Kf.700310/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjára alapította, követelésének összegét valamennyi hónap vonatkozásában jelentős többletfeladatra hivatkozással az illetményalap 100%-ában jelölte meg. Jogi érvelése szerint munkakörébe nem tartozó (vizsgáló, nyomozó, járőrparancsnok és járőr munkakörök szerinti) feladatokat látott el. A robotzsaru rendszerben meghatározott eligazítás a tevékenységét baleseti helyszínelői szolgálatként tűntette fel, a napi eligazítások ugyanakkor rendszeresen járőr útirány szerint közrendvédelmi általános feladatokat határoztak meg számára. A napi eligazításokban feladataként rögzítésre kerültek közrendvédelmi általános és rendkívüli feladatok, közlekedésrendészeti feladatok. Bármilyen jellegű (akár a közrendvédelmi ágat érintő, akár a közlekedésrendészeti ágazat alá tartozó) bejelentést intéznie kellett, amikor szolgálatban volt. Rendszeresen látott el nappali szolgálataiban általában egyedüli egységként küldős járőri feladatokat a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén, valamint közlekedésrendészeti feladatokat. Napi feladatellátása során rendszeresen végezte az elővezetések foganatosítását, körözöttek felkutatását, illetve a falopások megelőzését, illetve egyéb aktuális közrendvédelmi feladatokat is meghatározott számára a munkáltató. Ezen feladatokon túlmenően feladatkörébe utalta a családon belüli erőszak kapcsán megvalósítható ideiglenes megelőző távoltartás helyszíni határozathozatalát, a hivatali munkaidőn túl tetten ért, elzárással sújtható szabálysértések kapcsán az elkövetők meghallgatását és az őrizetbevételét is. A közlekedési balesetek és a közlekedési bűncselekmények, valamint a közlekedés körében elkövetett más bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályairól szóló 60/

1. (OT 34.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) meghatározza a helyszínelő feladatait, a fenti feladatok nem tartoznak ebbe a körbe, ezért a többletfeladatok (köztük a helyszínelői beosztásba nem tartozó közlekedési feladatok) ellátásáért megbízási díjra jogosult. Az összegszerűség körében hangsúlyozta, hogy a más kapitányságokon bevett gyakorlathoz képest nem munkatárssal, hanem egyedül végezte a helyszínelést a többletszolgálat jelentős munkaterhe mellett. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésében hivatkozott a követelés elévülésére és a jogalap hiányára is. Álláspontja szerint az ORFK utasítás a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás szabályait tartalmazza, nem minősül olyan normának, amely kógens módon meghatározná a baleseti helyszínelő feladatait, és olyan szabályozás sincs, amely szerint a járőrfeladatokat kizárólag a közrendvédelmi járőrállomány láthatná el. A felperes által igénye megalapozására megjelölt feladatok nem minősülnek többnek és másnak, mint amelynek elvégzése egy közlekedésrendészeti szakterületen foglalkoztatott, hivatalos állományú helyszínelő beosztást betöltő rendőrtől általánosan elvárható. A jogalap hiányára utalással a követelt megbízási díj összegszerűségét is vitatta. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.310/2024/7 [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] 3 Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 1.072.538 forint megbízási díj és ennek
2. augusztus
3. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, 43.691 forint perköltség, és az államnak a gazdasági hivatal külön felhívására 11.932 forint állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában ismertette a Hszt. 71.§

(1)-

(6)bekezdéseit, a belügyminiszter irányítása alatt álló, a rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BM rendelet)
3. számú mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
5. BM rendelet) 35.§-át, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
6. (VI. 16.) BM rendelet 10.§

(2)bekezdését, a járőr- és őrszolgálati szabályzatról szóló 13/

1. (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: járőrszabályzat) 61., 63.c), 79.a) és
2. pontjait, és az ORFK utasítás releváns szabályait. A Hszt. 11.§

(1)és

(3)bekezdésére figyelemmel az alperes elévülési kifogását alaptalannak találta, és a felperes keresetét érdemben vizsgálta. A Kúria Mfv.II.10.304/2017/15. számú határozata alapján rögzítette, hogy a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illeti meg megbízási díj, ha a kinevezése szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el. Azt a kérdést tekintette ügydöntőnek, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e, mert amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott beosztáshoz, az többletfeladatként értékelendő. Az ORFK utasításban nem szereplő feladatok ellátását nem minősítette a felperes beosztása szerinti feladatok körébe tartozónak, hanem többletfeladatnak azzal, hogy a baleseti helyszínelői beosztásban foglalkoztatott felperes esetén az ORFK utasításban nem szereplő feladatok munkaköri leírásba foglalása sem tette beosztásához tartozóvá az így ellátott tevékenységeket. A perbeli időszakban ellátott többletfeladatok körét és mértékét a felek nyilatkozatai, az általuk csatolt okiratok és kimutatások, valamint tanú1, tanú2, tanú3 releváns tényekre tett tanúvallomása alapján határozta meg. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes a perbeli időszakban tanúkihallgatást, gyanúsított kihallgatást nem végzett, szabálysértési, büntetőeljárási, közigazgatási eljárás szabályai szerint határozatot nem készített, körözési eljárást nem folytatott le, bűnügyekben vizsgálati tevékenységet nem végzett, azonban a helyszínelő és balesetvizsgáló munkaköre ellátása mellett rendszeresen, havonta több alkalommal szolgálatai jelentős részében járőrfeladatokat látott el. Hangsúlyozta, hogy a munkáltató az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni, ez a felperes esetében a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás volt. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, felperes által az alperes egyoldalú utasítása alapján végzett járőrszolgálati feladatok nem a kinevezése szerinti helyszínelő és balesetvizsgáló beosztásához tartozó feladatok. Rögzítette ezért, hogy a felperes a fenti járőrfeladatait többletfeladatként látta el eredeti beosztásának teljesítése mellett a perrel érintett időszak egészében, így a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában meghatározottak alapján megbízási díjra jogosult. A megbízási díj havi összegét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában határozta meg arra hivatkozással, hogy bár a felperes több, különböző beosztás feladatait látta el, melyek minden hónapban szolgálatteljesítési idejének rendszeresen jelentős részét tették ki, azonban a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.310/2024/7 [14] [15] [16] [17] 4 helyszínelő és balesetvizsgáló beosztása magasabb besorolású, magasabb illetményre jogosító munkakört jelent, így a felperes a rendvédelmi illetményalap 75%-át meghaladó összegre nem jogosult. A nagyobb részben pervesztes alperest kötelezte a pernyertesség és pervesztesség arányának figyelembevételével a felperes perköltségének, valamint az állam által előlegezett teljes költségnek a megfizetésére. Az elsőfokú ítélettel szemben mindkét fél fellebbezéssel élt. Az alperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontját és a járőrszabályzatot. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, és a per elbírálása szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen hívta fel, de a megállapított tényállás elemeinek a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel történő összevetése útján téves jogi következtetésekre jutott. Nem vitatta, hogy főszabályként a helyszínelő, balesetvizsgáló és a járőr, illetve közlekedésrendészeti járőr beosztások eltérnek, a feladatok elválnak egymástól, azonban közöttük átfedés mutatkozik, következésképpen a felperes nem látott el a beosztásához nem tartozó többletfeladatokat. A felperes által visszatérően elvégzett, az elsőfokú bíróság által kizárólagosan járőri feladatnak tekintett járőrözési tevékenységek nem kizárólagosan járőri beosztásba tartozó feladatok, azokat a felperesnek munkaideje célszerű kihasználása érdekében munkaköri leírására is figyelemmel el kellett végeznie. Ez következik beosztásának magasabb besorolásából és az annak megfelelő magasabb fizetéséből is. Álláspontja szerint az ítéleti indokolás hiányos, mert nem tartalmazza annak értékelését, hogy a járőrszabályzatban megjelölt feladatok nem csak a járőr által láthatók el, mely hiányosság téves jogi következtetés levonására vezetett. A felperes feladatellátása nem tekinthető olyan többletterhelésnek, amely a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjában és

(5)bekezdésében feltételként előírt szintet eléri. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a kereset maradéktalan teljesítését kérte. Fellebbezési érvelése szerint a helyszínelési feladatok mennyiségére, gyakoriságára, a helyettesített szolgálati beosztások alacsonyabb besorolására tekintettel az elsőfokú bíróság döntése szerinti, a rendvédelmi illetményalap 75%-nak megfelelő megbízási díj nem elegendő a többletfeladatok kompenzálására. Hangsúlyozta, hogy a megbízási díj mértékét a többletfeladatok nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján, a Hszt. 71.§

(5)bekezdésére figyelemmel a rendvédelmi illetményalap 50-200%-a közötti mértékben kell meghatározni. A bírói gyakorlat szerint a tevékenységre fordított idő, az egyéb tevékenységek rendszeressége, azok huzamos időn keresztül történő ellátása a meghatározó szempont a díjazás mértékének megállapítása során. A perbelinek megfelelő többletfeladatok ellátásáért a megbízási díjnak az illetményalap 100%-ában való meghatározása nem tekinthető eltúlzottnak, még mindig a minimum értékhez van közelebb. Kiemelte, hogy 37 hónapon át több különböző beosztás feladatait látta el, a beosztásán kívüli feladatok a szolgálatteljesítés idejének jelentős részét tették ki, a perrel érintett időszakban nem volt olyan hónap, amikor nem látott el járőri feladatokat, ezen túlmenően a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás magasabb besorolási, emeltebb összegű illetményre jogosító munkakör. Az elsőfokú bíróság által a megbízási díj mértéke körében értékelt beosztástól eltérő feladatellátás igen jelentősnek tekinthető, kivételes volt az a szolgálata, amikor mindvégig a beosztása szerinti feladatot látott el. A többletfeladatok komoly és jelentős többletterhet jelentettek számára, szerteágazó szakismeretre volt szüksége, mert a járőri feladatok nem kizárólag közlekedésrendészeti, hanem közrendvédelmi jellegűek is voltak. Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.310/2024/7 [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] 5 A felek fellebbezési ellenkérelme az ellenérdekű fél fellebbezése kapcsán az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperes fellebbezése nem alapos, a felperes fellebbezése alapos. Az alperes fellebbezését a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontjának és

(5)bekezdésének megsértésére alapította, elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a baleseti helyszínelői beosztásba beletartoznak a közlekedésrendészeti, közrendvédelmi feladatok, ezért a másodfokú bíróság mindenekelőtt e rendelkezések alkalmazását és az alperes ezzel kapcsolatos hivatkozásait vizsgálta. A Hszt. 71.§

(1)bekezdése rendelkezik a hivatásos állomány tagjának átmeneti megbízásáról, ami az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásának és a tartósan akadályozott személy helyettesítésének [

1. a)és
2. b)pontok] esetei mellett kiterjedhet a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátásával, mint többletfeladattal történő megbízásra is [
3. c)pont]. A Hszt. 71.§

(5)bekezdése a hivatásos állomány tagját a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-ig terjedő mértékű díjazásra jogosítja fel abban az esetben, ha a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi. A Kúria iránymutató gyakorlata szerint (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) a Hszt. 71.§

(1)bekezdésének c) pontja alapján a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha a kinevezése szerinti beosztásához nem tartozó feladatkört többletfeladatként látta el. A fentiekből következően a felperesi igény elbírálása során a baleseti helyszínelői beosztáshoz tartozó feladatkör mibenlétéből kellett kiindulni. A Kúria következetes gyakorlata szerint nem annak van jelentősége, hogy az adott feladat szerepel-e a felperes munkaköri leírásában, hanem annak, hogy megfeleltethető-e a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati beosztásnak. Az a döntő, hogy bizonyos feladatok a felperes kinevezés szerinti beosztásához tartozónak minősülnek-e, függetlenül attól, hogy e feladatokat az alperes rögzítette-e a felperes munkaköri leírásában vagy sem (Kf.III.39.369/2021/5., Kf.VII.45.117/2022/4.). A munkaköri leírás – amit nem kizárt, hogy a hivatásos állományú személy csak a szolgálati viszony létesítését követően kap meg – a munkáltató egyoldalú nyilatkozata, a munkáltató azonban egyoldalú utasítási jogával a munkaköri leírásban is csak a kinevezés szerinti beosztás (munkakör) keretein belül határozhatja meg a ténylegesen ellátandó feladatokat (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). A 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet
2. melléklete külön-külön beosztásként nevesíti a helyszínelő és balesetvizsgálót (
3. melléklet
4. számú táblázat
5. pontja), valamint a járőrt (
6. pont szerinti beosztás). Az ORFK utasítás – tárgyánál fogva – a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén a baleseti helyszínelés során ellátandó feladatokat nevesíti, de nem határozza meg egyértelműen és kógens módon a helyszínelő, balesetvizsgáló által ellátandó munkaköri feladatokat. A járőrszabályzat
7. pontja nem zárja ki, hogy járőrön kívül más szolgálati beosztású személy is végrehajthasson közlekedésrendészeti intézkedéseket, ebből azonban nem következik, hogy ezek a tevékenységek a helyszínelő és balesetvizsgáló beosztás keretei közé sorolhatók. A szolgálati beosztás kereteit már annak elnevezése meghatározza, ugyanis a szolgálati beosztás a Hszt. 45.§

(1)bekezdése szerint a kinevezés kötelező tartalmi eleme, amit a szolgálati viszonyt létesítőnek a Hszt. 44.§

(1)bekezdése értelmében el kell fogadnia ahhoz, hogy a jogviszony létrejöjjön, és azt a felek a Hszt. 52.§

(1)bekezdése és 53-56.§-ai értelmében csak közös megegyezéssel módosíthatják. Az ORFK utasítás, valamint a járőrszabályzat a rendőrség két működési területét külön szabályozza, egyúttal e két működési terület elkülönültségét is deklarálja. Az érintett Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.310/2024/7 [28] [29] [30] 6 működési területek egyike a közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő rendőri eljárás, amelynek része a baleseti helyszínelés; a másik a járőr- és őrszolgálat, amelyen belül a járőrszolgálat magában foglalja a közlekedési forgalomellenőrző járőrszolgálatot, a járművek és járművezetők ellenőrzését, ennek körében a sebesség-ellenőrzést, illetve az egyéb járőri feladatok ellátását. Erre tekintettel elnevezésük alapján a baleseti helyszínelői szolgálati beosztás az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztás az utóbbi működési területhez rendelhető. Ebből pedig az következik, hogy a baleseti helyszínelői szolgálati beosztáshoz az előbbi, míg a járőrszolgálati beosztáshoz az utóbbi működési területhez tartozó feladatok társíthatók, amelyek a szabályzatból, illetve az utasításból olvashatók ki. Konkrét jogi norma, közjogi szervezetszabályozó eszköz, belső norma direkt módon valóban nem határozza meg sem a baleseti helyszínelő, sem a járőrszolgálati beosztások tartalmát, munkaköri feladatait, ugyanakkor azzal, hogy a szabályzat és az utasítás a helyszínelői tevékenységet és a járőrszolgálat feladatait elkülönülten szabályozza, korlátot teremt az egyes szolgálati területekhez sorolandó szolgálati beosztásokhoz rendelhető munkaköri feladatok tekintetében. Ilyen módon vannak hatással az egyes szolgálati beosztásokhoz tartozó munkaköri feladatokra, ezért nem hivatkozhat eredménnyel az alperes arra, hogy a többlettevékenységként értékelt feladatellátások nem egy külön beosztáshoz tartozó feladatkörök, azokat nem kizárólag közlekedési, illetve közrendvédelmi járőrök végezhetik. Fentiekre tekintettel a baleseti helyszínelő beosztású felperes által végzett közrendvédelmi és közlekedésrendészeti járőri beosztásba tartozó feladatok a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatellátásnak minősültek, mely tevékenységeket összességükben rendszeresen kellett ellátnia. A felperes alperes által nem vitatott személyes előadása, a csatolt kimutatások, napi beszámolók, a tanúvallomások szerint a felperes minden hónapban több szolgálatát érintően látott el klasszikus járőrszolgálatot. Mindezen többletfeladat ellátása alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a Hszt. 71.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megbízási díjra jogosult. A felperes fellebbezési ellenkérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a Hszt. 71.§-a a megbízási díj feltételéül a többletfeladatok ellátásával felmerült többletszolgálat ellátását szabja. Az eredeti beosztás szerinti feladatok munkaterhének csupán abból a szempontból tulajdonít jelentőséget, hogy azok alól mentesítette-e a munkáltató a megbízott személyt, a felperes mentesítésére vonatkozó körülmény pedig nem merült fel a perben. A felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért megbízási díjra jogosult akkor is, ha a munkaidő kihasználtsága és a feladatellátás optimalizálása miatt elfogadható volt a beosztásába tartozó feladatok időleges hiánya esetén az egyéb, beosztásába nem tartozó feladatok ellátásának elrendelése. A fellebbezési állásponttal szemben a beosztás magasabb besorolását és az azzal járó magasabb bért erre vonatkozó jogi norma hiányában nem lehetett a munkáltató egyoldalú utasítására elvégzett többletfeladatok ellenszolgáltatásaként figyelembe venni. A felperes fellebbezése kapcsán az elsőfokú ítélet jogszerűségének felülbírálatát a fellebbezésben megjelölt jogszabálysértésre és az ennek alapjául előadott indokokra tekintettel végezte el a másodfokú bíróság. A 33/2015. BM rendelet 10.§

(2)bekezdésében és a 31/2015. BM rendelet 35.§

(6)bekezdésében írt feltételek szerint a megbízási díj összegét a többletfeladat aránya, nagysága, a megbízással járó többletterhek és a Hszt. 71.§

(4)és

(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell meghatározni a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő törvényi mértékben. A magasabb összegű megbízási díjat nem indokolhatja a felperes magasabb besorolású beosztása, mert a 31/2015. BM rendelet 35.§

(6)bekezdés alapján arra az ellátott többletfeladat szerinti beosztás magasabb besorolása adhat alapot. Ugyanakkor a tényállásban megállapított többletfeladatok jelentős számára és Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.310/2024/7 [31] [32] [33] [34] [35] 7 rendszerességére tekintettel – amely egyúttal a többletterhek nagyságát is jelzi – a másodfokú bíróság a járőrbeosztás alacsonyabb besorolása mellett sem tartotta eltúlzottnak a felperes által igényelt 100% mértéket, amely továbbra is a jogszabályi keretek minimumdíj értékéhez áll közelebb. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest terhelő megbízási díj összegét a rendvédelmi illetményalap 100% mértékében meghatározva (37 hónap x 38.650 forint=) 1.430.050 forintra és ennek az elsőfokú ítéletben írt időponttól számított késedelmi kamatára felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet a Kp.109.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság döntésével a felperes az elsőfokú eljárásban is teljesen pernyertes lett, ezért ezt szem előtt tartva kellett az alperest terhelő elsőfokú perköltség összegét felemelni a felperes által felszámított 71.500 forint jogtanácsosi munkadíjból és 15.880 forint útiköltségből álló 87.400 forintra. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§

(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 83.§

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§

(2)bekezdés a) pontja,

(5)és

(6)bekezdése alapján, a 4.§

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával a felszámítással egyezően 35.800 forintban állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§

(1)és

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77.§

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,

1. április
2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró