Bf.16/2025/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősíti. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Kecskeméti Törvényszék fenti ítéletével vádlott1 I. r. és vádlott2 II. r. vádlottakat egyezően bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat]. Az I. r. vádlottat 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, míg a II. r. vádlottat 2 év 3 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát mindkét vádlott esetében börtönben határozta meg, illetőleg mindkét vádlott vonatkozásában akként rendelkezett, hogy feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak és védőik egyezően a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. Az I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a vádlott a bíróság előtt elismerte a felelősségét mind ténybelileg, mind a bűnösség tekintetében. Álláspontja szerint a bíróság a beismerő vallomáson túlmenően nem értékelte kellőképpen a vádlott büntetlen előéletét, illetőleg azt, hogy a cselekmény elkövetése óta nem került összeütközésbe a törvénnyel. Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.16/2025/7/í/9 2 [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.334/2024/
2. számú átiratában eljárási szabálysértést észrevételezett, illetőleg azt, hogy a vádlottak beismerése a bűnösség elismerésére nem terjed ki, ezért a beismerés enyhítő körülményként nem értékelhető. Indítványt tett a jogszabályi hivatkozások kiegészítésére, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyására mindkét vádlott vonatkozásában. [4] A büntetések enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések alaptalanok, a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltak túlnyomórészt helytállóak. [5] Tekintettel arra, hogy a vádlottak javára szóló fellebbezések bejelentésére kizárólag a Be.
3. §

(3)bekezdés a) pontja alapján került sor, a Be. 590. §

(3)és

(7)bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet a Be. 590. §

(5)bekezdés a)-d) pontjainak, valamint

(5a)bekezdésének alkalmazásával, korlátozottan bírálta felül. [6] E felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem valósított meg olyan, a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti – abszolút -, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti – relatív – eljárási szabálysértést, amely hatályon kívül helyezést eredményezne, ezáltal az ügy érdemi elbírálását kizárná. [7] Eljárási szabályt sértett azonban a törvényszék, amikor a Be. 454. §

(2)bekezdésében írtak ellenére a sértett részére az ügydöntő határozatot nem kézbesítette, ugyanakkor ennek érdemi kihatása az ítélet felülbírálatára nézve nem volt. [8] Az elsőfokú ítélet személyi körülményeket megállapító részét az ítélőtábla a [4] bekezdésben helyesbítette akként, hogy az ott feltüntetett bűncselekmény megnevezése helyesen: társtettesként elkövetett garázdaság bűntette, a [6] bekezdésben 1) pont alatt feltüntetett határozat száma helyesen: 3.Bpk.180/2019/5., a határozattal elbírált bűncselekmény megnevezése helyesen: társtettesként elkövetett garázdaság bűntette, a 2) sorszámmal megjelölt ítélettel elbírált bűncselekmény megnevezése ugyancsak társtettesként elkövetett garázdaság bűntette. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [10] Az irányadó ítéleti tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és nem merült fel olyan körülmény, amely felmentésre vagy az eljárás megszüntetésére vezetne. A vádlottak terhére megállapított bűncselekmény törvényi minősítése helyesbítésre szorult az alábbiak szerint: [11] Az elsőfokú bíróság ítéletének [26] bekezdésében kifejtette, hogy a szakértői vélemények tartalma alapján megállapítható, hogy a sértett sérüléseinek tényleges gyógytartama 8 napon belüli, ugyanakkor reális esélye állt fenn annak, hogy súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülések alakuljanak ki, illetve életveszélyes sérülésként koponyaűri sérülések kialakulásának a reális lehetősége is fennállott. E tekintetben az elsőfokú bíróság utalt a Btk. 164. §

(2)bekezdésére és a vádlottak terhére megállapított bűncselekményt is a Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősítette. A törvényszék ezen álláspontja téves. [12] Az elsőfokú bíróság által alkalmazott
2. évi C. törvény (Btk.) a testi sértés bűncselekményének két alapesetét, így a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétségét, és az

(1)és

(3)bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettét határozza meg. Ez egyértelműen megállapítható a jogalkotónak az adott törvényhelyhez fűzött indokolásából, és ezt támasztja alá a testi sértés törvényi tényállásának a szerkezete (így a bűncselekmény eredményének az elkövetési magatartástól külön bekezdésekben való megjelenítése, a mindkét alapesetre külön-külön épülő minősített esetek szabályozásának rendszere). Az, hogy melyik alapeset valósult meg, nem attól függ, hogy a bekövetkezett Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.16/2025/7/í/9 3 sérülésnek mennyi a tényleges gyógytartama, hanem attól, hogy az elkövető szándéka milyen sérülés okozására terjedt ki. Tekintettel a támadott testtájékra, az erőbehatások jellegére és nagyobb számára, kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a vádlottak szándéka – legalább eshetőlegesen – 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására terjedt ki, ebből következően a cselekményük a súlyos testi sértés alapesetébe ütközött. [13] Ugyanakkor a vádlottak azzal is tisztában voltak, hogy a földön fekvő sértett fejének többszöri, legalább közepes erejű rugdosása akár életveszélyes sérülések kialakulásának a reális lehetőségét is magában hordozza. Ezen lehetőségbe a vádlottak szintén belenyugodtak, melyre – akárcsak a 8 napon túl gyógyuló sérülések okozására – a Btk. 7. § 2. fordulata szerinti eshetőleges szándékuk terjedt ki. [14] Erre figyelemmel az ítélőtábla a vádlottak cselekményét a Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntette Btk.
2. §

(1)bekezdése szerinti kísérletének minősítette. [15] Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet [24] bekezdésében egyebekben helyesen foglalt állást atekintetben, hogy a testi sértést nem az objektíve bekövetkezett eredmény minősége, hanem az elkövetőnek az eredményt átfogó szándéka alapján kell megítélni, ennek ellenére a vádlottak terhére megállapított bűncselekményt – a fentiek szerint – tévesen minősítette. [16] Az alkalmazott jogszabályok vonatkozásában az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem hivatkozott a Btk. 79. §-ára, ezért azt pótolta, illetőleg az ítélet [28] bekezdéséből mellőzte a Btk. 80. §

(3)bekezdésére történő utalást, tekintettel arra, hogy azt az elsőfokú bíróság szükségtelenül tüntette fel, ugyanis ezen jogszabályhelyet nem alkalmazta, mert a büntetés kiszabása során nem merült fel olyan körülmény, amelyre figyelemmel a törvény Különös Részében meghatározott büntetési tételek emelését írná elő. [17] A bűnösségi körülmények tekintetében az ítélőtábla mellőzte az I. r. vádlott javára a ténybeli beismerés enyhítő körülményként történő figyelembevételét és az őszinte megbánásra vonatkozó hivatkozást, valamint a sérelemdíj felajánlását is. Az I. r. vádlott a törvényszék által tartott előkészítő ülésen először ugyan úgy nyilatkozott, hogy a bűncselekmény elkövetését beismeri, később azonban a nyilatkozatai ellentmondásosságára figyelemmel bűnösséget beismerő nyilatkozatát – helyesen – az esőfokú bíróság nem fogadta el, ezt követően pedig az I. r. vádlott a bűncselekmény elkövetését lényegében már tagadta. Ebből kifolyólag pedig őszinte megbánása nem értelmezhető, a sérelemdíj felajánlása pedig azért nem vehető figyelembe enyhítő körülményként, mert a sértett a vádlottaknak nem bocsátott meg és a sérelemdíjat sem fogadta el. A II. r. vádlott beismerő vallomása enyhítő körülményként figyelembe vehető volt, mivel a felderítést megkönnyítette. [18] A II. r. vádlott vonatkozásában a sérelemdíj felajánlása ugyancsak nem volt enyhítő körülményként tekinthető, figyelemmel a már fentebb az I. r. vádlott kapcsán írtakra. [19] További enyhítő körülményként vette figyelembe az ítélőtábla a kísérlet távoli voltát. [20] Mindkét vádlott vonatkozásában helyesbítette az ítélőtábla a súlyosító körülmények körében az eszméletlen sértett további bántalmazására történő utalást, ugyanis a sértett az irányadó tényállás szerint a bántalmazást követően veszítette el az eszméletét. Mellőzte az ítélőtábla a II. r. vádlott vonatkozásában a súlyosító körülmények köréből azt is, hogy a II. r. vádlott az eszméletlen sértettet le akarta vizelni, ennek ugyanis tényállási alapja nincs. [21] Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel a törvényszék helyesen járt el, amikor a Btk. 79. §-ában foglalt büntetési célok elérése érdekében a Btk. 80. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint eljárva mindkét vádlottat börtönben Szegedi Ítélőtábla 2.Bf.16/2025/7/í/9 4 végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint közügyektől eltiltásra ítélte. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés jogszabályi alapját, a Btk. 34. §-át, 35. §

(1)bekezdését, valamint

1. §-át nem tüntette fel, ezért ezen jogszabályi hivatkozásokat pótolta. [22] Egyebekben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottakkal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetések egyaránt arányosak, azok lényeges enyhítésére nincs törvényi lehetőség. [23] Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek. [24] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Szeged,

1. május
2. Dr. Mezőlaki Erik s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Dániel s.k. előadó bíró Dr. Halász Edina bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.16/2025/
3. számú ítélete és a Kecskeméti Törvényszék 21.B.206/2024/
4. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. május
6. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke