Mf.30043/2024/5 – Pécsi Ítélőtábla

(2)bekezdésébe ütközik. [3] A felperes álláspontjával szemben az átszervezéshez nem követelmény a változás organogramban, illetőleg a Szervezeti és Működési Rendben való feltüntetése, megvalósulása más módon is bizonyítható. [4] Átszervezés alatt nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatfelosztás megváltoztatását is érteni kell. Az átszervezés keretében történt, az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszüntetést nem cáfolja a feladatok megmaradása. Átszervezésnek minősül továbbá a feladatok átcsoportosítása és a munkakörök akár részbeni összevonása is. [5] Nem vizsgálható a munkaügyi perben, hogy a munkáltató gazdasági helyzete valóban szükségessé tette-e az átszervezést és a létszámcsökkentést, mint ahogy az sem, hogy a munkáltató a célul tűzött bérmegtakarítást az intézkedésekkel el tudta-e érni. [6] A felperes állította, hogy a felmondását a rektor helyett aláíró koordinációs igazgató ennek a jognyilatkozatnak a megtételére nem volt jogosult. A felperesnek azonban ezzel összefüggésben nem volt keresete, így jogállítás hiányában, erre vonatkozó bizonyításnak nincs helye. Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.043/2024/5/I.szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Név ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Név1 ügyvéd, cím4) A fellebbezést benyújtó fél: felperes

1. sorszám alatt A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése és egyebek Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék, mint munkaügyi bíróság A fellebbezéssel támadott határozat száma: 2.M.70.046/2023/39/I.szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A keresetet a felemeléssel érintett részében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 332.000 (háromszázharminckettőezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
2. november 21-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél, amely jogviszony jogszabályon alapuló fenntartóváltás miatt
3. január 31-én megszűnt, és
4. február 1-től határozatlan idejű munkaviszonnyá alakult át.
5. február 1-től az alperes egyetem fenntartója a Alapítvány lett, rektora Név
6. A rektor a koordinációs főigazgató, Név3 útján irányítja a Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2024/5/I. [2] [3] [4] [5] 2 szervezeti egységébe tartozó campusokat, így a Campus, a Campus1, a Campus2, a Campus3 és a Campus
7. A Campus Név4 campus főigazgató vezeti. A Campus5 speciális szervezeti egysége a Lovasakadémia, melynek szakmai felügyeletét a felperes a lovasakadémia vezetőjeként látta el. A felperes munkaköri feladata volt a Campus5 Lovasakadémia szervezeti egysége, valamint a Tan- és Kísérleti Üzem Telephely vezetése, munkájának irányítása, a Lovasakadémia rendezvényeinek lebonyolítása, értékelés, jelentéskészítés a campus főigazgató számára. Feladatát képezte a javaslattétel a Lovasakadémia rövid-, középés hosszútávú stratégiai és működési tervére, továbbá a végrehajtásának felügyelete, a Lovasakadémia éves pénzügyi és vagyongazdálkodási tervének elkészítése, a Lovasakadémia munkájában résztvevők közvetlen szakmai irányítása, kezdeményezés a campus főigazgató felé a Lovasakadémia állományába tartozó munkavállalók és megbízási szerződéssel rendelkező dolgozók jogviszonyával kapcsolatban, a Lovasakadémia együttműködési kötelezettségeiből eredő feladatok végrehajtásának irányítása, valamint mindazon feladatok ellátása, amelyek jogszabályok, egyetemi szabályzatok, vezetői utasítások alapján ráhárulnak. Mindemellett feladata volt megkövetelni és ellenőrizni az egészségügyi és munkavédelmi előírások betartását, biztosítva az előírt munkafeltételeket, továbbá az egyéb vezető által kiadott feladatok elvégzése. A felperes tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója Név2 rektor, a közvetlen munkahelyi vezetője – aki a munkáltatói részjogkört is gyakorolta – a Campus5 Főigazgatóság főigazgatója, Név4 volt. A felperes a munkáját az ő irányításával volt köteles végezni. A Lovasakadémia egyéb dolgozói tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a rektor, míg a munkáltatói részjogkör gyakorlója közvetlen felettesként maga a felperes volt. A Lovasakadémia ügyvivő szakértője Név5 volt, akinek feladatát képezte, hogy közreműködjön a Lovasakadémia szervezeti egység vezetésében, munkájának irányításában, a Lovasakadémia rendezvényeinek lebonyolításában, értékelést, jelentést készítsen a Lovasakadémia vezetője számára, javaslatot tegyen a Lovasakadémia rövid-, közép-, hosszútávú stratégiai és működési tervére, felügyelje annak végrehajtását, közreműködjön a Lovasakadémia éves pénzügyi és vagyongazdálkodási tervének elkészítésében, ellássa a Lovasakadémia munkájában résztvevők közvetlen szakmai irányítását, kezdeményezéssel éljen a Lovasakadémia vezetője felé a Lovasakadémia állományába tartozó munkavállalók és megbízási szerződéssel rendelkező dolgozók jogviszonyával kapcsolatban, a Lovasakadémia vezetője által delegáltan ellássa a Lovasakadémia képviseletét, valamint mindazon feladatokat, amelyek a jogszabályok, egyetemi szabályzatok, vezetői utasítások alapján ráhárulnak. Emellett feladata volt, hogy megkövetelje és ellenőrizze az egészségügyi és munkavédelmi előírások betartását, továbbá biztosítsa az előírt munkafeltételeket, és az egyéb vezető által kijelölt feladatokat elvégezze. Az alperes egyetem rektora, Név2
8. február 23-án MATE- K/909-2/
9. szám alatt kiadta a létszámcsökkentés és átszervezés végrehajtásáról szóló 2/
10. (II. 23.) számú rektori utasítását. Ennek hatálya kiterjedt az egyetemre, az egyetem valamennyi szervezeti egységére, az egyetem által foglalkoztatott valamennyi munkavállalóra és az utasítás tárgyában érintett testületekre. A létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő időpontját
11. február
12. napjában, míg befejező időpontját
13. március
14. napjában jelölte meg azzal, hogy az egyetemi szintű, átfogó mértékű, de a csoportos létszámcsökkentés fogalmát nem éri el egyik területen sem. A létszámcsökkentés és átszervezés indokaként utalt a jelentősen megnövekedett energiaárakra, a magas inflációra, az egyetem belső átalakulására és az azzal együtt járó költségcsökkentési, hatékonyságnövelő célokra, amelyek elmaradása az egyetem működését veszélyeztetné. Az alperes a
15. március 3-án kelt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát
16. április 16-i hatállyal. A felmondás indokolásában utalt a 2/
17. (II. 23.) számú rektori Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2024/5/I. [6] [7] [8] [9] [10] 3 utasítással elrendelt létszámleépítésre és átszervezésre. Kifejtette, hogy az egyetem költségvetési stabilitásának biztosítása érdekében a megelőző időszak energiaválsága miatt jelentősen megnövekedett energiaárak okán és az átalakult egyetem kétéves teljesítményének értékelése után több kiadást csökkentő intézkedést tett (így épületeket, épületrészeket zárt be, a jelenléti munkavégzést csökkentette, a fűtési teljesítményt csökkentette, a karácsonyi ünnepek leállási időszakát meghosszabbította) − ezzel együtt is szükség volt a munka további hatékonyabb megszervezésére és csupán a legszükségesebb munkavállalói létszám megtartására. Az új Szervezeti és Működési Rend
18. február 1-jei hatálybalépésével belső átalakulás és átszervezés történt, amelyet összegyetemi és a szervezeti egységek szintjén is meg kell valósítani, azt meg is kezdték. A költségcsökkentés és a működés racionalizálása érdekében az azzal együtt járó átszervezés a felperest foglalkoztató Campus5 Lovasakadémia szervezeti egységénél is szükségszerű volt. A felperes vezetőjének javaslatára döntött a rektor a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, miután a megmaradó, csökkentett munkavállalói létszámmal a feladatok elosztásával is biztosítható marad a működés. A felperes felmondását – a helyettes aláírás tényét feltüntetve – Név2 rektor helyett Név3 koordinációs főigazgató írta alá. Az alperes
19. március 1-jén 369 fő munkavállalót foglalkoztatott Somogy térségében, akik közül 25 fő munkaviszonyát szüntette meg a 2/
20. (II. 23.) számú rektori utasítás alapján. A felperes helyére másik munkavállalóval nem létesített munkaviszonyt. Az átszervezést követően a Lovasakadémia dolgozók tekintetében a Campus5 Főigazgatóság campus főigazgatója, Név4 lett a munkáltatói részjogkör gyakorlója. A felperes feladatai közül a Tanés Kísérleti Üzem Telephely vezetésén kívüli teendőkkel
21. május 3-tól Név5 bízta meg az alperes lovasedzőként. Név5 korábbi munkáját Név6 és Név7 vette át a saját feladataikat részben megtartva. A felperes módosított keresetében munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt a
22. április 22-től
23. május 12-ig tartó időszakban felmerült 1.322.197 forint egyéni vállalkozói tevékenységéből fakadó többlet finanszírozási teher, továbbá havi 150.000 forint személyes használatú gépkocsiköltség, valamint 9.224.976 forint elmaradt jövedelem mint kártérítés, emellett a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a Lovasakadémia nem valósult meg átszervezés, az ő egyszemélyi vezetői feladatai nem voltak szétoszthatók, és azokat nem is osztotta szét az alperes. A pozícióját külső személynek, Név8 kívánta juttatni valójában az alperes, akivel új munkajogviszonyt akart létesíteni, ezért a saját munkaviszonyának megszüntetése rendeltetésellenes joggyakorlással történt.
24. év végén felkérte őt a munkáltató, hogy dolgozza ki a szervezeti egységénél a létszámcsökkentés módját, amelynek alapján a tervezetet elkészítette, de abban a saját munkaviszonyának a megszüntetése nem szerepelt. Így a felmondás nem volt világos, valós és okszerű. A perfelvétel lezárását követően hivatkozott arra is, hogy felmondását nem az arra jogosult írta alá. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta, és elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
25. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
26. §

(1)bekezdés b) pontja és

(2)bekezdése szerinti felmondás az Mt. 66. §

(1)és

(2)bekezdésében írt követelményeknek – világosság, valóságosság és okszerűség – megfelelt. Részletesen tartalmazta azokat a konkrét tényeket, amelyeken a munkaviszony megszüntetése alapult. Az átszervezés és a létszámleépítés a rektori utasítással megvalósult, és a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozott, hogy kinek a munkaviszonyát szünteti meg az átszervezés keretében. Az adott munkakörhöz tartozó feladatok szétosztása önmagában megvalósította az átszervezést. Megállapította, hogy a Lovasakadémia azóta sincs vezető munkakör, a felperes Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2024/5/I. [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] 4 feladatait Név5 lovasedzőként látja el, és a lovasakadémia csökkentett létszámmal működik. Az alkalmazottak közvetlen felettese már nem a lovasakadémia vezetője, hanem a Campus5 főigazgatója, azaz függelmi változás is történt, nem csupán személycsere. A felperes által hivatkozott újságcikkeket, interjúkat nem tekintette hitelt érdemlő bizonyítéknak az okirati bizonyítékokkal, a munkaszerződéssel, a munkaköri leírással, a rektori utasítással, a Szervezeti és Működési Renddel szemben. Az átszervezés célszerűségét nem vizsgálhatta, csupán annak megtörténtét, amely kétségkívül megvalósult. Mivel a munkaviszony megszüntetésének megfelelő és elfogadható indokát adta az alperes, intézkedése nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást. A felperes által előterjesztett azzal összefüggő utólagos bizonyítást, hogy nem az arra jogosult írta alá a felmondást, elutasította, miután a kereset benyújtásakor az okirat már a felperes rendelkezésére állt, így az indítványát elkésetten jelentette be. Megjegyezte, hogy a felmondást a koordinációs főigazgató jogosult volt aláírni az alperesi organogramok alapján. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy ki és milyen tartalommal készített javaslatot a rektor részére a Lovasakadémia történő átszervezés végrehajtására. Név8 tanúkénti meghallgatását szükségtelennek találta, mivel a felperes által bizonyítani kívánt tényállítás, amely szerint az alperes mást kívánt a Lovasakadémia élére helyezni, csupán szóbeszédként terjedt el a szervezeti egységnél, amely nem elegendő az okirati bizonyítékok megdöntésére. Név4 tanúkénti meghallgatását szintén indokolatlannak tartotta, mivel a létszámcsökkentésről és átszervezésről a rektor maga döntött. E határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Másodlagosan az elsőfokú határozat kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte, egyúttal felemelte a keresetét a 2023. április 22-től 2024. június 30-ig terjedő időszakra 1.420.380 forint többlet finanszírozási teher, 2.100.000 forint gépjármű finanszírozási költség, valamint 10.238.280 forint elmaradt jövedelem, összesen 13.758.660 forint kártérítés megfizetésére. A másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369. §

(3)bekezdés a), c),

1. d)és
2. e)pontjában jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a Lovasakadémia a rektori utasítással ellentétben nem valósult meg az átszervezés, csupán létszámcsökkentés történt, pedig a rektori utasítás e két feltételt együttesen írta elő. Álláspontja szerint a feladatait átvevő Név5 munkaköre lényegében megegyezik az ő feladataival. Kizárólag a Tan- és Kísérleti Üzem működtetése nem tartozik Név5 feladatkörébe, ugyanakkor e feladatot már a felmondás közlését megelőzően, 2023. február 1-től elvették tőle. Lényegesnek tartotta, hogy a HR igazgatóhelyettes nem tudott a Lovasakadémia az átszervezésről, csak a létszámcsökkentésről, a felmondása egyedi indokolását nem is a HR igazgatóság készítette el. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta, kinek az indítványára került sor a munkaviszonya megszüntetésére – arra is tekintettel, hogy a rektori utasítás végrehajtására ő kapott felkérést a Pannon Lovasakadémiára vonatkozóan, de ő csak a létszámleépítés tervének elkészítését kapta feladatul, az átszervezést nem, és a Szervezeti és Működési Rend szabályzatban az átalakítás nem is került átvezetésre. Sérelmezte, hogy nem vizsgálta az elsőfokú bíróság a bérmegtakarítás 10%-os mértékének megvalósulását. Hiányolta, hogy nem hallgatta meg az elsőfokú bíróság az általa idézni kért személyeket tanúként arra nézve, hogy a pozíciójára mást kíván felvenni az alperes, és fenntartotta Név4 és Név8 meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát. Emellett megismételte, hogy a koordinációs igazgató csak felhatalmazás alapján írhatott volna alá munkáltatói jogkörben intézkedést, és ezt a felhatalmazást az alperes nem igazolta. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2024/5/I. [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 5 Mivel nem írásszakértő, csak később jutott tudomására, hogy nem az aláírásra jogosult írta alá a felmondást. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben való magasztalására irányult. Az elsőfokú ítélet indokaival egyetértett, állította, hogy az átszervezés megvalósult. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a létszámleépítés az átszervezés egyik formája. A munkáltatói intézkedésről a döntést a rektor maga hozta meg, a felmondást pedig a koordinációs főigazgató az általános helyettesi jogkörénél fogva jogosult volt aláírni, amely a Szervezeti és Működési Rend szerint megilleti őt. A fellebbezés nem alapos. A felperes elsődleges fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte a Pp. 381. §-a alapján. Bár ennek indokát nem fejtette ki, de vélhetőleg azért, mert az elsőfokú bíróság Név4 és Név8 tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát nem teljesítette. A Pp. 276. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el, ugyanakkor a

(3)bekezdés értelmében a bíróság a fél által előterjesztett bizonyítási indítványhoz, illetőleg a bizonyítás felvétele tárgyában hozott határozatához nincs kötve, továbbá az

(5)bekezdés alapján a bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás teljesítését, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Az elsőfokú bíróság ez utóbbi megfontolásból nem teljesítette a felperes indítványát, és mellőzte a megjelölt személyek tanúkénti meghallgatását, amivel az idézett törvényi rendelkezésekből következően eljárási szabálysértést nem követett el. Miután a szükségtelennek tartott bizonyítás mellőzése nem eljárási szabálysértés, ez az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 381. §-án alapuló hatályon kívül helyezéséhez sem vezethetett (BDT2023. 4671.). Az ügy érdemében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ténymegállapításait, az ezek alapjául szolgáló bizonyítás eredményének a Pp. 279. §

(1)bekezdése szerinti mérlegelését, az ebből levont következtetést és ezért a döntést is helyesnek találta az alábbiakra tekintettel. Az alperes rektora az egyetem egészének gazdasági helyzete miatt a 2/

1. (II. 23.) számú utasítással minden szervezeti egységnél átszervezést és létszámleépítést írt elő. Mindennek a szükségessége már
2. év végén felmerült, ahogy ez a felperes személyes előadásából is kitűnik. Ez szükségszerűen érintette az alperes Campus5át és annak speciális szervezeti egységét, a felperes által vezetett Lovasakadémia. A munkáltatói jogkör gyakorlója ennek keretében döntött a felperes munkaviszonya megszüntetéséről
3. március 3-án. A felmondás részletesen taglalja az alperes helyzetét, a gazdasági szükséghelyzetet és az egész egyetemre kiterjedő átszervezés és létszámleépítés szükségességét. Ennek részeként szüntette meg az alperes a felperes munkaviszonyát, feladatait a Tan- és Kísérleti Üzem Telephely kivételével Név5 lovasedző vette át, akinek a feladatkörét két másik munkavállaló látta el a továbbiakban, korábbi tevékenységük részbeni megtartása mellett. A Lovasakadémia alkalmazottai felett a továbbiakban a Campus5 Főigazgatója gyakorol részleges munkáltatói jogokat, így ő lett a lovasakadémia munkavállóinak a közvetlen felettese. A felperes a fellebbezésében új tényként állította, hogy a Tan- és Kísérleti Üzem már a felmondást megelőzően,
4. február elejétől nem tartozott a vezetése alá. Ez a tény nyilvánvalóan nem az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a tudomására, illetőleg következett be, ezért a másodfokú eljárásban való figyelembevétele a Pp.
5. §

(2)bekezdésébe ütközik. A bizonyítás eredményével alátámasztott az a tény, hogy az alperesnél a Campus5 speciális szervezeti egységében, a Lovasakadémia is megtörtént az átszervezés és a létszámleépítés – amit nem cáfol, hogy nem a felperes által korábban kidolgozott javaslat szerint történt meg. A Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2024/5/I. [25] [26] [27] [28] [29] [30] 6 felperes álláspontjával szemben az átszervezéshez nem követelmény a változás organogramban, illetőleg a Szervezeti és Működési Rendben való feltüntetése, megvalósulása más módon is bizonyítható, ahogy az a perben megtörtént okiratok és tanúk útján – különös tekintettel a rektori utasításra és a munkaköri leírásokra, valamint Név5, Név9, Név10 és Név11 tanúk vallomására. A bírói gyakorlat szerint ugyanis átszervezés alatt nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi munkaköri feladatfelosztás megváltoztatását is érteni kell (BH

1. 508.). Az átszervezés keretében történt, az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszüntetést nem cáfolja a feladatok megmaradása (BH
2. 22.). Átszervezésnek minősül továbbá a feladatok átcsoportosítása és a munkakörök akár részbeni összevonása is (BH
3. 26.). Az átszervezéssel érintett feladatok elosztása pedig a munkáltató mérlegelési körébe tartozik (BH
4. 305.). A másodfokú bíróság hangsúlyozza, nem vizsgálható a munkaügyi perben, hogy a munkáltató gazdasági helyzete valóban szükségessé tette-e az átszervezést és a létszámcsökkentést (EBH
5. M.21.). Mint ahogy annak értékelése is kívül esik a jogi kereteken, hogy a munkáltató a rektori utasításban célul tűzött bérmegtakarítást az intézkedésekkel el tudta-e érni, hatékony volt-e az átszervezés, a létszámcsökkentés. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz hasonlóan szükségtelennek ítélte a felperes által utólagos bizonyítás keretében kért és a fellebbezésében is megismételt tanúbizonyítás elrendelését, mivel a lefolytatott bizonyítás eredménye igazolja az átszervezés megtörténtét az alperesnél, annak is a Campus5ához tartozó Pannon Lovasakadémiáján. Az, hogy konkrétan kitől származott a javaslat a felperes munkaviszonyának megszüntetésére, illetőleg ki fogalmazta meg a munkáltatói intézkedés szövegét, nem releváns, mivel a döntést maga a rektor hozta meg, emiatt Név4 tanúkénti meghallgatása nem volt szükséges. Nem vitatott tény, hogy az alperes a Lovasakadémia élére nem nevezett ki más személyt, és a másodfokú bíróság megállapítsa szerint az átszervezés a létszámcsökkentéssel együtt megvalósult. Közömbös ezért, hogy korábban tervezett-e az alperes vezetőváltást, ezért nem indokolt Név8 tanúkénti meghallgatása sem. A felperes az elsőfokú eljárásban a perfelvétel lezárását követően, majd a fellebbezésben is állította, hogy a felmondását a rektor helyett aláíró dr. Név3 koordinációs igazgató ennek a jognyilatkozatnak a megtételére nem volt jogosult. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperesnek ezzel összefüggésben nem volt keresete, mivel a felmondás jogellensége kapcsán kizárólag arra hivatkozott, hogy az nem világos, az ok nem valós, és nem is okszerűen került sor a munkaviszonya megszüntetésére. Az Mt.
6. §

(3)bekezdésén alapuló jogállítás hiányában, mivel nem a kereset része, erre vonatkozó bizonyításnak nincs helye, ennek megállapítására és a jogkövetkezmény levonására a bíróság döntése nem terjedhetett ki a Pp. 342. §

(3)bekezdéséből következően. Ezért a perben nem volt vizsgálható a koordinációs igazgató képviseleti jogának fennállta, amit egyébként az alperes a fellebbezési eljárásban csatolt Szervezeti és Működési Rend szabályzattal igazolt, de hiánya a perben a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult utólagos jóváhagyásával is orvosolható lett volna. Az így kifejtett érvelésből következik, hogy a másodfokú bíróság a felperessel közölt felmondás indokait világosnak találta, amiből a felperes megtudhatta, hogy miért nincs szükség az alperesnél a továbbiakban a munkájára. Az indokok egyúttal valósak is, hiszen a munkáltató felperest érintő szervezeti egységénél az átszervezés a létszámleépítéssel megtörtént, és mindebből okszerűen következett a felperes munkaviszonyának megszüntetése. A felmondás tehát megfelelt az Mt. 64. §

(2)bekezdésében és az MK

1. számú állásfoglalás II. és III. pontjában írtaknak, ezért az jogszerű volt. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.043/2024/5/I. [31] [32] [33] [34] 7 Ezekre az indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján. Mivel a keresetet nem találta alaposnak a bíróság, a másodfokú eljárásban felemelt kereset sem volt teljesíthető, ezért azt a felemeléssel érintett részében el kellett utasítani. A fellebbezés nem volt eredményes, amelynek következménye, hogy a felperes köteles megfizetni az alperes részére a másodfokú eljárásban felmerült perköltséget a Pp. 83. §

(1)bekezdése értelmében, amelynek az összegét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése, valamint a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. A meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték a felperes Pp.

1. §-a szerinti munkavállalói költségkedvezménye folytán az állam terhén marad a Pp.
2. §

(6)bekezdése értelmében. Pécs,

1. október
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró