A határozat elvi tartalma: A Honvéd Vezérkar főnöke jogszerűen dönthetett a felperes rendelkezési állományba helyezéséről, melynek 2 hónapos időtartama számítása tekintetében a Hjt. 15. §
(4)bekezdése az irányadó. ... Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: 1.Kf.700.015/2026/
- felperes (felperes címe) felperes képviselője (eljáró kamarai jogtanácsos: eljáró felperesi képviselő; felperesi képviselő címe) alperes Vármegyei Rendőr-főkapitányság (alperes címe) Az alperes képviselője: alperes képviselője kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Budapest Környéki Törvényszék 13.K.700.496/2025/
- számú ítélete ... Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a megbízási díj fizetéssel érintett időszak kezdő időpontja
- február
- napja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 67.000 (hatvanhétezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 2 Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- február
- napjától
- december
- napjáig (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes helység1 Rendőrkapitányságának állományában teljesített szolgálatot,
- április 28-ig nyomozó,
- május
- napjától vizsgáló beosztásban. Ezen időszak alatt a beosztásához nem tartozóan rendszeresen ellátott nyomozóként vizsgálói, majd vizsgálóként nyomozói feladatokat, amelynek kapcsán megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője a szám1 számú határozatával megalapozatlanság miatt elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli időszakra vonatkozóan az illetményalap 100%-ának megfelelő összegű megbízási díj és annak törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontját, valamint
(5)bekezdését jelölte meg. [3] Az alperes a védiratában a megbízási díj jogalapját és összegét vitatva a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.352.750 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Döntését a Hszt. 2. § 25. pontjára, 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(2)bekezdésére,
(5)-
(6)bekezdéseire, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BM rendelet)
- §-ára, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
- (VI. 16.) BM rendelet
- §
(2)bekezdésére, a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(1)-
(2)bekezdéseire, nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/
- (VI. 8.) Korm. rendelet (a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 3 továbbiakban: Nyer.)
- §-ára és
- §
(1)bekezdésére alapította. Rögzítette, hogy a nyomozói és vizsgálói beosztások különböző feladatokat takarnak; a felperes a perbeli időszakban végig, a büntetőeljárás mindkét szakaszában önállóan, ügyelőadóként járt el, és nem kizárólag csak részcselekményeket, hanem teljes eljárások feladatait végezte. [5] A kialakult joggyakorlatot felhívva megállapította, önmagában az a körülmény, hogy a felperes munkaköri leírásában szerepel a beosztásától eltérő feladatok ellátása, nem értékelhető akként, hogy azokat a felperesnek ellentételezés nélkül kellett végeznie. A munkáltató utasítási joga nem korlátlan, csak olyan feladatot határozhat meg az adott munkakörhöz rendelten, amely annak keretei közé tartozik, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. [6] Rögzítette ítélete indokolásában, hogy a Hszt. 2023. február 1. napjával történt módosítását követően is megállapítható a felperes esetében a jelentős többletmunka, hiszen a teljes perbeli időszakban a munkaideje 2/3 - 1/3 arányában oszlott meg – az aktuális beosztásától függetlenül – a vizsgálati és nyomozati feladatok végzése. Az volt az általános, hogy a kinevezésétől függetlenül az ügyeket végig vitte, tehát mind a nyomozói, mind a vizsgálói feladatokat egy személyben látta el, így többletfeladatot végzett, amelyért a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosult. Kiemelte azt is, hogy az alperes a
- május
- napját követő időszak vonatkozásában felhívás ellenére nem nyilatkozott arról, hogy a felperes által előadottakat vitatja-e, illetve álláspontja alátámasztásául nem csatolt sem okiratot, sem erre az időszakra vonatkozó részletes kimutatást, így a felperes által előadottak a vizsgálói beosztása időtartamára nem vitatott tényként tekintendők. [7] A megbízási díj összegének megállapítása során figyelemmel volt a többletfeladat gyakoriságára és mértékére, illetve arra a körülményre, hogy az külön terheléssel járt a felperes számára, a napi szolgálatai nem voltak előre tervezhetőek, az elvégzendő feladatok között folyamatosan priorizálni kellett. Összességében az illetményalap 100%-ának megfelelő összegű megbízási díj iránti kereseti igényt nem találta eltúlzottnak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az alperes a fellebbezésében – tartalmát tekintve – az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítéletében helytelen következtetéseket vont le, ugyanis a felperes a szolgálati jogviszony létesítésével önként vállalta, hogy a Hszt.
- §
(1)-
(2)bekezdéseiben foglalt előírások rá is vonatkoznak, amelyekre tekintettel a számára jogszerűen előírt és meghatározott feladatokat köteles volt ellátni. A felperes a bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó más tevékenységek végzése mellett nem látott el olyan jellegű többletfeladatot, amely megbízási díj fizetését indokolta volna. A Be. és a Nyer. ugyan szakaszokra osztja a büntetőeljárást, ez azonban nem jelenti a szakaszok közti átfedés lehetőségének kizárását, a gyakorlatban ez az átfedés megnyilvánul pl. a forrónyomos tevékenység során. A rendőrség, mint nyomozó szerv tekintetében a nyomozói és vizsgálati feladatokat nem lehet a gyanúsítás megtörténtéhez kötni, e két feladatnak a felperes által kifejtett elkülönítése a nyomozó szervek Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 4 működőképességét ellehetetlenítené. Nincs olyan jogszabályhely, amely kategorikusan elhatárolná egymástól a nyomozói és vizsgálói feladatköröket, azokat kizárólag a gyakorlat alapján lehet értelmezni. [9] A felperes készenléti rendszerben bűnügyi készenléti, úgynevezett bűnügyi forrónyomos szolgálatot látott el, amelynek teljesítéséért a Hszt. alapján készenléti díjazásban, és amennyiben nem szolgálati időben látja el a feladatát, a túlszolgálat ellentételezéseként – döntésének megfelelően – szabadidőben vagy díjazásban részesült. A készenléti szolgálat alatt valamennyi szükséges és indokolt forrónyomos nyomozási cselekmény elvégzése is feladata, melyet a munkaköri leírása is rögzít. [10] A vizsgálói, majd a nyomozási feladatokat a felperes nem az eredeti szolgálati beosztása melletti többletfeladatként, hanem az adott bűnügyi tevékenységhez és a beosztásához tartozó szolgálati feladatként hajtotta végre; ezen túlmenően nem valósult meg olyan magasabb felelősségi kör sem, amely a megbízási díjra való jogosultságot megalapozhatta volna. A vizsgálói jellegű feladatok, majd a beosztásváltást követően a nyomozati tevékenységek kifejtése nem járt többlettevékenységgel, nem generált többletfeladatokat, így nem adhat alapot megbízási díj megállapítására, figyelemmel a Hszt. 71. §
(5)-
(6)bekezdéseire is. A bűnügyi szolgálati hivatásos beosztások tekintetében lehetőség van a kiemelkedő vagy az átlagtól nagyobb igénybevételt jelentő terhelés elismerésére (pl. teljesítményjuttatás, jutalom, előléptetés stb.) azonban ilyen nem történt, a felperes nem végzett olyan jellegű többletfeladatot, ami ezen jogcímre jogosította volna. [11] Hivatkozott a Hszt. 2023. február 1-jétől hatályos 102. §
(1)bekezdés b) pontjára, miszerint a hivatásos állomány tagja nemcsak a szolgálati beosztásából eredő, hanem – a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül – a szolgálati beosztásához nem tartozó szolgálati feladatait is köteles végrehajtani. A Hszt. 71. §
(3)bekezdése alapján a hivatásos állomány tagja a 71. §
(5)bekezdése szerinti díjazásra akkor jogosult, ha a 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. [12] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében – annak indokaival és jogszabály értelmezésével egyetértve – az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Hszt.
- február 1jei módosításának megítélése körében kialakult ítélkezési gyakorlat szemléltetéseként hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.031/2024/
- számú ítéletére. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [13] A fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 5 [14] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes az elsőfokú ítéleti tényállást nem vitatta, a törvényszék megbízási díj összegszerűségére vonatkozó mérlegelési tevékenységét sem kifogásolta; az elsőfokú ítélet – jogalapra vonatkozó – anyagi jogi álláspontjának felülvizsgálatát kérte a másodfokú bíróságtól. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel az ítélőtábla is egyetértett. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakra mutat rá. [15] Az alperes által vitatott anyagi jogi jogkérdést az képezte, hogy mely feladatok tartoznak a nyomozói, valamint a vizsgálói beosztás körébe; e kérdés tekintetében az elsőfokú bíróság jogszerűen foglalt állást. A 30/2015. BM rendelet 2. melléklete külön beosztásként rendszeresítette a nyomozó, illetve a vizsgáló beosztásokat, tehát a nyomozó hatóság feladatainak ellátására nem egyetlen, hanem több beosztást hozott létre. Ezen beosztásokhoz tartozó munkaköri feladatokat jogszabály vagy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. §
(4)bekezdés c) pontja alapján kiadott normatív utasítás (ORFK utasítás) nem részletezi, arról a jogalkotó a büntetőeljárási szabályokban gondoskodott. Eszerint a Be. 348. §
(2)bekezdése alapján a nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll; a Be. LX. Fejezete rögzíti a felderítés, míg LXI. Fejezete a vizsgálat külön eljárási szabályait; a Be. 31. §
(2)bekezdése értelmében a nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. A Be. 866. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kiadott Nyer. a nyomozásra vonatkozó eljárási szabályok között rendelkezik a nyomozás megindítása, elrendelése (70-
- alcímek), a felderítés (
- alcím) és a vizsgálat (
- alcím) szabályairól. A felderítés és a vizsgálat szakaszai közötti elhatárolást a gyanúsítotti kihallgatás (
- alcím) eljárási cselekménye jelenti; jogszabályi kivételekkel, amennyiben a gyanúsítás közlése (Nyer.
- §
(1)bekezdés) törvényi feltételei megállnak, az ügyészség által irányított vizsgálatot kell lefolytatni (Nyer. 147. §
(3)bekezdés), ennek hiányában a felderítés szabályai szerint folytatódik az eljárás (Nyer. 146. §
(3)bekezdés). [16] A fentiek szerint a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ nem állapítható meg ugyan, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elhatárolhatók. A felperes munkaköri leírásában rögzített nyomozási cselekmények lefolytatása a nyomozói beosztás, míg a vizsgálati cselekmények elvégzése a vizsgálói beosztás részét képezheti. Az elsőfokú bíróság helyesen tulajdonított jelentőséget annak is, hogy a nyomozó hatósági feladatokat ellátó alperesnél a 30/
- BM rendelet
- melléklete elkülöníti a vizsgáló és a nyomozó beosztást, és helyesen állapította meg, hogy a felperes rendszeresen nyomozóként vizsgálói, vizsgálóként pedig nyomozói többletfeladatokat látott el. [17] Önmagában abból, hogy a hivatásos állomány tagja a munkaköri leírása szerint a fellebbezésben hivatkozott készenléti (forrónyomos) szolgálatok ellátására köteles, még nem következik az, hogy az eredeti beosztásához nem tartozó feladatokat a munkaköre részeként lenne köteles ellátni. A másodfokú bíróság nem osztotta az alperes azon Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 6 álláspontját, hogy a vizsgáló és a nyomozó beosztásokhoz ugyanazon, a nyomozó hatóság által elvégzendő büntetőeljárási feladatok tartoznak, legfeljebb hangsúlyeltolódás állapítható meg, mert ezen értelmezés az önálló beosztásokkal kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket kiüresítené. A Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat az alperes álláspontjával szemben nem a munkaidőn felül, túlmunkával ellátott feladatot, hanem az adott beosztáshoz nem tartozó feladatot jelenti, amely – vizsgálói, illetve nyomozati – tevékenységeket a felperes kétségkívül az aktuális beosztásának – nyomozói, illetve vizsgálói – feladatai mellett látta el. [18] Az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kf.VII.45.079/2021/
- számú ítéletében a Kúria kimondta, hogy az alperesnek az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, továbbá az utasítás teljesítése esetén a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Az alperesnél a felperes nyomozói, majd vizsgálói beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztása (munkaköre). A munkáltató egyoldalú utasítási jogával a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a munkaköri leírásban a ténylegesen ellátandó feladatokat. [19] Az alperes a fellebbezésében érvelt azzal is, hogy a felperes a bűnügyi forrónyomos szolgálat teljesítéséért készenléti díjazásban részesült, azonban ezzel kapcsolatban a fellebbezés a másodfokú bíróság által vizsgálható, a jelen ügyre vonatkoztatható jogi okfejtést és jogszabálysértést [Kp.
- §
(1)bekezdés, 100. §
(2)bekezdés b) pont] nem tartalmazott. Az alperes fellebbezésében ugyan hivatkozott a Hszt. 71. §
(5)-
(6)bekezdéseire, azonban ezzel összefüggő indokolást a felperesi igény jogalapjának vitatásán túlmenően ugyancsak nem adott elő. Nem releváns az alperes egyéb elismerésre történő hivatkozása sem a megbízási díjra való jogosultság, illetve annak összegszerűsége tekintetében. Mindezek szerint az elsőfokú bíróság által megvalósított jogszabálysértés a fellebbezésben hivatkozott körben – a Hszt. 13. §
(1)-
(2)bekezdései, valamint 71. §
(1)bekezdése,
(5)-
(6)bekezdései tekintetében – nem állapítható meg. [20] Az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a Hszt.
- február
- napjával bekövetkezett módosítása során a jogalkotó a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti jogcímet megtartotta, és – „A szolgálati viszony tartalma” elnevezésű X. Fejezetben meghatározott rendelkezésektől elkülönítetten, „A szolgálati viszony módosítása” elnevezésű VIII. Fejezetben – továbbra is szabályozni kívánta akként, hogy annak megállapítását az újraszabályozott
(3)bekezdésben a korábbiakhoz képest szigorúbb feltételekhez kötötte. Nem vitás, hogy a hivatásos állomány tagja – a jogalkotó szándéka szerint – a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében az ott megjelölt egyes szolgálati feladatait a rendes szolgálatteljesítési idején belül külön ellentételezés nélkül köteles végrehajtani. E szabály azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben e többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel, és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi, annak ellentételezésére ne lenne jogosult, mert a bíróságnak a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját,
(3)bekezdését és 102. §
(1)bekezdés b) pontját együttesen és egymásra tekintettel kell értelmeznie. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, mivel ezen Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 7 értelmezéssel a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(3)bekezdése kiüresedne. E jogszabályértelmezés tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla ítélkezési gyakorlata egységes (ld. többek között Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.434/2025/5., 3.Kf.700.161/2025/4.); annak az elsőfokú ítélet mindenben megfelel. [21] Mindezekre tekintettel az előfokú bíróság a feltárt tényállás alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes rendszeresen, visszatérően – 2023. február 1. napját követően is, számára jelentős többletmunkát eredményezve, nem eseti jelleggel – a beosztásába nem tartozó többletfeladatokat végzett, amelyek a megbízási díjra való jogosultságát megalapozták. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontját és
(3)bekezdését a tényállással összevetve helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az eredeti szolgálati beosztása mellett az ahhoz nem tartozó – vizsgálói, majd nyomozói – feladatkört látott el rendszeresen, ezért a Hszt. 71. §
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosult. [22] Mivel az alperes a megbízási díj mértékét, a törvényszék összegszerűség körében megvalósított mérlegelési tevékenységét fellebbezésében nem támadta, e körben az ítélőtáblának felülbírálatot nem kellett végeznie. [23] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [24] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdései, 82. §
(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint
(4)bekezdésére figyelemmel a felperes felszámításával egyezően állapította meg. [25] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott összegű (108.220 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [26] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.015/2026/4 8 [27] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- április
- dr. Antal Regina s. k. dr. Józsa Ágnes s. k. dr. Koós Szabolcs s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró