← Magyarország

Pkf.20412/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.412/2024/

  1. A Debreceni Ítélőtábla kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a kérelmezett neve (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásában a Debreceni Törvényszék 13.Pk.20.811/2024/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: FKMB) előtt 3.M.54../
  4. szám alatt indult perben a kérelmezővel szemben
  5. január 27-én viszontkeresetet terjesztettek elő, amelyet a FKMB új perszámra lajstromozott. A 3.M.6../
  6. szám alatt így megindult perben – az időközben bekövetkezett szervezeti átalakulás folytán – a kérelmezett
  7. február 7-én 2.M.70.1../2020/
  8. szám alatt elsőfokú ítéletet hozott, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla a
  9. november 29-én meghozott 1.Mf.31.2../2022/
  10. számú rész- és közbenső ítéletével a kérelmező tekintetében helybenhagyott. A jogerős rész- és közbenső ítéletet a Kúria a
  11. június 14-én meghozott Mfv.VIII.10.0../2023/
  12. számú rész- és közbenső ítéletével hatályában fenntartotta. [2] A kérelmező a módosított kérelmében 1 316 800 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet. Arra hivatkozott, hogy a számított pertartam
  13. január 28-tól
  14. június 14-ig összesen 3424 nap volt. Elismerte, hogy ebből le kell vonni a
  15. március
  16. és
  17. április 22., a
  18. május
  19. és
  20. június 23., a
  21. február
  22. és
  23. március 19., valamint a
  24. szeptember
  25. és
  26. november
  27. között eltelt mindösszesen 142 napot. A figyelembe vehető pertartam tehát álláspontja szerint 3292 nap volt, amely meghaladta a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  28. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  29. §-a

(3)bekezdésében d) pontjában foglalt 36 hónapot, ezért a Pevtv.
  1. §-a és a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/
  2. (VI.30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.)
  3. §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján a teljes figyelembe vehető pertartamra 400 Ft/nap vagyoni elégtétel illeti meg őt. [3] A kérelmezett az elleniratában elsődlegesen a kérelem teljes elutasítását, másodlagosan pedig a 709 200 Ft-ot meghaladó részében történő elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 3459 napos számított pertartamból a Pevtv. 15. §-ának
(3)-
(5)bekezdései alapján le kell vonni 606 napot, így a figyelembe vehető pertartam csak 2853 nap volt, Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.412/2024/2 2 amelyből a kérelmező kizárólag az észszerű időt meghaladó részre: 1773 napra követelhet vagyoni elégtételt. [4] Az elsőfokú bíróság a 13.Pk.21.5../2023/
  1. számú végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 1 233 200 Ft-ot, az ezt meghaladó kérelmet elutasította. A kérelmezőt 2508 Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére kötelezte, és megállapította, hogy 36 996 Ft feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. A Debreceni Ítélőtábla a Pkf.I.20.1../2024/
  2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét azonban – az illetékviselésre vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték 36 996 Ft. A határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú végzés fellebbezett része, azaz a kérelemnek részben helyt adó rendelkezése sérti a Pevtv.
  3. §-ának
(2)bekezdését és a 15. §-ának
(5)bekezdését, mert az elsőfokú bíróság elmulasztotta hivatalból beszerezni az alapeljárás ügyiratának másolatát, ezért érdemben nem bírálta el a kérelmezett által a
  1. január
  2. és
  3. február
  4. között eltelt 45 nap levonása iránt előterjesztett kérelmet, így az elsőfokú eljárást részben meg kell ismételni. [5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként meghozott fellebbezett végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 1 233 200 Ft vagyoni elégtételt. A kérelmezőt 2508 Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére kötelezte, és megállapította, hogy 73 992 Ft feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. [6] A határozatát azzal indokolta, hogy bár az alapeljárás
  5. január 28-tól
  6. június 14-ig, azaz 3425 napig tartott, a kérelmező csak 3424 nappal számolt, ezért a kérelemhez kötöttség miatt ezt kellett számított pertartamnak tekinteni. Ebből a 13.Pk.21.5../2023/
  7. számú végzés fellebbezéssel nem érintett jogerős rendelkezése szerint le kell vonni a
  8. március
  9. és
  10. április 22., a
  11. május
  12. és
  13. június 23., a
  14. február
  15. és
  16. március 19., valamint a
  17. szeptember
  18. és
  19. november
  20. között eltelt mindösszesen 142 napot, továbbá nem lehet figyelembe venni a
  21. december
  22. és
  23. február 16., a
  24. február
  25. és
  26. február 20., valamint a
  27. február
  28. és
  29. április
  30. között eltelt mindösszesen 199 napot sem. Ezt meghaladó levonás azonban nem volt indokolt. [7] A Pevtv.
  31. §-ának
(3)bekezdése alapján ugyanis nem lehetett csökkenteni a számított pertartamot a
  1. július
  2. és
  3. október
  4. között eltelt 88 nappal. Kétségtelen, hogy a FKMB a
  5. június 10-én megtartott tárgyaláson – 30 napos határidővel – valóban ellenkérelem előterjesztésére hívta fel a kérelmezőt, de a mulasztás jogkövetkezményét nem határozta meg, és nem vette figyelembe azt sem, hogy a kérelmező már ekkor kérte az alappert megelőző eljárásban benyújtott viszontkereseti ellenkérelmének az ismertetését. Nem vitás az sem, hogy a kérelmező határidőben nem tett eleget sem ennek, sem pedig a
  6. július 16-án kiadott újabb bírói felhívásnak, mert az ellenkérelmét csak
  7. október 6-án terjesztette elő. A
  8. július
  9. és
  10. október
  11. között eltelt 45 nap azonban nem ezen mulasztás miatt keletkezett, a
  12. október 16-ra kitűzött tárgyalást ugyanis azért kellett elhalasztani, mert a FKMB nem közölte szabályszerűen a keresetet az alapper többi alperesével. Erre tekintettel a kérelmezett által levonni kért időtartam nem a kérelmező érdekkörében felmerült okból telt el szükségtelenül, hanem a FKMB szabálytalan eljárása miatt. [8] A Pevtv.
  13. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehetett figyelmen kívül hagyni a
  1. február 13-tól
  2. március 6-ig eltelt 21 napot sem. Kétségtelen, hogy a FKMB a
  3. január 13-án megtartott tárgyaláson felhívta a kérelmezőt, hogy 30 napon belül nyilatkozzon a tárgyaláson átvett okiratokra, e nyilatkozat pedig csak
  4. március 3-án érkezett meg. A FKMB azonban a
  5. március 10-én megtartott tárgyalást nem ezen Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.412/2024/2 3 mulasztás miatt halasztotta el, hanem azért, mert az alapper felperesét további okiratok csatolására, a kérelmezőt és a többi alperest pedig az ellenfél tárgyaláson csatolt beadványára történő nyilatkozattételre hívta fel. Erre tekintettel a levonni kért pertartam nem telt el szükségtelenül, mert volt előrehaladás az ügyben, amelyet a mulasztás nem szakított meg, hiszen a FKMB már a
  6. január 13-án megtartott tárgyaláson kitűzte a következő folytatólagos tárgyalás határnapját, ezt pedig
  7. március 10-én meg is tartotta. [9] A Pevtv.
  8. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehetett levonni a számított pertartamból a
  1. január 1-től
  2. február 15-ig eltelt 45 napot sem. Kétségtelen, hogy a FKMB a
  3. december 1-én megtartott tárgyaláson – 30 napos határidővel, a mulasztás jogkövetkezményére történt figyelmeztetés nélkül – nyilatkozattételre hívta fel a kérelmezőt, amely csak
  4. február 15-én érkezett meg. A
  5. február 11-re kitűzött folytatólagos tárgyalást azonban nem emiatt, hanem hivatalból halasztotta el
  6. február 23-ra, ezért a levonni kért pertartam nem a kérelmező érdekkörében felmerült okból keletkezett. [10] A Pevtv.
  7. §-ának
(3)bekezdése alapján nem volt lehetőség a
  1. május
  2. és
  3. június
  4. napja között eltelt 17 nap figyelmen kívül hagyására sem. Kétségtelen, hogy a FKMB a
  5. április 21-én megtartott tárgyaláson felhívta a kérelmezőt arra, hogy 30 napon belül nyilatkozzon e tárgyaláson csatolt beadványra, e nyilatkozat pedig csak
  6. június 7-én érkezett meg. A
  7. június 9-én megtartott folytatólagos tárgyalást azonban nem kizárólagosan a kérelmező mulasztása miatt halasztotta el, hanem azért hogy személyesen meghallgassa az alapper V. rendű alperesét és beszerezze a felek nyilatkozatát a tárgyalás anyagára vonatkozóan, így a levonni kért pertartam nem minősíthető szükségtelennek. [11] Erre tekintettel a 3424 napos számított pertartamot csak a jogerősen már levont 341 nappal kellett csökkenteni, így a kérelmezett 3083 napra köteles napi 400 Ft, azaz 1 233 200 Ft vagyoni elégtételt fizetni, az ugyanis nemcsak a figyelembe vehető pertartam észszerű időt meghaladó részére, hanem a teljes figyelembe vehető pertartamra jár. A polgári perrendtartásról szóló
  8. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  9. §-ának
(2)bekezdése és a 102. §-ának
(1)bekezdése alapján a kérelmező a feljegyzett eljárási illetékből a pervesztességének arányában 6,35%-ot köteles az állam részére megfizetni, az illeték fennmaradó részét pedig a pervesztes, de személyes illetékmentes kérelmezett helyett az állam viseli. [12] A kérelmezett a fellebbezésében arra kérte az ítélőtáblát, hogy az elsőfokú végzést részben változtassa meg, az általa fizetendő vagyoni elégtételt pedig szállítsa le 709 200 Ft-ra. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pevtv. 7. §-át, valamint a 15. §-ának
(3)-
(5)bekezdéseit, mert le kellett volna vonnia a pertartamból az elleniratában megjelölt időszakokat, a fennmaradó pertartamnak pedig kizárólag az észszerű időt meghaladó részére: 1773 napra ítélhetett volna meg vagyoni elégtételt. Fenntartotta az elleniratban foglalt érveit, amelyek közül azt emelte ki, hogy a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehet figyelembe venni a
  1. július
  2. és
  3. október
  4. között eltelt 88 napot, a
  5. február 13-tól
  6. március 6-ig eltelt 21 napot, a
  7. január 1-től
  8. február 15-ig eltelt 45 napot, valamint a
  9. május
  10. és
  11. június
  12. napja között eltelt 17 napot. Ennek oka az, hogy a kérelmező valamennyi esetben határidőt mulasztott, amelyen nem változtat az, hogy a FKMB nem figyelmeztette őt a mulasztás jogkövetkezményeire, mint ahogy az sem, hogy a
  13. október 16-ra kitűzött tárgyalást egyéb okból is el kellett halasztani. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a Pevtv.
  14. §-ának
(5)bekezdése alapján nem értékelte, hogy a kérelmező számos határidőt elmulasztott, ezt ugyanis nem hagyhatta volna figyelmen kívül a figyelembe vehető pertartam meghatározása során. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.412/2024/2 4 [13] A kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés fellebbezett részének a helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. [14] Az ítélőtáblának a fellebbezés érdemi elbírálása előtt azt kellett megállapítania, hogy annak mi a pontos tartalma. Erre azért volt szükség, mert a kérelmezett a fellebbezésének indokolásaként részben visszautalt az elleniratban foglalt nyilatkozataira. Ahogy azonban azt a Kúria már többször is kifejtette: a Pp. 371. §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján a fellebbezésben szövegesen körül kell írni azt az eljárási vagy anyagi jogszabálysértést, amin a fellebbezés alapul, ez határozza meg ugyanis a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének terjedelmét (pl.: Kúria Pkf.II.24.839/2019/
  1. számú határozatának [7] pontja, Pf.VI.24.583/2022/
  2. számú határozatának [15] és [20] pontjai). Mindezt tehát egy korábbi beadványra történő visszautalással nem lehet teljesíteni (pl.: Kúria Pfv.IV.20.829/2022/
  3. számú határozatának [26] pontja), mert az parttalanná tenné fellebbezést, és megakadályozná azt, hogy a másodfokú bíróság minden kétséget kizáróan megállapíthassa a felülbírálati jogkörének határait (pl.: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.428/2022/
  4. számú határozatának [30] pontja). Ezért az ítélőtábla nem tekinthette a fellebbezés részének az elleniratot, és nem minősíthette az abban foglalt nyilatkozatokat a fellebbezés indokolásának. E jogi álláspont helyességét az is alátámasztja, hogy az ellenirat a kérelem cáfolatát szolgálja, a fellebbezésben viszont már azokat az érveket kell kifejteni, amelyek a fellebbezett határozatban foglalt konkrét ténybeli és jogi álláspontot támadják. Annak meghatározása pedig, hogy az elleniratban foglalt érvek közül melyek lehetnek alkalmasak a fellebbezett határozatban leírt álláspont cáfolatára, nem a másodfokú bíróság feladata, hanem – a Pp.
  5. §-a
(1)bekezdésének d) pontja alapján – a fellebbezőé. Ezért az ítélőtábla a kérelmezett fellebbezésének indokolásaként csak azokat az érveket vehette figyelembe, amelyeket a kérelmezett a fellebbezésében szövegesen is körülírt. [15] Az így meghatározott tartalmú fellebbezés elbírálása során az ítélőtábla – a Pp. 370. §-ának
(2)-
(4)bekezdéseiben foglalt jogszabályi feltételek hiányában – nem léphette át a fellebbezési kérelem és az észrevétel korlátait [Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése]. Ezért nem érinthette az elsőfokú végzésnek azt a rendelkezését, amelyik a kérelmezettet 709 200 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte, hanem kizárólag abban foglalhatott állást, hogy a fellebbezésben kifejtett indokok miatt el kell-e utasítani az ezt meghaladó kérelmet, vagy nem. Ennek eredményeként a fellebbezést alaptalannak találta. [16] Ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen kifejtette: a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján kizárólag a kérelmező mulasztása miatt szükségtelenül eltelt időtartamot kell levonni a számított pertartamból. Erre tekintettel a kérelmezettnek nem volt elég csupán arra hivatkoznia, hogy a kérelmező mulasztást követett el, hanem a Pevtv. 14. §-a
(2)bekezdésének f) pontja alapján azt is igazolnia kellett, hogy e mulasztás szükségtelenül megnövelte a pertartamot. E kötelezettségének azonban egyik fellebbezéssel érintett esetben sem tett eleget, mert nem bizonyította, hogy a kérelmező határidő mulasztásai akadályozták a per előrehaladását
  1. július 10-től
  2. október 6-ig,
  3. február 13-tól
  4. március 6-ig,
  5. január 1-től
  6. február 15-ig, valamint
  7. május 21-től
  8. június 7-ig. Az ítélőtábla e körben egyetért az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal, amelyeket nem kíván megismételni, a fellebbezés tükrében ugyanakkor az alábbiakat emeli ki. [17] A FKMB a
  9. június 10-én megtartott tárgyaláson szükségtelenül hívta fel a kérelmezőt az ellenkérelmének a benyújtására, a jogi képviselője ugyanis már ekkor kérte az előzményi eljárás során előterjesztett viszontkereseti ellenkérelmének az ismertetését, azaz világossá tette, hogy ezt tekinti ebben a perben a kereseti ellenkérelmének. Az alapeljárás tehát – a II-V. rendű alperesek szabálytalan idézése mellett – valójában ezen szükségtelen felhívás miatt nem haladt előre
  10. július 10-től
  11. október 6-ig, nem pedig azért, mert a kérelmező határidőn túl teljesítette azt. Erre tekintettel ezt az időszakot a Pevtv.
  12. §-ának
(3)Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.412/2024/2 5 bekezdése alapján nem lehetett levonni a számított pertartamból, hiszen azt nem a kérelmező érdekkörében felmerült ok idézte elő. [18] Ahogy azt az elsőfokú végzés is helyesen tartalmazza:
  1. február
  2. és
  3. március 6., valamint
  4. május
  5. és
  6. június
  7. között nem szakították meg az eljárást a kérelmező újabb határidő mulasztásai, mert a FKMB – a késve beérkezett kérelmezői nyilatkozatok ellenére – nem halasztotta el a
  8. március 10-re és
  9. június 9-re kitűzött tárgyalásokat, hanem az ügyet mindkétszer érdemben tárgyalta. Erre tekintettel a Pevtv.
  10. §ának
(3)bekezdése alapján ezeket az időszakokat sem lehetett levonni a számított pertartamból, hiszen azok nem szükségtelenül teltek el. [19] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy a
  1. január 1-től
  2. február 15-ig eltelt 45 nap ugyan szükségtelen pertartamnak minősül, de azt nem a kérelmező újabb határidő mulasztása idézte elő, hanem az, hogy a FKMB a
  3. február 11-re kitűzött folytatólagos tárgyalást hivatalból elhalasztotta
  4. február 23-ra. Erre tekintettel a Pevtv.
  5. §-ának
(3)bekezdése alapján ezt az időszakot sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hiszen azt nem a kérelmező érdekkörében felmerült ok idézte elő. [20] Bár a kérelmezett a fellebbezésében a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése alapján is kért pertartam-csökkentést, ilyen tartalmú ellenkérelmet az elsőfokú eljárás során nem terjesztett elő. Erre tekintettel ez a hivatkozása a Pp. 7. §-a
(1)bekezdésének 4.a) pontja alapján ellenkérelem-változtatásnak: újabb anyagi jogi kifogásnak minősült, amely a Pp. 373. §-ának
(1)bekezdése alapján nem volt megengedett, ezért azt az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta. [21] Erre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a 3424 napos számított pertartamot – a jogerősen már levont 341 napot meghaladóan – nem kell tovább csökkenteni, így a figyelembe vehető pertartam 3083 nap lett, amelynek teljes időtartamára vagyoni elégtétel illette meg a kérelmezőt. Ahogy ugyanis azt a Debreceni Ítélőtábla a BDT2023.
  1. szám alatt közzétett Pkf.II.20.458/2022/
  2. számú végzésének [26] pontjában már kifejtette: „[a]z az értelmezés feleltethető meg a jogalkotó szándékának, amely szerint a polgári eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel összegének számítása során a vizsgált eljárás teljes időtartamát kell figyelembe venni. Ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz a Pevtv.
  3. §-a szerint figyelembe vehető időtartama meghaladja a Pevtv. szerint észszerűnek minősülő időt, úgy az eljárás teljes, a törvény szerinti számítás értelmében meghatározott időszakából kell levonni a Pevtv.
  4. §-ának
(3)és
(4)bekezdései alapján be nem számítható időtartamot, és ehhez igazodóan kell a vagyoni elégtétel összegét kiszámítani. A törvényi megfogalmazás szerint ugyanis a vagyoni elégtétel a teljes figyelembe vehető időszakért és nem csupán annak az észszerűnek minősülő időtartamot meghaladó részéért jár, ezért az alapeljárás egészét figyelembe kell venni, és nem csupán a Pevtv-ben meghatározott időtartamon felüli időszakot kell kompenzálni. A Pevtv. 7. §-ának
(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz
  1. § szerint figyelembe vehető időtartama meghaladja az észszerűnek minősülő időtartamot, a fél pénzbeli igényt érvényesíthet vagyoni elégtételként. Ebből tehát egyértelműen következik, hogy a figyelembe vehető időtartam szükségszerűen több mint az észszerűnek minősülő időtartam. Az R.
  2. §-ának
(1)bekezdése azt tartalmazza, hogy a vagyoni elégtétel összegét a bírósági eljárás Pevtv. szerint figyelembe vehető időtartamára eső naptári napoknak és a napi összegnek a szorzataként, egyösszegben kell megállapítani. Mivel pedig a figyelembe vehető időtartamnak többnek kell lenni az észszerűnek minősülő időtartamnál, a csak az észszerű időtartam és a figyelembe vehető időtartam különbözetére hivatkozó számítás a jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezésével nem támasztható alá.” Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.412/2024/2 6 [22] A kifejtett okok miatt az ítélőtábla a Pevtv. 9. §-ának
(4)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 383. §-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú végzés fellebbezett részét helybenhagyta. [23] A kérelmező a másodfokú eljárás során pernyertes lett, de nem számított fel másodfokú perköltséget, ezért ennek viseléséről nem kellett dönteni [Pp. 82. §-ának
(3)bekezdése]. [24] A másodfokú eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 51. §-ának
(1)bekezdése alapján illetékmentes volt, ezért nem merült fel le nem rótt fellebbezési illeték. Debrecen,
  1. november
  2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.