Kfv.37168/2021/5 – Kúria

(1)bekezdése ugyanis a vizsgálandó feltétel bekövetkeztét a fizetendő nyugdíjjárulékhoz, nem pedig a bérhez, díjazáshoz való hozzájutáshoz, annak különböző mozzanataihoz köti. Önmagában az a körülmény, hogy a munkát adó megbízó és a felperes megállapodása alapján a szolgálati járandóság folyósítása mellett megszerzett jövedelmet több részletben vagy egy összegben fizetik ki, nem befolyásolhatja az ellátás szüneteltetésére vonatkozó szabályok alkalmazását. (Kfv.VII.37.951/2020/9.) A fentebb kifejtettekkel ellentétes jogértelmezés a jogszabály megkerüléséhez vezetne, illetve a szolgálati járandóság szüneteltetésére vonatkozó jogkövetkezmény nem lenne alkalmazható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.VII.37.168/2021/

1. Dr. Farkas Katalin a tanács elnöke Dr. Stumpf-Rádai Ágota előadó bíró Dr. Fekete Ildikó bíró A felperes: felperes neve – személyesen eljárt – (felperes címe) Az alperes: Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (alperes címe) Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó kamarai jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Törvényszék 32.K.704.460/2020/
2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 32.K.704.460/2020/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a magyar állam terhén marad. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás Kúria VII.Kfv.37.168/2021/5 2 Tényállás [1] A felperes
4. január
5. napjától szolgálati járandóságban részesül, emellett a ...mel megbízási jogviszonyban állt
6. évben, amely alapján a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
7. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5.§

(1)bekezdés g) pontja értelmében biztosított volt. Keresőtevékenységéből a felperes

1. január 1-jétől
2. július
3. napjáig 2.515.920 forint összegű járulékalapot képező jövedelmet szerzett, amely meghaladta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
4. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. §

(1)bekezdésében meghatározott 2.484.000 forint keretösszeget. [2] A felperes

1. december
2. napján elektronikus úton bejelentette alperes felé, hogy
3. december hónapban a keresőtevékenységből származó jövedelme előreláthatólag meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének 18szorosát (keretösszeget). Az alperes a felperes bejelentése alapján vizsgálta – az állami hatóság által szolgáltatott – keresőtevékenységből származó jövedelemre vonatkozó adatokat és megállapította, hogy a felperes bejelentésétől eltérően a jövedelme már
4. július
5. napjáig meghaladta a keretösszeget, ezért
6. április
7. napján kelt határozatában a felperes szolgálati járandósága folyósításának
8. augusztus
9. napja és
10. december
11. napja közötti időszakra történő szüneteléséről rendelkezett. A Fővárosi Törvényszék a felperes – járandóságának szüneteléséről rendelkező határozattal szemben benyújtott – keresetét elutasította. [3] Az alperes
12. május
13. napján kelt határozatában a felperest
14. augusztus
15. és
16. december
17. napja közötti időszakban jogalap nélkül felvett 1.417.125 forint szolgálati járandóság visszafizetésére kötelezte a Tny. 83/B. §

(1)bekezdése és 84. §

(1)bekezdése alkalmazásával. Kereseti kérelem és védirat [4] A felperes az alperes határozatának megsemmisítését kérte. Állította, hogy felróhatóság azért nem terheli, mert a ... az ő tudomása nélkül jelentette le havi szinten a jövedelmeit annak ellenére, hogy a kifizetésekben csak időszakosan, a kiállított teljesítésigazolások alapján részesült. Az egyetem nem tájékoztatta arról, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelmet a megbízási szerződések teljes időtartamára, havi bontásban jelenti a NAV felé. [5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a Tny. 97. §

(5)bekezdésére és a Tny. végrehajtására kiadott 168/

1. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.vhr)
2. §

(2)bekezdésére hivatkozással. Érvelése szerint a felperes bejelentési kötelezettségének a jogszabályban meghatározott 15 napos határidőn belül nem tett eleget, amely a felróhatóságát megalapozza, ezért a jogalap nélkül felvett szolgálati járandóság visszafizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság döntése Kúria VII.Kfv.37.168/2021/5 3 [6] Az elsőfokú bíróság az alperes

1. május
2. napján kelt határozatát megváltoztatta és a felperes 1.417.125 forint szolgálati járandóság visszafizetésére kötelezését mellőzte. [7] Az elsőfokú bíróság az alperes álláspontjától eltérően arra a következtetésre jutott, hogy a szolgálati járandóság szünetelése tárgyában hozott, a felperes keresetét elutasító ítéletből nem következik az, hogy az alperes jogszerűen kötelezte a felperest a szünetelés időtartama alatt felvett ellátása visszafizetésére. A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésének a feltétele a felróhatóság, amely objektív fogalom azt jelenti, hogy nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elsőfokú bíróság szerint önmagában az, hogy a perbeli időszakban a felperes biztosított volt, nem eredményezte a felróhatóságát, így azt sem, hogy tisztában volt a keretszerződései és az abban foglalt díjazások tekintetében azzal, hogy mely időszakokra vonatkoznak. [8] A foglalkoztatást végző ... – a NAV adatszolgáltatásából kitűnően – nem a megbízási szerződésekben, illetve keretszerződésekben ütemezett és a teljesítésigazolásokhoz igazodó metodika szerint eseti jelleggel, hanem havi bontásban jelentette le a NAV felé a felperes nyugdíjjárulék alapját képező jövedelmét, melyről felperesnek tudomása nem volt. A ... az együttműködési kötelezettségének nem tett eleget sem a felperes, sem az adóhatóság vonatkozásában a nem szerződésszerű és a felperes megtévesztésére alkalmas eljárásával. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes
3. május hónapig rendszeresen jutott megbízási díjhoz, ezt követően azonban csak
4. decemberében került számfejtésre újabb megbízási díj, ettől függetlenül az egyetem a felperes nyugdíjjárulék alapját képező jövedelmét továbbra is havi bontásban jelentette le és nyújtotta be a NAV felé. A felperest a járulékalapot képező jövedelméről hivatalosan csak
5. január
6. napján kelt és februárban postázott 18M30 számú igazolással tájékoztatta. [9] Az elsőfokú bíróság szerint a perbeli tényállás alapján a felperes részéről nem volt elvárható, hogy pontosan tisztában legyen azzal, hogy a járulékalapot képező jövedelme mikor éri el a vonatkozó éves keretösszeget, így a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a felróhatóság a terhére nem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem [10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [11] Az alperes jogszabálysértésként a Tny. 83/B. §

(1)-

(2)bekezdését, 84. §

(1)bekezdését és 97. §

(5)bekezdését, a Tny.vhr. 73/B. §-át, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 11. §

(1)bekezdését jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a felperes bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesítette, ami a felróhatóságát megalapozza. A felperes felelőssége megállapítható azáltal, hogy a jövedelme alakulását nem követte, nem működött együtt a megbízójával és az adóhatósággal a keretösszeg túllépésére vonatkozóan. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a keretszerződései mely időszakokra vonatkoznak, azaz, hogy a megbízási díjat az azok teljes időtartama alatt elvégzett munkájáért kapja. A felperes a vonatkozó jogszabályi előírásokkal is tisztában volt, hiszen az előző években is alkalmazta azokat és a hatályos jogszabályok ismeretének hiánya egyébként sem mentesíti a bejelentési kötelezettség alól. Kúria VII.Kfv.37.168/2021/5 4 [12] A felróhatóság megállapításánál kizárólag az vizsgálandó, hogy a jogalap nélkül felvevő, függetlenül a szubjektív körülményeitől, az azonos helyzetben lévő jogalanyokkal összehasonlítva megfelelő módon járt-e el a jogalap nélküli ellátás megállapításának vagy felvételének elkerülése érdekében. A jogszabály ezzel ellentétes értelmezése – az alperes álláspontja szerint – annak kiüresedéséhez vezetne. Hivatkozott a Kúria Kfv.IV.35.306/2020/

1. számú ítéletére, amely értelmében az egyenértékűség azt jelenti, hogy az abból fakadó jogok (és esetleges kötelezettségek) megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, azaz valamely igény érvényesítésekor az érintett nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe. Amennyiben a felperes jogértelmezése helyes lenne, olyan jogi helyzet állna elő, amelyben azok az ellátásra jogosultak, akik jövedelmüket havi rendszerességgel és nem éves elszámolással kapják, hátrányos helyzetbe kerülnének azokkal szemben, akik a felpereshez hasonlóan évente utólag, lényegében egy összegben jutnak hozzá egész éves jövedelmükhöz. Ilyen, a jogkövető magatartást tanúsító ellátásra jogosultakkal szembeni hátrányos helyzet előidézése az Alaptörvény
2. cikkében foglaltakra is figyelemmel nem lehetett a jogalkotó célja. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint. [14] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp.
3. §

(2)bekezdése és a Kp. 108. §

(1)bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [15] Az elsőfokú bíróságnak arról kellett döntenie, hogy a jogalap nélkül kifizetett ellátás (szolgálati járandóság) felvétele a felperesnek felróható-e. E körben azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a Tny. 97. §

(5)bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettsége teljesítése során úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ennek megítélése során vizsgálni kellett azt is, hogy a felperes tudott-e, vagy tudnia kellett-e arról, hogy az ellátása folyósítását érintő olyan körülmények állnak fenn, amelyek bejelentési kötelezettség alá esnek. [16] A Kúria a Tny. 83/B. §

(1)bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról – hasonló tényállású, munkaviszonyból származó bérjövedelmek és megbízási díj beszámításával kapcsolatos ügyekben – korábban, a Tnyvhr. 73/B. §

(1)bekezdése hatályba lépését megelőzően is állást foglalt (pl. Mfv.III.10.031/2014/5., Mfv.III.10.111/2015/3., Mfv.III.10.279/2016/6., Mfv.III.10.085/2020/3.). Határozataiban rámutatott arra, hogy a tárgyhavi munkavégzésért járó munkabér, díjazás későbbi kifizetése nem jelenti azt, hogy a járulékalapot képező jövedelmet a kifizetés hónapjára kellene figyelembe venni, a Tny. 83/B. §

(1)bekezdése ugyanis a vizsgálandó feltétel bekövetkeztét a fizetendő nyugdíjjárulékhoz, nem pedig a bérhez, díjazáshoz való hozzájutáshoz, annak különböző mozzanataihoz köti. Ezt az értelmezést támasztja alá a rendelkezés második mondata is, amely szabály a fentiektől eltérő értelmezés elfogadása esetén nem lenne alkalmazható. [17] A Kúria a Tny. 83. §

(1)bekezdése és a Tny.vhr. 73/B. §-a helyes alkalmazásáról a BH 2018/7/

1. szám alatt közzétett döntésében és az Mfv.III.10.298/2019/
2. számú ügyben szintén iránymutatást adott. Kimondta, hogy a Tny. 83/B. §-a helyes értelmezésénél az éves keretösszeg elérésének vizsgálatakor az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, a kifizetett nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell elszámolni, amelyre vonatkozóan azt kifizették. Kúria VII.Kfv.37.168/2021/5 5 [18] A Tny.
3. §

(1)bekezdése értelmében, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha a jogalap nélküli megállapítás vagy folyósítás az ellátás felvevőjének (a felperesnek) felróható. A Tny.vhr 80. §

(2)bekezdése értelmében az eljárás során az alperesnek kell azt bizonyítani, hogy a nyugellátás jogalap nélkül felvétele a felperesnek felróható. [19] A Kúria korábban a Kfv.VII.37.951/2020/

1. számú végzésében kifejtette, hogy a felróhatóság – egyebek mellett – általában akkor állapítható meg, ha az ügyfél az ellátás folyósítása során a folyósítását érintő körülmények megváltozásáról a folyósító szervet nem, vagy nem határidőben tájékoztatta [Tny.
2. §

(5)bekezdése]. A fentiekben ismertetett jogértelmezés alapján az éves keretösszeg meghatározása során nem a jövedelem kifizetésének az időpontja számít, hanem annak van jelentősége, hogy az adott jövedelmet melyik időszakra kell elszámolni. [20] A perbeli esetben a megbízók és a felperes megállapodása alapján a felperes jövedelmét a megbízási szerződések és keretszerződések alapján a teljesítésigazolások szerinti ütemezésben utalta át, azonban a jövedelem a megbízási szerződések időtartamához igazodóan annak valamennyi hónapjára vonatkozott. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem volt tisztában azzal, hogy a keretszerződései és a benne foglalt díjazások mely időszakokra vonatkoznak. Önmagában az a körülmény, hogy a munkát adó megbízó és a felperes megállapodása alapján a szolgálati járandóság folyósítása mellett megszerzett jövedelmet több részletben vagy egy összegben fizetik ki, nem befolyásolhatja az ellátás szüneteltetésére vonatkozó szabályok alkalmazását. (Kfv.VII.37.951/2020/9.) A fentebb kifejtettekkel ellentétes jogértelmezés a jogszabály megkerüléséhez vezetne, illetve a szolgálati járandóság szüneteltetésére vonatkozó jogkövetkezmény nem lenne alkalmazható. [21] A ... – elsőfokú bíróság által is figyelembe vett –

1. november 18-án kelt nyilatkozata alapján
2. májusi kifizetést követően a megbízási szerződések és a teljesítési időpontok folyamatos módosítása következtében a következő számfejtésre
3. decemberében került sor. A kifizetés időpontjától függetlenül a felperes tisztában volt azzal, hogy a szerződések – a kifizetések alapjául szolgáló okiratok tartalma alapján – mely időszakra vonatkoznak, azaz azzal, hogy a megbízási díjat az azok teljes időtartama alatt elvégzett munkájáért kapja. [22] Annak vizsgálatánál, hogy az ellátásban részesülő személy az éves keretösszeget túllépte-e az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem kifizetése ténylegesen megtörtént-e, vagy a kifizetésre mikor került sor. [23] A felperes járulékalapot képező jövedelme már
4. júliusban meghaladta az éves keretösszeget, ezért a felperesnek a júliusra vonatkozó teljesítését követően 15 napon belül a bejelentési kötelezettségének eleget kellett volna tennie. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes a bejelentési kötelezettségének a teljesítése során nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, mert a megbízóval kötött megállapodásban foglaltak alapján a foglalkoztatás, az elszámolás, a megbízási díjkifizetés körülményeit ismerte, tisztában kellett lennie azzal is, hogy a díjazását a tárgyévre vonatkozóan számolják el és fizetik ki a folyamatos munkavégzése (teljesítése) ellenértékeként. Azt a felperes maga sem állította, hogy
5. júniustól decemberig nem teljesített. A díjazás időszakos elszámolására vonatkozó megállapodás nem mentesítheti a felperest a törvényben előírt határidőben való bejelentés kötelezettsége teljesítése alól. A bejelentési kötelezettségre a törvényben előírt határidő kezdő napja nem mechanikusan, hanem a vitás eset sajátosságaira figyelemmel állapítandó meg. A szokásos munkavégzési és elszámolási körülmények esetén a bejelentésre előírt határidő kezdő napja a változást követő nap, amely napon a kereset, jövedelem a részére kifizetésre vagy átutalásra került, azonban abban az esetben, ha a felek nem havi rendszeres Kúria VII.Kfv.37.168/2021/5 6 elszámolásában állapodtak meg, a bejelentésre előírt határidő kezdő napja az éves keretösszeg elérésének az időpontját követő napon kezdődik. [24] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet – a Kp.
6. §

(1)bekezdés a) pontja alapján – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. [25] Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás lefolytatása során a fentebb kifejtettekre tekintettel kell az új határozatát meghoznia. Záró rész [26] A pernyertes alperes a felülvizsgálati eljárásban perköltség megtérítését annak felszámításával nem kérte, ezért a Kúria a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó Pp. 83. §

(1)bekezdése, a Kp. 110. §

(3)bekezdése és 115. §

(2)bekezdése alapján mellőzte a felülvizsgálati perköltség összegének a megállapítását. [27] A felülvizsgálati eljárás a Tny. 81. §-a alapján illeték- és költségmentes, ezért a Pp. 102.§

(6)bekezdése alapján a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték (141.713 forint) az állam terhén marad. [28] A Kúria végzése ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye [Kp. 99. §

(1)bekezdése,

1. § d) pontja]. [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
2. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 107. §

(1)bekezdése, Kp. 99. §

(3)bekezdése és 77. §

(1)bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. november
2. Dr. Farkas Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Stumpf-Rádai Ágota s. k. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s. k. bíró