Pf.20486/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdés c) pontja alapján terjesztette elő. Ezért az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy történt-e olyan jogsértő adatkezelés, amiért az alperes felelősséggel tartozik, amennyiben igen, akkor az adatvédelmi objektív szankciók, illetve a sérelemdíj, mint a személyiségi jogsértés szubjektív szankciója alkalmazható-e az alperessel szemben. [3] A sérelemdíj iránti igény vonatkozásában az Infotv. 24. §-ának és 23. §

(5)bekezdésének rendelkezésére utalt, e körben arra, hogy a két rendelkezést együttesen kell értelmezni és ezért sérelemdíj megfizetésére csak személyiségi jogsértés megállapítása esetén van lehetőség. Ilyen anyagi jogi alapon azonban a felperes módosított kereseti kérelmében sem terjesztett elő igényt, nem hivatkozott személyes adatainak jogsértő kezelése okán a személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi joga megsértésére. Ezért a személyiségi jogsértés esetére érvényesíthető szubjektív szankció iránti kérelme jogalap hiányában nem lehetett alapos. [4] Nem találta alaposnak a két megállapítási kereseti kérelmet sem, melyeket a felperes az Infotv.-re alapítottan terjesztett elő. A felperes előadásának tartalma alapján kérelme az Infotv. 23. §

(5)bekezdés a) pontján alapult, arra hivatkozással kérte a személyes adat jogsértő kezelése megállapítását, hogy a NAV-on keresztül a NEAK rendszerbe kerültek az Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.486/2023/4 3 alperes megbízottjának közreműködésével a személyes adatai. E körben rögzítette, hogy az alperes megbízottja (könyvelője) továbbította a felperes személyes adatait – a TAJ-számát és az adószámát, az alperes ügyvezetője nevével együtt – a NAV felé. Ez a téves továbbítás téves adatkezelésen alapult, az alperes megbízottja nem jogszerűen kezelte a felperes adatait, mivel nem az alperes munkavállalójaként, hanem az alperes másik megbízó cége alkalmazottjaként volt érintett a felperes az adatkezelésben. A jogsértő adatkezelés adatvédelmi incidens, amelyet azért nem állapított meg az elsőfokú bíróság jogsértő adatkezelésként, mert az adatok NEAK rendszerbe kerülését rótta a felperes az alperes terhére, ez azonban – a rendelkezésre álló nyomozati határozat alapján – nem az alperesnek volt betudható, nem az alperes működött közre a NEAK rendszerbe történő adattovábbításban. [5] A második kereseti kérelem elutasítása kapcsán kifejtette, hogy a felperes keresetében azt rótta az alperes terhére, hogy a NEAK rendszerből való törlésről nem tájékoztatta. E körben az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperest nem terhelte kötelezettség, mivel erről a tényről ő maga sem értesült, hiszen a NAV volt az adatok NEAK rendszer felé továbbítója és a NAV kapott tájékoztatást a NEAK-tól. Az alperes nem értesült a rendszerbe történő juttatásról, saját maga a NAV felhívására elvégezte az adatvédelmi incidens korrigálását, azt pedig már nem tudta, hogy továbbításra kerültek az adatok a NEAK felé, ekként a törlésről sem értesülhetett, melynek következtében a felperest sem volt köteles tájékoztatni az incidensről. Bár a NAV felé történő alperesi adattovábbítás jogsértő volt, azonban a módosított kereseti kérelem nem ennek megállapítására irányult, hanem a reparációról való tájékoztatás elmaradására alapította igényét a felperes. [6] Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a személyes adatok megsértésével kapcsolatos igényérvényesítésnél a jogsértő magatartás megjelölése határozza meg a bizonyítást, a bíróságnak a megjelölt alperesi magatartás jogszerűségét kell vizsgálnia, értékelnie. Az alperes helytállóan védekezett azzal, hogy a sérelmezett adattovábbítások nem tartoztak hozzá, e körben tájékoztatási kötelezettség sem előzetesen, sem utólagosan nem terhelte. A felperes személyes adatait nem kezelte személyiségi jogot sértő módon, ezért sérelemdíj fizetési kötelezettsége sem keletkezett. [7] A perköltség viselése tárgyában a Pp. 83. §

(1)és

(3)bekezdése alapján határozott azzal, hogy a pervesztes felperes köteles megfizetni az alperesnek a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-ára alapított, a kereseti kérelem benyújtásakor a költségjegyzéken felszámított, majd a tárgyalásokon való részvételre és előkészítő irat készítésére tekintettel korrigált ügyvédi munkadíjat. Az igényelt összeg nem volt eltúlzott. [8] Tekintettel arra, hogy az illetékekről szóló
3. évi XCIII. törvény (Itv.)
4. § o) pontja alapján csak abban az esetben tárgyi illetékmentes az eljárás, ha a felperes csak személyes adata jogsértő kezelésére alapított igényt érvényesít, ezért a személyiségi jogsértés címén előterjesztett megállapítási kérelem és sérelemdíj iránti igény vonatkozásában az Itv.
5. §

(1)bekezdés a) pontja alapján számított 12.000 forint illetéket a pervesztes felperesnek a 3/

1. (IV. 3.) IM rendelet alapján kell megfizetnie. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.486/2023/4 4 [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a terhére megállapított 330.000 forint nettó perköltség 100.000 forintra történő leszállítását kérte, másodfokú perköltség megállapítása mellett. [10] Fellebbezését a Pp.
2. §-ára alapította, kizárólag a perköltség összegét sérelmezve. Nem vitatta, hogy az alperes képviselője az átlagot messze meghaladó szinten látta el képviseleti tevékenységét, ugyanakkor – bár részben adatvédelmi jogszabályok alapján folyt le a per – a személyiségi jogi rész pertárgyértéke 200.000 forint volt, ez a minimális összegű sérelemdíj eltúlzottnak nem tekinthető, a 330.000 forint perköltség megállapítása viszont messzemenőleg eltúlzott. Az ügyvédi munka mellett a perköltség megállapításánál a szükségességet és az arányosságot és vizsgálni kell, nem lehet a pertárgy értékét lényegesen meghaladó perköltséget megállapítani. Figyelembe kell venni a pertárgyértéket (12.000 forint volt az előírt peres eljárási illeték) és, hogy minimális volt az előterjesztett sérelemdíj iránti igény. A per nem tartott hosszú ideig, mindössze két tárgyalás megtartására került sor. A Pp.
3. §

(3)bekezdés a) pontjára utalással nyilatkozott, hogy a pertárgy értéke jelen esetben a per tárgyának jellege miatt nem állapítható meg, hiszen a személyes adatok védelméhez fűződő jognak és a személyes adatok kezelésével összefüggő érintetti jogoknak az értéke pénzben nem kifejezhető. Jelen perben előterjesztett valamennyi kereset a személyes adatainak védelmével kapcsolatos, így tárgyi illetékmentesség illeti meg. [11] Fellebbezési ellenkérelmében az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta és 50.000 forint másodfokú perköltségben kérte marasztalni a felperest. [12] Megítélése szerint a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-ára alapítottan, a megbízási szerződés szerint számított költségigénye nem volt eltúlzott. A becsatolt megbízási szerződésből megállapítható, hogy az ellenkérelem elkészítése és benyújtása 100.000 forint ügyvédi munkadíjjal járt, a tárgyalási peres képviselet díja 60.000 forint fix összegben került meghatározásra, míg egyéb felmerülő okiratszerkesztés 25.000 forint/óra alapul vételével került megállapításra. Az óradíjak nem tekinthetők eltúlzottnak, mérséklésükre nincs mód. Az eljárásban 11 oldalas ellenkérelmet (
3. január 16.) készített, majd öt oldalas viszontválaszt szerkesztett (
4. március 7.), továbbá három oldalas előkészítő irat született a felperes keresetmódosítására (
5. május 8.), ezen túlmenően pedig két tárgyaláson (
6. március 23-án és május 11-én) vett részt a jogi képviselő. Az ellenkérelem és az előkészítő iratok elkészítése hosszabb időt vett igénybe, figyelemmel az eljárás tárgyára, a kereseti kérelemben foglaltakra. A jogi képviselőnek széles körű adatgyűjtést kellett végeznie, egyeztetett egy könyvelőiroda munkatársaival és speciális jogszabályokat, adó- és TB-szabályokat kellett áttanulmányoznia, így összetett feladatot igényelt az ellenkérelem és az előkészítő iratok elkészítése, melyek megítélése szerint színvonalas munkák. Mindez teljesen független a per tárgyának értékétől. Megítélése szerint nincs olyan körülmény, ami a megbízási szerződés alapján felszámított ügyvédi munkadíj mérséklésére okot adna. Az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj arányban áll az elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A felperes fellebbezési álláspontja téves, mert a pertárgyérték nagysága nem adhat alapot az ügyvédi Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.486/2023/4 5 munkadíj mérséklésére. A per lefolytatásának ideje sem indokolja a munkadíj mérséklését, miután három írásbeli beadvánnyal is élnie kellett az ügyben, valamint két tárgyalás megtartására került sor, tehát kb. fél éves időszak alatt intenzív jogi munka szükségessége merült fel. [13] A felperes fellebbezése nem alapos. [14] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp.
7. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §

(1)bekezdése szerint a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [15] A felperes fellebbezése alapján a Fővárosi Ítélőtáblának abban kellett állást foglalnia, hogy a megbízási szerződésben kikötött és az elsőfokú bíróság által az alperes felszámításának megfelelően megállapított ügyvédi munkadíj arányban áll-e a pertárgy értékével, a jogi képviselő által ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, vagy az eltúlzottnak tekinthető. [16] Az alperes a 32/2023. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdésének a) pontja és a Pp. 81. §

(5)bekezdésének megfelelően a csatolt költségjegyzék alapján kérte kötelezni a felperest összesen 330.000 forint összegű ügyvédi díj megfizetésére. Az IM rendelet 2. §

(2)bekezdése értelmében az így megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság döntését indokolni köteles. [17] A becsatolt,

1. január 9-én kelt megbízási szerződés szerint az alperes jogi képviselője az ellenkérelem elkészítése és előterjesztése okán 100.000 forint ügyvédi munkadíjra, a tárgyalási peres képviselet esetén tárgyalásonként 60.000 forint, további okiratszerkesztés, konzultáció címén óránként 25.000 forint összegre jogosult. [18] A periratokból megállapíthatóan az alperes jogi képviselője 11 oldalas ellenkérelmet, 5 oldalas viszontválaszt és 3 oldalas előkészítő iratot szerkesztett és küldött meg a bíróság részére. Az ügyben
2. március
3. és
4. május
5. napján került sor tárgyalás megtartására, ahol az alperesi képviselő jelen volt. A kikötött munkadíj nem minősül túlzottnak, a csatolt okiratok tanulmányozása az alperes jogi képviselője részéről időigényes ténybeli és jogi felkészülést igényelt. [19] A felszámított díjak a megbízási szerződésben foglaltaknak megfeleltek, fentiek alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint a megállapított összeg arányban áll a kifejtett Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.486/2023/4 6 ügyvédi munkatevékenységgel, nem merült fel olyan körülmény a peres eljárásban, amely okot adna a felszámított ügyvédi munkadíj mérséklésére. Az alacsonyabb összegben igényelt sérelemdíj mértéke és az adatvédelmi igényre alapított kereseti kérelem meg nem határozható pertárgyértéke önmagában a leszállítás alapjául nem szolgálhat, az elsőfokú bíróság által megállapított összeg szükséges és indokolt volt. [20] A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárás során felmerült perköltség megfizetésére a Pp.
6. §

(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte. Az alperes javára járó ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint, a csatolt megállapodásban írt óradíj alapulvételével állapította meg. Az alperes a fellebbezési ellenkérelem elkészítéséért 2 munkaórát számolt fel, ami a kifejtett munkatevékenységgel arányban állt. [21] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §

(1)bekezdés o) pontja alapján illetékmentes volt. Budapest,

1. december
2. Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke – a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. bíró Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró