← Magyarország

Pf.20537/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A házastársi közös vagyon megosztása során a közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. Méltányosságból az ingatlan tulajdoni hányadának értéke nem csökkenthető. Fővárosi Ítélőtábla A határozat száma: 17.Pf.20.537/2023/

  1. A felperes: felperes (felperes címe1.) A felperes képviselője: Dr. Rohrbeck István ügyvéd (ügyvéd címe1) Az alperes: alperes (alperes címe1.) Az alperes képviselője: Dr. Péterfy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dézsi-Péterfy Ferenc ügyvéd) ügyvéd címe2 A per tárgya: házastársi közös vagyon megosztása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 35.P.21.652/2020/79-II. sorszámú végzéssel kijavított 35.P.21.652/2020/
  2. számú ítélet A fellebbezést benyújtó fél: felperes és alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által teljesítendő értékkiegyenlítést 20.104.275 (húszmillió-száznégyezer-kétszázhetvenöt) forintra, a felperes által az állam javára fizetendő kereseti illetéket 63.000 (hatvanháromezer) forintra, míg az alperes által fizetendőt 837.000 (nyolcszázharminchétezer) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 2 Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 268.315 (kétszázhatvannyolcezer-háromszáztizenöt) forint másodfokú perköltséget. A felperest 303.100 (háromszázháromezer-száz) forint, míg az alperest 26.356 (huszonhatezer-háromszázötvenhat) forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezi a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint a felperes és az alperes 1997 elején élettársi kapcsolatot létesítettek. [2] Az alperes és korábbi házastársa a közös tulajdonukat képező ingatlan címe3 szám alatti lakásingatlant és a hozzá tartozó garázst (továbbiakban: ingatlan címe3 ingatlan) az
  3. november 27-én kelt adásvételi szerződéssel értékesítették összesen 7.700.000 forintért. Az ingatlan vételárából az alperes 4.017.510 forintban részesült, és egyezség alapján különvagyon címén megkapott 812.000 forint készpénzt is. A vételárat a vevők
  4. december 20-ig fizették meg. [3] Az alperes lakhatását ezt követően az édesanyjától használatba kapott ingatlan címe5 szám alatti ingatlanban (továbbiakban: ingatlan címe5 ingatlan) oldotta meg, amelyet annak felújítását követően a felperessel együtt használatba vettek. [4] Az alperes az édesanyjától az
  5. szeptember 23-án kötött adásvételi szerződéssel 2.900.000 forint vételárért megvásárolta a ingatlan címe5 ingatlant. [5] A peres felek a
  6. szeptember 29-én kelt adásvételi szerződéssel – egymás közt egyenlő arányban – 2.500.000 forint vételárért megvásárolták a település2 zártkert helyrajzi szám3ú ingatlant (a továbbiakban: település2i ingatlan). A vételárat részben közösen, részben a felperes édesanyja által nyújtott 900.000 forint kölcsönből fizettek meg, mely kölcsönt később közösen visszafizették. [6] Az alperes a
  7. február 27-én kelt adásvételi szerződéssel 15.800.000 forint vételárért értékesítette a ingatlan címe5 ingatlant oly módon, hogy a vevő
  8. február 27-én 3.200.000 forintot átutalás útján,
  9. március 28-án pénztári készpénz befizetés útján, további 6.800.000 forintot és 800.000 forintot készpénzben fizetett meg. A fennmaradó 5.000.000 forintot pedig újfent készpénzben fizette meg, amelyet az alperes
  10. április 11én fizetett be a bankszámlájára. [7] Az alperes a
  11. április 5-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a település 367653/2 helyrajzi számú, természetben a ingatlan címe. szám alatti lakásingatlant (a továbbiakban: lakásingatlan), amelynek vételára 18.208.400 forint volt. Az ugyan ezen a napon kelt szerződésekkel a felperes megvásárolta a ingatlan címe. szám alatti ingatlanban található T/
  12. jelű tárolót 390.000 forint vételárért, valamint szintén az ingatlanban található P/26 jelű parkolóhelyet (ezek a továbbiakban: pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjoga) 1.100.000 forint vételárért. [8] Az ingatlanok vételárának a fedezetét jelentette az alperes által korábban eladott ingatlan címe5 ingatlan vételára, ezen felül felvettek az banktól 5.250.000 forint kölcsönt. A kölcsön törlesztőrészleteit
  13. februárjáig közösen fizették. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 3 [9] A peres felek
  14. áprilisában közösen megvásárolták a rendszám1 forgalmi rendszámú Suzuki személygépjárművet, amelyet részben közös megtakarításukból, részben kölcsönből fizettek ki. 2004-ben közösen nyertek a lottón, ezért abból végtörlesztették a gépjármű megvásárlásához felvett kölcsönt. [10] Életközösségük
  15. február 1-jén, az alperes elköltözésével megszakadt, házasságukat a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.P.103.459/2005/
  16. számú,
  17. február 9én jogerős ítéletével bontotta fel. [11] Az életközösségük megszakadásakor házastársi közös vagyonukat képezte az alperes birtokában lévő lakásingatlan 13/100 része 10.691.200 forint, valamint a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjoga (1.600.000 forint és 10.000.000 forint) összesen 11.600.000 forint értékben, az ugyancsak az alperes birtokában tartott település2i ingatlan 27.530.000 értékben, továbbá a felperes birtokában lévő rendszám1 forgalmi rendszámú Suzuki személygépkocsi 1.000.000 forint értékben. [12] Közös adósságuk volt az banktól a lakásingatlan megvásárlásakor felvett kölcsön, amelyből az alperes a felek életközösségének megszakadását követően egyedül teljesített 7.703.850 forintot. [13] A felperes a pontosított keresetében a közös vagyon megosztását akként kérte, hogy a lakásingatlan vagyonközösséghez tartozó 1/6 tulajdoni hányadát, és a település2i ingatlant a bíróság az alperes, a Suzuki gépkocsit a felperes tulajdonába adja, és az alperest 21.258.336 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezze. [14] Állítása szerint a közös vagyonukba tartozott a lakásingatlan 1/6 tulajdoni illetősége 13.706.667 forint, a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjoga 11.600.000 forint, a település2i ingatlan 27.530.000 forint, a Suzuki gépkocsi 1.000.000 forint értékben. A lakásingatlan 5/6 tulajdoni illetősége az alperes külön vagyona. Az aktívák összértéke 53.898.667 forint, az egy félre jutó összeg 26.948.336 forint. A közös adósságnak tekintett kölcsön alperes által egyedül törlesztett összege rá eső részének (4.690.000 forint) beszámításával kérte az értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezni az alperest. [15] Az alperes az ellenkérelmében nem ellenezte, hogy bíróság a Suzuki gépkocsit a felperes, a lakásingatlant, a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjogát és a település2i ingatlant az ő tulajdonába adja. [16] Állítása szerint a felek életközössége a házasságkötéssel keletkezett, a lakásingatlant, a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjogát, és a település2i ingatlant a különvagyonából vásárolta. [17] Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek vagyonközösségét akként osztotta meg, hogy az alperes tulajdonába adta az
  18. tételszám alatti, település, belterület helyrajzi számú, természetben a ingatlan címe ajtó szám alatti lakás megjelölésű ingatlant, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdonát képezi; a
  19. tételszám alatti település, belterület helyrajzi szám2ú, természetben a ingatlan címe
  20. alatt felvett P/26 jelű gépkocsibeállót és a
  21. tételszám alatti T/5 szám alatti tárolót, amelyek az ingatlannyilvántartás szerint 3954/200000 hányadban a felperes tulajdonát képezik, továbbá a
  22. tételszám alatti település2 zártkert helyrajzi szám3 alatti kert és gazdasági épület megjelölésű Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 4 ingatlant, amely az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperes és az alperes közös tulajdonát képezi, és a felperes tulajdonába adta az
  23. tételszám alatti rendszám1 forgalmi rendszámú Suzuki személygépkocsit. [18] Kötelezte a bíróság az alperest, hogy 60 nap alatt fizessen meg a felperes részére 19.760.075 forint értékkiegyenlítést. [19] Az értékkiegyenlítés megfizetésének igazolását követően külön végzésben rendelte megkeresni az ingatlan-nyilvántartási hatóságot a tulajdonjog átvezetése érdekében. [20] Ezt meghaladó a keresetet elutasította. [21] Kötelezte a peres feleket, hogy az esedékesség napjáig fizessenek meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – a felperes 31.290 forint, míg az alperes 415.710 forint feljegyzett eljárási illetéket azzal, hogy az illetékfizetési kötelezettség az ítélet jogerőre emelkedését követő
  24. napon válik esedékessé. [22] Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.069.827 forint perköltséget. [23] Elsősorban azt rögzítette, hogy a felek
  25. májusában kötöttek házasságot, ezért vagyoni viszonyaikra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  26. évi IV. törvény (Csjt.) szabályait kellett alkalmazni. [24] Megállapította, hogy a peres felek a házasságkötést megelőzően 1997-től élettársak voltak. [25] Ismertette a Csjt.
  27. §

(1)bekezdését, a 28. §
(1)bekezdését. [26] A ingatlan címe3 ingatlannal kapcsolatosan a csatolt okiratok és az alperes korábbi házastársának a vallomása alapján azt állapította meg, hogy a házastársi közös vagyon megosztásából az alperesnek 4.829.
  1. forint különvagyona keletkezett. [27] A ingatlan címe5 ingatlant érintően a csatolt okiratok és az alperes - nem vitatott állítása alapján azt rögzítette, hogy azt az alperes a különvagyonából 2.900.000 forintért vásárolta, annak felújítására 600.000 forintot költött. [28] Azt az alperesi állítást, hogy a település2i ingatlant 4.400.000 forintért vásárolták – a csatolt adásvételi szerződéssel mint okirati bizonyítékkal szemben – nem találta bizonyítottnak, ezért abból indult ki a közös vagyoni elemek meghatározása során, hogy azt 2.500.000 forintért vásárolták
  2. szeptember 29-én. A peres felek egyezően adták elő, hogy a vásárláshoz a felperes édesanyja 900.000 forint kölcsönt nyújtott, azt azonban az alperes nem bizonyította, hogy a vételár további összege a különvagyona volt. Rámutatott arra is, hogy a különvagyoni igény megítéléséhez nem csak a különvagyoni forrás meglétét, rendelkezésre állását, hanem annak a megtérítésre alapot adó felhasználását is kétséget kizáró módon kell bizonyítani, ami a perben az alperes részéről nem történt meg. Ennek hiányában pedig ez az ingatlan 1/2-1/2 arányban a közös vagyonuk. [29] A ingatlan címe2 ingatlanokkal összefüggésben abból indult ki, hogy a lakásingatlan és a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjogának teljes vételára 19.698.400 forint volt, amelyből 5.250.000 forintot bankkölcsönből fizettek, a fennmaradó 14.448.400 forintra pedig fedezetet nyújtott az alperesnek a ingatlan címe5 ingatlan eladásából származó különvagyona. Az 1.490.000 forintért vásárolt 3954/200000 tulajdonjog ebből következően a peres felek közös vagyona, a 18.208.400 forintért vásárolt lakásingatlan – a 14.448.400 forintos alperesi különvagyoni hozzájárulás miatt – 11/100 részben közös vagyon, 79/100 részben az alperes különvagyona. [30] A házastársi közös vagyon megosztásról a Csjt.
  3. §
(1)és
(2)bekezdés alapján döntött. Az igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményére alapítottan a lakásingatlan Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 5 forgalmi értékét 82.240.000 forintban, a 3954/200000 tulajdonjog értékét összesen 11.660.000 forintban, a település2i ingatlanét 27.530.000 forintban vette figyelembe, a gépkocsi értékét pedig a peres felek egyező előadása alapján 1.000.000 forintban. A peres felek megosztandó házastársi közös vagyona értékét 49.224.000 forintban határozta meg, amelyből egy fél jutója 24.612.000 forint. Arra figyelemmel, hogy a felperesnél 1.000.000 forint értékű vagyon van, az alperes 23.612.000 forint megfizetésére köteles értékkiegyenlítés címén. Ebből azonban le kell vonni az életközösség megszakadása óta az alperes által egyedül megfizetett, a feleket egyetemlegesen terhelő kölcsön felperesre eső hányadát, a 7.703.850 forint 1/2-ét, 3.851.925 forintot, ekként megítélése szerint az alperes 19.760.075 forint értékkiegyenlítés megfizetésére köteles azzal, hogy a természetbeni megosztás fő szabályát és a felek kérelmeit figyelembe véve az ingatlanokat az alperes tulajdonába adta. [31] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 217. §
(2)bekezdése alapján, a méltányosság követelményét figyelembe véve az alperesnek 60 napos teljesítési határidőt határozott meg az értékkiegyenlítés megfizetésére. [32] A perköltségről a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján határozott a felperes 93%-os pernyertességére figyelemmel. [33] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a keresetét felemelve, az alperest elsődlegesen 23.878.275 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kérte kötelezni. Másodlagosan az alperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét 22.096.411, harmadlagosan 21.258.336 forintra kérte felemelni. [34] Az elsődleges kérelmét arra alapította, hogy a lakásingatlan vételárából – 18.208.400 forint –14.448.400 forintot az alperes különvagyonából fizettek meg. Ez valóban a teljes vételár 79%-a, a fennmaradó rész azonban 21% és nem 11%. Az elsőfokú bíróság ezen számítási hibából adódóan 11%-ot figyelembe véve határozta meg a tévesen a közös vagyoni részt 9.064.000 forintban. Téves számítást eredményezett az is, hogy a lakás jelenlegi forgalmi értékét 82.400.000 forintban állapította meg, noha az helyesen 82.240.000 forint. [35] Téves adatot tartalmaz az ítélet a település2i ingatlan esetében is (27.500.000 helyett 27.530.000 a helyes összeg). Erre figyelemmel a lakásingatlan közös vagyonba tartozó részének az értéke helyesen 17.304.000 forint. Ebből adódóan az összes közös vagyon értéke 57.460.400 forint, az egy fél jutója pedig 28.730.00 forint. A birtokában lévő gépkocsi 1.000.000 forintos értékét és az alperes által egyedül fizetett törlesztés rá eső 3.851.925 forintot figyelembe véve jogos követelése 23.878.275 forint. [36] A másodlagos kérelme körében arra hivatkozott, hogy keresetét a
  1. december 28-án előterjesztett keresetpontosítás szerint tartotta fenn a
  2. március 13-án tartott tárgyaláson. Ekkor elfogadta, hogy az alperes összesen 7.703.850 forintot törlesztett közös tartozásukból, ezért az általa igényelt értékkiegyenlítésből, 25.948.336 forintból 3.851.925 levonásával 22.096.411 forint az alperes által megtérítendő összeg. [37] Az elsődleges kérelménél feltárt számítási hiba pedig azt is eredményezi, hogy amennyiben a kereset felemelésére nincs mód, ez esetben is megilleti a pontosított keresete szerint követelt 21.258.336 forint, ami a harmadlagos kérelme. [38] Sérelmezte még az elsőfokú ítélet [51] bekezdésében írt azon ténymegállapítást, hogy a település2i ingatlan vételára 2.500.000 forint volt. Ezzel szemben tényként azt kérte megállapítani, hogy ennek az ingatlannak a tényleges vételára 4.400.000 forint volt. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 6 [39] Az alperes a fellebbezésében ugyancsak az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte oly módon, hogy valamennyi ingatlant az elsőfokú bíróság által megállapítottnál 30%-kal alacsonyabb forgalmi értékben kérte a vagyonleltárba beállítani, és ennek figyelembevételével a lakásingatlan 13/100 felperesi tulajdonjogát 7.483.840 forint értékben, a település2i ingatlan vagyonközösséghez tartozó 450/2500 felperesi tulajdonjogát 2.428.146 értékben kérte a saját tulajdonába adni, valamint az értékkiegyenlítés összegét 2.822.745 forintra kérte leszállítani. Egyebekben a kereset elutasítását kérte. [40] A másodlagos fellebbezési kérelemben 8.974.676 forintra kérte leszállítani az értékkiegyenlítés összegét. Ezt arra az esetre kérte, ha a másodfokú bíróság a 30%-os forgalmi érték korrekciót nem alkalmazza, és valamennyi ingatlan forgalmi értékét az elsőfokú bírósággal egyezően határozza meg. [41] A harmadlagos fellebbezési kérelme az értékkiegyenlítés 13.832.053 forintra történő leszállítására irányult. Ezt abban az esetben kérte, amennyiben a másodfokú bíróság csak a 30%-os forgalmi érték korrekciót fogadja el, egyebekben a közös és a különvagyont az elsőfokú bírósággal egyezően állapítja meg. [42] Az értékkiegyenlítés megfizetésére megszabott teljesítési határidőt 360 napra kérte felemelni. [43] A fellebbezésében már nem tette vitássá, hogy a település2i ingatlan 900/2500 és a lakásingatlan 26/100 tulajdonjoga a házastársi vagyonközösséghez tartozó. Állította, hogy a település2i ingatlant a 900.000 forint kölcsönön felül a különvagyonából származó pénzösszegből vásárolták. A méltányosság körében azt adta elő, hogy ehhez az ingatlanhoz a felperes semmilyen módon nem járult hozzá, azon az állagmegóvó munkálatokon kívül kárelhárítás is történt. [44] Fenntartotta azon állítását is, hogy a pinceszinti ingatlan 3954/20000 tulajdonjogát a különvagyonából vásárolta, melyet igazol az is, hogy ennek megvásárlásához kölcsönt nem lehetett igénybe venni. A kölcsönt a lakás vételárának megfizetésére fordították. [45] A méltányosság alkalmazhatósága körében azzal is érvelt, hogy az életközösség megszakadása óta eltelt idő alatt az ingatlanárak drasztikusan megemelkedtek, a per elhúzódása nem az ő magatartására vezethető vissza. Álláspontja szerint különvagyonára folytatott bizonyítás eredményes volt mind ténybelileg, mind összegszerűségében. [46] A felperes fellebbezése kisebb részben alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. [47] Az elsőfokú ítéletnek a Pp.
  3. §
(4)bekezdése alapján jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért a másodfokú bíróság azt egészében bírálta felül. [48] A másodfokú bíróság az érdemi döntése meghozatalakor a reformatórius jogkörében eljárva az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a releváns tények tekintetében korrigálhatja, ezért az ítélőtábla a tényállást az alábbiakkal egészíti ki, illetve pontosítja. [49] A peres felek az élettársi együttélést követően
  1. március 29-én kötöttek házasságot (Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.P.103.459/2005/
  2. számú ítélet). Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 7 [50] A peres felek a település2i ingatlant a
  3. szeptember 29-én kelt okiratban feltüntetett vételártól eltérően 4.400.000 forintért vásárolták. [51] A lakásingatlan 18.208.400 forint vételárának forrása a peres feleknek a
  4. május 9-én megkötött kölcsönszerződés alapján nyújtott 5.250.000 forint kölcsön és az alperes 12.958.400 forint különvagyona, a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjoga 1.490.000 forint vételárának forrása pedig az alperes különvagyona. [52] Az életközösség megszakadásakor a peres felek vagyonközösségébe tartozó vagyontárgyak: a lakásingatlan 29/100 tulajdonjoga 21.382.400 forint, a település2i ingatlan 27.530.000 forint és a Suzuki gyártmányú gépkocsi 1.000.000 forint értékben. [53] Az így kiegészített és megváltoztatott tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével csak részben értett egyet. [54] Elsősorban azt rögzíti, hogy a Csjt. szabályait a felek házassági életközösségének megszakadása időpontjára –
  5. február
  6. – tekintettel kellett alkalmazni [a Polgári Törvénykönyvről szóló
  7. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló törvény (Ptké.)
  8. §]. [55] Az ítélőtábla a felperesi fellebbezéssel kapcsolatban elsődlegesen az alábbiakat tartja szükségesnek kiemelni. [56] A felperes végleges kereseti kérelmei szerint (
  9. számú beadvány) az alperes tulajdonába kérte adni a lakásingatlan házastársi közös vagyon részét képező 1/6 tulajdonjogát 13.706.666 forint értéken, a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjogát 11.660.000 forint értéken és a település2i ingatlan tulajdonjogát 27.530.000 Ft értéken, míg saját tulajdonába a Suzuki gépkocsit 1.000.000 forint értéken, és elismerve a 4.690.000 forint alperesi megtérítési igényt, 21.258.336 forint értékkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [57] Ehhez képest az értékkiegyenlítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elsődleges fellebbezési kérelmében 23.878.275 forintra, másodlagos fellebbezési kérelmében 22.096.411 forintra felemelte. [58] A Pp.
  10. §
(1)bekezdése szerint azonban a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. A Pp. 146. §
(5)bekezdés a-d) pontja értelmében nem minősül keresetváltoztatásnak, ha a fél a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására újabb tényeket hoz fel, vagy a felhozottakat kiigazítja, az eredetileg követelt dolog helyett, utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követel, a keresetét leszállítja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti, vagy ha megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követel (123. §). Ebből következően a kereseti kérelem összegének felemelése a Pp. 247. §
(1)bekezdésében tiltott keresetváltoztatás, ezért a másodfokú bíróság csak a harmadlagos fellebbezési kérelmet vizsgálhatta. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 8 [59] Arra helyesen mutatott rá a felperes, hogy az elsőfokú ítélet indokolása nem csupán elírásokat tartalmaz, de számítási hibát is, mert a lakásingatlan esetén az elsőfokú ítéletben megállapított 79/100 alperesi különvagyoni tulajdoni hányadából nem 11/100, hanem 21/100 házastársi közös vagyonba tartozó tulajdonjog következik. [60] A felperes a keresetében ennél kisebb, 1/6 (~17/100) tulajdonjogot állított közös vagyonba tartozónak, és kereseti kérelme is ennek az 1/6 tulajdonjognak az alperes tulajdonába adására irányult. Ugyanakkor az alperes a fellebbezésében elismerte, hogy a lakás 26/100 tulajdonjoga a házastársi közös vagyonhoz tartozik, és fellebbezési kérelmében már ennek a megosztását kérte. [61] Az elsőfokú ítélet [7], [8], [9] és [56] bekezdésében megállapított tény, hogy a ingatlan címe2 ingatlanok (lakásingatlan, pinceszinti ingatlan 3954/20000 tulajdonjoga) összesen 19.698.400 forint vételárának forrása az alperes különvagyonát képező ingatlan címe5 ingatlan 15.800.000 forint vételárából 14.448.400 forint és 5.250.000 forint bankkölcsön. A pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjogának vételára 1.490.000 forint, melyet a kölcsönből fizettek, míg a kölcsönből fennmaradó (5.250.000-1.490.000) 3.760.000 forintot a lakás 18.208.400 forint vételárára fordították, és a fennmaradó 14.448.400 forintot az alperes különvagyonából fizették meg. [62] Mindezen tényekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a házassági életközösség ideje alatt szerzett kölcsönből vásárolt 3954/200000 tulajdonjog a Csjt. 27. §
(1)bekezdése alapján a felek házastársi közös vagyona, míg a lakásingatlan vételárának forrására tekintettel a Csjt. 28. §
(1)bekezdés d) pontja alapján a 14.448.400 forint alperesi különvagyoni hozzájárulás ebben az ingatlanban az alperesnek 79/100 tulajdonjogot eredményezett, a fennmaradó 11/100 (helyesen 21/100) a felek házastársi közös vagyona. [63] A felperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ténymegállapítását és az abból levont jogkövetkeztetést nem, csupán a tulajdoni arányok számítása során vétett számítási hibát érintette. Az alperes fellebbezése azonban a ténymegállapítást annyiban érintette, hogy álláspontja szerint az 5.250.000 forint bankkölcsönt a lakás 18.208.400 forint vételárának a megfizetésére használták fel, amiből viszont az következik, hogy a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjoga vételárának forrása kizárólag a különvagyona. [64] A becsatolt okirati bizonyítékok [
  1. április 5-én kelt, a lakás tulajdonjogának átruházására irányuló adásvételi szerződés (35.P.21.652/2020/10/A), a 35.P.20.439/2009/65/A alatt csatolt, az bank Rt. eladónak címzett
  2. május 9-én kelt levele, és a peres felek valamint az bank Rt. között létrejött, a 285/
  3. számú,
  4. május 9-én kelt közokiratba foglalt kölcsönszerződés 1.1., 2.
  5. pontja és 5.
  6. pontjának első bekezdése (35.P.21.652/2020/42.)] alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően azt állapította meg tényként, hogy a felek az 5.250.000 forint bankkölcsönt a lakás vételárának megfizetésére fordították. [65] Az adásvételi szerződés 5.5 pontja szerint ugyanis az 5.690.000 forint hátralékos vételárat a vevő az bank Rt-től igényelt „hitelből” fizeti. Az bank Rt. a
  7. május 9-én kelt levelében arról tájékoztatta az eladót, hogy az alperessel 5.250.000 forint összegű „hitelszerződést” kötöttek a lakásingatlan megvásárlásához. A közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés 1.1 pontja szerint a kölcsön célja a település 367653/2 helyrajzi szám alatti, természetben a ingatlan címe. földszint
  8. szám alatti lakásingatlan vásárlásának finanszírozása, a 2.2 pont szerint a kamattámogatásra a lakáscélú állami támogatásokról szóló Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 9 12/
  9. (I.31.) Kormányrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni, míg az 5.
  10. pont szerint a kölcsön összegét a bank az eladó cég bankszámlájára utalja. [66] Ebből viszont az következik, hogy – a felek által a fellebbezésben sem vitatottan – a két ingatlan megvásárlásához felhasznált 14.448.400 forint alperesi különvagyonból 12.958.400 forintot (18.208.400-5.250.000) fordítottak a lakás vételárának megfizetésére, és a fennmaradó 1.490.000 forintból (14.448.400-12.958.400) teljesítették a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjogának vételárát. [67] Ezekből a tényekből a Csjt.
  11. §
(1)bekezdés d) pontja alapján pedig az következik, hogy a pinceszinti ingatlan 3954/200000 tulajdonjoga és a lakás 71/100 tulajdonjoga az alperes különvagyona, és a Csjt. 27. §
(1)bekezdése alapján a lakás 29/100 tulajdonjoga a felek házastársi közös vagyona. [68] A peres felek egyezően adták elő, hogy a település2i ingatlant a
  1. szeptember 29-én kelt okiratban feltüntetett vételártól eltérően 4.400.000 forintért vásárolták, és azt is, hogy abból 900.000 forintot a felperes édesanyjától kapott kölcsönből teljesítettek, mely kölcsönt utóbb a közös vagyonból visszafizették. Ezt állította a felperes a
  2. március 1-jén tartott tárgyaláson személyes meghallgatása során (35.P.20.439/2008/
  3. számú jegyzőkönyv
  4. oldal), az alperes a
  5. március 1-jén tartott tárgyaláson (35.P.20.439/2008/
  6. számú jegyzőkönyv
  7. oldal), a
  8. január 17-én tartott tárgyaláson személyes meghallgatása során (35.P.20.439/2008/
  9. számú jegyzőkönyv
  10. oldal), és a
  11. sorszámú előkészítő iratában. Ezt adta elő továbbá a felperes a
  12. május 9-én tartott tárgyaláson tett személyes nyilatkozata során (35.P.21.652/2020/
  13. sorszámú jegyzőkönyv) is, amit az alperes nem cáfolt. [69] A Pp.
  14. §
(2)bekezdése alapján a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás [141. §
(2)bekezdése] ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Erre tekintettel bizonyítás nélkül valónak fogadható el az egyezően előadott 4.400.000 forint vételár. [70] Az alperes utóbb, a
  1. november 29-én kelt 35.P.21.652/2020/
  2. számú, jogi képviselő útján benyújtott beadványában már 2.500.000 Ft vételárat állított, de a korábban az eljárás során többször is előadott tényállítása megváltoztatásának okát nem adta. [71] Mindezekre figyelemmel a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság a felek korábbi egyező előadása alapján azt állapította meg., hogy település2i ingatlan vételára 4.400.000 forint volt. [72] Az alperes a 900.000 forint közös vagyoni forráson felüli különvagyoni forrás eredetére konkrét tényállítást csak a 35.P.21.652/2020/
  1. számú beadványában tett, melyek viszont eltértek a 35.P.20.439/2008/
  2. számú tárgyalási jegyzőkönyvben személyesen előadott, és a 35.P.20.439/2008/
  3. számú beadványban előadott tényektől. [73] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján (a 35.P.20.439/2008/
  4. és a 35.P.21.652/2020/
  5. szám alatt csatolt, a ingatlan címe3 ingatlan
  6. november 27-én kelt adásvételi szerződése, az alperes volt házastársával kötött egyezségre vonatkozó tanúvallomás 35.P.21.652/2020/
  7. számú tárgyalási jegyzőkönyv, és a 35.P.20.439/2008/
  8. szám alatt csatolt okirat) pedig csak azt lehet való tényként megállapítani, hogy a település2i ingatlan megvásárlásakor az alperesnek a korábbi házastársi közös vagyon megosztásából volt Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 10 különvagyona, azt azonban nem, hogy ezt az ingatlan vételárának a megfizetésére fordította. A másodfokú bíróság e körben csak utal az elsőfokú bíróság ítéletének [54] bekezdésben kifejtettekre, mellyel teljes egészében egyetért. [74] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a település2i ingatlan a felek 1/2-1/2 arányú házastársi közös vagyona. [75] Az alperes fellebbezésében kért méltányosság gyakorlására nincs mód. A perben alkalmazandó Csjt. rendelkezései alapján kialakult bírói gyakorlat szerint – amit a Polgári Törvénykönyvről szóló
  9. évi V. törvény 4:
  10. §
(1)bekezdése már jogszabályi szintre emelt – a közös vagyonból a házastársat megillető hányadot a vagyonközösség megszűnésekor fennállt állapot és érték szerint kell megállapítani. A vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve, ha az egyik házastárs magatartásának az eredménye (Kúria Pfv.20.935/2021/
  1. [55], BH1997.74 Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.796/1995.). Ebből következően az ingatlanok forgalmi értékében a piaci viszonyok változása miatt bekövetkezett értékemelkedést figyelembe kellett vennie az elsőfokú bíróságnak, és ettől – méltányossági alapon – a másodfokú bíróság sem tekinthetett el. [76] Annak nem volt akadálya, hogy az alperes az egyedül megfizetett közös adósság jelen értéken való megtérítését kérje, de ilyen megtérítési igényt az ellenkérelmében nem érvényesített. [77] Mindezek alapján az életközösség megszűnésekor a peres felek közös vagyona a lakásingatlan 29/100 tulajdonjoga 23.849.600 forint, a település2i ingatlan 27.530.000 forint és a Suzuki gépkocsi 1.000.000 forint értékben. A lakásingatlan esetében azonban az alperesi elismerés szerinti 26/100 arányon a másodfokú bíróság nem terjeszkedhetett túl. Ebből következően a megosztandó közös vagyon értéke 49.912.400 forint (lakásingatlan 26/100 tulajdonjoga 21.382.400 forint, település2i ingatlan 27.530.000 forint, gépjármű 1.000.000 forint), a felek jutója 24.956.200 forint. Az elsőfokú bíróság az alperes tulajdonába adta a lakásingatlant és a település2i ingatlant, melyek értéke összesen 48.912.400 forint, míg a felperes tulajdonába az 1.000.000 forint forgalmi értékű gépjárművet, így a felperes tulajdonában a jutójánál 23.956.200 forinttal kevesebb értékű vagyon van, azonban terhére elszámolandó az alperes 3.851.925 forint megtérítési igénye ekként az alperes 20.104.275 forint értékkiegyenlítés megfizetésére köteles. [78] A teljesítési határidőre vonatkozó alperesi fellebbezés nem alapos. Ennek meghatározása során a bíróságnak mérlegelési tevékenysége során a felek méltányos érdekeinek szem előtt tartásával kell eljárnia. Figyelembe kell venni a felek személyi, családi körülményeit, vagyoni, jövedelmi viszonyait. Fontos, hogy a teljesítési határidő biztosítsa a kötelezett számára a teljesítés lehetőségét, azonban ne vezessen oda, hogy a jogosult hosszú időn át legyen kénytelen arra várakozni. A per megindításának idejére (
  2. október) és az elsőfokú ítélet meghozatalának (
  3. július 14.) időpontjára tekintettel az alperesnek már hosszabb ideje számolnia kellett azzal, hogy több millió forint fizetési kötelezettsége áll fenn a felperes felé. A pinceszinti ingatlanon kívül a perben rendelkezésre álló iratok szerint a társasházban található másik gépkocsibeállónak is tulajdonosa a felperes, amely jelentős vagyoni értéket képvisel. Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II 11 [79] Mindezen körülmények mérlegelése alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által meghatározott – a törvényi általános teljesítési határidőt többszörösen meghaladó – 60 nap teljesítési határidő megváltoztatását nem találta indokoltnak. [80] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét 20.104.275 forint forintra felemelte, egyebekben azt helyben hagyta. [81] Az elsőfokú ítélet megváltoztatása a pernyertesség arányát nem befolyásolta, annak eredményeképpen is 93%-ban a felperes, 7%-ban az alperes tekinthető pernyertesnek. [82] Az elsőfokú bíróság azonban a kereseti illeték összegét tévesen határozta meg. Az a keresetlevél beadásának időpontjában hatályos az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §
(1)bekezdés a) pontja szerint 900.000 forint, figyelemmel a felperes jutója alapján figyelembe veendő pertárgy értékre. A peres felek ennek megfizetésére pervesztességük arányára figyelemmel kötelesek, a felperes 63.000 forintot, az alperes 837.000 forintot. [83] Az alperes a fellebbezési eljárásban a saját fellebbezése tekintetében pervesztes, míg a felperes fellebbezése tekintetében 92%-ban pernyertes, ezért a Pp. 239. § alapján alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperesnek a másodfokú eljárással összefüggésben felmerült, ügyvédi munkadíjból álló perköltségét megfizetni. Ennek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján határozta meg. [84] A felperes fellebbezésében az értékkiegyenlítés összegét elsődlegesen 23.878.275 forintra kérte felemelni, esetében a fellebbezési eljárás pertárgyértéke 4.118.200 forint, az illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illeték összege 329.450 forint. [85] A másodfokú eljárásban a pernyertessége 8%, ezért a fellebbezési illeték 92%ának, azaz 303.100 forintnak, az alperes pedig 26.356 forintnak a megfizetésére köteles. [86] Tájékoztatja a másodfokú bíróság az alperest, hogy az Itv. 78. §
(4)bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedését követő
  1. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/
  2. (XII. 27.) IM rendelet
  3. §
(2)bekezdés e) pontja]. Budapest,
  1. február
  2. Dr. Gyuris Judit s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.537/2023/4/II Dr. Kovaliczky Ágota s.k. előadó bíró 12 Dr. Kollár Zoltán s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.