← Magyarország

Mf.31217/2023/8 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltató felelőssége a bekövetkezett balesetért 70%-ban állapítható meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a háztartási kisegítő költség és járadék megállapításánál a piaci viszonyokat, a közlekedési járadéknál az üzemanyagárakat és az inflációt vette figyelembe. A sérelemdíj meghatározásánál a felperes életkorát (51 év), és a kárenyhítés körében tanúsított nem megfelelő magatartását értékelte. A

  1. sz. ítélet a
  2. sz kijavító végzéssel javítva. Bp,
  3. 03.
  4. dr.Vajas Sándor sk. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.217/2023/
  5. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Felperesi jogi képviselő1 (Felperesi jogi képviselő1 Címe1; ügyintéző: dr. Sipos Balázs Tihamér ügyvéd) által képviselt Felperes1 (felperes címe.) felperesnek, a Alperesi jogi képviselő1 (Alperesi jogi képviselő1Címe1.; ügyintéző: dr. Kiss Gábor ügyvéd) által képviselt Alperes
  6. (Alperes1 Címe1.) alperes és az alperes pernyertessége esetén dr. Szabó Andrea Zsuzsanna kamarai jogtanácsos által képviselt Beavatkozó1 (Beavatkozó1 Címe1) beavatkozó ellen, kártérítés tárgyában indított perében a Fővárosi Törvényszék 8.M.70.491/2021/71-I. számú ítélete ellen, a felperes 73., az alperes
  7. számú fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részében megváltoztatja, és a háztartási kisegítő költség és járadék, közlekedési járadék, a sérelemdíj és kamat, az elsőfokú perköltség és az eljárási illeték összegét a következők szerint határozza meg. Kötelezi a másodfokú bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül háztartási kisegítő költsége jogcímén:
  8. január
  9. napjától
  10. június
  11. napjáig 597.333 (ötszázkilencvenhétezerháromszázharminchárom) forintot és ezen összeg után
  12. október 15.napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot,
  13. július 1-től
  14. december
  15. napjáig 1.029.000 (egymillió-huszonkilencezer) forintot és ezen összeg után
  16. július
  17. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot,
  18. január 1-től
  19. június
  20. napjáig 945.000 (kilencszáznegyvenötezer) forintot és ezen összeg után
  21. április 1-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot,
  22. július
  23. napjától előre minden hónap
  24. napjáig havi 31.500 (harmincegyezer-ötszáz) forintot háztartási kisegítő kapcsán felmerülő kisegítő járadékot véghatáridő nélkül. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 2 Az alperes köteles 15 napon belül megfizetni a felperesnek közlekedési járadék címén
  25. január
  26. napjától
  27. június
  28. napjáig 103.200 (százháromezer-kétszáz) forintot, és ezen összeg után
  29. április
  30. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján az érvényes jegybanki alapkamattal megegyező késedelmi kamatot,
  31. július
  32. napjától pedig előre minden hónap
  33. napjáig közlekedési járadék jogcímén havi 17.200 (tizenhétezer-kétszáz) forintot véghatáridő nélkül. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek sérelemdíj jogcímén 3.000.000 (hárommillió) forintot, és ezen összeg után
  34. január 29-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján az érvényes jegybanki alapkamattal megegyező késedelmi kamatot. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 320.844 (háromszázhúszezer-nyolcszáznegyvennégy) + áfa elsőfokú perköltséget. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 17.890 (tizenhétezernyolcszázkilencven) forint + áfa másodfokú perköltséget. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg 385.012 (háromszáznyolcvanötezertizenkét) forint eljárási illetéket, és 46.752 (negyvenhatezer-hétszázötvenkettő) forint fellebbezési illetéket az esedékesség napjáig az állami adó-, és vámhatóság illetékbevételi számlájára. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
  35. napon válik esedékessé. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására, az ott közölt módon fizessen meg 29.314 (huszonkilencezer-háromszáztizennégy) forintot, mint az eljárás során felmerült költséget. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  36. augusztus 18-tól dolgozott az alperesnél műszerész munkakörben, havi jövedelme bruttó 169.000 forint volt. A felperes
  37. január
  38. napján munkabalesetet szenvedett. A feladata a csarnokon belül lévő szociális épület tetején (lapostetőn) az előző nap folyamán bekötött szivattyú vezeték mechanikai sérülés elleni védelmének megoldása volt. Ezen feladat elvégzéséhez sarokcsiszolóra is szüksége volt. A tetőre való feljutáshoz egy alumínium támasztó létrát használt, amely egy több részből álló létra utolsó, legkeskenyebb darabja volt. A felperes úgy indult felfelé a létrán, hogy a sarokcsiszolót (flexet) a jobb kezében fogta. Már majdnem felért, amikor felkönyökölt a tetőre, azonban a létra kicsúszott alóla és négy méter magasságból leesett. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 3 A felperes a baleset következtében a jobb alsó lábszár sípcsont és szárkapocscsont boka felöli végének darabos törését szenvedte el. A munkabalesetnek szemtanúja nem volt. A baleset idején ugyan Alperesi ügyvezető neve1, alperesi ügyvezető és Alkalmazott neve1 a lapostetőn dolgoztak, azonban a balesetet nem látták. A munkabaleseti jegyzőkönyvet Alkalmazott neve2 készítette el a felperes telefonon történt elmondása alapján. A munkabaleseti jegyzőkönyv szerint a felperes nem emlékezett arra, hogy a létrán felfelé menet a kezében kávét vitt-e fel, azonban az esés után egy kávés pohárra esett rá, melyből kifolyt a kávé. A jegyzőkönyv a balesethez vezető okként a szabálytalan munkavégzést jelölte meg. Amennyiben a dolgozó a létrát szabályosan (felül rögzítve, alul elcsúszás ellen biztosítva) használja, a baleset talán nem következett volna be. Hivatal neve1 a
  39. március 23-án kelt Határozat szám1 szám alatti határozatával a balesetet üzemi balesetnek ismerte el figyelemmel arra, hogy azt a felperes a munkavégzési kötelezettsége teljesítése közben szenvedte el. A felperes munkabalesetből eredő keresőképtelensége
  40. augusztus
  41. napján szűnt meg. A munkáltató a felperesi munkaviszonyt
  42. augusztus
  43. napjával szüntette meg. A peres eljárást megelőzően a felek egyeztetést folytattak, melynek keretében a munkáltató a
  44. május
  45. napján kelt nyilatkozatában a balesetért való felelősségét elismerte. Rögzítette azonban, hogy a nyilatkozatot kizárólag a biztosítási kárrendezés céljára adta ki. Kereset [2] A felperes
  46. december
  47. napján terjesztett elő keresetet kártérítés megfizetése iránt. A keresetében háztartási kisegítő költség és járadék, közlekedési költség és járadék, gyógyszerköltség, gyógyászati segédeszköz költsége, keresetpótló járadék, gépjárművásárlás költsége, és sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [3] A jogalap körében hivatkozott arra, hogy a baleset kivizsgálása során nem merült fel olyan körülmény, amely az alperesnek a munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I törvény (Mt.)
  48. §

(2)bekezdésében rögzített mentesülését vagy a 167. §
(2)bekezdésében foglalt felperesi közrehatást alátámasztotta volna, így az alperes a teljes vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére köteles. [4] Ezen felül a baleset bekövetkezésében a felperesi közrehatás nem játszott szerepet. Vitatta ugyanis, hogy a létrahasználatra vonatkozóan részletes munkavédelmi oktatásban részesült, valamint azt is, hogy a szükséges szerszámon kívül a létrán egyebet is a kezében tartott. Ellenkérelem [5] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. A
  1. május
  2. napján kelt, munkáltatói felelősségét elismerő nyilatkozatát visszavonta tekintettel arra, hogy az kizárólag a peren kívüli biztosítási kárrendezési eljárás lefolytatása érdekében került kiadásra. [6] Vitatta, hogy a felperesnek a munka elvégzéséhez létrát kellett használnia, hiszen a baleset reggelén az épületrész mellett közvetlenül elhelyezett ollós személyemelővel a felperes korábban már az épületrész tetejére felment, ott a munkavégzést megkezdte. Az ok, amiért a tetőről távozott és ismételten oda kellett mennie, az volt, hogy a vezetéket elszabta és ennek korrigálására szüksége volt a sarokcsiszolóra. Alperesi hivatkozás szerint a felperes a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 4 tetőt anélkül hagyta el, hogy azt jelezte volna az ott munkát végző felettesének, Alperesi ügyvezető neve1nak, aki a távozását nem is vette észre. [7] Álláspontja szerint a felperesnek a tetőre való visszajutáshoz nem volt feltétlenül szükséges a létrahasználat, hiszen az ollós személyemelő is rendelkezésre állt. Ezen felül a közelben egy stabil falétra és két, több részletből álló alumínium létra közül, az összeszerelt változat is a rendelkezésre állt. A felperesnek felróható, hogy a korábban szétszerelt támasztólétra utolsó darabját használta a feljutáshoz, ez azonban felperes saját döntése volt, amely a balesetben való közrehatás egyik alapvető kulcselemének minősül. Előadta, hogy a felperes részletes munkavédelmi oktatásban részesült. Felperesi felróható magatartásként értékelte, hogy a létrán való felfelé haladás közben a felperes kezében a sarokcsiszolón kívül egy pohár kávé is volt. Azon körülmények, miszerint a baleset bekövetkezésének helyszínén más munkavállaló nem tartózkodott, és a balesetkor a kávé még gőzölgött, egyértelműen arra utaltak, hogy a kávé felpereshez tartozott, amelyet a munkaterületre tilos volt bevinnie. [8] Mindezek alapján – álláspontja szerint – a baleset bekövetkezése kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartásának a következménye, mivel a felperes a felettese tudta nélkül hagyta el a munkaterületet, egy szétszerelt létrán akart a tetőre visszajutni, valamint a kezében szabálytalanul egy sarokcsiszolót és egy kávét is tartott. [9] Az alperesi beavatkozó a keresetet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta, kérte a kereset elutasítását, felperes perköltségben történő marasztalását. Hivatkozása szerint a felperes a balesetet megelőzően munkavédelmi oktatáson igazolhatóan részt vett, melyen többek között a rendeltetésszerű és biztonságos létrahasználat is ismertetésre került. Vitatta, hogy a munkavégzéshez munkaeszközként felperes számára a létra lett kijelölve és más segédeszköz nem állt rendelkezésre. Álláspontja szerint a perbeli balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta. [10] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2019.szeptember
  3. napján kelt, 54.M.3501/2017/
  4. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy a balesettel összefüggésben a munkáltató 70 %-ban, a munkavállaló 30 %-ban felelős. A Fővárosi Ítélőtábla az 1.Mf.31.083/2020/
  5. számú ítéletével a közbenső ítéletet helybenhagyta és az iratokat visszaküldte az elsőfokú bíróságnak az összegszerűség tárgyában. Az elsőfokú bíróság határozata [11] Az elsőfokú bíróság háztartási kisegítő címén
  6. február 1-jétől
  7. december 31-ig tartó időszakra 462.000 forintot, ezen összeg után kamatot,
  8. január 1jétől
  9. december 31-ig tartó időszakra 588.000 forintot, ezen időszak után kamatot,
  10. január 1-jétől
  11. június 31-ig tartó időszakra 735.000 forintot, ezen összeg után kamatot és
  12. július 1-jétől a jövőre nézve, minden hónap
  13. napjáig 24.500 forint háztartási kisegítő kapcsán felmerülő járadék megfizetésére kötelezte az alperest. [12] Közlekedési többletköltség címén
  14. február 1-jétől
  15. június 30-ig tartó időre 134.400 forintot és kamatot,
  16. július 1-jétől
  17. december 31-ig tartó időszakra 441.000 forintot és kamatot,
  18. január 1-jétől december 31-ig tartó időszakra 142.800 forint és kamatot,
  19. január 1-től december 31-ig tartó időszakra 157.200 forintot és kamatot,
  20. január 1-jétől június 30-ig tartó időszakra 84.000 forintot és kamatot, valamint
  21. július 1-jétől a jövőre nézve minden hónap
  22. napjáig 14.000 forint járadékot határozott meg. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 5 [13] Gépjárművásárlás címén 83.160 forintot és kamatot, 16.800 forint és kamat megfizetésére kötelezte az alperest. [14] Gyógyászati segédeszköz címén
  23. július 1-től
  24. június 30-ig terjedő időszakra 590.400 forintot és kamatot, a fenti összeg után
  25. július 1-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot,
  26. július 1-től a jövőre nézve minden hónap
  27. napjáig 8.200 forintot járadék címén határozott meg. [15] Keresetpótló járadék címén
  28. augusztus 23-tól
  29. június 30-ig 7.812.754 forintot és kamatot,
  30. július 1-től a jövőre nézve minden hónap
  31. napjáig 220.897 forintot határozott meg. [16] Kötelezte az alperest, hogy 5.500.000 forint sérelemdíjat fizessen meg a felperesnek. A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Háztartási kisegítő [17] Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményben foglaltak alapulvételével, illetve a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes háztartási kisegítőre szorul, hazabocsátásától kezdve a jövőre nézve is. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a
  32. februártól
  33. december 31-ig terjedő időre 50.000 forint alapulvételével megjelölt havi költséget eltúlzottnak tekintette. Az időlegesen megszakadt élettársi kapcsolatból eredően a felperes
  34. februártól
  35. decemberig élt külön a 20 m2 -es albérletben. A bíróság ezen időszakra 30.000 forintot tudott figyelembe venni, melyhez alapul vette a takarító szolgálat nyújtásának árjegyzékét és mértéktartással, havi 30.000 forintot a közrehatás figyelembevételével, 21.000 forintot látott megállapíthatónak.
  36. februártól
  37. december 31-ig 462.000 forintot határozott meg. [18] Az elsőfokú bíróság
  38. december 31-ig már a 160 m2-es lakással összefüggésben adódó háztartási kisegítő tevékenység kapcsán felmerülő költségeket mértéktartással, 35.000 forint figyelembevételével, a közrehatással havonta 24.500 forintban határozta meg, így
  39. január 1-jétől
  40. december 31-ig 588.000 forint megfizetését határozta meg. Az elsőfokú bíróság
  41. január 1-jét követően 35.000 forintban, a közrehatásra tekintettel 24.500 forintban határozta meg az összeget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a háztartási munkákban a jobb alsó végtagot közepesen igénybe vevő fizikai tevékenységnél az akadályozottság tényére is figyelemmel, nem tartotta elfogadhatónak, hogy minden hónapban olyan volumenű többlettakarítás lenne, amely havonta 45.000 forintos kiadással is társulna. Figyelemmel volt arra is, hogy a heti kisebb takarítási munkák és az egy évben egy-két maximum három alkalommal végzett nagytakarítási munkák költségráfordítása is havi kiegyenlített 35.000 forint, a kármegosztás alapján 24.500 forintos ráfordítással, így
  42. július 1-jétől a jövőre nézve minden hónap 10ig ezt látta megállapíthatónak. Közlekedési többletköltség [19] Az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt
  43. február 1-jétől
  44. június 30-ig terjedő időszakra feltüntetett 12.000 forintot nem tekintette eltúlzottnak. A bíróság
  45. február 1-jétől
  46. június 30-ig terjedő időre 8.400 forint figyelembevételével 134.400 forint megfizetésre kötelezte az alperest. A
  47. július 1-jétől
  48. december 31-ig feltüntetett 15.000 forint 30 %-os közrehatással figyelemmel 10.500 forint, ugyancsak Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 6 elfogadható volt. Ezen időszakra 441.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A 2021es évre feltüntetett 17.000 forint közrehatást követően, 11.900 forintot a bíróság nem látott eltúlzottnak, így 142.800 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes által
  49. évre feltüntetett 18.800 forintot, 13.100 forint közrehatás figyelembevételével nem tekintette eltúlzottnak, így 157.200 forint megfizetésére kötelezte az alperest. [20] Az elsőfokú bíróság
  50. január 1-jétől, a felperes által megjelölt 24.600 forinttal szemben, 20.000 forintot látott megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette az üzemanyagárak emelkedését és a gépkocsi használattal felmerülő járulékos költségeket. A 24.600 forintot 20.000 forintra mérsékelte, mint kiindulópontot és a közrehatás figyelembevételével 14.000 forintban állapította meg a felperes részére a javarészt üzemanyagvásárlással felmerülő összeget is, ezen járadékra jogosult a felperes a jövőre nézve is. A felperes által 24 alkalomra feltüntetett 1.000 forintos költség ugyancsak elfogadható volt, így a 24.000 forint közrehatással 16.800 forint alapulvételével kötelezte az alperest ezen összeg megfizetésére. Gépjárművásárlás [21] A gépjárművásárlás tényét és azzal összefüggésben a felmerült költségeket a felperes a per során igazolta, így az általa megjelölt kereset szerint marasztalta az alperest. Gyógyászati segédeszköz [22] A gyógyászati segédeszköz címén szintén a felperes által megjelölt összegeket elfogadta és ezen összegek megfizetésére kötelezte az alperest. Keresetpótló járadék [23] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetmódosításában elvégzett levezetését egyetlen eltérést leszámítva, amely a jövőre nézve
  51. június 1-jétől nem vette figyelembe, a 30 %-os közrehatást, minden tétel és minden időszak vonatkozásában elfogadta. A felperes igazolta az álláskeresési járadékra való jogosultságát, illetve azon időszakokra vonatkozóan munkaszerződésekkel, amikor munkát végzett, valamint az adóbevallásait is rendelkezésre bocsátotta. A felperesnek a rendkívüli erőmegfeszítéssel elérhető jövedelmei vonatkozásában az adott munkabér kapcsán, a szakértői vélemény által alátámasztottan a jövedelem 80 %ának figyelembevételét ugyancsak elfogadta és a felperes által kidolgozott számszaki levezetését elfogadta. Így
  52. augusztus 23-tól
  53. június 30-ig a lejárt határidők tekintetében 7.591.000 forinthoz további 1 hónapra tekintettel 7.812.754 forint lejárt keresetpótló járadékot határozott meg. Az elsőfokú bíróság az ítélkezése alapjául a felperes levezetésében foglalt összegeket vette alapul, a jövőre nézve 220.897 forint keresetveszteségi járadékot határozott meg. Sérelemdíj [24] Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a felperes teljes munkavégzésre nem képes. A szabadidős tevékenységek korábbi végzésével szemben pedig nagyfokú korlátozottság áll fenn, a baleset következtében korábbi hobbijainak feladására kényszerült. A korábbi maximum 20 %-os össz-egészségkárosodással szemben a felperes 55 %-os összegészségkárosodást szenvedett el 45 %-os egészségi állapot mellett. A felperes a vele történt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 7 balesetet követően munkaviszonyt próbált létesíteni, amely rendkívüli erőmegfeszítéssel járt. A felperes esetében azonban értékelni kellett azt is, hogy kisebb fokú szerepe volt a baleset bekövetkeztében. Ennek a sérelemdíj megállapításánál kisebb részben, de van jelentősége. A felperes egészségi állapotára, testi épsége, egészsége kapcsán elszenvedett sérelmei együttes mérlegelésével, állapota véglegességére és fájdalmasságára az eljárás során ebben a körben bizonyított körülményére tekintettel a bíróság 5.500.000 forintot látott alaposnak a sérelemdíj kapcsán. [25] A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [26] Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezése [27] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a háztartási kisegítői költség és járadék, közlekedési többletjáradék és a sérelemdíj összegének megváltoztatását kérte. [28] A felperes kérte, hogy · háztartási munka kisegítő költség jogcímén – a közrehatásra is figyelemmel –
  54. január
  55. és 2017.június
  56. közötti időszakra 597.333 forintot és ezen összeg után a középidőtől, azaz
  57. október
  58. napjától a kifizetés napjáig járó kamat megfizetésére; · lejárt háztartási munka kisegítő járadék jogcímén – a közrehatásra is figyelemmel – 1.974.000 forintot, és annak
  59. július
  60. napjától járó kamatát; ·
  61. július
  62. napjától előre minden hónap
  63. napjáig havi 31.500 forint háztartási kisegítő munka, kisegítő járadék megfizetésére véghatáridő nélkül; · közlekedési többletjáradék jogcímén
  64. január
  65. napjától
  66. június
  67. napjáig 103.200 forint, ezen összeg után kamat; ·
  68. július
  69. napjától pedig előre, minden hónap
  70. napjáig közlekedési többletjáradék jogcímén havi 17.200 forint járadék megfizetése véghatáridő nélkül; · sérelemdíj jogcímén 6.800.000 forint és annak a baleset napjától, azaz
  71. január
  72. napjától a kifizetés napjáig járó kamat, továbbá · perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Háztartási munka, kisegítő költség, járadék [29] A felperes álláspontja szerint az első fokon eljárt bíróság a rendelkezésre álló tényeket és a bizonyítékokat okszerűtlenül és tévesen értékelte, így helytelen következtetésre jutott a háztartási kisegítő költség és járadék kapcsán, továbbá az ítélet indokolása hiányos és ellentmondó. [30] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a munkahelyi baleset időpontjában egyedül élt, mivel élettársi kapcsolata megszakadt, ezért
  73. februárjától
  74. decemberéig egy 20 m2-es lakásban élt, így valamennyi háztartási munkát egyedül volt kénytelen ellátni. Az igazságügyi szakértő alátámasztotta, hogy a felperes a táppénzes betegállománya időtartamában mindennemű háztartási munka vonatkozásában segítségre szorult. A balesettel összefüggésben a felperes
  75. július
  76. napjáig volt munkaképtelen, ekkor még az albérleti lakásában lakott egyedül. Ebben az időszakban a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 8 háztartási munkák havi szinten 68-80 óra időszükségletet tettek ki. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy havi 60-80 óra a lakás rendbetételével a háztartásban adódó feladatokkal eltelő idő, egy egyedül élő férfiember számára az igényessége fokától függetlenül eltúlzott és életszerűtlen. A felperes álláspontja szerint irreleváns, hogy egy férfi vagy egy nő él egyedül, a nemtől függetlenül a háztartásban felmerülő munkák azonosak. A háztartási munkák végzése nem szűkíthetők le a takarítási feladatok végzésére, hiszen számos egyéb feladat, így pl. bevásárlás, pakolás, mosogatás, mosás, teregetés, vasalás stb. is hozzátartozik a háztartási munkákhoz. [31] Az elsőfokú ítéletben foglaltakat cáfolja a KSH háztartási munka, az önkéntes munka, a láthatatlan munka elemzése, mely szerint egyedül álló férfi a saját háztartása ellátására napi szinten 154 percet fordít. [32] A bírói gyakorlat alapján az összegszerűség vonatkozásában is hivatkozott a gazdasági társaságok díjaira, így pl. a Betegápoló Szolgálat neve1 2016 évi díjai szerint, a takarítás óra díja nettó 2000 forint/óra. [33] Felperesi költség mindennemű háztartási munka, kisegítő jogcímén 2016.január
  77. napjától
  78. június
  79. napjáig továbbra is 50.000 forint, mely a 30 %-os közrehatással figyelemmel havi 35.000 forint, amely összesen 597.333 forint és annak kamata. [34] A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a felperes az élettársi kapcsolat fennállása alatt mind a lakásban, mind a tiszaderzsi ingatlanban felmerülő háztartási munkákban kivette a részét a balesetet megelőzően, rendszeresen napi több órai háztartási munkát végzett, melyek ellátásában korlátozott, a baleset miatt elszenvedett sérülés maradvány- tünetei miatt. A felperes a jobb alsó végtagot igénybe vevő közepesen nehéz és nehéz háztartási munkákat ellátni már nem képes, így havi 44 órában jelölte meg ezen időtartamot. [35] A háztartási kisegítő összegszerűsége körében hivatkozott a precedensképes bírói gyakorlatra, mely szerint a járadék összegének meghatározása során szükséges értékelni az elérhető piaci szolgálatások árát is, így figyelembe kell venni például a Betegápoló Szolgálat neve1 költségekkel csökkentett 75 %-át. A felperes hivatkozott arra, hogy különböző takarító cégek díjait is csatolta, a takarítás óradíja 2021 évben a megelőző évekhez képest duplájára, nettó 5.000-6.000 forintra emelkedett. [36] Az összegszerűség körében a felperes járadékigénye
  80. július
  81. napjától
  82. december 31-ig terjedő időre 44 kiesett óra mellett 295/óradíjnak, a
  83. január
  84. napjától véghatáridő nélkül megjelölt 1.136 forint/óra igénye nem tekinthető eltúlzottnak. Így
  85. július
  86. napjától
  87. december
  88. napjáig 30 %-os közrehatással figyelemmel havi 24.500 forint járadék,
  89. január
  90. napjától pedig véghatáridő nélkül havi 31.500 forint járadék ítélhető meg. [37] Előadta továbbá, hogy az elsőfokú ítélet indokolása hiányos, nem derül ki, hogy a bíróság a
  91. február és
  92. december 31-ig terjedő időszakra indokoltnak tartott havi 30.000 forint összeget milyen óraszám mellett, milyen óradíjjal vette figyelembe. [38] Harmadrészt az ítélet önellentmondó, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság nem fejtette ki, hogy a 2021-ben bekövetkezett drasztikus emelkedést miért nem értékelte az ítéletben. Közlekedési többletjáradék Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 9 [39] Álláspontja szerint tévesen mérlegelt az elsőfokú bíróság akkor, amikor
  93. január
  94. napjától a 24.100 forint összegű (100 %-os térítés esetén) felperesi igényt 20.000 forint összegben határozta meg, a közrehatást is értékelve 14.000 forintban állapította meg. [40] A felperes hivatkozott arra, hogy csatolásra kerültek a NAV által meghatározott üzemanyagárak, amelynek alapján alátámasztott, hogy
  95. évben 480 forint/liter,
  96. évben 631 forint/liter volt az üzemanyag ára. Mindezek alapján tény, hogy a
  97. évi üzemanyagárhoz képest
  98. évben 10,6 %-os áremelkedés,
  99. évben pedig 45 %-os áremelkedés történt. [41] Előadta, hogy a fenntartás költségei nem változtak, az üzemanyagköltségen kívül, a személygépkocsi fenntartásával, javításával, felújításával kapcsolatban felmerülnek egyéb költségek, erre figyelemmel kilométerenként
  100. augusztus
  101. napjától 15 forint általános személygépkocsi normaköltség, mint közlekedési többletköltség számolható el. Mindezek alapján a havi 24.600 forint összegű igény a közrehatást értékelve 17.200 forintban történő meghatározása nem eltúlzott. Sérelemdíj [42] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hiányosan értékelte az eset körülményeit, így a megítélt összeg nem nyújt a felperes egész hátralévő életére kiható kompenzációt. [43] Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt, hogy a felperes műtéti beavatkozáson esett át, felépülése hosszadalmas volt, hónapokon át járókerettel, majd könyökmankó segítségével volt csak járóképes, amely rendkívül kiszolgáltatottá tette. [44] Másrészt figyelmen kívül hagyta az orvosszakértői véleménnyel alátámasztott maradványtüneteket: · a jobb boka mozgásainak jelentős fokú beszűkülése, · a jobb boka erősen duzzadt állapota, · a jobb belboka nyomásérzékenysége, · a jobb alsóvégtag vizsgálati résznél rögzített hegei, a jobb láb haránt,- és hosszboltozatának erőteljes ellapultsága, · a jobb oldali alsó és felső ugróízületben arthrosis, · a jobb alsó végtag, mintegy 1 cm-rel rövidebb volta, · a lábujjhegyre és sarokállási korlátozottság, guggolási nehezítettség, · széles alapú kiegyenlítetlen járás. [45] E körben nem értékelte az elsőfokon eljárt bíróság, hogy a felperes maradványállapota fokozottan érvényesül a mindennapokban, egészen élete végéig, az nagymértékben kiszolgáltatottá teszi, hiszen még a mindennapi tevékenységek elvégzésében is mások segítségére szorul, közlekedésben korlátozottnak tekinthető. [46] Az elsőfokú bíróság nem értékelte azt sem, hogy a perbeli baleset során elszenvedett sérülések, illetve a sérülésekkel okozati összefüggésben kialakult maradványállapot a baleset előtt már meglévő természetes kórokú dongaláb megbetegedésében és a bal alsó végtag állapotában negatív változást eredményezett azzal, hogy a jobb alsó végtag kímélete miatt a perbeli balesetig kevésbé megterhelt bal alsó végtag terhelés növekedése következett be. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 10 [47] Negyedrészt nem vonta az értékelésbe az elsőfokú bíróság azt a tényt, hogy a felperest a sérülés, a hosszadalmas gyógytartam maradványtünetei miatt fellépő hátrányok, korlátozottságok lelkileg is megviselték. [48] A felperes élettársa tanúkénti meghallgatása során nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a felperes nehezen viselte a sérülés következményeit és az abból eredő fizikai teljesítőképesség- csökkenés korlátait, munkavégző képességének végleges elvesztését és az ebből eredő hátrányokat. A felperes sokszor feszült, ideges, rosszul alszik, a baleset időpontjában 51 éves volt, melyet szintén értékelnie kellett volna az elsőfokú bíróságnak. Így sérelemdíj címén 6.800.000 forint és annak a baleset napjától járó kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Alperesi fellebbezés [49] Az alperes az elsőfokú ítéletet a háztartási kisegítő költség (járadék), gépjármű vásárlás, gyógyászati segédeszköz (járadék), közlekedési többletköltség (járadék) és keresetpótló járadék tekintetében elfogadta. Az alperes a sérelemdíj vonatkozásában terjesztett elő fellebbezést, e körben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a sérelemdíj 3.000.000 forintban történő meghatározását. [50] Hangsúlyozta, hogy a balesetért nem kizárólag a munkáltató tartozik felelősséggel, hanem a felperes felróható magatartását és a sértetti közrehatását is figyelembe kellett volna venni hangsúlyozottan. Hivatkozott arra, hogy a felperes a következőket nyilatkozta: „Azért nem rögzítettem, mert nem kaptam rá utasítást. Ha pedig ezt anélkül megcsinálom, akkor hülyének néznek. Tisztában voltam azzal, hogyan kellett volna helyesen rögzíteni a létrát, de felesleges munkát nem végzek, arra utasítást nem kaptam.”. [51] Hivatkozott az alperes továbbá arra, hogy a felperes több éves szakmai tapasztalattal rendelkezik és a saját döntése alapján úgy ment fel a létrán, hogy az egyik kezében egy sarokcsiszolót tartott, a létrát pedig nem rögzítette. A felperes egyértelműen felelőtlen és nem átgondolt cselekedete a balesetben való közrehatásának kulcseleme volt. Amennyiben a felperes rögzítette volna a létrát, akkor a baleset nem következett volna be. [52] Az elsőfokú bíróság a felperes javára kedvezően értékelte, hogy a vele történt balesetet követően igyekezett munkát vállalni. Az alperes álláspontja szerint ezzel szemben egy merőben más kép rajzolódott ki a felperesről. A tanúvallomások és a felperes személyes meghallgatása során kiderült, hogy a felperes többek között a pandémiára hivatkozással évekig meg sem próbált munkát szerezni. A felperes arra vár, hogy feltehetőleg a jelen perben kapott összegből jelentősebb tőkeinjekcióhoz jut, amely szintén arra enged következtetni, hogy nem tett meg mindent az elhelyezkedése kapcsán. A per során több alkalommal kiderült, hogy bejelentés nélkül évekig végzett alkalmi munkát, bevételhez jutva. Erről kifejezetten Tanú1 is tanúskodott. A felperes pedig ő maga adta elő, hogy már teljesen alkalmas volt, de különösebben nem igyekezett vissza munkát végezni (
  102. december 8-i jegyzőkönyv). [53] Az alperes hivatkozott arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság a rendkívüli munkateljesítményt, a rendkívüli erőmegfeszítést a sérelemdíj összegének meghatározásánál értékelje. Ugyanakkor a jelen esetben a felperesnél nem lehet figyelembe venni, hiszen ezt csak akkor lehet, ha ténylegesen volt munkavégzés. A felperes azonnal megszüntette a munkaviszonyát, ahogy az ereje megfeszítésével mozognia kellett vagyonőrként, ezt követően pedig nem végzett munkát a fentiekre kiemeltekre figyelemmel. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 11 [54] Az alperes vitatta, hogy a felperes jelenlegi állapota miatt szűkült volna az élettere, a baráti kapcsolatok fenntartása nehézséget jelentene számára, illetve nem alkalmas táncos mulatságokon, bálokon való részvételre, különös tekintettel azon körülményre, hogy a felperes dongalába miatt korábbiakban sem lehetett alkalmas gyorsabb tempójú táncok egész estés táncolására. Az unokái felnőttek, így már nem életszerű, hogy azok nevelésében a perben előadottak szerinti mértékben vegye ki a részét, illetve életkorából adódóan nem feltételezhető, hogy hosszú túrákra menne, vagy fát vágna. [55] Hivatkozott arra, hogy a jogalap tekintetében a közbenső ítélet
  103. szeptember
  104. napján, a helybenhagyó ítélet
  105. október
  106. napján született. Előadta, hogy a per elhúzódása, a két évvel korábbi érdemi határozat a világban, illetve a gazdaságban zajló események inflációt emelő hatása, az értékviszonyok, mely az alperestől függetlenek, a per elhúzódása sem az alperes hibája, ebben a felperesnek jelentős szerepe van. [56] Hivatkozott az alperes a BDT2022.
  107. számú eseti döntésre, mely szerint a nemvagyoni kárpótlás összegét úgy kell meghatározni, hogy az – az eset összes egyedi körülményét figyelembevéve és mérlegelve – alkalmas legyen arra, hogy a pénzzel nem mérhető hátrányokat más nemű pénzbeli előnyök nyújtásával hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza. A bírói becslés korlátja józan mértéktartás, a hasonló tényállású ügyekben azonos időszakban történt káresetek kapcsán megítélt nemvagyoni kárpótlási összegek, a károsultak közötti indokolatlan különbségtétel elkerülése. [57] Az alperes meggyőződése, hogy a sérelemdíj összege meglehetősen eltúlzott, az elsőfokú bíróság összegszerűséget nem a józan mértéktartást figyelembevéve állapította meg, álláspontja szerint a felperes 3.000.000 forint sérelemdíjra jogosult. Fellebbezési ellenkérelem [58] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem érintett részének helybenhagyását és az alperes kötelezését a másodfokú eljárás költségeinek megfizetésére. [59] Előadta, hogy téves azon alperesi álláspont, amely szerint az elsőfokon eljárt bíróság a „sértetti” közrehatás mértékét nem kellő mértékben vette figyelembe a sérelemdíj körében. Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegének meghatározásakor szem előtt tartotta, hogy a felperesnek kisebb fokú szerepe volt a baleset bekövetkezésében. Ennek a sérelemdíj megállapításánál kisebb részben, de jelentősége volt. Károsulti közrehatás az egyik olyan tény, amelyet figyelembe kell venni, de csupán a mérlegelés egyik szempontja (BH.2014.2.66.). [60] Előadta, hogy irreleváns a jelen eljárásban az, hogy a felperes 2009-
  108. években vagy ezt követően az alperesnél történt foglalkoztatásának időpontjáig hol dolgozott és milyen munkakörben. [61] Harmadrészt a perbeli baleset során elszenvedett sérülésekkel, illetve az azokkal kapcsolatban kialakult maradványállapottal összefüggésben mintegy 30 %-os munkaképesség-csökkenés alakult ki, amely 25 %-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodásnak feleltethető meg. [62] Negyedrészt hivatkozott arra, hogy a Budapest Fővárosi Kormányhivatala III. Kerületi Hivatala Rehabilitációs Szakértői Osztály
  109. augusztus
  110. napján kelt I. fokú orvosi véleménye a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét 45 %-ban határozta meg. A komplex minősítést végző szakértői bizottság megállapítása szerint a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 12 felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt. [63] Mindezek alapján a perbeli szakértő véleményével, továbbá közokiratokkal alátámasztott, hogy a perbeli balesetet megelőzően a felperes munkaképes volt, a vele született dongaláb betegsége nem eredményezett olyan mértékű munkaképesség-csökkenést, amely miatt munkavégzésre alkalmatlanná vált, azonban a baleset az állapotára rosszabbító hatással volt, munkaképességének nagyrészét elvesztette és oly mértékben csökkent, hogy a továbbiakban foglalkoztathatósága nem javasolt. [64] A többleterőfeszítés mértéke természettudományos módszerekkel pontosan nem mérhető, az mintegy 20 %-ra tehető a portás, rendész, valamint a vagyonőr munkaköreivel összefüggéseiben. A recepciós munkakörével kapcsolatban ezen többleterőfeszítés mértéke 15 %-nak véleményezhető. [65] Előadta, hogy az alperesi álláspont a bírói gyakorlattal is ellentétes. E körben hivatkozott a BH2021.5.143., BDT2015.3317., Kúria Pfv.21.713/2018/
  111. számú határozataira. Előadta továbbá, hogy a perben az igazságügyi szakértő is úgy nyilatkozott, hogy a felperes perbeli baleseti eredetű maradványállapota a társadalmi életét, a szórakozását (pl. tánc) és kikapcsolódását (pl. túrázás) közepes fokban, a jobb alsó végtagot fokozottabban megterhelő tevékenységek esetében súlyosan korlátozza. [66] Álláspontja szerint téves és iratellenes az alperesi előadás a per elhúzódására vonatkozóan. [67] Előadta, hogy téves és a bírói gyakorlattal ellentétes az alperes álláspontja a tekintetben is, hogy a sérelemdíj mértéke eltúlzott. Teljességgel figyelmen kívül hagyta az alperes, hogy a bíróság az ítélethozatalkori értékviszonyokra figyelemmel állapította meg a sérelemdíj összegét, ennek megfelelően késedelmi kamat fizetésére kötelezést mellőzte. Hivatkozott továbbá a Kúria Mfv.10.030/2023/
  112. számú precedens értékű határozatára. [68] Továbbra is kérte az alperes kötelezését 6.800.000 forint sérelemdíj és annak a baleset napjától, azaz
  113. január
  114. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetését. A másodfokú bíróság döntése és jogi indokai [69] A felperes és az alperes fellebbezése részben megalapozott volt. [70] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan feltárta, azonban a döntésével és a jogi indokolásával teljeskörűen nem értett egyet, a háztartási kisegítő költség és járadék, közlekedési költség és járadék és a sérelemdíj vonatkozásában, ezért az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló
  115. évi III. törvény (rPp.) 253.§
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. Háztartási kisegítő költség és járadék [71] A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166.§
(1)bekezdése kimondja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. [72] A munkáltató egészségkárosodásáért fennálló kártérítési felelőssége összegszerűségének egyes kérdéseiről szóló 3/
  1. (IX.17.) KMK vélemény
  2. pontja értelmében a házastárs, más hozzátartozó által ellenérték nélkül végzett munka nem Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 13 szolgálhat a kárért felelős munkáltató javára. Önmagában a szívességből megvalósuló hozzátartozói, rokoni segítség nem eredményezheti a károkozó mentesülését. Az ily módon végzett munka bizonyított értékét meg kell téríteni, a hozzátartozók nem kötelesek ellenérték nélkül végzett munkára, a károkozó kártérítési kötelezettségének mérséklése céljából. [73] A felperes a fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra a már kialakult általánosan iránymutató gyakorlatra, mely szerint az ápolási, gondozási költséget elsődlegesen nem annak szakmai tartalma, hanem az ápolási, gondozási munka elvégzésének ténye alapozza meg. A betegápolási szolgáltatást nyújtó gazdasági társaság árlistája a döntés összegszerű meghatározásánál alapul szolgálhat, az így kapott költségeket 75 %-ban szükséges elszámolni (LBPfv.III.20.356/2007/4, Kúria Pfv.III.20.765/2017/7.). [74] A jelen esetben a felperes a Betegápoló Szolgáltató neve1 és más piaci szolgálatók díjszabását is csatolta. A másodfokú bíróság egyetértett a felperesi állásponttal, mely szerint irreleváns, hogy egy férfi vagy egy nő egyedül él, a háztartásban felmerülő munkák azonosak. Továbbá a háztartási munkák végzése nem szűkíthető le a takarítási feladatok elvégzésére, hiszen azon kívül még egyéb feladat is felmerül, így pl. vasalás, teregetés, mosogatás, mosás, bevásárlás, pakolás. A másodfokú bíróság egyetértett a felperesi állásponttal, miszerint amikor egyedül élt, az általa ellátott mindennemű háztartási munkák havi 68-80 óra időszükségletet tettek ki. [75] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által megjelölt háztartási kisegítő költség nem volt eltúlzott. E körben hivatkozik a másodfokú bíróság a Kúria Pfv.20.765/2017/
  3. számú precedens értékű határozatára, ahol is a Kúria a háztartási kisegítés címén külön-külön havi 50.000 forint járadékot határozott meg
  4. január 1-től
  5. március 31-ig. A Kúria a Pfv.21.922/2014/
  6. számú precedensképes határozatában is rögzítette, hogy nemcsak az a megtérítésre szoruló kár, amelyet az indokolt pótlásra ténylegesen kifizettek, az ingyenes munkavégzéssel a károsultat segítő a károkozó terhét nem vállalja át. [76] A felperes bizonyította, hogy a balesetet megelőzően is végzett háztartási munkát, amikor külön élt az élettársától az albérleti lakásban, szintén havi szinten 68-80 óra háztartási munka merült fel. Az igazságügyi szakértői vélemény is alátámasztotta, hogy a felperes a balesetet követően, a sérülései miatt hosszú ideig egyáltalán nem tudta ellátni a háztartásban felmerülő feladatokat, még önmaga ellátásra sem volt képes. A háztartási munkák ellátására pedig a továbbiakban sem képes teljeskörűen. Az EBD2013.M.
  7. határozatban foglaltak szerint a háztartási kisegítő munkát a hozzátartozó díjazás nélkül a családi kapcsolat miatt végzik, de ez nem értékelhető a károkozó javára, mivel a tevékenységet nem rá tekintettel, hanem a sérültre és erkölcsi kötelékre figyelemmel vállalják. [77] A járadék összegének meghatározása során szükséges értékelni az elérhető piaci szolgáltatások árát is. A Betegápoló Szolgálat neve1 szerint a takarítás
  8. február 15-től érvényes árai szerint 2.000 forint/óra, gyógytorna 5.000 forint/alkalom, betegszállítás 7.000 forint irányonként. A felperes csatolta a különböző takarító cégek díjait, melyek igazolják, hogy
  9. évben a takarítás alapcsomag 18.000 – 35.000 forint összeg/30m2/alkalom,
  10. évben a takarítási alapcsomag 20.000 – 35.000 forint összeg/30 m2/alkalom, lakástakarítás óradíja
  11. évben nettó 2.200 – 3500 forint, a bevásárlás óradíja nettó 2.000 forint, a takarítás óradíja
  12. évben a megelőző évekhez képest duplájára nettó 5.000 – 6.000 forint összegre emelkedett. [78] A fentiekre figyelemmel megalapozott a felperes fellebbezése, a háztartási kisegítő költség címén, így
  13. január 29-től
  14. július 30-i időre havi 35.000 forint, azaz 597.333 forint, továbbá
  15. július 1-jétől
  16. december 31-i időre havi 24.000 forint, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 14 összességében 1.029.000 forint,
  17. január 1-jétől
  18. január
  19. időre havi 31.500 forint, azaz 945.000 forint megfizetésére irányuló kérelme nem eltúlzott. [79] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes fellebbezése megalapozott
  20. július
  21. napjától előre minden hónap
  22. napjáig havi 31.500 forint háztartási munka kisegítő járadék megfizetésére irányuló kereseti kérelme is. [80] A perben meghallgatott tanúk egybehangzóan nyilatkoztak a felperes állapotára, továbbá arra, hogy a háztartási munkákat már nem tudja ellátni, mint ahogyan a balesetet megelőzően tette. A felperes mind a lakásban, mind a tiszaderzsi ingatlanban felmerülő háztartási munkákban kivette a részét, napi több órás háztartási munkát végzett. [81] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az alperest a felperes fellebbezési kérelmének megfelelően kötelezte lejárt a háztartási munka költség és a háztartási járadék jövőben történő megfizetésére. Közlekedési többletköltség, közlekedési többletjáradék [82] Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes perbeli balesettel okozati összefüggésben kialakult maradványállapota miatt, a tömegközlekedési eszközök biztonságos igénybevételében megnehezült, a közlekedési viszonyok (amikor ülőhely nem biztosítható a számára) jelenleg és a jövőben is akadályozottnak tekinthető, figyelemmel arra, hogy a jobb alsó végtag korábban rögzített maradványállapota miatt, a tömegközlekedési eszközön való biztonságos állásában, az arra való fel-, és leszállásában akadályozottnak tekinthető. A felperes a maradványállapotára tekintettel hosszabb utat gyalogosan megtenni, pihenés, megállás nélkül nem képes. A maradványállapota miatt a gyaloglásban, lépcső használatában, a tömegközlekedési járművekre történő fel-, és leszállás kivitelezésében akadályozottnak tekinthető. Az elszenvedett sérülésekkel és az azokkal összefüggésben kialakult maradványtünetei a felperes számára indokolttá teszik orvosszakmai szempontból a személygépjárművel történő közlekedést. [83] A felperes fellebbezése megalapozott, mely szerint az elsőfokú bíróság tévesen mérlegelte a közlekedési költséget és járadékot. Helytállóan hivatkozott az általa becsatolt NAV által meghatározott üzemanyagárakra, melyek alapján
  23. évben 480 forint/liter (ársapka üzemanyagár),
  24. évben 631 forint/liter átlagárral emelkedett. Tény, hogy a
  25. évi üzemanyagárhoz képest 2022-ben 10,6 %-os áremelkedés, majd
  26. évben 45 %-os áremelkedés történt. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a gépkocsi üzemanyagköltségén felül a felperesnek kell viselnie a gépjármű fenntartásával, javításával és felújításával kapcsolatos egyéb költségeket, mely körében elfogadta a felperes által rögzített
  27. augusztus
  28. napjától 15 forint általános személygépkocsi normaköltséget. [84] A felperes nyilatkozata szerint egy évben kb. 6000–8000 km-t tesz meg. Az évi futásteljesítmény (átlag 7000 km), a NAV által közzétett fogyasztási norma (8,6 liter/100 km), az üzemanyagárak, valamint a gépjármű fenntartási költségre alkalmazható 15 forint/km alapján megállapítható, hogy ·
  29. évben a fenntartás költségeire elszámolható összeg 7.000 forint X 15 (105.000 forint), ·
  30. évben 631 forint átlagárral az üzemanyag költsége 379.862 forint, így éves szinten mindösszesen 484.862 forint, azaz havi 40.405 forint. [85] Mindezekre tekintettel a felperesi közrehatást is értékelve a 17.200 forint járadékigény nem eltúlzott. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 15 [86] A 3/
  31. (IX.17.) KMK vélemény
  32. pontja szerint az indokolt közlekedési költséget, ideértve a gépjármű beszerzésének költségét a kárért felelős munkáltató köteles megtéríteni. A károsult a megmaradt munkaerejének hasznosítása, a kár enyhítése, más esetben a mindennapi szükségleteinek kielégítése, a család és szociális kapcsolatainak fenntartása vagy egyéb indokolt, méltányolható okból kényszerülhet arra, hogy időlegesen vagy határozatlan időre közlekedési költség iránt igényt érvényesítsen. Ilyen lehet pl. a felgyógyulásáig az orvosi kezeléseken való részvétel, vagy a számára megfelelő gépkocsi használata miatt felmerült kiadás. A közlekedési költséghez tartozik a jármű fenntartásával kapcsolatos indokolt költség is, amelyből a közforgalmi közlekedési eszköz igénybevételével felmerülő vélelmezett költséget általában nem lehet levonásba helyezni. A Kúria BH2023.
  33. számú eseti döntésében a szakértői vélemény alapján elfogadta, hogy
  34. május 11-től
  35. december 31-ig kórház ellátásokra, kontrollvizsgálatokra és egyéb ügyintézésekre, utazáshoz kisérő igénybevétele volt indokolt, erre az időszakra 175.500 forint költséget állapított meg. A
  36. május 12-től
  37. december 31-ig terjedő időre 204.231 forint, a
  38. január 1-től
  39. március 31-ig tartó időszakra 933.153 forint, míg
  40. április 1-től havi 23.700 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Rögzítette, hogy a felperes a szakértői véleménnyel alátámasztottan a tömegközlekedésben a baleset miatt véghatáridő nélkül korlátozottá vált, kizárólag automataváltós gépjárművet vezethet. A Kúria az indokolásában kifejtette, hogy a közlekedési többletköltség megtérítése iránti járadékkövetelés ténybeli alapja a felperes közlekedési szokásainak a balesetből eredő egészségkárosodás miatti megváltoztatása volt. Ezt a felperes tanúvallomásokkal, igazságügyi szakértői véleménnyel és okiratokkal bizonyította. A költség, vagyis az említett okból megnövekedett üzemanyagfogyasztás szükségességének vizsgálatakor kiemelt jelentősége volt annak, hogy a felperes a tömegközlekedésben véghatáridő nélkül korlátozottá vált. A Kúria Pfv.21.832/2016/
  41. számú precedensképes határozatában kimondta, hogy részletes bizonyítás nélkül is a felperes egészségi állapotának az ismeretében ténybeli következtetés vonható le arra nézve, hogy az egészségkárosodását követően lényegesen megnövekedett a gépjárművel való közlekedési szükséglete a baleset előtti állapotához képest. Ennek tényét a tanúvallomások is alátámasztották. Így a Kúria az elsőfokú ítéletben meghatározott 20.000 forint /hóban fogadta el a közlekedési többletköltség összegét. [87] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fent idézett bírósági határozatok tényállása hasonló a jelen ügy tényállásához, ennek következtében a felperes által kért 17.500 forint közlekedési költségjáradék megalapozott. Sérelemdíj [88] A sérelemdíj a pénzben ki nem fejezhető károk ellentételezésére szolgál, amelyet a bíróság a jogsértés súlya, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatása a károsodás súlyára, tartósságára figyelemmel mérlegeléssel állapít meg. A 34/
  42. (VI.1.) AB határozat értelmében a pénzbeli kártérítésnek a nemvagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért nagyjából egyenértékű, másnemű előnyt nyújt. A sérelemdíj funkciója adott esetben kettős, kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsérelem tekintetében és emellett magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzésének céljával. A sérelemdíj alkalmazásához szükséges a személyiséget ért nemvagyoni sérelem, amely testi vagy lelki változásokban, illetve a személyiséget körülvevő, társadalmi természeti környezetnek, a személyiségre hátrányos megváltoztatásában manifesztálódhat (PJD2017.3.). Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 16 [89] Ennek megfelelően jelen esetben kizárólag a kompenzációs cél szem előtt tartásával határozható meg a felperes javára megítélhető sérelemdíj mértéke, azaz a bíróságnak alapvetően azt kellett vizsgálnia, mekkora az az összeg, amely alkalmas arra, hogy hozzávetőlegesen ellentételezze azt a nemvagyoni hátrányt, amelyet a felperes a jogsértés következtében elszenvedett. A sérelemdíj az emberi személyiség értékminősége változásainak kompenzálása, amely akkor állapítható meg, hogyha a személyiségre jellemző helyzet a korábbiakhoz képest hátrányosan változik meg (Mfv.II.10.237/2019/4.). [90] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes esetében értékelni kellett, miszerint a baleset elszenvedésekor 51 éves volt, azonban a munkaképességét nem veszítette el teljesen. A szakértői vélemény szerint a felperes össz-egészségkárosodása 25 %-os, a munkaképesség-csökkenése 30 %-os. [91] Az orvosszakértő a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alapján nem tudott egyértelmű szakvéleményt adni arra, hogy a jobb láb sérülése folytán, teljes mértéken alkalmas volt-e a munkavégzésre. A rendelkezésre álló dokumentációk között nem szerepel olyan lelet vagy vélemény, amely arra utalna, hogy a felperes a perbeli balesetet megelőzően ne lett volna alkalmas a munkavégzésre a táppénzes betegállományát megelőzően. A perbeli balesetet megelőzően a felperes dongaláb megbetegedése és a jobb lábát érintő sérülése a balesetet megelőzően lehetővé tette a számára a nehéz fizikai munkának tekinthető kerti munkákat, pl. nagyobb területet érintő fűnyírást, favágást. Egyértelmű szakértői válasz azonban a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alapján nem adható. Fűnyírással kapcsolatban megjegyezte, hogy a munkavégzés nehézségi foka függ a terület nagyságától, annak jellegétől, a fűnyírás módjától, a gépi fűnyírásra használt fűnyíró tulajdonságaitól. A favágás, mint fizikai munka nehézségi foka szintén sok tényezőtől függ, így pl. attól, hogy mit nevezünk favágásnak (gallyazás, az ágak levágása, a fa törzsének elvágása, a gyökér kiszedése), azt milyen eszközzel végezzük (metszőolló, kézi fűrész, elektromos fűrész, benzinmotoros fűrész stb.), földről történő favágás vagy létráról, stb. Ezek mind befolyásolják az adott munkavégzés nehézségi fokát, mely lehet közepesen nehéz, nehéz, illetve kifejezetten nehéz is. [92] A felperes korábban megszületett szakképesítései, illetve a később megszerzett háztartási kisgépszerelő szakképesítés kapcsán, az adott szakképesítést igénylő munkakör ellátására nem volt alkalmatlan, hanem azokat az egészségügyi állapotára tekintettel többleterőkifejtés révén tudta, illetve tudná ellátni azzal, hogy az adott szakképesítések körében bizonyos tevékenységeket nem, vagy csak jelentős korlátozottsággal tudna végezni. [93] A felperes esetében értékelni kellett, hogy a szabadidős tevékenységét nem tudja korábbiakkal megegyezően gyakorolni. A szakértői vélemény szerint a felperes a páros táncok közül csak a lassú mozgást igénylő „lépegetős” táncok végzésére alkalmas. A felperes perbeli baleseti eredetű maradványállapota a társadalmi életét, a szórakozását és kikapcsolódását (pl. túrázás) közepes fokban, egyes jobb alsó végtagot fokozottabban megterhelő tevékenységek esetében súlyos fokban korlátozza. A felperes baleseti eredetű maradványállapota a jobb alsó végtagot igénybe vevő sportok művelésében akadályozza, illetve kizárja, így pl. a felperest a jobb alsó végtag maradványállapota a labdarúgásra alkalmatlanná teszi. [94] Ugyanakkor az alperes fellebbezése megalapozott annak vonatkozásában, hogy a sértett kárenyhítési magatartását, illetve a sértetti közrehatást az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. A felperes előadta, hogy
  43. decemberéig volt nyilvántartva álláskeresőként, jelenleg munkanélküli, az élettársának segít be, aki otthon végez munkát. A felperes
  44. április 16-től megszűnő munkaviszonya után álláskereső volt, illetve dolgozott, alkalmi munkákat végzett. Ezt követően
  45. augusztustól
  46. augusztusáig csak elvétve végzett munkát, illetve olyan egyéb foglalkoztatásra került sor, ami be nem jelentett foglalkoztatás Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 17 volt. A felperes kifejezetten a következőket adta elő: „De azt mondhatom, hogy az egy év betegállomány végére én már teljesen alkalmas voltam a munkára, viszont tudtam, hogy egy un. kilépő listán vagyok, ezért én különösebben nem igyekeztem vissza munkát végezni.” (
  47. december 8-i jegyzőkönyv
  48. oldal). A felperes azt is előadta, hogy a pandémiát követően egyáltalán nem is kívánt elhelyezkedni. [95] A tanúvallomások és a felperes személyes meghallgatása során értékelni kellett azt a körülményt, hogy a felperes évekig meg sem próbált munkát keresni, így a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A BDT2002.
  49. számú eseti döntés szerint a nemvagyoni kárpótlás összegét úgy kell meghatározni, hogy az „az eset összes körülményét figyelembevéve és mérlegelve – alkalmas legyen arra, hogy a pénzzel nem mérhető hátrányokat más nemű pénzbeli előnyök nyújtásával hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza. A bírói becslés korlátja a józan mértéktartás, a hasonló tényállású ügyekben, azonos időszakban történt keresetek kapcsán megítélt nemvagyoni kárpótlási összegek a károsultak közötti indokolatlan különbségtétel elkerülése. [96] A felperes a balesetet
  50. január 29-én szenvedte el,
  51. augusztus
  52. napján a munkabalesetből eredő keresőképtelensége megszűnt. A másodfokú bíróság figyelembe vette a következő hasonló precedensértékű határozatokat. A Kúria Pfv.21.153/2019/
  53. számú határozatában a felperes
  54. január 5-én szenvedett el balesetet, a sérelemdíj összegét a bíróság 1.500.000 forintban állapította meg. A Kúria Mfv.10.311/2019/
  55. számú határozata szerint a felperesnek a
  56. november 4-i munkavégzése során elszenvedett balesete miatt 24 %-os baleseti egészségkárosodása következett be, a károkozáskor 50 éves volt. A sérelemdíj mértékét 2.500.000 forintban határozta meg a Kúria. A Kúria Pfv.20.691/2020/
  57. számú határozatával a sérelemdíj összegét 1.500.000 forintban határozta meg, mely során jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes 49 éves korában szenvedett balesetet. [97] A másodfokú bíróság értékelte a felperes életkorát, a baleset bekövetkeztekor 51 éves volt, azaz már nem volt fiatal. Az irányadó bírósági gyakorlat szerint a fiatal életkorban bekövetkezett baleset esetén jogosult magasabb összegű sérelemdíjra a munkavállaló. (BH2009.123.,EBH2002.789.,EBH2003.974.) [98] A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a felperes által hivatkozott, a Kúria Mfv.10.030/2023/
  58. számú határozatának elvi tartalma kimondja, hogy a más összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntéseket nem lehet automatikusan alapul venni a sérelemdíj mértéke megállapításakor, az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányos különbség alapot adhat az eltérő mértékű sérelemdíj megállapítására. A kúriai és a jelen tényállás különbözik két lényeges körülményben: a kúriai esetben az alperest teljes kártérítési felelősség terhelte, nem volt munkavállalói közrehatás, továbbá a felperest fiatal életkorban (27 év) érte a baleset, így a fenti határozatban meghatározott sérelemdíj összegét nem lehet automatikusan figyelembe venni. [99] A másodfokú bíróság értékelve az össz-szervezeti egészségkárosodás és a munkaképesség-csökkenés mértékét, a felperesi közrehatást, és a nem kellő mértékű kárenyhítő magatartást 3.000.000 forint sérelemdíj megfizetését találta arányban állónak a felmerült sérelem kiküszöbölésére. [100] A felperes a keresetében és a fellebbezésében is a baleset időpontja szerinti értékviszonyok alapján kérte a sérelemdíj összegének a megállapítását, és így a kamat meghatározását is. Az elsőfokú bíróság azonban az ítélet meghozatalának időpontjában irányadó értékviszonyok alapján határozta meg a sérelemdíj összegét. [101] A Ptk. 6:532.§ -a kimondja, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, ami azt jelenti, hogy a kár mértékét, összegét a károsodás időpontja Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 18 szerinti értékviszonyok alapján kell megállapítani, de a károkozó a károsodás bekövetkeztének időpontjától kezdődően késedelmi kamatot is köteles megfizetni. [102] A sérelemdíj összegének a meghatározása során figyelembe kell venni továbbá a Ptk. 6:
  59. §-ának
(1)bekezdésében írtakat is, miszerint, ha a károkozás és az ítélethozatal között az időmúlásra vagy egyéb körülményre tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték meghatározásának időpontjától kezdődően köteles. A bírói gyakorlat szerint e szabály alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a károsodás, illetőleg az elbírálás idején irányadó ár- és értékviszonyokban olyan jelentős eltérés mutatkozik, amely miatt a sérelemdíj a reparációs célt nem szolgálja. Ebben az esetben lehetőség van arra, hogy a bíróság az időközben bekövetkezett ár-, és értékviszonyok változását kifejező, az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyok alapján határozza meg a sérelemdíj összegét. Ebben az esetben a bíróságnak elsődlegesen is azt kell vizsgálnia, hogy az így megállapított sérelemdíj az összes nem vagyoni hátránnyal összhangban álló-e, azt is figyelembe véve, hogy a károsult mely időponttól igényelt kamatot. E lehetőség célja az időmúlás károsultra méltánytalanul hátrányos következményeinek a kiküszöbölése, s nem a felelősségcsökkentés vagy a károkozónak a késedelmi kamatfizetés alóli mentesítése. (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.089/2022/7., illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.762/2010/4., a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.290/2011/
  1. és Pfv.III.21.613/2010/
  2. számú eseti döntése, valamint az EBH2007.
  3. szám alatt közzétett polgári elvi határozat). Mindezekből az is következik, hogy a bíróságnak – a kereset és az ellenkérelem korlátai között – úgy kell meghatároznia a felperesnek járó sérelemdíj összegét, hogy az alkalmas legyen az őt ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására. Ha – figyelemmel a fentebb hivatkozott eseti döntésekből megállapítható bírói gyakorlatra is – a felperes által a keresetben megjelölt sérelemdíj tőkeösszege erre nem alkalmas, akkor a bíróság késedelmi kamat megfizetésére kötelezi a károkozót, ellenkező esetben hátrányosabb helyzetbe hozná a károsultat. A sérelemdíj káresemény bekövetkezésétől alkalmas a felperest ért immateriális hátrányok pénzbeli kiegyenlítésére, így a másodfokú bíróság kötelezte az alperest a megítélt sérelemdíj után ezen időponttól késedelmi kamat megfizetésére is. Záró rész [103] A másodfokú bíróság megváltoztatta a háztartási kisegítő költség és járadék, közlekedési járadék, sérelemdíj összegét, így a pervesztesség-pernyertesség aránya is változott. A másodfokú bíróság a pertárgy értékét a következők szerint határozta meg: háztartási kisegítő költség 31.500 forint x 12 = 378.000 forint, közlekedési járadék 17.200 forint x 12 = 206.400 forint, gyógyászati segédeszköz járadék 8.200 forint x 12 = 98.400 forint, keresetpótló járadék 220.897 forint x 12 = 2.650.764 forint, gépjárművásárlási költség 83.160 forint, sérelemdíj 6.800.000 forint, így a pertárgy értéke 10.216.880 forint. A felperes pervesztes lett 3.800.000 forintban, pernyertes 6.416.880 forintban, azaz 63 %-ban pernyertes, 37 %-ban pervesztes. A felperes a perköltséget a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(6)bekezdése alapján kérte 10 %-ban megállapítani, de megbízási szerződést nem csatolt. A másodfokú bíróság az elsőfokú perköltséget a pernyertesség- pervesztesség arányában határozta meg, mivel nem volt olyan körülmény, amely alapján a perköltség magasabb összegben való megállapítását lehetővé tette volna. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.217/2023/8-II 19 [104] A fellebbezési eljárásban a felperes pernyertes lett a háztartási kisegítő költség, és járadék, valamint a közlekedési járadék összegében, azaz 584.400 forintban, pervesztes a sérelemdíj összege különbözetében, azaz 6.800.000-5.500.000= 1.300.000 forint összegben, az alperes pernyertes 2.500.000 forintban, pervesztes 584.400 forintban, így az alperes pernyertes 75%-ban, a felperes pernyertes 25 %-ban, ezért a felperes köteles az alperes a pernyertességgel arányos másodfokú perköltségét megfizetni a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján. [105] Az alperes az elsőfokú eljárásban felmerült szakértői díj 63 %-át, azaz 29.314 (huszonkilencezer- háromszáztizennégy) forintot köteles megfizetni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának a felhívására. Az alperes köteles az illetékekről szóló 19902.évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§-a alapján eljárási illetéket, az Itv. 46.§-a alapján fellebbezési illetéket viselni a pervesztessége arányában. A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, a pervesztessége arányában felmerült eljárási és fellebbezési illetéket az állam viseli. [106] Tájékoztatja a bíróság az alperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó - és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018. számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie. Megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az Ítélőtábla megnevezését, az Ítélőtábla e határozatának számát és a fizetésre kötelezésre kötelezett adóazonosító számát. [107] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 233.§-a zárja ki. Budapest, 2023. február 6. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.