← Magyarország

Gf.20172/2025/7 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A hitelező az adósnak a hitelezővel szembeni követelésének engedményezését követően is beszámíthatja az engedeményessel szemben azon felszámolási eljárásban bejelentett ellenkövetelését, amely az adóssal szemben az engedényezésről szóló értesítéskor már fennállt jogalapon keletkezett. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.II.20.172/2025/

  1. A felperes: Felperes1 (Cím2.) A felperes jogi képviselője: Dr. Réder Ügyvédi Iroda; (Cím8.; ügyintéző: dr. Réder Erika ügyvéd) Az I. r. alperes: Alperes1 „felszámolás alatt” (Cím1.) Az I. r. alperes jogi képviselője: dr. Kalinowski Márton Tadeusz kamarai jogtanácsos (cég1Kft. felszámoló; Cím5.) A II. r. alperes: Alperes2 (cím11.) A II. r. alperes jogi képviselője: Dr. Strausz Ügyvédi Iroda; (Cím10; ügyintéző: dr. Strausz Éva ügyvéd) A per tárgya: szerződés semmissége Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  2. 2 Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Székesfehérvári Törvényszék 8.G.40.232/2024/18-II. A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: felperes,
  3. sorszám Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 4.813.068,(négymillió – nyolcszáztizenháromezer – hatvannyolc) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy 2.500.000,- (kettőmillió – ötszázezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. alperes felszámolás alatt áll; felszámolását a Székesfehérvári Törvényszék 1.Fpk.48/2022/
  4. számú határozatával rendelte el. A felszámolási kérelem a bírósághoz
  5. március 22-én érkezett, a felszámolás kezdő időpontja
  6. január 12-e. A felperes bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezője az I. r. alperesnek; visszaigazolt hitelezői igénye 738.338.613,- forint. [2] Az I. r. alperes korábban az önkormányzati tulajdonú víziközmű vagyon üzemeltetője volt a felperes, mint ellátási kötelezett és ármegállapító, a felperesi tulajdonban álló cég2, mint közműtulajdonos és az I. r. alperes, mint üzemeltető között létrejött
  7. decemberi „Szolgáltatási- és vállalkozási szerződés” alapján. A szerződés úgy rendelkezett, hogy a felperes, illetve a közműtulajdonos a víziközmű vagyont az I. r. alperes használatába adta, és egyben a közműves ivóvízellátási és szennyízelvezetési szolgáltatások ellátását is rá, mint üzemeltetőre bízta. A szerződés tartalmazta az I. r. alperes felperes felé teljesítendő közművagyon bérleti díj fizetési kötelezettségét, és az általa beszedendő szolgáltatási díjak felhasználásával, az ivóvízhálózat és a csatornahálózat üzemeltetésével, fenntartásával, fejlesztésével kapcsolatos kötelezettségeket, a felek részéről mindezek során egymás felé nyújtandó különböző szolgáltatásokra és ezek díjainak elszámolására vonatkozó rendelkezéseket. Az I. r. alperes ugyanakkor a közmű üzemeltetőjeként szolgáltatását a Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  8. 3 felperes részére is nyújtotta egyebek mellett a közterületekre hullott csapadékvíz elvezetése tekintetében is, melynek kapcsán díjkövetelést tartott nyilván a felperessel szemben, és pereket is indított követelésének érvényesítése érdekében. [3] Az alperesek
  9. október 8-án „Követelés adásvételi és engedményezési szerződés”-t kötöttek, mely szerződéssel az I. r. alperes értékesítette a II. r. alperesnek a felperessel szembeni, a Székesfehérvári Törvényszéken 26.G.40.195/
  10. számon folyó perben érvényesített 286.762.262,- forint összegű követelését és további 251.201.101,- forint összegű, megindítandó peres eljárással érintett követelését, melyek mindegyike az egyesített csatornarendszeren csapadékvíz elvezetéssel összefüggésben végzett tevékenységre tekintettel kiállított számlák alapján keletkezett. Az értékesített összes követelés így 537.963.363,forint. Az I. r. alperes által indított perekben a bíróság a II. r. alperes perbelépését engedélyezte, az I. r. alperes jogutódjaként II. r. felperesként áll perben. Jogutódi minőségét a
  11. október 8-án. kelt engedményezési szerződésre alapította. [4] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes és a II. r. alperes között
  12. október 8-án létrejött „Követelés adásvételi és engedményezési szerződés” érvénytelen. Jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítása körében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az engedményezett követelés jogosultja az I. r. alperes. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (régi Ptk.)
  14. §

(2)bekezdésére és 238. §
(1)bekezdésre alapította. [5] Előadta, hogy az I. r. alperes nyilvántartásba vett hitelezőjeként, függetlenül attól, hogy az engedményezett követelés kötelezettje, és hogy kötelezettségének fennállását egyebekben is vitatja, érdeke fűződik ahhoz, hogy az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérje. Nem közömbös számára, hogy adott esetben az ún. csapadékvíz perekben érvényesített és az engedményezéssel érintett összeget egy osztrák cég részére kell teljesítenie, avagy az I. r. alperes részére, és ehhez képest a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 36. §
(1)bekezdése és 38. §
(3)bekezdése alapján beszámítási jogát gyakorolhatja-e az I. r. alperessel szemben. A felszámolási eljárásban őt megillető beszámítási jogának gyakorlása az a jogi érdeke és igénye, amelyet más jogi eszközzel nem tud érvényesíteni, hiszen a Csődtv. 38. §
(3)bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni; ugyanezen jogszabályhely második fordulata rögzíti a hitelező jogát a beszámításhoz. Ha a perrel érintett szerződések érvénytelenek, és az eredeti állapot helyreállítása körében a csapadékvíz elvezetéssel érintett követelések a felszámolási vagyonba visszakerülnek, akkor az I. rendű alperes felszámolási eljárásában lehetősége lesz élni a Csődtv. 38. §
(3)bekezdésben rögzített beszámítási jogával. [6] Azzal is érvelt, hogy nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Felhívta ennek kapcsán a BDT2015. 3419. számon megjelent döntést is. Hivatkozott a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 1. §
(1)bekezdésére, 3. §
(1)bekezdés
  1. pontjára,
  2. §
(3)bekezdésére,
  1. §-ára, a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  2. évi CCIX. törvény (Vktv.)
  3. §
(1),
(4)és
(6)bekezdéseire, 49. §
(1)bekezdésére, valamint a Vktv. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 237.) Korm. rendelet 90/E. §
(1)és
(2)bekezdéseire. Állította, hogy a jogszabályi rendelkezések értelmében a víziközmű- Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  1. 4 szolgáltatást végző I. r. alperes által beszedett díjak célhoz kötöttek, azok felhasználása a jogszabályban meghatározott. A csapadékvíz perekkel összefüggő követelés nem lehet engedményezés tárgya. Az I. r. alperest, mint víziközmű üzemeltetőt megillető szolgáltatási díj személyhez és célhoz kötött összeg. [7] A II. r. alperes védekezésének ismeretében kifejtette, nem azért hivatkozik a régi Ptk.
  2. §-ára, mert önhibájából a Csődtv.
  3. §-a szerinti határidőt elmulasztotta. A korábban benyújtott keresetlevelekben is már előterjesztette a Ptk.
  4. §-án alapuló kereseti kérelmét, és ebben nem a Ptk.
  5. §
(2)bekezdése szerinti jóerkölcsbe ütközést, hanem az engedményezési szerződés jogszabályba ütközését állította. Nincs szükség a Csődtv. 40. §
(1)bekezdésen túli többlet tényállás előadására és bizonyítására. [8] A csapadékvíz elvezetésből befolyó bevétel is annak a vagyonbérleti díjnak a része és fedezete, amelyet az I. r. alperesnek a közműtulajdonos felé kell megfizetnie abból a célból, hogy az a város ivóvíz és csatornahálózat építését, felújítását, bővítését biztosítsa. Ezen túl az üzemeltetőnek is a jogszabályban és a szerződésben meghatározottak szerint kell a közművagyon működtetéséből származó üzemeltetési díjat felhasználnia, sőt a könyveiben is külön kell nyilvántartani. Ezért amíg az üzemeltető a bevételeket nem a közművagyon fenntartására és fejlesztésére fordítja – amelynek része a részére történő vagyonbérleti díj fizetés is -, addig sem az üzemeltetőhöz befolyó pénzösszeg, sem a követelés nem kerülhet ki az I. rendű alperes vagyonából. A közművagyonnak az állam részére átadása jogszabály adta lehetőség és nem kötelezettség volt, amely nem a törvény erejénél fogva szállt át. Az, hogy időközben a közmű tulajdonjogában változás állt be, közömbös, mert a követelés keletkezésének időpontjában fennálló viszonyokat kell figyelembe venni, nem a jelenlegi tulajdonjogi viszonyokat. A szerződés semmisségére hivatkozás nincs határidőhöz kötve, így nem kell számot adnia arról, hogy miért nem 2022-ben indított pert. Amennyiben a II. r. alperes más perekben jogutódi minőségét a perbeli szerződésre alapítottan fenntartja, úgy az következik, hogy az általa csatolt, 2022. április 19-e után keletkezett szerződések sem lehetnek valósak. [9] Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmében a kereset teljesítését nem ellenezte, s kizárólag a felperes vele szemben előterjesztett perköltség igényét vitatta. [10] A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. A felperes aktív perbeli legitimációját a jogi érdekeltségének hiányára tekintettel vitatta, arra hivatkozva, hogy a jogi érdek fennállása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:88. §
(3)bekezdése szerinti törvényi tényállás elem. Felhívta a Kúria Pfv.VI.20.293/2018/
  1. számú ítéletét (megjelent: BH 2019.6.169), mely szerint a jogi érdek túlmutat az ügyhöz kapcsolódó érdekeltségen, és a jog által szabályozott érdekeltséget: jogszabályban biztosított jogot, érvényesíthető igényt, azaz jogszabályra hivatkozással bemutatható érdekeltséget jelent. Az érdekeltség jogviszonyt feltételez, azaz közvetlen és konkrét, így a jogi érdeknek a támadott jogviszonnyal szoros összefüggésben kell lennie (Kúria Pfv.20.796/2018/
  2. – megjelent: BH
  3. 224). Harmadik fél érdekeltsége akkor áll fenn, ha az ügyben hozott döntés élet- és jogviszonyaira közvetlenül kihat, jogokat és kötelezettségeket keletkeztet számára, vagy valamely kötelezettség alól szabadul, illetve a döntés által jogvédelmet nyerhet (EBH
  4. 1042.). A jogi érdek fennállása csak akkor állapítható meg, ha a felperes jogvédelme más jogi eszköz igénybevételével nem biztosítható (BH
  5. 503.). Esetleges gazdasági érdek a jogi érdek fennállásának megállapítását nem alapozza meg (EBH
  6. 2327.). Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  7. 5 [11] Előadta, hogy a felperest az I. rendű alperessel szembeni hitelezői minősége a Csődtv.
  8. §-a alapján jogosítja fel perindításra, ami egyéves jogvesztő határidőben indítható meg, a felperes azonban ebből a perindítási határidőből kicsúszott, és erre tekintettel terjesztette elő keresetét a régi Ptk.
  9. §-a alapján. Utalva a Kúria Pfv.20394/2024/
  10. számú precedensképes határozatára, előadta, a félnek nincs jogi lehetősége arra, hogy a megtámadási határidő eltelte után a jogvesztés elkerülése érdekében egy megtámadásra okot adó tényállás esetén jóerkölcsbe ütközés miatti semmisséget állítson. [12] Hangsúlyozta, hogy a felperes nem tulajdonosa a víziközműveknek, sőt, pénzügyi kötelezettségeit is az államra hárította. Hivatkozásai mind jogilag, mind morálisan alaptalanok, mert nem fog kapcsolódni a díjtartozás a víziközmű elemekhez, vagy azok fenntartásához. Az üzemeltetőt megillető szolgáltatási díj nem személyhez kötött szolgáltatás, tehát engedményezhető, ezért fel sem merül az engedményezhetőség hiányára vonatkozó semmisségi ok. A víziközmű vagyon szükségszerűen állami tulajdon, a víziközmű szolgáltatók pedig ennek a vagyonnak az üzemeltetői. A díj az üzemeltetőt illeti meg, nem a víziközmű vagyon tulajdonosát. A felperes maga sem állította, hogy a díjat egyébként a víziközmű vagyonelemekre kívánná bárki is fordítani, így a közműdíj igény nem lehet személyhez kötött. Vitatta, hogy kereshetőségi jog megítélése szempontjából jelentősége lenne annak, hogy az engedményes egy osztrák cég. Az engedményezésről a felperes
  11. áprilisában értesült, de keresetében nem tért ki arra, hogy joggyakorlására miért csak évekkel később kerül sor. [13] A II. r. alperes előadta, hogy a szerződés
  12. október 28-án kelt; ezt a téves számírást a felek később maguk is rögzítették a szerződést módosító okiratokban. Több hasonló szerződés megkötését követően a felek
  13. november 9-én ismételten újabb „Követelés adásvételi és engedményezési szerződés”-t kötöttek, amelyben kizárólag újabb követeléseket tettek a szerződés tárgyává. A
  14. november 9-ei szerződés valamennyi korábbi előzmény szerződés helyébe lépett, így a felperes által a jelen perben támadott (többször módosított) szerződés a felek között jelenleg nem hatályos. A felek jogviszonyát utóbbi szerződés rendezi, amelynek
  15. pontja illetékességi kikötést, a Klagenfurti Tartományi Bíróság illetékességének felek általi kikötését tartalmazza. [14] Több engedményezési szerződés alapján az I. r. alperes részére jelentős összeget fizetett meg, amelynek visszafizetésére a felszámolási eljárásban az I. rendű alperes nem képes. Az eredeti állapot helyreállítása lehetetlen, egyébként pedig egyoldalúan a felperes számára előnyös helyzetet teremtene. [15] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a II. r. alperes javára 4.813.068,- forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy 1.500.000,- forint illeték az állam terhén marad. [16] Rögzítette, hogy a II. r. alperes által hivatkozott alávetés a szerződő felek között jelent a jogutódaikra is kiterjedő megállapodást, de nem kötelezi a szerződésen kívül álló harmadik felet, így a felperes a jelen pert korlátozás nélkül megindíthatta az I. r. alperes székhelye szerint illetékes bíróságon. Kifejtette továbbá, hogy a kereset tárgyát képező engedményezési szerződés olyan követelésekre vonatkozik, amelyek még a régi Ptk. hatálya alatt keletkeztek, Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  16. 6 ezért a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  17. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
  18. §
(1)bekezdése értelmében a per tárgyát képező szerződés érvényességének vagy érvénytelenségének a kérdését a régi Ptk. szabályai alapján kell elbírálni. [17] A törvényszék a kereshetőségi jog körében kifejtette, a régi Ptk. hatálya alatt kialakult joggyakorlat a „bárki” fogalmát szűkítve értelmezi: a semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget csak jogi érdekeltség vagy perindítási jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. A Ptk. már a semmisség tekintetében a perindítási jogosultságot a normaszövegbe építetten korlátozza; ezt a változást a jogalkotó a régi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlatra tekintettel kodifikálta. A Legfelsőbb Bíróság több ítéletében kifejtette, hogy keresetindítási joga csak az érdekeltnek és annak van, aki rendelkezik olyan jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthasson (BH1991. 107., BH1997. 439., BH2003. 424.). A bírói gyakorlatban ezt a szigorító értelmezést a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10.
  1. a)és
  2. b)pontjai megszilárdították, amikor rögzítették, hogy a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy is indíthat a szerződés semmissége iránt pert. Ilyen esetben a fél perbeli legitimációja akkor állapítható meg, ha védendő jogi érdekének fennállását igazolja. Harmadik személy az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérheti, amennyiben ezt jogi érdeke ténylegesen indokolja, megalapozza. A régi Ptk. hatálya alatt kialakult bírói gyakorlat szerint a harmadik személy jogi érdekeltsége akkor állapítható meg, ha az ügyben hozott döntés az élet- és jogviszonyaira közvetlenül kihat, jogokat és kötelezettségeket keletkeztet számára, vagy valamely kötelezettség alól szabadul, illetve a döntés által jogvédelmet nyerhet. A jogi érdek fennállása csak akkor állapítható meg, ha a fél jogvédelme más jogi eszköz igénybevételével nem biztosítható (EBH2004. 1042., BH2004. 503., Kúria Pfv. 20.293/2018/8.). A Kúria Pfv.V.20.195/2021/9. számú döntése a fentieken felül azt is kimondta, hogy az elismerhető jogi érdeknek túl kell mutatnia az ügyhöz kapcsolódó gazdasági vagy egyéb érdekeltségen, s jog által szabályozott érdekeltséget: jogszabályban biztosított jogot, érvényesíthető igényt, azaz jogszabályra hivatkozva kimutatható érdekeltséget jelent. Esetleges gazdasági érdek a jogi érdek fennállásának megállapítását még nem alapozza meg (EBH2011.2327.). [18] Az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az engedményezett követelés adósa általában alappal nem indíthat pert, mivel teljesítési kötelezettségét (annak fennállását és mértékét) az engedményezés nem érinti, hanem csupán azt, hogy kinek köteles teljesíteni. Ahhoz, hogy alappal pereljen, jogi érdekét megalapozó többlet tényállás szükséges. A felperes által hivatkozott hitelezői minőség sem alapozza meg önmagában a keresetindítást, de a törvényszék megítélése szerint a keresetindításához fűződő jogi érdeket az általa hivatkozott azon körülmény sem teszi fennállóvá, hogy hitelezőként a Csődtv. 38. §-a szerinti beszámítási jogát a szerződés érvényessége esetén nem tudja gyakorolni, mivel a beszámítás lehetősége is csupán a felperes gazdasági érdekének minősíthető. [19] A beszámítás a régi Ptk. rendszerében egyfajta teljesítési mód, amin a Csődtv. 36. és 38. §-ának a rendelkezései sem változtatnak. A Csődtv. 36. §-a csupán a Ptk. által szabályozott beszámításnak a felszámolási eljárásban való gyakorolhatósága tekintetében állapít meg további feltételeket, míg a Csődtv. 38. §-a a felszámolás alatt álló szervezet által indított perben köti feltételhez az ellenérdekű fél általi beszámítás gyakorlását. Mindezek alapján tehát a beszámítás nem az érintett felek jogait, kötelezettségeit alakító, azokat Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/7. 7 megváltoztató vagy befolyásoló jog, amelynek fennállása vagy hiánya jogi érdeket/érdekeltséget alapoz meg, hanem csupán egy meglévő kötelezettség teljesítési módja. A beszámítás lehetőség arra, hogy a kötelezett fennálló kötelezettségét akként teljesítse, hogy azzal szembeállítható más lejárt kötelezettséget, melynek ő maga a jogosultja, összevezet. A beszámítás lehetőségétől függetlenül a beszámítható követelések tekintetében az érintett jogviszonyok alanyainak joga, illetve a kötelezettsége változatlan, csak annyiban változik, amennyiben a beszámítás folytán a beszámítás erejéig a jogok, illetve kötelezettségek kölcsönösen megszűnnek. Mindezek miatt a beszámítás lehetőségének, vagy a felperes megfogalmazásában a beszámítás jogának meg-, vagy visszaszerzése az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítása által sem jelent a perindításhoz fűződő jogi érdekeltséget, hanem pusztán gazdasági érdekeltséget annyiban, amennyiben akkor, ha beszámítással tud élni, kötelezettségét nem pénzben kell megfizetnie, hanem azt valamely fennálló követelésével szembe állíthatja, és így a két kötelezettség részben, vagy egészben kioltja egymást. Ezért a felperes aktív perbeli legitimációval még a beszámítás felszámolási eljárásban gyakorolhatósága érdekében sem rendelkezik. [20] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a határozat megváltoztatását, a kereseti kérelmének helyt adást kérte, másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Előadta, hogy megfelelően igazolta, és az elsőfokú bíróság is elfogadta, hogy a felperes az I. r. alperes hitelezője. Igazolta azt is, hogy követelése a Székesfehérvári Törvényszék jogerős, 26.G.40.120/2022/18. számú ítéletén alapul – ebben az ügyben a bíróság 499.366.274,- forint vagyonbérleti díj és kamatai megfizetésére kötelezte az I. r. alperest. Jogi érdeke abban áll, hogy mint hitelező a Csődtv. 36. §
(1)bekezdése és 38. §
(3)bekezdése alapján gyakorolhassa beszámítási jogát az adós társasággal szemben. A felszámolási eljárásban őt megillető beszámítási jogának gyakorlása az a jogi érdeke és igénye, amelyet jogi eszközzel nem tud érvényesíteni, hiszen a Csődtv. 38. §
(3)bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Abban az esetben, ha a perrel érintett szerződés érvénytelen és az eredeti állapot helyreállítására került sor a csapadékvíz elvezetéssel érintett követelések a felszámolási vagyonba visszakerülnek és akkor a felperesnek a felszámolási eljárásban lehetősége lehet élni a Cstv. 38. §
(3)bekezdésében rögzített beszámítási jogával. A Kúria Pfv.V.20.195/2021/
  1. számú döntése értelmében az elismerhető jogi érdek jog által szabályozott érdekeltséget, jogszabályban biztosított jogot, érvényesíthető igényt, azaz jogszabályra hivatkozva kimutatható érdekeltséget jelent. A határozatot az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte, hiszen az I. r. alperes felszámolási eljárására tekintettel a régi Ptk.
  2. § és
  3. §-ában szabályozott beszámítási jog, mint jogszabályban biztosított jog a Csődtv.
  4. § és
  5. §-a rendelkezéseivel együtt gyakorolható csak. Jelen esetben a Ptk.-ban biztosított és önállóan nevesített jog (a beszámítás joga) önmagában nem alkalmazható, hanem további feltételek szükségesek a jog gyakorlásához, mely feltételeket a Csődtv. rögzíti. Tehát nem egyszerűen teljesítési módról van szó, hanem arról, hogy a beszámítás önálló jog. A hivatkozott érvénytelenségi ok körében a felperes teljes mértékben fenntartotta, megismételte jogi álláspontját, utalva arra, hogy nem lehet engedményezni a jogosult személyhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Az elsőfokú eljárásban már hivatkozott jogszabályhelyek felhívásával továbbra is állította, hogy a csapadékvíz perekkel összefüggő követelés nem lehet engedményezés tárgya, mivel az I. r. alperest, mint vízi közmű üzemeltetőt megillető szolgáltatási díj személyhez és célhoz kötött összeg. Fenntartotta, hogy a csapadékvíz elvezetésből befolyó bevétel is azon vagyonbérleti díjnak a része és a fedezete, amelyet az I. r. alperesnek a közmű tulajdonos felé kell megfizetni abból a célból, hogy az a Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  6. 8 város ivóvíz és csatornahálózat építését, felújítását, bővítését biztosítsa. Amíg az üzemeltető a bevételeket nem a közművagyon fenntartására és fejlesztésére fordítja – amelynek része a felperes részére történő vagyonbérleti díj fizetés is – addig sem az üzemeltetőhöz kerülő pénzösszeg, sem a követelés nem kerülhet ki az I. r. alperes vagyonából. A felperes változatlanul hivatkozott arra, hogy a közmű tulajdonjogában időközben bekövetkezett változás nem érinti a korábbi jogviszonyokat; a perbeli legitimáció körében a II. r. alperes által előadottaknak nincs relevanciája. A II. r. alperes által hivatkozott további szerződések valódiságát vitatta, utalva arra is, hogy a csatolt szerződések semmiségét a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. [21] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli legitimáció hiánya körében elfoglalt álláspontja miatt az anyagi jogi kérdésekben semmilyen vizsgálatot nem végzett, döntést nem hozott, így abban az esetben, ha az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet nem változtatja meg, az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésének és új eljárás lefolytatásának van helye. [22] A felperes a II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmére reagálva kifejtette, hogy a II. r. alperes össze kívánja mosni a gazdasági érdeket a felperes jogi érdekével. A felperes jogvédelme jelen perrel biztosítható, ez más jogi eszköz igénybevételével nem biztosított, mivel az régi Ptk. beszámításra vonatkozó szabályaihoz képest az I. r. alperes felszámolási eljárása miatt speciális szabályok is alkalmazandóak. Ha a bíróság a semmisséget megállapítja, akkor az ügyben hozott döntés a felperes jogviszonyára közvetlenül kihat, közvetlenül jogot keletkeztet számára, azonnali és közvetlen joghatás jön létre kötelezetti jogviszonyában, ami tipikusan a jogi érdekkörébe tartozik. Vitatta a II. r. alperesnek azt az álláspontját, hogy ne állna fenn a követelés vonatkozásában személyhez kötöttség. Szerinte alaptalanul hivatkozott a Kúria Pfv.20.394/2024/
  7. számú határozatára, mivel ő maga nem hivatkozott arra, hogy a perrel érintett szerződés jóerkölcsbe ütközne. Kiemelte, hogy a felperes a régi Ptk.
  8. §-a szerinti semmisségre már a korábban előterjesztett keresetlevelekben is hivatkozott. Nem megállapítási keresetet terjesztett elő, hanem jogkövetkezmény levonását kérte azzal, hogy a követelés jogosultja nem a II. r. alperes, hanem az I. r. alperes. [23] Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [24] A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperesnek a Csődtv.
  9. §-ára hivatkozása nem teljesítési a megtámadáshoz szükséges jogi érdeket, mint feltételt, azaz a perbeli legitimáció nem áll fenn. Harmadik fél érdekeltsége akkor áll fenn, ha az ügyben hozott döntés élet- és jogviszonyaira közvetlenül kihat, közvetlenül jogokat és kötelezettségeket keletkeztet számára, vagy közvetlenül valamely kötelezettség alól szabadul, illetve – közvetlenül – döntés által jogvédelmet nyerhet. Esetleges gazdasági érdek a jogi érdek fennállásának megállapítását nem alapozza meg (EBH2011.2327.). Fenntartotta álláspontját, miszerint a perbeli követelés nem személyhez kötött szolgáltatás, fel sem merül az engedményezhetőség hiánya, az emiatti semmisségi ok. A felperes okfejtése nemcsak alaptalan, de saját magához mérten is hibás és ellentmondó. A díj az üzemeltetőt illeti meg, nem a vízi közművagyon tulajdonosát. Alaptalan a felperes azon hivatkozása, nem „ne egy osztrák cégnek kelljen fizetnie”, ugyanis semmiben nem befolyásolja a felperes fizetési kötelezettségét, annak teljesítését, hogy egy magyar, vagy egy osztrák társaság felé kell teljesítenie. A felperes többször is eredménytelenül nyújtotta be keresetét a Csődtv.
  10. §-a alapján, ekként Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  11. 9 önhibájából a keresetindítás határidejét elmulasztotta. Ezt a mulasztását igyekezett a régi Ptk.
  12. §-a alapján pótolni. A felperes adósa az engedményezett követelésnek, a szerződés megkötésében részt nem vevő harmadik személy semmisségre csak akkor hivatkozhat, ha jogi érdekeltségét, illetőleg a jogszabályi felhatalmazást igazolja. A II.r. alperes utalt arra is, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételeit a felperes még fellebbezésében sem tudta megfelelően igazolni. [25] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Székesfehérvári Törvényszék
  13. július 15-én jogerős 26.G.40.120/2022/
  14. számú ítélete alapján (keresetlevél F/
  15. alatti melléklete) azzal egészíti ki, hogy a felperes által beszámítani kívánt követelés jogalapja a
  16. január 1-jei hatállyal megkötött szolgáltatási-, vállalkozási szerződés, illőleg a
  17. március
  18. napján létrejött bérleti-, üzemeltetési szerződés, mely szerződések alapján jelen per felperese a korábbi perben érvényesítette vagyonbérleti díj, használati díj, illetve amortizációs díj követelését jelen per I. r. alperesével szemben. Kiegészíti továbbá a tényállást azzal, hogy az alperesek által megkötött engedményezési szerződésről a felperest, mint adóst értesítő nyilatkozat
  19. április 19-én kelt (keresetlevél F/
  20. alatti melléklete). [26] Az ekként kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla – a fellebbezést a polgári perrendtartásról szóló
  21. CXXX. törvény (Pp.)
  22. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül elbírálva – megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. [27] A felperes által fellebbezésében megjelölt okból az elsőfokú határozat nem jogszabálysértő, az alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye. A lentebb kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróságnak a felperes által megjelölt semmiségi okot érdemben vizsgálnia nem kellett. Az ítélőtábla hivatalból sem észlelt olyan okot, körülményt, amely az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére vezetne, ezért az elsőfokú határozatot érdemben bírálta felül. [28] Az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetésre jutott a felperes perbeli legitimációjának hiányát illetően, ekként érdemben helyes döntést hozott, amikor az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasította. Helytállóan rögzítette, hogy a jelen perbeli jogvita elbírálásakor még a régi Ptk. rendelkezései irányadóak. Helyesen idézte az irányadó bírói gyakorlatot, miszerint az adósnak a vele szembeni követelésre vonatkozó engedményezési szerződés megtámadására csak szűk körben van lehetősége, ahhoz pedig, hogy a szerződés érvénytelenségére megalapozottan hivatkozhasson, többlet tényállási elem szükséges. [29] Az ítélőtábla ugyanakkor az elsőfokú határozat indokait csak részben osztja. Ennek oka, hogy a felperes aktív perbeli legitimációjának hiányát nem a beszámítás jogi, vagy gazdasági érdekként minősítése eredményezi, hanem az a tény, hogy a perben hivatkozott követelésének az engedményezett követeléssel szembeni beszámítása lehetőségét az engedményezési szerződés megkötése ellenére sem veszítette el. [30] A régi Ptk. 329. §
(3)bekezdése alapján a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  1. 10 [31] Az ítélőtábla által kiegészített tényállásból kitűnően a felperes követelésének jogalapját egyrészt a
  2. január 1-jei hatállyal megkötött szerződés jelenti. Ezen alapult, hogy a jogviszonyba a felperes
  3. január
  4. napjával belépett. Másrészt követelése az I. r. alperessel
  5. március 12-én megkötött szerződésen alapult. Ugyan nem volt bizonyított, hogy az alperesek az engedményezés tényéről pontosan mikor értesítették őt, azonban a keresetlevél F/
  6. alatti mellékleteként csatolt engedményezésről szóló nyilatkozat kelte
  7. április 19-e, azaz ekkor már a felperes I. r. alperes elleni valamennyi követelésének jogalapja fennállt. [32] A kötelezett jogosult az engedményezővel szemben az engedményezésről értesítéskor fennálló jogalapon keletkező és később esedékessé váló követelését az engedményezett követelésbe beszámítani. Az ellenkövetelés tehát beszámítható akkor is, ha annak jogalapja az engedményezésről szóló értesítéskor már megvolt, azonban a követelés csak ezt követően vált esedékessé. Az ellenkező megoldás ugyanis arra vezetne, hogy a kötelezett saját követelésének másra átruházásával tartozásának beszámítását meghiúsítaná. Ez pedig a kötelezett érdekeinek sérelmével járna és azt jelentené, hogy az engedményes több jogot szerez, mint amely az engedményezőt megillette (EBH2004.1025.). [33] Az engedményezésről szóló értesítéskor a beszámítandó követelés jogalapjának kell fennállnia. A beszámításnak nem feltétele, hogy a követelés az engedményezéskor már esedékes legyen, így beszámítás akkor is lehetséges, ha a beszámítandó követelés az engedményezésről történt értesítést követően válik lejárttá. Beszámításnak mindaddig helye van, amíg a beszámítandó követeléssel szemben álló követelést nem teljesítették. A beszámítás feltétele mindemellett a követelések egyneműsége, amin a követelések tárgyának fizikai egyneműségét kell érteni. Nem feltétel viszont, hogy a követeléseknek ugyanaz legyen a jogcíme. Az adott esetben pénzkövetelés áll szemben pénzköveteléssel, így a beszámításnak nem volt akadálya (BH2013.14.). [34] Arra a II. r. alperes helyesen hivatkozott, hogy a kereshetőségi jog megítélése szempontjából irreleváns, a felperesnek a korábban keletkezett követelést egy magyar, vagy egy osztrák székhelyű gazdasági társaság felé kell teljesítenie. A fentiekre tekintettel azonban az is megállapítható, hogy a felperes a felszámolási eljárásban bejelentett követelésének beszámítási lehetőségét nem veszítette el az engedményes II. r. alperessel szemben. A Csődtv.
  8. §
(1)bekezdése és a Csődtv. 38. §
(3)bekezdése csak a hitelező adóssal szembeni beszámítását szorítja korlátok közé. E rendelkezések nem irányadóak a hitelezőnek a nem adós gazdasági társasággal szemben gyakorolt beszámítására; ilyenkor a régi Ptk.
  1. és
  2. §-aiban írt feltételeknek kell teljesülniük. A felszámolási eljárás folyamatban léte egyetlen kötelezettséget jelent a követelést beszámítani kívánó hitelező vonatkozásában, mégpedig azt, hogy amennyiben a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igénye részben vagy egészben az eljáráson kívül, egyéb módon (például beszámítással) térült, ennek tényét köteles a felszámolónak haladéktalanul bejelenteni. [35] Mivel a felperes a beszámítás lehetőségét nem veszítette el az engedményezést követően sem, gazdasági érdeke nem sérült, sem jogi, sem gazdasági érdekkel nem rendelkezik az alperesek közötti engedményezési szerződés tekintetében érvénytelenségi kereset előterjesztésére. Győri Ítélőtábla II/F.Gf.20.172/2025/
  3. 11 [36] Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét, részben eltérő indokolással, a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [37] Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 83. §
(5)bekezdése alapján másodfokú perköltségét viselni köteles. Mindemellett a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a II. r. alperes által a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint felszámított másodfokú perköltség megfizetésére. [38] Az ítélőtábla a II. r. alperesi jogi képviselő munkadíját a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII.9.) IM rendelet (Ükr.) 3. §
(1)bekezdésének c) pontja szerint, általános forgalmi adóval növelt összegben állapította meg, figyelemmel azonban a Pp. 342.§
(1)bekezdésére is. A II. r. alperes ugyanis a perköltségként igényelt ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló, már hatályon kívül helyezett 32/
  1. (VIII.22.) IM rendeletre (régi Ükr.) utalással számította fel, azaz kérelmének tartalma szerint az elsőfokú eljárásra pertárgyérték alapján számítandó ügyvédi munkadíj fele részére tartott igényt [régi Ükr.
  2. §
(5)bekezdése]. A felperes az ekként felszámított ügyvédi munkadíj mérséklését nem kérte, így annak mérséklésére az ítélőtáblának lehetősége nem volt [Ükr. 4. §
(1)bekezdés]. [39] A másodfokú eljárásban pervesztes felperes illetékmentessége folytán [az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdésének d) pontja] a meg nem fizetett 2.500.000,- forint fellebbezési illeték – tekintettel a Pp. 102. §
(1)bekezdésére is - az állam terhén marad. Győr,
  1. február
  2. Dr.Szabó Péter s.k. a tanács elnöke Dr.Konarik Attila s.k. előadó bíró Dr.Mészáros Zsolt s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.