A határozat elvi tartalma: A felperesi munkáltató a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor tett joglemondó nyilatkozata nem terjedt ki a munkába járási támogatás jogosulatlan felvétele miatt okozott kárra. A munkáltató ugyanis a kár mértékét nem ismerte el aláírás előtt. Kifejezetten jelezte az alperesi munkavállalónak, hogy a visszaélés miatt feljelentéssel él és alátámasztja, hogy az ekörben felmerült kár érvényesítését nem tekintette lezártnak. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.061/2021/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az Aparácz, Siller és Tóth Ügyvédi Iroda (cím1, ügyintéző: dr. Aparácz Dénes ügyvéd) által képviselt felperes (Cím2) felperesnek – a Stubenvoll Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Stubenvoll Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes (cím4) alperes ellen munkavállaló kártérítési felelőssége megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 25.M.70.178/2020/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 52.240 (ötvenkettőezerkettőszáznegyven) forint + áfa másodfokú perköltséget. A le nem rótt 167.200 (egyszázhatvanhétezer-kettőszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a
- január 18án kelt 25.M.70.178/2020/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére kártérítés jogcímén 2.089.585 forintot és annak késedelmi kamatát, valamint 114.928 forint perköltséget. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 2 [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes
- május
- napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban a felperessel, munkáját a cím5 alatti telephelyen végezte. A felperes a belső szabályzatában meghatározott feltételek esetén munkába járási költségtérítést fizetett a munkavállalók részére, ehhez annak a címnek bejelentésére volt szükség, ahonnan a munkavállaló ténylegesen munkába járt. A szabályzat alapján a költségtérítésre jogosult munkavállalónak lehetősége volt arra, hogy az elszámolás végett megjelölt lakcímétől eltérő címről járjon be, mindezt a tárgyhónapot követő hónap
- napjáig formanyomtatványon kellett jelezni a munkáltató részére. A felperes az alperes részére is fizetett gépjárművel történő munkába járás költségeinek ellentételezése végett költségtérítést, ehhez az alperes a cím6 alatti címet jelölte meg. Ugyanakkor az alperes
- július 1-je és
- augusztus 1-je között ténylegesen az állandó lakcímeként nyilvántartott cím7 alatti ingatlanból járt napi rendszerességgel dolgozni, ezen időszakra 2.089.585 forint munkába járási költségtérítést vett fel a felperestől. [3] A felperes felé egy munkavállaló a veresegyházi telephelyet érintő lopási cselekmény vizsgálata során jelezte, hogy az alperes a munkába járási költségtérítést alap nélkül veszi fel. Emiatt tanú 5 HR operációs vezető megkérte a felperes közvetlen felettesét, tanú 7t, hogy e körben ellenőrzést végezzen. Így a közvetlen felettes
- június 29-én és 30án leolvasta az alperes gépkocsijának km óra állását, ezen adatokból a HR operációs vezető azt állapította meg, hogy az alperes ezeken a napokon nem helyiség1 ment be dolgozni. [4] A lopási cselekménnyel összefüggésben a felperes
- augusztus 1-jén meghallgatta az alperest, amelyről jegyzőkönyvet vett fel. A meghallgatáson a vizsgálatot végző tanú2 biztonsági vezetőnek – tanú 5, továbbá tanú1 HR vezető és tanú3 Közép- és Kelet-Európai regionális biztonsági igazgató jelenlétében – úgy nyilatkozott, hogy helyiség1 jár dolgozni. tanú2 arról tájékoztatta az alperest, hogy a munkáltató információi szerint ez helyiség2 történik, így az alperes elismerte, hogy előfordul, hogy helyből jár be dolgozni, ennek mértékét az esetek kb. 30 %-ában jelölte meg. Mindezt nem fogadta el valósnak a vizsgálatvezető és megmutatta az általa írt feljelentést az alperesnek, majd a telephellyel kapcsolatba hozható lopási cselekmény körében tett fel kérdéseket. Mindezek után a HR vezető és a HR operációs vezető jelezték, hogy a munkába járási támogatással kapcsolatban feljelentést fognak tenni. [5] A jegyzőkönyvi meghallgatást követően a peres felek a köztük fennállt munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. A megállapodás
- pontjában a követelések rendezése címszó alatt úgy nyilatkoztak, hogy „A jelen megállapodásban foglaltak teljesítése esetén egymással szemben semmilyen, a munkaviszonnyal kapcsolatban vagy azon kívül bármilyen jogcímen további követelésük, igényük nincs, illetve kifejezetten lemondanak egymással szembeni bármilyen igényérvényesítésről, ideértve különösen bármely Félnek a munkaviszonnyal kapcsolatos esetleges igényeit. Ennek részeként a Felek kötelezik magukat arról, hogy egymással szemben a továbbiakban semmilyen jogcímen semmilyen igényt vagy követelést nem támasztanak. Felek a jelen megállapodás aláírásával kifejezetten lemondanak egymással szembeni bármilyen igényérvényesítésről”. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 3 [6] A jogviszony megszüntetését követően a felperes az alperesi költségtérítéssel kapcsolatban a könyvelést végző cégtől okiratokat, táblázatokat szerzett be, megvizsgálta, hogy ezen a jogcímen milyen összeg került kifizetésre az alperesnek, és azt, hogy az alperes élt-e a szabályzatnak megfelelő változás bejelentéssel. [7] A HR operációs vezető
- augusztus 30-án feljelentést tett az alperessel szemben, jogosulatlan költségtérítés igénybevétele miatt, rögzítve, hogy az utóbbi 36 hónapban az alperes mintegy 2.300.000 forint kárt okozott a felperesnek azzal, hogy a munkába járáshoz költségtérítést cím6 alatti címéről folyamatosan igénybe vette, holott napi rendszerességgel a veresegyházi címéről járt dolgozni. [8] A nyomozóhatóság részére a felperes a költségtérítést tartalmazó bérkartonokat megküldte a nyomozás során. A Gödöllői Járásbíróság az számú 1,
- május 8-án kelt és aznap jogerőre emelkedett ítéletével az alperest egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében bűnösnek találta, 1 év 8 hónap szabadságvesztésre ítélte, annak végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, egyben a felperesi sértett kártérítési igényét egyéb törvényes útra utasította. [9] A felperesi fizetési meghagyás ellen benyújtott alperesi ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(2)bekezdése, 179. §
(1)és
(3)bekezdése alapján. A per eldöntése során a
- augusztus
- napján kelt közös megegyezéses megállapodás
- pontjában szereplő kitétel értelmezését végezte el, és a BH2016.313 és EBH2003.889 számú döntésekben foglaltakat tekintettel irányadónak. Következésképp abban a kérdésben foglalt állást, hogy
- augusztus
- napján a felperes a jelen peres eljárással érvényesített kárigényét akár csak részben ismerte-e, mivel a joglemondó nyilatkozat annak megtétele időpontjában ismert kárra vonatkozhat kizárólag. [10] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a közös megegyezéses megállapodás megkötésekor a költségtérítés jogosulatlan felvételével okozott kárt egyáltalán nem ismerte. Az alperes jegyzőkönyvi meghallgatását megelőzően ugyanis csupán gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló a költségtérítést jogosulatlanul veszi fel, és a km óra állás
- június 29-30-ai rögzítésével nyert adatokból mindösszesen annyit lehetett megállapítani, hogy az alperes ezeken a napokon nem helyiség1 ment be dolgozni. Mindez nem jelentette azonban azt, hogy a munkáltató tudatában lett volna annak, hogy az alperes visszaélt a munkába járási költségtérítéssel, különös figyelemmel arra, hogy a támogatásban részesülő munkavállalóknak a tárgyhónapot követő hónap
- napjáig lehetőségük volt annak bejelentésére, hogy bizonyos napokon nem a bejelentés szerinti címről mentek be dolgozni. Fentieket alátámasztották a felperesi munkavállalók nyomozás során, illetve perben tett tanúvallomásai. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 4 [11] Az alperes azon
- augusztus 1-i meghallgatásakor tett nyilatkozatából, miszerint az esetek 30 %-ában nem helyiség1, hanem helyiség2 járt be dolgozni, nem lehetett tudni, hogy a nyilatkozat mely időszakra vonatkozik, így a részleges beismeréssel érintett időszak alapján sem volt meghatározható a kárösszeg nagysága. Az nem volt vitatható, hogy a felperes tudatában volt az alperes részére havonta kifizetett munkába járási költségtérítés összegével, mindez azonban nem jelenti azt, hogy az okozott kár összegét akár csak részben ismerte volna a közös megegyezéses megállapodás megszövegezésekor és aláírásakor. Ez a következtetés volt levonható a tanú5, tanú3 és tanú2 perbeli tanúvallomásából is. Az a körülmény, hogy a felperes a feljelentésben egy körülbelüli kárösszeget is megjelölt, szintén nem jelenti, hogy a munkáltató
- augusztus
- napján az alperes által okozott kárt ismerte volna. tanú2 és tanú3 tanúvallomása alátámasztotta, hogy a felperesnek nem voltak meg az eszközei ahhoz, hogy a munkába járási költségtérítés jogosulatlan felvétele miatti kárösszeget pontosan meghatározzák. tanú5 tanúvallomásából pedig kitűnt, hogy a kárösszeggel kapcsolatos munkáltatói vizsgálatra – így az okiratok, bérkartonok megtekintésére – csak
- augusztus
- napját követően került sor. [12] A per eldöntése szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy az alperes a megállapodás aláírásakor abban a hiszemben volt, hogy vele szemben a munkába járási költségtérítés jogosulatlan felvétele miatt a munkáltató igényt nem érvényesít. tanú5 ugyanis jelezte a felperes részére, hogy feljelentést tesznek, így alappal nem gondolhatta az alperes, hogy a munkáltató eltekint az eljárás megindításától. [13] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy az alperessel szemben a költségtérítés felvételével kapcsolatos visszaélés gyanúja merült fel a munkáltatóban, ezt a munkaviszony megszüntetéséig szükséges eszközök hiányában a felperes nem tudta kivizsgálni, a közös megegyezéses jogviszony megszüntetésekor a felperes az alperes által okozott kárt nem ismerhette, így a megállapodás
- pontjában foglalt joglemondó nyilatkozat a perbeli felperesi igényre nem vonatkozhatott. Az alperes szándékos cselekményével okozott kárt, így azt és annak középarányos időponttól számított kamatát köteles megtéríteni. [14] A perköltségről a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján rendelkezett, kizárólag a fizetési meghagyásos eljárásban felmerült díjat és jogi képviselői munkadíjat figyelembe véve, mivel a peres eljárás ügyvédi díját a költségjegyzékben a felperes nem tűntette fel. Az alperes fellebbezése [15] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, és elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kérte utasítani, egyben első- és másodfokú perköltségére is igényt tartott. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 5 [16] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg és abból téves jogi következtetésekre jutott. A felülbírálati jogkört az eljárási szabálysértések körében a Pp. 369. §
(1)bekezdésében (utalva a Pp. 2. §
(2)bekezdésére, 263. §
(1)bekezdésére, 265. §
(1)bekezdésére, 279. §
(1)bekezdésére és 346. §
(3)-
(5)bekezdésére), míg az anyagi jogi jogszabálysértések kapcsán a Pp. 369. §
(3)bekezdésében jelölte meg (utalva az Mt. 5. §
(2)bekezdésére, 179. §
(1)és
(3)bekezdésére, valamint a Ptk. 6:8. §
(1)bekezdésére). [17] Álláspontja alátámasztásául a
- augusztus
- napján kelt jegyzőkönyvnek és a perben felvett tanúvallomások fellebbezésében kiemelt részeire hivatkozott. Mindezekből ugyanis értékelnie kellett volna az elsőfokú bíróságnak azt, hogy tanú 7 munkahelyi vezető és tanú2 nyilatkozataiból megállapítható, hogy a megbeszélést megelőzően lefolytatott vizsgálat és az alperes részleges elismerése alapján a munkáltató számára egyértelmű volt, hogy az általuk észlelt visszaélést a jelen perrel érintett teljes időszakban megvalósította. Mindezt az is alátámasztja, hogy a felperes a megbeszélésre már az elkészített feljelentéssel érkezett és azt el is olvastatta vele. Ez a feljelentés tartalmilag megegyezett a később benyújtott, és a perben is csatolt feljelentéssel, a munkaviszony megszüntetését követően pedig semmilyen további vizsgálódásra nem került sor a felperes részéről. Hangsúlyozta, hogy a perben érvényesített követeléssel kapcsolatos felperesi tudomás egyrészt a munkáltató saját előzetes vizsgálatán, másrészt az általa tett 30 %-os mértékre vonatkozó elismerésen, harmadrészt a rendelkezésre álló kifizetési bizonylatokon, összesítőkön alapult. Azt a körülményt pedig teljes mértékben mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából, hogy a felperesi képviselő a perben úgy nyilatkozott, hogy a 30 %-ra vonatkozó elismerő nyilatkozatot a 2007-től 2017-ig terjedő időszakra kivetítve az elismerés 8-10 %-a esik a perbeli időszakra, ezért értelmezhetetlen az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperes a kárt egyáltalán nem ismerte a közös megegyezéses megállapodás megszövegezésekor. A joglemondás időpontjához képest a felperes ismeretei semmilyen további kárral nem egészültek ki, ezért a joglemondás egyértelműen kiterjedt a perrel érvényesített teljes követelésre. [18] Fenntartotta a korábbi érvelését, miszerint a jelen perben érvényesített igény nem azonos az EBH2003.889 számú bírósági határozatban megjelölt igénnyel, az más tényállásra vonatkozóan tartalmaz megállapításokat, de még azon eset kapcsán is előírta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felek által megkötött megállapodás időpontjáig vizsgálni kell, hogy milyen mértékű kár vált ismertté azon per felperesének. Jelen eljárásban ugyanakkor nem volt vitás, hogy a felperes pontosan tudta azt milyen időszakra, mekkora összeget fizetett ki a munkavállalójának, aki elismerte az összegek egy részének (30 %) jogosulatlan felvételét, és a felperes vizsgálatot végző munkavállalói teljesen bizonyosak voltak abban, hogy a teljes perrel érintett időszakban jogosulatlanul került felvételre a támogatás összege. Ezért a közös megegyezéses megállapodás
- pontjában foglalt, hosszasan részletezett lemondó nyilatkozat egyértelműen kiterjedt a jelen perrel érvényesíteni kívánt igényre. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 6 [19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében a joglemondás intézményét gyakorlatilag kiüresítette, amikor a perbeli tények ellenére azt állapította meg, hogy a felperes egy részét sem ismerhette a kárnak, így a joglemondás nem is vonatkozhatott a keresetben megjelölt követelésre. Mindezeken túl azzal is érvelt, hogy fel sem merült benne, hogy a felperes bármilyen igényt kíván érvényesíteni vele szemben, és amennyiben tudomással bírt volna arról, hogy a közös megegyezést követően a munkáltató feljelentéssel és kártérítéssel kíván élni, bizonyosan nem írt volna alá semmilyen megállapodást. A felperes fellebbezési ellenkérelme [20] A felperes fellebbezési ellenkérelmében a helyes, megalapozott és jogszerű elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [21] Hangsúlyozta, hogy az alperes kontextusából kiemelt mondatokra hivatkozott fellebbezésében, a perbeli, illetve a nyomozati eljárás során felvett tanúvallomások kapcsán, amiket az elsőfokú bíróság helyesen és összességükben megfelelően értékelt. Hangsúlyozta, hogy
- augusztus 1-jén a meghallgatáson említett feljelentés egy tervezet volt, és attól eltérő tartalommal nyújtotta be 1 hónappal később a feljelentést tanú
- Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy
- augusztus
- napjáig csak a visszaélés gyanúja merült fel, a kár összegéről nem volt tudomása. Az alperes által megtett elismerő nyilatkozat a 10 éves időszakra vonatkozóan igénybe vett munkába járási támogatás 30 %-ára vonatkozott. Ezzel szemben a büntető bíróság ítéletében meghatározott
- július
- és
- augusztus
- között felvett támogatásra vonatkozóan került a kereset benyújtására, a részleges elismerő nyilatkozat nem ugyanarra az időszakra vonatkozott, az esetleges átfedésekről nem lehetett tudomása
- augusztus
- napján. Az elsőfokú eljárásban az is egyértelműen igazolást nyert, hogy
- augusztus 1-jén világosan tájékoztatta az alperest arról, hogy feljelentést fognak tenni ellene, így mindezekről a közös megegyezés aláírásakor igazoltan tudomással bírt az alperes. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [22] A fellebbezés nem alapos. [23] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns tényeket értékelve, a jogszabályoknak - és a kialakult gyakorlatnak is - megfelelő helyes döntést hozott, így azt a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezések kapcsán mindösszesen az alábbiakra mutat rá a másodfokú bíróság. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 7 [24] A lefolytatott bizonyítási eljárás szerint egy munkavállaló nyilatkozata alapján merült fel a gyanú arról, hogy az alperes a munkába járási költségtérítéssel visszaélt, amelyet tanú5 HR operációs vezető és az alperes közvetlen felettese, tanú 7 által elvégzett,
- június 29-ei, 30-ai km óra állás ellenőrzés annyiban igazolt, hogy az adott napon az alperes nem a költségelszámolásra bejelentett helyiség1.i címről ment munkába. [25]
- augusztus 1-jén a felperesnél egy lopási cselekménnyel összefüggésben tartott vizsgálat keretében - amelynek során az alperest is meghallgatták - a felperes nyilatkoztatta az alperest a felmerült gyanúra, ekkor az alperes elismerte, hogy kb. 30 %-ban helyből járt be dolgozni. Ez az elismerés, figyelemmel az alperes által hosszú ideje tanúsított rosszhiszemű, a felperest megtévesztő magatartásra, még nem jelentette a felperest ért kár mértékének teljeskörű ismeretét, hiszen ahhoz szükséges volt a bérkartonok, iratok évekre visszamenőleges ellenőrzése, illetve azoknak a napoknak az igazolása, amikor a bejelentéstől eltérő címről történt a bejárás. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a szintén
- augusztus 1-jén kelt közös megegyezés aláírásakor tett lemondó nyilatkozat nem terjedhetett ki az utóbb kivizsgált kár összegére, már csak azért sem, mert a felperes egyértelműen közölte az alperessel, hogy a kötelezettségszegés miatt büntető feljelentést kíván tenni. Ilyen körülmények között pedig az alperes alappal nem gondolhatta, hogy a közös megegyezésbe foglalt lemondás az általa okozott kárra vonatkozhatna. Mindezt nem cáfolják a fellebbezésben részletezett tanúvallomások, amelyeknek a tényállás részévé tétele szükségtelen volt az eljárásban. Ezen túl azt is kiemeli az ítélőtábla, hogy az a körülmény, hogy a gyanú felmerülése után a felperes lépéseket tett annak érdekében, hogy az állítás valóságtartalmáról igazolást szerezzen, megbizonyosodjon arról, hogy az alperes a munkaviszonyához kapcsolódó juttatással visszaélt, még szintén nem jelenti, hogy a megállapodás aláírásakor a felperesnek a kár mértékéről ismerete volt. [26] Hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy az Mt.
- §
(2)bekezdésének elsőfokú ítéletében is hivatkozott rendelkezésének helyes értelmezése szerint a
- augusztus 1-én kelt megállapodás
- pontja nem értelmezhető kiterjesztően. A feleknek a munkaviszonyt megszüntető okiratban elsődlegesen a munkaviszony megszüntetésével szükségszerűen és általában összefüggő kérdésekben kell megállapodnia. Az a körülmény, hogy a felperesi munkáltató még a perbeli jognyilatkozat megtétele előtt jelezte az alperesnek, hogy a munkába járási támogatással való visszaélés, csalás gyanúja miatt feljelentéssel él, és a jogosulatlanul felvett támogatást - kifejezett rendelkezés hiányában – a joglemondó nyilatkozatban a felek nem érintették, kellően alátámasztja azt, hogy az e körben felmerült kár érvényesítését nem tekintették lezártnak. Ezért a fentebb részletezetteket figyelembe véve megalapozottan nem hivatkozhat az alperes arra, hogy önmagában azért, mert az esetek 30%ára vonatkozóan elismerő nyilatkozatot tett, a joglemondás kiterjedt volna a felperes kártérítési igényéről (akár részben) való lemondásra. [27] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla helyes indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.061/2021/6/Ítélet 8 Záró rendelkezések [28] A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban pernyertes felperest megillető perköltség megfizetéséről a Pp.
- §
(1)-
(5)bekezdése, valamint 83. §
(1)bekezdése alapján határozott a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdés szerint a felperes által költségjegyzék nyomtatványon felszámított, a 4/A.§ szerint áfával növelt összegben. [29] A feleket a perben tárgyi költségfeljegyzési jog illeti meg, ezért a le nem rótt Itv. 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján – az alperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel – az állam terhén marad. Budapest,
- május
- dr. Orosz Andrea s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla bíró