← Magyarország

Bf.713/2023/7 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: költségvetési csalás büntette minősítésének pontosítása, vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés megváltoztatása a Btk. 74/A §

(2)bekezdése alapján Szegedi Ítélőtábla Bf.III.713/2023/
  1. A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden,
  2. június
  3. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott1 és társai ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék
  4. június
  5. napján kihirdetett 5.B.319/2023/
  6. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: vádlott6 VI. rendű vádlott költségvetést károsító bűncselekményeit 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [egy esetben Btk.
  7. §
(1)bekezdés 3. fordulat,
(5)bekezdés a) pont, kettő esetben Btk. 396. §
(1)bekezdés 3. fordulat
(4)bekezdés b) pont
  1. fordulat] minősíti. A VI. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben rendeli végrehajtani. A Magyar Államkincstár által Bü.92.
  2. számon bevételezett összegből 88.000 (nyolcvannyolcezer) euró és 1.000.130 (egymillió-százharminc) forint lefoglalásának megszüntetésére és vádlott6 VI. rendű vádlott részére történő kiadására vonatkozó rendelkezéseket mellőzi. A VI. rendű vádlottal szemben elrendelt, euróban kifejezett vagyonelkobzás összegét 115.000 (száztizenötezer) euróra felemeli, és a Magyar Államkincstár által Bü.92.
  3. számon kezelt 1.000.130,- (egymillió-százharminc) forint vonatkozásában is vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az ítélet meghozatalára kizárólag a
  4. június
  5. napján megtartott tárgyalás alapján került sor. vádlott6 VI. rendű vádlott
  6. június
  7. napjától kezdődően volt lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt. Az ítélettel szemben fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A Kecskeméti Törvényszék fenti számú ítéletével a
  8. október
  9. napjától őrizetben,
  10. október
  11. napjától
  12. június
  13. napjáig letartóztatásban,
  14. június
  15. napjától
  16. szeptember
  17. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt, illetve
  18. szeptember
  19. napjától
  20. január
  21. napjáig bűnügyi felügyelet alatt volt, azóta személyi szabadságában nem korlátozott vádlott6 VI. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [egy esetben Btk.
  22. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés,
(5)bekezdés a) pontja szerint egy esetben Btk. 396. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés,
(5)bekezdés b) pontja, egy esetben a Btk. 396. §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés b) pontja szerint minősül] és 4 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.
  1. §]. Ezért vádlott6 VI. rendű vádlottat, mint bűnszervezetben elkövetőt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 2 év Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í 2 közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Megállapította, hogy vádlott6 VI. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította a VI. rendű vádlott által
  2. október
  3. napjától
  4. június
  5. napjáig letartóztatásban töltött időt. A törvényszék vádlott6 VI. rendű vádlottal szemben az eljárás során lefoglalt és a Magyar Államkincstárnál Bü.92.
  6. szám alatt bevételezett 115.000 euróból 27.000 euróra nézve vagyonelkobzást rendelt el. Ezt meghaladóan az eljárás során lefoglalt és a Magyar Államkincstár által Bü.92.
  7. számon bevételezett fennmaradó 88.000 euró és a Magyar Államkincstárnak befizetett 1.000.130,forint lefoglalását megszüntette és azt kiadni rendelte vádlott6 VI. rendű vádlottnak. Kötelezte vádlott6 VI. rendű vádlottat 493.230,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést vádlott6 VI. rendű vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés és a vagyonelkobzás összegének felemelése érdekében. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.379/2019/
  8. számú átiratában az ügyészség által bejelentett fellebbezést azzal a módosítással tartotta fenn, hogy vádlott6 VI. rendű vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás súlyosítását és a VI. rendű vádlott gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltását is indítványozta azzal a pontosítással, hogy az ügyészség fellebbezése a Be.
  9. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontján alapult. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában a váddal egyezően feltüntette a költségvetési csalás bűntettének jogi megítélése szempontjából releváns keretjogszabályokat, amelyeket azonban a kialakult bírói gyakorlat szerint a határozat indokolásának kell tartalmaznia. Ezért indítványozta, hogy a hivatkozott törvényi rendelkezéseket az ítélőtábla emelje át az elsőfokú ítélet jogi indokolásába. [5] Az fellebbviteli főügyészség ügyészség észrevételezte továbbá, hogy a keretjogszabályokra történő hivatkozás kapcsán az elsőfokú ítélet jogi indokolása kiegészítésre szorul, mert az elsőfokú bíróság az Art. releváns szabályait elmulasztotta felhívni, továbbá a törvényszék nem adott számot arról, hogy a keret jellegű szabályozást kitöltő jogszabályi rendelkezések az elkövetéskori és elbíráláskori szabályokat figyelembevéve változtak-e. Ennek pótlását indokoltnak tartotta az 1/1999. BJE határozatban írtakra tekintettel. Ezen túlmenően kifogásolta, hogy a jogi indokolásban az elsőfokú bíróság elmulasztotta a minősítést megalapozó jogszabályhelyek feltüntetését. Indokoltnak tartotta a vádlott6 VI. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosítása mellett a VI. rendű vádlott gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltását is. [6] A vagyonelkobzás körében a fellebbviteli főügyészség kifejtette azt a véleményét, amely szerint vádlott6 VI. rendű vádlott gazdagodásának összegét oly módon indokolt megállapítani, hogy a VI. rendű vádlott által irányított gazdasági társaságok által kiállított számlák számát kell alapul venni, amely mint a tényleges fuvarok száma a VI. rendű vádlott számára összesen 210.000 euró részesedést eredményezett (140 fuvar x 1.500 euró). A VI. rendű vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzást forintban kifejezve ezen összegre indokolt véleménye szerint felemelni. Összességében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezéssel felülbírált részét változtassa meg, vádlott6 VI. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést és közügyektől eltiltást súlyosítsa, vádlott6 VI. rendű vádlottat a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól tiltsa el, a VI. rendű vádlottal szemben 27.000 euró erejéig elrendelt vagyonelkobzást 62.790.000,- forintra emelje fel, az eljárás során lefoglalt euró és forint lefoglalásának megszüntetését és a VI. rendű vádlott részére történő kiadását mellőzze, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í 3 azzal, hogy pontosítsa a VI. rendű vádlott elkövetett költségvetést károsító bűncselekmények jogszabályi megjelölését. [7] vádlott6 VI. rendű vádlott védője hivatkozott az enyhítő körülmények együttes hatására, túlsúlyára és a belső arányosságra, továbbá arra is, hogy a VI. rendű vádlott rendezett körülmények között él. Mindezek alapján nem tartotta indokoltnak a VI. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítását, összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla annyiban változtassa meg a törvényszék ítéletét, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben. [8] Az ügyészség által a vagyonelkobzás összegének felemelése érdekében bejelentett fellebbezés az alapos. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni fellebbezés bejelentésére kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján került sor. Ebben az esetben a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. A Be. 590. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletnek csak a fellebbezésekkel sérelmezett rendelkezését bírálja felül a másodfokú bíróság. [10] A Be. 590. §
(5)bekezdése alapján a korlátozott felülbírálat azonban kiterjed a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény minősítésére [a Be. 606. §
(3)bekezdés keretei között], valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre és azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára is, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1)bekezdése, Be. 608. §
(1)bekezdése, illetve Be. 609. §
(1)bekezdése okán az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. [11] Az ítélőtábla e vonatkozásban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályt nem sértett, a perrendi szabályokat megtartva fogadta el vádlott6 VI. rendű vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát, az egyértelmű volt és az eljárás iratai is alátámasztották. A törvényszék a váddal megegyező tényállást állapított meg, osztotta ugyanakkor a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség álláspontját, mely szerint az ítélet [31]-[42] bekezdéseiben írtak a jogi indokolás körébe tartoznak, míg a [43] bekezdésből az ítélőtábla a vádiratra történő utalást mellőzte. Az elsőfokú bíróság a BácsKiskun Megyei Főügyészség B.1280/2016/
  1. számú vádiratában írtakkal azonos tényállást állapított meg, a vád történeti részéből az elsőfokú bíróság által kihagyott részek nem érintették vádlott6 VI. rendű vádlott cselekvőségét. [12] A vád tárgyává tett cselekmények minősítése azonban részben téves volt, a jogi indokolás pedig több ponton kiegészítésre szorult. [13] A II.-III./ tényállási pontok tekintetében a törvényszék helyesen járt el, amikor a cselekményt egy rendbelinek minősítette, mert bár különböző cégek – a cég1 és a cég2 tevékenysége keretén belül került sor az elkövetési magatartás kifejtésére, tettesként mint ügyvezető a bűncselekményt vádlott1 I. rendű vádlott követte el, amelyhez vádlott6 VI. rendű vádlott bűnsegédletet nyújtott. A költségvetési csalás tekintetében a jogszabályi alapra történő hivatkozás pontatlan volt, tekintve, hogy a Kúria
  2. sz. BK vélemény 3/a. pontjában írtak ellenére az elsőfokú bíróság elmulasztotta az elkövetési magatartás tekintetében a megfelelő fordulatokat felhívni, és szükségtelenül hivatkozott a
(2)bekezdésre, így az ítélőtábla a II./ és III./ tényállási pontban részletezett bűncselekményeket a Btk. 396. §
(1)bekezdés 3. fordulat és
(5)bekezdés a) pontja szerint minősítette. [14] A IV/B. tényállási pont tekintetében az elsőfokú bíróság a költségvetést károsító bűncselekmény jogszabályi alapjában ugyancsak elmulasztotta feltüntetni az elkövetési magatartás megfelelő fordulatát, ezért az ítélőtábla ezt a bűncselekményt a Btk. 396. §
(1)bekezdés 3. fordulat,
(4)bekezdés b) pont
  1. fordulata szerint minősítette. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í 4 [15] A IV/A. tényállási pont tekintetében azonban téves volt a költségvetést károsító bűncselekmény minősítése. [16] A felülbírálat során a Be.
  2. §
(5)bekezdés c) pontja alapján a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a történeti tényállás tükrében a bűncselekmény minősítése törvényes-e. [17] Ezen tényállási pont esetében az iratok alapján az volt megállapítható [117] bekezdés, hogy az cég3 tevékenységével összefüggésben 25.665.624,- forint erejéig nyújtott segítséget vádlott6 VI. rendű vádlott (az I. rendű és az V. rendű vádlottal együtt) a vagyoni hátrány okozásához. [18] Az ítélet [11] bekezdésében írtak szerint az cég3 társaság tevékenységének irányítása ténylegesen a vádbeli időszakban végig az V. és vádlott6 VI. rendű vádlottak kezében maradt. A számlázással, az áruk mozgatásával és a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos feladatokat ők koordinálták. [19] Az elsőfokú ítélet [110] bekezdése megállapította, hogy a cég4 részére a közösségi beszerzések tovább értékesítése kapcsán V. rendű vádlott és vádlott6 VI. rendű vádlottak közreműködésével az cég3 állított ki számlákat a vádbeli időszakban. A [114] bekezdésben ugyanez a megállapítás szerepelt, azzal, hogy vádlott6 VI. rendű vádlott a cég4vel, illetőleg az azt képviselő II. rendű vádlottal közvetlenül és vádlott1 I. rendű vádlotton keresztül is egyeztetett. [20] Az ítélet [119] bekezdése azonban azt rögzíti, hogy vádlott6 VI. rendű vádlott vonatkozásában a vagyoni hátrány összege 204.057.744,- forint, amelynek alapja a [118] bekezdésben az a megállapítás, hogy a beszámlázó gazdasági társaságok, valamint a cég1 neve és az e társaságok kapcsán eljáró vádlottak az alábbi adó levonásba helyezéséhez nyújtottak segítséget: cég3 25.665.624,- forint, cég5 33.115.954,- forint, cég6 147.039.288,- forint. [21] Ugyanakkor az elsőfokú ítélet [14] bekezdésében írtak szerint az cég6 ügyvezetését vádlott1 I. rendű vádlott látta el és nincs arra vonatkozó megállapítás a tényállásban, hogy vádlott6 VI. rendű vádlott ezen cég kapcsán eljárt volna. Az elsőfokú ítélet [8] és [81]-[85] bekezdéseiben írtak szerint vádlott1 I. és terhelt19 XIX. rendű vádlottak voltak a cég7 tulajdonosai és irányítói, míg a cég5neve tekintetében nincs az ítéletben ténymegállapítás a tulajdonosi, illetve irányítói körre vonatozóan. A [103] bekezdésében írtak alapján pedig csupán annyi volt megállapítható, hogy ugyanaz a cégcsoport végzett áruszállítást, mint a II. – III./ tényállási pontban, az egyeztetés legtöbbször vádlott1 I. és vádlott2 II. rendű vádlottak között zajlott le. Alkalmanként az I. rendű vádlott irányítása alatt álló cégek tényleges, közvetlen irányítói, így V. rendű és vádlott6 VI. rendű vádlott, és II. rendű vádlott közötti, illetve I. rendű vádlotthoz köthető cégcsoport valamely alkalmazottja és II. rendű vádlott között zajlott le, a termékekkel kapcsolatos egyeztetés. [22] Az irányadó tényállás alapján tehát az állapítható meg, hogy vádlott6 VI. rendű vádlott tényleges irányítója volt ([11] bekezdés szerint) az cég3-nek, a [12] bekezdésben írtak szerint a cég8.-nek, a [13] bekezdésben írtak szerint a cég9-nek, azonban más cégeknél nem végzett irányító tevékenységet és egyéb más kapcsolatban sem állt velük. [23] A [103] bekezdésben írtak szerint alkalmanként a beszállító cégeket ténylegesen működtető vádlottak úgymint vádlott6 VI. rendű vádlott is, közvetlenül részt vett az Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í 5 egyeztetésben. Ezen túlmenően az ítéleti tényállásban nincs más elkövetési magatartás megállapítva a IV./ tényállási pontot illetően vádlott6 VI. rendű vádlottra vonatkozóan. Így a IV/A. tényállási pontban írtak alapján csak az cég3-hez kapcsolódik a VI. rendű vádlott elkövetési magatartása, ezért a minősítés alapja az cég3 által a cég4 részére kiállított számlák áfa tartalma, azaz 25.665.624,- forint. Ezért ezt a cselekményt a másodfokú bíróság bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének a Btk. 396. §
(1)bekezdés 3. fordulat,
(4)bekezdés b) pont
  1. fordulata szerint minősítette. [24] vádlott6 VI. rendű vádlott által elkövetett közbizalom elleni bűncselekményeket a törvénynek megfelelően minősítette az elsőfokú bíróság. [25] Az elsőfokú ítélet jogi indokolása több ponton kiegészítésre szorult: [26] Az 1/
  2. Büntető Jogegységi Határozat szerint, ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével, vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott időre szolgáló jogszabályok kivételével – a Btk.
  3. §
  4. mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. [27] Az elsőfokú bíróság által hivatkozott
  5. évi CXXVII. törvény (Áfa-törvény) mind az elkövetés, mind az elbírálás időpontjában hatályos volt. Ugyanakkor a törvényszék nem vizsgálta az elkövetéskor hatályban volt az adózás rendjéről szóló
  6. évi XCII. törvény (régi Art.), valamint a
  7. január
  8. napjával hatályba lépett az adózás rendjéről szóló
  9. évi CL. törvény (Art.) rendelkezéseit. Ezen keretjogszabályok az adóbevallásra és annak megfizetésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. Ezeket az elkövetés idején hatályban lévő régi Art.
  10. §,
  11. §,
  12. § és
  13. §
(1)és
(2)bekezdése azonos módon szabályozza a jelenleg hatályos
  1. évi CL. törvény (Art.)
  2. §,
  3. §,
  4. §
(1)bekezdés és 59. §
(1)bekezdésében, valamint a 77. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakkal, így megállapítható, hogy a büntetőjog védelmében változás nem következett be. [28] A Btk. 2. §
(2)bekezdésében írtakra tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy 2021. január 1. napjától a Btk. 462. §
(3)bekezdése akként rendelkezik, hogy nem valósul meg bűncselekmény, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány az ötszázezer forintot nem haladja meg. Ez a változás azonban jelen ügyben nem jelent kedvezőbb elbírálást az elkövetéskori Btk.-hoz képest – az elkövetési értékekre figyelemmel – ezért az elkövetéskor hatályban volt büntető törvény alkalmazása az indokolt. [29] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában elmulasztott hivatkozni a minősítést megalapozó jogszabályhelyre, a Btk. 459. §
(6)bekezdés
  1. c)és
  2. e)pontjára, ezért ezt a másodfokú bíróság pótolta. [30] Hiányos volt a törvényszék ítéletének a jogi indokolása a bűnszervezet tekintetében is, mert csupán annak a ténynek a rögzítése, hogy a Btk. mely rendelkezése határozza meg a bűnszervezet fogalmát, nem elégséges. Az elkövetéskor hatályban volt Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pontjában írtak szerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. [31] A
  2. évi LXVI. törvény
  3. §-a módosította a Btk. bűnszervezet fogalmára adott értelmező rendelkezését, amely
  4. július
  5. napján lépett hatályba. E szerint bűnszervezet a legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í 6 [32] Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy jelen ügyben a bűncselekmény elkövetésében háromnál több személy vett részt, hosszabb időre szervezett volt csoport, melynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése volt. A csoport hierarchikusan szervezett volt, vádlott1 I. rendű vádlott irányító tevékenységet folytatott ebben, utasításokat adott a csoport tagjainak. Következetes a bírói gyakorlat, hogy amennyiben olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását (BH
  6. 217., Kúria Bfv.613/2019/8., Kúria Bfv.587/2022/75.). [33] A csoport konspiratív működése, mint a másik új fogalmi elem ugyancsak megvalósult, hiszen az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenysége megállapítható, a bűncselekmény elkövetéséhez a vádlottak számos gazdasági társaságot használtak fel, változtak a cégek ügyvezetői és a számlázáson belüli gazdasági társaságok több láncolatot alkottak. A láncolat alján elhelyezkedő gazdasági társaságok fő szabály szerint „stróman” ügyvezetővel rendelkeztek. Ezeket a cégeket a vádlottak időről időre váltották, lecserélték az ügyvezetőket. [34] A kifejtettekre tekintettel az állapítható meg, hogy mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori törvény alapján az ügyben résztvevő vádlott6 VI. rendű, valamint a korábban már jogerősen elítélt V., VII. és X. rendű vádlottak bűnszervezetben követték el a terhükre rótt bűncselekményeket. [35] A büntetés kiszabása körében további enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla vádlott6 VI. rendű vádlott javára igazolt betegségeit és helyesen azt, hogy bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett. [36] vádlott6 VI. rendű vádlott terhére rótt bűncselekmények közül egy bűncselekmény enyhébben minősült, ez ugyanakkor nem érintette a VI. rendű vádlott vonatkozásában a halmazati, valamint a bűnszervezetben elkövetőkre vonatkozó szabályokra figyelemmel irányadó büntetési tételkeretet. Nem tévedett a törvényszék, amikor úgy ítélte meg, hogy a VI. rendű vádlott vonatkozásában szabadságvesztésbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása indokolt. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék ítéletében elmulasztotta a büntetés céljával kapcsolatban a Btk.
  7. §-ra, a halmazati szabályokkal összefüggésben a Btk.
  8. §
(1),
(2)és
(4)bekezdésére, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával kapcsolatban pedig a Btk. 35. §
(1)bekezdésre, a közügyektől eltiltás tekintetében a Btk. 61. § vonatkozásában az
(1)bekezdésre történő hivatkozást, ezért azokat pótolta. [37] Az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját, amely szerint indokolt az enyhítő szakasz alkalmazása ezzel kapcsolatban azonban a törvényszék elmulasztotta a Btk. 82. § vonatkozásában az
(1)bekezdésre történő utalást. Az elsőfokú ítélet meghozatala óta további közel egy év telt el, így a cselekmény óta eltelt időmúlásra is tekintettel az ítélőtábla álláspontja szerint nem indokolt a VI. rendű vádlottal szemben kiszabott fő-, vagy mellékbüntetés súlyosítása. büntetés lényeges súlyosítása. [38] Az enyhítő körülmények jelentős túlsúlyára tekintettel úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy a Btk. 35. §
(2)bekezdésének alkalmazására nyílt lehetőség, ezért a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. [39] A törvénynek megfelelően állapította meg a törvényszék, hogy vádlott6 VI. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, azonban ezen rendelkezéssel Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í 7 összefüggésben elmulasztotta a Btk. 38. § vonatkozásban az
(1)bekezdésre történő utalást, ezért azt a másodfokú bíróság pótolta. [40] Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, mely szerint indokolt vádlott6 VI. rendű vádlottat foglalkozás gyakorlásától is eltiltani. Ahogyan arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott, ezen büntetési nem alkalmazásának nincs törvényi akadálya, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint az nem indokolt és a cselekmény óta eltelt jelentős időmúlásra tekintettel büntetési célok elérését nem segíti elő. [41] Ezen túlmenően a másodfokú bíróság nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a vagyonelkobzással összefüggésben kifejtettek tekintetében sem. Az ítéleti tényállás nem utal arra, hogy pontosan hány szállítás volt, a tényállásban megállapítottak szerint a számlák fiktívek, hiszen az azokon lévő gazdasági események az adott cégek között nem valósultak meg. Fiktív számlák nem képezhetik vagyonelkobzás alapját, mint ahogyan az ítélet [163] bekezdésében kifejtettek sem. [42] Ugyanakkor a 2016. október 28. napjától hatályos Btk. 74/A. §
(2)bekezdés o) pontjában írtak szerint bűnszervezetben elkövetett különösen nagy vagy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás elkövetője által, a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan, az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak tekintendő és vagyonelkobzást kell rá elrendelni. [43] Az ítélet [64] bekezdésében részletezettek alapján vádlott6 VI. rendű vádlott utolsó részcselekménye azáltal valósult meg, hogy a cég1 neve felé
  1. októberében az cég3 állított ki valótlan számlát, amely a cég1 neve
  2. évi IV. negyedéves adóbevallásában lett szerepeltetve. Az adóbevallás benyújtásának ideje
  3. január
  4. napja volt, így ez az elkövetés időpontja. [44] vádlott6 VI. rendű vádlott a vádbeli időben 300-400.000,- forint jövedelemmel rendelkezett havonta. A lefoglalt 115.000 euró az akkori értéken számolva mintegy 35.000.000,- forintnak felel meg, amely vagyon a VI. rendű vádlott igazolt jövedelméhez képest aránytalanul nagy. [45] Az eljárás során vádlott6 VI. rendű vádlott és védője a pénzösszeg eredete tekintetében nem tudta bizonyítani, hogy nem bűncselekményből származik, ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság okfejtését a másodfokú bíróság minden osztotta, ezért vádlott6 VI. rendű vádlottól lefoglalt euró és forint tekintetében a már hivatkozott törvényhely alapján vagyonelkobzást rendelt el, erre tekintettel mellőzte a lefoglalás megszüntetésére és vádlott6 VI. rendű vádlottnak történő kiadásra vonatkozó rendelkezéseket. [46] A fent kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés folytán felülbírált részét – azt hivatalból is felülbírálva – a Be.
  5. §
(1)és
(3)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §
(1)bekezdés alapán helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú ítélet bevezető részében feltüntetett tárgyalási napokra történő hivatkozást mellőzte, hiszen az ítélet meghozatalára kizárólag a
  1. június
  2. napján megtartott tárgyalás alapján került sor. Ezen túlmenően helyesbítette vádlott6 VI. rendű vádlott tekintetében elrendelt lakhelyelhagyási tilalom kezdő időpontját. [47] Az ítélettel szemben a Be.
  3. §
(1)és
(2)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs. Szeged,
  1. június
  2. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.713/2023/7/í dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke 8 dr. Katona Dorottya s.k. előadó bíró dr. Kóbor Jenő s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.713/2023/
  3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 5.B.319/2023/
  4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
  5. június
  6. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.