Pf.20044/2021/6 – Győri Ítélőtábla

(2)bekezdése értelmében a korábban hatályos a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. tv. (rPtk.) rendelkezései az irányadók. A Győri Ítélőtábla Pf.III.20.044/2021/
2. A Győri Ítélőtábla dr. Horváth Zsolt (cím5) ügyvéd által képviselt Felperes1 (cím2.) felperesnek az Országos Bírósági Hivatal (cím6 ügyintéző: ügyintéző1) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen 5.000.000 Ft összegű sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Győri Törvényszék
3. február
4. napján kelt P.20.443/2019/
5. szám alatti ítélete ellen a felperes részéről
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 400.000 (négyszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, az alperesnek pedig 15 napon belül 80.000 (nyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget, és viseli a fellebbezéssel felmerült költségeit. Az ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás szerint a felperessel szemben csoportosan elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt – a Sárvári Városi Ügyészség
7. október 30-án kelt B.1237/2005/
8. számú vádiratával – indult büntető eljárás a Sárvári Városi Bíróságon. [2] A büntető ügyet - más eljáráshoz történt egyesítése, majd az ügy elkülönítése után - a Sárvári Városi Bíróság
9. május 27-én jogerős végzésével a Vas Megyei Bíróságra tette át. [3] A Sárvári Városi Bíróság 6 ízben, a Vas Megyei Bíróság 14 ízben tartott tárgyalást. A Alperes1 a
10. január 21-én kelt ítéletével a felperes büntetőjogi felelősségét megállapította, és halmazati büntetésül 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, 100.000.- forint pénzbüntetésre ítélte. [4] A büntető eljárás a Győri Ítélőtábla
11. május 21-én kelt Bf.21/2013/
12. számú ítéletével zárult, amely a felperessel szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 2 év 4 Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 2 hónapra enyhítette. Az ítéletének indokolásában a Győri Ítélőtábla kitért arra, hogy az ügyben az eljárások ésszerű időn belül való lefolytatásának követelménye sérelmet szenvedett, ugyanis a bűncselekmény elkövetése óta 9 év telt el, amely időtartam nem vonható az ésszerű idő kategóriájába. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a késedelem a vádlottnak nem róható fel, nem a vádlott magatartása vezetett az eljárás elhúzódásához. Ezért az ítélőtábla a jelentős időmúlást a büntetés kiszabása körében enyhítő körülményként értékelte. [5] A felperes a
13. május 22-én előterjesztett kereseti kérelmében 5.000.000 forint sérelemdíj és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
14. évi V. tv. (Ptk.) 2:
15. §

(1),

(2)és

(3)bekezdései alapján. Felhívta az Alaptörvény XXIV. cikk 1-2 bekezdését és XXVIII. cikk

1. bekezdését is. [6] A kereseti kérelmének ténybeli alapjaként előadta, hogy a vádirat
2. október 30-i keltétől számított több mint 2 év elteltével (
3. március 1-én) került sor a per első tárgyalására, amely sérti a büntető eljárásról szóló, korábban hatályos
4. évi XIX. tv. (régi Be.)
5. §

(1)-

(3)bekezdésében írtakat, amely szerint a tárgyalásokat a bíróságnak a lehető legrövidebb időn belül ki kell tűznie. [7] A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tárgyalások késedelmes kitűzésével, a tárgyalási időköz be nem tartásával megsértette a felperes személyiségi jogait. [8] A büntető eljárás megindításától a jogerős ítéletig 9 év telt el, ami nem tekinthető ésszerű időtartamnak, ezért sérültek a felperesnek az Alaptörvény XXIV. cikk 1-2 és XXVIII. cikk

1. bekezdésében biztosított személyiségi jogai. Hivatkozott arra, hogy ezt a Győri Ítélőtábla eljárást befejező határozatának indokolása is alátámasztja. [9] A felperes kifejtette, hogy az Alaptörvényben deklarált alapjogainak sérelme is személyiségi jogsértésként értékelendő. [10] Az Alaptörvényben rögzített alapjogok az állam közjogi hatalmának korlátjaként az állam és az állampolgárok jogviszonyában értelmezhetők, amelyek tartalmi összefüggésben állnak a polgári jog által védett – sokszor azonosan megnevezett – személyhez fűződő jogokkal. [11] A felperes kifejtette, hogy az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényegéből is következik, hogy a személyiségi jogok védelmének hatálya az emberi létezésből eredő bármely jogra kiterjed abban az esetben is, ha a fél által előadott tények a Ptk-ban nevesített, vagy más jogszabályban szabályozott személyhez fűződő jogok egyikének sem feleltethetők meg. [12] A fentieket összegezve megállapítható, hogy minden olyan jog a személyhez fűződő jogok megsértésének tárgya, amely a sérthetetlen emberi méltóságból fakad. [13] Az emberi méltóság sérelmét jelenti az ember személyes biztonságát, testi és lelki egészségét, magánéletét és társadalmi helyzetét érintő, akaratán kívül bekövetkezett olyan Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 3 külső beavatkozás, amely addigi élethelyzetét, életvitelét megzavarja, vagy korlátozza, úgy, hogy további döntéseit és cselekvési lehetőségeit csak ennek hatásával megküzdve, az őt ért sérelem súlya alatt alakíthatja. [14] A kifejtett jogi alapvetésekre hivatkozva a felperes előadta, hogy a büntető eljárás megindításakor munkaviszonnyal rendelkező, teljes életet élő ember volt. A 9 év bizonytalanság és megaláztatás azonban a személyiségét megváltoztatta, testi, lelki egészsége, házassága megromlásához vezetett. [15] Az elhúzódó eljárás által az életvitelében okozott negatív változások a Ptk. 2:
2. §

(1)bekezdése értelmében a sérelemdíj iránti igényét megalapozzák. [16] A Ptk. 2:52. §

(3)bekezdése, a 8/1990.(IV.23.) AB határozat, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2013.(V.17.) számú határozatának felhívása mellett kifejtette, hogy a személyiségi jogi sérelem fiatalon, életének legintenzívebb időszakában érte, mind a teljes egzisztenciáját, mind a magánéletét ellehetetlenítette, ezért a hátrányai kompenzálására 5.000.000 forint sérelemdíjat ítélt alkalmasnak. [17] A felperes kifejtette, hogy kereseti kérelme elbírálására az új Ptk. szabályait kell alkalmazni. A büntető eljárás során a folyamatos jogsértés kezdetét ugyan nem lehet megállapítani, az viszont meghatározható, hogy

1. május 21-én fejeződött be, amely időpontban már az új Ptk. volt hatályban. [18] Mivel az elhúzódó eljárás folyamatában nem határozható meg, hogy melyik az az időpont, amelytől kezdődően a felperes személyiségi jogai már sérültek, ezért a jogsértés időpontjaként a másodfokú határozat meghozatalát, azaz
2. május 21-ét határozta meg. [19] A felperes kifejtette, hogy az alperes alaptalanul hivatkozik a sérelemdíj iránti igény elévülésére. A sérelem alapját ugyanis nem csak az elsőfokú eljárás, hanem a teljes eljárás 9 éves elhúzódása képezi. [20] Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte a felperes perköltségben marasztalása mellett, vitatva a kereseti kérelem jogalapját és annak összegszerűségét is. [21] Rámutatott, hogy a felperes az érvényesíteni kívánt jogként helytelenül hivatkozott a
3. évi V.tv. (Ptk.) rendelkezéseire. A felperes által előadott tényállás úgy értelmezendő, hogy a felperes egy folyamatos magatartást sérelmez, azaz a jogsértés nem a másodfokú ítélet meghozatala időpontjában következett be. [22] A
4. évi CLXXVII.tv. (Ptké.)
5. §

(2)bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított jogsértő magatartásra – ideértve a mulasztást is – akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok (rPtk.) rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jogsértő magatartás befejezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esik. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 4 [23] A felperes által előadott tényállásból, valamint abból, hogy alperesként az elsőfokú büntető eljárást lefolytató bíróságot nevezte meg, az következik, hogy a felperes a személyiségi jogának megsértését az elsőfokú eljárásra alapította. [24] Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárás

1. január 21-én befejeződött, a felperes pedig igényét egyértelműen az új Ptk-ra alapította, ezért kereseti kérelme nyilvánvalóan alaptalan. [25] Az alperes kifejtette, hogy a felperes kereseti kérelmét a korábban hatályos rPtk. rendelkezéseinek alkalmazása esetén is el kell utasítani. [26] Mivel a személyiségi jogsértést a felperes az elsőfokú eljárás elhúzódására alapította, így sérelme az elsőfokú ítélet meghozatalakor,
2. január 21-én bekövetkezett. Ezért igényét 5 éven belül, azaz
3. január 21-ig érvényesíthette volna. [27] Az rPtk.
4. §

(1)bekezdése, 325. §

(1)bekezdése és 326. §

(1)bekezdése alkalmazásával a felperes kereseti kérelme – annak

1. május 22-i előterjesztésekor már – elévült. [28] Az alperes a felperes által előadott tényállást vitatva állította, hogy a büntetőeljárás elhúzódását eredményező inaktív időszakok nem voltak, az eljárási szabályokat betartotta. [29] Az alapügy eljárási cselekményeit részletesen számba véve levezette, hogy az alperes terhére késedelem nem mutatható ki, a felperes eljárási alapjogai nem sérültek. [30] A fentieken túl azonban leszögezte, hogy a per ésszerű időtartama nem pusztán az eltelt idővel mérhető, továbbá az nem szakaszonként, vagy eljárási cselekményenként értékelendő, hanem a per egészét figyelembe véve, az ügy egyedi jellemzői, a jogvita tárgya, bonyolultsága alapján határozható meg. [31] Vitatta azt is az alperes, hogy az eljárás időtartama a felperesnek személyiségi jogi sérelmet eredményezett. Kifejtette, hogy a jogviták ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jog eljárási alapjog. A közjog által védett alapjogok azonban nem közvetlenül az ember személyiségéből fakadnak, nem az emberi individuum védelmét célozzák, ezért megsértésük önmagában személyiségi jogi sérelmet nem alapoz meg. [32] A tisztességes eljáráshoz való jog sem a személyhez fűződő jogok része, ezért megsértése esetén nem a rPtk. VII. fejezetében írt jogkövetkezmények, hanem az egyes eljárási törvényekben biztosított speciális jogkövetkezmények alkalmazandók. [33] Kitért arra, hogy pusztán egy büntető eljárás esetleges szabálytalansága, vagy ésszerű időn túli elhúzódása miatt nem érvényesíthetők a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményei. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 5 [34] Az Alaptörvényben írt, és a felperes állítása szerint sérelmet szenvedett jogai nem személyiségi jogok. A felperes hivatkozott ugyan a büntető eljárás ésszerű időn belüli befejezéséhez fűződő jogára, azonban egyéb személyiségi jogsértést nem jelölt meg, és egyéb többlettényállási elemre nem hivatkozott. [35] Az alperes hangsúlyozta, hogy a Ptk. 2:
2. §

(1)bekezdésére alapított kereset esetén kötelem keletkeztető tény csak személyiségi jogsértés lehet, az eljárási jogsértések viszont önmagukban ilyennek nem minősülnek. Az eljárási jogsértések kizárólag akkor értékelhetők a felperes személyiségi joga megsértéseként, ha a bíróság az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét adó ismérvek miatt követte el. (EBH. 2007.1598.) [36] Kitért az alperes arra is, hogy a Ptk. 2:52. §

(2)bekezdésének utaló szabálya folytán irányadó Ptk. 6:

1. §-a szerint a sérelemdíj megítélésének feltétele, hogy a sérelmet szenvedő fél esetében a személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben olyan immateriális sérelem legyen kimutatható, amely indokolja annak vagyoni eszközzel történő kompenzálását. A felperes azonban a fentiek szerint kompenzálandó nem vagyoni hátrányt maga sem jelölt meg. [37] A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította. [38] Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 16.770 forint perköltséget, az állam javára pedig a felperes lakóhelye szerint illetékes állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára 300.000 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. [39] Akként rendelkezett, hogy a perrel felmerült, a fentieket meghaladó költségeiket a peres felek maguk viselik. [40] Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló
2. évi V. tv. hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
3. évi CLXXVII.tv. (Ptké.)
4. §

(1)bekezdése alapján leszögezte, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt megsértett személyhez fűződő jogok alapján érvényesíthető polgári jogi igényekre a jogsértés idején hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. [41] A Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított jogsértő magatartásra – ideértve a mulasztást is – akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jogsértő magatartás befejezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esik. [42] Figyelemmel arra, hogy a felperes az őt ért jogsérelmet a büntető eljárás elhúzódásában, azaz egy folyamatos magatartásban jelölte meg, amely kétséget kizáróan az új Ptk. 2014. március 15-i hatálybalépését megelőzően kezdődött, ezért az elsőfokú bíróság úgy Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 6 foglalt állást, hogy a jogvita elbírálására a korábban hatályos 1959.évi IV. tv. (rPtk.) az irányadó. [43] Rögzítette a törvényszék, hogy a keresetlevél előterjesztése 2018. január 1. napját követően történt, így a jogvitára a 2016. évi CXXX.tv. (Pp.) az alkalmazandó eljárási jog. [44] Az elsőfokú bíróság felhívta a Pp. 7. §

(1)bekezdésének értelmező rendelkezéseit a jogalap, illetve a keresettel érvényesített jog definícióját érintően, valamint a Pp. 342. §

(3)bekezdését, amely a bíróság érdemi döntésének korlátait határozza meg. [45] Ezen rendelkezések, valamint a Pp. 170. §

(2)bekezdés b) pontja és 199. §

(2)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján kifejtette, hogy a perben a felperesnek elő kellett adnia jogállítását, azaz a jogalap megjelölése útján meg kellett jelölnie az általa érvényesített jogot. [46] Kifejtette, hogy a jogalap a keresettel érvényesített igénynek az anyagi jog valamely konkrét rendelkezésein nyugvó jogi alapja. A jogalapnak tehát az anyagi jog azon rendelkezése tekintendő, amely közvetlenül meghatározza azokat a törvényi tényállási elemeket, amelyek fennállása az érvényesített anyagi jogi jogosultságot, illetve joghatást keletkeztetik, és az igény támasztására feljogosítanak. A jogalap megjelölése történhet az anyagi jogi jogszabályhely konkrét megjelölésével, vagy a jogszabályi rendelkezés normatív tartamát pontosan kifejező jogcím megjelölésével. [47] Az új Pp-nek a fél rendelkezési jogára, és saját ügyének viteléért való egyéni felelősségére építő koncepciójával összhangban, a keresetlevélben a felperesnek kifejezetten meg kell jelölnie, hogy az alperessel szemben milyen jogalapon, mely jogát érvényesíti. [48] Egyidejűleg a Pp. 342. §

(3)bekezdése kimondja a fél által megjelölt joghoz való kötöttséget is. Ennek értelmében a bíróságnak a továbbiakban nincs lehetősége a tartalom szerinti elbírálás elve alapján a felperes által megjelölttől eltérő anyagi jogi jogalapon elbírálni a keresetet. [49] A felperes mind a

1. szeptember 14-én megtartott perfelvételi tárgyaláson, mind pedig a
2. január 13-án megtartott érdemi tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy jogcímként az új Ptk-ra hivatkozik, és csak olyan tényt, körülményt kíván a bíróság értékelési körébe vonni, amelyek az új Ptk hatálybalépését követően, azaz
3. március 15-ét követően következtek be. [50] Egyértelműen kijelentette azonban, hogy a per tárgyává tett jogviszony az új Ptk. hatálya alá tartozik. A bíróság döntését a felperes kizárólag az új Ptk. alapján kérte, a régi Ptk-ra és egyéb jogszabályra való hivatkozást nem terjesztett elő. [51] A jogi képviselővel eljáró felperes tehát jogalapként, illetőleg a keresettel érvényesített jogként kizárólag az új Ptk-t jelölte meg a sérelemdíj megfizetésére irányuló személyiségi jogi keresetében. A személyiségi jog, az új Ptk., illetve a sérelemdíj, mint jogalap, illetve mint keresettel érvényesített jog megjelölése a korábban kifejtettek szerint Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 7 helytelen volt, ezért az elsőfokú bíróság a jogcímhez kötöttség miatt a keresetet érdemben utasította el. [52] A törvényszék álláspontja szerint a felperesnek az elévülés kapcsán a Ptk. jogszabályi rendelkezésein alapuló érvelése is megalapozatlan volt, mivel a jelen jogvitára az új Ptk. elévülésre irányadó szabályozása sem alkalmazható. [53] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte, a kereseti kérelemben foglaltak szerint. [54] Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelme tartalmazta mind a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet, mind az érvényesíteni kívánt jogot, a jogalap megjelölésével. [55] Álláspontja szerint a peres eljárásra okot adó jogviszony egy speciális jogviszony, amelyre a Ptké.
4. §

(1),

(2)bekezdései nem alkalmazhatók. [56] Az idő előtti igényérvényesítést a jogszabály kizárja, tehát a folyamatban lévő büntetőeljárás időtartama alatt a felperes nem érvényesíthette volna az igényét. A jelen ügyben azonban a folyamatos jogsértés kezdetét nem lehet megállapítani. [57] Az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy mely időponttól kell számítani a jogsértést, és miért nem lehet a jelen jogviszonyt a felperes által kifejtett módon értelmezni. [58] Megismételte az elsőfokú eljárásban előadott azon érvelését, hogy a büntetőeljárás 9 éves időtartama nem volt ésszerű pertartam. Ezalatt sérültek a felperes Alaptörvény IV. cikk

(1),

(2), a XXIV. cikk

(1),

(2), a XXVIII. cikk

(1)bekezdésében írt alapjogai, amelyek a Ptk. 2: 52. §

(1),

(2)bekezdése szerinti személyiségi jogsértésként értelmezendők, és erre tekintettel a sérelemdíj iránti igényét megalapozzák. [59] Ismételten kitért arra, hogy az élethez, az emberi méltósághoz való jog lényegéből is következik, hogy a személyiségi jogok védelmének hatálya az emberi létezésből eredő bármely jogra kiterjed, abban az esetben is, ha a fél által előadott tények a Ptk.-ban nevesített, vagy más jogszabályban szabályozott személyhez fűződő jogok egyikének sem feleltethetők meg. [60] A felperes az őt ért személyiségi jogi sérelmeket - a korábban már kifejtettek szerint – az elhúzódó eljárás eredményezte bizonytalanságban, az ennek következtében elszenvedett stresszben, és a korábbi hagyományos életvitelével természetszerűleg együtt járó életlehetőségek elvesztésében jelölte meg. [61] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását és a felperes 125.000 forint + ÁFA összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 8 [62] Az elsőfokú eljárásban előadott érvelését fenntartva hangsúlyozta, hogy a jogvita elbírálására a Ptké. 8. §

(2)bekezdésének helyes értelmezése szerint a korábban hatályos Ptk. rendelkezései az irányadók. Megismételte, hogy a felperes az elsőfokú eljárás elhúzódására alapította kereseti kérelmét, amely eljárás

1. január 21-én befejeződött, ez okból az új Ptk. alkalmazhatósága fel sem merül. A fenti tényből azonban az is következik, hogy a felperes
2. májusában a folyamatos jogsértés befejeződésétől, azaz az elsőfokú ítélet meghozatalától számított 5 éves elévülési időn túl terjesztette elő igényét. [63] Kitért arra az alperes, hogy a Kúria Pfv.IV.21.510/2018/
3. számú határozata értelmében valamely büntető eljárással összefüggésben okozott személyiségi jogsértés miatt keletkezett nem vagyoni kár követelésének a büntető eljárás folyamatban léte önmagában nem akadálya. [64] A felperesnek az Alaptörvény idézett cikkeire történő hivatkozása miatt az alperes megismételte azon álláspontját, hogy a jogviták ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jog eljárási jog, olyan közjog által védett alapjog, amely nem közvetlenül az ember személyiségéből fakad, ezért megsértésük személyiségi jogi sérelmet nem alapozhat meg. [65] A felperes az alapügy indokolatlan elhúzódásán túl, a személyiségi jogsértés megállapításához szükséges többlettényállási elemeket nem jelölt meg, és olyan immateriális hátrányt sem igazolt a perben, amelyből eredően a sérelemdíj iránti igénye megalapozott lenne. [66] A fellebbezés alaptalan. [67] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, és a megalapozott tényállásból helytálló jogi következtetéseket levonva, az általa felhívott eljárásjogi és anyagi jogszabályok helyes értelmezésével utasította el a felperes kereseti kérelmét. [68] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésének részletesen kifejtett indokaival egyetértett, a fellebbezésben írtakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [69] A felperes a kereseti kérelmek ténybeli alapjaként a büntető eljárás elhúzódását, az ésszerűnek nem tekinthető 9 éves időtartamot jelölte meg. [70] Ebből az következik, hogy a jogsértés maga nem egy adott időpontban következik be, hanem egy folyamat, amelynek pontos időintervalluma a jelen esetben – a felperes által tett tény- és jogállítások keretei között – nem volt tisztázható, az azonban kétséget kizáróan megállapítható, hogy
4. május 21-ével, a jogerős határozat meghozatalával befejeződött. [71] A felperes által jogsértőnek minősített alperesi magatartás tanúsítása tehát egyértelműen az új Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, így a Ptké.
5. §

(2)bekezdése Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 9 értelmében a személyiségi jogok megsértésének megítélése tekintetében az rPtk. rendelkezései az irányadók. [72] A Pp. 7. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint érvényesített jog a perbeli esetben a személyiségi jog megsértésére alapított sérelemdíj iránti igény. A
2. pont értelmében vett jogalapot pedig a felperes a Ptk. 2:
3. §

(1)bekezdésében határozta meg. [73] Az új Ptk. fentiek szerint jogalapként megjelölt rendelkezése által meghatározott tények azonban csak akkor keletkeztetnek közvetlenül alanyi jogot, és a jogalapként megjelölt rendelkezés csak akkor jogosít fel igény támasztására, ha a ténybeli alapként fennálló, adott jogviszonyban ezen jogszabályi rendelkezések alkalmazása nem kizárt. [74] A perbeli jogviszonyban azonban a követelés jogalapjaként megjelölt tények személyiségi jogi kihatásai, következményei nem ítélhetők meg az új Ptk., azaz a felperes által jogalapként megjelölt rendelkezések alapján. [75] Megállapítható, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt jogot, mint alanyi jogot (a sérelemdíj iránti igényt) a felperes által hivatkozott anyagi jogi jogszabály (új Ptk.) nem biztosítja, hiszen ez a jogszabály nem alkalmazható a per tárgyává tett jogviszony elbírálására. Az alkalmazandó anyagi jog (a régi Ptk.) pedig sérelemdíj iránti igényt, mint alanyi jogot nem biztosít a felperes részére. [76] Az alkalmazandó anyagi jog kérdésében a perben részletes vita bontakozott ki, melynek során az alperes levezette – a fentiek szerinti és a másodfokú bíróság által is helyesnek ítélt – jogi álláspontját, az elsőfokú bíróság pedig többször – célzott kérdések feltételével – nyilatkoztatta a felperest a jogalap, az érvényesített jog, és az alapjául felhozott tények, valamint az alkalmazandó jogszabályok körében, ezért a továbbiakban a Pp. 237. §

(3)bekezdés a) pontja alapján sem terhelte a bíróságot tájékoztatási kötelezettség az alkalmazandó jogot meghatározó jogszabály felperestől eltérő értelmezése tekintetében. [77] A felperes következetesen fenntartott, ám a kifejtettek miatt téves álláspontjára tekintettel az eljárási és anyagi jogi jogszabályok helyes alkalmazásával határozott az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról. [78] A kereset kifejtettek szerinti alaptalanságára figyelemmel az alperes elévülési kifogásának érdemi vizsgálatára a perben nem volt szükség. [79] A kereseti kérelem fenti indokok alapján történő elutasítására tekintettel a személyiségi jogsértés bekövetkeztének érdemi alátámasztására a fellebbezésben felhozott további érvek nem bírtak relevanciával. [80] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.044/2021/6 10 [81] Az eredménytelenül fellebbező felperest az ítélőtábla a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes javára a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §

(2)bekezdése és

(6)bekezdései alapján megállapított – az ügy egyszerűbb jogi megítélésére tekintettel mérsékelt – összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. [82] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.tv. (Itv.) 62. §

(1)bekezdés f) pontja alapján feljegyzett 400.000 forint fellebbezési illetéket a felperes a Pp.83. §

(1)bekezdése és a 102. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az államnak felhívásra. Győr,

1. június
2. Dr. Maurer Ádám sk. sk. a tanács elnöke Dr. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró Dr. Mészáros Zsolt bíró