles hozzászámítani a hagyatékhoz, az ingatlan vonatkozásában követelést nem támaszthat. [6] A néhai a
  17. szeptember
  18. napján kelt ajándékozási szerződés
  19. pontjának megfelelően külön bejáratú lakást alakított ki az helység1i ingatlan felső szintjén, ahová 2020 januárjában beköltözött az I. r. alperessel. [7] A néhai
  20. január
  21. napján készített végrendeletében a II-III. r. alpereseket jelölte örököseinek. [8] A néhai hagyatéki ügyében dr. közjegyző jár el. A szám3 ügyszámon folyamatban lévő hagyatéki ügyben az I. r. alperes kötelesrész iránti igényt jelentett be. A közjegyző a hagyatéki eljárást felfüggesztette. [9] A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság a
  22. szeptember 23-án kelt ajándékozási szerződéssel a néhai tulajdonába került helység1i helyrajzi szám1 hrsz-ú belterületi ingatlant ajándék visszakövetelése jogcímén adja 1/4 arányban az I. r. felperes, 3/4 arányban a II. r. felperes tulajdonába és az alpereseket ennek tűrésére kötelezze. [10] Keresetüket azzal indokolták, hogy a néhai ajándékozási szerződés megkötését követő váratlan halálával véglegesen meghiúsult az a feltevésük, hogy személyében támaszra, gondozóra számíthatnak. Arra hivatkoztak, hogy e feltevés nélkül részükről az ajándékozásra nem került volna sor. Előadták, a feltevést a családban egyértelműen kifejezésre is juttatták, és két gyermekük ennek ismeretében állapodott meg a későbbi öröklési rendben. [11] Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. [12] Álláspontja szerint a felperesek nem szorulnak tartásra, ezért az ajándék visszakövetelése idő előtti. Azzal is érvelt, hogy a Ptk. szabályai szerint a felperesek elsősorban egymással szemben kötelesek tartásra, gondozásra, ápolásra, amennyiben pedig mindketten tartásra szorulnának, a néhai kiesésével a II-III. r. alperesek kötelesek eltartásukra, gondozásukra a Ptk. rokontartásra vonatkozó szabályai szerint, és e kötelezettségük független attól, örököltek-e ingatlant, miként attól is, a felperesek visszakapják-e az ingatlant. [13] Hivatkozott arra is, hogy ha a II-III. r. alperesek saját erőből nem képesek a felperesek tartására, gondozására, dönthetnek úgy, hogy az ingatlant értékesítik és annak bevételéből teljesítik tartási kötelezettségüket. [14] Előadta még, hogy a néhai végrendeletében a II-III. r. alperesekre hagyta az ingatlant és irányukba meghagyást is tett: akarata az volt, hogy az ingatlan végrendeleti juttatása fejében a gyermekei tartást, gondozást nyújtsanak. Feltételezte, hogy a néhai akarata az is volt, hogy az ő kiesése esetén ez a tartási-gondozási kötelezettség az ingatlan tulajdonjogával együtt tovább háruljon gyermekeire a nagyszülők tekintetében. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 4 [15] Sérelmezte, hogy a keresetnek történő helytadás esetén nem jut kötelesrészhez, így még ahhoz sem jut hozzá, amit a néhai mellett beleinvesztált a közös lakrész kialakításába és a közös életvitelbe. [16] A fentieken túl arra is hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés elnevezésű dokumentum – tartalma szerint – ténylegesen tartási szerződés, mert a
  23. pontjában ellenszolgáltatás került rögzítésre, ami az idős szülők tartása, gondozása volt. Ezért az ingatlan – az ellenszolgáltatásra tekintettel – nem minősül ajándéknak, így azt nem is lehet visszakövetelni. [17] A II- III. r. alperesek a kereset teljesítését nem ellenezték. [18] Az elsőfokú bíróság ítéletében azon változás ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetésének a tűrésére kötelezte az alpereseket, hogy az helység1 helyrajzi szám1 hrsz-ú, kivett lakóház, udvar megnevezésű, 922 m2 területű, természetben felperes címe. szám alatt található ingatlan vonatkozásában a néhai ajándék jogcímen nyilvántartott 1/1 arányú tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásból törlésre, az I. r. felperes 1/4 arányú, a II. r. felperes 3/4 arányú tulajdonjoga bejegyzésre kerül ajándék visszakövetelése jogcímen. [19] Az elsőfokú bíróság az ítélet jogerős kiadmányával megkereste a Vármegye1 Kormányhivatalt azzal, hogy a néhai javára bejegyzett 1/1 arányú tulajdonjogot törölje és az I. r. felperes javára 1/4, a II. r. felperes javára 3/4 arányú tulajdonjogot jegyezzen be ajándék visszakövetelése jogcímen az ingatlant terhelő egyéb jogok és tények érintetlenül hagyása mellett, egyúttal a Veszprémi Törvényszék 5.P.20.059/2025/
  24. számú végzésével elrendelt perbejegyzést törölje. [20] Kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 15 napon belül fizessen meg 1.862.600 forint perköltséget. Kötelezte az I. r. alperest, fizessen meg az államnak 1.500.000 forint elsőfokú illetéket. [21] Ítélete indokolásában rögzítette, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 6:
  25. §

(3)bekezdése alapján két feltétele van: az egyik az, hogy az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsuljon, a másik pedig az, hogy a feltevés nélkül nem került volna sor az ajándékozásra. [22] Rámutatott, hogy az ajándékozási szerződésnek a feltevés nem szükségképpeni eleme, ha azonban az ajándékozás feltevéssel történt, az azt jelenti, hogy az ajándékozó azért ruházza át ingyenesen a tulajdonában álló dolog tulajdonjogát, mert a megajándékozottal szemben a szerződéskötéssel egyidejűleg, vagy a jövőben további elvárásai vannak. A feltevés szükségképpen magában hordoz bizonyos kockázati elemet, meghiúsulása esetén biztosítja az ajándék visszakövetelésének lehetőségét. [23] Kitért arra is, hogy a feltevés fogalma a bírói gyakorlat szerint az ajándékozás időpontjában fennállott és az ajándékozó szándékát döntően meghatározó kívánalom, amely nem azonosítható az ajándékozó általános erkölcsi elvárásaival, hanem konkrétan kinyilvánított, a megajándékozott számára is felismerhető elvárás kifejezésre juttatása. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 5 [24] Megállapította, hogy az ajándékozási szerződés megkötésével a felperesek azt kívánták elérni, hogy az ingatlan még életükben a néhai kizárólagos tulajdonába kerüljön, mely juttatás fejében azonban elvárták tőle rászorultságuk esetén a gondozást, ápolást. név5 tanúvallomása alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy ezen feltevés nélkül a szerződést nem kötötték volna meg. [25] A felperesek előadása alapján az elsőfokú bíróság azt is megállapította, a felperesek azon feltevése mellett, hogy betegségük, rászorultságuk esetén számíthatnak néhai fiúgyermekük támogatására, az ajándékozásnál szempont volt az is, hogy gyermekeiket még életükben arányos juttatásban részesítsék, ez a további szempont azonban nem rontja le a felperesek ajándékozás során megfogalmazott és kifejezésre juttatott feltevését. [26] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a feltevés igazolást nyert a perben, és ez a feltevés a néhai halálával kétségtelenül és véglegesen meghiúsult. [27] Az elsőfokú bíróság nyomatékosította, hogy az ajándéknak a visszakövetelése és a családjogi kapcsolatrendszeren alapuló tartásra való jogosultság olyan két különböző személyes jog, amelyek egyikének érvényesítése sem függ a másik jog sikeres vagy sikertelen érvényesítésétől, e jogok gyakorlásának csak a joggal való visszaélés szab korlátot (a PK.77. számú állásfoglalás). Ezért a felperesek, valamint II-III. r. alperesek relációjában fennálló bármely rokontartási szabály a jelen jogvita szempontjából irreleváns, ugyanis a felperesek nem létfenntartásuk veszélyeztetettségére hivatkozással terjesztettek elő keresetet néhai gyermekük örököseivel szemben. [28] Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes által az érdemi szakban előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §
(1)bekezdés g) pontjára alapított, jogi érvelés kiegészítése elnevezésű hivatkozásait a Pp. 7. §
(1)bekezdés
  1. pontja a) alpontja szerinti ellenkérelem-változtatásnak tekintette, és a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerinti jogszabályi kritériumoknak meg nem felelő volta okán figyelmen kívül hagyta arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes másodlagos hivatkozásként a perben addig nem hivatkozott tartási szerződés szabályaira alapítottan kérte a kereset elutasítását, amely a korábbi jogállítás fenntartása mellett további anyagi jogi hivatkozásnak, azaz ellenkérelemváltoztatásnak minősül. [29] Az ítélettel szemben az I. r. alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a Pp. 369. §
(3)bekezdésének c) pontja és 383. §
(2)bekezdése az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. [30] Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által bizonyítottnak ítélt feltevést épp a felperesek cáfolták, amikor több ízben, határozottan és egybehangzóan állították, hogy „az ingatlan mindenképpen a név1-é lett volna”. A szülői házat azért szánták a néhainak, mert a lányuk a hazatérés szándéka nélkül külföldön élt és dolgozott. Mindkét gyermeküket támogatni szerették volna, ezért arra ösztönözték fiúgyermeküket, hogy „fizesse ki” testvérét. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 6 [31] Álláspontja szerint a felperesek nyilatkozatából kiderült, hogy nem a saját gondozásuk és ápolásuk megoldása vezette őket a családi ügylet bonyolítására, hanem az, hogy a vagyonukat még életükben megosszák a gyermekeik között: a külföldön élő lányuk kapja meg az ingatlanból majdan rá jutó örökrészét pénzben, az itthon élő fiúgyermekük pedig kapja meg az ingatlant természetben és az ingatlan majdan ne tartozzon a hagyatékukba. Mindennek az apropója az volt, hogy a néhai eladta helység1i ingatlanát, nagy összegű készpénzhez jutott, így ez volt az a pillanat, amikor meg tudta váltani lányuk leendő öröklését. [32] Kiemelte, hogy a perben tett nyilatkozatokból kiderült, a felperesek a gondozásukról, ápolásukról való rendelkezést nem maguk kezdeményezték, ezt a szerződéstervezet nem is tartalmazta, hanem az ügyvéd előtt a néhai vetette fel. [33] Mindezek alapján megítélése szerint az elsőfokú bíróság a felperesek személyes nyilatkozatával ellentétben álló döntést hozott és a tényállást iratellenesen olyan tanú (név5) vallomására alapozta, aki egyrészt nem volt jelen a perbeli ajándékozási szerződés megkötésekor, így arról nem lehetett hitelt érdemlő tudomása, hogy ott mi hangzott el, másrészt az öröklésben közvetlenül és jelentős mértékben érdekelt. [34] Azzal is érvelt, hogy a felperesek joggal való visszaélést megvalósítva, kizárólag azon célból és megfontolásból követelik vissza az ajándékot, hogy megfosszák a törvényes öröklés érvényesülésével járó özvegyi jogától és/vagy kötelesrész érvényesítésétől, és mentesülhessenek az özvegyi jog megváltási kötelezettségétől is. A követelés erkölcstelen is, mert az ajándék eredményes visszakövetelése esetén a néhaival közösen, közös költségviseléssel lakott ingatlanrészbe invesztált költségeinek, a felső szint teljes felújításának eredményét a felperesek élveznék. [35] Hivatkozott arra is, hogy a felperesek tartását-gondozását nem az ingatlan biztosítja, és az ingatlant nem kell elhagyniuk akkor sem, ha az része a hagyatéknak, és akkor sem, ha nem része. Álláspontja szerint a felperesek hivatkozása alaptalan, hogy a létfenntartásuk veszélyeztetett. [36] A felperesek és az I-II. r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. [37] A felperesek arra hivatkoztak, hogy az I. r. alperes a felperesi nyilatkozatokat nem összességükben értékelte, azokból egy kiragadott mondatra alapította fellebbezését és figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a felperesek nyilatkozatával egyezően nyilatkozott név5 tanú is. [38] Hangsúlyozták, hogy a tanú az ajándékozásnak annyiban volt részese, hogy a szerződés megkötését követő hónapban a néhaival megállapodott az örökségük megosztásáról, és a 2019. október 4. napján kelt „Rendelkezés várt örökségről” szóló szerződésük 2. pontjában is szerepel az ajándékozás azon feltétele, hogy a néhai vállalja szülei tartását, gondozását. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 7 [39] Az I-II. r. alperesek előadták, önmagában az a körülmény, hogy a szerződő felek célja az volt, hogy a néhai költözzön a felperesek házába és abban alakítsa ki saját otthonát a rendelkezésébe került pénzből, nem zárja ki annak a feltevésnek a fennállását, hogy emögött az a meggondolás állott, hogy a felperesek öregségükre ne maradjanak felügyelet és segítség nélkül. Ez a szerződésben szerepel és a két testvér közötti elszámolásnak is része lett: a tanúként meghallgatott név5 a testvére részére a várható gondozási feladatokért anyagi természetű engedményt tett. [40] A fellebbezés nem alapos. [41] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet Pp. 370. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezés és az ellenkérelem korlátai között a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta felül. Megállapította, hogy a Pp.
  1. és
  2. §-ában írt kötelező hatályon kívül helyezési ok nem merült fel, az ítélet érdemi felülbírálatának nem volt eljárásjogi akadálya. [42] Az ítélőtábla elsődlegesen arra mutat rá, hogy az I. r. alperes a fellebbezésében azzal is érvelt, hogy a felperesek az ajándék visszakövetelése körében létfenntartásuk veszélyeztetettségét alaptalanul állították. A felperesek azonban a keresetüket a Ptk. 6:
  3. §
(3)bekezdésére alapítottan terjesztették elő, azaz arra hivatkoztak, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Az elsőfokú bíróság e kereseti kérelmet bírálta el. A Ptk. 6:237. §
(1)bekezdése szerinti, a létfenntartás veszélyeztetettségén alapuló ajándék visszakövetelése iránti igény nem volt tárgya a pernek, ezért az ítélőtábla sem vizsgálta ezt a fellebbezési hivatkozást. [43] Az I. r. alperes a Ptk. 6:237. §
(3)bekezdése körében mozgó fellebbezési kérelmében vitatta, hogy a felperesek bizonyítottak olyan feltevést, amely utóbb véglegesen meghiúsult, és e feltevés nélkül nem került volna sor az ajándékozásra. Állította, a felperesek személyes nyilatkozata alapján egyértelmű, hogy a perbeli ingatlant mindenképpen, minden feltevés nélkül a néhainak ajándékozták volna. [44] Az I. r. alperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a felperesek eltérő tartalmú nyilatkozatokat tettek az ajándékozás körülményeire. Tettek olyan tartalmú nyilatkozatot, hogy a házat mindenképpen a néhai kapta volna meg, mindenféle megállapodástól függetlenül, mert ez előre el volt döntve, hiszen a lányuk megkapott a utca2ban egy másik ingatlant. Az I. r. felperes viszont azt is nyilatkozta, hogy már az ajándékozást megelőzően felmerült bennük az igény, hogy fiuk lesz majd a gondozójuk, tekintettel arra, hogy lányuk 35 éve ország1 él, és visszaköltözni nem kíván. Előadta azt is, arra nem gondoltak, hogy a néhai náluk korábban meghal, ezért haszonélvezet alapítása a javukra fel sem merült. Az I. r. felperes olyan tartalmú nyilatkozatot is tett, hogy a vagyoni dolgok családon belüli rendezése végső soron a véletlenek egybeesésének eredménye lett, miután a néhai javasolta, hogy hozzájuk költözne, eladta az utca1i házát, amelyből pénzre tett szert, így okszerűnek tűnt, hogy a testvérek közötti elszámolás is megtörténjen, és ennek keretébe illeszkedett az ajándékozás ügylet. A néhai volt az, aki felvetette az ügyvéd előtt, hogy gondozná őket, és Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 8 ennek fejében átvenne tőlük minden nehézséget. Tehát tényszerűen úgy történt az ajándékozás, hogy előbb merült fel az ajándékozás, és nem annak feltételéül szabták az ápolást, gondozást a fiúk részére, ő ajánlotta fel ezt, mintegy hálából az ügyvédnél, az okirat szerkesztése során. [45] Jogi képviselőjük arra vonatkozóan tett tényelőadást, hogy az ajándékozásnak egyértelmű feltétele volt a jövőbeli gondozás, ápolás. [46] A Pp.
  1. §-a és
  2. §-a alapján a bíróság a tényállás megállapításánál és a bizonyítás eredményének mérlegelésénél szabadon felhasználhatja a felek előadásait és minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas. A perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg, és e körben értékeli, ha a per során magának a félnek és/vagy a félnek és képviselőjének tényállításai eltérőek. [47] Nyilvánvaló, hogy az ajándékozás feltételéről (annak meglétéről vagy hiányáról) a megajándékozó rendelkezik a leghitelesebb információval, ezért nyilatkozatának perdöntő jelentősége lehet. Ha azonban az ajándékozó nyilatkozatát több bizonyíték cáfolja, nem mellőzhető ezek egybevetése, különösen abban az esetben, ha az ajándékozó nyilatkozatai eltérőek. [48] Az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést, nem sértette meg a Pp.
  3. §-át, amikor értékelte, mérlegelte az összes peradatot a tényállás megállapításánál. [49] A bizonyítékok mérlegelése során figyelembe kellett venni az okirati bizonyítékokat (ajándékozási szerződés, rendelkezés várt örökségről) és név5 tanú vallomását. [50] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a tanú nem volt elfogult, így vallomása értékelhető volt. Családi jogviszonyon alapuló perekben elsősorban a családtagok és a közeli hozzátartozók azok, akik érdemi információval tudnak szolgálni, ezért a bírói gyakorlat a per egyéb adataival, bizonyítékaival összhangban álló rokontanúk vallomásának is jelentőséget tulajdonít. Az ilyen tanúk vallomása pusztán a rokoni kapcsolat miatt nem mellőzhető, ugyanis a tanúk a vallomásaikat a hamis tanúzás következményeinek ismeretében teszik meg és emellett a tanúknak a felekhez való kapcsolata és a vallomásuk tartalma a bíróság mérlegelése alá esik. [51] Az I. r. alperes a fellebbezésében a tanú elfogultságát hozzátartozói mivolta mellett arra hivatkozva állította, hogy az öröklésben közvetlenül és jelentős mértékben érdekelt. Az ítélőtábla nem osztotta az I. r. alperes ezen álláspontját. Egyrészt azért, mert a tanú által tett nyilatkozat túlnyomórészt egybecseng a felperesek személyes nyilatkozatával, valamint az ajándékozási és a „Rendelkezés várt örökségről” elnevezésű szerződés tartalmával, másrészt azért, mert a perbeli ingatlanra vonatkozóan közvetlen tulajdoni igényt még nem támaszthat, hiszen a felperesek keresetének eredményessége esetén az ingatlan Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 9 tulajdonjoga nem rá, hanem a felperesekre száll vissza, akik arról még szabadon rendelkezhetnek. [52] A tanú tényszerűen vázolta fel a felperesek és a gyermekeik közötti megállapodások sorát, mely alapján kitűnik – és az ítélőtábla megítélése szerint ennek a perben jelentőséget kell tulajdonítani –, hogy a felperesek a lakóhelyükként szolgáló perbeli ingatlant korábban nem kívánták bevonni az életükben felosztandó vagyonuk körébe. [53] A tanú és a néhai között „Rendelkezés várt örökségről” elnevezésű szerződés cáfolja a felperesek azon személyes nyilatkozatát, hogy a perbeli ingatlant mindenképpen a néhai kapta volna meg, azért, mert a lányuk megkapott a utca2ban egy másik ingatlant. Ha ez az előadás megfelelne a valóságnak, nem lett volna indokolt a szerződő feleknek arról megállapodniuk, hogy név5 15.000.000 forintot kap a néhaitól annak fejében, hogy a későbbi öröklésnél a perbeli ingatlan értékét figyelmen kívül hagyják. [54] A fentiek alapján a felperesek azon tényelőadása illeszkedik a többi peradattal alátámasztott tények sorába, hogy a perbeli ingatlan elajándékozásának szándéka csak akkor merült fel bennük, amikor a néhai 2019-ben eladta az helység1, utca1ban tulajdonát képező ingatlant, és szóba került, hogy szüleihez költözne a perbeli ingatlanba. [55] Életszerű és a szerződéskötési gyakorlattal egybevág a tanú azon állítása, hogy az ajándékozási szerződés aláírását megelőzően szerződéstervezet készült. A tanú azt is állította, hogy már ez a szerződéstervezet az is tartalmazta a néhaival szembeni ápolásgondozási elvárást. [56] Az I. r. alperes vitatta a tanú által e körben elmondottakat is, és a tanú által előadottakat, valamint az ajándékozási szerződésben rögzített (így okirattal igazolt) ajándékozói feltevést a szerződéseket készítő ügyvéd tanúkénti meghallgatása útján kívánta cáfolni. Erre utólagos bizonyítás keretében indítványt is tett, és az elsőfokú bíróság – helyt adva az utólagos bizonyítás iránti kérelemnek – az ügyvédet tanúként idézte a
  4. december
  5. napjára kitűzött folytatólagos tárgyalásra. tanú1 a kitűzött tárgyalási határnapon megjelent, meghallgatására azonban nem került sor, mert az I. r. alperes a meghallgatására tett bizonyítási indítványát visszavonta. [57] A fentiek szerint, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen mérlegelve jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a perbeli ingatlan néhai részre történő ajándékozás feltétele az volt, hogy a néhai rászorultságuk esetén őket gondozza, ápolja. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és levont jogi következtetés logikusan következik a feltárt tényekből. [58] Az I. r. alperes azzal is érvelt, hogy a felperesek joggal való visszaélést valósítanak meg, és csupán azért követelik vissza az ajándékot, hogy őt megfosszák özvegyi jogától, és/vagy kötelesrész iránti igényétől, és mentesülhessenek az özvegyi jog megváltási kötelezettségüktől is. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 10 [59] Az ítélőtábla e körben rámutat arra, hogy joggal való visszaélésnek az alanyi jog olyan gyakorlása minősül, amely ellentétben áll az adott alanyi jog rendeltetésével (BH2018.347). A joggal való visszaélés tilalma kivételesen szab határt az adott alanyi jogok szabad gyakorlásának, csak a tételes jog elvárásaival és céljával nyilvánvalóan szembe helyezkedő joggyakorlás minősül joggal való visszaélésnek. A felek és az elsőfokú bíróság által is idézett PK.
  6. számú állásfoglalás kifejezetten rögzíti, hogy előfordul, hogy idős személyek a náluk lényegesen fiatalabb hozzátartozójuknak nagyértékű ajándékot adnak abban a felismerhető feltevésben, hogy a megajándékozott róluk szükség esetén gondoskodni fog, elesett állapotukban támogatja őket. A megajándékozottnak az ajándékozott megelőző elhalálozása az ajándékozó ilyen feltevését – mely nélkül az ajándékozásra egyáltalán nem került sor – meghiúsítja. Ilyen kivételes esetben az ajándék visszakövetelhető még a megajándékozott örökösétől is, mert meghiúsult az ajándékozónak az a feltevése, hogy a megajándékozott őt túl fogja élni, s így képes lesz a gondozásra, támogatásra. Tekintettel arra, hogy a bírói gyakorlatot szintetizáló és egyben tovább alakító, az új Ptk. alkalmazása alatt is irányadó PK.76 számú állásfoglalás külön rögzíti az ajándék visszakövetelésének ezt a lehetőségét, és a bírói gyakorlat is azt elismeri, hogy az ilyen esetekben az ajándék visszakövetelhető (pl.: Kúria Pfv.II.20.584/2019/7.). Az I. r. alperes nem hivatkozott olyan tényállási többlet elemre, mely alapján a fentiekkel szemben a visszaélésszerű joggyakorlás megállapítható lenne. [60] Alaptalan az I. r. alperes azon hivatkozása is, hogy a felperesek követelése erkölcstelen, tekintettel arra, hogy az ajándék visszakövetelése esetén a néhaival közösen az ingatlanba invesztált költségei megtérítésétől elesik. Az ítélőtábla e körben rámutat arra, hogy az I. r. alperes nincs elzárva annak lehetőségétől, hogy külön eljárásban a felperesekkel szemben beruházással kapcsolatos kötelmi igényét érvényesítse. [61] Nincs relevanciája annak az I. r. alperesi hivatkozásnak sem, hogy a felperesek tartását, gondozását az ingatlan biztosítja-e, és hogy az ingatlant akkor sem kellene elhagyniuk, ha az nem kerülne vissza a tulajdonukba. Az ajándék visszakövetelése iránti igény kapcsán kizárólag annak volt jelentősége, hogy a felperesek feltevése – mely nélkül az ajándékozási szerződés nem jött volna létre – a néhai halálával végleg meghiúsult. [62] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  7. §
(2)bekezdése, továbbá 386. §
(4)bekezdése alapján helybenhagyta annak helytálló indokai alapján. [63] Az I. r. alperes fellebbezése nem vezetett eredményre. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben kérték az I. r. alperes kötelezését a másodfokú eljárásban felmerült perköltségük megfizetésére, és azt 300.000 forint + ÁFA ügyvédi munkadíjban, továbbá 210.000 forint + ÁFA sikerdíjban számították fel a köztük és jogi képviselőjük között kötött ügyvédi megbízási szerződés
  1. pont negyedik és ötödik bekezdései alapján. A fellebbezési ellenkérelem megküldését követően az I. r. alperes a felszámítást nem vitatta, az ügyvédi munkadíj és sikerdíj mérséklését nem kérte, ezért az ítélőtábla az eredménytelen fellebbezés következtében az I. r. alperest a felperesek által felszámított ügyvédi munkadíj és sikerdíj megfizetésére kötelezte. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.082/2026/5 11 [64] Az I. r. alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint az általa megfizetett 2.500.000 összegű fellebbezési illetéket az eredménytelen fellebbezés folytán viselni köteles. [65] Az ítélettel szemben a Pp.365. §
(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Győr,
  1. június
  2. Dr. Molnár Andrea s. k. Dr. Bartus Erika s. k. Dr. Sarmon Hedvig s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.