Bf.508/2025/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pont] miatt 2 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A büntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, esetében 725 000 forint erejéig, illetve a lefoglalt 1 291 000 forintra és 1 db aranynak tűnő nyakláncra vagyonelkobzást rendelt el. Döntött a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen Terhelt2 II. r. vádlott és a védője kizárólag a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést, melynek indokolásában elsődlegesen az eljárás elhúzódásának tényére, illetve a terhelti beismerésre és megbánásra hivatkozva indítványozták a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését (

1. sorszámú másodfokú irat). Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.508/2025/8/I 2 [3] Az ügyészség mindhárom vádlott vonatkozásában tudomásul vette a törvényszék ítéletét, miként Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak és a védőik is. E két vádlottal szemben az elsőfokú ítélet
2. június
3. napján jogerőre emelkedett. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.271/2025/
4. számú észrevételében a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta megalapozottnak. Kifejtette, hogy a törvényszék helyesen tárta fel a bűnösségi körülményeket és a büntetett előéletű vádlottal szemben a különös részi büntetési tételkeret (öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés) minimumának felét is alig meghaladó mértékű, enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés büntetés rendkívül méltányos, amelynek enyhítése a büntetési célok elérésére nem volna alkalmas, ezért az elsőfokú ítélet tanácsülésen történő helybenhagyására tett indítványt. [5] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
6. §

(2)bekezdése alapján az ügyészségi indítvánnyal egyetértve, a törvényi feltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el. [6] A védelmi jogorvoslatok nem alaposak. [7] Terhelt2 II. r. vádlott és a védője a perorvoslatot kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül, figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésére, valamint a Be. 590. §

(9)bekezdésére, mely szerint csak a jogorvoslattal érintett vádlottra terjedt ki a (korlátozott) revízió. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.508/2025/8/I 3 [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le és a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása törvényesen történt [Be. 504. §

(2)bekezdés a)-c) pont]. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. [11] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Nincs olyan körülmény, tény, amely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. A kábítószerre kereskedéssel, bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. [12] A büntetés kiszabásakor irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta és Terhelt2 II. r. vádlottal szemben az enyhítő és súlyosító körülményeket a nyomatékuknak megfelelően értékelve, az enyhítő szakaszt alkalmazva, a büntetési célok elérésére alkalmas, tettarányos büntetést szabott ki, melynek enyhítésére az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget. [13] A védő által az eljárás elhúzódásának értékelésére tett indítvánnyal a másodfokú bíróság nem értett egyet, hiszen a vádemelésre

1. május
2. napján került sor, az elsőfokú ítélet
3. június
4. napján kelt, jelen másodfokú határozat pedig
5. november
6. napján került meghozatalra. Erre figyelemmel sem az eljárás elhúzódása, sem pedig az időmúlás nem értékelhető a vádlott javára olyan nyomatékkal, mely a büntetés enyhítését indokolná. [14] A kifejtettekre tekintettel a védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre. [15] Az ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az előzetes fogvatartás beszámítására, a bűnjelekre, a vagyonelkobzásra és a bűnügyi költségre vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is törvényesek azzal a pontosítással, hogy a Be.
7. §

(5a)bekezdés szerint, ha a vádlott a kiadni rendelt dolgokat e határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át, úgy azok az állam tulajdonába kerülnek. [16] A részletezett okok folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.508/2025/8/I 4 [17] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú végzés ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,

1. november
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 19.B.200/2025/
3. számú ítélete Terhelt2 II. r. vádlottal szemben a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.508/2025/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. november
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke