Bf.785/2025/14 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés]. Ezért 7 év szabadságvesztésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 500 napi tétel, 3000 Ft napi összegű, összesen 1 500 000 Ft végösszegű pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, megállapítva, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Kazincbarcikai Járásbíróság 13.Bpk.52/2024/

1. számú büntetővégzésében jogerősen kiszabott 1 év, 2 év próbaidőre felfüggesztett fogház fokozatú szabadságvesztés végrehajtását. A Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.785/2025/14/II 2 szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről (elkobzás, lefoglalás megszüntetés és iratok melletti kezelés), a vádlottal szemben 920 000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte a terheltet 2 303 720 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést, kizárólag a büntetéskiszabást érintő rendelkezések ellen. [3] Az ügyészség a nyilatkozattételre fenntartott határidőben a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében terjesztett elő jogorvoslatot (
2. számú elsőfokú irat). Indokai szerint a büntetés nem alkalmas a büntetés céljainak elérésére, a bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövető vádlottnál nem fejezi ki az elbírált bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességét, figyelemmel a kábítószer-kereskedelem miatt indult ügyek számának növekedésére is, ezért a joghátrány lényeges súlyosítását látta szükségesnek. [4] Másrészt a vádlott és a védő a kihirdetést követően a büntetés enyhítése iránt terjesztettek elő perorvoslatot (
3. számú tárgyalási jegyzőkönyv
4. oldal 1-
5. bekezdés). A védő nyilatkozata írásbeli indokolásában előadta, hogy a vádlott feltáró jellegű beismerő vallomása, megbánása, személyi körülményei, kiskorú gyermekes családi állapota, az egyik gyermek fogyatékossága a szankció enyhítését alapozzák meg (
6. sorszámú másodfokú irat). [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.449/2025/
7. számú észrevételében a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezést és indokait fenntartva, a a védelmi érveket alaptalannak találva a sérelmezett ítélet részbeni megváltoztatását, a büntetés súlyosítását, egyéb részben helybenhagyását indítványozta. [6] A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
8. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
9. §

(1)bekezdése alapján – a védői indítvány folytán – nyilvános ülésen bírálta el, melyen az ügyészség képviselője előzetes bejelentésének megfelelően nem vett részt. [7] A nyilvános ülésen a vádlott és a védő érdemi nyilatkozataikat fenntartották. [8] A fellebbezések részben, a pénzbüntetés enyhítése tekintetében alaposak. [9] Figyelemmel arra, hogy a perorvoslatokat kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [11] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Mindez Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.785/2025/14/II 3 irányadó az ún. objektív (külső) tényekre és az elkövetőnek a cselekményéhez fűződő érzelmi-akarati viszonyát jellemző belső, tudati tényekre is. Korlátozott felülbírálat esetén a történeti tényállás kizárólag a kijavítás szabályai szerint érinthető (BH2022. 34.III.), erre azonban nem volt jelen esetben szükség. [12] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés ah) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. [13] Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösség elismerésének az elfogadását (19/I. számú végzés) követően a tárgyalás jogáról is lemondott vádlottal szemben már az előkészítő ülésen ügydöntő határozatot hozhatott volna (

1. sorszámú jegyzőkönyv). Ezzel szemben az ügyben tárgyalást tűzött ki, ahol bizonyítást folytatott, a vádlott a hallgatás jogával élt, így a bizonyítás a szakértői vélemények és okiratok felolvasására szorítkozott. Ezt követően a bíróság meghozta ítéletét (
2. sorszámú jegyzőkönyv). A bíróságnak természetesen nem kötelezettsége már az előkészítő ülésen érdemben dönteni, de az eljárás hatékonyságát segítő jogintézmény célja éppen az, hogyha feltételei fennállnak, a bíróság tárgyalás és bizonyítás mellőzésével hozza meg határozatát. Ennek a feltételei pedig jelen ügyben fennálltak. [14] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Nem volt észlelhető olyan körülmény, mely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [15] A vádlott cselekményének minősítése is megfelel az anyagi jognak. A terhelti cselekvőség valóban a Btk.
3. §

(1)bekezdés 4. fordulatába ütköző, és a

(3)bekezdés szerint a jelentős mennyiségre, kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettét valósította meg. [16] A büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta és a vádlottal szemben az enyhítő és súlyosító tényezőket a nyomatékuknak megfelelően értékelve a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló szabadságvesztést és közügyektől eltiltást szabott ki. A szabadságot elvonó büntetés és a mellékbüntetés egyaránt kifejezi az elbírált bűntett tárgyi súlyát és az elkövető, előéletéből adódóan fokozottabb társadalomra veszélyességét is. Ugyanakkor beismerése, megbánása, elnehezült családi viszonyai, többgyermekes családi állapota, a beteg gyermek gondozása részben ellensúlyozzák a vádlott ellen szóló tényezőket, így a másodfokú bíróság e részben sem a büntetés súlyosítására, sem pedig enyhítésére nem látott alapot. [17] A pénzbüntetés egy napi tételének megfelelő összegét ugyanakkor a vádlotti jövedelmi-vagyoni viszonyokra figyelemmel, szem előtt tartva családja megélhetését is, indokoltnak tartotta mérsékelni, ezért azt 2000 Ft-ra csökkentette 3000 Ft-ról, így a pénzbüntetés végösszege 1 000 000 Ft. [18] Az elsőfokú ítélet nem rendelkezett meg nem fizetése esetére a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatási feltételeiről – mely kötelező tartalmi eleme a rendelkező résznek ilyen esetben –. ezért azt a Btk. 51. §

(1),

(2)bekezdése szerint pótolni kellett. [19] A támadott határozat egyéb, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései, így a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, a beszámítás, a feltételes szabadságra bocsáthatóság feltételei, a vagyonelkobzás, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése a törvénynek megfelelnek. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.785/2025/14/II 4 [20] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a szükséges részben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben azt a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta, pontosítva egyes bűnjelek nyilvántartási számát. [21] A szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdése alapján beszámította a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is. [22] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú végzés ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,

1. március
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 12.B.48/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.785/2025/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke