← Magyarország

Kf.700433/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a körzeti megbízott a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat saját beosztása alóli mentesítés nélkül, rendszeresen,

  1. február
  2. napjától számítottan jelentős többletmunkát is eredményezve többletfeladatként látja el, a Hszt.
  3. §

(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.433/2025/
  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró kamarai jogtanácsos: Oláh Tamás) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Lajos Károly kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 6.K.700.857/2025/
  3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 54.000 (ötvennégyezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 2 [1] A felperes a
  4. szeptember
  5. és
  6. december
  7. napjai közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1i Rendőrkapitányság állományában körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot. Működési körzete helység2, helység3; a körzeti megbízotti csoport (a továbbiakban: KMB csoport) működési körzete az előbbieken túl további öt településre terjedt ki. A felperes a perbeli időszakban a működési körzetén kívül járőri, járőrszolgálati és egyéb [a TIK (a továbbiakban: TIK) általi küldéseket, elővezetéseket, átkíséréseket, előállított őrzéseket, kísérőőri, csapatszolgálati és rendezvénybiztosítást] szolgálati feladatokat – ellentételezés nélkül – rendszeresen ellátott, amire tekintettel megbízási díj iránt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes a keresetében az alperest – a perbeli időszak mindösszesen 28 többletfeladat-ellátással érintett hónapjára – 1.082.200 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  8. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  9. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 100%-ában határozta meg arra hivatkozással, hogy több különböző beosztás feladatait látta el, mely szolgálatteljesítése ideje jelentős részét tette ki, figyelembe véve azt is, hogy a megelőző – szintén megbízási díj megfizetése iránti, peresített – időszakhoz képest a többletfeladatai jelentősen megnövekedtek. [3] Az alperes a védiratában vitatva a követelés jogalapját – elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak a rendvédelmi illetményalap legfeljebb 50%-os mértékében történő megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest – késedelmi kamattal növelt – 1.082.200 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Döntését a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(3)és
(5)bekezdéseire, 102. §
(1)bekezdés b) pontjára, 163. §
(5)bekezdésére, a jogalkotásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  2. §
(4)bekezdés c) pontjára és 24. §
(1)bekezdésére, a Rendőrségről szóló
  1. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
  2. §
(1)bekezdés b) pontjára, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
  2. BM rendelet)
  3. számú mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
  4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
  5. BM rendelet)
  6. §
(6)bekezdésére, továbbá a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 3 (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2., 21., 22., 25.,
  2. és
  3. pontjaira alapította. [5] Rögzítette, hogy a felek a tényállást; a feladatellátás jellegét, a csatolt kimutatás adattartalmát; valamint azt a tényt, hogy a járőri, járőrparancsnoki és kísérőőri feladatok – a körzeti megbízotti beosztástól eltérő – külön beosztást képeznek, nem vitatták. Az irányadó bírói gyakorlatra (Kf.II.39.247/2020/4., Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.625/2012/4.) utalással rögzítette, a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a díjazásra való jogosultságát. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását. A körzeti megbízott felperes működési körzetéből történő elvonása csak a KMB Szabályzat
  4. pontja alapján – eseti jelleggel – lett volna lehetséges, melyhez képest elvonására rendszeresen került sor. A felperes beosztásához nem tartozó feladatok díjazás nélküli ellátását nem alapozta meg a különleges jogrend és az Rtv.-ből fakadó általános intézkedési kötelezettség sem. Az általa rendszeresen ellátott járőri szolgálatteljesítések az igényét megalapozták. A KMB Szabályzat
  5. augusztus
  6. napján hatályba lépett módosításai a fenti jogértelmezésen nem változtattak, egy ellenkező megközelítés a Hszt., a 30/
  7. BM rendelet és a Jat. előírásaival is ellentétes lenne. A
  8. február
  9. napját – a Hszt.
  10. §-ának módosítását – követő perbeli időszak vonatkozásában a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a jelentős többletmunka, mint új fogalmi elem szintén megvalósult; a Hszt.
  11. §
(1)bekezdés b) pontjának normaszövege pedig nem rontja le a felperes megbízási díjra való jogosultságát. [6] A megbízási díj kért összegét nem tartotta eltúlzottnak, mert a rendszeres többletfeladat-ellátás és a jelentős többletmunka aggálytalanul megállapítható volt, mivel a felperes körzeti megbízotti feladatai a perbeli időszakban háttérbe szorultak, továbbá többletfeladatként egyidejűleg több, különböző beosztáshoz tartozó feladatot is teljesített. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes fellebbezésében – a megbízási díjra való jogosultság jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatva – elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan annak megváltoztatásával a megbízási díj mértékének a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékére történő leszállítását kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §
(1),
(4),
(5)bekezdéseit, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/2015. BM rendelet) 10. §
(2)bekezdését, a 31/
  1. BM rendelet
  2. §
(6)bekezdését, a 30/
  1. BM rendelet
  2. számú mellékletét jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok alkalmazásával téves következtetés alapján állapította meg, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó, más munkakörökhöz kapcsolódó feladatok ellátásáért megbízási díjra jogosult. Érvelését arra alapította, hogy a 30/
  3. BM rendelet
  4. számú mellékletében a szolgálati beosztások megnevezése található csupán, azok tartalmára vonatkozóan semmilyen norma nem rögzít követelményeket. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon értelmezte a Hszt.
  5. §
(1)bekezdés b) pontját a felperes keresetének a
  1. február
  2. napjától kezdődő időszakra vonatkozó elbírálása során. Tévesen állapította meg, hogy az nincs összefüggésben Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 4 a Hszt.
  3. §-ában meghatározott megbízás rendelkezéseivel és az ellentételezés nem feleltethető meg a megbízási díjnak.
  4. február
  5. napjától a megbízási díj együttes feltételeivé vált a többletmunka és a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén kívüli feladatellátás, amely a felperes vonatkozásában nem áll fenn. [8] A másodlagos fellebbezési kérelme körében kifejtette, hogy a megbízási díj megállapításánál fő szempont a végzett feladattal való arányosság. Az elsőfokú bíróság a megbízási díj 100%-os mértékének ítéleti megállapításával megsértette a 33/
  6. BM rendelet
  7. §
(2)bekezdését, valamint a 31/
  1. BM rendelet
  2. §
(6)bekezdését, okszerű mérlegelés esetén a megbízási díj a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékében lett volna megállapítható. Érvelése alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.507/2015/4., Mfv.II.10.267/2015., valamint Kf.III.39.019/2021/
  1. számú döntéseire. [9] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatta, és az ügy érdemére kiható új körülményt sem adott elő. A megbízási díj mértékével összefüggésben a komoly többletteherre, a különböző típusú feladatok ellátására és az időben is jelentős mértékű többletfeladat-ellátásra hivatkozott. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [10] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [11] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának és
(5)bekezdésének megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest a kereseti kérelemben megjelölt összegű megbízási díj megfizetésére. Döntésével a másodfokú bíróság egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutat rá. [12] A törvényszék helyesen észlelte, hogy 2022. augusztus 12. napján hatályba lépett a KMB Szabályzat – több rendelkezést is érintő – módosítása, továbbá ezt meghaladóan 2023. február 1-jei hatállyal a Hszt. 71. §
(3)bekezdésének szövege is változott, melyre figyelemmel ezen időszakokat külön vizsgálta. [13] Az elsőfokú bíróság az eljárása során okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által végzett járőri, járőrszolgálati és egyéb – a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett – szolgálati feladatok a kinevezése szerinti beosztásához nem tartoztak. Az alperesnél a felperes körzeti megbízotti beosztása az állománytáblában rendszeresített, Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 5 egyúttal a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás, ily módon munkakörének kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok szervezeti hierarchiája, besorolása jogilag rendezett; a KMB Szabályzat, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  1. (III. 24.) ORFK utasítás rendelkezéseiből is egyértelműen következik, hogy a körzeti megbízotti feladatok és a járőr feladatok ellátása elválik egymástól. [14] A munkáltató esetenként valóban utasíthatja a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére, ezzel azonban nem sértheti a kinevezése szerinti beosztását és a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztáson belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. Jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [15] A Fővárosi Ítélőtábla a körzeti megbízott és a járőr beosztás elhatárolása, különbözősége körében – még a KMB Szabályzat és a Hszt. korábbi szövege alapján kidolgozott – bírói joggyakorlattal, annak változatlan alkalmazhatóságával egyetértett (Kúria Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.). A Hszt. és a 30/
  2. BMr. szabályozásának sérelme nélkül nem lehet olyan értelmezésre jutni, miszerint a körzeti megbízotti beosztás a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát magában foglalja, hiszen az a Jat.
  3. §
(1)bekezdésébe ütközne, vagyis a korábbi következetes jogértelmezésen a KMB Szabályzat
  1. augusztus
  2. napjától hatályos módosítása sem változtatott (ld. többek között Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.096/2025/4.). Az alperes által nem vitatott feladatkimutatás szerint a felperes minden hónapban több alkalommal teljesített többletfeladatokat, főként járőrszolgálatot. E körben pedig továbbra is érvényes, hogy amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.VII.39.523/2021/4., Kf.VII.39.525/2021/3., Mfv.I.10.751/2016/4.). [16] Az alperes fellebbezésben kifejtett azon érvelése, miszerint a közrendvédelmi járőrszolgálat olyan szolgálati forma, amely több szolgálati beosztásnak – így a körzeti megbízotti beosztásnak – is részét képezi, az elsőfokú ítélet helytálló megállapításainak megdöntésére nem volt alkalmas. Egyrészt a KMB Szabályzat
  3. pontja szerint a körzeti megbízotti szolgálat is egy szolgálati forma, amelyhez a 30/
  4. BM rendelet külön szolgálati beosztást rendel, ugyanígy a járőrszolgálat is egy olyan szolgálati forma, amelyhez – a 30/
  5. BM rendelet alapján – külön szolgálati beosztások tartoznak. [17] Az alperes által nem vitatott feladatkimutatásból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen, minden hónapban végzett többlettevékenységet. A többletfeladatok e gyakorisága azok jelentős mértékét, az alperes Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 6 által a fellebbezésben nem cáfolt jelentős többletterhelést alátámasztja. Erre tekintettel a Hszt.
  6. §
(3)bekezdésének
  1. február
  2. napjával történt módosítása a kereset jogalapját a második perbeli időszakra nézve nem döntötte meg. A Hszt.
  3. §
(1)bekezdés b) pontjának
  1. február
  2. napjától hatályos módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a megbízási díj jogintézménye [Hszt.
  3. §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(3)bekezdése] kiüresedne, így a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának csak olyan értelmezése lehet helyes, amely a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, az a Hszt. 71. §
(3)bekezdésében meghatározott többletfeltétellel együtt értékelendő. [18] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a teljes kereseti időszak vonatkozásában helyesen állapította meg, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelendő, amely megalapozza a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerinti megbízási díjat. [19] Az alperes fellebbezésében kérte a megbízási díj összegének az illetményalap 50%-os mértékére történő mérséklését. Az ítélőtábla ezzel összefüggésben rámutat, hogy a megbízási díj összegszerűsége tekintetében az alperes az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben hozott döntését támadta, azonban elmulasztotta megjelölni az ehhez a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja által megkövetelt eljárási jogszabálysértést; sőt e tekintetben határozott fellebbezési kérelmet sem fogalmazott meg. E mulasztás következtében az ítélőtábla felülbírálati jogköre kizárólag arra terjedhetett ki, hogy az elsőfokú bíróság a díj összegének megállapítása során megsértette-e az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezéseket: a Hszt. 71. §
(5)bekezdését, a 33/
  1. BM rendelet
  2. §
(2)bekezdését, valamint a 31/
  1. BM rendelet
  2. §
(6)bekezdését. A fellebbezés azonban e körben sem volt megalapozott, miután nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályhely megsértését miként és milyen oksági összefüggés mentén támasztják alá. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásának ténye – és
  1. február
  2. napjától kezdődően annak Hszt.
  3. §
(3)bekezdése szerinti nem eseti jellegű jelentős mértéke – önmagában, a törvény erejénél fogva (ex lege) megalapozza a megbízási díjra való jogosultságot, legalább annak törvényben rögzített minimumösszegében. A díj konkrét mértékének meghatározása – a törvényi keretek között – az irányadó ítélkezési gyakorlat (Kf.VII.37.780/2020/5.) szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, amelyet a bíróság csak a mérlegelés jogszerűségének szempontjából vizsgálhat felül. [20] Miután az alperes a megbízási díj összegét nem állapította meg és nem fizette meg a peres eljárást megelőzően, annak mértékéről a bíróság volt jogosult mérlegelési jogkörében dönteni. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 100%-ában meghatározott díjjal a mérlegelés törvényi kereteit nem lépte túl és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem sértette meg, hangsúlyosan vette figyelembe a többletterhelést és a felperes eredeti beosztása szerinti feladatai háttérbe szorulását. Az ítéleti mérlegelés vitatása esetén az alperesnek – a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett – a 31/2015. BM rendelet 35. §
(6)bekezdésével összhangban álló konkrét tényekkel és érvekkel kellett volna alátámasztania, hogy az összegszerűség megállapítása milyen okból jogellenes. E körben ki kellett volna munkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, és melyek azok a figyelmen kívül hagyott körülmények, amelyek más összegszerűségi Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 7 eredményre vezettek volna. Az alperes érvelése téves, amely szerint az ellátott többletfeladatok nem jelentettek tényleges többletterhelést. A többletfeladat-ellátás rendszeres jellege és a körzeti megbízotti alapfeladatok beosztásba nem tartozó egyéb feladatokkal együtt történő változatlan ellátása nem az összegszerűség, hanem a jogalap körében értékelendő. A jogalkotó a megbízási díjat a beosztásba nem tartozó többletfeladat ellátásához, nem pedig a többletteher felmerüléséhez köti; ennek megfelelően a juttatásra az a személy válik jogosulttá, aki a munkakörén kívüli feladatot ellátja. [21] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése értelmében – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [22] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontjára, 3. §
(1)bekezdés a) pontjára és
(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg a felperes által kért összegben. [23] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott 86.576 forint összegű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja, 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó
  1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. március
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. dr. Zakócs Ildikó s.k. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.433/2025/4 8 a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.