Bf.105/2021/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bek. a.) pont,

(5)bek. b.) pont] megállapítása az ÁFA összege bevallásának elmulasztása esetén. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.105/2021/

1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. október
3. napján tartott tanácsülés alapján meghozta a következő v é g z é s t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
4. január
5. napján kihirdetett 1.B.667/2019/38-I. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott érvényes tartózkodási helye 2337 Délegyháza, Üdülő sétány
6. szám, új személyazonosító okmányának száma okmányszám2 Az ítélőtábla határozata ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: törvényszék) a
7. január 27-én kihirdetett 1.B.667/2019/38-I. számú ítéletében Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
8. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
9. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk.

1. §). [2] Halmazati büntetésül a vádlottat 2 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre, 2 év a gazdasági társaság általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője foglalkozástól eltiltásra, valamint 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. [4] A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1000 forintban határozta meg, egyben rögzítette, hogy az összesen 300.000 forint pénzbüntetést – meg nem fizetése esetén – szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.105/2021/
2. 2 [5] Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 37.080 forint bűnügyi költség megfizetésére. [6] Az ítélet ellen – amelyet az ügyészség tudomásul vett – a vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. [7] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség (a továbbiakban: fellebbviteli ügyészség) a büntetőügy irataival együtt megküldött BF.148/2021/
3. számú átiratában – a védelmi fellebbezést alaptalannak minősítve – az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [8] Kifejtette, hogy a törvényszék eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének , az ügy érdemi elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a releváns bizonyítékokat beszerezte és tárgyalás anyagává tette, azokat egyenként és összességükben értékelte, majd ítéletének indokolásában okszerűen és a logikai követelményeinek megfelelően állapította meg az ítéleti tényállást. E tényállás megalapozott, mentes a Be.
4. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt hiányosságoktól, így az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmas. A törvényszék részletes és logikus indokát adta annak, hogy a tényállást – szemben a vádlott érdemi védekezésével – miért alapította a tanúvallomásokra és az okiratokra. [9] A fellebbviteli ügyészség rámutatott arra is, hogy a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, szándékára és bűnösségére. A cselekmény jogi minősítése törvényes, továbbá a törvényszék a Btk.

1. §-a alapján helyesen foglalt állást arról, hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvény a vádlott szempontjából kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé. [10] Álláspontja szerint a törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket teljeskörűen feltárta és azokat megfelelően értékelte. A törvényi minimum alatti tartamban kiszabott szabadságvesztés és az azzal arányos közügyektől eltiltás méltányos, ennél enyhébb büntetés már nem felelne meg a büntetési céloknak. A pénzbüntetés és foglalkozástól eltiltás kiszabására is törvényesen került sor, az ezekkel kapcsolatos ítéleti rendelkezések enyhítésére sem látott okot. [11] Terhelt1 vádlott meghatalmazott védője a fellebbezése írásos indokolásában a jogorvoslatát már csak a büntetés enyhítése tekintetében tartotta fenn, a felmentést célzó fellebbezését visszavonta. [12] Érvelése szerint a végrehajtandó szabadságvesztés nem állhat összhangban a büntetési célokkal, különös tekintettel arra, hogy a vádlottnak fel nem róhatóan a bűncselekmény elkövetésétől közel tíz év telt el, amely idő alatt védence a közösségbe beilleszkedett, a társadalom hasznos tagjává vált, családja van, az építőiparban munkát végez, továbbá önkéntes tűzoltó tevékenységet lát el. Ilyen körülmények között letöltendő szabadságvesztés kiszabása esetén a vádlottat kiemelnék rendezett társadalmi környezetéből, megszűnne a munkahelye, ennek folytán a gazdasági háttere ellehetetlenülne, családját sem fenntartani, sem támogatni nem tudná. Ráadásul olyan személyek közé kerülne, akik rossz irányba befolyásolhatnák. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.105/2021/
2. [13] 3 A fellebbezés nem alapos. [14] Az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A Be. 587. §

(3)bekezdése szerint a vádlott javára más által bejelentett fellebbezést, a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza, márpedig jelen ügyben nincs arra adat, hogy a vádlott hozzájárult volna a felmentést célzó védői fellebbezés visszavonásához. Mivel a védelmi fellebbezés korábban a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezéseket is támadta, az ítélőtábla nem látott lehetőséget az ítélet korlátozott felülbírálatára [Be. 583. §

(3)bekezdés, 590. §

(3)bekezdés]. Ennek megfelelően a másodfokú felülbírálat kiterjedt az eljárási szabályok megtartásának, az ítélet megalapozottságának, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések, valamint az indokolás helyességének vizsgálatára is [Be. 590. §

(2)bekezdés]. [15] Megállapítható, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban nem történt olyan a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt abszolút eljárási szabálysértés, amely a felülbírálat tárgyát képező ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására indokolná. [16] A törvényszék nem valósított meg olyan, a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott relatív eljárási szabálysértést sem, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására. [17] Az elsőfokú bírósági eljárásban a vádlott és a védő a törvényes jogaikat, ezen belül a kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogukat korlátozás nélkül gyakorolhatták, a törvényszék a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket betartotta, a bűnösség megállapítása, a cselekmények Btk. szerinti minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében az indokolási kötelezettségének eleget tett [Be. 609. §

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. d)pont]. [18] Az ítélőtábla az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítélet indokolásának személyi részét kiegészíti azzal, hogy a vádlott szobafestő-mázoló szakképzettségű, volt felesége gondozása alatt álló kiskorú gyermeke eltartásához havonta 20.000 forint tartásdíjjal járul hozzá. Tartozása egy bank felé 3 millió forint, amelyet nem törleszt, így végrehajtás alatt áll. A Ráckevei Városi Bíróság 1.B.396/2006/220. számú ítéletében elbírált lopás elkövetési ideje 2006. január 25-e. Időközben a vádlottal szemben a Szigetszentmiklósi Járásbíróság a 2021. május 12-én meghozott és 2021. június 8-án jogerőre emelkedett 4.Bpk.163/2021/5. számú büntetővégzésében a 2019. június 1-jén elkövetett testi sértés bűntette miatt 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint összegű pénzbüntetést és 280 óra közérdekű munkát szabott ki. A 2018. szeptember 10-én elkövetett csalás bűntette miatt a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság 1807/2018.bü. számon folytat vele szemben büntetőeljárást. [19] Az elsőfokú ítélet a Be. 592. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaiban meghatározott, és a Be. 610. § szerinti hatályon kívül helyezés alapjául szolgáló teljes megalapozatlansági Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.105/2021/7. 4 hibában nem szenved, a törvényszék a tényállás megállapítása során az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. [20] Ugyanakkor a megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, így az elsőfokú ítélet a Be. 592. §

(2)bekezdés c) pontjában írt okból részben megalapozatlan. A tényállásnak az ügyiratok tartalma alapján történő helyesbítésével az ítélet megalapozatlansága a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott módon kiküszöbölhető. [21] Ennek megfelelően az ítélőtábla a tényállást – részben nyilvánvaló elírások, részben iratellenes megállapítások miatt – az alábbiak szerint helyesbíti: a

1. év első negyedévére vonatkozó számlákat tartalmazó táblázat
2. sorában a cég1 által a cég
3. részére
4. március 1-jén kiállított számla bruttó összege 6.317.550 forint, a
5. év második negyedévére vonatkozó számlákat tartalmazó táblázat
6. sorában,
7. év harmadik negyedévére vonatkozó számlákat tartalmazó táblázat 3.,
8. és
9. sorában, a
10. év negyedik negyedévére vonatkozó számlákat tartalmazó táblázat 1., 3., 7., 10., 15.,
11. és
12. sorában megjelölt gazdasági társaság neve – cég3 helyett – cég3., a
13. év harmadik negyedévére vonatkozó számlákat tartalmazó táblázat
14. sorában a cég19 részére kiállított számla nettó összege 475.200 forint, a számlát befogadó gazdasági társaság a
15. év negyedik negyedévére vonatkozó számlákat tartalmazó táblázat
16. sorában írt számla esetében – a cég15 helyett – a cég6 (számla, nyomozati irat I. kötet
17. oldal), a
18. sorban írt számla esetében – a cég21 helyett – az cég17 (számla, nyomozati irat I. kötet
19. oldal), a cég1-nek az áfa-bevallási és befizetési kötelezettségeit összesítő táblázatban a
20. év negyedik negyedévére vonatkozó áfa-fizetési kötelezettség összege 33.424.915 forint. [22] E helyesbítésekkel a tényállás megalapozott, mert felderített, hiánytalan, irathű és helytelen ténybeli következtetésektől mentes, így az a Be.
21. §

(3)bekezdése alapján irányadó volt az ítélet felülbírálata során. [23] A törvényszék az ítélete indokolásában felsorolta azokat a bizonyítási eszközöket (terhelti- és tanúvallomások, számlák, cégmásolatok, adóbevallások, adóhatósági eljárásban keletkezett iratok, bankszámlakivonatok és egyéb okiratok), amelyekre a tényállást alapította. E körben az indokolás annyiban szorul pontosításra, hogy Terhelt1 vádlott a nyomozás során, a

1. március 23-án történt gyanúsítotti kihallgatásán tett vallomást (kihallgatási jegyzőkönyv, nyomozati irat III. kötet
2. oldaltól
3. oldalig), ennek során – kérdésekre válaszolva – előadta, hogy a könyvelője a cím36 szám alatt működött, a nevére nem emlékszik, és úgy tudta, hogy cégének könyvelése rendben van, így azzal „komolyan” nem foglalkozott. Az eljárás során kihallgatott tanúk felsorolásánál (ítélet 7-
4. oldal) tanú2 a cég11 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.105/2021/
5. 5 nevében nyilatkozott, a helyesen Molnárné tanú21 nevű tanú pedig a cég9 nevében tett vallomást. [24] A fentiekben hivatkozott bizonyítási eszközök által szolgáltatott bizonyítékok részletes tartalmi ismertetésére csakugyan nem volt szükség, figyelemmel arra, hogy a vádlott nem vitatta a vádirati tényállásban rögzített lényegesebb tényeket, nevezetesen a cég1-re vonatkozó cégadatokat, a
6. év negyedik negyedévében, illetőleg a
7. év első, második, harmadik és negyedik negyedévében kiállított számlák tartalmát, valamint az erre az időszakra vonatkozóan benyújtott áfa-bevallások tartalmát. [25] A törvényszék kellő részletességű és logikai hibáktól mentes indokát adta annak, hogy a vádlott bűnösségét mely bizonyítékok és ténybeli következtetések alapján látta megállapíthatónak. Ennek keretében kifejtette, hogy a vádlott védekezését miért nem látta elfogadhatónak, továbbá a bizonyítékok értékelése során foglalkozott a védelem érdemi felvetéseivel is. [26] A bizonyítékok, különösen a tanúvallomások és okiratok tartalmából okszerűen vont le következtetést arra, hogy a számlák szerinti gazdasági események valósak voltak, miként arra is, hogy a vádlott a cég1 ügyvezetőjeként a
8. év negyedik negyedévére,
9. év első, második, harmadik és negyedik negyedévére sem értékesítést, sem beszerzést nem tüntetett fel áfa-bevallásaiban, és a befizetendő adót valótlanul 0 forintban jelölte meg. [27] A törvényszék a számlák releváns adatai (a kiállítás időpontja, áfa-tartalma) alapján helyesen állapította meg a vagyoni hátrány összegszerűségét. [28] A törvényszék – figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló
10. évi CXXXVII. törvény
11. § a) pontjában és a
12. §

(1)bekezdés a) pontjában foglaltakra – a védelmi érvelés kapcsán helytállóan mutatott rá az adólevonási jog gyakorlásának feltételeire. Szabályosan kiállított költségszámla hiányában adólevonási jog gyakorlására nincs lehetőség. [29] A törvényszék az ítélete indokolásában helyesen vezette le, hogy miért látta megállapíthatónak a cselekmény szándékos elkövetését. A gazdasági társaságot ügyvezetőként működtető, a számlákat kiállító és azok áfa-tartalmát is rögzítő vádlott tisztában volt azzal, hogy a cég1-t áfa-bevallási és fizetési kötelezettség terheli. E felelősséget nem háríthatja a könyvelőre még akkor sem, ha részére megbízást ad a könyvelésre, az adóbevallás előkészítésére és benyújtására. Különös tekintettel arra is, hogy azt mindenképpen észlelnie kellett, hogy a cég1 bankszámlájáról nem kerül átutalásra az áfa. [30] Mindezekre tekintettel, a törvényszék megalapozottan következtetett a vádlott bűnösségére, valamint, hogy az elbíráláskor hatályos büntető törvény – elsődlegesen a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések miatt – kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé a vádlott szempontjából (Btk. 2. §), mint az elkövetés idején hatályban volt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.). [31] Az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett a vádlott terhére megállapított bűncselekmények jogi minősítésével és a részletesen kifejtett jogi indokolással (ítélet 9-10 Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.105/2021/7. 6 oldalai), mivel az megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek és az ítélkezési gyakorlatnak is. Az okozott vagyoni hátrány a Btk. 459. §

(6)bekezdés d) pontja alapján különösen nagy, így a cselekmény jogi minősítése – figyelemmel az üzletszerű elkövetésre – csakugyan a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette. A vádlott több adózási időszakra vonatkozóan nyújtott be valótlan tartalmú adóbevallást, így megvalósította a Btk. 345. §-a szerinti folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségét is. [32] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi tényezőket szinte teljeskörűen számba vette. Az mindössze annyiban szorult pontosításra, hogy az enyhítő körülmények körében – az időmúlás mellett – a büntetőeljárás tényleges tartamának is jelentősége van, ugyanis az eljárás észszerű időn belüli befejezésének követelménye a tisztességes eljárás részjogosítványa [Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdése, 2/

1. (II.10.) AB határozat], és jelen ügyben az eljárás jelentős elhúzódása nem a vádlott magatartására vezethető vissza. Csakugyan nyomatékos súlyosító körülmény a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetés, ráadásul ez mind az elkövetéskor hatályban volt [korábbi Btk.
2. §

(1)bekezdés c) pont], mind az elbíráláskor hatályos büntető törvény [Btk. 86. §

(1)bekezdés c) pont] kötelező rendelkezése folytán kizárttá teszi a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését jelen ügyben. [33] A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama igazodik a megállapított cselekmény tárgyi súlyához, a vádlott társadalomra veszélyességéhez és a feltárt bűnösségi körülményekhez, egyben alkalmas a büntetési célok elérésére. A törvényszék a vádlott esetében a Btk. 82. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdés b) pontja szerinti enyhítő szakasz alkalmazásával a törvényi minimumban, 2 évben határozta meg a szabadságvesztés tartamát. Ennél rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabására nincs törvényes lehetőség, de az egyébként sem lett volna indokolt, ugyanis a vádlott jelenlegi életvezetése sem tekinthető kedvezőnek: időközben újabb bűncselekmény (testi sértés bűntette miatt) miatt jogerősen elítélték, csalás miatt büntetőeljárás van folyamatban van ellene. [34] A szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a közügyek gyakorlására, ezért a törvényszék a Btk. 61. §

(1)bekezdése alapján helyesen döntött a közügyektől eltiltás alkalmazásáról, e mellékbüntetés tartama is megfelelő. [35] A bűncselekményt haszonszerzési céllal megvalósító vádlottal szemben a büntető anyagi szabályok kötelező rendelkezése [Btk. 50. §

(2)bekezdése] szerint került sor pénzbüntetés kiszabására, annak tételszáma igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához, míg a napi tételösszeg a vádlott ismert jövedelmi viszonyaihoz [Btk. 50. §

(1)és

(3)bekezdés]. A pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó rendelkezések is törvényesek [Btk. 51. §

(1)bekezdés]. [36] A bűncselekményt a gazdasági társaságban viselt ügyvezetői tisztségének felhasználásával, szándékosan elkövető vádlottat a Btk. 52. §

(1)bekezdés b) pontja alapján indokolt eltiltani a foglalkozása gyakorlásától, e büntetés tartamának mérséklésére nincs ok. [37] A törvényszék a büntető anyagi szabályok betartásával határozta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát [Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pont] és a feltételes Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.105/2021/

1. 7 szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját [Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont]. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 87. §

(1)bekezdése alapján az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből ki kell zárni, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg. [38] Helyes és törvényes az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezés is. [39] Mindezekre figyelemmel, az ítélőtábla – a Be. 598. §

(2)bekezdése szerint tanácsülésen – a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [40] Az ítélet rendelkező részében a vádlott személyi adatait helyesbíteni kellett a

1. augusztus 12-én kiállított személyazonosító okmány számával és a
2. augusztus 16tól érvényes tartózkodási helyével. [41] Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt rendelkezések zárják ki. Budapest,

1. október
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. előadó bíró, Dr. Halász Etelka s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. január
4. napján kihirdetett 1.B.667/2019/38-I. számú ítélete – a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.105/2021/
5. számú határozata folytán –
6. október
7. napján jogerős. Budapest,
8. október
9. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke