← Magyarország

Kf.39263/2021/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Hszt. a kártérítési eljárás megindítására előírt 15 napos és a panasz elbírálására előírt 30 + 30 napos határidő elmulasztása esetén a kimentés lehetőségét nem szabályozza, azt nem teszi lehetővé. A határidők túllépése esetén a kártérítési határozat megsemmisítése nem volt jogszabálysértő. A KÚRIA mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.VII.39.263/2021/

  1. A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (címe) ügyintéző: ... főtitkár, jogtanácsos Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: ... rendőr alezredes, jogtanácsos (címe) A per tárgya: közszolgálati jogvita elbírálása A fellebbezési kérelmet benyújtó fél: alperes A fellebbezéssel támadott határozat száma: Fővárosi Törvényszék 6.K.702.118/2020/
  2. Rendelkező rész Kúria VII.Kf.39.263/2021/3 2 A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.K.702.118/2020/
  3. számú ítéletét helybenhagyja. A le nem rótt 18.000,- (tizennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Tényállás [1] Az alperesnél hivatásos szolgálati jogviszonyban álló felperes
  4. július 26-án szolgálati feladata ellátása során az ... forgalmi rendszámú szolgálati gépjárművel a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér zárt területén lévő központi SRA ellenőrző ponton tolatást hajtott végre, amelynek során a gépjármű holt terében lévő 3 db földbe süllyesztett acélhenger pilomat közül a menetirány szerinti jobb szélsőnek ütközött. A baleset következtében a gépjárműben kár keletkezett, a hátsó lökhárító jobb sarka behorpadt, a jobb hátsó lámpaburok megsérült. [2] Az alperes
  5. augusztus 18-án kelt határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, majd a felperes fegyelmi felelősségét állapította meg. [3] A gépjármű
  6. szeptember 30-án elvégzett javításáról az ... a
  7. október 5-én 235.934,- forint javítási költségről kiállított számlán
  8. november 4-i fizetési határidőt határozott meg. [4] Az alperes a
  9. március 21-én megindított kártérítési eljárásban a felperest
  10. március 23-án hallgatta meg, aki a javítás költségét eltúlzottnak találta, azt nem volt hajlandó kifizetni. Az eljárás eredményeként a
  11. április 3-án kelt 29022-124/167-11/2016.Ka számú határozattal az alperes a felperest 235.934,- forint kártérítés 12 havi részletben történő megfizetésére kötelezte. A felperes a határozatot
  12. április 12-én vette át. [5] A felperes
  13. április 25-én a kártérítés összegét sérelmezve szolgálati panaszt nyújtott be a kártérítési határozattal szemben. Az alperes parancsnoka a
  14. július 19-én kelt 29022-124/167-23/2016.Ka számú határozatával a felperes szolgálati panaszának részben helyt adott, és a kártérítés összegét 226.079,- forintra mérsékelte. A felperes keresete [6] A felperes a keresetében elsődlegesen a kártérítésre kötelező első- és másodfokú határozatok megsemmisítését, másodlagosan a kártérítési összeg 20.000,- forintra történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az alperes a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  15. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 237.§

(2)bekezdésében, a kártérítési eljárás megindítására előírt 15 napos határidő és a Hszt. 239.§
(2)bekezdése szerinti, a panasz elbírálására rendelkezésre álló 30 napos – egy alkalommal további 30 nappal meghosszabbítható – határidő túllépésével megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát. A kár mérséklésére irányuló másodlagos kereseti kérelme indokolásában kifogásolta, hogy az alperes a balesettel érintett járműre nem kötött CASCO biztosítást, ezzel kárenyhítési kötelezettségét elmulasztotta. Amennyiben a bíróság álláspontja szerint az eljárási határidők megsértése nem eredményezi a határozatok Kúria VII.Kf.39.263/2021/3 3 megsemmisítését, úgy alapul szolgálhat a kártérítés összegének mérsékléséhez, amit az Alkotmánybíróság 5/2017. (III.10.) határozata és az azzal összhangban álló, a Kúria Kf.I.35.760/2016/6. számú ítélete is megerősít. Az alperes védirata [7] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy az eljárási határidők megsértése miatt a határozatok érvénytelenek lennének, mivel az Hszt. 11. §
(1)bekezdésének megfelelően a Hszt. 11. §
(4)bekezdésében foglaltak szerint az alperes az igényét elévülési határidőn belül érvényesítette. Álláspontja szerint a perbeli esetben eljárásjogi határidőről van szó, amelynek elmulasztása nem járhat jogvesztéssel. A másodlagos kereseti kérelemre reagálva kifejtette, hogy a kártérítés összegének 20.000 forintra történő mérséklése alapjául szolgáló számításokat a felperes nem indokolta. Érvelése szerint a hivatkozott Alkotmánybírósági határozat és Kúria ítélete – eltérő tárgya miatt – nem vehető figyelembe. Az elsőfokú bíróság döntése [8] A Fővárosi Törvényszék a 6.K.702.118/2020/
  1. számú ítéletével az alperes 29022124/167-12/2016.Ka számú határozatát a 29022-124/167-11/2016.Ka számú határozatra is kiterjedően megsemmisítette. Kötelezte az alperest 15.000,- forint perköltség, valamint 152.200,- forint szakértői díj megfizetésére megállapítva, hogy az eljárás illetékét az állam viseli. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a perben nem vitatta, hogy a felperes a balesetet
  2. július 26-án okozta, a gépjármű javítását a szerviz
  3. szeptember 30-án végezte el, amelyre vonatkozóan
  4. október 5-én kiállított számlán
  5. november 4-i kifizetési határidő szerepelt. Ebből következően a kár bekövetkezése és a károkozó személye
  6. július 26-án, míg a kár összege legkésőbb a fizetési határidő utolsó napján, vagyis
  7. november 4-én ismertté vált. A Hszt.
  8. §
(2)bekezdése az állományilletékes parancsnoknak a kártérítési eljárás megindítására 15 napos határidőt biztosít, így a rendelkezésre álló adatok alapján az eljárást legkésőbb
  1. november 20-án meg kellett volna indítani, azonban arra csak
  2. március 21-én, négy hónapos késedelemmel került sor. [10] Az alperes a határozat meghozatalára a Hszt. 238.§
(1)bekezdésében előírt 60 napos határidőt megtartotta, ugyanakkor a szolgálati panasz elbírálásánál a Hszt. 239. §
(2)bekezdése szerinti 30 + 30 napos határidőt jelentősen túllépte. A felperes a szolgálati panaszát
  1. április 25-én terjesztette elő, annak felterjesztésére
  2. szeptember 17-én, elbírálására pedig csak a
  3. július 15-én meghozott határozattal került sor. Az elsőfokú bíróság a késedelem kimentéseként nem fogadta el az alperes azon érvelését, mely szerint a ... állásfoglalásának hiánya akadályozta a határozathozatalt, mivel álláspontja szerint az alperes egy szervezeti egységnek minősül, így a határozathozatalra rendelkezésre álló határidőbe a szakmai állásfoglalás beszerzése is beszámít. [11] Az elsőfokú bíróság a felperes hivatkozásával egyetértve az Alkotmánybíróság 5/
  4. (III.10.) AB határozata, valamint a Kúria Kfv.I.35.760/2016/
  5. számú ítélete alapján megállapította, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák és a bíróságok e határidők be nem tartását ne az ügyfél terhére, hanem javára értékeljék. Kiemelte, Kúria VII.Kf.39.263/2021/3 4 hogy az alkotmánybíróság által értelmezett tisztességes hatósági eljáráshoz való jog irányadó a közszolgálati jogviszonyokra, így a Hszt. alapján lefolytatott kártérítési eljárásra is. [12] A törvényszék álláspontja szerint a 3 éves elévülési idő nem tévesztendő össze az eljárási határidők betartásával. Az alperesnek 3 éven belül van lehetősége a kártérítési eljárás megindítására, az eljárás megindítását követően azonban már az eljárási határidőknek van jelentősége. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a jogszabálysértő határozatokat megsemmisítette. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [13] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. [14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetésével és értékelésével részben helytállóan állapította meg a tényállást és az alkalmazandó jogszabályokat, azonban abból téves jogi következtetéseket vont le, ezért ítéletének indokolása a polgári perrendtartásról szóló
  6. évi CXXX. törvény (Pp.) 279.§
(1)bekezdésébe ütközően jogellenes, megalapozatlan és nem cáfolja az alperesi védekezésben foglaltakat. [15] Az alperes érvelése szerint a rendvédelmi szerv kártérítés iránti igénye a káresemény bekövetkezésével vált esedékessé, vagyis a Hszt. 11. §
(1)bekezdése alapján
  1. július 6-át követő 3 éven belül az igényét jogszerűen érvényesíthette. A felperessel szembeni kártérítési eljárás késedelmes elrendelése nem értelmezhető jogról való lemondásként, és nem eredményezheti a jogosultság elenyészését. Ezzel ellentétes értelmezés a jogszabály által biztosított határidőre vonatkozó rendelkezés kiüresedéséhez vezetne, és megfosztaná az alperest érdekei érvényesítésétől. Ezt az álláspontot támasztja alá a Miskolci Közigazgatás és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.039/2019/
  2. számú ítéletében foglalt megállapítás is, mely szerint a Hszt. hivatkozott rendelkezése a munkáltató számára a saját hatáskörében történő igényérvényesítés lehetőségét biztosítja az elévülési időn belül. A hivatkozott ítéletben foglaltak szerint az elévülési időn belül csupán az igényérvényesítés szándékának kell kifejeződnie, amelynek jogszerű eszköze a kártérítési eljárás elrendelése. A Kúria Kpkf.VII.40.182/2020/
  3. számú végzése szerint az igény esedékessé válásától kezdődő elévülés legfontosabb joghatása, hogy az alanyi jog elveszíti igényállapotát, és bírósági úton többé nem érvényesítés. Az elévülés tehát a bíróság előtti igényérvényesülés végső határidejét jelenti. [16] Az alperes álláspontja szerint az alanyi jog megszűnése csak azoknak a határidőknek az elmulasztásakor következik be, ahol a törvény kifejezetten így rendelkezik. A jogosult, jelen esetben az alperes, a jogos érdekét, kártérítési igényét az elévülési időre tekintettel 3 év alatt érvényesíthette. Az eljárásjogi határidő elmulasztása nem jár érvénytelenségi jogkövetkezménnyel, sem jogvesztő hatással, és nem szünteti meg az érvényesíteni kívánt igényt. Az alperes kártérítés iránti igénye érvényesítése érdekében a kártérítési eljárást megindította, és a kártérítésre kötelező első- és másodfokú határozat kiadmányozása is megtörtént a Hszt.
  4. §
(2)bekezdésében előírt 3 éves igényérvényesítési határidőn belül. [17] Téves a törvényszék azon következtetése, hogy a perbeli esetben az 5/
  1. (III.10.) AB határozat, valamint a Kúria Kfv.I.35.760/2016/
  2. számú ítélete - amely döntések szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy a Kúria VII.Kf.39.263/2021/3 5 közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák - irányadó lenne. A hivatkozott határozatok tényállásában a jogvita alapja a perbelitől eltérő jogviszony volt, az AB határozatban bírság kiszabásáról, míg a perbeli esetben kártérítés megállapításáról kellett döntést hozni, amely két jogintézmény eltérő céllal alkalmazandó. [18] Az alperes álláspontja szerint az eljárási határidő elmulasztása a felperes vétkességét, illetve az okozati összefüggés fennállását nem befolyásolta, azokat nem kérdőjelezte meg, és a felperes számára jogsérelmet, joghátrányt sem okozott. [19] Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala során figyelmen kívül hagyta azt a körülményt is, hogy az alperesnek mint közpénzből gazdálkodó szervezetnek jogszabályból eredő kötelezettsége a kártérítési igény érvényesítése. Az állami vagyonról szóló
  3. évi CVI. törvény
  4. §
(2)bekezdés a) pontja alapján az alperes szolgálati gépjárműállományának tulajdonosa a Magyar Állam, vagyis a baleset során állami tulajdonban álló vagyontárgy sérült. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 97. §
(1)bekezdése alapján pedig az alperes mint költségvetési szerv munkáltató a követeléséről csak törvényben meghatározott esetekben és módon mondhat le. [20] Az alperes azt is panaszolta, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul, annak ellenére kötelezte a szakértői díj megfizetésére, hogy ítéletét a szakvélemény figyelmen kívül hagyásával, a kárösszeg meghatározása nélkül a jogalap alapján bírálta el. [21] A felperes a fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A fellebbezés nem megalapozott. [23] A Kúria a fellebbezéssel támadott ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés keretei között – a fellebbezésben felhozott indokokat alapul véve – vizsgálta felül. [24] Az alperes a fellebbezésében a Pp. 279. §
(1)bekezdésére, a Hszt. 11. §
(1)bekezdésére és az államháztartásról szóló
  1. évi CXCV. törvény (Áht.)
  2. §
(1)bekezdésére, valamint az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 1. §
(2)bekezdés a) pontjára hivatkozott. Vitatta az elsőfokú bíróság jogi érvelését és a bizonyítékok értékelését. A fellebbezés megfelelt a Kp. 100. §
(2)bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek, ezért az elsőfokú bíróság döntése érdemi vizsgálatának nem volt akadálya. [25] Az alperes a fellebbezésében tévesen állította, hogy igényét a törvény által előírt jogvesztő határidő hiányában a Hszt. 11.§
(1)bekezdésben szabályozott 3 éves elévülési időn belül érvényesíthette. [26] Az elsőfokú bíróság a Hszt. 237. §
(2)bekezdésében írt, a kártérítési eljárás megindítására vonatkozó 15 napos határidő és a Hszt. 239. §
(2)bekezdése szerinti, a szolgálati panasz elbírálására előírt 30 + 30 napos határidő elmulasztását tényszerűen és helytállóan állapította meg. [27] Az alperes a fellebbezésében a határidő megsértése körében figyelembe vett időpontokat és bizonyított tényeket nem vitatta. A Kúria az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a határidő számításánál a Hszt. 12. §-át tekintette irányadónak. A Hszt. 12. §
(6)bekezdése szerint a határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha a határidőt megállapító jogszabály ezt kifejezetten megengedi. A határidőt az ellenkező bizonyításig megtartottnak kell tekinteni. Kúria VII.Kf.39.263/2021/3 6 [28] A Hszt. 237. §
(2)bekezdése szerint az állományilletékes parancsnok a kár felfedezése után intézkedni köteles a kár összegének és a károkozó személyének megállapítására. A kár összegének és a károkozó személyének megállapítását követő 15 napon belül az állományilletékes parancsnok megindítja a kártérítési eljárást (a továbbiakban: a kártérítési eljárás megindítása). Ha a károkozó magatartás miatt fegyelmi eljárás indult, a kárfelelősség vétkességi alapú megállapításával meg kell várni a fegyelmi eljárás jogerős befejezését kivéve, ha a fegyelmi eljárás alá vont a károkozás tekintetében a vétkességét az eljárás alá vonti meghallgatása során elismerte. [29] Az állományilletékes parancsnok a fenti rendelkezések alapján 2016. november 4-én a károkozó személy és a javítási költség ismeretében – figyelemmel a felperes kárfelelősséget elismerő nyilatkozatára is – a kártérítési eljárást 15 napon belül köteles lett volna megindítani a felperessel szemben, azonban arra csak 2017. március 21-én került sor. [30] A Hszt. 239. §
(2)bekezdése szerint az állományilletékes parancsnok határozata elleni panaszt 8 napon belül fel kell terjeszteni az elöljáró parancsnokhoz, aki azt 30 napon belül elbírálja. A határidő további 30 nappal meghosszabbítható. [31] A jogszabályi rendelkezések alapján tehát a szolgálati panasz elbírálásáról az elöljáró parancsnoknak 30 napon belül kellett volna intézkednie, mely határidő további egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal lett volna meghosszabbítható. A felperes a szolgálati panaszát
  1. április 25-én terjesztette elő, amelyről a döntést csak
  2. július 15-én hozták meg. [32] A Hszt. a kártérítési eljárás megindítására előírt 15 napos és a panasz elbírálására előírt 30 + 30 napos határidő elmulasztása esetén a kimentés lehetőségét nem szabályozza, azt nem teszi lehetővé, (Kfv.VII.39.115/2020/
  3. [39] bekezdés) ilyen jogszabályi rendelkezésre maga az alperes sem hivatkozott. [33] A fellebbezés az elsőfokú bíróság által rögzített időpontokat nem vitatta, azonban a fentiek alapján nem a Hszt.
  4. §-ában szabályozott elévülési időnek, hanem annak volt jelentősége, hogy az alperes a Hszt.
  5. §
(2)és 239. §
(2)bekezdésében szabályozott határidőket jelentős mértékben túllépte, annak kimentésére a Hszt. pedig nem adott lehetőséget, így az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan döntött a keresettel támadott határozatok megsemmisítéséről. [34] Az alperes a fellebbezésében alap nélkül hivatkozott az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 1. §
(2)bekezdés a) pontjára, valamint az Áht. 97. §
(1)bekezdésére, mert a perbeli esetben nem a követelésről történő lemondás, hanem az igényérvényesítés határidejének elmulasztása eredményezte a kártérítési határozatok megsemmisítését. [35] A Kp. 78.§
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 263.§
(1)bekezdésében előírt szabad bizonyítás elvéből következően a bizonyítási eljárás eszközeinek meghatározása a bíróság hatásköre. Az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő költségének megfizetésére az alperes pervesztessége folytán, a Kp. 83.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján volt köteles. [36] A fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján – az indokolás módosításával – helybenhagyta. Záró rész [37] A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, ezért a Kúria az alperes fellebbezési perköltségben történő marasztalását mellőzte. Kúria VII.Kf.39.263/2021/3 7 [38] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §
(1)bekezdése szerint számított illetéket az alperes az Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti személyes illetékmentessége folytán a Kp. 102. §
(1)bekezdése alapján az állam viseli. [39] Az ítélet ellen a további fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. §
(1)bekezdése zárja ki. [40] A Kúria a fellebbezést a Kp. 107. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. augusztus
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.