Bf.26/2021/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérletének minősíti. A vele szemben kiszabott büntetést 3 (három) év szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra súlyosbítja. A szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával kapcsolatban a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén megállapítást mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéltét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 29.235 (huszonkilencezerkettőszázharmincöt) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget. Indokolás Pécsi Ítélőtábla II.Bf.26/2021/6/II 2 I. [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] A Kaposvári Törvényszék a 2021. április 27-én kelt 13.B.22/2021/9. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 164. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 2 év – végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, illetve megállapította, hogy annak végrehajtása esetén a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a cselekmény vádtól eltérő minősítése miatt, annak a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérleteként történő értékelése végett, valamint – ezzel összefüggésben – súlyosbításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján – a tényállás kisebb mértékű kiegészítésének indítványozása mellett – az ügyészség fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezen túlmenően – a Be. 590. §

(7)bekezdése értelmében – hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. Ennek során az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban írt okokból részben megalapozatlannak találta: az a vádlott személyi körülményeire vonatkozó részében hiányos, míg a cselekményt megelőző alkoholfogyasztást, illetve a sértett fejére mért ütés lehetséges következményeit illetően ellentétes a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. Ezért a másodfokú bíróság – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írtakra – a tényállást a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: A vádlott nem büntetlen előéletű, miután a Siófoki Városi Bíróság a

1. május 12-én jogerőre emelkedett 2.B.434/2008/
2. számú ítéletével rablás bűntettének kísérlete miatt 2 év 2 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetéséből –feltételes szabadság kedvezményével –
3. szeptember 22-én szabadult. A feltételes szabadság tartama
4. szeptember 21-én járt le, büntetését a
5. évi április hó
6. napjával kell kitöltöttnek tekinteni (erkölcsi bizonyítvány a nyomozati iratok között). A vádlott tanú6 cím
7. szám alatti ingatlanán,
8. április 11-én 18 óra és 19 óra közötti időben szeszesitalt nem fogyasztott. A szóban forgó napon, korábban mindössze két pohár bort ivott meg, így a kora esti órákban nem volt ittas állapotban. A sértett fejére mért ütés következtében – ugyanazon a helyen, ugyanazon eszközzel és erőkifejtéssel kivitelezett bántalmazást feltételezve – nagyobb méretű, illetve kiterjedésű Pécsi Ítélőtábla II.Bf.26/2021/6/II [9] 3 csonttörés, benyomatos csonttörés, agyzúzódás, keményagyhártya alatti vérömleny is kialakulhatott volna, amely már életveszélyes sérülésként határozható meg. Ez a sérülés az agyzúzódás, illetve a koponyaűri vérzés miatt traumás agyduzzanathoz, valamint – ezen keresztül – a légzési és keringési központok leállása folytán akár a sértett halálhoz is vezethetett volna. Az a körülmény, hogy a hozzávetőlegesen 1,5 kg tömegű vascsővel a homlokcsont bal oldalára nagy erővel végrehajtott ütés csak elmozdulás nélküli törést, illetve a törés alatt a bal oldali homloktájon, a homlokcsont belső lemezén kis kiterjedésű keményhártya alatti vérömlenyt és nem súlyosabb koponyaűri vérzést idézett elő, kizárólag a szerencsés véletlennek volt köszönhető (szakértő1 igazságügyi orvosszakértő szakvéleményének kiegészítése a nyomozati iratok között). Az ekként kiegészített és helyesbített tényállás most már mentes a Be.
9. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [10] II. [11] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások megtartásával folytatta le, olyan részletességgel, hogy az ügy felderítéséhez és elbírálásához szükséges valamennyi – ténybeli és jogi – kérdésben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Nem vétett a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt, feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető, vagy a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott, lényeges hatással bíró és a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést, mely az érdemi felülbírálat lehetőségét kizárta volna. A múltbeli történések feltárását a rendelkezésre álló bizonyítékok alapvetően egyező tartalma könnyítette meg, ezen belül is az a körülmény, hogy a sértett utcai bántalmazását – lakásának udvaráról, illetőleg ablakából – két érdektelen személy megfigyelte. Így vált ismertté, hogy a cím

1. szám alatti ingatlanból – kötözködő magatartása miatt – kiutasított, ittas állapotban lévő sértett a kiabálásával, mások szidalmazásával az utcán sem hagyott fel, hiába próbálták őt csendre inteni. Ezért indult utána tanú6 és a vádlott, ez utóbbi úgy, hogy kevéssel korábban egy vascsövet vett magához. Mindez már a cím
2. számú ház előtti útszakaszon történt, melyre a szomszédos épületekben tartózkodó személyeknek zavaratlan rálátása esett. Így tanú3 az udvaráról, míg tanú2 a lakásából figyelemmel kísérhette előbb a hangoskodást, majd azt, hogy a vádlott három ütést mért a sértett feje irányába, melyek közül az utolsó annak fedetlen koponyatetejét el is érte. A szóban forgó személyek látták az eszméletét vesztett sértett földre zuhanását, illetve azt, amikor a vádlott az elkövetéshez használt eszközt az egyik ház udvarára bedobta. Kevéssel később a helyszínre érkező nyomozó hatóság – szemle keretében – a vascsövet megtalálta és lefoglalta, míg az elszenvedett sérülések anatómiai elhelyezkedését és gyógytartamát az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértő bevonásával, meghallgatásával tisztázta. Az ügy megítéléséhez nélkülözhetetlen bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése és beszerzése tehát maradéktalanul megtörtént, azok alapján a vád tárgyává tett cselekmény pontosan, ellentmondástól mentesen rekonstruálható volt. A lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok között megtalálható erkölcsi bizonyítvány szerint a vádlott – erőszakos vagyon elleni bűncselekmény miatt – került már összeütközésbe a törvénnyel, büntetlen előéletűnek tehát nem tekinthető. Az ügyiratok egyező tartalma szerint a vádlott a közös alkoholfogyasztásban nem vett részt, ittas állapotba sem került, így az [12] [13] [14] [15] [16] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.26/2021/6/II 4 elsőfokú bíróság határozatának [7] bekezdésében az erre való utalás téves. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság elmulasztotta az igazságügyi orvosszakértői vélemény körültekintő értékelését, melynek következtében nem tért ki a koponyatetőre mért nagy erejű ütés lehetséges élettani következményeire, illetve annak megjelölésére, hogy a súlyosabb eredmény milyen okból maradt el. Ezeket a részbeni megalapozatlansághoz vezető hibákat a másodfokú bíróság kiküszöbölte, így az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás – figyelemmel a Be.
3. §

(3)bekezdésére – ezen helyesbítéssel és kiegészítéssel irányadóvá vált a másodfokú eljárásban. [17] III. [18] E tényállás szerint a vádlott – tanú6 kíséretében – a számonkérés és a megleckéztetés szándékával eredt a távozóban lévő, fennhangon kiabáló sértett nyomába. A vascsövet is az erőfölényének biztosítása érdekében vette magához, illetve azért, hogy tanú6 oldalán hatékonyan tudjon beavatkozni a kölcsönös dulakodásba. Ilyen előzmények után került sor a hazafelé tartó sértett megtámadására, bántalmazására. A Btk. 22. §

(1)bekezdése szerint nem büntethető az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A vádlottat, illetve a vele együtt lévőtanú6t azonban az utcán támadás nem érte és közvetlenül nem is fenyegetette, miután az ittas állapotban lévő sértett – noha kiabált és szitkozódott – tőlük egyértelműen távolodott, hazafelé igyekezett. Így az utcán már a vádlott volt az, akit támadó szándék vezetett, döntően azért, hogy a sértett bántalmazásával a hangoskodásnak véget vessen. Ilyen körülmények között büntethetőséget kizáró ok – jogos védelem – a vádlott vonatkozásában nyilvánvalóan nem állt fenn. Ekként az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Cselekményének a minősítése azonban nem felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. A vádlott egy 45 centiméter hosszúságú, hozzávetőlegesen 1,5 kilogramm tömegű vascsővel bántalmazta a sértettet, oly módon, hogy a szóban forgó eszközt marokra fogta, és azzal – két elhárított ütés után – végül nagy erővel, felülről lefele irányuló mozdulattal a sértett koponyatetejére sújtott. Jellemző volt annak erejére, hogy a sértett azonnal elvesztette az eszméletét és vérző fejsérüléssel a földre zuhant. Közismert tény, hogy a koponya csontrétege alatt életfontosságú, a központi idegrendszer működtetéséért felelős szerv található, mely – puha állományából is következően – rendkívül sérülékeny. Így az agy kisebb bevérzése, duzzadása már önmagában is visszafordíthatatlan folyamatot indíthat el, olyan élettani hatással, mely elkerülhetetlenül a légzési és keringési rendszer összeomlásához vezet. Ezzel a vádlott is tisztában volt, ennek tudatában indított nagy erejű ütést a sértett fejének felső részére, a koponyatetőre, egy kifejezetten kemény tárggyal, hengerelt vascsővel. Az elkövetéshez használt eszköz, az erőkifejtés mértéke és a célba vett testrész alapján tehát számolnia kellett azzal, hogy a cselekménye akár benyomatos, szilánkos csonttörést, traumás agyduzzanatot okoz, és így – ezen keresztül – halálos eredménnyel jár, melybe belenyugodott. Közömbössége a cselekmény elkövetése után tanúsított magatartásában is kifejezésre jutott, így abban, hogy az eszméletlen sértettet magára hagyta és a helyszínről eltávozott. A halálos eredmény elmaradása kizárólag a körülmények szerencsés alakulásának, a véletlennek volt köszönhető. [19] [20] [21] [22] [23] [24] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.26/2021/6/II [25] 5 [26] A cselekmény tehát helyesen a Btk. 160. §

(1)bekezdésében meghatározott emberölés bűntette – Btk. 10. §

(1)bekezdése szerinti – kísérletének minősül. Következésképpen az ennek megállapítására irányuló fellebbezés megalapozottnak bizonyult. [27] IV. [28] A vádlottal szemben irányadó büntetési tételkeret öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, melynek a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke tíz év. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság tévesen tárta fel, azok ismételt áttekintését ugyanakkor a cselekmény megváltozott minősítése is szükségessé tette. Az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként értékelte a támadó, útonálló elkövetést és azt, hogy a tettlegesség hosszabb gyógytartamú, veszélyes fejsérülést okozott. A vádlott ugyan a sértettet az utcán bántalmazta, ettől azonban a cselekmény – pusztán a helyszín alapján – még nem tekinthető útonálló jellegűnek. Az ugyanis ennél lényegesen összetettebb tevékenységet takar, mindenekelőtt azzal, hogy hosszabb várakozást, megfigyelést és lesből támadást feltételez, mely ismérvek a jelen ügyben nem voltak tettenérhetők. Ezen túlmenően a vádlott fellépése valóban támadó jelleggel bírt, de csak annyiban, amennyi az tettlegességhez, más személy megütéséhez – az általános közfelfogás szerint – nyilvánvalóan szükséges. Így ezeket a körülményeket nem lehetett külön felróni, míg a sérülés élettani következményeit a kísérlet enyhítő nyomatékának a meghatározásakor kellett figyelembe venni. Súlyosító körülmény az, hogy a vádlott büntetett előéletű, visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő. Ezzel szemben a vádlott javára értékelendő szándékának eshetőleges jellege, ténybeli beismerő vallomása és megbánást mutató magatartása, valamint az, hogy három kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik. A tettlegességhez vezető konfliktus kialakulásában az ittas állapotban lévő sértett provokatív, kötözködő viselkedése is szerepet játszott, így ez – a vádlott tekintetében – enyhítő körülmény, ahogyan az is, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. Ez utóbbival összefüggésben azonban értékelni kellett azt, hogy a vádlott a sértett fejére mért ütéssel, a homlokcsont bal oldalán a szemkerettől egészen a koponyatetőig húzódó csonttörés előidézésével elindította a halálos eredményhez vezető folyamatot, így a kísérlet – büntetőjogi értelemben – befejezett, bár viszonylag távoli. Ennek meghatározásakor jutott jelentőséghez a tényleges gyógytartam, valamint a közvetett vagy közvetlen életveszély bekövetkezésének az elmaradása, így azok kiemelt szerepeltetése a büntetést befolyásoló tényezők között szükségtelen. Az enyhítő körülmények nagyobb számára és nyomatékára tekintettel a másodfokú bíróság a szabadságvesztés mértékét – a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontja alapján – a büntetési tételkeret alsó határánál rövidebb tartamban állapította meg. További – a Btk. 82. §

(4)bekezdésében írt rendelkezés kimerítő alkalmazásán alapuló – mérséklésre ugyanakkor már nem látott törvényes indokot és lehetőséget, annak ellenére sem, hogy a bűncselekmény kísérleti szakban maradt. Mindezek alapján a szabadságvesztés tartamát három évben állapította meg. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának – Btk. 85. §

(1)bekezdése szerinti – felfüggesztéséhez szükséges feltétel már nem állt fenn. Hozzá kell azonban tenni, hogy a megváltozott minősítés mellett egyébként sem lenne indokolt a büntetés enyhítésére és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó anyagi jogi kedvezmények együttes alkalmazása. [29] [30] [31] [32] [33] [34] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.26/2021/6/II [35] [36] [37] [38] [39] 6 A vádlott méltatlanná vált a közügyekben való részvételre, ezért a Btk. 61. §

(1)bekezdése alapján – a Btk. 62. §

(1)bekezdésében meghatározott keretek között – el kellett tiltani azok gyakorlásától. A mellékbüntetést tartamát a másodfokú bíróság a szabadságvesztéshez igazodóan határozta meg. Ilyen körülmények között a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, illetőleg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával kapcsolatban a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén megállapítást mellőzni kellett. Eredményes volt tehát az ügyészség súlyosbítást célzó jogorvoslati kérelme is. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság – a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján – az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmény minősítésére és a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó részében megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat – a Be. 605. §

(1)bekezdése szerint – helybenhagyta, mégis azzal a pontosítással, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja alapján börtön, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontján, az elkövetéshez használt eszköz elkobzása pedig a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontján alapul. A másodfokú bíróság a Be. 613. §

(1)bekezdésében írtak szerint rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. P é c s,

1. november
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 13.B.22/2021/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.26/2021/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi november hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke