Bf.232/2022/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében. Ezért őt 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetére rendelkezett arról, hogy azt börtön fokozatban kell végrehajtani. Rögzítette, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe utólagos végrehajtása esetére beszámítani rendelte. [2.] A törvényszék rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [3.] A tárgyaláson jelen volt ügyész a jogorvoslati nyilatkozat megtételére mindhárom vádlott esetében három nap gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül Terhelt1 I.r. vádlott terhére fellebbezést jelentett be a kiszabott büntetés súlyosítása iránt, felfüggesztett szabadságvesztés helyett végrehajtandó szabadságvesztés, valamint közügyektől eltiltás kiszabása végett. Az ítéletet Terhelt2 II.r. és Terhelt3 III.r. vádlottak vonatkozásában tudomásul vette. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/5 2 [4.] Miután az elsőfokú ítéletet a II.r. és a III.r. vádlott, valamint védőik is tudomásul vették, az ítélet Terhelt2 II.r. és Terhelt3 III.r. vádlottak tekintetében 2022. június 13. napján jogerőre emelkedett. [5.] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.434/2022/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta, eljárása során abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. Érvelése szerint az I.r. vádlott beismerő vallomása, a tettenérés és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján helytállóan mondta ki bűnösnek Terhelt1 I.r. vádlottat a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének elkövetésében. Hivatkozott azonban arra, hogy a 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt elkövető vádlottal szemben még az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel sem indokolt a középmértéknél jelentősen kedvezőbb, a törvényi minimumban meghatározott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása. Ezen túlmenően a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésének még a vádlott beismerő vallomása és a 2 éves időmúlás ellenére sem állnak fenn. Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg, a vádlottal szemben a középmértékhez közelítő, felemelt tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabjon ki és a vádlottat a Btk. 61-

1. §-a alapján tiltsa el a közügyek gyakorlásától. Egyebekben az ítéletet hagyja helyben. [6.] Az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(3)és

(9)bekezdése alapján – korlátozottan és csak a fellebbezéssel érintett I.r. vádlott vonatkozásában – bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján és jelentették be. A felülbírálat ezért kizárólag az I.r. vádlottal szemben kiszabott büntetésre vonatkozó sérelmezett rendelkezést, valamint a Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontja alapján a bűncselekmény jogi minősítését érinti. A fellebbviteli bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [7.] A fellebbviteli bíróság azonban a Be. 590. §

(5)bekezdése a) pontjában írtakra figyelemmel az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást. Így vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett-e a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt, az ítélet abszolút hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést. [8.] E felülbírálat során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében rögzített abszolút, illetve relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó szabálysértést nem vétett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/5 3 [9.] Törvényesen járt el, amikor az ügyben előkészítő ülést tűzött ki, eljárása során maradéktalanul betartotta a Be. LXXVI. fejezetében rögzített perrendi szabályokat. [10.] Terhelt1 I.r. vádlott az előkészítő ülésen az elsőfokú bíróság által teljeskörűen foganatosított törvényes figyelmeztetéseket követően csak részben ismerte be a vád szerint a bűnösségét és nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, míg a II.r. és a III.r. vádlott tárgyalásról lemondó nyilatkozatát a törvényszék nem fogadta el. Helyesen járt el, amikor a fentiekre figyelemmel a Be.

1. § a) pontja alapján a tárgyalást nyomban kitűzte és megtartotta, a vádról ezen a tárgyaláson határozott. [11.] A törvényszék az ítélet
2. oldal utolsó előtti bekezdésétől a
3. oldal utolsó bekezdéséig terhelő tartalmú történeti tényállást rögzített. Az előfokú bíróságnak az I.r. vádlott bűnösségére levont következtetése helytálló, továbbá törvényesen minősítette a vádlott élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekményét. [12.] A kiszabott büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos. [13.] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az ítélete
4. oldal negyedik és ötödik bekezdéséig hiánytalanul tárta fel. Megalapozottan foglalt állást akkor, amikor az I.r. vádlott vonatkozásában enyhítő körülményént értékelte a vádlott által immáron a tárgyaláson tett, bűnösségre is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást. [14.] Ez a másodfokú bíróság álláspontja szerint is rendkívül nyomatékos enyhítő körülmény jelen esetben, hiszen e beismerő vallomás nélkül a büntetőeljárás nem vezetett volna eredményre nagy valószínűséggel, hiszen a vádlottak a rendelkezésre álló kamerafelvételen nem voltak beazonosíthatóak, beazonosításuk csupán arcfelismerő szoftverrel volt lehetséges. Ugyancsak alappal értékelte a törvényszék az I.r. vádlott javára, hogy a bekövetkezett eredmény vonatkozásában csak gondatlanság terhelte. Mint ahogyan azt is az I.r. vádlottra kedvező körülményként kellett figyelembe venni, hogy a bekövetkezett sérülés közvetetten volt életveszélyes. [15.] Az ítélőtábla szerint megalapozottan foglalt állást a törvényszék akként, hogy a cselekmény elkövetése óta a vádemelésig bekövetkezett másfél éves, illetve az ügydöntő határozat meghozataláig bekövetkezett 2 éves időmúlást is enyhítő körülményként kellett értékelni, hiszen a tényállás bonyolultsága a nyomozás ily módon történő elhúzódását nem indokolta. Kiemeli az ítélőtábla, hogy nyomatékos enyhítő körülmény a sértetti igen jelentős közrehatás is, hiszen a sértett volt az, aki garázda módon, ittas állapotban kiprovokálta a helyzetet. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/5 4 [16.] Egyetértett az ítélőtábla a törvényszékkel abban is, hogy a büntetett előéleten kívül más súlyosító körülmény az I.r. vádlott vonatkozásában nem volt feltárható. [17.] A fellebbviteli bíróság az ügy összes körülményét figyelembe véve és megvizsgálva osztotta a törvényszék állásfoglalását, miszerint jelen esetben, az enyhítő – köztük nyomatékos enyhítő- körülmények túlsúlyára figyelemmel a büntetési célok elérhetők a büntetés kiszabásánál csak irányadó, nem pedig kötelező érvényű középmértéknél, 5 évnél jóval alacsonyabb tartamú szabadságvesztés kiszabásával. Az ítélőtábla álláspontja szerint a jogalkotó éppen az ilyen esetekre, ilyen elkövetési és bűnösségi körülményekre tekintettel határozhatta meg a kiszabható törvényi minimumot két évben. [18.] Osztotta a másodfokú bíróság azt az álláspontot is, miszerint a Btk.
5. §-ban írt büntetési célok elérését az ilyen tartamban kiszabott szabadságvesztés büntetés még akkor is kellőképpen szolgálja, ha emellett a büntetés végrehajtását a Btk.
6. §-a alapján a törvényi keretek között, az 5 éves törvényi maximumhoz közeli tartamban, 4 évi próbaidőre fel is függesztette. [19.] A törvényszék tehát tettarányosan határozta meg az I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, az megfelelően igazodik az I.r vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, és a vádlott társadalomra veszélyességéhez. Hozzáteszi az ítélőtábla, hogy az I.r. vádlottal szemben kiszabott büntetés az ítélet belső arányosságának követelményének is eleget tesz. [20.] A fellebbviteli bíróság – mivel azt a törvényszék elmulasztotta – vizsgálta. hogy az I.r. vádlott esetében az előzetes mentesítésben részesítés törvényi feltételei fennállnak-e és e körben nemlegesen foglalt állást, mivel úgy ítélte meg, hogy az előzetes mentesítésnek a Btk.
7. §

(1)bekezdésében írt törvényi feltétele, az érdemesség nem állapítható meg. [21.] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság fentiek alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k., a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette s.k., előadó bíró Dr. Patassy Bence s.k., bíró Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.232/2022/5 5 A Fővárosi Törvényszék 31.B.146/2022/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.232/2022/
4. számú végzése folytán
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év november hó
8. napján Dr. Rédei Géza s.k., a tanács elnöke