Kpkf.39078/2021/2 – Kúria

(1)bekezdése alapján a perújítás megengedhetőségéről tárgyaláson kívül is határozhat az eljáró bíróság amennyiben az ügy valamennyi körülményét a perújítási perfelvételi tárgyalás megtartását szükségtelennek tartja. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.VI.39.078/2021/

1. A tanács tagjai: Dr. Márton Gizella a tanács elnöke Dr. Nagy Szabolcs előadó bíró Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér bíró A perújító felperes: felperes1 (cím1) A perújított alperes: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal (cím2) A perújított alperes képviselője: Dr. Szikszai Ottó kamarai jogtanácsos A perújítási eljárás tárgya: a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mulasztási perben meghozott 10.K.27.506/2018/
2. számú ítélete A fellebbezést benyújtó fél: a perújító felperes A fellebbezéssel támadott határozat: Miskolci Törvényszék 13.K.701.447/2020/
3. számú végzése Rendelkező rész A Kúria – az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja; – kötelezi a perújító felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 7.000 (hétezer) forint összegű fellebbezési illetéket. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás, az ügy előzménye [1] A perújított alperes a
4. június
5. napján kelt 30049/6/
6. számú végzésével az elsőfokú hatóság
7. december 19-én kelt 50.787/
8. és 50.789/
9. számú végzéseit megsemmisítette, egyben a felperes beadványát tartalma szerint tájékoztatás iránti Kúria VI.Kpkf.39.078/2021/2-I 2 kérelemnek minősítette és megállapította, hogy a szükséges tájékoztatást az elsőfokú hatóság a perújító felperes részére írásban megadta. [2] A perújító felperes a
10. június 20-án postára adott „jogorvoslati kérelem – döntés kiegészítés kérelmezése” tárgyú beadványában előadta, hogy a végzések megsemmisítését nem kifogásolja, ugyanakkor sérelmezi, hogy az eljárási határidő túllépése tárgyában nem született érdemi döntés. Az elsőfokú hatóság végzéseinek megsemmisítése során a perújított alperes túllépte az ügyintézési határidőt, ezért rendelkeznie kellett volna 10.000-10.000 forint perújító felperes. mint kérelmező ügyfél részére történő megfizetéséről. [3] A perújított alperes
11. június 25-én kelt 30123/
12. számú levelében tájékoztatta a perújító felperest, hogy az elsőfokú hatóság ügyiratai tájékoztatások voltak, erre tekintettel döntés kiegészítés, jogorvoslat és az ügyintézési határidő túllépésének kérdése fel sem merülhet. [4] A perújító felperes
13. július 13-án keresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság utasítsa a perújított alperest az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére, azaz a döntés kiegészítésére. Sérelmezte, hogy a perújított alperes nem hozott döntést, az ügyintézési határidő túllépése és az összesen 20.000 forint eljárási költség kiutalása tárgyában, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a végzések megsemmisítésére irányuló döntést nem vitatja. [5] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a mulasztási perben
14. október
15. napján meghozott 10.K.27.506/2018/
16. szám alatti ítéletével a perújító felperes keresetét elutasította, mivel a perújított alperes részéről mulasztást nem állapított meg. Kötelezte a perújító felperest, hogy fizessen meg az államnak 30.000 forint eljárási illetéket, valamint a perújított alperesnek 20.000 forint összegű perköltséget. A perújítási kérelem és a perújított alperes nyilatkozata [6] A perújító felperes
17. szeptember 3-án előterjesztett perújítási kérelmében állította, hogy az ítélet egyetlen tényt sem bírált el, továbbá a nem lényegi tények téves törvényi értelmezéssel lettek elbírálva. Mindezekre tekintettel kérte a támadott ítélet hatályon kívül helyezését, illetve megsemmisítését, a mulasztás tényének megállapítását, ezzel összefüggésben 44.000 forint valós kár megtérítését, valamint a földhasználati regisztráció elvégzését és az ügyintézési határidő túllépése miatt kétszer 10.000 forint megfizetését. A taktaszadai ingatlanok jogellenes elárverezésére, valamint a földkiadó bizottság téves döntése alapján kiadott földterület bejegyzésére hivatkozott. [7] A perújított alperes az észrevételében a perújítási kérelem visszautasítását kérte tekintettel arra, hogy a perújító felperes a polgári perrendtartásról szóló
18. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
19. §-ában meghatározott perújítási okok egyikére sem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság végzése [8] A Miskolci Törvényszék, mint szervezeti jogutódlás folytán eljáró bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a 13.K.701.447/2020/
20. számú végzésével a perújító felperes Kúria VI.Kpkf.39.078/2021/2-I 3 perújítási kérelmét, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant – tárgyaláson kívül – elutasította. A perújító felperest 30.000 forint összegű eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Tájékoztatta a peres feleket, hogy a fellebbezésben meg kell jelölni a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos megjelölésével. A közigazgatási perrendtartásról szóló
21. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
22. §

(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 393 § a) pontja, a 394. §

(1)bekezdése, a 395. §

(1)bekezdése és a 400. §

(1)bekezdése és a 401. §

(1)bekezdése rendelkezéseire hivatkozással - a perújítási kérelmet tárgyaláson kívül hivatalból megvizsgálva - azt állapította meg, hogy a perújító felperes nem hivatkozott olyan új tényre, bizonyítékra, melyet az eljárás korábbi szakaszában ne adott volna elő, a beadványában lényegében a bíróság ítéletében foglaltakat sérelmezte, melyre fellebbezési eljárásban lett volna jogszerű lehetősége. Mindezek miatt a perújító felperes beadványa nem felelt meg a Pp.

1. § a) pontjában foglaltaknak. Az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
3. §-a, illetőleg 45/A. §-a folytán rögzítette, hogy az illeték mértéke 30.000 forint figyelemmel arra, hogy az alperes intézkedési kötelezettségének fennállása és nem földkiadás volt az eljárás tárgya. A fellebbezés, az észrevétel [9] A perújító felperes törvényes határidőben benyújtott fellebbezésében arra való hivatkozással, hogy a támadott végzés mindenben jogszabálysértő, kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását akként, hogy a perújítási kérelme az érdemi tárgyalásra alkalmas. Továbbá útbaigazítást is kért arra nézve, hogy az elsőfokú bíróság a perújítási kérelme szerinti ítéleti döntést hozzon és arra vonatkozóan is, hogy az elsőfokú bírósági eljárás tárgyi illetékmentes az Itv.
4. §

(1)bekezdés k) pontja alapján. Utalt az Itv.

1. §-ában foglaltakra is azzal, hogy ha az alapeljárás illetékmentes, akkor a perújítási eljárás is, ezért jogsértő az illeték kiszabása. A perújítási kérelme kapcsán előadta, hogy abban foglalt egyetlen lényegi tényt sem bírált el a bíróság. Sérelmezte, hogy az alperes azt állította, hogy a perújítási kérelmében a perújítás Pp.
2. §-ában meghatározott okok egyikére sem hivatkozott. Sérelmezte azt is, hogy a perújítási kérelmét megengedhetőségi alapon, mérlegelési alapon és nem jogszabályi alapon bírálták el. E körben a Pp.
3. §

(1)bekezdését felhívta, amely azt bizonyítja, hogy a bíróság tárgyaláson kívül határozott, az ügy valamennyi körülményét mérlegelve. Kifogásolta, hogy az alapperben eljáró bíróság perköltséget állapított meg az alperes részére, az osztályvezetőt kamarai jogtanácsosi titulussal felruházva. Az elsőfokú bíróság a végzésében csak a paragrafusokat sorolta fel, azonban nem adott elő konkrét okot, cáfolatot az indokaival kapcsolatban. Az elsőfokú bíróságnak mérlegelnie kellett volna az általa előadottakat és nem jogszabályi alapon elbírálni a kérelmét. [10] A perújított alperes észrevételt nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A perújító felperes fellebbezése alaptalan. Kúria VI.Kpkf.39.078/2021/2-I 4 [12] A Kúria a fellebbezést a Kp. 112. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §

(1)bekezdése értelmében a fellebbezés keretei között a Kp. 100. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálhatja és vizsgálta felül. A Kúria rendelkezésre álló iratok alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése és indokolása a perújító felperes által kifogásolt jogszabályoknak megfelelt, a Kúria a meghozott döntéssel egyetértett, ezért a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [13] A perújító felperes egyrészt megjelölte a Pp. 401. §

(1)bekezdésében foglaltakat, amely értelmében az illetékes bíróság a perújítás megengedhetőségéről tárgyaláson kívül is határozhat, amennyiben az ügy valamennyi körülményét mérlegelve a perújítási perfelvételi tárgyalás megtartását szükségtelennek tartja. A bíróságnak a megengedhetőség tárgyában hozott végzése ellen külön fellebbezésnek van helye. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzése a felhívott jogszabályhelyben foglaltaknak megfelel, hiszen a végzésben indokát adta az elsőfokú bíróság annak, hogy miért tárgyaláson kívül határozott, azaz eleget tett a Pp. 401. §

(1)bekezdésében foglalt mérlegelési követelménynek figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a végzésében kifejezetten rögzítette, hogy a perújító felperes nem hivatkozott új tényre, új bizonyítékra, amely a Pp.

1. § a) pontja alapján kötelező. Az elsőfokú bíróság megállapítása tényszerű volt, mivel a perújító felperes sem a perújítási kérelmében az alapperben elbíráltakhoz képest új tényt, új bizonyítékot nem jelölt meg. Az elsőfokú bíróság végzésében felhívott Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján pedig a bíróságnak hivatalból kell, kellett vizsgálnia, hogy a Pp. 393-

1. §-ban meghatározott előfeltételek fennállnak-e. Az elsőfokú bíróság tehát teljes mértékben jogszerűen alkalmazta a Pp.
2. §

(1)bekezdésében foglaltakat és az abban előírtakat nem sértette meg. [14] A perújító felperes másik hivatkozása az illeték megállapítása körében az Itv. 49. §-ra és az 57. §

(1)bekezdés k) pontjára vonatkozott vitatva az illeték kiszabását. A Kúria megállapította, hogy a perújító felperes érvelése alaptalan, hiszen az Itv.

1. §-a alapján az perújítási eljárásban az e törvény szerinti illetéket kell fizetni tekintet nélkül az alapeljárásban teljesített illetékfizetésre. Helytálló az elsőfokú bíróság indokolása, miszerint nem földkiadással volt kapcsolatos az alapeljárás és téves a perújító felperes Itv.
2. §

(1)bekezdés k) pontjára történő hivatkozása, mert nem kárpótlási ügyben hozott döntést az alapperben eljáró bíróság, így a perújítási eljárásnak kárpótlási ügy sem volt a tárgya. Az alapeljárás ingatlan-nyilvántartási eljárásban keletkezett tájékoztatásokkal kapcsolatos döntéskiegészítés és az ügyintézési határidő túllépése okán kétszer 10.000 forint összeg perújító felperes része történő megfizetés elmulasztására vonatkozott. Az eljáró elsőfokú bíróság tehát nem sértette meg, nem sérthette meg sem az Itv. 49. §-át, sem az 57. §

(1)bekezdés k) pontját, az eljárás illetékmentessége nem volt megállapítható. [15] A perújító felperes a perújított alperes részére megállapított perköltséget, a perújított alperes perújítási ok hiányára tett állítását, a perújítási kérelmében foglalt tények, jogszabályok elbírálásának elmulasztását jogszabálysértés megjelölése nélkül támadta, ezért ezek a kérdések jogsértés megjelölése hiányában a Kp. 112. §

(3)bekezdése, 104. §

(1)bekezdése, 100. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében nem voltak elbírálhatóak, ezért azok érdemi elbírálását a Kúria mellőzte. Kúria VI.Kpkf.39.078/2021/2-I 5 [16] Mindezek miatt a Kúria az elsőfokú bíróság végzését – annak helyes indokainál fogva – a Kp. 114. §

(5)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [17] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [18] A sikertelenül fellebbező perújító felperes Itv. 39. §

(1)bekezdése és a 47. §

(1)bekezdése szerint számított, de az illeték minimum összegére figyelemmel az illeték minimumában meghatározott mértékű fellebbezési illetéket köteles megfizetni az államnak figyelemmel arra, hogy a perújítás alapjául szolgáló ítélet 20.000 forint összeg kiutalása elmulasztására irányuló kereseti kérelmet bírált el. [19] A perújított alperes a másodfokú eljárásban észrevételt, perköltség iránti igényt nem terjesztett elő, ezért a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó a Pp. 81.,

1. §-ai alapján a Kúriának erről rendelkeznie nem kellett. [20] A végzés ellen a fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(2)bekezdése, a felülvizsgálatot a Kp.

1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
2. január
3. dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Nagy Szabolcs s.k. előadó bíró dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. bíró