← Magyarország

Kf.700262/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

  1. Ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást az eljárást befejező határozata meghozataláig felfüggeszti; a továbbiakban a jogvitát is a mintaper szerint bírálja el.
  2. Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át, rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.262/2025/
  3. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe; eljáró képviselő: dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos) vármegye1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Tompa Tamás kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  4. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 6.K.700.416/2025/
  5. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 2 [1] A felperes a
  6. november
  7. napjától
  8. július
  9. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1i Rendőrkapitányság (a továbbiakban: rendőrkapitányság) állományában körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot; működési körzete település1, település2 és település3 települések voltak. Az alperes körzeti megbízotti csoportot alakított ki, melynek működési körzetébe a fenti települések mellett település4, település5, település6, település7, település8, település9, település10 és település11 települések is beletartoztak. [2] A felperes a perbeli időszakban a beosztásához nem tartozó [járőri, járőrszolgálati, elővezetési, átkísérési, kísérőőri, a TIK (a továbbiakban: TIK) általi küldési, rendezvénybiztosítási és rendőri akciók keretében] szolgálati feladatokat rendszeresen ellátott, amelyekért külön ellentételezésben nem részesült. A felperes szolgálati panaszát – amelyben a perbeli időszakra a többletfeladatok ellátásáért a rendvédelmi illetményalap 75%ának megfelelő mértékű megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetését kérte – az alperes vezetője a határozat1 számú határozatával elutasította. A kereset és a védirat [3] A felperes keresetében az alperest a perbeli időszakra bruttó 956.604 forint – a rendvédelmi illetményalap 75 %-ának megfelelő – megbízási díj és annak középarányos időtől számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  10. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  11. §

(1)bekezdés
  1. a)-
  2. c)pontjait és
(5)bekezdését jelölte meg. A csatolt tevékenység kimutatásra és a Kúria több eseti döntésére is hivatkozva állította, hogy a többletfeladatok ellátása nem felelt meg a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2.,
  2. és
  3. pontjainak, mivel a működési körzetéből történő elvonás csak eseti jellegű lehet, továbbá a KMB Szabályzat a munkáltató számára csupán a működési körzetéből történő elvonásra biztosít lehetőséget, más beosztás ellátására nem. A többletfeladatok időben jelentős terjedelműek voltak, átlagosan a szolgálatteljesítés idejének felét tették ki, továbbá az átkísérés, kísérőőri szolgálat a körzeti megbízott számára a KMB Szabályzat
  4. a) pontja alapján tiltott volt. [4] Az alperes védiratában – vitatva a követelés jogalapját – elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak a rendvédelmi illetményalap legfeljebb 50%-os mértékében történő megállapítását kérte. A mintaper [5] Az elsőfokú bíróság előtt több, mint tíz olyan per indult, amelyek jogi és ténybeli alapja jelen perrel azonos volt, ezért azok egyikét mintaperként bírálta el, amelyre figyelemmel a 6.K.700.225/2023/
  5. szám alatti végzésével jelen eljárását a mintaper elbírálásáig felfüggesztette. A bíróság a mintaperben hozott 6.K.700.002/2023/
  6. számú Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 3 ítéletében a keresetet alaposnak találta, annak jogalapját érintő ítéleti indokolásában megállapította, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztásához nem tartozó, az állománytábla szerinti más munkakörbe sorolt feladatok ellátásáért – figyelemmel az alperesnél betöltetlen járőri státuszokra is – a Hszt.
  7. §
(1)bekezdésének
  1. a)és
  2. c)pontjai alapján megbízási díjra jogosult. [6] A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.268/2023/5. számú ítéletével a mintaperben hozott elsőfokú ítéletet a megbízási díj összegszerűsége tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti esetkör kapcsán rögzítette, hogy a felperes által ellátottként hivatkozott ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások nem kerültek konkretizálásra és valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelésre, így a státuszok huzamos betöltetlenségéből nem következett okszerűen, további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül a Hszt. 71. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltak fennállása, azonban a megbízási díjra való jogosultság megállapítása a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján helytálló volt. [7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott 6.K.700.132/2024/
  1. számú ítéletében a keresetet alaposnak találta és megállapította, hogy a felperes csapatszolgálati, járőri, járőrszolgálati, rendezvénybiztosítási, átkísérési, kísérőőri feladatokat is ellátott, melyek több beosztáshoz tartoznak, és amelyek ellátása a perbeli időszakban – az alperes által is elismerten – legalább a felperes által teljesített szolgálatok 50%-át érintette. Az összegszerűség tekintetében a rendvédelmi illetményalap 50-200%-ában megállapítható megbízási díjra figyelemmel – a törvényi minimumhoz közeli – 75%-os mértéket nem tekintette eltúlzottnak. A Fővárosi Ítélőtábla a 7.Kf.700.340/2024/
  2. számú ítéletével a megismételt eljárásban hozott elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság a felfüggesztett eljárás folytatása eredményeként hozott ítéletében az alperest – késedelmi kamattal növelt – 956.604 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte. Az ítéletének jogalapját – a mintaper eredményét alapul véve – a Hszt.
  3. §
(1)bekezdés c) pontját,
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
  2. BMr.)
  3. mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről 31/
  4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
  5. BMr.)
  6. §
(6)bekezdését és a KMB Szabályzat 21.,
  1. és
  2. pontjait felhívva bírálta el. Az alperes
  3. sorszámú nyilatkozatában foglaltakkal ellentétben rögzítette, hogy a mintaper eredménye szerinti elbírálás feltételei továbbra is fennállnak. Azon körülmény, hogy a mintaper jogerős befejezése után a felek további nyilatkozatokat tettek, a jogi álláspontot addig elő nem adott résszel bővítették, nem eredményezheti azt, hogy a mintaperben született jogerős döntés ne lenne figyelembe vehető. A per alapvető kereteit a szolgálati panaszt elbíráló határozat, a keresetlevél és a védirat jogalapi hivatkozásai jelölik ki; a közigazgatási perrendtartásról szóló
  4. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) szabályai sem teszik lehetővé, hogy az alperes a védiratban tett jogi hivatkozásait az eljárás során korlátlanul bővítse, újabb és újabb jogi hivatkozásokat felhozva a perben. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 4 [9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes munkáltatóként – a tilalmazott feladatokat kivéve – jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok ellátására, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, azonban ezen joga a felperes kinevezése szerinti beosztását nem sérthette. Amennyiben a felperes a beosztásától eltérő többletfeladatokat a beosztása mellett végezte, a többletszolgálatért díjazás jár. A munkakör kiterjesztő értelmezésével kapcsolatban hivatkozott a Kúria joggyakorlatára, miszerint jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását (Kúria Kf.II.39.247/2020/4., Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.625/2012/4.). A munkáltató csak egy adott munkakörön belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat, a munkaköri leírásba más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be (Kúria Kf.II.39.247/2020/4.). [10] Az alperes a védiratában maga is elismerte, hogy a felperes a perbeli időszakban a szolgálatai közel felében működési körzetén kívüli feladatokat látott el; ami tartós és rendszeres elvonást jelentett a KMB Szabályzat
  5. pontjával ellentétesen, amely rendelkezése szerint a körzeti megbízott meghatározott, kivételes esetben vonható el a körzetéből, melyre kizárólag eseti jelleggel kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a munkáltatónak a különleges jogrend sem ad lehetőséget arra, hogy a nem eseti jellegű elvonásokra és a kinevezés szerinti beosztáshoz nem tartozó feladatok ellátására díjazás nélkül kerüljön sor. A járőrözés közterületen ellátott feladatként a járőri, valamint körzeti megbízotti beosztásnak is részét képező feladat formális azonossága sem alapozza meg, hogy a felperes a járőri beosztás feladatait a beosztásához tartozó feladatként, a működési körzetén kívül lássa el. A Fővárosi Ítélőtábla mintaperben hozott jogerős ítéletére hivatkozva rámutatott a törvényszék, hogy a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások a felperes eredeti szolgálati beosztása mellett ellátott többlettevékenységként ellentételezés alóli mentesülésre nem alkalmasak; az a körülmény, hogy a felperes a többletfeladatokat a működési körzetén kívül végezte, már önmagában megalapozza a megbízási díjra való igényét, e tekintetben nem releváns, hogy a többletfeladatok mely beosztáshoz tartoztak. [11] A Fővárosi Ítélőtábla Kf.700.125/2024/
  6. számú jogerős döntésében – az alperesi hivatkozással ellentétben – a KMB Szabályzat
  7. augusztus
  8. napjáig és azt követően hatályos rendelkezéseire is figyelemmel – rámutatott a Rendőrségről szóló
  9. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
  10. §
(1)bekezdés b) pontjára és a jogalkotásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  2. §
(4)bekezdés c) pontjára és
  1. §-ára hivatkozással, hogy közjogi szervezetszabályozó eszköz BM rendelettel nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, sérülnének a BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-
  2. §), valamint az illetmény meghatározására (154-
  3. §) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Mindennek tükrében – a Hszt. és a BM rendelet szabályainak sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. [12] A Hszt.
  4. §
(1)bekezdés a) pontja tekintetében az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes által ellátottként hivatkozott ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztások nem kerültek konkretizálásra, illetve valamennyi felperesi többletfeladathoz hozzárendelésre, így az e pontban foglaltak fennállása a státuszok huzamos betöltetlenségéből – további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül – okszerűen nem következett. [13] A megbízási díj havi összegét – a kereseti kérelemnek megfelelően – a feladatellátás F/
  1. sorszámú mellékletben kimutatott és alperes által nem vitatott mértékére, Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 5 az alapfeladatok ellátására gyakorolt hátrányos hatására és az okozott többletteherre figyelemmel a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában határozta meg, kiemelve, hogy a felperes a perbeli időszakban egyszerre több beosztáshoz tartozó feladatot is ellátott. A bírói gyakorlatra (Kf.700.043/2024/4.) hivatkozással megállapította, hogy a kiindulási alapot az illetményalap 125%-a kell, hogy képezze, melyre tekintettel a középmértéket el nem érő, a törvényi minimum közelében lévő általa meghatározott mérték eltúlzottnak nem tekinthető. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [14] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatásával a megbízási díj mértékének a rendvédelmi illetményalap 50%-ára, összesen 637.725 forintra történő leszállítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Kp.
  2. §
(2)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §
(3)bekezdését, 33. §
(2)bekezdését, 36. §
(1)bekezdés l) pontját, 78. §
(1)bekezdését, 79. §
(2)bekezdés a) pontját, a Hszt. 13. §
(1)bekezdését, 44. §
(2)bekezdését 71.§
(1)bekezdés c) pontját, 71. §
(5)bekezdését,
  1. §-át
  2. §
(5)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény 6:48.§-át, a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdés g) pontját, 268. §
(1)bekezdését, 279. §
(1)bekezdését, az Alaptörvény 46. cikk
(1)bekezdését, N) cikkét, a Rtv. 13. §
(1)bekezdését, és a 31/
  1. BMr.
  2. §
(6)bekezdését jelölte meg. Nézete szerint az elsőfokú bíróság a jogi érvelését, okirati bizonyítékait figyelmen kívül hagyva és a felperesi valótlan tényadatokat tartalmazó kimutatást elfogadva az ítélet [4], [10], [14], [16]-[20], [23], [25], [34]-[37] bekezdéseiben téves megállapításokat tett. Az alperes fenntartotta azon állítását, hogy a mintaperrel való ügy- és tényazonosság jelen eljárás során nem állt fenn. [15] Az alperes a felperesi kimutatás ismételt ellenőrzésekor észlelte, hogy az valótlan tényadatokat tartalmazott, ezért annak a valóságnak megfelelő pontosítását indítványozta, amit az elsőfokú bíróság mellőzött, ezért további okirati bizonyítékokat csatolt, és részletesen bemutatta a rendőrség közterületi állományának működését, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, illetve ítéletének [10] bekezdésében újabb jogi hivatkozásként értékelt. Az elsőfokú bíróság tehát az alperes jogi érvelését és okirati bizonyítékait figyelmen kívül hagyva, jogszabálysértő módon hozta meg ítéletét. A [4] és [43] bekezdésben foglaltak a Kp. 3. §
(2)bekezdését sértve, valótlan tényadatokat tartalmazó felperesi kimutatás alapján kerültek megállapításra, így téves bírói mérlegelés következményei. Az ítélet [14] és [35] bekezdései – a Pp. 268. §
(1)és 279. §
(1)bekezdéseit sértve – iratellenesen tartalmazzák, hogy a működési körzeten kívüli feladatok ellátását az alperes nem vitatta. [16] A felperes által többletteherként értékelt feladatok az Rtv. 13. §
(1)bekezdésében foglalt – TIK ügyeleti küldésekkel, elővezetésekkel, előállításokkal összefüggő – intézkedési kötelezettsége körében keletkeztek, így az Rtv.-ből fakadó munkaköri feladatok részbeni egyezősége miatt járőri vagy egyéb beosztáshoz tartozó feladatokat nem látott el. Az Rtv. 13. §
(1)bekezdésével szemben a KMB Szabályzatban szereplő felperesi működési körzet értelmezése irreleváns, az csak jogszabálysértő szűkítő értelmezésként értékelhető. Az elsőfokú bíróság a KMB Szabályzatot az Alaptörvénynél is magasabb szintre helyezte, annak ellenére, hogy a rendőri intézkedések célja az Alaptörvényben is rögzített alapvető jogok – az élet, testi épség, vagyonbiztonság – védelme. Az Országos Rendőr-főkapitányság mint központi államigazgatási szerv vezetője a Jat. 23. §
(4)bekezdés c) pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 6 felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így – az Rtv. 6. §
(1)bekezdés b) pontja szerint is – normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. A Jat. 23. §-ában foglalt közjogi szervezetszabályozó eszköz azonban a Jat. 24. §
(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így az Rtv.-vel nem állhat ellentétben. Az ítélet [19] bekezdése ügy- és tényazonosság hiányában hivatkozik a Kúria Mfv.I.10.751/2016/
  1. és Mfv.II.10.625/2012/
  2. számú eseti döntéseire, hiszen ezek nem a közrendvédelmi, hanem a bűnügyi szolgálati ághoz tartozó bűnügyi technikus, és a főnyomozók esetében járványügyi helyzethez kapcsolódó feladatok, és az Rtv.
  3. §
(1)bekezdésében foglalt intézkedési kötelezettségek hiányában születtek. Az elsőfokú bíróság tévesen általánosságban hivatkozott a fenti eseti döntésekre, majd az ítéletének [34] bekezdésében a felperesi valótlan tényadatokat tartalmazó kimutatásból okszerűtlenül vonta le következtetéseit. Tévesen értékelte továbbá, hogy a felperes járőrfeladat miatt került elvonásra, ezért az ítéletének [26] bekezdése a Kúria Kf.VII.45.156/2021/
  1. számú ítéletével ellentétes. Az elsőfokú ítélet [27] bekezdése pedig téves, mivel a szolgálati beosztáshoz nem köthető járványügyi helyzettel kapcsolatos feladatok kezelésre a Rendőrség fokozott ellenőrzést is elrendelt. Az alperes fellebbezésében hivatkozott a rendőri intézkedési kötelezettség Rtv.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt szolgálati beosztástól való függetlenségére, és elfogadhatatlannak tartotta azt az ítélkezési gyakorlatot, ami az előre nem látható, egyik szolgálati beosztáshoz sem tartozó, Magyarország biztonságának védelme érdekében végzett járványügyi védekezéssel kapcsolatos feladatokat többletmunkának minősíti. [17] Az elsőfokú ítélet [16]-[20] bekezdései is téves megállapításokat tartalmaznak, mert a valóságban a járványügyi helyzethez kapcsolódó karantén- és határátkelőhely ellenőrzések a 30/2015. BMr. 2. számú mellékletében szereplő szolgálati beosztás hiányában munkakörhöz nem köthető feladatok. Az előre nem látható feladat más különálló munkakörökként történő bírósági értékelése, és a valóságot mellőző elsőfokú ítélet [16]-[20], [25] és [34] bekezdései a Pp. 268. §
(1)és a 279. §
(1)bekezdéseit sérti. Az állam működése megkívánja a rendőrségtől, hogy váratlan, előre nem látható helyzetekben is fennmaradjon. Ezt hivatott szolgálni a kialakult járványügyi helyzethez kapcsolódó feladatok esetén minden hivatásos állományú, így a felperes esküjében vállalt többletkötelezettsége. Ez a kötelezettség – az Alaptörvényen túl – a Hszt. 44. §
(2)bekezdéséből is levezethető és amelynek kompenzálására a Hszt.
  1. §-a szerinti hivatásos pótlék szolgál. [18] Az alperes anyagi jogi kifogásait megismételve előadta, hogy a felperes esetében a KMB Szabályzat
  2. pontjában foglalt feltétel nem állt fenn. Az egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
  3. ORFK utasítás (a továbbiakban: 57/
  4. ORFK utasítás) 16., 17., 24., 36., 46/A., 47., 54/A. pontjai a rendőrkapitányságok, illetve a közterületi állomány mindennapi feladatvégzését a TIK irányításán keresztül egyértelművé teszik. A
  5. pont csak a határrendészeti kirendeltség állománya vonatkozásában korlátozza a határőrizeti tevékenységet ellátó állomány feladatellátástól történő elvonását, azonban a közterületi szolgálatot ellátó körzeti megbízott tekintetében ilyen korlátozás nincsen. A TIK a rendőrkapitányságok személyi állományának, így a felperesnek is utasítást adhat, amely az Rtv.
  6. §
(1)bekezdésében foglalt intézkedési kötelezettség körében keletkezik, ezért az elsőfokú bírósági ítéletének [14] bekezdésében szereplő KMB Szabályzat szerinti működési területen kívüli vagy belüli feladatvégzés nem bír jogi relevanciával, ugyanis az 57/
  1. ORFK utasítás
  2. pontja a TIK erők, azaz a rendőrök átcsoportosítására is jogosult. A TIK általi átcsoportosítás szakmailag nem keverhető össze az elsőfokú ítélet által hivatkozott Kúria (Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/4.) ítéletekben szereplő személyzeti átcsoportosítással. A különbség abból adódik, hogy a TIK általi átcsoportosítás előre nem tervezhető, a személyzeti azonban igen, és az élet, testi épség, vagyonbiztonság Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 7 szempontjából nem követel azonnali feladatmegoldást. A KMB Szabályzat nem jogszabály, ezért értelmezése a késedelmet nem tűrő rendőri intézkedés (az élet, testi épség, vagyonbiztonság veszélyeztetése) esetén az Alaptörvénnyel, az Rtv.
  3. §
(1)bekezdésével és más a rendőrség feladatellátását meghatározó ORFK utasítással nem lehet ellentétes. A KMB Szabályzat preambuluma szerint preventív rendészeti tárgyú tevékenységek megtétele, a közrend és a közbiztonság védelme, a lakosság szubjektív biztonságérzetének alakulása terén végzett munka hatékonyabb végrehajtása érdekében került kiadásra. Az ettől eltérő értelmezés az Rtv.13. §
(1)bekezdésével, az 57/
  1. ORFK utasítással, 36/
  2. ORFK utasítással és az Alaptörvény
  3. cikk
(1)bekezdésével is ellentétes, jogszabálysértő. [19] Az alperes fellebbezésében kifogásolta, hogy a felperesi kimutatásban szakmailag megtévesztő elemek, illetve a KMB Szabályzat
  1. pontja szerint a szolgálati időbe számító elemek is szerepeltek, melyek nem keletkeztetnek megbízási díjra való jogosultságot; összességében állította, hogy a felperes járőri és egyéb megbízási díjat megalapozó szolgálati feladatokat nem végzett. [20] A másodlagos kérelmével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a megbízási díj összegének megállapításánál figyelemmel kell lenni a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
  2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban 33/
  3. BMr.)
  4. §
(2)bekezdésére, illetve a 31/2015. BMr. 35. §
(6)bekezdésére is. Az elsőfokú bíróság a megbízási díj mértékének meghatározásakor mérlegelési jogkörében járt el, azonban a korlátlan bírói mérlegelési jogkör gyakorlása jogszabálysértő. Az alperes költségvetési szerv pénzügyi erőforrásai és a peresített időszak éves költségvetési törvényei a bírói mérlegelés korlátait képezik; a megbízási díj illetményalap 75%-os mértékében történő megállapítása - annak kamataival együtt - eltúlzott mértékű, mely sérti a fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét. Ezzel összefüggésben az Alaptörvény N. cikkére és
  1. cikkére és a Kúria Kfv.VII.37.780/2020/
  2. számú eseti döntése hivatkozott. Alperes előadása szerint az Rtv.
  3. §-ából fakadó intézkedési kötelezettség a felperest is terheli, így a mérlegelési szempontok között sem többlettudás, sem a munka bonyolultsága nem merülhet fel, továbbá az eredeti feladatokhoz viszonyított időigény akár azonos is lehet, a munka gyakorisága pedig a felperes valótlan tartalmú kimutatásából nem állapítható meg. [21] Az alperes az elsőfokú eljárásban mellőzött okirati bizonyítékainak a figyelembevételét kérte arra hivatkozással, hogy a felperes a Kp.
  4. §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségét megsértette, mivel a kimutatását nem a valóságnak megfelelően tüntette fel. A felperes rosszhiszemű pervitelét bizonyítják az elsőfokú eljáráshoz A/7. számon csatolt átrendelési parancsok is. A felperesi kimutatásban szereplő feladatok egy része valójában az Rtv. 13. §
(1)bekezdéséből levezethető rendőri intézkedési kötelezettség körében keletkezett, a másik része a járványügyi helyzethez kapcsolódott; az egyéb tevékenységek és átrendelések jogszerűsége pedig az általános hatályú rendőrszakmai rendelkezések, utasítások ismeretében állapítható meg. [22] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte a Kúria Kf.VII.39.549/2021/
  1. számú döntésére hivatkozással a már kialakult bírói gyakorlatot. A felperes érvelése szerint az alperesi nyilatkozat a felperesi kimutatást illetően nem volt egyértelmű vitatás, a bizonyítékok ekörben az alperes rendelkezésére álltak és az állítása tekintetében a bizonyítási teher alperest terhelte, a felperesi kimutatás adatainak vitatása pedig elsősorban az eltérő alperesi jogi álláspontból fakadt. A mintaper tényállása már adott volt, ezért a tényállás körében további vizsgálatra nem volt szükség. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 8 [23] A felperes rögzítette, hogy a körzeti megbízotti és a járőri feladatok elválnak egymástól; a munkáltató a munkaköri feladatokat csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg, valamint a jelen per alapjául szolgáló járőri, valamint egyéb szolgálati feladatok nem eseti jellegűek, hanem rendszeresek voltak. Az Rtv.
  2. §
(1)bekezdése szerinti általános rendőri intézkedési kötelezettségből nem lehet megalapozott következtetést levonni arra, hogy az adott feladat a beosztáshoz tartozó-e vagy megbízási díjra jogosít. A KMB Szabályzat
  1. pontja szerint a körzeti megbízottnak alapvetően a működési körzetében kell biztosítania az általános rendőrségi feladatok ellátását. A körzeti megbízotti és a járőri beosztások különbözőek, e két beosztás feladatait normális esetben párhuzamosan hajtják végre, tehát a körzeti megbízott és a járőr is szolgálatban van egyidejűleg azonos illetékességi területen. A KMB Szabályzat
  2. pontja szerint is csak eseti jelleggel lehet a körzeti megbízottat a működési körzetéből elvonni, nem pedig több hónapra, mely rendelkezés megtartása alól a különleges jogrend sem ad általános felhatalmazást, egyebekben hivatkozott a Kúria Kf.VII.45.156/2021/
  3. számú ítéletére, mely szerint a körzeti megbízott a különleges jogrend időszakára is jogosult megbízási díjra. [24] A megbízási díj minimumnál magasabb összegét pedig felperesi álláspont szerint az indokolta, hogy a járőri és egyéb feladatok ellátása komoly többletterhet jelentett, több különböző típusú feladatot látott el, melyek időben is jelentős terjedelműek voltak, átlagosan a szolgálatteljesítési idő felét érintették, továbbá az átkísérés kifejezetten tiltott volt felperes számára. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [25] A fellebbezés nem alapos. [26] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet – a Kp.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján – a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntése az irányadó jogszabályoknak megfelel; azzal – annak indokai pontosításával – egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [27] Az alperes fellebbezésében eljárásjogi kifogásokat is megfogalmazott. Az alperes az elsőfokú eljárás során valóban kérte a felperesi kimutatás pontosítását, azonban – ahogyan arra a felperes ellenkérelmében is rámutatott – a kimutatás valós tartalmának ellenőrzéséhez és megállapításához szükséges adatokat a per során az alperesnek kellett volna rendelkezésre bocsátania, illetve az alperes e nyilatkozatát részleteiben nem fejtette ki, e vonatkozásban egyértelmű vitatást nem fogalmazott meg, így az alperes részéről a Pp. 221. §
(1)bekezdésének g) pontjában rögzített eltérő jogi érvelésnek nem minősült. Az ítélőtábla egyetértett azzal is, hogy a mintaper tényállása adott volt, ezért a bíróság részéről a tényállás megállapítása körében további vizsgálat nem vált indokolttá. Konkrét alperesi tényállítás hiányában a felperesi kimutatás, mint bizonyítási eszköz alkalmassága nem dőlt meg, az elsőfokú bíróság azzal, hogy ezen irat tartalmát az érdemi döntése meghozatala során figyelembe vette és értékelte, a Pp. 268. §
(1)bekezdésében foglaltakat sem sértette meg. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 9 [28] Az alperes fellebbezésében a Pp. 279. §
(1)bekezdésének sérelmét is állította. A fellebbezés alapján a másodfokú bíróság számára a felülbírálat terjedelme - a Kp. 79. §
(2)bekezdésével és a Kp. 78. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. §
(1)bekezdésével összefüggésben - az elsőfokú bíróság által elvégzett bizonyíték-értékelés és mérlegelés jogszerűségének, tehát megalapozottságának és okszerűségének, valamint a felperes ezzel kapcsolatos érvelésének a vizsgálatára terjedhet ki; amennyiben az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelte, és a mérlegelése során kirívóan okszerűtlen következtetésre nem jutott, az ítélete ezen megállapításainak felülmérlegelésére a másodfokú eljárásban nincs lehetőség. [29] Az alperes a bizonyítékok egybevetését, értékelését, valamint az indokolási kötelezettség megfelelőségét vitató fellebbezési érveivel összefüggésben az ítélőtábla rámutat, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása [30/2014. (IX. 30.) AB határozat]. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolása az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre terjedjen ki, és nem minden egyes részletre (Kf.VII.38.187/2021/11.). Az ítélőtábla ennek tükrében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében adott jogi érvelés az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményének megfelelt, a Kp. 78. §
(2)bekezdésében, 78. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 279. §
(1)bekezdésében, valamint a Pp. 346. §
(4)és
(5)bekezdéseiben foglaltakat nem sértette meg. Az alperes fellebbezésében jogszabálysértésként a Kp. 3. §
(2)bekezdését is felhívta, amely törvényi rendelkezés a nyilatkozatok valóságnak megfelelőségét a felek – nem pedig az eljáró bíróság – kötelezettségeként említi, erre figyelemmel annak megsértése az előfokú bíróság eljárására vetítve nem értelmezhető. [30] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a megbízási díj jogalapjának megállapítása és összegszerűsége tekintetében is támadta, továbbá állította, hogy az elsőfokú bíróság jelen eljárásnak a mintaperrel való ügy- és tényazonosságára tévesen következtetett, valamint a felperes megbízási díjra való jogosultságát az általa csatolt tevékenységkimutatás valótlan adataira alapítottan és a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának és
(5)bekezdésének téves értelmezésével állapította meg. [31] Az elsőfokú bíróság az eljárását a 6.K.700.002/
  1. számú mintaper eredménye alapján folytatta le, mivel – álláspontja szerint – az előtte fekvő ügy e mintapertől – amelyre jelen eljárás felfüggesztésre is került – sem jogi, sem ténybeli szempontból nem különbözött. Az ítélőtáblának tehát elöljáróban az alperesi vitatás alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen per mintaperrel való ügy- és tényazonossága ténylegesen fennáll-e; amennyiben igen, a mintaper keretében hozott ítéletnek mennyiben van kötőereje. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 10 [32] A Kp.
  2. §
(1)bekezdése alapján, ha a bíróság előtt legalább tíz olyan eljárás indul, amelyek jogi és ténybeli alapja azonos, a bíróság dönthet arról, hogy e perek egyikét mintaperben elbírálja és a többi eljárást az eljárást befejező határozata meghozataláig felfüggeszti. A miniszteri indokolás szerint a mintaper az egyszerre nagyobb számban jelentkező, azonos ténybeli és jogi alapon álló perek koncentrált, gyorsabb, hatékonyabb elintézésére ad lehetőséget, hozzájárul a joggyakorlat egységességéhez; a bíróság a mintaperben hozott ítélet jogerőre emelkedését követően indult, a Kp. 33. §
(1)bekezdése szerinti jogvitát is e § szabályai szerint bírálja el. Amennyiben a bíróság a mintaper jogintézményét kívánja alkalmazni, a mintaperhez kapcsolódó ügyeket felfüggeszti, ami a perbeli esetben meg is történt. Lényegében a felfüggesztő végzéssel nyílik meg a feleknek a lehetősége arra, hogy a mintaperhez való jogi és ténybeli azonosságot vitassák. Mivel jelen per és a mintaper alperese megegyezett, így ezen összevetés elvégzésére alperesnek minden adat rendelkezésére állt. Az alperes a jelen eljárást felfüggesztő végzés ellen jogorvoslattal nem élt, ezáltal az abban foglalt jogi és ténybeli alap azonosságát, valamint a mintaper – Kp. 33. §
(1)bekezdése szerinti – alkalmazhatóságát lényegében elismerte. A mintaper a jogkérdést dönti el, a perbeli esetben tehát az eldöntött jogkérdés tekintetében kötőereje van, ezáltal a felperes az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett visszatérő, rendszeresen jelentkező, beosztásába nem tartozó többletfeladatok elvégzésével a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjában foglaltak alapján a megbízási díjra való jogosultságot megszerezte. Az összegszerűség meghatározása már az egyedi ügyben elvégzett mérlegelés eredménye, ezért arra a mintaper kötőereje nem terjed ki. [33] Az alperes az eljárást felfüggesztő végzés jogerőre emelkedését követően a jelen per mintapertől való különbözőségét hangsúlyozta, de a felperesi kimutatásban szereplő feladatok tényleges ellátását nem, csupán azok megbízási díjra jogosító jellegét, valamint a megbízási díj megállapíthatósága esetében annak mértékét vitatta. Az ítélőtáblának tehát azt kellett vizsgálni, hogy a félnek a mintaper jogerős eldöntését követően, az arra hivatkozással felfüggesztett eljárás folytatásakor a jog- és ténybeli azonosság vitatására ismételten megnyílik-e a lehetősége. A Kúria a 7/
  1. jogegységi határozatban (Jpe.IV.60.056/2023/11.) elvi éllel rögzítette, hogy a felülvizsgálattal nem támadott mintaperben hozott ítélettől eltérhet az annak alapján hozott ítéletek jogszerűségének vizsgálatára irányuló felülvizsgálati eljárásban. Ezen jogegységi határozat azonban nem tett megállapítást a fellebbviteli eljárásra, az ítélőtábla pedig a mintaperben hozott – a Kúria előtt felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – jogerős döntését, a mintapertől jog- és ténybeli szempontból nem különböző jelen közigazgatási perben a jogalap tekintetében magára nézve irányadónak tartotta. A perbeli jogkérdésben a mintaperben szereplő azon tényállás mentén, miszerint a körzeti megbízott járőri beosztáshoz kapcsolódó többletfeladatok ellátása megbízási díjra jogosít, már a Kúria is állást foglalt, ennélfogva a jogalap tekintetében további bizonyítás lefolytatása – az alperesi hivatkozással ellentétben – nem volt indokolt. Hangsúlyozandó továbbá, hogy a Kp.
  2. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezés is csupán a mintaper bizonyítási eredményének felhasználása mellett ad lehetőséget további bizonyítás elrendelésére, nem pedig a mintaper bizonyítási eredménye helyett enged új bizonyítási eljárásnak teret. [34] Az alperes precedensképes gyakorlattól való eltérést állító hivatkozásai az elsőfokú ítélet helytállóságát nem befolyásolták. Az elsőfokú ítéletben megjelölt döntések valóban más szolgálati ághoz tartozó beosztásokat és feladatokat érintően keletkeztek, Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 11 azonban a leírt kontextusban a perbeli esetre is irányadók. Az elsőfokú bíróság ítélete [26] bekezdésében a Fővárosi Ítélőtábla jogerős Kf.700.224/2024/
  1. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében FIT-KJ-2025-42 számon közzétett döntését helytállóan idézi, így annak a Kúria Kf.VII.45.156/2021/
  2. számú ítéletével való összevetése szükségtelen. Kétségtelen, hogy a TIK általi és a személyzeti átcsoportosítás (utóbbi tekintetében a Kf.VII.45.184/2021/4., Kf.VII.45.176/2021/
  3. döntések) eltérő szakmai tartalommal bíró fogalmak, de kijelenthető, hogy a munkakörtől eltérő foglalkoztatás mindkét esetben megbízási díj érvényesítésére alapul szolgált. [35] Az alperes a fellebbezésében hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által többletteherként értékelt felperesi feladatok az Rtv.
  4. §
(1)bekezdésében foglalt intézkedési kötelezettsége körében keletkeztek. Ezen intézkedési kötelezettség általános módon kötelez intézkedésre minden rendőrt, a beosztásától függetlenül, de ebből a kötelezettségből nem lehet alappal arra következtetni, hogy a beosztásához nem tartozó intézkedéseket - nem eseti jellegű, rendszeres ellátás esetében - megbízási díj megfizetése nélkül kellene teljesítenie. Ezen következtetést az elsőfokú ítélet [25] bekezdésében helytállóan vonta le. Az ítélőtábla nem tartotta megalapozottnak az alperes Alaptörvény 46. cikk
(1)bekezdésére hivatkozását sem, mivel a rendőrség alapvető feladatainak teljesítésére vonatkozó kötelezettség a hivatásos állomány tagjának megbízási díjra való jogosultságát alapvetően nem kérdőjelezheti meg. Emellett nem osztotta az alperes azon fellebbezésben kifejtett véleményét sem, mely szerint az elsőfokú bíróság az Alaptörvény és az Rtv. fölé helyezte volna az ORFK utasításokat azok együttes értelmezése során; az ítélőtábla álláspotja szerint nem lelhető fel – az alperes által állított – ellentét az Alaptörvény, a törvény és az egyéb szabályozok elsőfokú bíróság által kifejtett értelmezésében, azok összhangban kerültek alkalmazásra. [36] Jelen ügyben a felperes által végzett járőrszolgálati és egyéb feladatok, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok, a felperes kinevezése szerinti beosztásához nem tartoztak, erre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a többletfeladat ellátását. A KMB Szabályzat perbeli időszakban hatályos rendelkezéseit figyelembe véve a
  1. pontja alapján a körzeti megbízott járőrvezetőként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen osztható be, az alperes azonban nem bizonyította, hogy a felperes beosztása a KMB Szabályzat rendelkezései szerint valósult meg. Azt sem támasztotta alá, hogy a felperes működési körzetén kívül, de a KMB csoport működési körzetében ellátott járőri és egyéb többletfeladatai miként felelnek meg a KMB Szabályzat – különösen
  2. és
  3. pontjaiban foglalt – rendelkezéseinek. A közrendvédelmi szakterületért felelős vezető köteles a közös közterületi szolgálatot úgy szervezni, hogy a feladatellátás – a KMB Szabályzat 21-
  4. pontjaiban meghatározottak kivételével – a körzeti megbízott működési körzetében történjen. A felperes a járőrszolgálati és egyéb feladatokat a saját és a KMB csoport működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen végezte, amelyre nem adott jogalapot a KMB Szabályzat
  5. pontja sem, továbbá az a körülmény, hogy a felperes működési körzetéből jogszerűen elvonható volt, egyben nem jelenti azt, hogy a beosztásához nem tartozó többletfeladatok ellátásáért megbízási díjra nem jogosult. A KMB Szabályzat
  6. pont a) alpontja a felperes kísérőőri feladatokra történő igénybevételét kifejezetten tiltotta; az alperes a KMB Szabályzat
  7. pontjába foglalt feltételek fennállását nem igazolta. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában kitért a KMB Szabályzat
  8. augusztus
  9. napjától hatályos változására is, azonban ez mellőzendő, Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 12 mivel a perbeli időszak csupán
  10. július
  11. napjáig tart; mindez azonban az érdemi döntés helyességét nem befolyásolta. [37] Az ítélőtábla nem fogadta el az alperesnek az 57/
  12. ORFK utasítás 46/A. pontjára történő hivatkozását sem, mivel a jogalkotó az ilyen feladatellátás elrendelésére kizárólag a fokozott ellenőrzés és különleges jogrend időszakában jogosította fel a munkáltatót, és azt kizárólag eseti jelleggel írta elő, az alperes pedig e feltételek együttes fennállását szintén nem bizonyította. Az ítélőtábla rámutat továbbá, hogy az alperes fellebbezésében a rendezvénybiztosítással kapcsolatban a felperes általi teljesítésre konkrét hivatkozást nem tett, pontos adatokat nem közölt, e körben a működési körzeten belüli feladatellátást nem állította, a működési körzeten kívüli többletfeladat ellátása pedig a felperest már önmagában megbízási díjra jogosította. Az alperes helytállóan kifogásolta fellebbezésében, hogy a felperes kimutatása tartalmaz néhány a KMB Szabályzat
  13. pontja alá eső tevékenységet, melyek a körzeti megbízott munkaidejébe beszámítanak, ezáltal megbízási díjra nem jogosítanak, azonban ezek száma és rendszeressége elenyésző, így azok figyelmen kívül hagyása nincs kihatással a döntés érdemére. [38] A megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság értékelési-mérlegelési tevékenységét támadta a Hszt.
  14. §
(5)bekezdésére és a 31/
  1. BMr.
  2. §
(6)bekezdésére hivatkozással, de annak kifejtése nélkül, hogy ezen jogszabályhelyek miként támasztják alá, hogy a megbízási díj összegének meghatározása jogszabálysértő módon történt. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának megfelelő többletfeladat ellátása önmagában megalapozza – legalább a jogszabályban rögzített minimumösszegben – a megbízási díjra való jogosultságot. Az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kf.VII.37.780/2020/5.). Az alperes nem állapított meg a 33/2015. BMr.) 10. §
(2)bekezdése szerint és nem is fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért azt a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75 %-ában történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl, továbbá az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített mérlegelési szempontok beilleszthetők voltak a 31/2015. BMr. 35. §
(6)bekezdése szerinti kritériumok közé. Az alperes érvelése arra vonatkozott, hogy az ellátott többletfeladatok nem jelentettek tényleges és komoly többletterhelést, azok mértéke és időtartama nem érte el a rendszerességet, ellátásuk nem igényelt komplex szaktudást, mivel átfedést mutattak a körzeti megbízotti feladataival. Ezen érvek nem foghatnak helyt, mivel a többletfeladat-ellátás eseti vagy rendszeres jellege nem az összegszerűség, hanem a jogalap körében értékelendő. A jogalkotó pedig nem többletteherhez vagy szaktudás meglétéhez, hanem többletfeladat-ellátás esetére biztosította a megbízási díj megfizetését, azaz e juttatásra beosztástól és besorolástól függetlenül jogosulttá válik az, aki a beosztásába nem tartozó többletfeladatot ellátja. [39] Az ítélőtábla a megbízási díj mértéke tekintetében az alperesnek az Alaptörvény N cikkével és
  1. cikkével kapcsolatban előadott hivatkozását sem fogadta el, tekintettel arra, hogy a többletfeladat ellátásáért járó megbízási díj mértéke szempontjából az alperes költségvetési forrásainak nagyságrendje közömbös, a jogszabályi alapon nyugvó követelés és Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 13 annak törvényes mértékű kamatának bíróság általi megítélése a fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét nem sérti, az alperes költségvetési helyzete nem képezheti akadályát a jogszerű követelés bírósági úton való érvényesítésének. Az alperes az eljárás során emellett nem igazolta, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályokat – az Alaptörvény
  2. cikkébe ütköző módon –az Alaptörvényben foglaltakkal ellentétesen értelmezte volna. [40] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [41] A pervesztes alperes a Kp. 99.§
(3)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint – a fellebbezés benyújtásának időpontjára tekintettel a másodfokú eljárásban irányadó – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontja, 3. §
(1)bekezdés a) pontja és
(4)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által a kifejtett érdemi munkával arányosan felszámított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [42] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott összegű (76.528 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében, a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [43] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
  1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [44] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. április
  2. dr. Rácz Krisztina s.k. a tanács elnöke dr. Józsa Ágnes s.k. előadó bíró dr. Robotka Imre s.k. bíró Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.262/2025/5-I 14

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.