← Magyarország

Pfv.20311/2020/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kezelői jog címén történő birtoklás nem tekinthető sajátjakénti birtoklásnak, a feltételek fennállása esetén elbirtoklással nem a ténylegesen birtokló állami szerv, hanem kizárólag a Magyar Állam szerez ex lege tulajdonjogot. ... A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.311/2020/

  1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró Dr. Gyarmathy Judit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Lex Annamária ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű V. rendű VI. rendű Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 2 VII. rendű VIII. rendű IX. rendű X. rendű XI. rendű XII. rendű XIII. rendű XIV. rendű XV. rendű XVI. rendű XVII. rendű XVIII. rendű XIX. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Baltás Dániel Balázs ügyvéd XVIII-XIX. rendű képviseletében A per tárgya: tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 3 A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Balassagyarmati Törvényszék 2.Pf.20.325/2019/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Salgótarjáni Járásbíróság 4.P.20.395/2018/42-I. Rendelkező rész A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 2.Pf.20.325/2019/
  3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. A le nem rótt 3.056.000 (hárommillió-ötvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A K. községhez tartozó
  4. helyrajzi számú ingatlan, valamint az N. község külterületéhez tartozó
  5. és
  6. helyrajzi számú ingatlanok a Felperes1 tulajdonát képezték. A
  7. és
  8. helyrajzi számú ingatlanok a N. Sz. Vállalat, míg a
  9. helyrajzi számú ingatlan az Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében voltak. Ezeken a területeken épült fel a R. T., amely területének egyes részét
  10. április 19-én az N. Sz-től a kezelő jogelődje – vette át mint az ingatlanok kezelője (a továbbiakban: kezelő). Az átvétel tárgyát képezte a
  11. helyrajzi számú ingatlanból 1150 m² területű belterületi ingatlan, amely ténylegesen egy betonlépcső-feljárót és az alsó tárolószintet foglalta magában, továbbá a
  12. és
  13. helyrajzi számú ingatlanok természetben kerítéssel körülhatárolt része. E területeket érintően az
  14. május 31-én kelt határozatával a K-i Nagyközségi Közös Tanács VB Szakigazgatási Szerve adott építési engedélyt a kezelő részére a R. B-n a DV-
  15. jelű acélszerkezeti szín megépítésére és az
  16. február 12-i határozatával „a kutatóállomás magminta tároló szin” használatbavételét engedélyezte. Az építési engedély birtokában állami beruházásban az ingatlanon egy több mint 30.000.000 forint értékű felépítmény létesült. [2] A fent megjelölt ingatlanokat kárpótlási alapba helyezték, majd azokon az alperesek, illetve jogelődeik árverés címén tulajdonjogot szereztek
  17. február 14-én. Ezzel egyidőben a Felperes1 tulajdonjoga és a kezelői jog törlésre került az ingatlan- Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 4 nyilvántartásból. A kárpótlási eljárást követően a jelen perrel érintett ingatlan helyrajzi száma 1-re változott. [3] A kezelő nem tudott arról, hogy a korábban kezelésében lévő
  18. helyrajzi számú területet kárpótlási alapba helyezték. Arról, hogy a perbeli területen tulajdonosváltozás történt, akkor szerzett tudomást, amikor az árverésen tulajdont szerző erdőbirtokosok nevében az E. Társulat a terület használatárért a kezelőtől használati díjat igényelt a
  19. szeptember 4-én kelt felszólító levelében. Ezt követően a kezelő megkísérelte a perbeli ingatlan kisajátítását, a hatóság azonban a
  20. január 23-án meghozott határozatával a kisajátítási munkarészek záradékolását elutasította, mivel az egyes tulajdonosok a kisajátításhoz nem járultak hozzá. Ezt követően kísérletet tett arra is, hogy peren kívül rendezze a terület jogi sorsát, vételi ajánlatot tett a Felperes1 nevében, erre azonban érdemi válasz az alperesek részéről nem érkezett. [4] A kezelő
  21. szeptember 10-én keresetében kérte annak megállapítását, hogy a N.
  22. helyrajzi számú ingatlanra a ráépítéssel tulajdonjogot szerzett a Polgári Törvénykönyvről szóló
  23. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  24. §

(3)bekezdése alapján. [5] Az elsőfokú bíróság a P.21.503/2006/
  1. számú ítéletével a keresetet elutasította, indokolása szerint a beruházásokra az állami vállalatok részéről építési engedéllyel került sor a Felperes1 tulajdonában álló ingatlanon, ezért a ráépítés feltételei az adott esetben nem állnak fenn. [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság említett ítéletének hatálytalanságát állapította meg, eljárásjogi okból. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [7] A megismételt eljárásban a felperes kereseti kérelmét módosította, és annak megállapítását kérte, hogy ő, mármint a Felperes1 a N. külterület
  2. helyrajzi számú ingatlanból a telekalakítás során kialakuló
  3. helyrajzi szám alatt „kivett művelési ágú közforgalom elől el nem zárt magánút” megnevezésű, és a
  4. helyrajzi számú „kivett művelési ágú telephely” megnevezésű ingatlanok tulajdonjogát a régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdése alapján
  1. április 19-én elbirtoklás útján megszerezte azzal, hogy az alperesek a korábbi
  2. helyrajzi számú ingatlanból a telekalakítás során kialakuló
  3. helyrajz szám alatti „erdő” művelési ágú ingatlan tulajdonosaivá váltak változatlan tulajdoni hányaduk mellett. A felperes az elbirtoklás kezdő időpontját
  4. április
  5. napjában határozta meg, amikor jogelődje a kezelői jogot a Sz. Vállalattól megszerezte, és – állítása szerint – innentől kezdve az általa építési engedéllyel létesített épületet és az annak megközelítéséhez, használatához szükséges földterületet sajátjaként háborítatlanul szakadatlanul birtokolja. A XVIII-XIX. rendű alpereseket – az ingatlan egy részén fennálló özvegyi haszonélvezeti jog jogosultját, illetve a végrehajtási jog jogosultját – ennek tűrésére kérte kötelezni. [8] Az alperesek – a XVIII. rendű alperes kivételével – a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az elbirtoklás együttes feltételei az adott esetben nem állnak fenn, a Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 5 felperes tudta, hogy nem sajátjaként birtokol, illetve birtoklása nem végleges, másrészt az elbirtokláshoz szükséges 15 éves elbirtoklási idő nem telt el. [9] A XVIII. rendű alperes nem ellenezte a keresetnek való helyt adást, amennyiben a javára bejegyzett jog alapjául szolgáló követelés és járulékai kiegyenlítésre kerülnek. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [11] Indokolása szerint a N. külterület
  6. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosa
  7. február 14-ig napjáig a Felperes1 volt, eddig az időpontig a Felperes1 a saját tulajdonában lévő területet használta, ott az általa építési engedéllyel felépített felépítményre használatbavételi engedélyt kapott, azaz tulajdonosi jogait korlátlanul gyakorolta. Rámutatott, hogy a tulajdoni viszonyok
  8. február
  9. napján változtak meg, amikor a perbeli ingatlanon az alperesek, illetve jogelődjeik kárpótlás jogcímén tulajdonjogot szereztek. Érvelése szerint a Felperes1 felperes – ettől függetlenül – ezután is abban a hiszemben birtokolta a területet, hogy az ingatlan a sajátja, azonban
  10. szeptember 11-én megtudta, hogy a perbeli területen az alperesek, illetve jogelődjeik tulajdonjogot szereztek, az alpereseknek a használati díj fizetésére felszólító levele az elbirtoklást a régi Ptk.
  11. §
(1)bekezdése alapján megszakította, ettől kezdődően az elbirtokláshoz szükséges 15 év azonban nem telt el. [12] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben kérte annak a keresete szerinti megváltoztatását. Csatolta a változási vázrajzot az
  1. helyrajzi számú földrészlet megosztásáról. Álláspontja szerint az
  2. helyrajzi szám alatti ingatlanon fennálló épület és a használatához szükséges föld tekintetében az elbirtoklás törvényi feltételei a kereset benyújtásáig fennálltak. [13] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [14] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezési alapjául elfogadta és az arra alapított jogi következtetésekkel is egyetértett, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva hagyta helyben a polgári perrendtartásról szóló
  3. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  4. §
(3)bekezdése alapján. [15] A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felperes tévesen jelölte meg az elbirtoklás kezdő időpontját
  1. április
  2. napjában, tekintettel arra, hogy az elbirtoklás legkorábbi kezdő időpontja
  3. február 14-e lehet, amikor az alperesek kárpótlás jogcímén a vitatott ingatlan tulajdonjogát megszerezték. Az alpereseknek a
  4. szeptember 4-i keltezésű írásbeli felszólítása azonban szerinte megszakította az elbirtoklást, ettől kezdve pedig az elbirtokláshoz szükséges 15 év nem telt el. Kiemelte azt is, hogy a felperes 2003-ban tulajdonjogának megállapítása iránt pert is indított, peren kívül vételi ajánlatot is tett, ezért a birtoklását maga sem tekinthette véglegesnek. Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 6 A felülvizsgálati kérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte. [17] Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok a jogvita elbírálásához szükséges körben a tényállást nem tárták fel teljeskörűen és a szükséges bizonyítási eljárást nem folytatták le, az így megállapított tényállásból okszerűtlenül jutottak arra a következtetésre, hogy az elbirtoklás feltételei az adott esetben a régi Ptk.
  5. §
(1)bekezdése alapján nem következtek be
  1. április 19-én. A felülvizsgálati kérelem megismételt érvelése szerint a kezelő kezelői joga telekkönyvi bejegyzésének napja –
  2. április
  3. – az elbirtoklás kezdő időpontja, ezért a perbeli ingatlanrészre az elbirtoklás az alperesek tulajdonszerzéséig,
  4. február 14ig már bekövetkezett. Sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták: az alperesek egyetlen pillanatig sem birtokolták a mai napig az ő birtokában tartott ingatlanrészt. Ebből következő álláspontja szerint a jogerős ítélet a Polgári Törvénykönyv –
  5. évi V. törvény – „4:83.” §
(3)bekezdésében foglaltakba, valamint a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltakba ütköző módon jogszabálysértő. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [19] A régi Pp. 270. §
(2)bekezdésének a régi Pp. 275. §
(3)bekezdésével való összevetéséből adódó helyes értelmezése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A jogerős ítéletnek a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljáró bíróságok a bizonyítékok egybevetése során a logika szabályaival ellentétes, nyilvánvalóan alaptalan következtetésre jutottak. Ez a perbeli esetben nem volt megállapítható (Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.). [20] A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges terjedelemben lefolytatta a bizonyítást és az általa megállapított tényállás a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, azokat a maguk összességében értékelte. Az ügyben eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes a perbeli ingatlanokat az általa megjelölt időpontban,
  1. április 19-én elbirtoklás címén nem szerezhette meg. [21] A felperes az elbirtoklás kezdő időpontját
  2. április
  3. napjában határozta meg, amikor jogelődje a kezelői jogot megszerezte, állította, hogy ettől kezdődően sajátjaként, háborítatlanul szakadatlanul birtokolta a perbeli ingatlant. [22] Ezért a peres eljárás során a vizsgálat tárgyát az
  4. április
  5. napjától
  6. április
  7. napjáig terjedő időszak képezhette. Megjegyzi a Kúria, hogy az adott időszakban a régi Ptk. akkor hatályos
  8. §
(1)bekezdése szerint az elbirtoklási idő 10 év volt. Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 7 [23] A Kúriának tehát azt kellett megítélnie, hogy az első- és másodfokú bíróság az
  1. április 19-től számított 10 évre vonatkoztatva helyesen állapította-e meg, hogy az adott esetben az elbirtoklás feltételei nem álltak fenn. [24] A Kúria kiemeli, hogy a kezelő nem saját jogán, hanem a Felperes1 felperes képviseletében járt el a jelen perben, mint ahogyan az elsőfokú bíróság a
  2. sorszámú végzésével ezt meg is állapította. A kezelő a felülvizsgálati kérelmet is – annak tartalma szerint – a Felperes1 képviseletében nyújtotta be. [25] A Kúria – mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette – egyfelől annak tulajdonított jelentőséget, hogy a Felperes1 a saját tulajdonában álló ingatlanon építkezett, tulajdonosi jogait korlátlanul gyakorolta, egészen 1996-ig. Az államnak – állami szervnek – az államtól való tulajdonszerzése viszont fogalmilag kizárt. A kezelői jog címén történő birtoklás pedig nem tekinthető „sajátjakénti” birtoklásnak, mert elbirtoklással – a feltételek fennállása esetén – nem a ténylegesen birtokló állami szerv, hanem kizárólag a Felperes1 szerezhet tulajdonjogot. [26] Másfelől azt vette figyelembe, hogy a régi Ptk.
  3. §
(3)bekezdésének az ügy elbírálása szempontjából irányadó –
  1. június 9-ig hatályban volt – rendelkezése szerint állami tulajdonban lévő ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján senki nem szerezhette meg. [27] Mindezeken túlmenően a Kúria rámutat: az elbirtoklás felperes által megjelölt időtartamára figyelemmel az ügy elbírálása szempontjából érdektelen, hogy
  2. szeptember 4-én az alperes használati díj fizetésére szólította fel a felperest, mivel az elbirtoklás együttes feltételeinek fennállása esetén az elbirtoklás már ezt megelőző időpontban, ex lege bekövetkezett volna. [28] A fentiekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a régi Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII törvény 5. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a felperes személyes illetékmentes, ezért a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli. [30] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő, ezért felülvizsgálati eljárási költségük nem merült fel. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. január
  2. Kúria I.Pfv.20.311/2020/6 8 Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágens s.k. előadó bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.