← Magyarország

Mf.30074/2022/6 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az össz-szervezeti egészségkárosodásnak a társadalombiztosítási jog területén kidolgozott rendszer szerinti számszerűsítése a személyiséget ért sérelem meghatározásának csupán (egyik) támpontja lehet. A számszerűsített mutató mögött rejlő károsodásból eredő hátrány az egyéni körülmények, sajátosságok között még a munkavégző képességet tekintve is igen különböző súllyal jelentkezhet, másrészt maga a munkavégzés a személyiség kibontakoztatásának kétségkívül jelentős, de korántsem kizárólagos területe. A testi és lelki egészséget érintő körülmények az egyén életének, személyiségének más vetületeit szignifikánsan érinthetik akkor is, ha a munkaképességet nem, vagy alig befolyásolják. Pécsi Ítélőtábla Mf.II.30.074/2022/

  1. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: ügyvédi iroda (ügyintéző. ügyvéd1, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: ügyvédi iroda1 (ügyintéző: ügyvéd2, cím4) és ügyvédi iroda2 (ügyintéző: ügyvéd3 cím5) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
  2. sorszám alatt A per tárgya: kártérítés és sérelemdíj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Zalaegerszegi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 11.M.70.107/2020/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyja azzal, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a késedelmi kamatkövetelés az évi 25 (huszonöt) százalékos mértéket nem haladhatja meg, továbbá az alperes az elsőfokú eljárási illetéket az esedékesség napjáig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára köteles megfizetni. Az esedékesség napja a jelen határozat meghozatalát követő hatvanadik nap. Az illeték megfizetése során a közlemény rovatban a Zalaegerszegi Törvényszék megnevezését, az elsőfokú határozat ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adószámát fel kell tüntetni. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla II.Mf.30.074/2022/6 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesnél motorfűrész-kezelő munkakörben alkalmazott felperes
  4. október
  5. napján egy helység1 erdőrészletben munkatársaival a fenyőerdő gyérítését végezte. A munkafolyamat vonatkozásában az alperes technológiai utasítást nem adott, a munkapad kialakítása nem volt megfelelő helyen. Munkavégzés közben egy kb. 3 méter hosszú fadarab a felperes fejének ütközött. A felperes eszméletét elveszítette, mentőhelikopterrel szállították kórházba. Közvetlenül a baleset után a későbbi balesetvizsgálat céljából adatrögzítés nem történt, az alperes ügyvezetője a helyszínre érkezve a balesetet okozó fát kivágta. A később lefolytatott munkáltatói balesetvizsgálat adatai hibásak és hiányosak voltak. A felperes a koponyaalap, a bal halántékcsont, a bal oldali sziklacsont, a bal oldali vállcsúcs törését; a bal oldali dobüreg bevérzését, a bal dobhártya perforációját, lyukadását, a szaglás elvesztését szenvedte el. A baleset következtében több foga is kitört, a fogpótlás 420.000 forint költséggel járt. A magasabb hangfrekvenciákon enyhe fokú halláscsökkenése maradt vissza, melynek fokozódása várható. A felperest ért maradandó egészségkárosodás (a halláscsökkenés és a szaglás teljes hiánya) össz-szervezeti szinten 10%-os egészségkárosodást jelent. A szaglásvesztés a mindennapi életvitelét súlyosan és negatívan befolyásolja, 28 éves korától élete végéig a szaglás elvesztéséből eredő hátrányokkal kell élnie. A felperes keresetében 5.000.000 forint sérelemdíj, 420.000 forint kártérítés és ezek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a keresetet teljesítve az alperest 5.000.000 forint sérelemdíj, ennek
  6. október
  7. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamata, 420.000 forint kártérítés és ennek
  8. június
  9. napjától járó, a fentiek szerinti kamata, 294.950 forint perköltség, valamint az államnak 162.600 forint illeték és 245.800 forint állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában felhívta a Munka Törvénykönyvéről szóló
  10. évi I. törvény (Mt.) 166.§

(1)és
(2)bekezdését, a munkavédelemről szóló
  1. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87.§
  2. pontját, a munkavédelemről szóló
  3. évi XCIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 5/
  4. (XII. 26.) MüM rendelet vonatkozó szabályait, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény (Ptk.) 2:43.§-át, 2:52.§
(1)-
(3)bekezdéseit. A széleskörű bizonyítás eredményének mérlegelésével, szakértő1 igazságügyi munkavédelmi szakértő kiegészített szakértői véleményére támaszkodva vonta le azt a következtetést, hogy a munkáltató az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosítására vonatkozó kötelezettségét megszegte, ami a baleset bekövetkezésében szerepet játszott. A felperest ért egészségkárosodást szakértő2 orvosszakértői véleménye alapján tárta fel, miután a más eljárásban kirendelt orvosszakértőt a 2022. október 12. napján megtartott tárgyaláson személyesen is meghallgatta. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem látta igazoltnak az alperes Mt. 166.§
(2)bekezdés a) pont szerinti mentesülésre való hivatkozását, rámutatva, hogy a perbeli esetben Pécsi Ítélőtábla II.Mf.30.074/2022/6 [10] [11] [12] [13] 3 ellenőrzési körön kívül eső ok nem állapítható meg; a munkáltató munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelősségét bizonyítottnak találta. A sérelemdíj körében értékelte a felperest a baleset folytán ért, tanú1, tanú2 tanúk vallomásaival is alátámasztott hátrányokat, a szaglásvesztésnek a felperes mindennapi életére gyakorolt hatását, a nála rendszeresen jelentkező fejfájást, fáradékonyságot, a baleset utáni szorongó, zárkózottabb életvitelét. Tekintetbe vette a felperes fiatal életkorát (a baleset bekövetkezésekor 28 éves volt), a baleset súlyos következményeit, a fentieken túl kiemelt figyelemmel volt az alperesi jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, szem előtt tartva, hogy a balesetet az alperes többszörös munkavédelmi szabályszegése idézte elő, annak teljes rekonstruálása az alperes célzatos, normaszegő magatartása miatt hiúsult meg. A sérelemdíj kettős funkcióját ismertetve az okozott hátrány kompenzációja mellett kiemelte a prevenciót is szolgáló magánjogi büntetés jelentőségét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az 5.000.000 forint összegű sérelemdíj 3.000.000 forintra történő leszállítását kérte. Az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 2:52.§
(3)bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint az igazolt 10% mértékű egészségkárosodásért 5.000.000 forint mértékű sérelemdíj a kialakult bírói gyakorlat alapján aránytalanul magasnak tekinthető. Rámutatott, hogy a bírói gyakorlat kiemelt hangsúlyt helyez annak a körülménynek a vizsgálatára, hogy a sérelmet szenvedett személy a feladatait, munkáját mennyiben képes ellátni, a felperes pedig nem vált munkaképtelenné a perbeli balesetével összefüggésben. Hivatkozott az M.70.103/2020/
  1. számon közzétett eseti döntésre, ahol az áramütést és súlyos égési sérüléseket szenvedett károsult a bekövetkezett 40%-os egészségkárosodásért 7.000.000 forint sérelemdíjban részesült; a Kúria Mfv.10.072/2022/
  2. számú határozatára, melyben 16% mértékű baleseti egészségkárosodás mellett a 8.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetből 3.000.000 forint sérelemdíjat ítéltek meg; az Mfv.10.092/2022/
  3. számú határozatra, melyben a Kúria 18% mértékű egészségkárosodás mellett 3.000.000 forint sérelemdíjat látott megállapíthatónak, míg a Kúria Kf.39.088/2021/
  4. számú határozatára, ahol 30% mértékű egészségkárosodás mellett 700.000 forint sérelemdíjat kapott a károsult. Álláspontja szerint a 3.000.000 forintra mérsékelt sérelemdíj is betölti a funkcióját, alkalmas az elszenvedett sérelem kompenzálására, az elkövetett jogsértéssel arányban álló magánjogi szankciónak tekinthető, és tükrözi a jogsértővel szembeni társadalmi elítélést is. Sérelmezte fellebbezésében az alperes, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői vélemények értékelése körében egyes körülményeket nem megfelelő súllyal vett figyelembe. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes nem járt el a kellő gondossággal, mert a fültokot nem a rendeltetésének megfelelően, azaz a fűrészelés alatt használta, így fordulhatott elő, hogy a letörő faág zaját nem hallotta meg. A biztonságos munkavégzés munkavédelmi feltételeinek biztosítása nem kizárólag a munkáltató kötelezettsége. Amennyiben az alperes nem szakszerűen látta volna el a munkavédelemmel kapcsolatos teendőit, akkor a felperes is lehetett volna abban a helyzetben, hogy megtagadja a munkavégzést. Az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel kapcsolatban annak figyelembevételét kérte, hogy a
  5. november 3-i lelet teljes gyógyulást írt le. Sérelmezte, hogy a szakvélemény nem tért ki a 2017 decemberében diagnosztizált középfülgyulladásra, és nem vizsgálta ennek a halláscsökkenésre való kihatását sem. A gyógyulás után közel két hónappal középfülgyulladása volt a felperesnek, ami újabb dobhártya-perforációt eredményezett. A gyógyult dobhártya újabb sérülése álláspontja szerint nem lehet a munkabaleset következménye. Mindezek miatt nem tartotta kellően megalapozottnak azt a szakértői megállapítást, hogy a baleset miatt a későbbiekben a bal fül fokozódó halláscsökkenésére lehet számítani. A szakértő nem tért ki a felperes korábbi súlyosabb agyi jellegű betegségére Pécsi Ítélőtábla II.Mf.30.074/2022/6 [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 sem, holott a felperesnek Hodgkin betegsége volt, mely agyi területet érintett. Rámutatott, hogy a felperes hallás- és szagláscsökkenését csak
  6. évben, a munkahelyi baleset után másfél évvel kezdték vizsgálni. Megítélése szerint az, hogy a felperes nem fordult a másfél év alatt orvoshoz, arra utal, hogy időközben nem volt panasza. A felperes fellebbezési ellenkérelme fellebbezett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Rámutatott, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban összegszerűen csak a kártérítési igényét vitatta, a sérelemdíj iránti igényt nem. Ettől eltekintve azt hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet megfelelően mérlegelte az őt ért sérelmeket, kiemelve, hogy fiatalon egy érzékszervét egész életére elveszítette. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési ellenkérelmére is figyelemmel elsőként felülbírálati jogkörének a Pp. 370.§
(1)bekezdése szerinti terjedelmét határozta meg, vizsgálva, hogy a sérelemdíj összegszerű vitatására kiterjedő, ennek folytán a felperes részéről a Pp. 373.§
(1)bekezdése szerint meg nem engedett ellenkérelem-változtatásként értelmezett fellebbezési kérelem folytán a keresettől eltérő összegű sérelemdíj megállapítása lehetséges-e. Ennek során a másodfokú bíróság figyelembe vette, hogy a sérelemdíj összegét az eljárás során nem vitatott vagy bizonyított hátrányok figyelembevételével, mérlegeléssel a bíróság határozza meg. Amennyiben az elsőfokú eljárásban a jogalap vitatása történt, az összegszerűségre kifejezetten az alperes nyilatkozatot nem tett, a másodfokú bíróság nem terjeszkedik túl az alperes ellenkérelmén, ha az elsőfokú bíróság által megállapított sérelemdíj összegét megváltoztatja (Kúria Pfv.III.20.588/2021/
  1. szám). A másodfokú bíróság elsőként a fellebbezésnek azokat a hivatkozásait vizsgálta, melyek a hátrányok mibenlétének, okozatosságának értékelése körében a bizonyítás eredményét, így lényegében a megállapított tényállást támadták. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az alperes a fellebbezésében figyelmen kívül hagyta az igazságügyi orvosszakértői vélemény szóbeli kiegészítését (11.M.70.107/2020/
  2. számú tárgyalási jegyzőkönyv). Ebben az igazságügyi orvosszakértő az elsőfokú bíróság által is ismertetettek szerint egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a későbbi középfülgyulladás, illetve a bal dobhártya perforációja összefügg a balesettel, mivel a dobüregben bealvadt vér táptalaján alakult ki a dobhártya újbóli kiszakadását eredményező fülgyulladás. Rámutatott a szakértő, hogy az élettaninak tekinthető halláscsökkenés nem a normális szintről indul annak esetében, akinek korábban volt már dobhártyasérülése, belső fülsérülése, sziklacsonttörése. Ugyancsak aggálytalanul rögzítette az orvosszakértő, hogy a felperes által korábban elszenvedett súlyos betegségnek (Hodgkin kór) semmilyen agyi manifesztációja nem volt, a felperes jelenlegi panaszai a korábbi sorsszerű megbetegedésétől függetlenek. Bizonyított tény, hogy a felperesnél a perbeli baleset során olyan agyi (a sziklacsonthoz tartozó, illetve az azon fekvő) terület sérült, mely területen az agyban a szaglóidegek is futnak: nem merült fel tehát kétség abban a kérdésben, hogy a felperesnél jelentkező szaglásvesztésnek mi az oka. Ehhez képest abból, hogy a balesetet követően bizonyos időszakban a felperes orvoshoz nem fordult, semmilyen következtetést nem lehet levonni, különös figyelemmel arra, hogy a peradatok szerint a felperes ebben az időszakban a fogpótlás költségeinek előteremtése érdekében külföldön dolgozott. A fellebbezésben kifejtettekkel ellentétben helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a beszerzett orvosszakértői vélemény alapján arra következtetett, hogy a felperesnél a halláscsökkenés és a szaglás elvesztése kizárólag a munkabaleset következménye. A fentiekre figyelemmel nem volt tehát akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntését az elsőfokú bíróság által feltárt ténybeli alapokon a fellebbezéssel érintett körben érdemben Pécsi Ítélőtábla II.Mf.30.074/2022/6 [22] [23] [24] [25] [26] 5 felülbírálja. Ennek eredményeként az elsőfokú döntés felülmérlegelését a másodfokú bíróság nem tartotta szükségesnek, a sérelemdíj elsőfokú bíróság által meghatározott mértékével egyetértett. Hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy az eset körülményeit [így elsősorban a jogsértés súlyát, a felróhatóság mértékét, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatását – ld. Ptk. 2:52.§
(3)bekezdés] minden esetben egyedileg kell vizsgálni és mérlegelni. A különböző sérelmek egymással való összehasonlítása ezért csak korlátozott módon, hozzávetőlegesen lehetséges. Az ítélkezés összhangjának biztosítása érdekében a kialakult bírói gyakorlat által adott általános iránymutatás, zsinórmérték kijelölése és követése ugyanakkor valóban nem mellőzhető. A más ügyekben hozott határozatok ilyen célra való felhasználásánál azonban az eljárásjog által meghatározott kereteknek, így a keresethez és a jogorvoslati kérelemhez kötöttségnek különös jelentősége van: a bírói gyakorlat feltérképezéséhez az egyediségből eredő korlátok között is csak azok a határozatok szolgálhatnak alapul, ahol a felsőbb bíróságoknak a sérelemdíj összegszerű meghatározása körében volt eljárásjogi mozgástere. A másodfokú bíróság a fellebbezés alapjául szolgáló eseti döntéseket e szempontokra figyelemmel tekintette át. Az Mfv.VIII.10.072/2022/
  1. számú határozattal befejezett ügyben a konyhai kisegítő munkakörben foglalkoztatott felperes csigolyatörést szenvedett, minek folytán 16% mértékű baleseti egészségkárosodása alakult ki, a közepesnél nagyobb erőkifejtést igénylő munkatevékenységekben akadályozottá vált. A felperes ebben az esetben 8.000.000 forint sérelemdíjra tartott igényt, a per 3.000.000 forint sérelemdíjban való marasztalással zárult, azonban a felperes a kereset részbeni elutasítását jogorvoslattal nem támadta, a jogorvoslati eljárásoknak a sérelemdíj felemelése nem volt tárgya. Az Mfv.VIII.10.092/2022/
  2. számú határozat szerint a föld alatti munkakörökben foglalkoztatott bányász dolgozó porckorong elfajulásos megbetegedése miatt állapítottak meg 18% mértékű baleseti egészségkárosodást, ebben az esetben azonban a felperes 3.000.000 forint sérelemdíj iránti igényt érvényesített, így a kereseti kérelemhez való kötöttség folytán ezt meghaladó sérelemdíj alkalmazhatósága az egyedi körülményektől függetlenül fel sem merülhetett. A Kf.VII.39.088/2021/
  3. számú döntéssel felülbírált jogesetben munkahelyi értekezleten a felperessel szemben tanúsított megalázó, indokolatlan munkáltatói intézkedés folytán előállt pszichiátriai egészségkárosodással összefüggésben ítéltek meg a kért 1.000.000 forint sérelemdíjból 700.000 forint sérelemdíjat. Jogorvoslati kérelemmel ebben az esetben is az alperes élt, amit a Kúria alaptalannak talált. A fentiekre is figyelemmel az alperes fellebbezésében hivatkozott egyes precedensképes határozatokból nem lehetett a felperes számára megítélt sérelemdíj eltúlzott mértékére következtetni. Hasonlóképpen nem alkalmas erre az alperesnek az a hivatkozása sem, hogy a felperesnél megállapítható össz-szervezeti egészségkárosodás relatíve csekély mértékű, a felperes munkaképességét érdemben nem befolyásolja. Az össz-szervezeti egészségkárosodás (korábban a munkaképességcsökkenés) számszerűsítésére a társadalombiztosítási jog területén kidolgozott rendszer a megváltozott munkaképességű személyek ellátásra való jogosultságának, rehabilitálhatóságának megítélését szolgálja, az egészségben bekövetkezett hátrányos változásokat ennek érdekében objektivizálja. Ez az objektivizált jelleg vezetett oda, hogy az arányszám a személyiségi jogsérelem súlyának, mértékének meghatározása körében is használatossá vált. Különösen fontos azonban annak szem előtt tartása, hogy az így kimutatott egészségkárosodási mérték a személyiséget ért sérelem meghatározásának csupán (egyik) támpontja lehet. Egyészt a számszerűsített mutató mögött rejlő károsodásból eredő hátrány az egyéni körülmények, jellemzők, sajátosságok mellett még a munkavégző képességet tekintve is igen különböző Pécsi Ítélőtábla II.Mf.30.074/2022/6 [27] [28] [29] [30] [31] [32] 6 súllyal jelentkezhet, másrészt maga a munkavégzés a személyiség kibontakoztatásának kétségkívül jelentős, de korántsem kizárólagos területe. A testi és lelki egészséget érintő körülmények az egyén életének, személyiségének más vetületeit szignifikánsan érinthetik akkor is, ha a munkaképességet nem, vagy alig befolyásolják. A perbeli esetben figyelembe kellett venni, hogy a felperes az élet veszélyeztetésére is alkalmas baleseti mechanizmust élt át, súlyos fejsérülést szenvedett. Mentőhelikopterrel szállították kórházba, az agyzúzódás folytán nála zavart, bódult állapot (tanú3 tanúvallomása 11.M.70.107/2020/
  4. szám, tanú2 tanúvallomása 11.M.70.107/2020/
  5. szám) jelentkezett, a bal oldali vállcsúcstörés is komoly fájdalmakkal járt. A
  6. október 30-ig tartó kórházi kezelést az otthonában történő lábadozás, majd a baleset miatt kialakult fülbetegség követte. Fiatalon kiterjedt fogpótlásra szorult, aminek elvégzéséig hiányos fogazattal kellett élnie, mivel pedig az egyszeri fogpótlás nem jelent életre szóló megoldást, az ebből eredő problémák értelemszerűen a jövőben is jelentkezni fognak. tanú2 tanúvallomása alátámasztotta, hogy a baleset a felperest lelkileg is megviselte, visszahúzódóvá vált. Az agysérülés legsúlyosabb következményeként életének jelentős részében az egyik érzékszervét nélkülözve kell élnie, a szaglásvesztés folytán a baleset következményei a mindennapi élet számos területén állandó jelleggel elkísérik úgy, hogy az érzékelésben való korlátozottsága nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes helyzeteket is előidézhet. A személyiséget ért hátrányok fentiek szerinti értékelése mellett a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a fellebbezésben a felperes részéről történt-e olyan, az Mt. 167.§
(2)bekezdése szerint értékelhető mulasztás, ami okot adhat a sérelemdíj csökkentésére. Az alperesnek a munkavállaló közrehatására nézve előadott fellebbezési hivatkozásait a perben beszerzett munkavédelmi szakvélemény (11.M.70.107/2020/
  1. szám, 11.M.70.107/2020/
  2. számú tárgyalási jegyzőkönyv) egyértelműen cáfolja. A szakértő a munkavédelmi felszerelés viselését vizsgálta, szabálytalanságot nem tárt fel, megállapítása szerint a sisak fejen maradásának biztosítására a fültok mikénti használata nincs előírva, ha a fültok fel van hajtva, nem lesz rosszabb a sisak illeszkedése. A másodfokú bíróság megítélése szerint a perbelihez hasonló helyzetben bizonyosan nem róható a felperes terhére, ha esetleg a hallásvédő fültok lehajtása miatt nem hallotta a lezuhanó ág hangját, különösen, mivel semmilyen objektív adat nem áll rendelkezésre arra nézve, de nem is feltételezhető, hogy a felperesnek a reccsenő hang hallatán lett volna ideje és módja a lezuhanó ág elől elugrani. Nem foghatott helyt az alperesnek az a fellebbezési utalása sem, hogy a baleset a munkavégzés megtagadásával elkerülhető lett volna. A Mvt. 63.§
(1)bekezdése szerint a munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A teljesítés megtagadásának kötelezettsége akkor terheli, ha a munkáltató utasításának teljesítésével közvetlenül és súlyosan másokat veszélyeztetne. Mivel a munkaviszonyt a felek eltérő súlya jellemzi, a munkavállaló gazdaságilag, megélhetése biztosítása okán is függ a munkáltatótól, ezért különösen körültekintően kell vizsgálni, hogy a megtagadás adott esetben a munkavállalótól elvárható lett volna-e. Ennek egyik feltétele a veszélyeztetés közvetlensége, ami akkor áll fenn, ha pontosan azonosítani lehet, hogy kire irányul az a veszély, melynek realizálódása rövid időn belül bekövetkezhet. Ilyen körülmények pedig a perbeli esetben nem voltak feltárhatóak. A sérelemdíj intézményének funkciót és célját szem előtt tartva tehát az elsőfokú bíróság megfelelő mértékben állapította meg a sérelemdíj mértékét, a másodfokú bíróság annak leszállítására nem látott lehetőséget. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiekre figyelemmel – fellebbezett részében – a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helyes indokaira utalással helybenhagyta, azt kizárólag az időközben bekövetkezett jogszabályváltozások okán annyiban pontosította, hogy a
  1. november
  2. napján megjelent 454/
  3. (XI. 9.) számú kormányrendelet szerint a Pécsi Ítélőtábla II.Mf.30.074/2022/6 [33] [34] 7 késedelmi kamatkövetelés a veszélyhelyzet ideje alatt az évi huszonöt százalékos mértéket nem haladhatja meg, mely pontosítás a jegybanki alapkamat jelenlegi mértékére figyelemmel nem gyakorlati jelentőségű. A polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/
  4. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján tájékoztatta továbbá a másodfokú bíróság az alperest az elsőfokú eljárási illeték megfizetésének megváltozott szabályairól. Miután az alperes fellebbezése eredménytelen maradt, a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét ő köteles megtéríteni a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján. A felperesi jogi képviselő ügyvédi munkadíját a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, a felszámítottakkal egyezően állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezést a Pp. 371.§
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban megjelölt okok hiányában tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. február
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.