Bf.67/2024/22 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 410.Bpk.61935/2023/

1. számú büntetővégzésével kiszabott 2 év – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtását, továbbá határozott a bűnügyi költség viseléséről is. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2024/22/II [2] [3] [4] [5] 2 Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének tanácsülésen történő helybenhagyását indítványozta. Terhelt1 vádlott – másodfokú eljárásban benyújtott meghatalmazással eljáró újabb – védője a fellebbezés indokolásában a vádlott felmentése mellett másodlagosan a cselekményeknek a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettekénti minősítésére, következésképpen a büntetés enyhítésére, harmadlagosan a minősítés változatlanul hagyása mellett is a büntetés enyhítésére is indítványt tett. A másodfokú eljárásban a vádlott hozzátartozója által meghatalmazott további védő a vádlott elmeorvos szakértői vizsgálata elrendelésének szükségességét vetette fel és a vádlott ilyen irányú kérelmére is utalva a tanácsülés helyett az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta. Román nyelvű orvosi iratok másolatának egyidejű csatolásával igazolta, hogy a vádlott Romániában orvosi kezelés alatt áll, mely megakadályozta abban, hogy a bűnügyi felügyelet magatartási szabályainak részleges feloldásának lejárta után visszatérjen Magyarországra. A másodfokú bíróság a fellebbezések elbírálása céljából a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 598. §

(2)bekezdése értelmében – a Be.

1. §-ában írtak szerint az ügy másodfokú bírósághoz érkezését követő három hónapon belüli időpontra – tűzött ki tanácsülést. A Be.
2. §

(5)bekezdése alapján ezt követően nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott és a védője sem indítványozta. Utóbb ilyen indítványt a vádlott és új védője már nem tehet. Miután az eljárásban semmilyen adat nem merült fel a vádlott beszámítási képességét érintő elmebeli állapotára, és ilyenre hivatkozás sem történt, valamint a tényállás megalapozatlanságára egyéb körülmények sem utalnak, a másodfokú bíróság az ügy érdemében tanácsülésen történő döntésnek változatlanul nem látta akadályát. [6] II. [7] A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezen túlmenően – a Be. 590. §

(7)bekezdése értelmében – hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be. 592. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, miután az hiánytalan és kellően felderített, de nem tartalmaz a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával ellentétes ténymegállapítást vagy helytelen ténybeli következtetést sem. Az elsőfokú bíróság nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív eljárási szabálysértést, mely a határozat érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna. [8] [9] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2024/22/II [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 Az elsőfokú bíróság kellő figyelmet fordított az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatok összegyűjtésére és feltárására, melyek értékeléséről, az egyes bizonyítékok tartalmi hitelességéről meggyőző érveléssel adott számot. A büntetőügyben a vádlott védekezésével szemben legfőbb bizonyítékul a rendőr foglalkozású tanúk lényegi elemeit tekintve következetes vallomása szolgált. E tanúk egyezően nyilatkoztak arról, hogy Terhelt1 vádlott részükre egymillió forint átadását helyezte kilátásába abban az esetben, ha eltekintenek a vele szemben megkezdett intézkedés folytatásától. A rendőrtanúk vallomása azonban nem önmagában állt, hanem az étterem üzemeltetőjének és az egyik alkalmazottjának egyértelmű, a vádlott pénzátadásra irányuló ígéretének elhangzását megerősítő előadása által is alátámasztást nyert. Ezzel szemben a vádlott több ponton lényegesen változtatott az előadásán részben az általa szóba hozott pénzösszeg jogszerű felhasználási célja megteremtésének igényével, részben a megértését nehezítő nyelvi problémái hangsúlyozásával. Folytonosan változtatott vallomását az elsőfokú bíróság helyesen vetette össze a többi bizonyítékkal, és helytállóan zárta ki annak a lehetőségét, hogy a vádlott a rendőröknek említett pénzösszeget az intézkedés befolyásolásának eszközén túl másként, így különösen az éttermi fogyasztása ellenértékeként értette. E körben pedig annak is jelentősége volt, hogy az éttermi fogyasztás vádlott részéről készpénzben történt kifizetésekor a rendőrök már megjelentek a vendéglőben, így a vádlott által is észlelten felfigyelhettek arra, hogy nála nagyobb mennyiségű pénz van. Mindez pedig a felajánlott anyagi juttatás rendelkezésre állására, komolyságára utalt. Az elítélés alapját tehát nem kizárólag a rendőri tanúvallomások és a rendőri jelentés képezték. Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert e bizonyítékok értékelése nem vezethetett azok – a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 2011. évi XVI. törvény 1. §-ában írtakra tekintettel történő – kizárásához. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok egyenként és összességében történő elemzését elvégezte, az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket rekonstruálta. A bizonyítékok mikénti mérlegeléséről ítéletének indokolásában számot adott mind ténymegállapításai, mind pedig a vádlotti védekezés elvetése tekintetében, ezáltal indokolási kötelezettségének is teljeskörűen eleget tett. Ténymegállapításai a bizonyítékok okszerű és logikus mérlegelésén alapulnak, így azok – figyelemmel a Be. 591. §

(1)bekezdésében írtakra – irányadóak voltak a másodfokú eljárásban is. [16] III. [17] [18] [19] E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó fellebbezések tehát nem voltak megalapozottak. A bűncselekmény minősítése is a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. A vádlott a szolgálati egyenruhát viselő hivatalos személyeknek a vele szemben megkezdett rendőri intézkedés során, az újabb rendőri egység, illetve egységek küldésének általa is hallott kérését követően tett ajánlatot a pénzösszeg átadására. Ilyen körülmények között az nem értékelhető másként, mint a jogszerű intézkedés abbahagyása, ezáltal hivatali kötelességük megszegése érdekében kilátásba helyezett jogtalan vagyoni előnyként. A vádlott a pénz [20] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2024/22/II [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] 4 átadásának ígéretével ezáltal nem csupán befolyásolni igyekezett a hivatalos személyeket, hanem a rendőri intézkedés véghezvitelét kívánta megakadályozni a rá nézve hátrányosnak tekintetett következmények elkerülése érdekében. A korrupciós bűncselekmény rendbelisége az ügyek (a törvényellenes kapcsolatok) számához igazodik (BH 2006.177.), erre tekintettel a hivatali vesztegetésre vonatkozó ajánlat több rendőrnek történő megtétele bűnhalmazat megállapítását eredményezi (BH 1984.215.). Az elsőfokú bíróság az alkalmazható büntetési tételkeretet, illetve annak középmértékét helytállóan határozta meg. A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket maradéktalanul feltárta és azokat tényleges súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően értékelte. A közelmúltban azonban a vádlott személyi körülményeit illetően változás következett be: a nem egészen kétéves, állandó gondozásra szoruló gyermeke 2024 júniusában elhunyt. A vádlott a családi tragédia következtében idegösszeomláson eset át, jelenleg Romániában, településnév1en pszichiátriai fekvőbeteg gyógyintézetben kezelik. A vádlott jelen állapotát érintő további, rendhagyó enyhítő körülmény ellenére sem tekinthető azonban eltúlzottan szigorúnak a bűncselekményeknek a büntetési tételkeret alsó határához közeli tartamban meghatározott egy év hat hónap szabadságvesztéssel történő szankcionálása. Annak lényeges enyhítésére – részben a bűncselekmények felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt történt elkövetésére is tekintettel – a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. Ekként a büntetőjogi jogkövetkezmények enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelem sem bizonyult megalapozottnak. Törvényesek voltak az egyéb – a feltételes szabadságra bocsátásra, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó – rendelkezések is. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdésében írtak szerint helybenhagyta. A bűnügyi felügyeletben töltött idő további beszámítása a Btk. 92. §

(1)bekezdésén és a

(3)bekezdés a) pontján alapul. A másodfokú bíróság a beszámítás során nem vette figyelembe azokat az időtartamokat, amikor a bűnügyi felügyelet magatartási szabályait a vádlott elhunyt gyermekének búcsúztatása érdekében romániai lakóhelyére történő utazása és ott tartózkodása céljából két alkalommal részlegesen feloldotta, valamint a védője által előadottak alapján az utóbbi részleges feloldástól eltelt időtartamot sem, hiszen a vádlott nem tért vissza Magyarországra. P é c s,

1. október
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Eördögh Dávid s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 5.B.70/2024/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.67/2024/
4. számú határozata folytán a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2024/22/II 5 Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke