Mf.40075/2020/3 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdésre figyelemmel nincs lehetősége fegyelmi eljárás megindítására. Ez a szabály azonban nem zárja ki, hogy ilyen esetben a munkáltató fegyelmi felelősségre vonást alkalmazzon. 2) A fegyelmi eljárás megindításához a fegyelemsértés alapos gyanúja szükséges, ez azonban csak akkor állapítható meg, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlójának a tudomására jutnak azok a pontos információk, amelyekből alapos okkal lehet következtetni a vétkes kötelezettségszegésre. ... Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.075/2020/

1. A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Baracz Vilmos ügyvéd (címe) Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: jogi előadó neve (címe) A per tárgya: Szolgálati jogviszony megszüntetése és egyéb Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.139/2018/
2. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes, 7.K.27.139/2018/
3. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
4. 2 ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200 000 (kettőszázezer) forint perköltséget. A le nem rótt 403 624 (négyszázháromezer-hatszázhuszonnégy) forint másodfokú és 445 530 (négyszáznegyvenötezer-ötszázharminc) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
5. 3 A tényállás [1] A felperes körzeti megbízottként teljesített szolgálatot a (város neve)-i Rendőrőrsön. Szolgálati idején kívül személygépjárművek javításával és azok alkatrészeinek adásvételével is foglalkozott. [2] Névtelen feljelentés alapján a felperessel szemben megbízhatósági vizsgálat indult. [3] Egy gépjármű ügylet kapcsán a felperes megismerkedett a Nemzeti Védelmi Szolgálat (a továbbiakban: NVSZ) egyik tisztjével, akinek e minősége előtte ismeretlen volt. A
6. március 14-i szolgálata megkezdése előtt telefonon időpontot egyeztetett az említett fedett nyomozóval szolgálati időben való találkozásra. [4]
7. március 14-én a felperes szolgálata 18 órakor kezdődött. A fedett nyomozó 18 óra 46 perckor jelent meg a rendőrőrsön, akinek kérésére a felperes a (adattár neve) informatikai adattárból egy személygépkocsi vonatkozásában lekérdezést hajtott végre, amelynek adatait a számítógépe monitorján megmutatta a tárgyaló tisztnek. [5] A felperes és társa csak ezt követően, 20 óra körül vonultak ki előírt feladataik ellátására. [6] Az NVSZ
8. március 16-án kelt iratában rögzítette a megbízhatósági vizsgálat befejezését azzal, hogy a vizsgálat során a Btk.
9. §-ába ütköző és aszerint minősülő hivatali visszaélés bűntett elkövetését tárták fel, amelyre tekintettel feljelentés megtételére került sor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél. A tájékoztató felperesnek való továbbítása érdekében az NVSZ az alperes vezetőjéhez fordult. Az iratot (tanú 1 neve) humán szolgálati munkatárs adta át a felperesnek
10. március 20-án, aki az átadást megelőzően tájékoztatta (tanú 2 neve) őrsparancsnokot a történtekről. (tanú 2 neve) még aznap szóban jelentést tett (tanú 3 neve) állományilletékes parancsnoknak, a munkáltatói jogkör gyakorlónak a megbízhatósági eljárás befejezéséről és eredményéről. [7]
11. május 16-i keltezéssel a Központi Nyomozó Főügyészségtől megkeresés érkezett az alpereshez a felperessel szembeni nyomozáshoz iratok beszerzése érdekében.
12. május 18-án a felperest meghallgatták a nyomozóhatóságnál, a felperes ekkor tudta meg, hogy pontosan milyen cselekmény miatt történt a meggyanúsítása. Kihallgatásáról
13. május 26-án tett jelentést az elöljárójának. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
14. 4 [8] A Központi Nyomozó Főügyészség
15. június 15-én készített feljegyzést a bíróság elé állításról, amely a vonatkozó cselekménysort is tartalmazta. Ezen irat megküldésre került az alperes részére. Az ebben foglaltakra figyelemmel vizsgálta meg az alperes, hogy a felperes az érintett napon hogyan teljesített szolgálatot, mi volt a feladata, azokat hogyan látta el. [9]
16. június 16-án a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletével kimondta a felperes bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében, ezért 180 napi tétel pénzbüntetésre és egy év törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetésre ítélte. [10] A munkáltatói jogkör gyakorlója
17. június 22-én kelt határozatával fegyelmi eljárást rendelt el, majd a
18. augusztus
19. napján kelt határozatával a felperest szolgálati viszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta. Rendelkezett külön határozattal a felperes szolgálati beosztásából való felfüggesztéséről, illetve a felperes illetményének visszatartásáról. Miután azonban a Magyar Államkincstár csak a szeptemberi főszámfejtés után értesült az intézkedésről,
20. október
21. napján kiutalásra került a felperes részére 287.915 forint illetmény, amelyre a felperes már nem volt jogosult. A felperes
22. november 17-én hozzájárult ahhoz, hogy a leszerelés kapcsán keletkező követelései (ruházati illetmény, szabadság megváltás, folyószámla költségtérítés) a tartozásába beszámításra kerüljenek, ezáltal az alperes a továbbiakban nettó 188.903 forint tartozást tartott nyilván, amelynek megfizetésére
23. november 28-án felszólította a felperest, azonban annak rendezésére nem került sor. [11] A felperes panasszal élt a fenyítés kiszabása ellen, panaszát azonban a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője elutasította. [12] A felperes
24. szeptember 25-én Becsületbíróság összehívását kérte, amelynek elnökét a Magyar Rendvédelmi Kar – az Etikai Bizottság javaslatára –, a Becsületbíróság két tagját pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója jelölte ki. A Becsületbíróság
25. november 20-án meghozott határozatával a fenyítést kiszabó határozatot helybenhagyta. A kereset, az ellenkérelem és a viszontkereset [13] A felperes keresetében a szolgálati viszonya megszüntetéséről rendelkező fegyelmi határozat, a szolgálati panaszt elutasító másodfokú határozat és a Becsületbíróság által hozott határozat hatályon kívül helyezését kérte eredeti munkakörébe történő visszahelyezése mellett.
26. augusztus 25-től havi bruttó 354.700 forint elmaradt illetményre és annak középarányos időtől számított kamatára is igényt tartott. Kérte az alperes perköltségben történő marasztalását is. [14] Arra hivatkozott, az alperes nem tartotta be a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló három hónapos határidőt. Érvelt azzal is, hogy az adatszolgáltatással kapcsolatos cselekményét rendőri segítségnyújtásnak gondolta. Az előbbieken túl a fegyelmi büntetést Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
27. 5 aránytalanul súlyosnak vélte. Rámutatott továbbá, ugyanazon cselekmény okán kétszer nem lehet büntetést kiszabni. Kifogásolta, hogy a Becsületbíróság nem került jogszerűen megalakításra, illetve, hogy az alperes ellenőrzési szervrendszeréhez tartozó (személy neve) a fegyelmi eljárásban is érdemi munkát fejtett ki. Álláspontja szerint az is szabálytalan volt, hogy a Becsületbíróság tagjait az ORFK állította össze. [15] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. [16] Hangsúlyozta, a felperes által hivatkozott időpontban a megalapozott gyanú még nem állt fenn, az alperes határidőben indította meg a fegyelmi eljárást. Kiemelte, a Becsületbíróság tagjait a jogszabályi előírásoknak megfelelően jelölték ki, az Etikai Bizottság elnöke nem a felperes által megjelölt személy volt. [17] Viszontkeresetében a felperes nettó 188.903 forint munkabér és kamata visszafizetésére kötelezését kérte. E körben a felperes részére
28. október hónapban jogalap nélkül kifizetett nettó 287.915 forintból a tartozásba beszámított ruházati illetmény, szabadságmegváltás és folyószámla költségtérítés után megmaradó különbözetre és kamataira tartott igényt. Az elsőfokú bíróság ítélete [18] A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.375/2017/
29. számú ítéletével az alperes felperes szolgálati viszonyának megszüntetéséről és az ezzel szembeni felperesi panasz elutasításáról szóló határozatait, továbbá a Becsületbíróság fenyítést kiszabó határozat helybenhagyásáról szóló határozatát hatályon kívül helyezte és a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek nettó 951.848 forint elmaradt munkabért, valamint ezen összeg kamatát. Az alperes viszontkeresetét elutasította. Rendelkezett a perköltség és a le nem rótt eljárási illeték viseléséről. [19] Döntését arra alapította, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a megbízhatósági vizsgálat eredményéről szóló tájékoztató felperes részére történő kézbesítése kapcsán legkésőbb
30. március 20-án tudomást szerzett a fegyelemsértésről. Ehhez képest a fegyelmi eljárást a 3 hónapos határidőn túl indította meg. A másodfokú bíróság döntése Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
31. 6 [20] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.242/2018/
32. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította. Meghatározta a fellebbezési eljárási illeték és a felek másodfokú perköltségének összegét. [21] Álláspontja szerint a tudomásszerzésnek kellően konkrétnak és egyértelműnek kell lennie és az ilyen jellegű tudomásszerzés időpontját kell feltárni, ami a jelen esetben nem történt meg. Rámutatott, az előbbiek mindkét fegyelemsértés tekintetében vizsgálandók. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítélete [22] A megismételt eljárásban a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét 7.K.27.139/2018/
33. számú ítéletével elutasította és kötelezte a felperest a jogalap nélkül felvett nettó 188.903 forint munkabér és ennek kamata megfizetésére. Rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről is. [23] Megállapította, a fegyelmi eljárás határidőben indult, mert az alperes a megbízhatósági vizsgálatról szóló tájékoztató felperes részére történő kézbesítésével még nem szerzett tudomást a vizsgálat eredményéről, tárgyáról. Leghamarabb a
34. májusában keletkezett megkereséséből, idézésből és jelentésből értesült a fegyelemsértés megalapozott gyanújáról, ehhez képest pedig a három hónapos határidőn belül került sor a fegyelmi eljárás elrendelésére
35. június 22-én. Érvelése szerint a fegyelmi eljárás jogszerűen zajlott, azt az állományilletékes parancsnok, a munkáltatói és fegyelmi jogkör gyakorlója kezdeményezte, majd maga rendelte el. Megítélése szerint a Becsületbíróság is szabályszerűen került megalakításra, annak elnökét és két tagját az arra jogosult jelölte ki, a Becsületbíróság tagjaként eljáró személyek nem vettek részt a fegyelmi eljárásban. Rámutatott, nem vizsgálhatta a megbízhatósági eljárás jogszerűségét, mert az az ügyészség hatáskörébe tartozik. [24] Az előbbiek után a támadott határozatokat érdemben vizsgálta. A rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése után levonta azt a következtetést, hogy a felperes mindkét terhére rótt fegyelemsértést elkövette, jogellenesen kért le adatokat és azokat jogellenesen szolgáltatta ki, amellyel egyúttal bűncselekményt is megvalósított, illetve a számára meghatározott feladattól engedély nélkül tért el. Az előbbiekkel a kiszabott fegyelmi büntetést arányosnak találta. Utalt arra is, hogy nem sérült a kétszeres értékelés tilalmának elve, a jogszabályok lehetővé teszik a büntetőeljárás mellett fegyelmi eljárás megindítását, a büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás rendeltetése ugyanis nem azonos. [25] A viszontkereset tárgyában rámutatott, a felperes tudott arról, hogy jogalap nélkül került számára kifizetésre a szeptember havi illetménye, ezért az a hároméves elévülési időn belül visszakövetelhető. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
36. 7 A megismételt eljárásban hozott ítélettel szembeni fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [26] Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a szolgálati viszony megszüntetéséről szóló fegyelmi határozat, a szolgálati panaszt elutasító másodfokú határozat és a Becsületbíróság által hozott határozat hatályon kívül helyezését, valamint eredeti munkakörbe történő visszahelyezését kérte, továbbá kérte az alperes elmaradt illetménye és annak kamata megfizetésére kötelezését
37. augusztus 25-től havi bruttó 354.700 forint munkabér figyelembevételével. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új ítélet meghozatalára utasítását indítványozta. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet viszontkeresetre vonatkozó rendelkezését is változtassa meg és utasítsa el az alperes viszontkeresetét. Pernyertessége esetére első- és másodfokú perköltségre is igényt tartott. [27] Elsősorban arra hivatkozott, hogy a rendőrségről szóló
38. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 7/A. §

(1)bekezdése a megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértéssel kapcsolatban kizárttá teszi fegyelmi eljárás megindítását, e körben kifejezett tiltó rendelkezést tartalmaz. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem osztaná előbbi álláspontját hangsúlyozta, a munkáltató elmulasztotta a fegyelmi eljárás elrendelésének törvényi határidejét. E körben rámutatott,

1. március 17-én megtörtént a felperes kiértesítése a megbízhatósági vizsgálat lezárásáról és annak eredményéről, amely iratot az alperes is megkapott. Megítélése szerint az ebben foglaltaknak elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy a munkáltató a fegyelmi eljárás megindításának kötelezettségéről kellő információt szerezzen, hiszen a tájékoztatóban szereplő hivatali visszaélés olyan bűncselekmény, amelyet a felperes csak rendőri mivoltával, azaz munkakörével kapcsolatban szeghetett meg. Ehhez képest a cselekmény részleteinek már nincs jelentősége. Részletesen taglalta azokat a – megbízhatósági vizsgálattal kapcsolatos – jogszabályi rendelkezéseket, amelyek alapján kizártnak tartotta, hogy a megbízhatósági vizsgálat és annak eredménye részleteiről a fegyelmi jogkör gyakorlója ne tudott volna. Érvelése szerint ennek fényében valótlan (tanú 3 neve) állományilletékes parancsnok vallomása, ezért azt – a tanú nyilvánvaló elfogultságára és tanúvallomása (tanú 2 neve) tanúvallomásával ellentétes voltára is figyelemmel – a bíróságnak mellőznie kellett volna. Rámutatott, amennyiben valós is lenne, hogy a részleteket a fegyelmi jogkör gyakorlója nem ismerte, önmagában annak az információnak a megléte, hogy egy megbízhatatlan, hivatali visszaélést elkövető beosztottja ellen büntetőfeljelentést tesz az erre hivatott NVSZ, elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy elrendelje a fegyelmi eljárást, vagy meghozza a részletek feltárásához szükséges munkáltatói döntéseket. Hivatkozása szerint téves az az elsőfokú bírósági álláspont, hogy a hivatali visszaélésről való értesülés önmagában kevés lenne a fegyelmi eljárás elrendeléséhez. A megbízhatósági vizsgálatra figyelemmel a munkáltatói jogkör gyakorlójának azt is tudnia kellett, hogy az szükségszerűen hátráltatta a felperest abban, hogy a részére meghatározott szolgálati feladatokat megkezdhesse. Amennyiben a fegyelmi eljárás elrendelése mégsem lett volna elkésett, megítélése szerint a munkáltatói döntés aránytalanul súlyos. A két értékelt cselekmény közül az egyiket a Katonai Büntető Bíróság is elbírálta és csupán pénzbüntetés szankciót alkalmazott, nem szüntette meg a felperes szolgálati viszonyát. A késve indulás fegyelmi vétséget pedig a bíróság az NVSZ jogsértő magatartása miatt figyelembe sem vehette volna. A Becsületbíróság eljárását is jogszerűtlennek tartotta, az okiratokból továbbra Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
2. 8 is arra következtetett, hogy az ORFK vezetője jelölte ki a Becsületbíróság elnökét, szabálytalanul. Kifogásolta továbbá, hogy a megbízhatósági vizsgálat foganatosítására a jogszabályi határidőn túl került sor. [28] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult. Vitatta, hogy a fegyelmi eljárás megindítására elkésetten került volna sor. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperes tájékoztatása a megbízhatósági vizsgálat befejezéséről
3. március 20-án történt, de ez egyébként sem jelentette azt, hogy ezzel az alperes tényszerűen értesült volna fegyelemsértés alapjául szolgáló cselekményről. Érvelése szerint ugyancsak helytálló az elsőfokú bíróság azzal kapcsolatos következtetése, hogy tudomásszerzésnek a
4. májusi ügyészségi megkeresés, az idézés és a felperes jelentése tekinthető, ezekhez képest pedig a fegyelmi eljárás megindítására határidőn belül került sor. Hivatkozott arra, az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a fegyelmi és a becsületbírósági eljárások szabályszerűségét. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben is, hogy nem elfogadható a felperes azon hivatkozása, miszerint őt az NVSZ tiszt tartotta fel a munkában. A megismételt eljárás után hozott másodfokú ítélet [29] A Fővárosi Törvényszék a 4.Kf.650.303/2019/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak helytálló ténybeli és jogi indokai alapján. A Kúria döntése [30] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria Kfv.VII.37.234/2020/
6. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.303/
7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 50-50.000 forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 445.530 forintban állapította meg. [31] A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat annyiban találta megalapozottnak, hogy az elsőfokú bíróság téves jogorvoslati tájékoztatását követően a másodfokú bíróság is tévesen mellőzte tárgyalás tartását a Polgári perrendtartásról szóló
8. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) helyett a Közigazgatási perrendtartásról szóló
9. évi I. törvény szabályait alkalmazva. Ugyancsak helytállónak találta azt a felperesi hivatkozást, hogy sérült a rPp.
10. §

(2)bekezdése azzal, hogy az alperes fellebbezési ellenkérelme nem került megküldésre a felperesnek. A megismételt eljárásra előírta, hogy a másodfokú bíróságnak az alperes fellebbezési ellenkérelmét közölnie kell a felperessel, valamint a rPp. fellebbezési tárgyalásra vonatkozó szabályai szerint kell a fellebbezést elbírálnia. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/

1. 9 A másodfokú bíróság intézkedése [32] A Fővárosi Törvényszék az iratokat elbírálásra a Szegedi Ítélőtáblához továbbította, utalva a Kúria
2. szeptember 14-én meghozott 1/
3. (KPJE) jogegységi határozatára. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [33] A fellebbezés alaptalan. [34] Az ítélőtábla a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel a következőket emeli ki. [35] Az ítélőtábla nem értett egyet a felperes azon hivatkozásával, hogy a Rtv. 7/A. §

(1)bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés ellenére került volna sor a fegyelmi eljárás elrendelésére. Az említett rendelkezés rendszertani elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy ez a tiltó rendelkezés nem a munkáltatóra, hanem a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervre vonatkozik. A rendelkezés ugyanis a törvény II. fejezetében a „Belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, a terrorizmust elhárító szerv és az idegrendészeti szerv, valamint az együttműködés” cím alatt szerepel. Tehát helyesen akként értelmezendő, hogy a megbízhatósági vizsgálatot végző szervnek egy jogsértés feltárása esetén fegyelmi eljárás indítására nincs lehetősége. Ez a szabály azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató megbízhatósági vizsgálat keretében feltárt jogsértés esetén fegyelmi felelősségre vonást alkalmazzon. [36] Az előbbi eredményre lehet jutni Magyarország Alaptörvénye

1. cikke alapján is, amely a következőket írja elő: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” A Rtv., illetve az annak 7/A §át megállapító
2. évi CXLVII. törvény nem tartalmaz iránymutató preambulumot a vizsgált jogszabály céljának – az érintett rendelkezés szempontjából történő – értelmezéséhez és azok indokolása sem igazít el e tekintetben, ezért egyéb módon, a józan észnek, a közjónak és erkölcsnek megfelelést feltételezve kellett a jogszabály célját meghatározni. Ebből kiindulva pedig az ítélőtábla csak arra a következtetésre juthatott, nyilvánvalóan nem lehetett a jogszabály célja, hogy a megbízhatósági eljárás a fegyelmi felelősségre vonás akadályát képezze, ellenkező esetben munkajogi jogkövetkezmények nélkül maradhatnának a Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/
3. 10 megbízhatósági eljárás során feltárt akár súlyos bűncselekmények is, ami ellenkezne a józan ész, a közjó és a közerkölcs elvárásaival. [37] Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
4. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) több rendelkezése utal (pl.
5. §

(3)bekezdés) a büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás párhuzamos megindításának lehetőségére. Mindezek miatt az ítélőtábla meggyőződése szerint a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem zárta ki esetében a fegyelmi eljárás megindítását. [38] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság fegyelmi eljárás határidőben történő megindításával kapcsolatos álláspontjával. E körben az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat részletesen és megfelelően értékelte. A becsatolt iratok és a tanúvallomások összevetése alapján egyértelműen azt a következtetést lehetett levonni, hogy a

1. március 16-án kelt, a megbízhatósági eljárás befejezéséről és eredményéről szóló, felperesnek kézbesítendő tájékoztató egyrészt nem tartalmazott olyan részletes adatokat, amelyek alapján a fegyelemsértés alapos gyanúja egyértelműen megállapítható lett volna. Másrészt ez a tájékoztató nem került a fegyelmi jogkör gyakorló kezébe, annak pontos tartalmát nem ismerhette meg. Még ha (tanú 2 neve) tájékoztatta volna is – azon túl, hogy a felperessel szemben megbízhatósági eljárás folyt, ami negatív eredménnyel zárult – arról, hogy az eljárás során bűncselekmény elkövetését tárták fel, az a körülmény, hogy hivatali visszaélés gyanúja miatt büntetőeljárás kezdeményezésére került sor, önmagában nem nyújt elég információt a fegyelemsértés alapos gyanújához, így a fegyelmi eljárás megindításának kötelezettségéhez, az eljárás megindítására nyitva álló határidő megkezdődéséhez. Utal e körben az ítélőtábla (tanú 1 neve) . tanúvallomására, amelyből kitűnően előfordul, hogy az NVSZ által megállapítottak nem jutnak el a vádemelésig. Nem várható tehát el a munkáltatói jogkör gyakorlójától, hogy egy más által vélt bűncselekmény alapján – egyéb, az elkövetett cselekmény részleteire kiterjedő információ hiányában – megindítsa a fegyelmi eljárást, a tudomásszerzés nem köthető ilyen hiányos és bizonytalan információk ismeretéhez. Éppen ezért annak sincs perdöntő jelentősége, hogy a megbízhatósági vizsgálat folyamatáról, az annak során tett intézkedésekről a fegyelmi jogkör gyakorlója milyen ismeretekkel rendelkezett. [39] Helyesen mutatott tehát rá az elsőfokú bíróság, hogy a fegyelmi eljárás megindításához a Hszt.
2. §

(1)bekezdése a fegyelemsértés megalapozott gyanúját követeli meg, ez pedig a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 11. §

(1)bekezdése szerint csak akkor állapítható meg, amikor a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomására jutnak azok a pontos információk, amelyek alapján alapos okkal lehet következtetni arra, hogy a hivatásos állományú kötelezettségszegést követett el és ezzel kapcsolatban vétkesség is terheli. Ehhez pedig tényszerűen ismernie kell az alapul szolgáló cselekményt. Ilyen részletes ismeretekhez a fegyelmi jogkör gyakorlója csak azt követően jutott, miután megismerte a felperes 2017 március 14-i szolgálatával kapcsolatos, megbízhatósági vizsgálat során feltárt pontos cselekménysort. [40] Mindezek miatt egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú ítéletben levezetett azon okfejtéssel, mely szerint a 2017 májusi események (ügyészségi megkeresés, idézés, a felperes gyanúsítotti meghallgatásáról szóló jelentés) vezettek oda, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója tudomást szerezzen – a felperes terhére rótt mindkét magatartás vonatkozásában – a Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/3. 11 fegyelemsértés alapos gyanújáról. Ehhez képest pedig a fegyelmi eljárás megindítására Hszt. 184. §

(2)bekezdésében előírt három hónapos határidőben került sor

1. június 22-én. [41] Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a fegyelmi eljárásban elbírált két cselekmény súlyát is. Egyrészt a katonai tanács ítélete a fegyelmi jogkör gyakorlót nem köti, másrészt a büntetőeljárásban csak egy cselekmény került elbírálásra, míg a fegyelmi eljárásban két fegyelemsértést róttak a felperes terhére, és ezekhez kellett viszonyítani a kiszabott fenyítést. A hivatali visszaélés bűncselekményét is megvalósító egyik magatartás önmagában is elég súlyos kötelezettségszegés. A másik magatartással kapcsolatban pedig az elsőfokú bíróság helyesen nem értékelte a felperes javára, hogy őt a fedett tiszt munkájában fenntartotta. A felperes ugyanis maga beszélte meg ezzel az ismerősével azt, hogy munkaidőben találkozzanak, tehát ő választotta azt, hogy a munkaidejének egy részét magánügyei intézésével tölti az előírt feladatai teljesítése helyett. A két magatartást együtt értékelve már indokoltnak mutatkozott a szolgálati viszony megszüntetése fenyítés kiszabása. [42] Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a Becsületbíróság elnöke és tagjainak kijelöléséről, annak szabályszerűségéről, e körben megfelelően értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, melyek egyértelműen igazolták, hogy az elnököt és a tagokat az arra jogosultak jelölték ki, az Országos Parancsnok mindössze az eseti megbízóleveleket adta ki. Ez az eljárás pedig megfelelt a Hszt. elsőfokú bíróság által részletesen idézett
2. §

(1)-

(4)bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek. [43] A megbízhatósági eljárás jogszerűségét az elsőfokú bíróság helyesen nem vizsgálta, az ugyanis a Rtv. 7/A §

(2)és

(2a)bekezdései alapján az ügyészség hatáskörébe tartozó kérdés. [44] Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a viszontkereseti igény tekintetében arról, hogy a felperesnek jogalap nélkül kifizetett összeg az általános elévülési időn belül követelhető vissza. A felperesnek a kifizetés alaptalanságáról tudnia kellett az illetmény visszatartásáról szóló, illetve a beszámítással kapcsolatos intézkedésekből, ez pedig az elsőfokú ítéletben felhívott Hszt. 164. §

(3)bekezdése szerint alapot teremt a 60 napon túli visszakövetelésre. [45] Az előbbiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, ezért azt az ítélőtábla a rPp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [46] A pervesztes felperes a rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes ügyvédi munkadíjban megnyilvánuló perköltségét megfizetni. [47] Az ítélőtábla ugyancsak a rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a le nem rótt másodfokú eljárási illeték viselésére, melynek összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §

(1)bekezdése és 46. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Az alperes pervesztessége miatt köteles a Kúria végzésében megállapított felülvizsgálati eljárási illeték viselésére is. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.075/2020/

1. 12 Szeged,
2. január
3. Dr. Hámori Attila s.k. Erzsébet s.k. a tanács elnöke Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó táblabíró