Jpe.60010/2025/15 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A közigazgatási jogvitában a Kp. szabályai szerint a szabad bizonyítás elve érvényesül. Ennek alapján jogegységi panasz eljárásban nem megalapozott az a hivatkozás a jogkérdésben való eltérés körében, amely korábbi – azonos anyagi jogi hátterű – perekben lefolytatott bizonyítás kereteire, eszközeire és eredményének értékelésére utal. Az ügy száma: A felperesek: A felperesek képviselői: Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: Az alperesi érdekelt: A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata Jpe.II.60.010/2025/

az I. rendű felperes neve (az I. rendű felperes címe) a II. rendű felperes neve (a II. rendű felperes címe) a III. rendű felperes neve (a III. rendű felperes címe) a IV. rendű felperes neve (az IV. rendű felperes címe) az V. rendű felperes neve (az V. rendű felperes címe) a VI. rendű felperes neve (a VI. rendű felperes címe) a VII. rendű felperes neve (a VII. rendű felperes címe) KINSTELLAR Andrékó Ferenczi & Társai (az I-VI. rendű felperesek képviselőjének1 címe eljáró ügyvéd: Dr. Sepsey Balázs) Vörös Ügyvédi Iroda (az I-VI. rendű felperesek képviselőjének2 címe eljáró ügyvéd: Dr. Vörös Péter) és Dr. Varga Noémi Ügyvédi Iroda (az I-VI. rendű felperesek képviselőjének3 címe eljáró ügyvéd: Dr. Varga Noémi) I-VI. rendű Bán, S. Szabó, Rausch & Partners Ügyvédi Iroda (a VII. rendű felperes képviselőjének címe eljáró ügyvéd: Dr. Papp Álmos) VII. rendű Gazdasági Versenyhivatal (az alperes címe) Dr. Ay Zoltán Nándor kamarai jogtanácsos az alperesi érdekelt neve Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 Az alperesi érdekelt képviselője: Társai Ügyvédi Iroda 2 (az alperesi érdekelt címe) DLA Piper Posztl, Nemescsói, Győrfi-Tóth és (az alperesi érdekelt képviselőjének címe eljáró ügyvéd: Dr. Fejes Gábor) A per tárgya: versenyfelügyeleti ügyben indult jogvita A jogegységi panaszokat benyújtó felek: az I-VI. rendű felperesek, a VII. rendű felperes, az alperesi érdekelt A jogegységi panaszokkal támadott döntés száma: Kfv.37.822/2024/
számú végzés Rendelkező rész A Kúria az I-VII. rendű felperesek és az alperesi érdekelt jogegységi panaszait elutasítja. Indokolás A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás [1] Az egy vállalkozáscsoportot alkotó I-VI. rendű felperesek alaptevékenységük körében műtrágya gyártással, emellett a saját áruik (áru neve áru) kis- és nagykereskedelmével foglalkoznak. [2] Az I-III. rendű felperesek partnerhálózat neve név alatt 2009 óta országos lefedettséggel értékesítik a áru neve árut végfelhasználók részére. [3] Az alperesi érdekelt, a VII. rendű felperes és a hazai piacról időközben kivonult cég neve1 2009 és 2015 között különböző időpontokban részben különböző tartalmú, általában egy évre, de legfeljebb öt évre szóló stratégiai keretszerződéseket kötöttek meghatározott éves mennyiségű áru neve áru beszerzésére a vállalkozáscsoport tagjaival. [4] Az alperes
szeptember 13-án indított versenyfelügyeleti eljárást az I. és IIIVII. rendű felperesekkel, az alperesi érdekelttel, valamint a perben nem álló cég neve2 Terménykereskedelmi Kft.-vel (a továbbiakban: cég neve2) és a cég neve1 és cég neve3 Magyarország Kft.-vel (a továbbiakban: cég neve3) szemben, miután gyanú merült fel arra nézve, hogy az I. rendű felperes és a vele egy vállalkozáscsoportba tartozó műtrágyagyártó és forgalmazó vállalkozások (amelyeket a VI. rendű felperes kivételével együtt vállalkozáscsoport nevenek nevezett) és egyes viszonteladó partnerei olyan szerződéseket és megállapodásokat kötöttek, amelyekben meghatározták a vállalkozáscsoport neve által gyártott és forgalmazott nitrogénműtrágya és komplex műtrágya termékekre alkalmazandó viszonteladási/végfelhasználói árakat. Emellett valószínűsíthetően partnerenként jelentős mértékben meghatározták az évente kötelezően megvásárolandó és értékesítendő minimum termékmennyiséget a más tagállami gyártóktól/forgalmazóktól történő beszerzés (import) korlátozása érdekében. Az alperes később a vizsgálatot kiterjesztette a II. rendű felperesre is. [5] A versenyfelügyeleti eljárás alatt a cég neve1 egyezségi nyilatkozatot tett, az alperesi érdekelt pedig engedékenységi kérelmet nyújtott be, amelyet több ízben kiegészített. [6] Az alperes a
október 22-én kelt Vj/41–1005/
számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes, a cég neve1 és a VII. rendű felperes
június 1től
június 30-ig, a II. és III. rendű felperesek
július 1-től
június 30-ig, a IV., V. és VI. rendű felperesek
július 1-től
június 30-ig, valamint az alperesi érdekelt
július 1-től
novemberig az általuk kialakított stratégiai együttműködési rendszer keretében a beszerzési források közötti választás lehetőségének korlátozására, a vevők felosztására és az eladási árak meghatározására irányuló, a verseny korlátozását célzó, Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 3 egységes és folyamatos jogsértést valósítottak meg. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.)
§

(2)bekezdés a),

c)és
d)pontjaiban foglalt tényállás megvalósításával a Tpvt. 11. §

(1)bekezdését, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikk

(1)bekezdése a),

b)és
c)pontjaiban foglalt tényállás megvalósításával az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdését sértették meg. A jogsértés megállapításán túl az alperes az egy vállalkozáscsoportba tartozó I-VI. rendű felpereseket 11.056.317.000 forint versenyfelügyeleti bírság – a Tpvt. 78. §

(5)bekezdése alapján – egyetemlegesen történő megfizetésére kötelezte, míg a VII. rendű felperessel szemben 1.138.567.000 forint versenyfelügyeleti bírságot szabott ki. Az alperesi érdekelt esetében a bírság mellőzésére irányuló engedékenységi kérelme elfogadására tekintettel a bírság kiszabását a Tpvt. 78/A. §

(2)bekezdés a) pontja alapján mellőzte. Az eljárást az cég neve2, az cég neve3, valamint a Tpvt. 11. §

(2)bekezdés

b)és
f)pontjaiba ütköző magatartás tekintetében az ügyben alkalmazandó közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 31. §

(1)bekezdés

i)pontja alapján megszüntette. [7] A versenyfelügyeleti eljárás során feltárt, horizontális és vertikális elemeket egyaránt tartalmazó komplex jogsértés lényegét akként összegezte, hogy az alapvetően a csoport neve-csoport által kialakított stratégiai együttműködési rendszert jelenti, amely elsődlegesen arra irányult, hogy a csoport neve-csoport a – fokozódó importnyomás által veszélyeztetett – piaci pozíciójának megőrzése érdekében, az import korlátozása révén, az általa gyártott műtrágya termékek minél nagyobb hányadát teljeskörűen és kockázatmentesen értékesíteni tudja a belföldi piacon úgy, hogy a termékei értékesítése során – import ajánlat hiányában – verseny ne alakulhasson ki sem a stratégiai partnerek között, sem a stratégiai partnerek és a partnerhálózat neve értékesítői között. A csoport neve-csoport ezt a célt csak úgy tudta elérni, ha a stratégiai partnerei számára olyan értékesítési feltételeket írt elő, amelyekre tekintettel gazdaságilag észszerűtlenné, illetve – kizárólagosság előírásával – lehetetlenné vált a csoport neve-csoport termékeivel versenyző import termék beszerzése és értékesítése. Előírta azt is, hogy az ilyen módon értékesítésre átvett árut a stratégiai partnerek saját vevőiknek a „áru neve áru áru neve áruval ne versenyezzen” elvet szem előtt tartva értékesítsék, versengő import ajánlat hiányában az árak „lerontásának” kizárásával. A csoport neve-csoport ezzel a stratégiai partnereket is érdekeltté tette abban, hogy egy komplex stratégiai együttműködési rendszer kialakuljon, majd éveken át fennmaradjon, amihez hozzátartozik, hogy a csoport neve-csoport a stratégiai partnerei számára a vállalt mennyiség után visszatérítést, gyakorlatilag egyfajta biztos árrést tett lehetővé. [8] A stratégiai keretszerződések minden esetben előre meghatározott mennyiségű műtrágya megvásárlását rögzítették, ezen túlmenően további kiegészítő szóbeli megállapodáson, illetve gyakorlaton alapuló biztosítékokat építettek be a rendszerbe. [9] Adott régión belül a vevők felosztása a stratégiai partnerek és a csoport neve-csoport között szintén segítette a megállapodást, ami egyrészt a meglévő vevők tiszteletben tartásának elvén, másrészt új vevők esetén az „elsőbbség elvén” alapult. Az új vevő ahhoz a partnerhez került, amelyik előbb adott ajánlatot. A cég neve1 esetében abban állapodtak meg a felek, hogy az új vevő mindenképpen az övé lesz. [10] Előírta a stratégiai partnerei számára azt is, hogy a tőle megvásárolt terméket milyen minimum (továbbeladási) áron adhatják a vevőknek (ideértve a végfelhasználókat és a viszonteladókat is), ami további garanciát jelentett arra, hogy a stratégiai partnerek és a partnerhálózat neve üzletkötői adott területen egymás vevőkörét tiszteletben tartják. Az adott területen működő forgalmazók ugyanis egymás vevőit kedvezőbb üzleti feltételekkel, jellemzően kedvezőbb értékesítési árral tudják megszerezni. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 4 [11] A vállalkozáscsoport neve az import termékkel szemben alkalmazható versenyáras rendszert is bevezetett, amely – a továbbeladási minimumár alatti értékesítés általános tilalmát továbbra is életben tartva – lehetővé tette az attól szabályozott módon történő eltérést, de csak azokban a konkrét esetekben, amikor – a partnerhálózat neve üzletkötőitől származó piaci információ által is megerősítetten – igazoltan létezett kedvezőbb import (ellen)ajánlat, egyebekben a magasabb árszint alkalmazását várta el. Ezzel valójában az import jelentkezése esetére egy újabb, a piaci viszonyokhoz jobban igazodó továbbeladási minimumár kikötést vezetett be. A csoport neve-csoport a stratégiai partnerek közreműködésével olyan rendszert hozott létre és működtetett, amelyben a különböző típusú versenykorlátozó megállapodások oly módon épültek egymásra, hogy az adott versenykorlátozó magatartás a ráépülő magatartás előfeltételeként szolgált, a magatartások egymást szükségszerűen kiegészítve, csak egymás viszonylatában tudták megvalósítani a résztvevők szándékát, ebből következően mindegyik magatartás hozzájárult a stratégiai együttműködési rendszer működéséhez. [12] Az alperes értékelte a horizontális és vertikális viszonyokat; a stratégiai együttműködésben részt vett vállalkozások érdekeit, az együttműködés célját; a stratégiai együttműködés kialakítását, a szerződés megkötésének menetét; a stratégiai keretszerződéseket. Részletezte a stratégiai együttműködés elemeit, az általa azonosított korabeli bizonyítékokat, felvett nyilatkozatokat, tanúvallomásokat, észrevételeket. [13] A bizonyítékok, az engedékenységi kérelem, az egyezségi nyilatkozat és a tanúvallomások értékelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a csoport neve-csoport és a stratégiai partnerek között a stratégiai együttműködés keretében tanúsított magatartások egy komplex rendszert képeztek (vertikális és horizontális viszonyokat érintve). Az egyes korlátozások egymás hatásait erősítették és egységes végső célt szolgáltak, ami az import termékek korlátozásán keresztül arra irányult, hogy import hiányában a csoport neve-csoport termékeinek értékesítése során árverseny a termékek kapcsán ne alakulhasson ki, ezáltal a továbbeladási ár korlátozása és a vevőfelosztás révén biztosítva a megfelelő árszintet (elkerülve az árak „letörését”). A feltárt magatartások nem önállóan, egymástól elszigetelve éltek, hanem a csoport neve-csoport és stratégiai partnerei által alkotott komplex forgalmazási rendszerben, amely nem pusztán tisztán kettős forgalmazási rendszernek minősül, hanem egy olyan komplex, horizontális és vertikális elemeket tartalmazó rendszernek, ahol ezen magatartástípusok egymást erősítették, feltételezték. Megállapította, hogy az I-VII. rendű felperesek, az alperesi érdekelt és a cég neve1 egységes, folyamatos jogsértés keretében összehangolták magatartásukat. E magatartások deklarált közös célja az volt, hogy egybevágó, közös érdekeik mentén az importtal szemben olyan stratégiai rendszert alakítsanak ki, amely arra irányult, hogy a magyar piacon a csoport neve-csoport által gyártott műtrágya termékeket minél szélesebb körben és minél nagyobb mennyiségben értékesítsék, a stratégiai partnereket érdekeltté téve ebben, amely közvetetten a csoport neve-csoport érdekeit is szolgálta. Ezen túl a magatartásuk arra is irányult, hogy import termék hiányában a csoport neve-csoport termékeinek értékesítése során árverseny ne alakulhasson ki. E törekvéseket az import korlátozásokon túl a csoport neve-csoport által kidolgozott és a stratégiai partnerek által elfogadott, „áru neve áru áru neve áruval ne versenyezzen” elv alkalmazásával kívánták érvényre juttatni. Ez olyan komplex rendszert foglalt magába, amely kiterjedt a csoport neve-csoport és a stratégiai partnerek, illetve a stratégiai partnerek egymás közötti vevő felosztására, valamint a stratégiai partnerek által alkalmazott továbbeladási minimumár meghatározására. [14] A felperesek keresettel támadták az alperes döntését. [15] A törvényszék ítéletével az alperes határozatának a jogsértést megállapító I. pontját, a versenyfelügyeleti bírságra kötelező II. pontjának
a)és
c)pontjait, a VII. rendű felperesnek részletfizetést engedélyező, valamint az eljárási költség egyetemleges megfizetésére kötelező Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 5 V. pontját megsemmisítette, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan az I-VI. rendű felperesek keresetét elutasította. [16] A törvényszék elsődlegesen a felperesek által hivatkozott eljárási szabálysértések tárgyában rögzítette, hogy a jegyzőkönyvezés módja, az interjútechnika és a kifogástétel korlátozása miatt törvénysértés nem történt. A jegyzőkönyvezés a Ket. 39. §

(3)bekezdésének alakilag megfelelt, a hangfelvételt kérésre az alperes nem volt köteles elrendelni. A felperesek képviselői a jegyzőkönyvet megismerték, annak tartalmát aláírták, mind kérelmeket, mind kifogásokat lehetőségük volt tenni. Arra is kitért, hogy az egyes tanúk kihallgatása során a vizsgáló által feltételezett tartalommal feltett kérdések és számos vallomásrész közvetett ismeretet, véleményt tartalmaz, azonban tekintve, hogy a kérdésfeltevés technikájára kifejezett és egyértelmű jogszabályi előírások nincsenek, ezen körülményeket nem a Ket., az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta) és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) felperesek által kiemelt rendelkezéseibe ütköző, önmagában az ügy érdemére kiható szabálysértés megállapítására okot adó, hanem az érintett tanúvallomások bizonyító erejére, a bizonyítandó tényállás kétséget kizáró bizonyítottságára közvetetten ható körülményként értékelte. Mindemellett a VII. rendű felperes alaptalanul hivatkozott a védett tanú alkalmazása körében a tisztességes eljárás követelményébe ütközésre. [17] Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB), az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) és az Alkotmánybíróság gyakorlata szerinti bizonyítékok megbízhatóságára és bizonyítási kötelezettségére vonatkozó elvek vizsgálatát a felmerült lényeges tények, bizonyítékok egyedi és együttes értékelésén keresztül végezte el. A felperesek ugyanis a korabeli iratok létezését nem, pusztán azok bizonyító erejét vitatták. [18] A törvényszék értékelte a nem korabeli irati bizonyítékokat és a nem irati bizonyítékok bizonyító erejét abból a szempontból is, hogy a felperesek egyes személyek vallomásait, továbbá az engedékenységi kérelem és az egyezségi nyilatkozat bizonyító erejét egészében vitatták, másrészt abból a szempontból is, hogy e bizonyítékok a korabeli irati bizonyítékokkal bizonyítható jogsértés alanyi és időbeli kiterjesztésének bizonyítására alkalmasak-e. Ez pedig különösen azért volt hangsúlyos, mert az alperes a határozat rendelkező részében megállapított jogsértést valamennyi felperes esetében a rájuk vonatkozó első és utolsó korabeli irati bizonyíték keletkezésénél, szerződések esetén azok szöveg szerinti alkalmazásánál hosszabb időintervallumban határozta meg. Mindez közvetlenül összefügg a jogsértés folyamatosságának a tárgyalásával is. A törvényszék a határozatban hivatkozott tanúvallomásokról és ügyfélnyilatkozatokról összefoglalóan megállapította, hogy azok sem egyenként, sem azok összességében nem bizonyítanak a korabeli bizonyítékok keletkezését, hatályát megelőző vagy azon túli időszakra jogsértést. [19] A jogerős ítélet részletezte az egyes tanúvallomások értékelését akként, hogy azok bizonyításra mennyiben alkalmasak. Részletesen megvizsgálta az alperesi érdekelt engedékenységi nyilatkozatának bizonyítékként történő felhasználását, annak tartalmát. A törvényszék hangsúlyozta: e nyilatkozatok hitelessége ugyanúgy vizsgálandó és befolyásolja a bizonyítékok értékelésének a jogszerűségét. [20] Az ügyintézési határidő alakulását az alperes táblázatos formában a bíróság felhívására kidolgozta, számításokkal igazolta, a felperesek vitatását követően azt pontosította. Az alperes elismerte, hogy az eljárási törvény szerinti időtartamot tizenegy nappal túllépte, ezzel eljárási jogszabályt sértett, ugyanakkor kifejtette, ennek a bírság kiszabására nem volt hatása. Az ügyintézési határidő annak letelte előtt hosszabbítható meg a Tpvt. 63. §

(9)bekezdése szerint, a késve hozott döntés jogkövetkezménye pedig nem lehet az, hogy a meghosszabbított eredeti határidő letelte és az eljárást befejező döntés között eltelt idő teljes egészében kívül essen a törvényes ügyintézési határidőn. Ilyen előírás sem a Tpvt. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 6 63. §

(9)bekezdéséből, sem a részletesen kifejtett felsőbírói, valamint alkotmánybírósági gyakorlatból sem következik. [5/

(III. 10.) AB határozat, 3458/
(XII. 14.) AB végzés, 17/
(V. 30.) AB határozat, 25/
(XII. 2.) AB határozat, Kf.37.959/2018/14., Kf.39.085/2021/
és Jpe.I.60.019/2022/9.] [21] Rámutatott, a felperesek terhére megállapított jogsértés egyetlen cél szerinti, komplex, egységes és folyamatos jogsértésként került megállapításra. E körülménynek – az elkülönülő jogsértések megállapításához képest – érdemi jelentősége abban áll, hogy a határozat rendelkező részében nevesített magatartásformák (importkorlátozás, vevőfelosztás, ármeghatározás) bármelyikének bármilyen vonatkozású megalapozatlansága a jogsértés mint egész megalapozatlanságát eredményezi. [22] Következésképpen a határozat a komplex jogsértés részét képező bármely magatartással összefüggésben önállóan is támadható, az ilyen kereset megalapozottsága esetén pedig a fennmaradó keresetrészek vizsgálata a közigazgatási perrendtartásról szóló
évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
§

(1)bekezdése miatt válhat szükségessé. [23] Az ügy érdemét a kettős forgalmazásról szóló keresetrész közvetlenül érintette, mivel egy tisztán vertikális viszonylatban értékelhető piaci magatartás versenyjogi minősítésének feltételrendszere eltér a horizontális, vagy horizontálisként is értékelhető magatartások jogi feltételrendszerétől. Vertikális viszonylatban a fekete listás eseteket és egyes különösen súlyos korlátozásokat leszámítva az érintett piac meghatározásának is jelentősége van. Miután az alperes által megállapított komplex jogsértésnek része kőkemény versenykorlátozó megállapodás is, ezért az érintett piac meghatározása és az erre reflektáló keresetrészek ügydöntő jelentősége attól függ, hogy a kettős forgalmazás vertikális vonatkozásaira, illetve a versenyfelosztásra és az eladási árak meghatározására vonatkozó keresetrészek alaposak-e. [24] Megállapította, hogy a kettős forgalmazásra és annak versenyjogi értékelhetőségére vonatkozó kereseti álláspont részben alapos. Levezette, hogy az importkorlátozást mint vertikális magatartást az alperes a Bizottság 330/2010/EU rendeletének (a továbbiakban: VCSR) megfelelő vizsgálata nélkül, az ügy érdemére kiható tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségének megsértésével minősítette versenykorlátozó jogsértésnek. Ebből az következik, hogy a határozat rendelkező részében meghatározott egységes és folyamatos jogsértés önmagában megalapozatlan. [25] Rámutatott arra is, hogy a stratégiai partnerek közötti vevőallokációs összehangolt magatartás a határozat szerint kizárólag akkor lehetne bizonyított, ha a jogsértés az összes stratégiai partner részéről a többi felé kölcsönösen fennállna. Ilyen rendező elv szerint azonban az alperes a bizonyítékokat nem csoportosította. Ugyanakkor a csoport neve-csoport bizonyított koordinatív, vitarendező fellépése, valamint a „áru neve áru áru neve áruval nem versenyez” elv hangsúlyozása a stratégiai partnerek felé nem bizonyít a stratégiai partnerek között összehangolt piacfelosztó (vevőkört tiszteletben tartó) magatartást. A stratégiai partnerekkel azonos elvek mentén kötött szállítói megállapodások önmagukban nem, de még az alperes által kiemelt elvek („áru neve áru áru nevevel nem versenyez”, importtal szembeni verseny) közlése mellett sem bizonyítanak összehangolt vevő-allokációs magatartást a stratégiai partnerek között. Nincs bizonyíték arra, hogy a stratégiai partnerek a többi partner üzleti titkait ismerték, vagy a feltárt bizonyítékok szerint ismerniük kellett volna. A felperesek alappal állították, hogy a stratégiai partnereknek transzparens piaci információk alapján lehettek ismereteik egymás üzletpolitikájáról és vevőköréről, ezt azonban szenzitív adatok ismerete nélkül csak feltételezhették, ami a Tpvt. 12. §-a alapján nem jogsértés. [26] Az egységes és folyamatos jogsértést támadó keresetrészek körében mindenekelőtt visszautalt arra, hogy a vertikális és horizontális ismérveket egyaránt felölelő jogsértés nem minősíthető döntően vagy nagyobb arányban csak az egyik ismérv szerint úgy, hogy emiatt a másik viszonylatra alkalmazandó jogi relevanciája elvész. Az alperes által alkalmazott Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 7 értékelési módszer – melyben a mennyiségi és kizárólagos márkakikötés mentesülését nem vizsgálták – a tényállás és az indokolás megsértését eredményezte, amely szükségképpen implikálta, hogy a megállapított jogsértés egységes és komplex volta nem bizonyított. [27] Ugyanakkor a bíróság a Kp. 86. §

(1)bekezdése szerint az ettől függetlenül elbírálható keresetrészek alapján is vizsgálta a határozat jogszerűségét. Az egységes és folyamatos jogsértésnek elengedhetetlen feltétele az átfogó tervben való megállapodás és az egységes cél. A vevőfelosztást illetően a stratégiai partnerek közötti összehangolt magatartás eleve nem megállapodás a határozat értelmében sem, különösen nem olyan, amit a stratégiai partnerek kifejezetten elfogadtak. Az átfogó terv az egységes jogsértésben állandó kell hogy legyen, a keretszerződések viszont stratégiai partnerenként és időszakonként is eltérő szabályokat tartalmaztak. [28] Kifejtette, hogy a kettős forgalmazást folytató vállalkozáscsoportnak az ár és/vagy piacfelosztó piaci magatartásai nem értékelhetők csak azért vertikálisként, mert a kettős forgalmazással a vertikális hatások is szükségszerűen együtt járnak. Az I-VI. rendű felperesek ettől függetlenül alappal állították, hogy a „áru neve áru áru neve áruval nem versenyez” elv márkán belüli versenykorlátozásként értelmezhető, mert – függetlenül az árazás kérdésétől – mindenképpen azt fejezi ki, hogy ugyanaz az áru kevesebb értékesítési csatornán válik elérhetővé a végfelhasználók számára, ami pedig vertikális korlátozás. Az alperes e márkán belüli korlátozást valójában az egységes cél eszközcselekményeként tételezte, és a stratégiai partnerek közötti árverseny hiányát mint elérendő célt vette dominánsnak és horizontális korlátozásnak. Maga a közös cél (az importkorlátozás és az ennek érdekében kidolgozott márkán belüli versenyt korlátozó elv) egyértelműen egy vertikális, nem fekete listás korlátozás. Emiatt azonban – nem vitatva, hogy a feltárt tényállás horizontális jogsértés (vevőfelosztás) megállapítására egyébként alkalmas – a határozat szerinti egységes jogsértés VCSR-en alapuló értékelés, valamint Tpvt.

§-ának megfelelő piacmeghatározás nélkül nem megállapítható. [29] A tanúk a komplex jogsértés lényegi elemeire egybehangzó és következetes vallomásokat nem tettek, ezért a határozat szerinti jogsértés bizonyítottnak ezek alapján sem volt tekinthető. [30] A továbbeladási minimumár alatti értékesítés és az árplafon tárgyában utalt arra, hogy az indokolás hiányos volt az ügy érdemére kihatóan. A partnerhálózat neve végfelhasználói árát tekintve is alaposnak találta azt a kereseti állítást, hogy az alperes megállapításai nem következetesek. Az alperes által feltárt korabeli irati bizonyítékok alapján összességében megállapította, hogy a partnerhálózat neve végfelhasználói áráról volt ugyan megállapodás a csoport neve-csoport és a stratégiai partnerek között, azonban nem a határozatban megállapított időintervallumban, és az árplafon a vevőfelosztásnak sem volt eszköze. [31] Vizsgálta a versenyár vonatkozásában, hogy a fogalom a továbbeladási minimum rögzítésnek egyik esete vagy az átadói ár módosítása volt-e. Vizsgálta, hogy a felperesek magatartása a Tpvt.
§-a és az EUMSZ
cikke szerint jogsértő-e. [32] Kifejtette, a határozatban ismertetett korabeli irati bizonyítékok önmagukban, az okszerű alternatív magyarázat lehetőségét kizárva is alkalmasak a partnerhálózat neve és az egyes stratégiai partnerek közötti vevőfelosztás, valamint az árrögzítés (árplafon és a versenyárra is kiterjedő továbbeladási minimumár meghatározás) bizonyítására, a stratégiai partnerek közötti összehangolt vevőallokációt azonban sem az irati, sem más bizonyítási eszközök nem bizonyítják. A nem jogszerű értékelési keretekre visszavezetett tényállás tisztázási és indokolási hiányosság, az összehangolt magatartás és az átfogó terv bizonyítatlansága a határozattal megegyező egységes (komplex) jogsértés megalapozottságát kizárja, ezért a határozat rendelkező részében meghatározott (egyetlen) jogsértés időbeli (a folyamatosságot érintő) és alanyi vonatkozásainak – így annak, hogy mely vállalkozások Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 8 között, mettől meddig, és pontosan milyen jogellenes versenykorlátozó magatartás áll(hato)tt fenn – a vizsgálata már nem lett volna szükséges. Azonban a keresetek irányára (különösen az általánosító alperesi jogalkalmazásra, valamint a II-VI. rendű felperesek jogsértéshez való viszonyára kiterjedő részekre) tekintettel a bíróság erre is kitért. [33] Az I-VI. rendű felperesek ugyan egy vállalkozáscsoportba tartoznak, azonban a közös versenyjogi felelősségük pusztán ezen a tényen nem alapulhat. Az alperesnek minden egyes felperesnél külön bizonyítani kell a jogsértést, amihez a tények alanyi (ki állapodott meg kivel), tárgyi (miről állapodtak meg) és időbeli (mennyi időre szólt a megállapodás) megállapítása szükséges. Kiemelte, hogy a VII. rendű felperest az engedékenységi kérelem és az alperesi érdekelt nyilatkozatai egyáltalán nem említik, ezért e bizonyítási eszközökkel a VII. rendű felperes semmilyen piaci magatartása nem bizonyítható. Az egyezségi nyilatkozat bizonyító ereje pedig önmagában elégtelen a kifejtett indokok miatt. A törvényszék megállapította, hogy a VII. rendű felperes nem volt részese a határozatban megállapított egységes és folyamatos jogsértésnek. [34] Nem fogadta el jogszerűnek azt az alperes (és tartalmában az alperesi érdekelt) által is képviselt álláspontot, amely szerint a határozattal megállapított – egyszerre vertikális és horizontális, egységes és folyamatos, cél szerinti – jogsértés természete miatt eleve kizárt a csoportmentesség (VCSR) feltételeinek vizsgálata. Ennek alapvető oka az volt, hogy a határozat rendelkező részében nevesített egyik magatartási elem – a beszerzési források közötti választás lehetőségének korlátozása – teljes egészében olyan vertikális, a csoportmentesség hatálya alól ki nem vont korlátozás, aminek (ti. a csoportmentességnek) a részletes piacmeghatározáson alapuló megerősítése vagy kizárása nélkül az egységes jogsértés a határozat szerinti tartalommal nem állapítható meg. Az egységes jogsértést ez esetben a cél szerinti jogsértésre hivatkozás nem alapozza meg, a tényállás pedig a piacmeghatározás vonatkozásában lényeges körben feltáratlan. [35] Az alperes a határozatában megállapított egységes jogsértés célját és az átfogó tervet szintén nem bizonyította kétséget kizáróan. Több irati és szóbeli bizonyíték bizonyító ereje nem alkalmas egyes bizonyítandó tények – különösen a stratégiai keretszerződéseket kiegészítő szóbeli megállapodások – kétséget kizáró bizonyításához, a stratégiai partnerek közötti összehangolt magatartás megállapításához. [36] A kereseteket nem találta alaposnak abban, hogy a megelőző eljárásban az ügy érdemére kihatóan a Ket. alapelveiben, nemzetközi jogforrásokban, valamint az Alaptörvényben biztosított – különösen a tisztességes eljárásra vonatkozó – eljárási garanciák sérültek, és abban sem, hogy egyes bizonyítékokat eleve fel sem lehetett használni. Az ügyintézési határidő túllépése miatt az ügy érdemére kiható szabálysértés nem történt. Szintén nem voltak alaposak azon hivatkozások, hogy az ügy a kettős forgalmazás miatt kizárólag vertikális versenyviszonyként értékelhető, és abban sem, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok semmilyen versenykorlátozó megállapodás bizonyítására nem alkalmasak. Ennek megfelelően a bíróság a Kp.
§

(1)bekezdésére tekintettel megállapította, hogy számos korabeli irati bizonyíték alkalmas vevőfelosztás (kivéve a VII. rendű felperes érintettségét), továbbá az eladási árak meghatározására irányuló cél szerinti versenykorlátozás megállapítására. E jogsértések kezdete és vége a korabeli bizonyítékok keletkezésének ideje és a jogsértő keretszerződés(részek) szerződésben meghatározott időbeli hatálya alapján, a jogsértések alanyai (a jogsértő megállapodásban részt vevők) pedig kizárólag a bizonyítékkal konkrétan érintett vállalkozások vonatkozásában állapíthatók meg. [37] A törvényszék mindezen álláspontja mellett végleges tényállást és jogi minősítést nem állapíthatott meg, hivatkozással arra, hogy egyrészt a beszerzési források közötti választás lehetősége korlátozásának a vizsgálata – amihez a csoportmentesség alóli mentesülés lehetősége miatt teljes piacmeghatározás szükséges – az alperes hatáskörében Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 9 eldöntendő kérdés, másrészt pedig azért, mert arról is az alperesnek kell döntenie, hogy – akár az előbbi vizsgálat eredménye alapján, akár annak mellőzésével – az elsőfokú ítélettel összhangban értékelhető bizonyítékok alkalmasak lehetnek-e egységes és folyamatos jogsértés bizonyítására. Utóbbinak a vizsgálatát a bíróság a megismételt eljárásra kötelezően nem írta elő, de az alperest ennek lehetőségétől sem zárta el. [38] A törvényszék ítélete szerint az új eljárásban az alperesnek elsőként arról kell döntenie, hogy importkorlátozást vélelmezve folytat-e további bizonyítást. Amennyiben igen, meg kell határoznia a releváns áru- és földrajzi piacot, majd meg kell vizsgálnia, hogy az így meghatározott érintett piacon a keretszerződések importkorlátozó rendelkezésnek minősülnek-e, az EUMSZ 101. cikk

(3)bekezdése és a Tpvt. 17. §-a szerinti mentesülés feltételei is csak ezt követően mérlegelhetők. A VCSR szerinti vizsgálat eredményétől függően is, vizsgálat hiányában pedig a vevőfelosztásra és az árak meghatározására vonatkozó bizonyítékoknak az ítélet fenti indokolásának megfelelő ismételt értékelésével kell eldönteni, hogy mely felperes(

ek)és mely stratégiai partner(
ek)között, milyen időtartamban, milyen tárgyban (vevőallokáció és/vagy árrögzítés) állapítható meg jogsértés. Ez alapján vizsgálhatók csak – nem kötelezően – az egységes és folyamatos jogsértés feltételei. A VII. rendű felperes terhére vevőfelosztás nem állapítható meg, és a stratégiai partnerek közötti összehangolt magatartásért egyik felperes felelőssége sem állapítható meg. A megismételt eljárásban megállapítható jogsértés tárgyi súlya a jelen jogvitával elbírált határozatban megállapított jogsértés tárgyi súlyánál alacsonyabb lehet, amit a felperesekkel szemben alkalmazandó jogkövetkezményben is ki kell fejezni. Versenyfelügyeleti bírság alkalmazása esetén ezért az új eljárásban a felperesek a perbeli határozatban meghatározottnál jelentősen alacsonyabb bírság megfizetésére kötelezhetők. [39] A törvényszék ítéletével szemben az I-VI. rendű felperesek, a VII. rendű felperes, az alperes és az alperesi érdekelt nyújtottak be felülvizsgálati kérelmeket. [40] Az I-VI. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen indítványozták, hogy az ítéletnek a keresetet elutasító részét, valamint az ítélet indokolásának [52], [79], [85], [88]-[98], [108]-[112], [114]-[118], [120]-[124], [130]-[137], [139], [157], [158] bekezdéseit azok
a)az I-VI. rendű felperesek magatartását a Tpvt. 11. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt tényállás megvalósításával a Tpvt. 11. §

(1)bekezdését és az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdés a) pontjában foglalt tényállás megvalósításával az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdését sértő, csak horizontális, vagy horizontális és vertikális versenykorlátozó célú megállapodásként, illetve arra alkalmasnak értékelő, b) az I-VI. rendű felperesek magatartását a Tpvt. 11. §

(2)bekezdés d) pontjában foglalt tényállás megvalósításával a Tpvt. 11. §

(1)bekezdését és az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdés c) pontjában foglalt tényállás megvalósításával az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdését sértő, horizontális versenykorlátozó célú megállapodásként, illetve arra alkalmasnak értékelő, és c) az alperesnek a közigazgatási eljárás során a hangfelvétellel való jegyzőkönyvezést elutasító eljárása jogsértő jellegét kifogásoló kereseti részeket nem alaposnak találó részében is a Kp. 121. §

(1)bekezdés b) pontja alapján akként változtassa meg, hogy az alperes határozatát ebben a terjedelemben is semmisítse meg, és a szükséges körben kötelezze új eljárás lefolytatására az alperest. Az I-VI. rendű felperesek másodlagosan kérték, hogy a tekintetükben az ítéletnek a keresetet elutasító részét, az ahhoz kapcsolódó indokolásra is kiterjedően a Kúria Kp. 121. §

(1)bekezdés

a)pontja alapján helyezze hatályon kívül és e körben utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. [41] Az I-VI. rendű felperesek harmadlagosan indítványozták, hogy a Kúria a tekintetükben az ítéletnek a keresetet elutasító részét, valamint az ítélet indokolásának [52], Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 10 [76], [79], [85], [88]-[98], [108]-[112], [114]-[118], [120]-[124], [130]-[137], [139], [157][158] bekezdéseit,
a)az alperesi érdekeltnek a Tpvt. 78/A. §-a alapján adott bírságmentességet támadó, keresetüket elutasító,
b)az I-VI. rendű felperesek magatartását a Tpvt. 11. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt tényállás megvalósításával a Tpvt. 11. §

(1)bekezdését és az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdés a) pontjában foglalt tényállás megvalósításával az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdését sértő, csak horizontális, vagy horizontális és vertikális versenykorlátozó célú megállapodásként, illetve arra alkalmasnak értékelő, c) az I-VI. rendű felperesek magatartását a Tpvt. 11. §

(2)bekezdés d) pontjában foglalt tényállás megvalósításával a Tpvt. 11. §

(1)bekezdését és az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdés c) pontjában foglalt tényállás megvalósításával az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdését sértő, horizontális versenykorlátozó célú megállapodásként, illetve arra alkalmasnak értékelő, és d) az alperesnek a közigazgatási eljárás során a hangfelvétellel való jegyzőkönyvezést elutasító eljárása jogsértő jellegét kifogásoló kereseti részeket nem alaposnak találó terjedelemben a Kp. 121. §

(1)bekezdés a) pontja alapján helyezze hatályon kívül, és a szükséges körben utasítsa új eljárás lefolytatására az elsőfokú bíróságot. [42] Az I-VI. rendű felperesek a felülvizsgálati kérelmük befogadását a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pontjának
ab)és
ad)alpontjaira, valamint
b)pontjára alapították. [43] Az
ab)alpont körében előadták, az egyik különleges súlyú jogkérdés az, hogy a bíróság tehet-e ítélt dolognak minősülő megállapításokat a megismételni rendelt új hatósági eljárásra nézve olyan jogsértés vonatkozásában, amelyet az eredeti hatósági határozat nem állapított meg. [44] Szintén kiemelt súlyú jogsértés a kettős forgalmazás jogszerű versenyjogi megítélése, amely a vállalkozások és a fogyasztók széles körét érinti. A kettős forgalmazás ugyanis kiemelt versenyjogi és gazdasági jelentőséggel bír a közelmúlt gazdasági változásai tükrében, különösen az online kereskedelem térnyerése miatt. Ezért indokolt, hogy ennek a forgalmazási modellnek a jogszerű versenyjogi megítéléséről a Kúria adjon iránymutatást, elbírálva különösen azt, hogy alapvetően vertikális megállapodások mennyiben értékelhetők horizontálisként (is), illetve az adott típusú kommunikáció mennyiben értékelhető jogsértőként. [45] Az engedékenység vonatkozásában különleges súlyú, elvi jelentőségű jogkérdés az, hogy az engedékenység megadására vonatkozó törvényi szabályoknak az alperes általi betartása kikényszeríthető-e bíróság előtt, vagy a bírósági kontroll erre a kérdéskörre nem terjed ki. Az I-VI. rendű felperesek álláspontja az, hogy az alperes hatóság tevékenysége a törvények hatalma alatt áll, ezért a bírósági felülvizsgálat lehetőségét hézagmentesen kell biztosítani, figyelemmel az Alaptörvény XXIV. cikk

(2)bekezdésére és az irányadó alkotmánybírósági gyakorlatra is. [46] A fenti különleges súlyú jogkérdések eldöntése az alperes jövőbeni gyakorlatára meghatározó befolyással van, így a jogalanyok széles körére kihatással lehet. [47] Az ad) alpont tekintetében az I-VI. rendű felperesek előadták, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikke, az Alapjogi Charta 41. cikk

(1)bekezdése és 48. cikk

(2)bekezdése által biztosított tisztességes hatósági ügyintézéshez és védekezéshez fűződő alapvető eljárási jogok megsértése miatt szükséges. [48] Az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésnek minősül a Tpvt. 44. §

(2)bekezdésének, a Kp. 4. §

(1)bekezdésének, a Kp. 86. §

(4)bekezdésének, a Kp. 97. §

(4)bekezdésének és a Kp. 90. §-ának sérelme. Nem volt jogilag elfogadható indoka a hangfelvétel készítése elutasításának sem. A tanúvallomások hiteles rögzítése körében sérült Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 11 az I-VI. rendű felperesek védekezéshez való joga. A törvényszék az ártatlanság vélelmét sértő módon értékelt bizonyítékokat, megsértve az Alaptörvény XXVIII. cikk

(2)bekezdését és az Alapjogi Charta 48. cikk

(1)bekezdését. [49] Az I-VI. rendű felperesek a Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontja körében előadták, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata egyrészt azért szükséges, mert az ítélet a kereseti kérelmen az alperes határozatában nem marasztalt jogsértés elbírálásával túlterjeszkedett. Az ítélet anyagi jogi jogkérdésben a Kfv.37.385/2020/

számú kúriai határozattól eltért, figyelemmel annak [88], [100] és [103] bekezdésére. [50] Az ítélet – az I-VI. rendű felperesek álláspontja szerint – eltért továbbá a Kúria Kfv.35.454/2022/
számú határozatának [31] bekezdésétől, mert a törvényszék olyan kérdésben döntött elsőként, amelyet az alperes határozata nem bírált el. [51] A cég neve1 2009-2010-es szerződése elévülésének jogellenes elutasítása szintén a Kfv.35.454/2022/
számú határozat [31] bekezdésével ellentétes annyiban, hogy az ítélet nem tulajdonított bizonyító erőt annak a tanúvallomásnak, ami miatt az alperes elutasította az elévülés megállapítását. Az elsőfokú bíróság itt is olyan bizonyítékot bírált el először, amelyet az alperes eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgált. [52] Hivatkoztak arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet eltér a Kfv.37.207/2022/
számú határozat [27] bekezdésétől az engedékenység körében azzal, hogy arra alapítja a kereshetőségi jog elutasítását, hogy a hivatkozott jogszabályhely szerinti eljárás nem az alperes hatáskörébe tartozik. Ebben a körben a releváns tényállási elemek tekintetében fennáll az ügyazonosság. [53] A VII. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében a Kp.
§

(1)bekezdés a) pontja szerint az ítélet azon rendelkező részét tartotta jogsértőnek, amelyben az alperest a VII. rendű felperes vonatkozásában új eljárás lefolytatására kötelezte a bíróság, valamint az ítélet indokolásának [80], [89], [108], [109], [112], [114], [115], [116], [131], [134], [135], [136], [137], [139], [157] és [158] bekezdéseiben rögzített megállapításokat. Kérte az ítélet indokolása ezen pontjainak hatályon kívül helyezését, egyebekben az ítélet hatályában fenntartását, míg harmadlagosan ezen pontok általa megjelölt módosítását. [54] A felülvizsgálati kérelem befogadása körében a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont aa), ab),
ad)alpontjaira, valamint a 118. §

(1)bekezdés b) pontjára hivatkozott. [55] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja körében a VII. rendű felperes kifejtette, hogy az ítélet indokolásának a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt bekezdései nem felelnek meg a Kúria vonatkozó joggyakorlata szerint megkövetelt feltételeknek. A törvényszék elmulasztotta figyelembe venni, hogy a kettős forgalmazási rendszer kizárólag vertikális relációban, az arra vonatkozó „de minimis” szabály és vertikális csoportmentesítések alapján ítélendő meg. Ehhez képest az ítélet indokolása a kettős forgalmazási rendszert versenyjogilag horizontális relációban is értékelendő jogviszonynak minősítette, de ennek értékelhető indokát nem adta. Ez pedig önmagában jogsértő, amely determinálja az alperes eljárásának tárgyát és tartalmát. Kifejtette, a bizonyítási mércét tévesen alkalmazta az ítélet, amelynek következtében a bizonyítékértékelés a megjelölt indokolási pontokban kirívóan logikátlan, észszerűtlen, iratellenes és néhol nyilvánvalóan önkényes. [56] Hivatkozott arra is, hogy az ítélet a továbbeladási árak meghatározása körében a VII. rendű felperes felelősségét az alkalmazandó anyagi jogszabályok téves alkalmazása révén állapította meg. [57] Álláspontja szerint szükséges a Kúria iránymutatása abban a kérdésben, hogy indokolt-e a kettős forgalmazási rendszert az eddigi joggyakorlat által a normatív szabályozásnak megfelelően követett vertikális versenyjogi értékelési keretrendszerből kiemelni, azokat a vertikális mellett vagy helyett horizontális, azaz versenytársak közötti Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 12 kontextusban is vizsgálni. Ha igen, melyek azok a körülmények, amelyek a gyártó és a forgalmazó adott piaci magatartásait vertikális és horizontális minőségűnek determinálják. [58] Kifejtette, a felülvizsgálati kérelmének befogadása szükséges az ítélet indokolásának általa kifogásolt pontjaiban megállapított jogsértések miatt is, amelyet mind az alperes eljárása során, mind pedig a törvényszék előtti perben konkrétan, bizonyítékkal alátámasztottan cáfolt. Alapvető eljárási jogai valószínűsíthető sérelmét eredményezi, hogy az ítéletnek a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt pontjai a Kp. 97. §

(4)bekezdésére tekintettel az új eljárásban kötik az alperest. Vagyis az alperes már nem vizsgálhatja újra a továbbeladási árak meghatározása körében a magatartását, és nem is értékelheti azt az ítéleti indokolástól eltérően, azaz végső soron megfosztja a VII. rendű felperest a megfelelő ellenbizonyítás és a jogsértést cáfoló érvelés lehetőségétől. [59] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ab)alpontja körében kifejtette, hogy megítélése szerint a felvetett jogkérdések túlmutatnak az egyedi ügyön különleges súlyukra tekintettel, azok társadalmi jelentőséggel is bírnak. Ennek oka az, hogy országos szintű kettős forgalmazási rendszert érint az ügy, ahol kiemelt jelentőséggel bír az a tény, hogy az I-VI. rendű felperesek az egyetlen magyarországi nitrogéngyártók. A kúriai állásfoglalás nemzetgazdasági szempontból is meghatározó jelentőségű. Az alperes a valaha volt legnagyobb összegű bírságot szabta ki a felperesekre, amely az alapul szolgáló ügy társadalmi jelentőségét önmagában is alátámasztja. [60] A VII. rendű felperes szerint a Kp. 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerint azért befogadható a felülvizsgálati kérelem, mert a törvényszék a bizonyíték értékelési körben eltér a Kúria Kfv.37.762/2022/

és Kfv.37.452/2023/
számú ítéleteitől. Az ügyintézési határidő túllépése miatti jogkövetkezmény körében pedig az eltér a 4/
Jogegységi határozattól (a továbbiakban: 4/
JEH), a Kfv.37.452/2023/
számú ítélettől, illetve a Kfv.37.762/2022/
számú ítélettől azzal, hogy az ügyintézési határidő túllépésnek az észszerű határidőn belüli eljárás követelménye sérelmét és ennek a bírság kiszabására vonatkozó hatása hiányát annak ellenére állapította meg, hogy elvégezte volna a jogegységi határozat négymozzanatos tesztjét. [61] Az alperes a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének a hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását kérte. Hivatkozása szerint az ítélet megsértette a Tpvt.
§

(1)bekezdésében, az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdésében és a versenyfelügyeleti eljárás megindításakor hatályos Tpvt. 67. §

(4)bekezdésében írt rendelkezéseket. Sértette továbbá a Kp. 78. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló

évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
§

(1)bekezdésében, a Kp. 78. §

(2)bekezdésében és a 78. §

(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 279. §

(1)bekezdésében, 346. §

(4)és

(5)bekezdésében írt rendelkezéseket. [62] A felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont aa), ab),
ac)és
ad)alpontjaiban írt rendelkezésekre hivatkozott. [63] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja tárgyában kifejtette, a jogerős ítélet megváltoztatta az egységes és folyamatos jogsértésekkel kapcsolatos magyar versenyjogi és bírósági gyakorlatot, amikor a magatartásegység elfogadásához elvárta annak igazolását, hogy az egyes alkotórész magatartásokról a versenyhatóság külön-külön, egyesével bizonyítsa, hogy azok önállóan is versenyjogsértőek. E szétbontás egy olyan új követelmény, amely figyelmen kívül hagyja az egységbe foglalás eddig érvényesült, a magatartások valós gazdasági kapcsolata alapján kialakult követelményrendszert. A horizontális és vertikális kapcsolatrendszerben előforduló komplex magatartások értékelése még nem került a magyar bíróságok elé. Szükséges a legfőbb bírói szerv állásfoglalása az egységes jogsértések megállapíthatósági követelményeivel kapcsolatban. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 13 [64] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ab)alpontja körében hangsúlyozta, az Alaptörvényből és a Tpvt. preambulumából is következik, hogy a versenykorlátozó magatartások tilalmát rögzítő rendelkezés értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos kérdés a jogrend különleges súlyú kérdése, amely megválaszolása a versenyjogi védelmen keresztül a vállalkozások működését, a gazdasági hatékonyságot és így közvetetten a társadalom egészét is érinti. [65] Álláspontja szerint az uniós jogból is következik, hogy az egységes és folyamatos jogsértést a feltárt körülmények és bizonyítékok egészére tekintettel lehet megállapítani, nem pedig egymásra tekintet nélküli független értékelés útján. Ha azonban a Kúria nem értene egyet az uniós jog alperes által azonosított tartalmával, úgy előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta e kérdéskörben. [66] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ad)alpontja körében az ügy érdemére kiható súlyos eljárási szabályszegésekre hivatkozott. A törvényszék megfosztotta bizonyító erejétől az alperesi érdekelt és a cég neve1 beismeréseit, a tanúvallomások egészét általános jelleggel elvetette azok külső és belső ellentmondásaira hivatkozással. Az alperes utalt arra, hogy a bizonyítékok értékelései nélkülözik a megfelelő indokolást, iratellenesek és részben ellentmondóak, részben pedig kirívóan okszerűtlenek. Arra hivatkozott az alperes, hogy nem a bizonyítékok felülmérlegelését kéri, hanem az indokolás hiányára vagy az indokolás esetében a bizonyítékok értékelésében megjelenő lényeges, az ügy érdemére kiható jogszabálysértésekre kívánt rámutatni. [67] Az alperesi érdekelt felülvizsgálati kérelmében a támadott ítéletnek a Kp. 121. §

(1)bekezdés a) pontja alapján történő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A befogadás körében a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont aa), ab),
ac)alpontjaira és
b)pontjára hivatkozott. [68] Kifejtette, a jogerős ítélet eltért az egységes és folyamatos jogsértés koncepciója kapcsán kialakult magyar és uniós joggyakorlattól, eltért a cél szerinti és hatás alapú versenykorlátozás kapcsán kialakult magyar és uniós joggyakorlattól, eltért az engedékenységi kérelmező és az egyezségi eljárásban résztvevő nyilatkozatainak bizonyítékként való értékelése kapcsán kialakult magyar és uniós joggyakorlattól. [69] Az alperesi érdekelt a kialakult joggyakorlattól való eltérést azoknak a jogi teszteknek a téves azonosításában és hibás alkalmazásában látja, amelyek bármely bizonyítékértékelésnek az előkérdései, és emiatt szükségképpen jogszabálysértővé és felülbírálandóvá teszik az ítéletet. [70] Kifejtette, az átfogó terv megállapíthatósága kapcsán irreleváns, hogy a közös cél esetlegesen vertikális, önmagában nem fekete listás kikötésre is kiterjed-e. Az eljárt bíróság az átfogó terv megállapíthatóságát attól tette függővé, hogy a marasztalt vállalkozások között vertikális vagy horizontális kapcsolat áll-e fenn, és olyan közös cél elérésére vonatkozik-e az átfogó terv, amely tartalmazhat olyan elemet is, amely (elméletileg) vertikális, nem fekete listás kikötésként minősülhet(ne). A törvényszéki álláspont szerint tehát hiába is állapítható meg a vevőfelosztásra irányuló megállapodás, hiába is minősül ebben a tekintetben cél szerintinek a versenykorlátozás, ez azért nem elegendő az egységes és folyamatos jogsértés kapcsán releváns átfogó terv megállapításához, mivel az importkorlátozás, ami perrendtartásszerűen megállapíthatóan szintén része volt a felek közös céljának, elméletileg lehet(
ne)nem fekete listás, vertikális versenykorlátozás is. [71] Szintén ellentétes a kialakult joggyakorlattal az a megközelítés, amely szerint az egységes és folyamatos jogsértés minősítés megdől, ha az abba bevont magatartáselemek bármelyikéről a felülvizsgálat során a bíróság megállapítaná, hogy az önmagában nem volna jogszabálysértő. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 14 [72] A jogerős ítélet eltért a Kúria Kfv.37.762/2022/24. számú döntésében megerősített joggyakorlattól, amikor mesterségesen izolálta a marasztalással érintett egységes és folyamatos jogsértés keretében összekapcsolódó egyes magatartáselemeket, és a vertikális korlátozásokként is értelmezhető elemek önálló értékelését követeli meg. Ez a megközelítés teljességgel figyelmen kívül hagyja, hogy a cél szerinti versenykorlátozások megítélése kapcsán a gazdasági környezetet és az érintett piac vagy piacok működésének tényleges feltételeit is figyelembe kell venni. [73] Kitért arra is, hogy az ítélet az alperesi érdekelt engedékenységi nyilatkozatának és a cég neve1 egyezségi nyilatkozatának az értékelése során a kialakult versenyjogi joggyakorlattal és a Kúria közzétett határozatával ellentétes álláspontot fogadott el. A bizonyítási mércét a bíróság tévesen megszorítóan értelmezte, nem az engedékenységi státusznak és nem is az egyezségi eljárásban való részvételnek, hanem a beismerés tényének van jogi jelentősége, amellyel a jogalany jogsértés elkövetését ismeri be, azaz önként önmagára jogilag hátrányos tény- és jogállítást tesz. [74] Súlyosan jogsértő az elsőfokú bíróságnak az a megközelítése, hogy a korabeli, írásos bizonyítékoknak az ügyben általánosságban kiemelt jelentőséget tulajdonított, és minden más bizonyítási eszközt (kirívóan okszerűtlen indokok alapján) csak annyiban fogadott el, amennyiben azok a korabeli, írásos bizonyítékokkal egybevágnak. [75] Előadta, az általa megfogalmazott jogkérdések a magyar versenyjog legalapvetőbb kérdéseit érintik, így azok világos és végleges megválaszolásához jelentős társadalmi érdek fűződik. [76] Az alperesi érdekelt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is indítványozta. A Kúria jogegységi panaszokkal támadott végzése [77] A Kúria a Kfv.37.822/2024/2. számú végzésével az I-VI. rendű felperesek, a VII. rendű felperes, az alperes és az alperesi érdekelt felülvizsgálati kérelmeinek befogadását megtagadta. A Kúria a végzését az alábbiak szerint indokolta. [78] A Kp. 117. §

(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ad)alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. A 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [79] A Kúria a Kp. 118. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [80] A Kúria a felülvizsgálati kérelmeket a peres felek befogadási kérelmeiben megjelölt indokok mentén, a Kp. 118. §

(1)bekezdésében foglalt valamennyi befogadási ok alapján megvizsgálta, és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 15 [81] Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. A Kúria a befogadás körében történő döntéshozatal során az ügy érdemében hozott ítélet jogszerűségét nem vizsgálhatja, kizárólag azt, hogy a felülvizsgálati kérelem/kérelmek befogadása a jogszabály által meghatározott valamely okból indokolt-e. [82] A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása – a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpont – érdekében a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a jogerős határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. [83] A 7/2023. Jogegységi határozatból (a továbbiakban: 7/2023. JEH) levezethető, hogy a joggyakorlat egysége biztosításán alapuló befogadásnak a Kúria elvi tartalmú, Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett iránymutatásának hiánya mellett további, konjunktív feltétele, hogy a felvetett jogkérdésben legyenek olyan eltérő bírói döntések, amelyek arra világítanak rá, hogy a bírói gyakorlat széttartó, annak egysége – ellentétes jogértelmezés miatt – a támadott jogerős ítélet folytán sérült vagy ennek veszélye áll fenn. Széttartó alsóbb fokú bírósági döntések nélkül az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata nem indokolható a joggyakorlat egységének biztosítására hivatkozással. [84] Az alperesi érdekelt azon általános hivatkozása sem alapozhatta meg a befogadást ezen
aa)alpontra alapítva, hogy mind a magyar, mind az uniós joggyakorlatban számos példa hozható fel arra, hogy pusztán vevőfelosztást/piacfelosztást célzó, illetőleg a piacfelosztással rendszerint együtt járó árrögzítésre is kiterjedő megállapodásrendszerek kapcsán megállapítható volt az átfogó terv fennállta és az egységes és folyamatos jogsértés addig, amíg ilyen eltérő tartalmú elsőfokú bírói döntéseket nem tár a Kúria elé és ilyen döntésekről a Kúriának sincs tudomása. [85] A Kúria továbbá vizsgálta a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontjának második fordulata szerinti befogadás lehetőségét is, amely szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása miatt indokolt. A Kúria ezen indok alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha egy elvi kérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, de e gyakorlat követése a továbbiakban változatlan formában már nem támogatható. Ennek a befogadási oknak az alkalmazása különösen akkor indokolt, ha megváltoznak a jogszabállyal érintett társadalmi, gazdasági viszonyok, vagy a már értelmezett jogszabályhoz kapcsolódó egyéb jogszabályokban következnek be olyan változások, amelyek visszahatnak az alkalmazandó normára és kétségessé teszik, hogy a meglévő iránymutatások továbbra is fenntarthatóak lehetnek. [86] Az alperes és alperesi érdekelt éppen ellenkezőleg azt állították, hogy a jogerős ítélet szembemegy a korábbi, követendő nemzeti és uniós gyakorlattal. Érvelésük szerint az új ítéleti megközelítés nincs összhangban a kialakult joggyakorlattal olyan kérdésekben, amelyek bírói mérlegelés tárgyát képezik. [87] A Kúria megítélése szerint sem az ítélet, sem a VII. rendű felperes, az alperes és alperesi érdekelt felülvizsgálati kérelme nem vetett fel olyan, az ügy érdemét adó elvi jelentőségű jogkérdést, amellyel kapcsolatban a bírói gyakorlat nem egységes, illetve nem valószínűsíthető, hogy jelen ügy kapcsán a joggyakorlattól eltérő bírói döntés Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 16 megismétlődésének, a jogegység megbomlásának a veszélye állna fenn, ilyet a Kúria nem tárt fel a vizsgált ügyben. [88] A felülvizsgálati kérelmek egy része a hatóság, más része a bíróság bizonyíték értékelését sérelmezte. Ugyanakkor a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságával összefüggésben a kúriai gyakorlat egységes abban, hogy a bizonyítékok mérlegelését támadó felülvizsgálati kérelem befogadására elvi jellegű jogkérdés megjelölése hiányában a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja alapján nem kerülhet sor (Kfv.37.038/2022/2., Kfv.37.085/2024/5.). [89] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelmek befogadását a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja alapján nem találta indokoltnak. [90] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ab)alpontja szerint a felülvizsgálati kérelem befogadásának akkor van helye, ha a felmerült elvi jogkérdés az egyedi ügyön túlmutató jelentőséggel bír vagy a társadalom szélesebb körére bír jogi hatással. A befogadás viszont ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást (Kfv.37.471/2023/2., Kfv.37.590/2023/2., Kfv.37.596/2023/2., Kfv.45.059/2023/2., Kfv.45.115/2023/3.). [91] A Kúria jogegységi feladatellátási funkciójából eredően a felvetett jogkérdés különleges súlyát, illetve társadalmi jelentőséget is jogi és nem – például – gazdasági szempontból kell értékelni. [92] A felvetett jogkérdésnek a társadalom szempontjából akkor van különleges súlya, ha annak értelmezéséről a Kúria korábban még nem foglalt állást, és az elvi jogkérdés túlmutat a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozaton például az esetek nagy száma, vagy akár mintaperben hozott jogerős határozat miatt. Ha olyan jogkérdés értelmezését kérik a Kúriától, amely megválaszolása annak csekély jelentősége vagy kisszámú előfordulása folytán nem érinti a jogegységet, nem indokolt a felülvizsgálati kérelem befogadása a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ab)alpontjára alapítottan. Nem elegendő egy vagy több különleges súlyú jogkérdés felvetése a felülvizsgálati kérelemben a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ab)alpontja szerinti befogadáshoz. Az is szükséges – és ezt kell vizsgálni a befogadás körében – hogy az a jogkérdés az egyedi ügyön túlmutató jelentőséggel vagy a társadalom szélesebb körére jogi hatással bírhat-e. [93] A Kúria hangsúlyozta, hogy egy adott piaci szektor volumene, a gazdasági hatékonyságra és a verseny védelmére történő általános hivatkozás önmagában nem támasztja alá, hogy az adott jogkérdés a társadalom és a jogalanyok széles körét érinti. A döntésben a felperesekkel szemben kiszabott közigazgatási bírság a társadalom szélesebb körének érintettségét nem alapozza meg. Ha a Kúria elfogadná e körben a kérelmekben foglalt érvelést, az azt eredményezné, hogy külön vizsgálat nélkül valamennyi versenyügy befogadásáról kellene döntenie. [94] Az sem alapozza meg az
ab)alpont szerinti befogadást, hogy az alperes gyakorlatára milyen meghatározó befolyást gyakorolna a Kúria döntése, mert ebben az esetben bármely hatóság érvelhetne ezzel felülvizsgálati kérelmében. [95] Az adott ügyben megállapított tényállás mellett a megismételt eljárásra adott iránymutatás körében felhívott indokok, illetve az engedékenység megadására vonatkozó szabályok betartatása körében kifejtett felperesi érvek sem lehetnek kihatással a társadalom széles körére, ezen hivatkozások legfeljebb az
ad)alpont szerinti befogadást tehetik lehetővé, ezen elvi jogkérdések azonban nem támasztják alá, hogy azok túlmutatnának a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozaton. [96] Az alperesi érdekelt azon hivatkozása, amely szerint a jogerős ítéletben a jogi tévedések olyan mértékűek, hogy azok meggyökeresedése esetén a magyar versenyjogi Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 17 joggyakorlat nem tudna összhangban lenni az uniós joggal, ami pedig Magyarország részéről az uniós jog megsértését jelentené, amely akár kötelezettségszegési eljárások megindításával járna, feltételezéseken alapuló olyan érv, amely a Kúria eljárását nem teheti indokolttá. [97] A Kúria nem észlelte a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogkérdések tömeges számban történő előfordulását sem, ezért a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ab)alpontjára alapított befogadást sem tartotta indokoltnak. [98] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ac)alpontja szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége miatt indokolt. [99] A Kúria előzetes döntéshozatali eljárást csak abban az esetben kezdeményez, ha teljesülnek az EUB C-283/81. számú, CILFIT ügyben hozott ítélet 21. pontjában megfogalmazott követelmények. Ezek szerint a bíróság mellőzi az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését akkor, ha a kérdés nem releváns, azaz a kérdésre adott válasz nem befolyásolhatná érdemben a jogvita megoldását; ha a felmerült kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben már előzetes döntés tárgyát képező kérdéssel, az EUB-nak a szóban forgó jogkérdést megoldó kialakult ítélkezési gyakorlata van, illetve ha az uniós jog helyes alkalmazása olyan nyilvánvaló, hogy az a felvetett kérdés megoldásának módját illetően minden észszerű kétséget kizár. [100] Önmagában az, hogy az adott ügy érint uniós jogot, nem elegendő a befogadás indokoltságához, ahogyan az sem, ha valamely fél nem ért egyet a tagállami bírói jogértelmezéssel. Az alperesi érdekelt által feltenni indítványozott kérdések, amelyek a tagállami bírói jogértelmezés uniós joggal való összhangjára vonatkoznak kizárólag az EUMSZ 101. cikkének értelmezése körében az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának szükségességét nem indokolják. Az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárásban ugyanis az EUB hatásköre a Szerződések értelmezésére és az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényességére és értelmezésére terjed ki. Az indítvány nem vonatkozhat a nemzeti jogra vagy az alapjogvitában felmerült ténybeli problémákra. [101] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ad)alpontja szerinti befogadási okot a felülvizsgálatot kérő félnek a Kp. 117. §

(4)bekezdése alapján a befogadhatóság körében, annak szempontjait érintően meg kell indokolnia. Az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés esetén a Kp. 117. §

(4)bekezdése alapján a kérelmezőnek azt kell bemutatnia, hogy az eljárási szabályszegés a konkrét ügy érdemére kihatással volt, továbbá, hogy annak ténybeli alapja kétséget ébreszt a jogerős határozat helytállósága tekintetében oly mértékben, hogy az további érdemi vizsgálat nélkül nem megítélhető (Kfv.38.030/2021/2., Kfv.45.269/2022/2., Kfv.35.472/2022/3., Kfv.37.690/2023/2., Kfv.37.555/2024/2.). A befogadási ok indokolása nem teljesíthető sem a jogszabályhelyek megjelölésével, sem a felülvizsgálati kérelem érdemi indokaira hivatkozással. A Kúria csak a befogadás keretei között mozoghat, azt vizsgálva, hogy sérülhettek-e a kérelem előterjesztőjének megjelölt alapvető eljárási jogai, illetve a kérelem alapján észlelhető-e az ügy érdemére kiható egyéb eljárásjogi jogszabálysértés. [102] Kiforrott a Kúria gyakorlata a körben, hogy a magasabb szintű bíróságoknak a felülvizsgálat lehetőségét arra kell használniuk, hogy kijavítsák a bírói tévedéseket és a súlyos eljárási szabálysértéseket (miscarriages of justice), és nem arra, hogy újra megvizsgálják az ügyet. A felülvizsgálat nem lehet álcázott fellebbezés, és pusztán az, hogy egy kérdésnek kétféle megközelítése lehetséges, nem képezheti alapját az ügy újratárgyalásának (Kfv.37.657/2022/2.). Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 18 [103] Ebből következően a felülvizsgálati eljárás során az elsőfokú bíróság által figyelembe vett bizonyítékok ismételt egybevetésére és értékelésére, a bizonyítás eredményének felülmérlegelésére – iratellenesség és kirívóan okszerűtlen mérlegelés hiányában – nincs lehetőség (ld. pl. Kfv.37.904/2020/2., Kfv.35.316/2021/2., Kfv.37.673/2021/2., Kfv.37.431/2022/3., Kfv.37.761/2022/2., Kfv.37.760/2022/2., Kfv.37.028/2022/2., Kfv.37.037/2022/2., Kfv.37.220/2023/2., Kfv.37.686/2023/3., Kfv.35.077/2023/2.). A következetes kúriai gyakorlat pedig egyértelműen az, hogy ha a fél nem ért egyet a bizonyítékok bíróság általi mérlegelésével, és a bizonyítékok újraértékelésével lényegében saját álláspontja elfogadását kéri, az nem elegendő a felülvizsgálati kérelem Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ad)alpontja szerinti befogadásához (Kfv.37.605/2023/2., Kfv.37.625/2023/5., Kfv.35.231/2023/3.). [104] A Kúria a 118. §

(1)bekezdésének speciális keretei között annyit megállapíthatott, hogy egyes tanúvallomások, okiratok mellőzése nem alapozza meg a kirívó okszerűtlenséget, különös tekintettel arra, hogy az eljárt bíróság ítéletében részletesen számot adott a tanúvallomások, okirati bizonyítékok, engedékenységi kérelem, egyezségi nyilatkozat, ügyfélnyilatkozatok teljes körű értékelési szempontjairól, azok bizonyító erejéről, mellőzésének okairól (merőben ellentétes tényállítások, korlátozott ismeretek, általános nyilatkozatok, információhiány stb.). A bíróság döntése kitér arra is, hogy az alperesi érdekelt engedékenységi kérelme bizonyítékként értékelhető volt, azonban a beszerzett iratok bizonyító erejét mi rontotta le {[77] bekezdés}, és indokát adta annak is, hogy rendszerszintű jogsértés bizonyítására az miért nem volt alkalmas. [105] A bíróságokat terhelő indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A Kúria arra van tekintettel, hogy a bíróság indokolási kötelezettsége az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre nézve teljesült-e vagy sem. Az indokolás jogszerűsége a befogadásról való döntés során nem vizsgálható. [106] Kizárólag az Alaptörvényben, valamint az Alapjogi Chartában foglalt alapelvek megsértésére való hivatkozás nem elegendő az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés valószínűsítéséhez, ezáltal a felülvizsgálati kérelem Kp. 118. §

(1)bekezdés ad) alpontja szerinti befogadáshoz. [107] Mindemellett a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ad)alpontja körében megjelöltek olyan valószínűsített jogszabálysértéseket is, amelyek még megvalósulásuk esetén sem lehetnek kihatással az ügy érdemére (tanúvallomásokról hangfelvétel készítésének elutasítása, tanúvallomások rögzítésének módja, a Kp. 90. §-ának sérelme), így azok sem indokolták a felülvizsgálati kérelmek befogadását. [108] A törvényszék az eljárási határidő tizenegy nappal történő túllépésének jogkövetkezményei körében figyelemmel volt az időben megváltozott kúriai és alkotmánybírósági gyakorlatra [25/2020. (XII. 2.) AB határozat, Jpe.I.60.019/2022/9.], döntésének részletes indokát adta. [109] A Kp. 117. §

(4)bekezdés második mondata értelmében a 118. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti befogadási ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. [110] A Kúria ezen befogadási ok körében kiemelte, hogy a jogegység követelménye azt az elvárást támasztja, hogy az ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság vagy összevethetőség) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti összevethetőség, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor jogegységi szempontú összehasonlítás sem végezhető (Jpe.I.60.002/2021/7.). Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 19 [111] Az e kérdésben irányadó kúriai gyakorlat (Kfv.37.108/2022/2., Kfv.37.118/2022/2., Kfv.45.159/2022/2., Kfv.45.215/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.006/2020/11.) szerint elvárás, hogy a kérelmező a támadott és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot úgy mutassa be, hogy párhuzamot állít a jogkérdés, a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelemnek az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága között. [112] A Kúria vizsgálta a felülvizsgálati kérelmek azon hivatkozását, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kfv.37.385/2020/17., Kfv.37.762/2022/24., Kfv.37.452/2023/3., Kfv.35.454/2022/6., Kfv.37.207/2022/

számú kúriai döntésektől, továbbá a 4/
JEH határozattól. [113] A VII. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Kúria Kfv.37.762/2022/
számú és Kfv.37.452/2023/
számú döntéseire, továbbá az ügyintézési határidő túllépése kapcsán a 4/
JEH határozattól és a Kfv.37.452/2023/
számú határozattól való eltérésre. A befogadás körében azonban sem az I-VI. rendű, sem a VII. rendű felperesek az ügyazonosságot, azt, hogy a hivatkozott kúriai döntések miként lehetnének irányadóak a perbeli esetben (a jogkérdés, a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelemnek az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága miatt) nem mutatták be. A VII. rendű felperes mindösszesen utalt a bizonyítékértékelésre és a határidő túllépésének jogkövetkezményeire. [114] A Kfv.37.385/2020/
számú ítélet valóban versenyügyben született, azonban eltérő tényállás mentén. Az ítélet egyes bekezdéseinek mint anyagi jogkérdésben történő eltérő rendelkezéseknek a felhívása nem elégséges a felülvizsgálati kérelem befogadásához, az indítványozó félnek azt is ki kell fejtenie – mégpedig a befogadás körében –, hogy a hivatkozott kúriai döntés miként irányadó a perbeli esetben konkrétan a jogkérdés, a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelemnek az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága miatt. Ezzel az I-VI. rendű felperesek adósok maradtak. [115] Az alperesi érdekelt kifejtette, hogy a Kúria Kfv.37.762/2022/
számú döntésében megerősített joggyakorlattól eltért a jogerős ítélet, amikor mesterségesen izolálta a marasztalással érintett egységes és folyamatos jogsértés keretében összekapcsolódó egyes magatartás-elemeket és a vertikális korlátozásokként is értelmezhető elemek önálló értékelését követelte meg. Kifejtette, a megközelítés figyelmen kívül hagyja, hogy a cél szerinti versenykorlátozások megítélése kapcsán a gazdasági környezetet és az érintett piac működésének feltételeit is figyelembe kell venni. E kérdésben azonban a jogerős ítélet részletes indokolást tartalmaz. [116] Az I-VI. rendű felperesek továbbá hivatkoztak a Kúria Kfv.35.454/2022/
számú határozatának [31] bekezdésétől való eltérésre, mert a törvényszék olyan kérdésben döntött elsőként, amelyet az alperes határozata nem bírált el. A Kfv.35.454/2022/
számú ítélet adóügyben született, annak [31] bekezdése általános alapelvi szintű meghatározást tartalmaz, mint e körben maga a felülvizsgálati kérelem is. Mindemellett az eltérő gyakorlatot a tanúvallomás bizonyító ereje körében hívták fel, ami pedig már a felülmérlegelés körébe tartozik. A bizonyítékok mérlegelése nem jog-, hanem ténykérdésben történő állásfoglaláshoz kapcsolódik, így – még ha a jogerős ítélet a Kfv.37.454/2022/
számú kúriai határozatban írtaktól e tekintetben esetlegesen valóban el is térne – ez a szempont a Kp.
§

(1)bekezdés b) pontja alapján történő befogadást ugyancsak nem alapozhatta meg. [117] Az I-VI. rendű felperesek kifejtették azt is, a támadott ítélet eltér a Kfv.37.207/2022/

számú határozat [27] bekezdésétől az engedékenység körében azzal, hogy arra alapítja a kereshetőségi jog elutasítását, miszerint a hivatkozott jogszabályhely Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 20 szerinti eljárás nem az alperes hatáskörébe tartozik. Ebben a körben a releváns tényállási elemek tekintetében hivatkoztak arra, hogy fennáll az ügyazonosság. [118] Az építésügyben hozott Kfv.37.207/2022/
számú ítélet érdeme az volt, hogy a polgári jogi szomszédjogi viták a jogszabályi rendelkezések betartásával megépült épület esetén is felmerülhetnek. Ezzel szemben a perbeli versenyügyben a jogerős ítélet azt mondta ki, hogy az I-VI. rendű felpereseknek az alperesi érdekelt engedékenységi kérelmének elfogadásáról és az alperesi érdekelt bírságkiszabásának mellőzéséről szóló határozatrész (a III. pont) vonatkozásában nincs kereshetőségi joga. Az ügyazonosság – annak vizsgálati kritériumai szerint – nem volt megállapítható. [119] Összességében a Kúria megállapította, a peres felek felülvizsgálati kérelme felsőbírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vet fel, ezért a Kúria a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak minősülő felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem látott indokot. [120] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati kérelmek befogadását a Kp.
§

(2)bekezdés alapján megtagadta. A jogegységi panaszok I. Az I-VI. rendű felperesek jogegységi panasza [121] Az I-VI. rendű felperesek jogegységi panaszukban – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. §

(1)bekezdésére és 41/D. §

(2)bekezdésére hivatkozással – a felülvizsgálati kérelmek befogadását megtagadó végzés (a továbbiakban: támadott végzés) hatályon kívül helyezését, és a Kúria felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogegységi panasszal támadott végzés jogkérdésben indokolatlanul eltért a Kúria BHGY-ban közzétett Kfv.37.385/2020/17. és Kfv.35.454/2022/6. számú határozataitól. [122] Utaltak arra, hogy a Bszi. 41/B. §

(1)bekezdése alapján jogegységi panasz a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzéssel szemben is előterjeszthető, amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Kúria BHGY-ban közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre, de a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. Az ilyen végzés összevethető más, valamely érdemi (elvi) kérdésekben is állást foglaló kúriai határozattal. Az alapeljárásban érintett jogkérdések vizsgálatának annyiban lehet helye, amennyiben az a befogadás vizsgálatához szükséges, és azt a panasszal támadott határozat is tartalmazza (Jpe.II.60.019/2021/18.). Hivatkoztak a jogegységi panaszt előterjesztő fél indokolási kötelezettségére (Jpe.I.60.002/2021/7.), valamint az ügyazonosság követelményére. A jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. A vizsgálat során kizárólag arra kell kitérni, hogy a kúriai döntések és a panasszal támadott végzés alapjául szolgáló ügy közötti ténybeli eltérés jelentőségét jól ítélte-e meg az ítélkező tanács. Utaltak arra, hogy amennyiben az ügyek az azonos jogi háttér mellett eltérő tényállásúak, azaz a jogkérdés elbírálása szempontjából a releváns tényállási elemek nem összevethetőek, tehát nincs ügyazonosság, akkor az ítélkező tanács a közzétett kúriai döntésektől jogkérdésben való eltérés hiányára tekintettel okszerűen tagadja meg a felülvizsgálati kérelem befogadását (Jpe.I.60.019/2024/10). [123] Hivatkoztak arra, hogy a támadott végzés jogkérdésben eltért a Kfv.37.385/2020/

számú határozattól, mert megtagadta a felülvizsgálati kérelem befogadását a felperesek azon kifogásai tekintetében, hogy a jogerős ítélet a határozatban nem marasztalt jogsértés elbírálásával túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 21 [124] A felperesek állítása szerint a jogerős ítélet mind a „vevőfelosztás”, mind az „árrögzítés” különböző formái tekintetében részletesen értékelte a határozati bizonyítékokat, ennek alapján tényállási elemeket állapított meg, vagyis meghatározta azt, hogy az egyes emailekben foglalt nyilatkozatok versenyjogi relevancia szempontjából milyen magatartásnak tekintendők. Ezt követően a jogerős ítélet elvégezte ezek versenyjogi minősítését is és az érintett magatartásokat cél szerinti versenykorlátozásnak minősítette. A felperesek a jogerős ítélet [79], [92], [96]-[97], [108]-[110], [116], [118] és [158] bekezdéseire alapították azon állításukat, hogy a Fővárosi Törvényszék egyes magatartásokat cél szerinti jogsértésként minősített. [125] Álláspontjuk szerint az ügyazonosság fennáll, mivel a támadott végzés alapjául szolgáló jogerős ítélet és a Kfv.37.385/2020/
számú határozat ugyanazt a jogkérdést vetette fel, vagyis azt, hogy versenyügyekben a cél szerinti jogsértés megállapításának milyen szükségképpeni feltételei vannak. Mindkét ügyben a Tpvt.
§

(1)bekezdését és az EUMSZ 100. cikk

(1)bekezdését alkalmazták a bíróságok, tehát az alkalmazandó és értelmezendő anyagi jogi rendelkezés azonos. Idézték a Kfv.37.385/2020/

számú határozat – felülvizsgálati kérelmükben szintén hivatkozott – [88] és [100] bekezdéseit. [126] A Kfv.37.385/2020/
számú határozat [88] bekezdését az alábbiak szerint idézték: „… a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (
szeptember 11-i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C-382/12 P, EU:C.2014:2201,
és
pont;
január 20-i Toshiba Corporation kontra Bizottság ítélet, C-373/14 P, EU:C:2016:26,
pont).” „…annak meghatározásához lényeges jogi kritérium, hogy valamely megállapodás tartalmaze „célja szerinti” versenykorlátozást, annak megállapításában áll tehát, hogy az ilyen megállapodás önmagában elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében ahhoz, hogy úgy legyen tekinthető, hogy a hatásainak vizsgálatára nincs szükség (
november 26-i Maxima Latvija ítélet, C-345/14, EU:C:2015:784,
pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).” [127] A Kfv.37.385/2020/
számú határozat [100] bekezdését az alábbiak szerint idézték: „A Kúria az Európai Bíróság ítéletének 51-
megfontolásaival egyezően állapította meg, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás vagy vállalkozások társulása által hozott döntés a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat-e ahhoz, hogy az EUMSZ
cikk

(1)bekezdése értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak kelljen tekinteni, e megállapodás rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt célkitűzéseket, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe a megállapodás illeszkedik. Az említett háttér értékelése keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is (

szeptember 11-i CB kontra Bizottság ítélet, C-67/13 P, EU:C:2014:2204,
pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).” [128] A Kúria – összhangban az EUB gyakorlatával – rögzítette, hogy a cél szerinti versenykorlátozás megállapítása akkor lehetséges, ha a megállapodás a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat. Ezt pedig a következő tények alapján lehet megállapítani: a megállapodás rendelkezéseinek tartalma, az általa elérni kívánt célkitűzések, valamint az a gazdasági és jogi háttér, amelybe a megállapodás illeszkedik. A háttér értékelése során figyelembe kell venni az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is. Hivatkoztak arra, hogy a Kúria és az EUB értelmezése szerint a felsorolt tények a cél szerinti versenyjogsértés tényállási elemei. Ebből következően a jogsértés megállapításához az szükséges, hogy a bíróság ezeket a tényállási elemeket felderítse, megvizsgálja és értékelje. A Kfv.37.385/2020/
számú határozatban a Kúria megvizsgálta a rendelkezésére álló tényeket Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 22 és azt állapította meg, hogy a megállapodás nem mutat elegendő károssági fokot, így az nem minősíthető cél szerinti versenykorlátozásnak. [129] A Fővárosi Törvényszék nem rögzített olyan álláspontot a Tpvt.
§

(1)bekezdése és az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdése értelmezése vonatkozásában, amely ellentétes lenne a Kfv.37.385/2020/

számú határozattal, ugyanakkor a jogerős ítélet indokolásából megállapítható, hogy e tényeket nem vizsgálta és nem értékelte. Az ítélet e tényállási elemek kapcsán nem támaszkodhatott az alperes határozatára, mert a Fővárosi Törvényszék maga állapította meg, hogy az érintett piacot az alperes nem határozta meg megfelelően. A felperesek állítása szerint a fentiekből „csak azt a következtetést lehet levonni”, hogy a Fővárosi Törvényszék jogerős ítélete alapján a cél szerinti versenykorlátozás tényállásnak nem részei a fentebb hivatkozott tények, a jogsértés megállapítása szempontjából ezek közömbösek. Ezzel a jogerős ítélet jogkérdésben eltért a Kfv.37.385/2020/
számú határozattól. A jogegységi panasz
pontjában hivatkozott tényeket vizsgálni és minősíteni kell, ezt a Kúria Kfv.37.385/2020/
számú határozata megtette, míg a jogerős ítélet ezeket a tényeket nem vizsgálta, vagyis a jogerős ítélet szerint ezeket a tényeket egyáltalán nem is kell vizsgálni. [130] A felperesek állították, hogy a két döntés között fennáll az ügyazonosság, mert a két jogkérdés azonos, amin az sem változtat, hogy az ügyek konkrét tényállásai nem azonosak. Álláspontjuk szerint a releváns tények azonossága követelmény, ezek körét pedig az anyagi jog jelöli ki, jelen esetben a Tpvt.
§

(1)bekezdése és az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdése. Nem arról van szó, hogy az ügyekben szereplő piacok jellemzőit kellene összevetni és a közös jellemvonásokat azonosítani. A Fővárosi Törvényszék nem vizsgálta a Kfv.37.385/2020/

számú határozatban értékelt tényeket, így az összehasonlíthatóság azon a szinten jelentkezik, hogy e tényeket egyáltalán figyelembe kell-e venni a minősítés során vagy sem. Ennek a jogkérdésnek a megválaszolása mindkét ügyben szükséges, ezért az ügyazonosság fennáll. A különbségek a tényállás olyan kérdéseiben jelentkeznek, melyek a jogalkalmazás következő lépcsőjét jelentik, annak egy későbbi szakaszában válnak relevánssá. Érvelésük szerint annak sincs jelentősége, hogy a versenykorlátozás melyik típusát állapították meg az egyes ügyekben, ugyanis a releváns jogkérdés a cél szerinti versenykorlátozások teljes körét érinti. [131] Hivatkoztak arra is, hogy a támadott végzés jogkérdésben eltért a Kfv.35.454/2022/
számú határozattól, mert megtagadták a felülvizsgálati kérelem befogadását abban a tekintetben, hogy a Fővárosi Törvényszék olyan jogkérdésben döntött elsőként, illetve olyan jogsértést állapított meg elsőként, amelyről az alperes nem döntött, ez a hatósági hatáskör elvonását eredményezte. Idézték a Kfv.35.454/2022/
számú határozat [4]-[7], [9]-[10], [23][25] és [31] bekezdéseit. [132] Álláspontjuk szerint a Fővárosi Törvényszék a jogerős ítélet [79], [92], [96]-[97], [108110], [116], [118] és [158] bekezdéseiben foglalt megállapításaival olyan egymástól elkülönült versenyjogi jogsértésekről döntött (piacfelosztás, árrögzítés), amelyeket az alperes nem állapított meg, ebből következően sem a keresetüknek, sem az alappernek nem képezhette tárgyát. Állították, hogy a Fővárosi Törvényszék a jogerős ítélet [110] és [115] bekezdéseiben maga rögzítette, hogy más jogsértésről döntött, mint amit az alperes a határozatában megállapított. [133] A felperesek szerint megállapítható az ügyazonosság abban a jogkérdésben, hogy dönthet-e a bíróság közigazgatási perben olyan magatartásról, jogsértésről, amely nem volt tárgya a támadott közigazgatási határozatnak. A Kúria a Kfv.35.454/2022/
számú határozatában ezt a jogkérdést – bár nem hivatkozott rá – a Kp.
§

(1)bekezdésének alkalmazásával válaszolta meg. A Kfv.35.454/2022/

számú ügyben a Kúria kimondta, hogy az elsőfokú bíróság sérti a Kp.
§

(1)bekezdését, ahogy a felperesek szerint a Fővárosi Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 23 Törvényszék jogerős ítélete is megsértette azt. A jogkérdés azonos, a releváns tényállás az alsófokú bíróságok ítélete és annak a közigazgatási határozathoz való viszonya. Nem releváns különbség, hogy a Kfv.35.454/2022/

számú határozat adóügyben született és hogy az elsőfokú bíróság az elévülést illetően döntött olyan kérdésben, amelyet az adóhatóság nem vizsgált. A jogkérdés a Kp.-hoz kapcsolódik, nem pedig a végrehajtási joghoz vagy a versenyjoghoz. A jogkérdés elvi tartalomként történő kiemelése, annak általánosító megfogalmazása arra utal, hogy azt a Kúria nem csak adóügyekben tekintette relevánsnak. [134] Megjegyezték, hogy a felülvizsgálati kérelmükben arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti a Kp.
§

(1)bekezdését, míg a Kfv.35.454/2022/

számú határozat a Kp.
§

(1)bekezdésére vezette vissza az elsőfokú bíróság általi jogsértést. Álláspontjuk szerint ennek az eltérésnek nincs jelentősége, mert az ügyazonosságot nem befolyásolja és a Kp. rendelkezései szorosan összefüggenek, mindegyik azt a kérdést érinti, hogy miben kell a bíróságnak döntést hoznia. Felülvizsgálati kérelmükben egyébként hivatkoztak a hatáskörelvonás tilalmára, ahogy arra a Kfv.35.454/2022/6. számú határozat is hivatkozott. Utaltak arra, hogy a Kúria határozatára nem a tanúvallomások értékelése, bizonyító ereje körében hivatkoztak, bár a jogegységi panasszal támadott végzésben ez szerepel. [135] Álláspontjuk szerint az ügyazonosság fennáll, a jogkérdésben való eltérés megállapítható, így a Kúria jogsértően tagadta meg a felülvizsgálati kérelmek befogadását. II. A VII. rendű felperes jogegységi panasza [136] A VII. rendű felperes a Bszi. 41/B. §

(1)bekezdésére hivatkozással nyújtott be jogegységi panaszt a támadott végzéssel szemben. A jogegység, illetve ügyazonosság jelentése körében utalt a Jpe.I.60.002/2021/

és a Jpe.I.60.005/2021/
számú határozatokra. [137] Felidézte, hogy a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Törvényszék a cél szerinti jogsértés esetében a bizonyítékértékelés mint jogkérdés kapcsán eltért a Kúria BHGY-ban közzétett Kfv.37.762/2022/
és Kfv.37.452/2023/
számú döntéseitől, az ügyintézési határidő túllépése miatti jogkövetkezmény tekintetében pedig a 4/
JEH határozattól, továbbá a Kfv.37.452/2023/
és a Kfv.37.762/2022/
számú ítéletektől. [138] A VII. rendű felperes nem értett egyet a támadott végzés indokolásával, miszerint a Kfv.37.762/2022/
és a Kfv.37.452/2023/
számú döntésektől és a 4/
JEH határozattól való eltérésre ugyan hivatkozott, de az ügyazonosságot, illetve hogy azok miként lehetnének irányadóak a perbeli esetre nem mutatta be. A VII. rendű felperes nem értett egyet azzal sem, hogy a felülvizsgálati kérelmében mindösszesen a bizonyíték értékelésére és határidő túllépésének következményeire utalt volna. [139] Az ügyazonosság körében előadta, hogy a Kfv.37.762/2022/
és a Kfv.37.452/2023/
számú döntések, valamint a 4/
JEH határozat anyagi jogi háttere azonos a támadott végzéssel érintett jogerős ítélet és alperes határozatának anyagi jogi hátterével. Emellett a hivatkozott ügyek felperesei a jelen per felpereseivel azonos jogalapon, azonos irányú és tartalmú kereseti kérelmet és felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. [140] Felidézte, hogy a felülvizsgálati kérelmében azért hivatkozott a Kúria Kfv.37.762/2022/
számú határozatának [288]-[300] bekezdéseire, valamint a Kfv.37.452/2023/
számú határozat [158], [175], [177], [181], [183] és [185] bekezdéseire, hogy bemutassa melyek azok a bizonyítékértékelési követelmények, amelyek egy cél szerinti kartelljogsértés kapcsán teljesítendők. [141] A VII. rendű felperes felsorolta a jogerős ítélet eltéréssel érintett rendelkezéseit. Összességében az indokolatlan eltérést abban látta, hogy a jogerős ítélet eltért a kúriai Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 24 döntésekben lefektetett bizonyítékértékelési követelményektől. Ellentétben a Kfv.37.762/2022/
számú határozat [288]-[300] bekezdéseiben foglaltakkal, a jogerős ítélet jogsértően mellőzte, vagy tévesen vizsgálta és vette figyelembe az alapul szolgáló kettős forgalmazási jogviszonyban a versenyár, és az arra vonatkozó írásos okiratok valós tartalmát, az azokkal elérni kívánt célkitűzéseket és azok gazdasági és jogi hátterét, valamint az érintett termékek jellegét, az érintett piac működésének és szerkezetének tényleges feltételeit is. Továbbá elmulasztotta figyelembe venni, hogy „nem áll fenn kellően szilárd és megbízható tapasztalat” arra, hogy a jelen ügyben a kettős forgalmazási jogviszony sajátosságai okán a továbbeladási árak körében a versenyár és azokkal kapcsolatos bizonyítékok önmagukban a „jellegüknél fogva károsnak minősülhessenek.” A VII. rendű felperes álláspontja szerint ezért sem az alperes, sem pedig a Fővárosi Törvényszék nem mentesülhetett volna a hatásalapú elemzés alól. [142] Szemben a Kfv.37.452/2023/
számú ügy [177] és [183] bekezdéseiben foglalt követelményekkel a jogerős ítélet elmulasztotta teljeskörűen megvizsgálni a versenyármegállapodások és egyéb e körben értékelt okiratok valós célját, figyelembe venni azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra került (kettős forgalmazás), továbbá, hogy ezek „valójában nem tárták fel a verseny kellő mértékű megsértését.” A jogerős ítélet elmulasztotta figyelembe venni, hogy a versenyár és önmagukban az azokkal kapcsolatos okirati bizonyítékok alapján a jelen ügyben nem áll „elegendő adat rendelkezésre a cél alapú versenykorlátozás megállapításához”, így „vizsgálandó lett volna, hogy a megállapodás a tartalmára, a célkitűzéseire, valamint jogi és gazdasági hátterére tekintettel olyannak tekinthető-e, amely a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutat a cél általi versenykorlátozás minősítéshez.” [143] A VII. rendű felperes álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék – összhangban a kúriai gyakorlatban kimunkált bizonyítékértékelési módszertannal – a vizsgált megállapodásokat a gazdasági és jogi hátterükre tekintettel kizárólag a kettős forgalmazási rendszer részeiként értékelhette volna, hiszen a megállapodások és az okiratok abba illeszkedtek bele szervesen. Továbbá, a Fővárosi Törvényszék e megállapodásokat nem cél-, hanem hatásalapon, a vertikális szabályok alapján vizsgálhatta volna, figyelemmel a termékek jellegére, valamint az érintett piac vagy a piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire. Emellett arra hivatkozott, hogy az alperes mindig vertikális viszonyban vizsgált. [144] A VII. rendű felperes hivatkozott a Kfv.37.762/2022/
számú ítélet [311]-[315] bekezdéseire. Ebben az ügyben a fentebb említett „bizonyítékértékelési metodika” alapján a Kúria szerint nem lehetett megállapítani az alperes és a Fővárosi Törvényszék részéről elvégzett elemzés eredményeként, hogy a megállapodás cél szerinti versenykorlátozó lenne, „mivel nem ismert, hogy […] ez a korlátozás milyen hatással volt a piacra. Ezen túlmenően nem egyértelmű, hogy a fogyasztói jólét alperes álláspontja szerint hol sérül figyelemmel arra, hogy végső soron a fogyasztónak minősülő piaci szereplő alacsonyabb árú szolgáltatáshoz vagy áruhoz jut hozzá azáltal, ha a „szolgáltató” alacsonyabb szinten tudja tartani a munkabért, másrészt viszont a munkavállaló egyben fogyasztó is, aki alacsonyabb munkabérrel kisebb fogyasztást tud megvalósítani. Mindezen megfontolásokat figyelembe véve a rendelkezésre álló, alperes által bemutatott elemzésből nem lehet tudni, hogy az alperes milyen összefüggéseket és tényeket elemzett, a verseny intenzitása hol és milyen körben csökkenhetett, egyáltalán csökkent-e, a megállapodás károssága hol jelentkezett, ezért a Kúria szerint elkerülhetetlen a no touch kikötés versenykorlátozó jellegének a megállapításához a hatásalapú elemzés.” A Kfv.37.762/2022/
számú ítélet [316]-[319] bekezdései értelmében a Kúria nem fogadta el cél szerinti jogsértésként a közbeszerzési kikötést, mert „nem került bemutatásra az alperes részéről, hogy a megállapodás a közbeszerzésekben való nagyobb részvételt támogatja, ezáltal a versenyt élénkíti-e vagy Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 25 éppen gyengíti. Az sem került bemutatásra, hogy a megállapodás egy törvénytelen gyakorlatot tilt, vagy éppen egy, közbeszerzési törvény által egyébként nem tiltott gyakorlatot akar tiltani. A Kúria megjegyzi, hogy a közbeszerzési kikötés első része – bár erre egyik fél sem hivatkozott – némileg hasonlóságot mutat az átcsábítási tilalom szabályával, ennek kimondásához azonban részletesebb vizsgálatra, elemzésre van szükség. Ezen megfontolásra tekintettel a Kúria szerint az alperesnek annak érdekében, hogy a közbeszerzési kikötésként nevesített megállapodást versenykorlátozó jellegűnek minősíthesse, annak teljes tartalmát, objektív céljait, és azt a jogi és gazdasági környezet kell alaposan megvizsgálni, amelybe ez a megállapodás illeszkedett. Amennyiben a megállapodás nem mutat az elemzés eredményeként kellő károssági fokot a versenyre, akkor hatásalapú elemzés elvégzésére is sor kerülhet, de dönthet úgy is az alperes, hogy Tpvt. 60/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján jár el.” [145] Az idézett kúriai döntések szerinti érvelés lényege alapján nem fogadható el cél szerinti jogsértésként a VII. rendű felperessel szemben az NPK továbbeladási ára, valamint a versenyár körében megállapított jogsértés. A továbbeladási ár a kettős forgalmazás miatti vertikális relációban lett volna értékelhető, amelyben a jogsértés nem bizonyított. Álláspontja szerint a kettős forgalmazási rendszerben a versenyár megállapítása jogszerű volt, figyelemmel annak gazdasági és jogi hátterére, az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire, valamint annak versenyélénkítő, pozitív jóléti hatására. A Fővárosi Törvényszéknek észlelnie kellett volna, hogy „nem állt fenn kellően szilárd és megbízható tapasztalat” ahhoz, hogy az okirati bizonyítékok a „jellegüknél fogva károsnak” minősülhessenek olyan mértékben, amely elegendő lett volna „a cél alapú versenykorlátozás megállapításához.” A VII. rendű felperes szerint sem az alperes, sem a Fővárosi Törvényszék nem mentesülhetett volna a hatásalapú elemzés alól, a kúriai döntésekben lefektetett követelményrendszertől való indokolatlan eltérést és annak a VII. rendű felperesre hátrányos következményeit a támadott végzés nem orvosolta. [146] A VII. rendű felperes állította továbbá, hogy a jogerős ítélet az ügyintézési határidő túllépése körében eltért a 4/2023. JEH határozattól, valamint a Kfv.37.452/2023/3. számú és Kfv.37.762/2022/24. számú döntésektől. Indokolásként idézte a 4/2023. JEH határozat [63] bekezdését: „[…] az Adóbírság-határozat nem csak adóügyekben, hanem általánosan – így versenyjogi tárgyú ügyekben is – alkalmazható, azaz értékelés körébe vonható a bírság mértékének meghatározásakor, hogy az ügyintézési határidő túllépése a jogsértő számára milyen jogsérelmet okozott, ezáltal tisztességes-e és az mennyiben indokolja a bírság mérséklését. Az értékelés során egy négymozzanatos tesztet kell alkalmazni, amely során

(1)az adott hatósági eljárás Alaptörvényre visszavezethető sajátosságait,

(2)az elmulasztott határidő jogi természetét [pl. anyagi jogi vagy eljárási jellegét] és egyéb jellemzőit,

(3)a kiszabott közigazgatási szankció karakterét [pl. annak célja a prevenció és/vagy a represszióe] szükséges elemezni, valamint

(4)az ezek vizsgálatából származó megállapításokat az egyedi ügy konkrét körülményeire kell vetíteni. Az észszerű határidőben való ügyintézés versenyügyi eljárás esetén sem ítélhető meg pusztán a törvényi határidő betartásának vizsgálatával. A törvényi határidő a kiindulási alapot biztosítja a tisztességes hatósági eljárással szemben támasztott követelmények kibontásához, értékeléséhez, de több mozzanaton keresztül, az adott ügy konkrét körülményei alapján kell értékelni azt, hogy a határidő túllépése egyúttal a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is okozta-e és ez mennyiben hat ki a bírság mértékére.” [147] Továbbá idézte a Kfv.37.452/2023/

számú ítélet [203] bekezdését: „A Kúria az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű felperes által a felülvizsgálati tárgyaláson kifejtett, a 4/
JEH határozat indokolásának [64] pontjára alapított érvelések, valamint az alperes által a Kúria Kfv.37.762/2022/
számú ítéletére utalással előadott okfejtés alapján rámutat, hogy a Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 26 felperesek helyesen hivatkoztak arra, hogy versenyjogi tárgyú ügyekben is bekövetkezhet a bírság elenyészése. A 4/
JEH határozat indokolásának [64] pontjából következően ugyanis a négymozzanatos teszt alkalmazásával lehet akár arra a következtetésre is jutni, miszerint olyan speciális, versenyjog-specifikus körülmények azonosíthatók, amelyek adott esetben indokolják a határidőn túl kiszabott bírság elenyészését. Ugyanakkor a Kúria hangsúlyozza, hogy a 4/
JEH határozat rendelkező részének
pontjában foglalt releváns rendelkezése, alapvetése értelmében versenyjogi tárgyú ügyekben is kiszabható bírság az ügyintézési határidő túllépése esetén.” Emellett idézte a Kfv.37.452/2023/
számú ítélet [204] bekezdését, amelyben a Kúria egyértelműsítette, hogy „[még] a rövid ügyintézési határidő túllépés mellett a felpereseknek lehetőségük van többlet érdeksérelem bizonyítására, amely érdeksérelem a bírság mértéke körében értékelendő. Ezt az értékelést, amelyet a 4/
JEH határozat is megkövetel, az alperes nem végezte el, magát az ügyintézési határidő túllépését sem állapította meg. Az ügyintézési határidő túllépése a bírság mértékére kihatással lehet, így az ügyintézési határidő túllépésének következményét elsőként az alperesnek kell az új eljárásban értékelni.” A VII. rendű felperes álláspontja szerint az idézett bekezdésekből az következik, hogy bármilyen rövid ügyintézési határidő túllépése esetén a VII. rendű felperesnek lehetősége van bizonyítani az ebből fakadó érdeksérelmet, ami a bírság mértéke körében értékelendő. Hivatkozott arra, hogy ezt az értékelést az alperes, a Fővárosi Törvényszék és a Kúria sem végezték el, ezzel pedig eltértek a Kúria hivatkozott döntéseitől. III. Az alperesi érdekelt jogegységi panasza [148] Az alperesi érdekelt a Bszi. 41/B. §

(2)bekezdése és a 41/D. §

(1)bekezdése c) pontja alapján kérte a támadott végzés hatályon kívül helyezést és a Kúria új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását figyelemmel arra, hogy a támadott végzés a Kúria

január
napja után hozott és a BHGY-ban közzétett 7/
JEH-tól, a Jpe.III.60.037/2022/
számú végzésétől, a Kfv.35.481/2022/
számú ítéletétől, a Kfv.35.744/2011/
számú ítéletétől, valamint a Kfv.37.762/2022/
számú ítéletétől, a Kfv.37.780/2021/
számú ítéletétől és a Kfv.37.351/2021/
számú ítéletétől jogkérdésben eltért, amely eltérések nem voltak indokoltak. [149] Idézte a Jpe.I.60.005/2020/
és a Jpe.II.60.018/2023/
számú határozatokat annak alátámasztása érdekében, hogy jogegységi panasznak van helye a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzéssel szemben. [150] Az ügyazonosság körében idézte a Jpe.II.60.027/2021/
számú határozatot és a Kfv.37.471/2024/
számú ítéletet annak alátámasztása végett, hogy eljárásjogi kérdések esetében az ügyazonosság fennállását a jogkérdés azonosságaként értelmezi a kúriai gyakorlat. A Jpe.II.60.027/2021/
számú határozat [27] bekezdése értelmében eljárásjogi kérdések esetén az ügyazonosság feltételei körében „annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az alkalmazott eljárási rendelkezés azonos-e, és az összehasonlítandó ügyekben az alkalmazott normával összefüggésben felvetett absztrakt jogkérdés azonos vagy eltérő módon került megválaszolásra.” A Kfv.37.471/2024/
számú ítélet két eltérő ténybeli alapon álló ügyet tekintett ügyazonosnak, a felmerülő azonos eljárásjogi aspektus miatt arra tekintettel, hogy „az ügyazonosság szempontjából ugyanis a lényegi elem az alperes alaki védekezéséről történő döntéshozatal elmaradása […]" [151] Az alperesi érdekelt szerint a Kp.
§

(1)bekezdés

a)pont
aa)és
ac)alpontjai eljárási szabályok, amelyeket a támadott végzés a hivatkozott és közzétett kúriai határozatoktól indokolatlanul eltérően értelmezett és alkalmazott. Elegendőnek tartotta igazolni az alkalmazott eljárási szabályok tartalmi és az absztrakt jogkérdés azonosságát, ami álláspontja szerint megállapítható volt. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 27 [152] A Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja körében arra hivatkozott, hogy a Kúria eljáró tanácsa a joggyakorlat egysége vizsgálatakor figyelmen kívül hagyta az alperesi érdekeltnek az EUB ítéletekre történt kifejezett hivatkozását, amennyiben a joggyakorlattól „eltérő, konkrét alsóbb fokú döntésekre” való hivatkozását, és a joggyakorlattól „eltérő tartalmú elsőfokú bírói döntések” feltárását hiányolta az alperesi érdekelt panaszos felülvizsgálati kérelmében. Álláspontja szerint a támadott végzés a „joggyakorlat egysége” kifejezésnek megszorító értelmezést tulajdonított, amely indokolatlanul eltér a Kúria korábban közzétett határozataitól és az uniós jogba is ütközik. [153] Álláspontja szerint a 7/2023. JEH a „joggyakorlattól eltérő bírói döntések” feltárásának követelményét határozta meg, emiatt a felülvizsgálat „megengedhetősége” [helyesen: befogadása] körében nem csak az „alsóbb fokú” vagy „elsőfokú” magyar bíróságok gyakorlata a releváns. A Kúriának a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja alkalmazása során tekintettel kellett volna lennie az uniós jogra. Miután a támadott végzés és a 7/2023. JEH egyaránt a „joggyakorlat” fogalmának értelmezését és a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontjának alkalmazását érintette, ezért e kérdések azonosak mindkét döntés kapcsán. [154] Továbbá állította, hogy a támadott végzés eltért a Jpe.III.60.037/2022/12. számú végzéstől. Idézte annak a jogegységi panasz kapcsán releváns részét: „A Kúria idézett törvényhelyeken alapuló, töretlen joggyakorlatától abban az esetben kell eltérni, ha például az EUB uniós jogszabály értelmezése a nemzeti jogszabálynak más alkalmazási irányt szabott." Ezek alapján a felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében sem lehet irreleváns az, hogy a felülvizsgálni kért ítélet jogkérdésben eltért az EUB gyakorlatától. Az EUB az ítéleteiben értelmezi az uniós jogszabályt, e körben "irányt szab" a nemzeti ítélkezési gyakorlatnak is, így a magyar bíróságok kötelesek figyelembe venni az EUB ítéletét és ahhoz igazítani joggyakorlatukat. A hazai joggyakorlat egységének biztosításához elengedhetetlen az uniós joggyakorlat figyelembevétele. A hivatkozott végzés és a támadott végzés tekintetében az ügyazonosság fennáll, mert azt a kérdést vetik fel, hogy a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja szerinti "joggyakorlat" részét képezik-e az EUB ítéletek. [155] Továbbá állította, hogy a támadott végzés eltért a Kúria Kfv.35.481/2022/5. számú ítéletétől. Ebben az ügyben a Kúria az EUB Jumbocarry ügyben meghatározott értelmezését követte, „az EUB ezen értelmezésére tekintettel" indokolta meg a korábbi gyakorlatától való eltérést. Ehhez képest a támadott végzés nem vette figyelembe az alperesi érdekelt által hivatkozott EUB ítéleteket, amelyek irányt szabhattak volna az EUMSZ 101. cikke értelmezésének, és amelyek áttekintése és értékelése esetén kiderülhetett volna, hogy a bírói gyakorlat ebben a tekintetben széttartó (illetve „az egység sérülésének veszélye fenyeget”), vagyis az elsőfokú ítélet eltért az EUB hivatkozott ítéleteitől. A támadott végzés ezzel eltért attól a Kfv.35.481/2022/5. számú ítéletben elismert gyakorlattól, amely alapján a felülvizsgálati kérelmekkel kapcsolatos döntések meghozatalakor az uniós jogot érintő ügyekben figyelmet és védelmet kell biztosítani az EUB gyakorlatának. A támadott végzés és az ítélet közötti ügyazonosság megállapítható, mert mindkét ügy jogalapját közvetlenül hatályos uniós jogszabályok jelentették, ezért az uniós jogi rendelkezések megfelelő alkalmazása jelentős mértékben kihatással volt a jogvita eldöntésére. [156] Végül hivatkozott arra, hogy a támadott végzés eltért a Kfv.35.744/2011/13. számú ítélettől azzal, hogy nem vette figyelembe az alperesi érdekelt által hivatkozott EUB ítéleteket, míg a Kfv.35.744/2011/13. számú ítéletben a Kúria elismerte az EUB ítéletek kötelező erejét. A támadott végzés és az ítélet közötti ügyazonosságot megállapíthatónak tartotta, mert mindkettőben kérdés volt, hogy mennyiben köti a nemzeti bíróságokat az EUB jogértelmezése. [157] Hivatkozott arra, hogy az eltérés a „joggyakorlat egységének” értelmezése kapcsán nem volt indokolt, mert az eltérés sérti az EUMSZ 101. cikk

(1)bekezdését, az Alaptörvény Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 28 E) cikkét, valamint veszélyezteti az uniós jog elsőbbségének és hatékony érvényesülésének elvét (effet utile). Hivatkozott az EUB C-6/64. számú ügyre, valamint az Alkotmánybíróság határozataira és végzéseire. [158] Az alperesi érdekelt a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ac)alpontja kapcsán arra hivatkozással kérte a támadott végzés hatályon kívül helyezését, hogy a Kúria nem indokolta meg érdemben azt, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése miért nem szükséges. Álláspontja szerint ezzel a támadott végzés eltért a Kúria közzétett határozataitól, amelyek érdemi indokolást követelnek meg a Kúriától az előzetes döntéshozatali eljárás szükségességének vizsgálata kapcsán. [159] A Kfv.37.762/2022/24. számú ítélettel összefüggésben állította, hogy a Kúria valamennyi fél által feltenni kívánt kérdés kapcsán, az egyes kérdésekre kiterjedő részletességgel, pontosan megindokolta, hogy miért tekinti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését szükségtelennek. Hivatkozott a Kfv.37.351/2021/9. számú ítéletre, valamint a Kfv.37.780/2021/7. számú ítéletre is, amelyek értelmében az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek minősül az, ha az elsőfokú bíróság nem foglal érdemben állást az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének kérdésében. Érvelése szerint az egyes ítéletek közti ügyazonosságot az alapozza meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítvány elbírálása olyan eljárásjogi kérdés, amelyet minden esetben egyformán kell értelmezni és alkalmazni. [160] Az érdemi indokolás kötelezettségével összefügésben hivatkozott a 26/2015. (VII. 21.) AB határozatra és a 26/2020. (XII. 2.) AB határozatra is. [161] Az érdemi indokolás követelményétől való eltérés nem volt indokolt, mert az eltérés sérti az EUMSZ 267. cikkét és a Pp. 130. §

(3)bekezdését. [162] Az alperesi érdekelt kérte az uniós jogot sértő magyar jogszabályok félretételét és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. [163] Ha a Jogegységi Panasz Tanács úgy ítélné meg, hogy a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontja alatti „joggyakorlat egysége” fogalom kizárólag a hazai bíróságok joggyakorlatát foglalja magában a magyar jog szerint, vagy a Kp. 118. §

(1)bekezdés

a)pont
ac)alpontja alatti befogadási okként nevesített előzetes döntéshozatali eljárás szükségességének vizsgálata kapcsán a magyar és uniós jogi normáknak és az EUB által kidolgozott CILFIT esetjognak megfelelő érdemi értékelés és arról számot adó, tartalmi indokolás nem szükséges a magyar jog szerint, vagy a támadott végzés által okozott uniós jogsérelem orvoslására a magyar jog szerint a jelen jogegységi panasz eljárásban a Bszi. 41/B. §

(1)-

(2)bekezdése alapján nincs jogi lehetőség (azaz nem bírálható el érdemben a panasz), akkor az alperesi érdekelt álláspontja szerint a hazai szabályozás értelmezése ellentétes az uniós joggal. Az uniós jogot sértő tartalommal értelmezett nemzeti jogot a Jogegységi Panasz Tanács nem alkalmazhatja, hanem azt félre kell tennie, és jogvédelmet kell biztosítania az uniós jog alapján az alperesi érdekelt uniós jogszabályból eredő jogainak hatékony érvényesülése és védelme érdekében. [164] Az EUB a tagállami eljárásjogi szabályok vonatkozásában is megállapította az uniós joggal ellentétes nemzeti jogszabályok alkalmazhatatlanságát a közvetlenül hatályos, uniós jogszabályokból eredő egyéni jogok védelme érdekében. Utalt arra, hogy a támadott végzés sérti az EUMSZ

cikkét és a
cikkét. [165] Hivatkozott az EUB kiforrott ítélkezési gyakorlatára, amely értelmében a tagállamoknak az eljárási szabályaik meghatározására vonatkozó autonómiáját a tényleges érvényesülés és egyenértékűség elveinek keretei között kell értelmezni. Az alperesi érdekelt szerint a tényleges érvényesülés elvével lenne ellentétes az, ha a tagállamok olyan eljárási szabályokat hozhatnának, amelyek veszélyeztetik vagy lehetetlenné teszik az uniós jog érvényesülését. Az egyenértékűség elvével ellentétes, ha egy tagállamban a jogalanyok uniós Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 29 jogon alapuló jogainak védelmét biztosító eljárási szabályok kevésbé kedvezőek, mint a hasonló jogvitára alkalmazandó belső szabályok. A Kp.
§

(1)bekezdés

a)pont
aa)alpontjának és az
ac)alpontjának fenti értelmezése összeegyeztethetetlen a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elveivel, így ezeket a szabályokat félre kell tenni. [166] Az alperesi érdekelt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta három kérdés tekintetében. Az első szerint úgy kell-e értelmezni az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 4. cikk

(3)bekezdését és az EUMSZ

cikkét, hogy azzal összeegyeztethetetlen az olyan tagállami bírósági jogértelmezés, amelynek értelmében a nemzeti felső bíróság a joggyakorlat egységének vizsgálatakor az adott ügyben alkalmazandó uniós jogi norma tekintetében az Európai Bíróság gyakorlatát figyelmen kívül hagyhatja, és kizárólag a hazai bíróságok gyakorlata alapján eldöntheti, hogy a joggyakorlat egységének veszélye fennáll-e, ezzel egyben különbséget téve a nemzeti szabályok és az uniós szabályok védelmének szintje között? [167] A második kérdés szerint úgy kell-e értelmezni az EUMSZ
cikkét, hogy azzal összeegyeztethetetlen az olyan tagállami bírósági jogértelmezés, amely az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása esetén nem követeli meg az érintett tagállam végső fokon eljáró bíróságától, hogy döntését érdemben indokolja, azaz az ügy egyedi körülményeire reflektálva, a felmerült jogkérdések kapcsán releváns – az indítványozó fél által hivatkozott – uniós joggyakorlat áttekintésével meggyőző és részletes indokát adja a CILFIT ügyben foglalt jogi teszt alkalmazásának az általa hozott határozatban? [168] A harmadik kérdés szerint úgy kell-e értelmezni az EUMSZ
cikkét, hogy azzal összeegyeztethetetlen az olyan tagállami jogszabály és az azon alapuló bírósági jogértelmezés, amely egy rendkívüli jogorvoslati kérelem befogadásáról szóló döntés során, miközben a befogadás elrendelésének egyik oka éppen a „az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége”, lehetővé teszi e kérdés (az EUMSZ
cikke szerinti előzetes döntéshozatal kezdeményezésének szükségessége) körében a prima facie típusú értékelést és az ilyen jellegű, felszínes értékelés nyomán – az érdemi és részletes – helyett a felületes, formai indoklás adását az egyébként végső fokon eljáró nemzeti bíróság részéről? Az ellenérdekű felek nyilatkozata I. Az alperes nyilatkozata [169] Az alperes álláspontja szerint az I-VI. rendű és a VII. rendű felperesek jogegységi panaszai megalapozatlanok, ezért azok elutasítását kérte a Bszi. 41/D. §

(3)bekezdése alapján. [170] A cél szerinti jogsértés esetében a bizonyítékértékelés körében a jogerős ítélet nem tért el a Kúria Kfv.37.762/2022/

és Kfv.37.452/2023/
számú ítéleteitől. A Kfv.37.452/
számú ügyben hozott ítélet a versenykorlátozó célú piacfelosztás tekintetében a megállapodás elegendő károssági fokával nem foglalkozott, azt az irányadó joggyakorlat alapján evidenciának tekintette. A Kfv.37.762/2022/
számú ítélet alapjául szolgáló ügyben a jelen eljárás tárgyától eltérő no touch és közbeszerzési kikötések vonatkozásában állapította meg, hogy nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat ahhoz, hogy ezeket versenykorlátozó célúnak minősítse. [171] Az alperes szerint az, hogy egy megállapodás cél szerinti versenykorlátozásnak minősíthető-e attól függ, hogy az adott megállapodás elegendő károssági fokot mutat-e a verseny vonatkozásában. Egyes megállapodások kapcsán szélesebb körű tapasztalat áll rendelkezésre a versenyre való károsságukat illetően, míg más megállapodások megítélése bizonytalanabb. Az árrögzítés és a piacfelosztás a legsúlyosabb versenykorlátozások közé Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 30 tartoznak, elegendő károssági fokkal rendelkeznek, amelyek esetében a referenciahatározatok is cél szerinti jogsértést állapítottak meg. Ezzel egyezően foglalt állást a törvényszéki ítélet is. Az alperes ennek alátámasztása végett idézte a jogerős ítélet [83], [92], [96], [108], [109], [114], [115], [116] bekezdéseit. [172] Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet nem tért el a 4/
JEH-ban foglaltaktól sem. Az elsőfokú bíróság a konkrét ügy tényállásához mérten értékelte a határidő-túllépés következményét a bírságkiszabás körében. A VII. rendű felperes csupán azt állította, hogy az alperes túllépte a határidőt, többlet érdeksérelemre nem hivatkozott. Ezért a jogerős elsőfokú ítélet a Kfv.37.762/2022/
számú ítélettel összhangban állapította meg, hogy a határidőtúllépés nem hatott ki az ügy érdemére. [173] Az alperes az alperesi érdekelt által előterjesztett jogegységi panaszban foglaltakkal egyetértett. II. Az alperesi érdekelt nyilatkozata [174] Az alperesi érdekelt fenntartotta a jogegységi panaszában foglalt indítványát. Hivatkozott arra, hogy amennyiben a Jogegységi Panasz Tanács a panaszosok bármely érvének elfogadásával arra a következtetésre jut, hogy a támadott végzésben a Kúria eltért a BHGY-ban közzétett bármely határozatától, és az eltérés nem volt indokolt, akkor a támadott végzést erga omnes hatállyal kell hatályon kívül helyeznie, a Kúria felülvizsgálati tanácsát pedig a befogadhatóság tárgyában új határozat hozatalára utasítania. A Jogegységi Panasz Tanács döntésének indokai [175] A jogegységi panaszok nem alaposak. [176] A Bszi. 41/B. §

(1)bekezdése értelmében jogegységi panasznak van helye – a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével – a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal (a továbbiakban ebben az alcímben együtt: felülvizsgálati kérelem) nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria

január
után hozott és a BHGY-ban közzétett határozatától (a továbbiakban ezen alcímben: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. A Bszi. 41/D. §

(3)bekezdése értelmében, ha a Jogegységi Panasz Tanács megállapítja, hogy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben nem történt eltérés, a jogegységi panaszt elutasítja. A határozat indokolásának elegendő csak erre a körülményre utalnia, az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett azzal, hogy az indokolásból ki kell derülnie, hogy az adott jogkérdés vonatkozásában a korábban közzétett és a megtámadott határozat között miért nem volt eltérés. [177] A Jogegységi Panasz Tanács mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a jogegységi panasz eljárás rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó sui generis eljárás, amely a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgálja, jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása (Jpe.II.60.030/2022/8.). A jogegységi panasz eljárás tárgya nem a kúriai határozat törvényessége, valamennyi előterjesztői hivatkozást a Bszi. 41/B. §

(1)bekezdése szerint a jogkérdésben való eltérés szempontjából kell értékelni. A jogegységi panasz eljárásban nincs helye továbbá a megelőző eljárásokban a fél által hivatkozott jog- és érdeksérelem orvoslásának, illetve a bírói döntések jogorvoslati kérelmek szerinti módosításának. A jogegységi panasz eljárásnak nem tárgya a támadott kúriai határozat, valamint az annak alapjául szolgáló jogerős határozat jogszerűsége, továbbá a megelőző eljárások során már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslása. Kúria II.Jpe.60.010/2025/15 31 [178] A jogegységi panasz eljárás a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben történő eltérés vizsgálatára irányul. A Jogegységi Panasz Tanács az előtte folyamatban lévő ügyben felmerült jogkérdéseket, a panaszosok hivatkozásait csak jogegységi és nem általában törvényességi szempontból értékeli. [179] A Bszi. hivatkozott rendelkezései alapján a Kúria közzétett határozatától való eltérés kérdésében alapvető jelentősége van az eltéréssel érintett ügyek azonosságának. Az ügyazonosság kérdésében a tényállásbeli, anyagi és eljárásjogi háttérből kell kiindulni, valamint figyelembe kell venni a kereseti és felülvizsgálati kérelemhez kötöttségre tekintettel az érintett ügyekben előterjesztett kérelmeket. A közigazgatási perek esetében az ügyazonosság tisztázása során tekintettel kell lenni továbbá a közigazgatási eljárásban alapul fekvő anyagi jogi kérdésre (a közigazgatási ügy tárgyára) és az abban hozott közigazgatási döntésre. Amennyiben a jogegységi panasz indítványban megjelölt határozatok esetén az ügyazonosság lényegi elemei hiányoznak, úgy a megjelölt kúriai döntések egybevetésre alkalmatlanok, s így indokolatlan eltérésre sem lehet sikerrel hivatkozni. Ennek jogkövetkezményét a Bszi. 41/D. §

(3)bekezdése rögzíti (Jpe.I.60.006/2020/11.). Jelen jogegységi panasz eljárásban az ügyazonosságnak fokozott jelentősége van a versenyügy egyedi sajátosságai miatt. A Jogegységi Panasz Tanács kiemeli, hogy az alap versenyhatósági ügy a versenyügyeken belül is olyan egyedi jellemzőket mutat a magyar műtrágyatermelő és forgalmazói piaca, valamint az ezen a területen működő I-VI. rendű felperesek vállalati csoportjának sajátosságai miatt, hogy az más résztvevőkkel, rájuk vonatkozó hatósági vagy bírósági üggyel nem vethető össze. A Jogegységi Panasz Tanács nyomatékkal utal arra is, hogy a versenyjogi ügyeken belül más típusú hatósági ügyekhez képest rendkívüli jelentősége van a tényállások egyedi elemeinek, ezek hatósági vagy bírósági értékelésének, ami azt is jelenti, hogy az ilyen típusú ügyek összevethetősége már a tényállások szempontjából is megkérdőjelezhető. [180] A Jogegységi Panasz Tanács utal a Jpe.I.60.002/2021/7. sorszámú határozatára, amely az ügyazonosság kérdését részletesen elemezte. A Jogegységi Panasz Tanács a felhívott ügyben kiemelte, hogy nincs ügyazonosság eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmeket tartalmazó vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén. [181] Minthogy az ügyazonosság megléte elengedhetetlen feltétele az érintett ügyek közti eltérés vizsgálatának, az panaszostól elvárható, hogy párhuzamot állítson fel a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok,

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.