← Magyarország

Kf.700031/2022/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör - akár átmeneti, akár tartós - feladatainak ellátását. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.031/2022/

  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (alperes jogi képviselő címe, ügyintéző: felperes jogi képviselője kamarai jogtanácsos) Budapesti Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: alperes jogi képviselője kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes
  2. sorszámon A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 6.K.700.304/2022/
  3. ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperes hivatásos állományú tagja, a perbeli időszakban a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) munkáltató. állományában körzeti megbízotti beosztásban teljesített szolgálatot. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.031/2022/
  4. 2 [2] A felperes szolgálati panaszt terjesztett elő, amelyben
  5. október
  6. és 2021 szeptember
  7. közötti időszak vonatkozásában visszamenőleg a rendvédelmi illetményalap 75%-ának megfelelő mértékű megbízási díjat igényelt az általa ellátott, a körzeti megbízotti működési körzeten kívüli járőri, kísérőőri és átkísérési feladatok teljesítéséért. A szolgálati panasznak a munkáltató vezetője nem adott helyt, ezért azt alperes vezetőjéhez további elbírálásra felterjesztette. [3] A alperes vezetője a szolgálati panaszt elutasította, amelyben rögzítette, hogy a felperes által végzett járőrszolgálat a körzeti megbízotti tevékenységbe tartozó közterületi tevékenység, amely nem minősül többletfeladatnak. Megállapította továbbá, hogy a felperes a vizsgált időszakban kísérőőri feladatot nem, átkísérési feladatot eseti jelleggel látott el, ezért a megbízási díj iránti igénye nem megalapozott. A felperes keresete, az alperes védirata [4] A felperes keresetében
  8. október
  9. és
  10. szeptember
  11. közötti időtartamra 1.043.568 forint megbízási díj, annak
  12. április 6-tól számított késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  13. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  14. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjaiban, a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX.22.) BM rendelet 26. §
(1)és
(2)bekezdéseiben, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII.9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB utasítás) 2., 21.,
  2. pontjaira, az V. fejezet
  3. pontjában, a járőr és őrszolgálati szabályzatról rendelkező 13/
  4. (III.24.) ORFK utasítás (a továbbiakban járőrszabályzat) 55-
  5. pontjaiban, a kísérőőri szolgálatról a Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzatáról szóló 3/
  6. (II.20.) ORFK utasítás 115-
  7. pontjaiban foglaltakra alapította. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75%-ában (28.988 forintban) határozta meg, azokat a hónapokat figyelembe véve, amikor ténylegesen ellátta a sajátjától eltérő beosztás feladatait. Indokai szerint a KMB szabályzat és a járőrszabályzat rendelkezéseinek összehasonlításában megállapítható, hogy a körzeti megbízottnak és a járőrnek lényegesen eltérő feladatai vannak. [5] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, lényegét tekintve a szolgálati panaszt elutasító határozatban foglaltakkal egyező indokolással. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében 1.043.568 forint megbízási díj, valamint annak
  8. április
  9. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, és Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.031/2022/
  10. 3 52.178 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítéletét a Hszt.
  11. §
(1)-
(6)bekezdéseiben, a KMB szabályzat 2. pont a),
  1. b)és
  2. c)pontjaiban, 21., 22., 24., 25. pontjaiban, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2011. (VI.16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdésében, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásának megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI.16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdésében, és a járőrszabályzat 4., 5.,
  1. és
  2. pontjaiban foglaltakra alapította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a töretlen bírói gyakorlat értelmében a hivatásos beosztásához igazodóan kell meghatározni a munkaköri leírásban ténylegesen végezhető feladatokat, és ez nem fedhet le több, másik beosztást. Ezzel összefüggésben utalt a KMB szabályzatra, amely kógens módon meghatározza az ellátandó feladatok körét, és amelyet a munkáltató nem bővíthet korlátlanul. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy mind a járőri, mind a körzeti megbízotti beosztás eltérő besorolási osztályba tartozó önálló szolgálati beosztás, még akkor is, ha egyes részfeladatok tekintetében átfedés tapasztalható. Kiemelte, hogy az átfedés tekintetében is korlátozás alkalmazandó, ugyanis a KMB szabályzat egyértelműen meghatározza azt, hogy a körzeti megbízott a járőri feladatokat milyen szűkítésekkel hajthatja végre. Megállapította, hogy amennyiben a körzeti megbízott a KMB szabályzat
  3. pontjától eltérően teljesít járőri feladatokat, az a beosztásától eltérő feladatellátást jelent, amely pedig a Hszt.
  4. §
(1)bekezdésének c) pontja szerinti megbízási díjra való jogosultságot alapoz meg. A megbízási díj mértékét a keresetben megjelöltek szerint szintén alaposnak talált a többletfeladat mennyisége és folyamatossága alapján. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjába, az
(5)és
(6)bekezdésébe ütközik. Másodfokú perköltséget igényelt. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban téves jogértelmezésre jutott, ezért ítélete jogszabálysértő. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon döntésével, amely kimondta, hogy a felperes rendszeresen végzett beosztásán túl többletfeladatokat, valamint azzal a megállapítással sem, hogy a többletfeladatok ellátásáért 75%-os mértékű megbízási díjra lett volna jogosult. Nem vitatta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miképpen a körzeti megbízotti feladatok és a járőrfeladatok elválnak egymástól és a munkáltató csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg a munkaköri feladatokat, de továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy a felperes nem látott elbeosztásához nem tartozó többletfeladatot. Arra is hivatkozott, hogy a hivatásos állomány tagja a közvetlen vezetőjének utasítása alapján munkaköri leírásban meghatározottakon túl köteles végrehajtani a külön nm nevestett, de a Rendőrkapitányság tevékenységi körébe tartozó, a feladatköréhez kapcsolódó mindazon eseti jellegű feladatot, amelyek ellátására elméleti felkészültége, szakmai ismeretei, valamint tapasztalatai alkalmassá teszik. Előadása szerint a felperes által ténylegesen végrehajtott feladatokszámára nem jelenthettek jelentős többlet megterhelést. Akként nyilatkozott, hogy amennyiben az Ítélőtábla helyt adna a keresetnek, úgy a megállapításra kerülő díjazás kizárólag a rendvédelmi illetményalap 50%-a lehet. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.031/2022/4. 4 [8] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes ténybeli és jogi indokolására hivatkozással. Másodfokú perköltséget igényelt. Az Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [9] Az alperes fellebbezése - az alábbiak szerint - nem alapos. [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján, kizárólag a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [11] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokolásával egyetértett, ezért okfejtésével kapcsolatban – annak szükségtelen megismétlése nélkül – a fellebbezésre tekintettel a következőket emeli ki: [12] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet vizsgálata során figyelemmel volt arra, hogy a peres felek jogi álláspontja azonos volt azon tények tekintetében, hogy melyek voltak azok a feladatok, amelyek a felperes beosztásához tartoztak, mint ahogyan az sem képezte a felek között jogvita tárgyát, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatként. [13] Az Ítélőtábla - az elsőfokú bírósággal egyezően - megállapította, hogy az alperes jogszerűen megbízhatta (utasíthatta) a felperest, olyan feladatok elvégzésével, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak. Az alperes alaptalanul hivatkozott annak jogi relevanciájára, hogy a felperest kizárólag a munkaköri leírásban rögzített olyan további egyedi feladatok elvégzésére utasította, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, továbbá a felperes által elvégzett feladatok mennyisége nem minősíthető rendszeres, a megbízási díjra jogosultságot megalapozó feladatnak. [14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. §
(5)bekezdésével összhangban álló azon érvelésével, amely szerint a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a körzeti megbízott beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát, ugyanis a munkáltató egyoldalú utasítási jogával az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozathatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. Ezzel Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.031/2022/
  1. 5 összefüggésben kiemeli, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). Ennélfogva helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy az alperes csak a kinevezése szerinti munkakörön belül határozhatja meg szabadon a munkaköri leírásban nevesített feladatokat, a munkaköri leírásba más munkakörbe tartozó feladatokat jogszerűen nem építhet be. [15] A Kúria korábbi határozataiban (Kf.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt.
  2. §
(1)bekezdésnek c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezési beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatnak minősül. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette tehát, hogy a felperes által a peres eljárás során meghatározott, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a kinevezése szerinti beosztásához tartozó feladatok, függetlenül attól, hogy ezeket a feladatokat az alperes a felperes munkaköri leírásában rögzítette, mint ahogyan azt is, hogy semmilyen adat nem merült fel a perben arra vonatkozóan, hogy a felperest a munkáltatója mentesítette volna az eredeti beosztása ellátása alól. [17] Az elsőfokú bíróság helyes, és a másodfokú bíróság által is osztott jogi álláspontját támasztja alá a Kúria következetes - a perben is irányadó gyakorlata - amely szerint a munkáltató utasítása alapján az állomány hivatásos tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül. Amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Mf.I.10.751/2016/4.Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.VII.39.525/2021/3.) [18] Az Ítélőtábla a megbízási díj mértékét tekintve rögzíti, hogy azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében a kereseti kérelemmel egyezően, a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg. Ennek során figyelembe vette, hogy a megbízási díj mértéke az ellátandó munkaköri feladatokhoz köthető, ez a díjazás azért jár, mert a rendvédelmi szerv tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez, és ezt a többlet terhet a jogalkotó Hszt. 71. §
(5)bekezdésében az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzálja. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg (Kfv.VII.37.780/2020/5.) A mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.031/2022/
  1. 6 [19] A Törvényszék a mérlegelési jogkörében biztosított kereteket nem lépte túl, a jogszabályi rendelkezések alapján figyelembe vette a többletmunka bonyolultságát, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényét, annak gyakoriságát, a többlettudás szükségességét, a többletfelelősséget. Valamennyi szempontot összességében és okszerűen mérlegelve - a felperes által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján - döntött arról, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. [20] Mindezekre figyelemmel az Ítélőtábla a Kp.
  2. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [21] Az Ítélőtábla a Kp.
  1. §-a alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperesi kérelemnek megfelelő összegű másodfokú perköltség megfizetésére, figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontjában és az
(5)bekezdésében foglaltakra. [22] Tekintettel arra, hogy az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján teljes személyes költségmentesség illeti meg, ezért a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 95. §
(1)bekezdés c) pontja és a Pp. 102. §
(6)bekezdése szerint az állam terhén marad. Az Itv. 46. §
(1)bekezdése értelmében az illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 8 %, de legalább 15.000 forint, legfeljebb 2.500.000 forint. Az illetékalap a pertárgy értéke (1.043.568 forint), a fellebbezési eljárás illetéke ennek 8 %-a (83.485 forint). [23] Az Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [24] Az ítélet ellen fellebbezésnek a Kp.
  2. §
(1)bekezdése szerint nincs helye. Záró rész Budapest,
  1. május
  2. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.031/2022/
  3. 7 dr. Rácz Krisztina s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. dr. Robotka Imre s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.