Pf.20859/2021/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének betartása az alperesen nem volt számon kérhető, és egy ilyen speciális követelmény általánosan kötelező érvénnyel a jóhiszeműség és tisztesség, és az elvárhatóság elvéből sem következett. Emiatt az épület OTÉK 63. §

(1)bekezdésének nem megfelelő kialakítása nem alapozta meg az alperes kártérítési felelősségét. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.859/2021/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a Hantos Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: felperesi képviselő ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a alperesi képviselő ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
2. október
3. napján meghozott 15.P.20.233/2020/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 269.640 (kétszázhatvankilencezer-hatszáznegyven) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes az ingatlanközvetítői tevékenysége közben, az alperes ingatlanában
6. június 27-én elszenvedett balesetével összefüggő személyiségi jogsérelem jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított pert az alperessel szemben. [2] A felperes keresete szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló
7. évi V. törvény (Ptk.) 1:
8. §-a, 1:
9. §-a, 2:
10. §-a, 2:
11. §-a, 2:
12. §

(1)bekezdés a) pontja, 2:52. §

(1)bekezdése, 2:

1. §-a, 6:
2. §-a, 6:
3. §-a, 6:
4. §

(1)-

(2)bekezdése és 6:

1. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy az általában elvárható módon nem biztosította a városnév2, cím2 hrsz3 helyrajzi számú ingatlan biztonságos megtekinthetőségét a vevők és az ingatlanközvetítő számára, megsértette a testi épséghez, egészséghez, Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.859/2021/7 2 társadalmi életben való részvételhez és munkához fűződő személyiségi jogait. Kérte továbbá az alperes kötelezését 3.000.000 forint sérelemdíj és
2. június 27-től késedelmi kamat, továbbá 130.500 forint gondozási költség és
3. augusztus 11-től késedelmi kamat, valamint
4. január 1-jétől havi 20.000 forint háztartási kisegítő járadék és a lejárt járadék után a középarányos időponttól számított késedelmi kamat megfizetésére. [3] A felperes az alperes felelősségét arra alapította, hogy az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
5. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK)
6. §

(1)bekezdésébe ütköző módon a padlásfeljárót nem rögzítette, és nem is tájékoztatta őt a padlásfeljáró nem megfelelő rögzítéséről. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes OTÉK alkalmazhatóságára vonatkozó állítását, magatartása jogellenességét és felróhatóságát. Állította, hogy a kár előreláthatóságának hiánya folytán az okozati összefüggés is hiányzik. Kifejtette, hogy nem állt fenn közöttük olyan jogviszony, ami alapján a felperes irányában tájékoztatási kötelezettség terhelte. [5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította, és az alperes javára 250.000 forint perköltség, az Államnak a NAV felhívására pedig 202.230 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. [6] Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a városnév2, cím2 hrsz

1. hrsz. alatti ingatlan tulajdonjogát az alperes 2012-ben öröklés útján szerezte meg; az ingatlanon egy 1978-ben épült hétvégi ház állt. A ház beépítetlen padlásterébe a padlástér nyílásához rögzítés nélkül támaszkodó létrán lehetett feljutni. Az alperes egy cégnév cégcsoport keretében működő városnév ingatlanközvetítő irodát bízott meg ingatlanának értékesítésével, melynek
2. április 10-én a ház kulcsait átadta. A felperes a cég1 beltagjaként végzett a cégnév franchise hálózatban ingatlanközvetítői tevékenységet. A padlás bemutatása közben
3. június 27-én a létra alóla kicsúszott, a felperes a padlásfeljáróra zuhant, és egy csigolyáját eltörte. Gerincét
4. július 3-án műtéti úton stabilizálták. A felperesnek azóta is gerinckímélő életmódot kell folytatnia. [7] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtette: az alperes sem vitatta, hogy a padlásfeljáró nem volt rögzítve. Az alperes ingatlana azonban az OTÉK hatálybalépését megelőzően kapott építési engedélyt, az
5. §

(1)bekezdése értelmében pedig a rendelet előírásai, így a 63. §

(1)bekezdése sem voltak a perbeli épületre irányadók. A rögzítetlen létra elhelyezését ezért nem tartotta az alperes részéről jogellenes magatartásként értékelhetőnek. [8] A bíróság megállapította, hogy a peres felek között nem állt fenn szerződéses jogviszony, tájékoztatási kötelezettség pedig az alperest kizárólag az ingatlanközvetítői jogviszony keretein belül terhelte. A felperes azt sem bizonyította, hogy az ingatlan Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.859/2021/7 3 bemutatását megelőzően telefonon kért tájékoztatást az alperestől. Álláspontja szerint az alperes felelőssége a Ptk. 6:560. §-a alapján sem állt fenn. A padlásfeljáró létra ugyanis alkalmas volt a padlástér időszakos megközelítésére, kézi erővel való megfelelő rögzítése mellett. A felperes a Ptk. 6:526. §

(1)bekezdése szerint fennálló kármegelőzési kötelezettségét is megszegte azzal, hogy az ismeretlen ingatlan bemutatása során a padlásfeljáró létra rögzítését nem ellenőrizte. A felperes sérüléseinek, illetve kárainak bekövetkezésével okozati összefüggésben álló jogellenes alperesi magatartás hiányában nem találta megalapozottnak a felperes jogsértés megállapítása, valamint sérelemdíj és kártérítés megfizetése iránti keresetét. [9] Az elsőfokú ítélettel szemben elsődlegesen annak megváltoztatása, és az alperesnek a keresete szerinti marasztalása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. [10] A felperes szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből téves jogi következtetésekre jutott, és döntését a Pp. bizonyításra vonatkozó – különösen a 266. §

(2)bekezdésében, 279. §

(1)bekezdésében és 300. §

(1)bekezdésében foglalt – szabályainak megsértésével hozta meg. Álláspontja szerint a bíróságnak köztudomású tényként kellett volna elfogadnia a rögzítetlen padlásfeljáró balesetveszélyességét. A padlásfeljáróban álló kétágú létráról készült fényképfelvétel alapján az egyágú létra behelyezésének időpontjára figyelemmel fenntartotta az OTÉK 63. §

(1)bekezdésének alkalmazására vonatkozó állítását. Vitatta az ítélet közrehatásával kapcsolatos megállapítását. Arra is hivatkozott, hogy az észszerűség szintjén alappal bízhatott a padlásfeljáró rögzítésében, ráadásul önmagában a súlya miatt sem volt a feljáró rögzítése ellenőrizhető. [11] Álláspontja szerint, ha az elsőfokú bíróság nem fogadta el köztudomású tényként, hogy a rögzítetlen padlásfeljáró létra balesetveszélyes, akkor az alperes magatartása jogellenességének megítélése érdekében a felperes indítványa alapján építésügyi-műszaki szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatnia. A bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésének szükségessége pedig a Pp.

1. §-a alapján indokolttá teszi az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. [12] Az alperes szerint a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján a bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kereset alaptalan, ezért fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. [13] Az alperes fenntartotta, hogy a hatályba lépésének idején túl az építmények létesítésének előírásai között történt elhelyezése is azt igazolja, hogy az OTÉK
2. §

(1)bekezdésének szabálya nem alkalmazható. Rámutatott, hogy a cégnév tájékoztatása szerint minden franchise partner saját felelősségére és üzleti kockázatára, önállóan végzi tevékenységét. Az elsőfokú bíróság erre is figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.859/2021/7 4 felperes irányában nem állt fenn tájékoztatási kötelezettsége. A kihallgatott tanú2, tanú3 és tanú4 tanúk vallomása cáfolta a felperesnek a rögzítetlen padlásfeljáró köztudomású balesetveszélyességére, valamint a kétágú létra elhelyezésére vonatkozó állítását. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy nem tanúsított a felperest ért balesettel oksági kapcsolatba hozható jogellenes magatartást. [14] Hangsúlyozta, hogy a jogellenesség megítélése nem szakértői kérdés, a tanúk hiányos emlékezetéből eredő nehézségeket pedig a bizonyításra elsősorban köteles, de igényének érvényesítésével felróhatóan késlekedő felperesnek kell viselnie. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen utalt a felperes kármegelőzési kötelezettségének megsértésére is, figyelemmel arra, hogy az ingatlanban a felperes korábban nem járt, és az épület befejezetlen állapotú volt. A jogellenesség mellett az ok-okozati összefüggés, és magatartásának felróhatósága is hiányzott. Az igazolt több évtizedes balesetmentes használatra vonatkozó tapasztalat alapján ugyanis nem láthatta előre a kár bekövetkezését. tanú4 ingatlanközvetítőnek pedig a ház minden részét megmutatta, a ház bemutatása kiterjedt a padlásfeljáró létra használatára is. Ehhez képest az már nem tartozik a felelőssége körébe, hogy a cégnév milyen információval látta el a felperest a ház bemutatását megelőzően. [15] A fellebbezés nem megalapozott. [16] A felperes a fellebbezésében nem támadta az elsőfokú bíróság ítéletének az épület tulajdonosának felelősségével kapcsolatos [Ptk. 6:560. §], valamint az alperes tájékoztatási kötelezettségének hiányára vonatkozó megállapításait. A felülbírálat Pp. 370. §

(1)bekezdése és 371. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti korlátai között ezért a Fővárosi Ítélőtáblának érdemben kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperest az építésügyi szabályok, vagy a Ptk. polgári jogi viszonyokra felállított általános magatartási zsinórmértéke (1:

1. §, 1:
2. §) alapján terhelte-e a padlásfeljáró rögzítésének kötelezettsége, továbbá, hogy az ítélet károsulti közrehatásra vonatkozó megállapításai megalapozottak-e. [17] A felülvizsgált körben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes volt, és a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és - az alábbi pontosításokkal döntésének indokaival is egyetértett. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes az OTÉK hatályba lépését követően nem végzett olyan építési, vagy átalakítási tevékenységet az ingatlanában, ami az
3. §

(1)bekezdése és 110. §

(1)bekezdése alapján az OTÉK rendelkezéseinek alkalmazását tette volna szükségessé. Ennek hiányában az OTÉK 63. §

(1)bekezdésének betartása az alperesen nem volt számonkérhető, és egy ilyen speciális követelmény általánosan kötelező érvénnyel a jóhiszeműség és tisztesség, és az elvárhatóság elvéből sem következett. [18] Az alperes a felperest ért baleset előtt már hónapokkal korábban átadta a ház kulcsait az ingatlanközvetítő cégnek. Figyelemmel arra, hogy az alperes a balesetet megelőzően nem működött közre a padlásfeljáró létra elhelyezésében, nem ő okozta a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.859/2021/7 5 felperes balesetét, ezért a felperes által hivatkozott Ptk. 6:

1. §-a alapján, károkozóként a kártérítési felelőssége nem merülhetett fel, és a felperes keresetben megjelölt személyiségi jogainak sérelme sem értékelhető a terhére. Emiatt a felperes nem követelhette eredményesen az alperessel szemben a személyiségi jogainak megsértéséből eredő szankciók alkalmazását. Mivel az alperes nem felelős a felperest ért károkért, a felperesnek nem lehet vele szemben kármegelőzési kötelezettség megszegéseként értékelhető magatartása. A károsulti közrehatás ugyanis kizárólag a kárért felelős személy és a károsult viszonyában értelmezhető, és annak Ptk. 6:
2. §-ában meghatározott jogkövetkezménye is kizárólag a kárért felelős személy és a károsult viszonyában vonható le. [19] A fentiek szerint az OTÉK szabályai a perben nem voltak irányadók, ezért arra nézve sem kellett szakértői bizonyítást lefolytatni, hogy a padlásfeljáró az megfelelt-e az OTÉK előírásainak. Önmagában a rögzítetlen padlásfeljáró balesetveszélyessége esetén sem lett volna teljesíthető a kereset, ezért a jogvita eldöntése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy ez köztudomású tényként értékelhető-e. Az elsőfokú bíróság sem a bizonyítási eljárás lefolytatására, sem a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokat nem sértette meg oly módon, hogy az a Pp.
3. §-a alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé. [20] A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [21] Az Ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján az alperes által felszámított, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség, a Pp. 102. §

(1)bekezdése alapján pedig a feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. Budapest,

1. február
2. dr. Lente Sándor s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Csóka István s.k. előadó bíró dr. Istenes Attila bíró