Pf.20307/2021/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. g)alpontjában foglalt „összeférhetetlen magatartást tanúsít” fegyelmi vétséget. [4] A fegyelmi bizottság 2020. október 26-i ülésén meghallgatta a felperest és a két „sértettet”. Az ülésen a felperes több bizonyítási indítványt is előterjesztett. A fegyelmi bizottság október 28-án kelt levelében értesítette a felperest, hogy bizonyítási indítványait elutasítja, november 16-ára újabb fegyelmi tárgyalást tűzött ki. Ezen a tárgyaláson a fegyelmi bizottság elnöke ismételten tájékoztatta a felperest a bizonyítási indítványai elutasításáról, majd november 25-én arról értesítette felperest, hogy a bizonyítási eljárást a fegyelmi bizottság lezárta, kizárás fegyelmi büntetés kiszabását javasolja, és ennek a határozatnak a meghozatala érdekében kéri a vadásztársaság elnökét a közgyűlés összehívására. A felperes a bizonyítási indítványait elutasító fegyelmi bizottsági határozattal szemben fellebbezést nyújtott be 2020. november 12-én. [5] 2020. december 30-án a vadásztársaság elnöke tájékoztatást küldött a felperes részére a koronavírus világjárvány elleni védekezésről szóló 2020. évi CIX. törvény, valamint a személy és vagyonegyesítő szervezetek működésére vonatkozó eltérő rendelkezések újbóli bevezetéséről szóló 502/2020. (XI. 16.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseiről tájékoztatva őt egyben közölte, hogy a fegyelmi ügyében írásbeli szavazást rendelt el. Ehhez mellékelte a fegyelmi bizottság kizárás fegyelmi büntetés kiszabását kérő előterjesztését, egyben felhívta az eljárás alá vont figyelmét, hogy amennyiben a szavazás tárgyával kapcsolatosan a tagok felé észrevétellel kíván élni, álláspontját ki kívánja fejteni, úgy a mellékelt tagnévsor szerinti postacímekre levél útján annak feladásával teheti azt meg. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.307/2021/7 2 [6] Az alperes elnöke ugyanezt a tájékoztatást és annak mellékleteit a vadásztársaság tagjai részére is elküldte azzal, hogy az előterjesztésről 15 napon belül a mellékelt szavazólap kitöltésével dönthetnek. [7] 2021. február 15-én a vadásztársaság intéző bizottsága közjegyző jelenlétében összesítette a beérkező szavazatokat és 1/2021. (II. 15.) számú február 26-i keltezéssel ellátott határozatával a felperest tagjai köréből kizárta. A határozat megállapította, hogy a felperes az Alapszabály 12. pont
2. f)pontjában írt fegyelmi vétséget valósította meg, így a Fegyelmi Szabályzat 3. §
3. g)pontjában írt szabályok megszegése következtében a fegyelmi bizottság javaslata alapján összeférhetetlen magatartás tanúsítása miatt, a Fegyelmi Szabályzat II. Fejezet 4. §

(1)bekezdés

1. f)pontja alapján kizárás fegyelmi büntetést szabott ki. [8] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes közgyűlése 1/2021. (II. 15.) számú határozatát helyezze hatályon kívül, és kötelezze az alperest a perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint fegyelmi vétséget nem követett el a terhére rótt kijelentéssel, egyben kifogásolta, hogy a fegyelmi eljárás során nem vizsgálta a fegyelmi bizottság, hogy az általa használt jelző indokolatlanul bántó-e, sértő-e, illetve valótlan tartalmú-e. Sérelmezte, hogy az e tárgyban előterjesztett bizonyítási indítványát elutasító határozattal szemben benyújtott fellebbezését a közgyűlés nem bírálta el. Megítélése szerint – bár a Rendelet értelmében a közgyűlés részére biztosított volt az írásbeli szavazással történő határozathozatal – az Alapszabály 15. pontja alapján számára biztosítani kellett volna a közgyűlésen való részvétel és a védekezés lehetőségét, álláspontjának ismertetését a tagokkal. Ez nem történt meg, ezzel alapvető jogai szenvedtek sérelmet. Az alperes egyébként nem vette figyelembe a Fegyelmi Szabályzat 2. §
2. a)pontjában írt arányosság követelményét, amikor a terhére rótt fegyelmi vétséggel megítélése szerint arányban nem álló súlyos büntetést szabott ki. Kifogásolta, hogy az alperes az előírt eljárási határidőket sem tartotta be. [9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes által használt kifejezés elhangzása nem volt vitatott, hiszen azt maga az eljárás alá vont is elismerte, és a két „sértett” is tanúsította. A jelző egyértelműen sértő a fegyelmi bizottság két tagjára nézve, és ezt az értelmezést a Magyar Értelmező Szótár is megerősíti. A kijelentéssel a felperes az Alapszabály és a Fegyelmi Szabályzat értelmében fegyelmi vétséget követett el, amely miatt a közgyűlés az általa arányosnak talált fegyelmi büntetést szabta ki. Az eljárás az Alapszabályban, Fegyelmi Szabályzatban, illetve a Rendeletben megfogalmazottak szem előtt tartásával szabályszerűen folyt le, annak során a felperes védekezéshez való jogát is biztosította a szervezet. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes közgyűlésének 1/2021. (II. 15.) számú határozatát hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 236 000 forint perköltséget. A határozata indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:36. §

(1)bekezdésének felhívásával rámutatott, hogy a felperes a sérelmezett közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránti pert az előírt határidőben indította meg. [11] Rögzítette, hogy a vadásztársaság Alapszabálya II. Fejezet 17. pont

1. g)alpontja szerint fegyelmi vétséget követ el az a vadász, aki összeférhetetlen magatartást tanúsít. Ugyanezen pont értelmében a fegyelmi eljárást írásban a vadásztársaság elnöke rendeli el, és azt a fegyelmi bizottság folytatja le. Jogkövetkezményként a
2. f)pont értelmében kizárás fegyelmi büntetés is kiszabható. Amennyiben a fegyelmi bizottság ezt tartja indokoltnak, javaslatot tesz a közgyűlés számára és a kizárásról a közgyűlésnek kell döntenie. A Fegyelmi Szabályzat II. Fejezet 3. §

(1)bekezdés g) pontja az Alapszabállyal egybehangzóan tartalmazza, hogy fegyelmi vétséget követ el az a vadász, aki összeférhetetlen magatartást tanúsít. E pont szerint az a magatartás minősül összeférhetetlennek, amely – egyebek mellett – a vadásztársaság bármely tagjára emberi méltóságát vagy becsületét sértő kijelentést tesz. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.307/2021/7 3 [12] Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 3:37. §

(1)bekezdés alapján a bíróságnak a felülvizsgált határozat megváltoztatására jogköre nincsen. Amennyiben a határozat jogszabály vagy alapszabálysértő, úgy azt hatályon kívül kell helyezni. [13] Kiemelte, hogy a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló magatartást, azaz a felperes fegyelmi bizottsági tagok felé intézett kijelentését – „mindketten csicskák vagytok” – tényként fogadta el, mert erről az érintettek egybehangzóan nyilatkoztak. Megállapította, hogy a csicska szó Értelmező Kéziszótár szerinti és általánosan elfogadott jelentéséből kiindulva negatív, ezáltal becsületsértő tartalmú, függetlenül attól, hogy az milyen körülmények között milyen okból hangzott el. Akár azt a jelentését tartja a bíróság szem előtt, mely a más személyek kiszolgálására utal, akár azt, hogy irányíthatóságra, befolyásolhatóságra vonatkozik, az adott személy negatív megítélését közvetíti, így önmagában alkalmas a becsületsértő jelleg megállapítására. Az Alapszabály és a Fegyelmi Szabályzat a fegyelmi vétség megállapításának alapjául szolgáló magatartása körében nevesíti az összeférhetetlen magatartást, amely körébe a vadásztársaság bármely tagjára emberi méltóságát vagy becsületét sértő kijelentések is beletartoznak, így a felperes által használt kifejezéssel a fegyelmi vétség elkövetése megvalósult. Annak, hogy a felperes szubjektív megítélése szerint az adott helyzetben felfokozott állapotában az általa feltételezett koncepciózus eljárásra tekintettel használta azt, és ezért alkalmazása elfogadható, nem tulajdonított jelentőséget. Egyetértett az alperes érvelésével, mely szerint a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a vadásztársaság belső jogviszonyaiba beavatkozzon, ami azt jelenti, hogy a vadásztársaság maga határozza meg Alapszabályában azt, hogy milyen magatartásokat kíván szankcionálni, illetőleg, hogy az adott magatartáshoz milyen jogkövetkezményeket fűz. Utalt a Ptk. 3:

1. §ában írtakra, mely szerint a tagkizárást csak a súlyosan vagy ismételten sértő magatartások esetén lehet alkalmazni, ám az adott esetben a felperessel szemben kiszabott fegyelmi büntetés nem felelt meg az arányosság követelményének, mert bár a kijelentés nem vitásan sértő, az nem olyan súlyú, mely a kizárás büntetés alkalmazását megalapozhatta volna, a kiszabott büntetés a jogsértéssel nem áll arányban. [14] Úgy foglalt állást, hogy azzal, hogy az alperes ügyvezetése a tagkizárás tárgyában írásbeli szavazást rendelt el, és a felperest arról tájékoztatta, hogy álláspontját a tagok felé levél feladásával teljesítheti, súlyosan jogsértő helyzetet teremtett, mert a felperes védekezéshez fűződő jogát korlátozta. A tisztességes eljárás követelményéből fakadóan ugyanis ezt a jogot az eljárás alá vontak számára biztosítani kell, és ez többletkötelezettséggel nem járhat. Az a megoldás, hogy a felperes a vadásztársaság tagjai felé levél formájában adhat tájékoztatást saját álláspontjáról, jelentős érdeksérelemmel jár, hiszen a szavazás határidőhöz kötött, összességében az eljárás a felperest a védekezés jogában jelentősen korlátozta. [15] Megjegyezte, hogy bár a Fegyelmi Szabályzat értelmében a fegyelmi bizottság határozatával szemben – beleértve a bizonyítási indítvánnyal összefüggő határozatokat is – fellebbezésnek van helye, és ezt a fellebbezést a közgyűlés nem bírálta el, valóban sérelmet szenvedett a belső szabályzat előírása, ám a bizonyítási indítvány nem állt összefüggésben a megállapított fegyelmi vétséggel, és ezért az alapszabálysértésnek érdemei kihatása nem volt. [16] Megalapozottnak találta a felperes hivatkozását arra, hogy az alperes az eljárási határidőket nem tartotta be, tekintettel arra, hogy
2. november 8-án rendelkezett az eljárás határidejének december 10-ig történő meghosszabbításáról, melyhez képest csupán december 30-án rendelték el az írásbeli szavazást. Azt, hogy e levelet a vadásztársaság tagjai mikor vették át, nem lehetett megállapítani, az azonban tény, hogy a szavazás eredményét csupán
3. február 15-én állapította meg az alperes, s a határozat írásba foglalására csak február 26-án került sor, s azt a határozatot a felperes március 1-jén vette kézhez, mellyel az Alapszabály
4. pontja sérelmet szenvedett. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.307/2021/7 4 [17] Egyetértett azzal a felperesi kifogással, hogy az elfogultságot bejelentő felügyelő bizottsági tagok a szavazásban nem vehettek volna részt, mert ők érdekeltek voltak. [18] Mindezekre tekintettel a jogszabálysértő, s Alapszabályba ütköző fegyelmi határozatot a Ptk. 3:
5. §

(1)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. [19] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp). 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes képviselőjének munkadíjából és a lerótt kereseti illetékből álló perköltség megfizetésére. A munkadíjat a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pontja alapul vételével határozta meg, azt a 2. §

(2)bekezdése alapján mérsékelte, a jogi képviselő által kifejtett munkával (két beadvány előterjesztése, egy tárgyaláson való jelenlét) – arányban álló összegre. [20] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan indítványozta a törvényszék határozatának hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Kérte a felperes költségben való marasztalását. Akként érvelt, hogy a törvényszék a tényállást túlnyomó részt helytállóan állapította meg, azonban abból téves következtetéseket vont le, és megalapozatlanul helyezte hatályon kívül a felperes által támadott határozatot. Álláspontja szerint az, hogy a felperes által használt kifejezés súlyos fegyelemsértésnek tekintendő, olyan körülmény, melynek megítélése az alperes kompetenciájába tartozik. Hivatkozott arra, hogy a törvényszék is megállapította, hogy a felperes becsületsértő, emberi méltóságot sértő kijelentést tett. A civil szervezet életébe való beavatkozás a bíróság számára csak kivételes lehetőség, és ezt nem alapozza meg az, hogy a törvényszék értékrendje nem esik egybe az alperes értékrendjével, és a sérelmezett kijelentés súlyosságát másként ítéli meg. Utalt arra, hogy a vadásztársaság a veszélyhelyzet adott időszakában jogszerűen döntött az írásbeli szavazás elrendeléséről, más lehetősége az eljárás lezárására, a határidők betartására nem volt. Véleménye szerint nem rótt többletterhet a felperesre a határozathozatal ilyen módja, mert a társaság a tagnévsor, a tagok címeinek megküldésével lehetővé tette, hogy véleményét kifejtse, és azt közölje a szavazásra váró tagokkal. Úgy vélte, hogy amennyiben a többletköltséget sérelmezi a felperes, lehetősége lett volna azt kérni, hogy az álláspontját tartalmazó iratot a vadásztársaság küldje el a tagok részére. Összességében a tisztességes eljárás biztosítva volt, a felperes jogai sérelmet nem szenvedtek. [21] Nem értett egyet a törvényszék ítéletével atekintetben sem, hogy az eljárási határidőket nem tartotta be. Felhívta a Fegyelmi Szabályzat 8. §

(3)bekezdését, kiemelve abból, hogy az intéző bizottság a fegyelmi bizottság előterjesztését követően 30 napon belül köteles intézkedni a közgyűlés összehívásáról, ami az adott esetben azt jelenti, hogy a december 10ig meghosszabbított eljárási határidő után 20 nappal, december 30-án meg is történt az írásbeli szavazás elrendelése. A szavazás eredményének megállapításához képest pedig 15 napon belül írásba foglalták a fegyelmi határozatot, eljárási szabálysértés tehát e tekintetben sem történt. [22] A felperes ellenkérelmében a törvényszék ítéletének helybenhagyását és az alperes költségben való marasztalását kérte. Hangsúlyozta, hogy a terhére rótt kijelentés hatszemközt hangzott el, és az alperesnek kárt nem okozott. A fokozatosságot, arányosságot előírják a belső szabályzók, ennek ellenére vele szemben a legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazták. Az alperes által hangsúlyozott belső értékrendet éppen a Fegyelmi Szabályzatban megfogalmazott arányosság elvárása kell, hogy tükrözze. A bíróságnak pedig egy általános értékrendet kell figyelembe vennie a határozata meghozatalakor. Úgy ítélte meg, hogy nem kapott elég időt a védekezése előterjesztésére, az álláspontját tartalmazó irat tagság részére való megküldése neki többletköltséget jelentett volna. Megjegyezte, hogy lehetőség lett volna az eljárás felfüggesztésére, és ez esetben a védekezés lehetőségét Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.307/2021/7 5 teljeskörűen biztosíthatta volna számára a szervezet. Hangsúlyozta, hogy a Rendelet szerinti határidőt nem tartotta meg az alperes, a szavazásra megállapított határidő után ugyanis 3 napon belül meg kellett volna állapítania a szavazás eredményét és további 3 napon belül azt közölni kellett volna vele. [23] A fellebbezés alaptalan. [24] Az ítélőtábla először az alperes másodlagos fellebbezési kérelmével kapcsolatban mutat rá arra, hogy az ítélet hatályon kívül helyezésére nem látott indokot. Ezen indítvány alapos volta esetén ugyanis nem kerülhetett volna sor a fellebbezés érdemi elbírálására. A törvényszék azonban az eljárása során lényeges szabálysértést nem követett el, az ítélőtábla egyéb szempontból sem találta indokoltnak a határozat Pp.

1. § alapján történő hatályon kívül helyezését. [25] A fellebbezést érdemben sem találta megalapozottnak. [26] Ahogyan az elsőfokú bíróság is hivatkozott rá, a vadásztársaság önkormányzattal rendelkező közösség, amely maga határozza meg működésének szabályait, azokat az Alapszabályában vagy más belső szabályzatában rögzíti. A szervezet belső működésének szabályozása tekintetében a vadásztársaság nagyfokú autonómiája érvényesül, és ennek keretében maga határozza meg azt, hogy milyen magatartásokat tekint fegyelmi vétségnek, azok megvalósulása esetén milyen fegyelmi büntetések kiszabására ad lehetőséget, s maga határozza meg a fegyelmi eljárás szabályait is. [27] A vadásztársaság autonómiájába, belső életébe bírósági úton történő beavatkozásra csak akkor van lehetőség, ha a szervezet tevékenysége kifejezett jogszabályi rendelkezésbe ütközik. Az egységes és következetes bírói gyakorlat szerint törvénysértésként értékelendő az is, ha a keresettel támadott határozat a szervezet Alapszabályát vagy más belső szabályzatát sérti. Ha a vadásztársaság nem tartja be Alapszabályának rendelkezéseit, az így hozott fegyelmi határozatot a bíróság megsemmisíti. A vadásztársaság a Fegyelmi Szabályzatához kötve van, s amennyiben az ott írt rendelkezéseket nem tartja be, az olyan súlyos eljárási szabálysértésnek minősül, mely a fegyelmi határozat megsemmisítését vonja maga után. [28] Téves az az alperesi érvelés, hogy a bíróság gyakorlatilag csak azt vizsgálhatja, hogy a szervezet betartotta-e az eljárási rendet, s ha igen, a büntetés arányosságát a bíróság nem is vizsgálhatja. Ezzel szemben az ítélőtábla álláspontja szerint a vadásztársaság tagjának magatartását mérlegelő fegyelmi határozat a bíróság által ugyanúgy felülvizsgálható, mint a tételes szabályszegés tárgyában hozott határozat (Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.097/2011/
2. számú határozat). E vizsgálat során a bíróság azt veszi figyelembe, hogy a szervezet az adott határozat meghozatalakor betartotta-e a rá egyedül irányadó és az önkormányzatiság elvéből következően megalkotott belső szabályzatának rendelkezéseit. [29] Az alperes Fegyelmi Szabályzata
3. § a) pontja azt mondja ki, hogy a fegyelmi eljárás, illetőleg a fegyelmi felelősségre vonás célja a fegyelmi vétséget elkövető vadász cselekményével arányban álló fegyelmi büntetés meghozatala. A vadásztársaság tehát maga írta elő, hogy az általa fegyelmi vétséget megvalósító magatartásnak minősített cselekménnyel arányban álló büntetést kell kiszabni. Ennek megítélése körében a demokratikus önkormányzatiság elvéből fakadóan a szervezet nem járhat el önkényesen. Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy büntető jellegű intézkedésről lévén szó, alapvető jogelv a fegyelmi büntetés fokozatosságának betartása is, különösen abban az esetben, ha a cselekmény egyébként a társadalmi megítélés szerint sem nyilvánvalóan kirívóan súlyos. A bíróságnak tehát nem a „saját értékrendjét” kell összemérnie a vadásztársaság értékrendjével – miként azt a fellebbezésben az alperes vélelmezi –, hanem az általános értékrend szem előtt tartásával kell megítélnie, hogy az arányosság követelményének megfelel-e a felülbírálandó határozat. E körben a törvényszék helytállóan értékelte, hogy a kijelentés hat szemközt Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.307/2021/7 6 hangzott el, azért a felperes elnézést kért, az elkövetett fegyelmi vétség az alperesre nézve hátrányos következményekkel nem járt, ezért a legsúlyosabb fegyelmi büntetés alkalmazása indokolatlan, a Fegyelmi Szabályzat
4. § a) pontjába ütközik. [30] Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Ptk. 3:
5. §-ában írt kizárási eljárás nem azonos a fegyelmi eljárással. A perbeli esetben a felperessel szemben fegyelmi eljárás folyt, ennek során született a bíróság által felülvizsgálandó határozat, ezért az elsőfokú ítélet [84] bekezdésében írt a Ptk. 3:
6. §-ára való utalás nem helytálló, azt az ítélőtábla a határozat indokolásából mellőzi. [31] Az írásbeli szavazás elrendeléséről szóló levélben a vadásztársaság elnöke kérte a szervezet tagjait, hogy 15 napon belül szavazzanak a fegyelmi bizottság által megfogalmazott előterjesztésről. Ugyanakkor felhívta a felperes figyelmét, hogy megteheti, hogy határidőn belül közli álláspontját a vadásztársaság tagjaival, s védekezését írásban előterjeszti. [32] Az ítélőtábla megítélése szerint az ily módon való eljárás azért nem fogadható el, mert adott esetben a tag az elnök levelének kézhez vétele után azonnal szavazhatott a szavazólap kitöltésével, ám csak ezt követően vehette kézhez a felperes érveit tartalmazó, álláspontját kifejtő levelét, és ezt a döntése meghozatalakor nem értékelhette. Ha személyes jelenléttel tartott közgyűlés döntött volna a felperes fegyelmi ügyében, az eljárás alá vont személy a Fegyelmi Szabályzat
7. §

(1)bekezdése értelmében ott is hamarabb kapott volna felszólalási lehetőséget, mint ahogy a tagok szavaznak a határozatról. Ez a lehetőség az írásbeli szavazás ily módon való elrendelésével nem volt biztosított a felperes részére, ezáltal szenvedtek jogai sérelmet, nem pedig azzal, hogy a levele elküldése számára többletköltséget okozott volna. Miként azt az elsőfokú bíróság ítélete indokolása [76] bekezdésében helytállóan rögzítette, a tisztességes eljárás biztosításának feltétele a fegyelmi eljárás elrendelésekor a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló magatartás pontos meghatározása, az azt alátámasztó tények, bizonyítékok megjelölése. Az eljárás során ezen tényeket, bizonyítékokat a tag tudomására kell hozni, részére a védekezés, bizonyítás indítványozásának lehetőségét biztosítani kell. A tagkizárásról való döntésre hatáskörrel rendelkező közgyűlés előtt ismertetni kell a feltárt tényeket, bizonyítékokat, és a tag számára a közgyűlésen biztosítani kell az észrevételezés, védekezés jogát. E követelmények nem csupán a kizárási eljárásra, hanem a fegyelmi eljárásra is irányadóak. [33] Az eljárási határidők tekintetében az alperes belső szabályzatai pontos előírásokat tartalmaznak. A felperessel szemben a fegyelmi eljárást 2020. szeptember 10-én rendelte el a vadásztársaság elnöke, s ezen eljárás lefolytatására a Fegyelmi Szabályzat 18. §

(1)bekezdése 60 napos határidőt ír elő, amely rendkívül indokolt esetben 30 nappal meghosszabbítható. November 8-án a határidő 30 nappal történő meghosszabbításáról rendelkezett a vadásztársaság elnöke, s ez azt jelenti, hogy az eljárást december 10-ig be kellett volna fejezni. Időközben azonban november 16-án hatályba lépett a Rendelet, amelynek értelmében az egyesület személyes részvétellel ülést nem tarthatott, írásbeli szavazással volt lehetőség a határozathozatalra, a Rendelet 3. §-a értelmében. Az ítélőtábla megítélése szerint az alperes tévesen értelmezi a Fegyelmi Szabályzata 8. §

(3)bekezdését – „az intéző bizottság köteles intézkedni a közgyűlés 30 napon belüli összehívásáról” – mert az nem azt jelenti, hogy 30 napon belül ki kell tűzni a közgyűlés időpontját – vagy adott esetben elrendelni az írásbeli szavazást – hanem azt, hogy a közgyűlést meg kell tartani 30 napon belül, illetve a szavazást be kell fejezni e határidőn belül. Az alperes értelmezésének megfelelő eljárás esetén a Fegyelmi Szabályzatnak azt kellene tartalmaznia, hogy az intéző bizottság köteles 30 napon belül intézkedni a közgyűlés összehívásáról. A perbeli esetben a Rendelet november 16-i kihirdetése után elegendő határidő állt az alperes rendelkezésére a Rendelet 4. §

(1)bekezdés

1. c)pont
2. ca)alpontjában előírt 15 napos szavazatmegküldési határidő biztosítására, ám ezt elmulasztva az írásbeli szavazásról csak a meghosszabbított határidő leteltét követően 20 Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.307/2021/7 7 nappal intézkedett. A Rendelet 4. §

(1)bekezdés

1. c)
2. cb)pontja szerint a Ptk. 3:20. §

(4)bekezdését is alkalmazni kellett az adott esetben, aminek értelmében a szavazásra megadott határidő utolsó napját követő 3 napon belül az ügyvezetésnek meg kellett volna állapítani a szavazás eredményét és azt további 3 napon belül közölni kellett volna a tagokkal. Nem vitásan e határidőket is elmulasztotta az alperes. [34] Mindezen határidő mulasztások jogbizonytalanságot teremtettek a felperes fegyelmi eljárásában és ez elfogadhatatlan. [35] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás részbeni pontosításával helybenhagyta a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján. [36] Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp.

1. §-a alapján köteles a felperes részére a fellebbezési eljárási költség megfizetésére. E címen az ítélőtábla a felperes képviselőjének munkadíját számolta el, melynek összegét a 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján határozott meg, a

(2)bekezdés értelmében mérsékelt összegben, tekintettel a felperes képviselője által a fellebbezési eljárásban kifejtett tevékenységre. [37] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján bírálta el tárgyaláson kívül. Debrecen,

1. november
2. Dr. Veszprémy Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Répássy Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró