Bf.426/2025/11 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés, egy esetben

(6)bekezdés d) pont 1. fordulat, egy esetben

(8)bekezdés

1. fordulat]. Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma: szig.sz.. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 vádlott bűnösségét 1 rendbeli testi sértés bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] és 1 rendbeli testi sértés bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(6)bekezdés d) pont

1. fordulat] állapította meg. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. A próbaidő tartamára elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét azzal, hogy magatartási szabályként előírta, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő hat hónapon belül indultkezelés, agressziókezelés céljából pszichoterápiás kezelésen jelentkezzen és vegyen részt, valamint a kezelésről és annak elvégzéséről szóló igazolást a pártfogó felé mutassa be. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén a vádlott feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható. Kötelezte az eljárás során felmerült 1.517.127,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.426/2025/11/v/3 2 [2] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás, a kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges felemelése, a szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése, valamint közügyektől eltiltás kiszabása érdekében. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.167/2025/
2. számú átiratában az ügyészség által, a vádlott terhére bejelentett fellebbezést, annak indokaival egyezően fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.
3. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése,

(5a)bekezdése, valamint

(7)bekezdése alapján bírálja felül. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül. A bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálhatja és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Ugyanakkor a vádhatóság indítványozta a vádra utalásnak a helyesbítését, a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés jogszabályi alapjának kiegészítésével. A főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. A bűnösségi körülmények helyesbítését indítványozta, hivatkozott a büntetés kiszabása során irányadó hét év középmértékre, amelytől az elsőfokú bíróság indokolatlanul lényegesen lefelé tért el. A főügyészség szerint a büntetési tételkeret minimumával megegyező tartamú szabadságvesztés aránytalanul enyhe, annak súlyosítása indokolt a büntetési célok elérése érdekében. A vádhatóság képviselője hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy szükségtelen a büntetés végrehajtása, mert a bűncselekmények jellegére és azok tárgyi súlyára figyelemmel mellőzendő a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés. A vádlott méltatlanná vált a közügyek gyakorlására, ezért szükséges a közügyektől való eltiltás is. [4] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet akként változtassa meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, mellőzze a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését, a vádlottat tiltsa el a közügyek gyakorlásától. Mellőzze a pártfogó felügyelet elrendelésére és a magatartási szabály előírására vonatkozó rendelkezést és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéssel összefüggéssel mellőzze, hogy annak alkalmazására a szabadságvesztés utólagos elrendelése esetén kerül sor. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának számát helyesbítse. [5] A vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezés alaptalanságára hivatkozva előadta, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott személyisége és az enyhítő körülmények alapján lehetőséget látott a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására. Visszautalt elsőfokú perbeszédére, amelyben részletesen felsorolta, hogy a vádlott esetében az időmúlás nyomatékos enyhítő körülmény. A vádlott az eljárás során végig rendelkezést állt, nem hátráltatta a hatósági eljárást, ennek ellenére a mai napig több mint négy év telt el a bűncselekmények elkövetése óta. A vádlott fiatal felnőttként valósította meg a bűncselekményeket, megbánta azokat, a sértettektől bocsánatot kért. Enyhítő körülmény az előzetes szóváltásra figyelemmel a sértetti közrehatás és az, hogy a II. tényállásban írt cselekmény méltányolható felinduláson alapult, a vádlott édesapját ért becsmérlő kifejezés miatt. A vádlott személyi körülményei kedvezőek, Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.426/2025/11/v/3 3 rendezett családi körülmények között él, állandó munkahelye, jövedelme van, egy hónapon belül gyermeke fog születni, stabil élettársi kapcsolatban él. Mindezek mellett a vádlott édesapja a cselekmények elkövetését megelőző rövid idővel öngyilkosság következtében hunyt el, amely megviselte a vádlottat és emiatt a konfliktushelyzeteket nehezen kezelte. Beteg nagyszülőjének mindennapi életvitelét segíti. Az I. tényállási pontban írt cselekmény elkövetésével összefüggésben bekövetkezett életveszélyes állapot orvosi beavatkozás nélkül elhárítható volt. A maradandó fogyatékosságot okozó sérülés funkcionális károsodást nem okoz, kizárólag esztétikainak tekintendő. Mindkét cselekmény egy előzetes szóváltást követő egy mozzanatos elkövetés, így a garázda elkövetési mód nem állapítható meg. A védő álláspontja szerint enyhítő szakasz alkalmazásával a törvényi minimumnál enyhébb büntetés is kiszabható lett volna, így az elsőfokú bíróság által megállapított szabadságvesztés tartama nem aránytalanul enyhe. Összességében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a büntetés eléri a kívánt célokat és a pártfogó felügyelet kellő kontrollt biztosít. [6] A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatával kifejezte, hogy sajnálja, ami történt, az élete azóta rendeződött. [7] Az ügyészség által bejelentett fellebbezés alaptalan. [8] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást – a bejelentett fellebbezés tartalmára figyelemmel – a Be. 590. §

(3)bekezdése,

(5)bekezdése,

(5a)bekezdése,

(7)bekezdése, valamint a Be. 606. §

(3)bekezdése alapján bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. [9] Nem merült fel olyan körülmény, amelyre figyelemmel a vádlottat fel kellett volna menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kellett volna szüntetni. [10] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [11] Az ítélőtábla kiegészítette a vádra utalást azzal, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Főügyészség a vádlottal szemben többek között a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdésében meghatározott, a

(6)bekezdés d) pont

1. fordulata szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat. [12] A vádlott 67 éves, daganatos betegségben szenvedő nagyapját a napi életvitelben segíti. A vádlott gyermeke várhatóan
2. november 11-én fog megszületni. [13] Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helyesen vont következtetést vádlott1 vádlott bűnösségére, a cselekményeinek minősítése is törvényes. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.426/2025/11/v/3 4 [14] Az ítélőtábla megállapította, hogy a bűncselekmények megnevezése és jogszabályi alapjának megjelölése viszont nem felelt meg a
3. számú BK vélemény
4. a-c.) pontjában írtaknak. Ezek szerint meg kell jelölni, hogy elkövető az azonos alcím alá elhelyezett diszpozíciót vagy diszpozíciókat hányszor valósította meg, azaz hány rendbeli bűncselekményt követett el. A többrendbeli bűncselekmény szöveges minősítése után zárójelben először azt a törvényi rendelkezést kell feltüntetni, amely az összes bűncselekmény minősítésében közös. Ez után fel kell tüntetni az eltérő rendelkezéseket, megjelölve, hogy az egyes eltérő rendelkezések szerint hány bűncselekmény minősült. [15] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott által elkövetett bűncselekmények megnevezését és jogszabályi hivatkozását helyesbítette azzal, hogy az két rendbeli testi sértés bűntette [Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés, egy esetben

(6)bekezdés d) pont 1. fordulat, egy esetben

(8)bekezdés

1. fordulat,]. [16] Az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítélet
2. oldal [31] bekezdéséből az életveszélyt okozó és a maradandó fogyatékosságot okozó megjelölést, tekintettel arra, hogy a
3. számú BK vélemény
4. a.) pontja értelmében a szöveges minősítés fő eleme a Btk. Különös Része szerinti alcímének megfelelően a bűncselekmény megnevezése, amely jelen esetben testi sértés bűntette. [17] A büntetés kiszabása során értékelhető tényeket az elsőfokú bíróság többségében helyesen állapította meg. Az ítélőtábla ugyanakkor mellőzte a büntetlen előélet enyhítő körülményként történő értékelését, tekintettel arra, hogy a
5. számú BK vélemény értelmében a fiatal felnőtt kor mellett a büntetlen előélet a büntetés kiszabása körében nem értékelhető. Az I. tényállási pont kapcsán mellőzte a ténybeli beismerő vallomásra történő hivatkozást, tekintve, hogy az irányadó gyakorlat szerint kizárólag a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás értékelhető enyhítő körülményként. További enyhítő körülményként vette ugyanakkor figyelembe, hogy a vádlottnak egy hónapon belül gyermeke fog születni, igazolt betegségben szenvedő közeli hozzátartozója életvitelét segíti, továbbá azt, hogy a minősítést megalapozó körülményekre csak eshetőleges szándéka terjedt ki. [18] Nem osztotta az ítélőtábla a védő álláspontját a tekintetben, hogy a sértetti közrehatás enyhítő körülményként lenne értékelhető. Az I. tényállási pontban rögzített cselekmény elkövetését megelőző szóváltást a vádlott kezdeményezte, míg a II. tényállási pont szerint a discoban történtek miatt a sértett elnézést kért. Ezen tényállás tekintetében nem került rögzítésre, hogy a szóváltás oka mi volt, így nincs ténybeli alapja a hivatkozott – a vádlott apját ért – becsmérlő megjegyzésnek. [19] Mellőzte az ítélőtábla a súlyosító körülmények köréből a halmazatra történő utalást, ugyanis annak büntetési tételkeret felső határát emelő hatása van, így a súlyosító körülményként történő figyelembevétel kétszeres értékelést jelentene. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a garázda módon történő elkövetést a büntetés kiszabása körében, amely az I. tényállási pontban írt cselekmény esetében is súlyosító körülmény. A BH2003.
6. számú eseti döntésben írt iránymutatás alapján az ittas emberek vitájának agresszív rendezése minden esetben garázda elkövetést jelent. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.426/2025/11/v/3 5 [20] Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés a vádlott esetében törvényes, a helyesbített és kiegészített büntetéskiszabási körülmények mellett is megfelel a Btk.
7. §-a szerinti büntetési céloknak és a Btk.
8. §

(1)bekezdésében írt büntetéskiszabási elveknek. Nem vitásan az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetése során alkalmazott büntetéskiszabási gyakorlattól eltér a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama és a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése is. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a büntetés kiszabása körében helyesen állapította meg, hogy a vádlott esetében reális lehetőség van az életvitelében történő változások megvalósítására, arra a vádlottnak is tényleges szándéka van. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a kiszabott szabadságvesztés lényeges súlyosítására. [21] A büntetés kiszabása tekintetében az elsőfokú bíróság által megjelölt jogszabályi hivatkozásokat az ítélőtábla kiegészítette a Btk. 81. §

(2)bekezdésének megjelölésével, ugyanakkor mellőzte a Btk. 80. §

(3)bekezdését, mivel azt az elsőfokú bíróság nem alkalmazta. [22] Nem tévedett a törvényszék, amikor indokoltnak tartotta a pártfogó felügyelet elrendelését, ennek jogszabályi alapját ugyanakkor részben hiányosan jelölte meg, ezért az ítélőtábla azt a Btk. 69. §

(1)bekezdésének a megjelölésével kiegészítette. A vádlott esetében elrendelt pszichoterápiás kezelés helyesen a Btk. 71. §

(3)bekezdésén alapult. [23] Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. [24] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését alaptalannak találta és az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írt pontosítással helybenhagyta. [25] helye. Az ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs Szeged,

1. október
2. dr. Joó Attila dr. Gyuris Patrícia dr. Katona Dorottya a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.426/2025/
3. számú végzése és a Szolnoki Törvényszék 12.B.586/2023/
4. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. október
6. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.426/2025/11/v/3 dr. Joó Attila a tanács elnöke 6