Pfv.20995/2020/7 – Kúria

(6)bekezdésének alkalmazása vagy mellőzése az eljárt bíróságok számára opcionális, ezért jogszabálysértés e körben nem valósulhat meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.995/2020/

1. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Zumbók Péter bíró A felperesek: Felperes1 (Cím2) I. rendű Felperes2 (Cím2) II. rendű Felperes3 (Cím2) III. rendű A felperesek képviselője: Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (Cím7, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Dr. Guzrán Barna ügyvéd (Cím8) Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó1 (Cím5) Az alperesi beavatkozó képviselője: Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (Cím6, ügyintéző: dr. Bardovits Anett ügyvéd) A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.183/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 28.P.21.358/2014/
3. Kúria III.Pfv.20.995/2020/7 2 Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét – a felpereseknek járó elsőfokú perköltségre is kiterjedően – hatályon kívül helyezi, a III. rendű felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, a felpereseket megillető elsőfokú perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és annak összegét 2.198.705 (kétmillió-százkilencvennyolcezer-hétszázöt) forintra szállítja le. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek együttesen 95.250 (kilencvenötezer-kétszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. és II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes
4. május 23-án súlyos agyi oxigénhiányos állapotban született, azóta is állandó ápolásra szorul, állapotában jelentős javulás nem várható. [2] A III. rendű felperes aktív mozgást szinte nem végez, passzívan fekszik a hátán, kontaktusba nem vonható, nála az akaratlagos mozgási tevékenységek és szellemi működések teljes körére kiterjedő maradandó idegrendszeri károsodás áll fenn. [3] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a III. rendű felperes születéskori asphyxiájából eredő, az IIII. rendű felperesekre háramló károkért. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal hagyta helyben, hogy annak indokolását részben megváltoztatta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperesek keresetükben a III. rendű felperes egészségkárosodottan történő születésével kapcsolatban felmerült vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését. A III. rendű felperes – egyebek mellett – 24.000.000 forint nem vagyoni kártérítést igényelt. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, eltúlzottnak találta az I-III. rendű felperesek valamennyi kártétel tekintetében előterjesztett követelését. [6] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte, az összegszerűség körében érdemi észrevételt nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével különböző jogcímeken vagyoni és az I-II. rendű felperes részére személyenként 11.000.000 forint és kamatai, míg a III. rendű felperes részére 24.000.000 forint és kamatai nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Perköltségként az I-III. rendű felperesek részére 3.298.057 forintot ítélt meg. Kúria III.Pfv.20.995/2020/7 3 [8] A III. rendű felperes nem vagyoni kárigénye tekintetében kifejtette, hogy a káreseménnyel okozati összefüggésben ellehetetlenült az a kilátása, hogy egy teljes és egészséges életet éljen le. Utalt arra, hogy a III. rendű felperes nagyon súlyos egészségkárosodást szenvedett, fejét se tartani, se mozgatni nem tudja, ülni, beszélni, nyelni nem képes, székletét, vizeletét nem tudja tartani, végtagjai merevek, csípőficama van. [9] Indokolása szerint a gyermek mozgásfejlődése és kognitív képessége legfeljebb fél éves csecsemő szintjén áll, állapotában javulás nem, azonban romlás várható. [10] Álláspontja szerint ez a károsodás a III. rendű felperest nemcsak a teljes és egészséges élettől fosztotta meg, hanem a puszta létezésen kívül voltaképpen mindentől, ami az élet élvezetét, aktív vagy passzív megélését jelenti. Utalt arra is, hogy a hiányokon túlmenően pl. a mozgatással vagy a nyílt seb savas égetésével járó fájdalom szenvedéssel, gyenge immunrendszere és a nyílt seb pedig az egészségromlás folyamatos kockázatával, állandó közvetett életveszéllyel jár. [11] Fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság az élet lényegétől való megfosztáshoz képest csak jelképesnek tekintette a III. rendű felperes által követelt 24.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, amely állítása szerint a gazdaság teljesítőképességét is figyelembe véve a bírói gyakorlat alapján is inkább visszafogottnak tekinthető. [12] Részben megalapozottnak találta a felperesek jogi képviselőjük munkadíjával kapcsolatos igényét is. E körben utalt arra, hogy az iratok szerkesztéséhez, az ügyben kifejtett ügyvédi tevékenységhez részben orvosi, részben speciális egészségügyi jogi ismeretek voltak szükségesek, de még így is több mint 5 évig húzódott a per. Erre tekintettel a 32/
5. (VIII. 22.) IM rendelet főszabálya szerint (a továbbiakban: IM rendelet) megállapítható 1.731.264 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjhoz képest annak másfélszeresében, 2.596.896 forint + áfa összegben állapította meg a felperesek jogi képviselőjének munkadíját. [13] Az I-II. rendű felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, – egyebek mellett – a III. rendű felperest megillető 24.000.000 forint nem vagyoni kártérítést 21.000.000 forintra szállította le a késedelmi kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett, míg az I-III. rendű felpereseket megillető perköltség összegét 1.641.000 forint + áfa összegre mérsékelte. [14] A III. rendű felperest megillető nem vagyoni kártérítés vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a gyermek egészségkárosodása olyan kirívóan nagy mértékű, amely életének minden területén életfogytig tartóan gátolja személyiségének kibontakozását. Utalt arra, hogy a III. rendű felperest és szüleit ért nem vagyoni sérelmek kompenzálására alkalmas pénzösszeg meghatározásakor iránymutatóként szolgálnak azok a bírósági ítéletek, amelyekben a károsultakat hasonló súlyosságú nem vagyoni károsodás érte. Érvelése szerint nyilvánvaló, hogy az esetek között nem áll fenn teljes azonosság, ezért a megítélt nem vagyoni kártérítések összege nem lehet teljesen azonos, csupán nagyságrendjükben kell arányosságot mutatniuk. [15] Rámutatott arra, hogy a III. rendű felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítés számottevően magasabb összegű, mint amit a becsatolt bírósági ítéletek szerint hasonló időszakban, hasonló súlyosságú egészségkárosodást elszenvedett károsultak részére a bíróságok megítéltek, ezért a nagyságrendi aránytalanságok kiküszöbölése végett a nem vagyoni kártérítés összegét – 2.000.000 (helyesen 3.000.000) forinttal – 21.000.000 forintra leszállította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Kúria III.Pfv.20.995/2020/7 4 [16] A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni hatályon kívül helyezését, és tartalmilag a III. rendű felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítés, továbbá a részükre járó perköltség vonatkozásában az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. [17] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló
6. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
7. §

(1)bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
2. §

(1)-

(4)bekezdéseit, az Alaptörvény XV. cikkét, valamint az IM rendelet 3. §

(1),

(2)és

(6)bekezdését jelölték meg. [18] Érvelésük szerint a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlen bizonyítékértékelést valósított meg, mivel a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége körében „bizonyítékként” értékelte az általuk a keresetpontosítás mellékleteként becsatolt ítéleteket. Nem értettek egyet azzal, hogy a III. rendű felperes részére az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés összege számottevően magasabb lett volna, mint amit a becsatolt ítéletek hasonló időszakban, hasonló súlyosságú károsodás esetén mutattak. Hivatkoztak arra, hogy a bírói gyakorlat 2008-

1. évi ár- és értékviszonyok mellett 20.000.000 forint összegű nem vagyoni kártérítést talált megalapozottnak a III. rendű felpereshez hasonló súlyosságú káresemény kompenzálására. [19] Álláspontjuk szerint a hasonló ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlat nem szűkíthető le a „műhiba” ügyekben hozott ítéletekre. Kifogásolták, hogy az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a gazdasági társaságok a károsultak vonatkozásában magasabb összegű nem vagyoni kártérítésre kötelezettek mint az egészségügyi szolgáltatók, sérti az Alaptörvény XV. cikke szerinti törvény előtti egyenlőség elvét. Hangsúlyozták, hogy a kártérítés mértéke és ezzel a régi Ptk.
2. §

(1)-

(4)bekezdéseiben foglalt teljes kártérítés megvalósulása nem függhet a károkozó személyétől. [20] Érvelésük szerint a III. rendű felperes részére igényelt 24.000.000 forint nem vagyoni kártérítés összege jóval alatta marad a hivatkozott kártérítési ügyekben megítélt nem vagyoni kártérítési összegeknek, amely sérti a régi Ptk. 355. §

(1)-

(4)bekezdésében foglalt teljes kártérítés elvét, az Alaptörvény hivatkozott rendelkezését, így súlyos diszkriminációt jelent a III. rendű felperes vonatkozásában. [21] A felperesek kifogásolták a perköltség összegének a leszállítását is. Kiemelték, hogy az IM rendelet 3. §

(6)bekezdése lehetővé teszi a perköltség megállapítása során az egyéb tényezők, így az elvégzett munka mennyiségének, minőségének és az ügy bonyolultságának az értékelését is. Érvelésük szerint a jelen ügy bonyolultnak volt tekinthető, valamint a jogi képviselet ellátása érdekében kifejtett tevékenység idő- és munkaigényes volt. Hangsúlyozták, hogy mivel a másodfokú bíróság az ügy bonyolultságát megállapította, ezért a fenti jogszabálynak megfelelően alkalmazott szorzóval az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét nem szállíthatta volna le. [22] kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását [23] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem túlnyomó részben alapos. biztosító felülvizsgálati Kúria III.Pfv.20.995/2020/7 5 [25] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 270. §

(2)és a 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 272. §

(2)bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül. [26] A felülvizsgálati kérelemben a III. rendű felperes a jogerős ítéletet a nem vagyoni kártérítés tekintetében támadta, és e vonatkozásban megsértett jogszabályhelyként a régi Pp. 206. §

(1)bekezdését, valamint a régi Ptk. 355. §

(1)-

(4)bekezdéseit jelölte meg. [27] A Kúria a III. rendű felperes régi Pp. 206. §

(1)bekezdésére történt hivatkozásával kapcsolatban kiemeli, hogy abban az esetben van lehetőség a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, s ennek eredményeképpen a tényállás megváltoztatására, ha a jogerős határozat iratellenes, nyilvánvalóan okszerűtlen, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (EBH 2006.1526.). [28] A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság arra tekintettel csökkentette a III. rendű felperes elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártérítését, mert álláspontja szerint számottevően magasabb összegben került meghatározásra, mint amit a becsatolt bírósági ítéletek szerint hasonló időszakban, hasonló súlyosságú egészségkárosodást elszenvedő károsultak részére a bíróságok megítélnek. Nem vitatható, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalanul számba vette mindazokat a nem vagyoni hátrányokat, amelyeket az alperes károkozó magatartása következtében a III. rendű felperes elszenvedett. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette a III. rendű felperes súlyos egészségkárosodását, az ennek következtében kialakult állapotát, illetve azt, hogy önálló életre kilátása sincs, egész életében mások gondozására fog szorulni. Mérlegelése körébe vonta azokat a körülményeket, amelyek jelentőséggel bírnak a döntés meghozatalánál, és azokat súlyuknak megfelelően helyesen értékelte. [29] Megalapozottan hivatkozott a III. rendű felperes arra, hogy a becsatolt, hivatkozott határozatok nem bizonyítékok, ezért értékelésük nem tartozik a régi Pp. 206. §

(1)bekezdése körébe. Nem vagyoni kárigény esetén a bíróságnak az ügy elbírálására irányadó, a régi Ptk. 355. §-ának

(1)és

(4)bekezdése alapján az a kárpótlást kell megállapítania, amely a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Ennek meghatározásánál a személyi sérelem súlyát, következményeit, valamint az egyedi körülmények mellett a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyokat, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas más ügyekben hozott döntéseit kell mérlegelnie, figyelembe vennie. Mivel a másodfokú bíróság kizárólag azon az alapon csökkentette a III. rendű felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét, hogy az nem felel meg a hasonló időszakban, hasonló súlyosságú egészségkárosodást elszenvedett károsultak vonatkozásában kialakított és a becsatolt ítéletekben tükröződő ítélkezési gyakorlatnak, ezért a Kúria csak azt vizsgálhatta, hogy a bírói gyakorlatra tekintettel a hasonló súlyosságú esetek figyelembevételével eltúlzottan állapította-e meg az elsőfokú bíróság a III. rendű felperest megillető kártérítés összegét 24.000.000 forintban. [30] Kiemeli a Kúria, hogy a másodfokú bíróság a III. rendű felperes nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásával összefüggésben csupán arra utalt a jogerős ítéletben, hogy a becsatolt bírósági ítéletekben kifejeződő bírói gyakorlatból – álláspontja szerint – nem az elsőfokú bíróság által meghatározott, hanem annál 2.000.000 forinttal (helyesen: 3.000.000 forinttal) alacsonyabb kárpótlási összeg indokolt. A Kúria a másodfokú bírósággal e vonatkozásban nem értett egyet, a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság által, leszállítással és mérlegelés alapján megállapított nem vagyoni kártérítés mértéke nem felel meg káresetkori értékviszonyoknak és a becsatolt, valamint egyéb, fellelhető, összehasonlításra alkalmas ügyekben hozott döntéseknek, az elsőfokú bíróság értékelte megfelelően a hasonló ügyekben Kúria III.Pfv.20.995/2020/7 6 kialakult bírói gyakorlatot, a másodfokú bíróságnak az ezzel ellentétes megállapítása téves, nem megalapozott, e körben az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem volt kellő indok. [31] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak az elsőfokú perköltség leszállítása vonatkozásában az IM rendelet 3. §

(1),

(2)és

(6)bekezdésének a megsértésére is. [32] Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak a felpereseket megillető perköltség IM rendelet 3. §

(6)bekezdése szerinti magasabb összegben történő megállapítását, mivel megítélése szerint a régi Pp. 81. §

(2)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíj az ügy bonyolultsága mellett is megfelelően ellentételezte a jogi képviselet ellátása érdekében kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényességét. Rámutat a Kúria: e körben jogszabálysértés nem állapítható meg, ugyanis az IM rendelet 3. §

(6)bekezdésének az alkalmazása ugyanúgy opcionális a bíróságok számára, mint a régi Pp. 81. §

(2)bekezdése szerinti perköltségszámítás. Mivel a másodfokú bíróság a fellebbezések elbírálása során, az alperes fellebbezésében foglaltak alapján diszkrecionális jogkörében dönthetett az IM rendelet 3. §

(6)bekezdésében foglaltak alkalmazásáról vagy annak mellőzéséről, ezért jogszabálysértés e vonatkozásban fel sem merülhetett. [33] Mivel a másodfokú bíróság, illetve a Kúria döntése folytán a felperesek az elsőfokú eljárásban teljes egészében pernyertesek lettek, ezért a Kúria az elsőfokú perköltségről a régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján, az elsőfokú bíróság által helyesen meghatározott pertárgyérték alapulvételével rendelkezett. Figyelemmel az IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdésére, a másodfokú bíróság indokaival egyetértve, a Kúria a felpereseket illető elsőfokú perköltség összegét a pertárgyértékhez igazodóan 1.731.264 forint + áfa összegben határozta meg. [34] A Kúria a kifejtettekre tekintettel, a régi Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését részben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest a III. rendű felperes javára nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezését a régi Pp. 253. §

(2)bekezdése alkalmazásával a felpereseknek járó perköltség vonatkozásában azt megváltoztatta. Záró rész [35] A felülvizsgálati kérelem részbeni eredményessége folytán a Kúria az alperest a régi Pp. 270. §

(1)bekezdésének utaló rendelkezése folytán alkalmazandó 81. §

(2)bekezdése alapján kötelezte a felperesek részére a jogi képviseletükkel felmerült felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére, amelynek összegét az IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése alapján, a 4/A. § szerint általános forgalmi adóval növelten állapította meg. [36] A felperesek költségmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati pertárgy érték alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes illetékmentességére tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a benyújtásakor hatályban lévő vészhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
2. (III. 31.) Korm. rendelet
3. §

(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [38] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a régi Pp. 271. §

(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,

1. június
2. Kúria III.Pfv.20.995/2020/7 7 Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM