A határozat elvi tartalma: A sérelemdíj mértékének meghatározásánál figyelembe vehető mérlegelési szempont, hogy az adott ügyben keletkezett más sajtócikkek kapcsán korábban milyen összegű sérelemdíjak kerültek megállapításra, amely indokolhatja alacsonyabb összegű sérelemdíj megállapítását is, azonban a többszöri közlés hatásának értékelése (az ismétlődő, újra és újra több felületen a nyilvánosság elé kerülő valótlan közlés növelheti a hamis állítás hitelességének érzetét, fokozottan alkalmas lehet arra, hogy az érintettről kialakult társadalmi értékítéletet befolyásolja) ebben az esetben sem mellőzhető. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.087/2025/
- szám A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Kummer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd, cím2.) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd, cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: személyiségi jogi igények érvényesítése Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 26.P.20.786/2024/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 44.450 (negyvennégyezer-négyszázötven) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget, valamint az államnak – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára – az esedékesség napjáig 48.000 (negyvennyolcezer) forint meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetéket. Az esedékesség napja a jelen határozat meghozatalát követő hatvanadik nap. Az illeték megfizetése során a közlemény rovatban a Pécsi Ítélőtábla megnevezését, a jelen határozat ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adószámát fel kell tüntetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2020 és 2022 évek között a párt (a továbbiakban: párt) elnöke volt. Az interneten
- február
- napján „Tőletek kaptam!... Köszönöm nektek, nagyon jól esik! Éljenek a magyarok!” kommenttel tett közzé Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.087/2025/4 [2] [3] [4] [5] [6] 2 egy fényképet, amelyen az látható, hogy három fiatal férfi egy stadionban olyan magyar nemzeti színű zászlót tart kifeszítve a kezében, amelyen a felperes neve is olvasható. Az alperes üzemeltetésében jelenik meg – más hírportálok mellett – a portál internetes oldal, amelyen
- július
- napján „Saját aktivistáival játszatta el személy, hogy mennyire szeretik a fiatalok” címmel megjelent cikk utolsó mondata a cikk tartalmát érintő, más politikusra vonatkozó közlést a felperessel hozta összefüggésbe, miszerint „felperes pártelnök pedig egy képet posztolt arról, mennyire szeretik őt a magyarok, gyorsan kiderült, hogy a képen egy párt-politikus van.” A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:42.§
(2)bekezdésére, a 2:43.§ d) pontjára, a 2:45.§
(2)bekezdésére, a 2:51.§
(1)bekezdés a) pontjára és a 2:52.§
(1)-
(3)bekezdésére alapított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét az általa üzemeltetett portál portálon
- július 3-án „Saját aktivistáival játszatta el személy, hogy mennyire szeretik a fiatalok, de gyorsan lebukott” címmel megjelent cikknek azzal a valótlan tényállításával, hogy egy pártpolitikus is szerepel az általa a Facebookon népszerűségének bemutatása érdekében közzétett fényképen. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 400.000 forint sérelemdíj, és ennek
- július
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes jóhírnevét nem sértette meg, mert a per tárgyát képező közlésnek nincs sértő jellege. Hivatkozott arra is, hogy a felperesnek mint közéleti szereplőnek fokozott tűrési kötelezettsége áll fenn, emellett a sérelmezett közlések nem csorbították társadalmi megítélését. A jogsértés megállapítása esetén a sérelemdíj iránti igényt nem vagyoni sérelem hiányában alaptalannak, illetve összegében eltúlzottnak tartotta. Kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe, a perbeli cikk több mint négy éve jelent meg egy helyi (megyei szintű) internetes oldalon, a felperes nem adott be helyreigazítás iránti kérelmet, és négy évig nem követelt semmilyen elégtételt, így sérelemdíjat sem. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa üzemeltetett www.portál hírportálon
- július 3-án „Saját aktivistáival játszatta el személy, hogy mennyire szeretik a fiatalok” címmel megjelent cikkben valótlanul állította a felperesről, hogy olyan képet posztolt arról, mennyire szeretik őt a magyarok, amelyen egy pártos politikus is szerepelt. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000 forint sérelemdíjat, ennek
- július
- napjától járó késedelmi kamatát, 95.250 forint elsőfokú perköltséget, valamint az állam javára 36.000 forint elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában a Ptk. 2:42.§-ának, 2:43.§ d) pontjának, 2:45.§
(2)bekezdésének, 2:51.§
(1)bekezdés a) pontjának és a 2:52.§
(1)-
(3)bekezdésének felhívásával és a 2:44.§
(1)bekezdésének körülírásával kifejtette, hogy a jóhírnév megsértését akkor lehet megállapítani, ha a hivatkozott kijelentés valótlan tartalmú és az érintett személyre nézve sértő tényállítás. Az alperes az állított tény valóságát bizonyítani nem tudta, annak sértő jellege pedig a teljes szövegkörnyezetre figyelemmel az általános tekinthető társadalmi értékítélet alapján megállapítható. A 7/2014. (III. 7.) AB határozatra hivatkozással rámutatott, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való alapvető jog sem jogosíthat fel senkit arra, hogy minden ténybeli alapot nélkülöző, nyilvánvalóan a lejáratást célzó, durva valótlanságok állításával, közzétételével hozzon hátrányos helyzetbe egy közszereplőt. A bizonyíthatóan hamis tények nem állnak alkotmányos védelem alatt, a közszereplőket érintő valótlan, sértő tények rosszindulatú közlése nem megengedett. Összességében úgy foglalt állást, hogy a felperes ugyan közszereplő, azonban fokozott tűrési kötelezettsége a személyét sértő, nem vitatottan valótlan tényállításra nem terjed ki. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.087/2025/4 [7] [8] 3 A Ptk. 2:51.§
(1)bekezdés a) pontja alapján ezért megállapította a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértését, és a Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése alapján az alperest sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A sérelemdíj mértékének meghatározása során figyelemmel volt a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, a felperesre és környezetére gyakorolt hatására és a sérelemdíj jogintézményének kettős funkciójára (a személyiségi jogsértés vagyoni elégtétellel történő kompenzációja, másodlagosan a hasonló jogsértések megelőzését szolgáló magánjogi büntetés). Az alperes által megvalósított személyiségi jogsértést jelentős tárgyi súlyúnak tekintette, mert annak elkövetése nagy nyilvánosság előtt történt, a felróhatóság mértékét ugyancsak súlyosnak értékelte, mivel az alperes jelentős mértékben eltért a hitelesség követelményétől. A jogsértésnek a felperesre gyakorolt hatását illetően pedig azt vette figyelembe, hogy a jogsértés a felperes általános megítélését negatívan befolyásolta, politikusi hitelességét kérdőjelezte meg, alkalmas a felperesbe vetett választói bizalom megingatására. Azt is hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy miután a sajtóhelyreigazítás a jóhírnév megsértése esetén igénybe vehető speciális jogvédelmi eszköz, a felperest ért hátrány kompenzálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy felperes kért-e sajtó-helyreigazítást, és annak sem, hogy az öt éves elévülési időn belül igényét mikor érvényesítette. Mindezen körülményekre figyelemmel – a kialakult bírói gyakorlatot is szem előtt tartva – a felperes által igényelt sérelemdíjat az okozott sérelemmel arányban állónak ítélte, és az alperest 400.000 forint és ennek
- július
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a sérelemdíjban való marasztalásának mellőzését, harmadlagosan a felperes javára megállított sérelemdíj összegének 100.000 forintra történő leszállítását és késedelmi kamatban való marasztalásának mellőzését kérte. Fellebbezési érvelése szerint a sérelmezett közlés a felperesre nézve sértő jelleggel nem bír, társadalmi megítélése a vele kapcsolatban megjelent közlés következtében nem csorbult. Ennek során álláspontja szerint annak is jelentőséget kell tulajdonítani, hogy a közügyek demokratikus vitájában a vita érintettjei a történéseket a maguk összefüggéseiben értelmező polgárok, akik tisztában vannak a közéleti témában megjelent közlemények figyelemfelkeltésre és túlzásra hajlamos jellemzőivel. Másodlagos fellebbezési kérelme körében arra hivatkozott, hogy a jogsértéssel okozott nem vagyoni sérelem a történeti tényállás fényében bagatell, a személyiségi jogsértés megállapításának pedig nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A felperes a jogsértésből eredő köztudomású hátrányokon túl további hátrányok bekövetkezésére nem hivatkozott, ilyen hátrányokat nem bizonyított, így a sérelemdíj mértékét az általános élettapasztalatok alapján bekövetkező hátrányok figyelembevételével kell meghatározni. Az általános élettapasztalatok alapján pedig nem vonható le olyan következtetés, mely szerint a felperes az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíjra lenne jogosult. A sérelemdíj leszállítására irányuló fellebbezés kapcsán kifogásolta, hogy az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság elmulasztotta indokolási kötelezettségét. Hangsúlyozta, hogy a sérelemdíj mint magánjogi szankció elsődlegesen a vagyoni elégtétel, a kompenzáció célját szolgálja, és csak másodsorban magánjogi büntetés, mely utóbbi a perbeli esetben nem érvényesülhet hangsúlyosan. Ezen túlmenően a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (Btk.) 226.§-ának
(3)bekezdése szerint nem büntetendő rágalmazás miatt annak a cselekménye, aki a rágalmazást a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására. A Btk. ezzel büntethetőséget kizáró okként szabályozza a sajtótermék útján történő elkövetést, ami szintén kizárja a sérelemdíj magánjogi büntető jellegének érvényesítését ebben az ügyben, a polgári jogi szankció ugyanis nem veheti át a büntetőjogi szankciók szerepét. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a sérelmezett közlés azonos Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.087/2025/4 [9] [10] [11] [12] [13] [14] 4 időszakban más médiaplatformokon is megjelent, így a felperest ért sérelmet ebben a hírfolyamban a sajtóhíresztelések egyikeként kell értékelni a nem vagyoni sérelem megállapításánál. Vélelmezendő, hogy a felperest ért nem vagyoni sérelem mindezek együttes hatása, amely alacsonyabb sérelemdíj meghatározását indokolja. Kérte annak figyelembevételét is, hogy a jogsértőként értékelt állítás nem a felperes személyiségét minősíti, hanem kifejezetten politikai tevékenységére vonatkozik, ráadásul a közvélemény a felperes vonatkozásában újra megjelenő állításokat már eleve fenntartásokkal kezeli. Mindezeken túlmenően a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdeke nem csupán a jogsértés megállapításánál, hanem a jogsértés szankcióinak alkalmazásánál is értékelendő körülmény, emellett a jogsértés bekövetkezése óta több mint négy év eltelt, a hírnek így aktualitása nincsen. A késedelmi kamat iránti igény elutasítását arra figyelemmel kérte, hogy a bíróság a sérelemdíj összegét a jelenkori értékviszonyok alapján köteles meghatározni. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait a tényállítás sértő voltára vonatkozóan, kiemelve, hogy a cikk a közfelfogás szerint elítélendő magatartást tulajdonított neki (a felperesnek), mely alkalmas a róla alkotott kép hátrányos megváltoztatására. Az alperes gondatlan magatartására visszavezethető, valótlan tényállítás mellett súlytalan a közszereplői minőségére való hivatkozás. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése szerinti igénye kapcsán nem köteles bizonyítani az őt ért nem vagyoni hátrányt, a köztudomású tényekre alapított hivatkozása is elfogadható. Az alperes sem a jogsértés eredményeként bekövetkező nem vagyoni hátrány, sem a felróhatóság hiányát nem igazolta, azt meg sem kísérelte. Hangsúlyozta, hogy a hamis állítás az alperes által működtetett több internetes felületen is megjelent, ami erősíti a megalapozottság látszatát és növeli az azt megismerők körét. A sérelemdíj leszállítását azért tartotta indokolatlannak, mert úgy ez a jogkövetkezmény jelképes összege miatt a jogintézménnyel elérni kívánt joghatások kiváltására nem alkalmas. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 369.§
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből eltérő jogi következtetést nem vont le, a megállapított tényeket másként nem minősítette. A jóhírnév megsértésére alapított személyiségi jogi perben is megfelelően alkalmazandó PK
- számú állásfoglalás II. pontjában kifejtettek szerint a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni. A „felperes pártelnök pedig egy képet posztolt arról, mennyire szeretik őt a magyarok, gyorsan kiderült, hogy a képen egy párt-politikus van” szövegrész azt fejezi ki az olvasók számára, hogy a felperes az általa közzétett fényképfelvételen valótlanul mutatja be a vele szemben megnyilvánuló szimpátiát, ezzel az embereket manipulálja. Az alperes által sem vitatott valótlan közlés az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint sértő a felperes személyére vonatkozóan, mivel az őt a nyilvánosságot meg nem engedett eszközökkel befolyásoló, a választókat megtévesztő személyként ábrázolja, amely alkalmas arra, hogy egy politikus, egy pártban vezető tisztséget betöltő személy társadalmi megítélését hátrányosan változtassa meg, a választói bizalmat megingassa, hitelességét megkérdőjelezze. Valótlan tények állítása (híresztelése) esetén súlytalan az alperesnek az a védekezése, hogy a társadalom tagjai a politikai nyilvánosság működésének kiismerése folytán képessé váltak a közlés megfelelő kritikával, körültekintéssel történő értékelésére. Az olvasók kételkedésére Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.087/2025/4 [15] [16] [17] [18] [19] 5 való hagyatkozás a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. törvény 10.§-ban megjelenő tájékoztatási követelményekkel is ellentétes lenne. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a következtetését, hogy a felperes a jogsértés miatt a Ptk. 2:52.§
(1)bekezdése alapján sérelemdíjra jogosult, és annak a Ptk. 2:52.§
(3)bekezdésében részletezett szempontok szerint meghatározott mértékével is egyetértett. A felperes mint politikai közszereplő valóban önkéntes elhatározása révén vált a közügyek alakítójává, nem vitásan hatékonyabban tud fellépni tömegkommunikációs eszközökkel az őt ért támadásokkal szemben, valamint a vele szemben kifejtett bírálatokat a nyilvánosság másképp, elsősorban politikai érdekek mentén kezeli {7/2014. (III. 7.) AB határozat [57] bekezdés}. Ezek a szempontok alapozzák meg a fokozott tűrési kötelezettséget az őt érintő megnyilvánulásokkal szemben. Ugyanakkor e jellemzők nem eredményezhetik a véleménynyilvánítási és sajtószabadság tág határain is átlépő jogsértő valótlan közlés rá, mint közszereplőre gyakorolt hatásának bagatellizálását. A személyéről kialakult társadalmi értékítélet védelmére a közszereplő felperes is jogosult, az őt érintő valótlan és sértő tény széles nyilvánosság előtti közlésével okozott joghátrány kompenzációja érdekében a sérelemdíjban történő marasztalás nem volt mellőzhető. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette azt is, hogy a személyiség megsértésével okozott hátrány pénzbeli ellensúlyozásának kettős funkciója van: egyfelől kompenzációs szerepet tölt be, másfelől magánjogi büntetésnek is tekinthető, preventív célzattal, a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. A kompenzáció az elszenvedett sérelem hozzávetőleges, alternatív kiegyensúlyozása olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával, amely az elszenvedett sérelemért arányosnak becsült, más nemű – pénzben kifejezett – előnyt nyújt. A magánjogi büntetés pedig nem más, mint pénzbeli elégtételadás. A sérelemdíj iránti kereseti kérelmet a polgári per bíróságának a Ptk. felhívott rendelkezései alapján kell megítélnie, a személyiségi jogokat szükségszerűen más jogkövetkezményekkel és eltérő keretek között védő Btk. rendelkezései alapján polgári perben döntés nem hozható. Az alperes álláspontjával szemben a sérelemdíjban való marasztalás lehetőségét biztosító törvényi rendelkezések céljának nem felel meg annak indokolatlan mellőzése, illetve az olyan alacsony összegű sérelemdíjban való marasztalás, amely nem alkalmas sem a sérelem közvetett kompenzálására, sem a magánjogi büntetés jogsértéstől visszatartó preventív hatásának a kifejtésére. A másodfokú bíróság is abból indult ki, hogy az alperes által megjelentetett cikk valótlan tény közlésével tisztességtelen politikus benyomását kelti a felperesről, mely állítás alkalmas a politikusba vetett közbizalom megingatására, a felperes társadalmi megítélésének negatív befolyásolására, így a jogsértés a felperesnek köztudomás szerint is [Pp. 266.§
(2)bekezdése] nem vagyoni sérelmet okozott. Ezzel szemben az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a Ptk. 2:52.§
(2)bekezdésében írt megdönthető vélelemre tekintettel a felperest nem érte a sérelemdíj megítélését szükségessé tevő nem vagyoni hátrány, amelynek nem tett eleget. Azt is hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelembe veendő körülmények nem mindegyike áll közvetlen okozati összefüggésben a sértettnél jelentkező hátrány nagyságával. A sérelemdíj meghatározásakor a jogintézmény büntető funkciójára az okozott hátrány nagyságától függetlenül kell figyelemmel lenni (BH2020. 235.). Hasonló a helyzet a felróhatóság mértékével is. Ezek a szempontok egymástól függetlenül is értékelendők, és bár a fentiekből kitűnően nem szükségszerű, hogy kapcsolatban legyenek a jogsértés sértettre és környezetére gyakorolt hatásával, jellemzően ez az összefüggés mégis kimutatható. Utóbbi körben egyetértett a másodfokú bíróság a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy az ismétlődő, újra és újra több felületen a nyilvánosság elé kerülő valótlan közlés növelheti a hamis állítás hitelességének érzetét, fokozottan alkalmas lehet arra, hogy a közvélekedés részévé váljon és az érintettről kialakult Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.087/2025/4 [20] [21] [22] [23] [24] [25] 6 társadalmi értékítéletet befolyásolja. Mindennek abból a szempontból is jelentősége van, hogy bár a sérelemdíj mértékének meghatározásánál figyelembe vehető mérlegelési szempont, hogy az adott ügyben keletkezett más sajtócikkek kapcsán korábban milyen összegű sérelemdíjak kerültek megállapításra (Kúria IV.Pfv.20.588/2025/4-II. számú ítélet), amely indokolhatja alacsonyabb összegű sérelemdíj megállapítását is, azonban a többszöri közlés fentebb részletezett hatásának értékelése ebben az esetben sem mellőzhető. A perbeli esetben a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, az elsőfokú bíróság által részletezett, a felperest ért nem vagyoni sérelmekre, valamint a sérelemdíj magánjogi büntetés funkciójára is figyelemmel a felperes által megjelölt összegű sérelemdíj az alperes részéről általánosságban hivatkozott, de konkrétan nem nevesített, más sajtócikkek kapcsán folyamatban volt peres eljárások mellett sem tekinthető eltúlzottnak. Az igényérvényesítés elévülési idő leteltéhez közeli időpontjából pedig az elsőfokú bíróság helyes következtetése szerint a felperest ért hátrány súlyára nem lehet következtetni, így ez a hivatkozás sem indokolta a sérelemdíj leszállítását. A másodfokú bíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a sérelemdíj elsőfokú bíróság által kifejtett indokok alapján meghatározott összege a jogsértéskori értékviszonyok alapján szükséges a felperest ért hátrányok ellentételezésére, ezért a marasztalás mellőzésére, illetve leszállítására irányuló alperesi fellebbezést nem teljesítette. A Ptk. 6:534.§
(1)bekezdésében foglalt szabály alkalmazása, a kártérítés (sérelemdíj) mértékének az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerinti meghatározása a bíróság számára csak lehetőség, ezért a fellebbezésben felhozott indokok a késedelmi kamatban való marasztalás mellőzéséhez nem vezethettek. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen maradt, a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét a Pp. 83.§
(1)bekezdése alapján viselni köteles a felperes által a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 12.) IM rendelet 3.§
(1)bekezdés a) pontjára, valamint
(2)és
(5)bekezdésére figyelemmel felszámított 44.450 forint összegben. A másodfokú bíróság a Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 78.§
(4)bekezdése szerint fizesse meg, egyúttal a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján tájékoztatta az alperest az esedékesség időpontjáról, valamint a fizetés során a közlemény rovatban feltüntetendő adatokról. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376.§
(1)bekezdés a)-c) pontjaiban írt feltételek hiányában tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- január
- Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró