Bf.63/2021/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés d) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt 12 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztés tartamába a

1. évi január hó
2. napjától a
3. évi november hó
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében. A vádlott és védője nem élt jogorvoslati kérelemmel. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.63/2021/6/II [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] 2 A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján is az ügyészség jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta. A védő a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Miután a fellebbezést kizárólag a büntetőeljárásról szóló
5. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
6. §

(3)bekezdés a) pontja alapján – a kiszabott büntetés tartama ellen – jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. Ez a korlátozott felülbírálat azonban – figyelemmel a Be. 590. §

(5)bekezdésében írtakra – kiterjedt azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára, melyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 608. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, továbbá érintette a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezéseket is. Ezen túlmenően a Be. 590. §

(7)bekezdésében írtak szerint hivatalból kellett dönteni az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. Így a felülbírálat korlátozottsága – a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjából következően – döntően abban jelentkezett, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. A felülbírálat során a másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási – mérlegelést nem tűrő, ún. abszolút hatályon kívül helyezésre okot adó – szabálysértést, mely az ügy érdemi elbírálását akadályozta volna. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és a cselekményének a minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Amint azt a felülbírálat tárgyát nem képező tényállás tartalmazza, a támadást a sértett kezdte azzal, hogy először kézzel, majd kalapáccsal megütötte a vádlottat. Jelen ügyben tehát felmerül a jogos védelmi helyzet lehetősége. A jogos védelmi helyzet megállapíthatóságának feltétele, hogy a jogtalan támadás vagy annak közvetlen veszélye és az elhárító magatartás időben egybeessék. Ennek hiányában időbeli túllépésről van szó. A cselekménysorozat kezdetén a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, hiszen apja megtámadta és bántalmazta, de a támadás vagy annak közvetlen veszélye elmúlt, miután a kezéből a kalapácsot kivette. Ezzel a Btk. 22. §

(2)bekezdésében szabályozott jogos védelmi helyzet megszűnt. Az ezt követően kifejtett cselekmény – id. sértett halálát eredményező bántalmazás – a védekezéshez már nem volt szükséges, ezért a jogos védelem nem állapítható meg. Az időbeli túllépés felvetette ugyanakkor az erős felindulásban elkövetett emberölés vizsgálatának szükségességét. A Btk. 160. §

(1)bekezdésében és

1. §-ában írt rendelkezéseket egybevetve megállapítható, hogy az emberölés bűntettének és az erős felindulásban elkövetett emberölésnek, mint privilegizált esetnek az elkövetési magatartása azonos, mindkettő nyitott törvényi tényállással megvalósuló eredmény-bűncselekmény. Az emberölés privilegizált esete akkor állapítható meg, ha az elkövető ölési szándéka erős felindulásból fakad, ezen erős felindulás méltányolható okból származik, és az ölési cselekmény ennek az indulatnak a hatása alatt, rögtönös cselekményként megy végbe. Az e kérdésben követett, kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint az ölési cselekményt kiváltó indulat akkor tekinthető a privilegizált eset megállapítására alkalmasnak, ha egyfelől az elkövetőn kívül álló ok miatt keletkezik, másfelől éplélektani alapon jön létre, azaz nem kóros természetű; tehát nem vezethető vissza az elkövető kóros elmebeli vagy pszichés állapotára, és az ebből származó, minőségileg a fiziológiás indulattól elkülöníthető tudatborulására. Az így kialakult indulat akkor tekinthető a Btk.
2. §-ának megállapításához megkívánt mértékűnek, ha az érzelmi fellobbanás hatására az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul, és ennek következtében a cselekvéshez vezető akaratelhatározás Pécsi Ítélőtábla III.Bf.63/2021/6/II [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] 3 folyamata jelentősen lerövidül (a motívumok harcaként jellemzett lélektani folyamat a cselekvést nem előzi meg), ezáltal a megfontolás, meggondolás szokásos mértéke is lehetetlenné válik. Végezetül a privilegizált alakzat megállapításának feltétele az is, hogy legalább bizonyos fokig erkölcsi szempontból menthető legyen az az indok, amely az elkövetőben a nagy intenzitású indulatot kiváltotta, és amelynek hatása alatt az ölési cselekmény végbemegy, vagy legalábbis az elkövetési magatartásának kifejtése megkezdődik. Valamennyi körülményt a fentiek szerint egyenként és összességében vizsgálva a vádlott erős felindulása megállapításának feltételei az ügyben maradéktalanul voltak megállapíthatóak. A jelen ügy tárgyát képező esetet megelőzően hasonló, kölcsönös tettlegességig fajuló veszekedések a vádlott és a sértett között korábban is rendszeresek voltak. A cselekményt megelőzően mindketten italoztak. Az ittas állapot nem mindig zárja ki a fiziológiás indulat létrejöttét, de jelen esetben a vádlott maga is elismerte, hogy a cselekmény elkövetésében az alkohol szerepet játszott [nyomozati iratok
3. sorszám 9.4.1., Terhelt1 vádlott vallomása
4. oldal,

(1)bekezdés]. A sértett mindennapos, rendszeres agresszivitása a vádbeli időpontban a vádlottnál elérte azt a kritikus határt, amelyet ittassága miatt az adott esetben nem volt képes kontrollálni. Felindultsága méltányolható okból – a sértett aktuálisan agresszív magatartásából és korábbi sérelmeiből – származott, azonban az indulat tudatát teljesen nem homályosította el, a cselekmény elkövetése alatti és utáni viselkedése meggondolásra utaló ismérveket mutatott. Az irányadó tényállás szerint tudat-beszűkült állapot nála nem volt megállapítható. A sértett bántalmazása során két alkalommal eszközt váltott, a kalapácsos ütések után késsel elvágta az apja nyakát, majd baltával is fejbe ütötte. Az elkövetés után céltudatosan cselekedett. A testvérének telefonált, a történtek lényegét neki elmondta, majd segítséget kért a holttest eltűntetéséhez. Kétségtelen, hogy az emlékezetkiesés egyik jellemző kísérője a tudatot elhomályosító indulatnak. Ez jelen ügyben is kimutatható volt [nyomozati iratok 51. sorszám 9.4.1., Terhelt1 vádlott vallomása 8. oldal,

(1)bekezdés]. Az ítélkezési gyakorlat azonban konzekvens abban is, hogy a cselekményre a véghezvitelét követő későbbi visszaemlékezés sem feltétlenül zárja ki a nagyfokú fiziológiás indulat hatására elkövetést. A fentiek alapján az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének feltételei maradéktalanul nem valósultak meg. A vádlott cselekményét tehát helyesen minősítette különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének az elsőfokú bíróság. Mindezek megállapítása után a további felülbírálat már a bejelentett jogorvoslati kérelemhez igazodóan, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés vizsgálatára szorítkozott. [18] II. [19] A Btk. 160. §

(2)bekezdésében meghatározott bűncselekményre a törvény tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását rendeli. Határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén annak Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke tizenöt évi szabadságvesztés. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A vádlott kitartó szándékkal, többféle eszközzel, időben is elhúzódó magatartással követte el a bűncselekményt közvetlen hozzátartozója, édesapja sérelmére. Ugyanakkor a nagyfokú sértetti közrehatást a másodfokú bíróság nagyobb nyomatékkal értékelte a vádlott javára. [20] [21] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.63/2021/6/II [22] [23] [24] [25] 4 Jelen esetben a szokványost jóval meghaladó sértetti közrehatásról van szó. E körben nem csupán a sértett bűncselekményt is megvalósító, bántalmazó magatartását, hanem a vádlott és a sértett közötti több évtizedes – jelentős részben sértett1nak felróható – családon belüli viszályt is figyelembe kell venni. Erre is tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott 12 év szabadságvesztés a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez szükséges, de egyben elégséges is. Ezért az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezése nem volt megalapozott. Az egyéb rendelkezések is törvényesek voltak, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámítása a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésén alapul. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a vádlott a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az államnak. P é c s,

1. február
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 11.B.241/2021/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.63/2021/
4. számú végzése folytán a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke