Bf.810/2024/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés

(8)bekezdés I. fordulat] miatt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezése szerint a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, illetve utólagos végrehajtás esetén a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe a

1. október
2. napjától
3. november
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. A Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Osztálya által bevételezett bűnjelek közül a Bnyt/2023/92/
5. sorszámú kés elkobzásáról rendelkezett, a további bűnjelek lefoglalását megszüntette és azok egy részét sértett1 sértettnek, más részét Terhelt1 vádlottnak rendelte el kiadni, míg a DNS nyomok, körömvágatok, elemi szál és szétvágott alsónadrág megsemmisítését rendelte el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során keletkezett 804 889 forint bűnügyi költség megfizetésére az állam javára. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak kihirdetését követően egyfelől az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, büntetésének súlyosítása, magasabb tartamú és végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, másfelől a vádlott és védője a büntetés enyhítése, rövidebb tartamú próbaidő meghatározása érdekében élt perorvoslattal. [3] Az ügyészség fellebbezésének indokolásában kitért arra, hogy a vádlott által alkalmazott erőbehatás mértéke, az elkövetés eszköze és a támadott testtájék miatt a vádlott cselekménye emberölés bűntette kísérletének minősülne, azonban a vádlott azon cselekedete, amely szerint a sértetthez mentőt hívott és közben laikus elsősegélynyújtást végzett, minek eredményeként a kórházba szállítás és az orvosi kezelés a sértett életét megmentette, önkéntes eredményelhárításként értékelhető, így a maradékbűncselekmény szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntettét valósította meg. Hangsúlyozta, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése napján maga kezdeményezte a sértettel való konfliktust, felelősségre vonta őt azért, mert a sértett az édesanyjától kapott pénzből nem vásárolt számára szeszesitalt, emellett önhibából eredő ittas állapotban követte el a cselekményét, illetve nem lehetett feltárni méltányolható sértetti közrehatást. Ehhez képest az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, azokat részben tévesen is értékelte, hiszen a terhelt a nyomozás során tett első vallomásában kizárólag ténybeli beismerő vallomást tett, bűnösségét nem ismerte el, az elsősegélynyújtó magatartása pedig nem értékelhető a javára, hiszen ez önkéntes elhárító magatartásként az enyhébb minősítésben értékelésre került. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, nem alkalmas a büntetési célok elérésére. [4] A védő a perorvoslata írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a szabadságvesztés felfüggesztése próbaidejének csökkentésére, Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 3 másodlagosan az ítélet helybenhagyására tett indítványt. Álláspontja szerint a sértetti közrehatás mind jelen cselekmény, mind a korábbi életvitele kapcsán megjelenik, az nyomatékos enyhítő körülményt jelent. Hangsúlyozta, hogy a vádlott nemcsak hogy nem kívánta a sértett halálát, hanem fel sem ismerte cselekménye következményeit, hiszen a cselekmény után sokkos állapotba került. A vádlott tudata nem fogta át a halál bekövetkezésének lehetőségét és annak reális veszélye sem állt fenn. Ezt egybevetve a sértett vallomásával, miszerint ő maga is megfogta a vádlott kezét és a benne lévő kést, az életveszélyes sérülés okozásának eshetőleges szándéka is megkérdőjeleződik. A sértett és a vádlott azóta is egy háztartásban élnek, a vádlott pedig jelenleg közfoglalkoztatottként dolgozik, amelyről csatolta a közfoglalkoztatási szerződéseket is. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.368/2024/
6. számú átiratában az ügyészség fellebbezését fenntartva a védelmi fellebbezést alaptalannak találva, az elsőfokú ítélet tanácsülésen történő megváltoztatására, a kiszabott szabadságvesztés büntetés súlyosítására, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére, mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabására, a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések korrigálására és az ítélet jogi indokolásának kiegészítésére tett indítványt. Kifejtette, hogy a korlátozott felülbírálat ellenére is szükséges a jogi indokolást azzal a megállapítással kiegészíteni, hogy a vádlott tudata átfogta a halál kialakulásának a lehetőségét, ebbe belenyugodva cselekedett, a sértett halálához vezető folyamatot a magatartásával elindította, azonban a mentők értesítése önkéntes eredményelhárításként értékelhető, így cselekménye emberölés bűntettének kísérlete helyett maradékbűncselekményként életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. Erre tekintettel az elsősegélynyújtó magatartás nem enyhítő körülmény. A járulékos kérdések körében utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a bűnjelek bevételezésre kerültek a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatala által, ezért a Gazdasági Hivatal bűnjelszámának feltüntetése szükséges. A törvényszék elmulasztotta továbbá a kiadni rendelt bűnjelek esetén a büntetőeljárásról szóló
7. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
8. §

(5a)bekezdésében írt felhívást, ami pótlásra szorul. Rögzítette azt is, hogy az elsőfokú bíróság azon rendelkezése, amely szerint a vádlott a szabadságvesztés utólagos végrehajtása esetén feltételes szabadságra nem bocsátható, nem felel meg a hatályos anyagi jognak. Az elsőfokú bíróság emellett az Alkotmánybíróság 8/

1. (IV.17.) AB határozatában foglaltak ellenére nem vizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét, ugyanakkor az elsőfokú bíróság által megállapított körülmények még a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését sem indokolják. Észrevételezte továbbá, hogy a
2. szeptember
3. napján tartott előkészítő ülésen a törvényszék tárgyalásra tért át és bizonyítást is vett fel, így az ítélet bevezető részében ezen határnapot is fel kell tüntetni. [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni szankciós fellebbezéseket a Be.
4. §

(2)bekezdése alapján a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően a törvényi előfeltételek maradéktalan teljesülése folytán tanácsülésen bírálta el. A Be. 598. §

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz akkor is, ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és a tényállás megalapozott, vagy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)vagy
2. c)pontján alapul és a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését az ügyészség, a vádlott vagy védő vagy a fellebbező nem indítványozza. A felülbírált ügyben kizárólag a büntetés súlyosítása, illetőleg enyhítése érdekében került sor fellebbezések bejelentésére, nyilvános ülés, vagy tárgyalás kitűzését a Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 4 törvényben jogosult perbeli főszemélyek (ügyészség, vádlott, védő) nem indítványozták, más fellebbező pedig nem volt, így a tanácsülésen való elbírálás törvényi feltételei fennálltak. [7] mutatkoztak. A büntetés súlyosítására és enyhítésére irányuló perorvoslatok alaptalannak [8] Figyelemmel arra, hogy az ügyészség, továbbá a vádlott és a védő a jogorvoslatokat kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül, figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésére. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítését érintő rendelkezésekre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontok-
4. c)pont, (5/
5. a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetéssel kapcsolatos rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást alapvetően a perjogi szabályokat betartva folytatta le, nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pont] sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés a)d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. [11] Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a

1. szeptember
2. napján tartott előkészítő ülésen – mikor a vádlott a bűnösségét nem ismerte be –, a vádlott nyilatkozatát követően a tárgyalást nyomban megtartotta, de elmulasztotta a Be.
3. §

(3)és

(4)bekezdésében rögzítettek nyomán annak tisztázását, hogy mik azok a vádiratban szereplő tények, amelyek valóságát a vádlott elfogadta. Ezen relatív eljárási szabályszegés azonban nem volt lényeges hatással az eljárás folytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a büntetés kiszabására, így az érdemi felülbírálatnak nem volt akadálya. [12] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés alapján jelentették be. Mértékes fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 5 rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes, mely kötöttség a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában szabályozott, ún. történeti tényállásra vonatkozik. [13] A terhelt személyi körülményeire, előéletére vonatkozó adatok nem a történeti tényállás részei, hanem az ügydöntő határozat önálló tartalmi egysége. Ehhez képest a megalapozottság kérdése a Be. 561. §

(3)bekezdésének

1. c)pontját érinti, ekként a korlátozott fellebbezés és a korlátozott felülbírálat az említett törvényhely
2. b)pontja szerinti tartalmat, annak felülbírálat során történő kiegészítését, helyesbítését valójában nem akadályozza, nem érinti (Kúria Bfv.II.241/2021., BH2022.34.) [14] Ennek okán a vádlott személyi körülményei körében rögzített adatok a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontja szerint a Be. 186. §

(1)bekezdésének a),

1. b)és
2. f)pontjai nyomán annyiban helyesbítendők, hogy a vádlott 2024. december 2. napjától kezdődően helység1 Községi Önkormányzatnál közfoglalkoztatási jogviszony keretében, egyszerű mezőgazdasági foglalkozású munkakörben, teljes munkaidőben dolgozik, amelyből jelenleg havi 145 400 forint összegű jövedelemre tesz szert. [15] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Nem volt észlelhető olyan körülmény, amely a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [16] Ugyanakkor – egyetértve a fellebbviteli főügyészség álláspontjával – ki kell térni arra, hogy a törvényszék a cselekmény minősítése kapcsán a Be. 562. §

(2)bekezdésében írtak szerinti, a cselekmény jogi minősítésével kapcsolatos jogi indokolása korrigálásra szorult. [17] Az elsőfokú bíróság az ítélete [29] bekezdésében akként foglalt állást, hogy a vádlott nem kívánta a sértett halálát, azonban az általa használt kés méreteire és a sértett testtájékára figyelemmel tudatában kellett lennie azzal, hogy legalább életveszélyes sérülést fog okozni az élettársának és ebbe belenyugodva járt el, amit az támaszt alá, hogy azonnal értesítette a mentőket és nyomókötést alkalmazott. [18] Az elkövető aktuális tudattartalmát, ezáltal szándékát az élet és az testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/

1. Büntető jogegységi határozatban foglalt iránymutatás alkalmazásával kell megállapítani. A terhelt önhibából eredő és ezért a büntetőjogi felelősség alól a Btk.
2. §-a értelmében nem mentesítő ittas állapota folytán az alanyi körülményeket is a tárgyi tényezők oldaláról kell megítélni (III. számú Büntető Elvi Döntés, BH
3. 3., Kúria Bfv.I.1276/2022/6.). [19] A tárgyi tényezők körében a vádlott által használt eszköz (20 cm hosszúságú, 11,5 cm nyelű, 8,5 cm pengehosszúságú, a nyélnél 2,2 cm pengeszélességű, a hegye felé Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 6 folyamatosan keskenyedő kés), az általa kifejtett erőbehatás mértéke, a célzott testtájék és az okozott sérülés tükrében rögzíthető, hogy a vádlott ugyan nem kívánta a sértett halálának bekövetkeztét, azonban – az elsőfokú ítéletben és védő fellebbezése indokolásában írt állásponttól eltérően – tudata átfogta a halál kialakulásának a lehetőségét és ebbe belenyugodva cselekedett. Jelen esetben az elkövetés és annak körülményei tehát a terhelt tudattartalma tekintetében azt mutatják, pusztán a tárgyi körülményekből is le lehet vonni azt a következtetést, hogy tudatának át kellett fognia azt, miszerint magatartása halálos eredményt hordozhat, ennek a vádlott számára is nyilvánvalónak kellett lennie. [20] Az emberölés bűntette eredménybűncselekmény. A Btk.
4. §

(1)bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. [21] Az emberölés nyitott törvényi tényállás, megállapításához az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása, az elkövetői magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés fennállása szükséges. Befejezett a bűncselekmény a sértett halálának bekövetkezésével, ugyanakkor kísérlet valósul meg, ha a szándékos ölési magtartást az elkövető megkezdte, de nem fejezte be, illetve a sértett halála egyéb okból elmaradt. Az emberölés kísérletének megvalósulása szempontjából az ölési szándék egyenes vagy eshetőleges jellege közömbös. A szándékos elkövetés mindkét formájánál ugyanis a tudati elem – a magatartás következményeinek előre látása – azonos, amely megjelenhet akár a következmény beállása elkerülhetetlenségének vagy akár valószínűségének, illetőleg a lehetőségének a felismerésében is. Amennyiben az ölésre irányuló szándék fennáll, a kísérlet megállapításának objektív kritériumok alapján kell történnie. Ha ugyanis az ölési szándékkal véghezvitt magatartás az emberi életet oly módon veszélyezteti, amelynek eredményeként a halálos eredmény reálisan bekövetkezhet, az emberölés bűntettének kísérlete megállapításának van helye (Kúria Bfv.II.446/2022/8.). [22] A Btk. 10. §

(4)bekezdés b) pontja szerint nem büntethető kísérlet miatt, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. [23] Jelen esetben a vádlott az emberölés bűntettének a befejezett (teljes) kísérletét valósította meg, a terhelti magatartás következtében az életveszély létrejött, a sértett életét az idejekorán alkalmazott gyors és szakszerű segítség mentette meg. Mivel a vádlott az emberölés bűntettének befejezett (teljes) kísérletét valósította meg, a cselekmény miatti büntethetőséget kizárólag a Btk. 10. §

(4)bekezdés b) pontjában foglalt ok, az önkéntes eredményelhárítás szüntetheti meg. [24] Az irányadó tényállás szerint a sértett megszúrását követően a vádlott azonnal értesítette a mentőszolgálatot, a mentőegység kiérkezéséig a diszpécser utasítása alapján elsősegélynyújtást végzett, következésképpen szándéka megváltozott, az ölési cselekmény megvalósítását követően már a sértett életének megmentése érdekében cselekedett, az Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 7 elhárítás szándékának azonnali kialakulásában más nem befolyásolta, önkéntességéhez nem fért kétség. A terhelt által személyesen kért orvosi segítség, az általa végzett laikus elsősegélynyújtás azt a külvilágban is jól felismerhető akaratot jelzi, amely közvetlenül a cselekmény elkövetése után végig változatlan maradt, azaz, hogy cselekménye következményét eredményesen elhárítsa. Más személyek (mentősök, majd a kórházi ellátásában részt vevők) segítsége közreműködésének igénybevétele nem változtat a terhelt ölési cselekményt követő megváltozott magatartásának a jogi értékelésén, a terhelt javára az önkéntes eredményelhárítás egyértelműen megállapítható volt. [25] A Btk. 10. §

(5)bekezdése szerint, ha az elkövető az eredmény bekövetkezését önként elhárította, azonban a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, e bűncselekmény miatt büntethető. Az önkéntes eredményelhárítás esetén a terhelt büntetőjogi felelősségét tehát kizárólag a maradékcselekményért lehet megállapítani. [26] Mivel jelen ügyben a sértett a terhelt magatartása következtében közvetlen életveszélyes sérülést szenvedett el, ekként a vádlott cselekménye a Btk. 164. §

(8)bekezdés

1. fordulata szerinti testi sértés bűntettének minősül. [27] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen tárta fel. [28] Ennek körében nem volt helytálló az enyhítő körülményként értékelt sértetti közrehatás kapcsán az ügyészségi fellebbezésben írt azon érvelés, amely szerint a vádlott a cselekmény elkövetése napján maga kezdeményezte a sértettel való konfliktust, őt felelősségre vonta azért, mert a sértett az édesanyjától kapott pénzből nem vásárolt számára szeszesitalt. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a sértett volt az, aki számonkérte a vádlottat amiatt, mert a vádlott a sértett édesanyjától a délelőtti órákban kapott pénzből nem vásárolt a sértettnek pálinkát. Ugyanakkor, egyetértve az ügyészségi állásponttal, a vádlott elsősegélynyújtó magatartása nem eredményez enyhítő körülményt, hiszen az önkéntes eredményelhárításnak minősül, amely a bűncselekmény minősítésében került értékelésre. [29] A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi tényezők helytálló értékelése mellett megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés neme és mértéke is megfelel a büntetéskiszabási elveknek. A törvényszék a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos büntetést szabott ki, amely maximálisan kifejezi az egyéniesítés követelményét is, ugyanakkor nem került ellentétbe az általános megelőzés kívánalmával. [30] Az ügyészség alappal hivatkozott arra, hogy jelentős a súlyosító körülmények nyomatéka, ami mellett kétségtelen az is, hogy az élet, testi épség elleni szándékos bűncselekmények tárgyi súlyával kizárólag szabadságvesztés állhat arányban. A Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 8 büntetéskiszabás azonban mindig gondos és szerteágazó értékelő tevékenységet feltételez, így az ítéletben megállapított bűnösségi körülmények mellett az elsőfokú bíróság által kiszabott, a különös részi büntetési tétel alsó határával (2 év) megegyező szabadságvesztés nem tekinthető eltúlzottan enyhe büntetésnek, ennek súlyosítása nem volt indokolt. [31] Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott tekintetében a büntetés végrehajtása a Btk.
2. §

(1)bekezdésének alkalmazásával próbaidőre felfüggeszthető és a vádlottal szemben a feltételes elítélés (végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés) megfelelő garanciát jelent arra, hogy a vádlott ismételten ne kövessen el bűncselekményt. [32] Szem előtt tartva a felnőttkorúak próbára bocsátásáról és a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről szóló

1. BK vélemény II. pontjában írtakat, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével a bíróság a Btk.
2. §-ának rendelkezései alapján a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint a büntetéskiszabási elveket figyelembe véve dönt. Az említett körülmények és a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, következésképp szem előtt kell tartani, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése nem kerülhet ellentétbe az általános megelőzés követelményével, előtérbe kerül azonban az egyéni megelőzés. [33] A büntetlen előéletű, jelenleg rendezett életvitelű, az önkéntes eredményelhárító tevékenység miatt az életveszélyt okozó testi sértés bűntettét mint maradékbűncselekményt elkövető vádlottal szemben a bűnösségének fokára, a bűncselekmény indítékára, a bűncselekmény elkövetése utáni magatartására, és különösen a sértetti megbocsátásra figyelemmel megalapozottan feltehető, hogy a büntetés célja Terhelt1 vádlott esetében a 2 évi szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. A próbaidő maximális, a Btk.
3. §

(2)bekezdése szerint meghatározott 5 éves felső tartama ad valóban megnyugtató támpontot a büntetési célok kellő teljesüléséhez, ahhoz, hogy a vádlott a jövőben tartózkodjon a bűncselekmények elkövetésétől és ez tekinthető arányosnak a cselekmény nem vitásan magas tárgyi súlyához mérten. Ennek okán a próbaidő tartamának enyhítésére irányuló védelmi jogorvoslat sem vezetett eredményre. [34] Egyetértve a fellebbviteli főügyészség észrevételében írtakkal, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróságnak hivatalból kell vizsgálni az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét. Az Alkotmánybíróság ugyanis a 8/2015. (IV.17.) AB határozat 1. pontja alatt megállapította, hogy a Btk. 102. §

(1)bekezdése alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadóan alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az ítéletben rendelkezzen. [35] A Btk. 102. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság ítéletében előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. Az érdemesség fogalmának valóságos tartalmát a bírói gyakorlat munkálta ki Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 9 (EBH1983.51). Az érdemesség vizsgálatánál különösen az elkövető személyét, életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és motívumait kell értékelni (EBH.1986.92). Az érdemesség megállapításánál nemcsak az elkövető személyét és életvitelét, hanem a bűncselekmény tárgyi súlyát és jellegét is értékelni kell. (BH1983.221.) A bűncselekmény jellegén, a büntetés mértékén túlmenően az érdemesség megítélése kapcsán alapvetően a terhelt személyének jövőbeni társadalomra veszélyessége mérlegelendő. Nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről való döntésről van szó, hanem arról, hogy a bűncselekmény ellenében és a kiszabott büntetése mellett a társadalom védelme igényli-e a személyére háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket is (BH2018.135.). [36] A másodfokú bíróság – egyetértve a törvényszékkel – úgy találta, hogy az előzetes mentesítés feltételei a vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére tekintettel nem állnak fenn, így még a kedvező személyi körülményei ellenére sem érdemes a tárgyi oldali tényezők folytán az előzetes mentesítés kedvezményére. [37] Az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdések felülbírálata során megállapítható, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a bűnügyi költség viselésére és a bűnjelek további sorsára vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezések megfelelnek a törvénynek. [38] A bűnjelek kapcsán azonban azok bevételezési helye utóbb, az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az ügyiratokhoz csatolt bűnjeljegyzék adatai miatt korrigálásra szorult annyiban, miszerint a bűnjelek a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatal részére átadásra és ott Bj.4013-4042/24. számok alatt kerültek bevételezésre. [39] Mindezen túlmenően a sértett, illetve a vádlott részére kiadandó bűnjelek tekintetében az elsőfokú bíróság elmulasztotta rögzíteni a Be. 321. § (5/a) bekezdése szerinti tájékoztatást, amely szerint ha a dolog átvételére jogosult a jogerős határozat közlésétől számított 3 hónapon belül nem veszi át a dolgot, akkor az az állam tulajdonába kerül. Ezért ennek pótlása vált szükségessé a másodfokú bíróság részéről. [40] Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra tartozó további kérdések körében (Be. 671. § 4. pont) a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés is helyesbítésre szorult, ugyanis az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának [37] bekezdésében felhívott Btk. 38. §

(5)bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, miszerint az nem bocsátható feltételes szabadságra, aki hozzátartozója sérelmére elkövetett 8 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. Jelen esetben az elsőfokú bíróság végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, ezért a vádlott nem kizárt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, a másodfokú bíróság ekként a Btk. 38. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés a) pontja alapján rögzítette esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 10 [41] A Be. 451. §

(2)bekezdés c) pontja szerint ha a bíróság a határozatot tárgyaláson hozta meg, a határozat bevezető része tartalmazza a bírósági eljárás helyét, a bírósági eljárás formáját, és azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e. A Be. 561. §

(1)bekezdés szerint az ügydöntő határozat rendelkező részében fel kell tüntetni a tárgyalási napok megjelölését is. Tekintettel arra, hogy törvényszék a

1. szeptember
2. napján tartott előkészítő ülést követően a tárgyalást nyomban megtartotta, mely tárgyaláson a vádlottat ki is hallgatta, ezért az ítélet bevezető részében a tárgyalási napok körében
3. szeptember
4. napját is fel kell tüntetni, így azt a másodfokú bíróság pótolta. [42] A kifejtettek szerint az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a szükséges részében a Be.
5. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. [43] A másodfokú határozattal szemben fellebbezésnek – ellentétes döntés hiányában - a Be. 615. §

(1)-

(2a)bekezdéseiben és a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontjában írt rendelkezések értelmében nincs helye. Debrecen,

1. április
2. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Dr. Répássy Árpádné dr. Német Laura s.k. előadó bíró Dr. Mocsáry Eszter s.k. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.276/2024/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatában írt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. április
5. Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.810/2024/9 11