Bf.34/2021/6 – Győri Ítélőtábla

(2)bekezdés értelmében folytatólagos elkövetésre utal. A magánindítványhoz nem kötött részcselekmény egységesen a legsúlyosabb büntetőjogi minősítést teszi lehetővé. A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.III.34/2021/

1. A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött,
2. június
3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Győri Törvényszék
4. március
5. napján kihirdetett B.170/2020/
6. számú ítéletét megváltoztatja. Terhelt1 vádlott
7. április
8. napjától letartóztatásban van. A vádlott vonatkozásában felmerült bűnügyi költség összege helyesen 313.232,(háromszáztizenháromezer-kétszázharminckettő) forint. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a bűncselekmények helyes megnevezése: folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntette (Btk.
9. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat), testi sértés bűntettének kísérlete (Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés). A bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja a vádlott által

1. április
2. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. A másodfokú eljárásban 17.163,- (tizenhétezer-százhatvanhárom) forint bűnügyi költség merült fel, melyet Terhelt1 vádlott köteles megfizetni. Indokolás [1] A Győri Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletével Terhelt1t bűnösnek mondta ki mint különös visszaesőt folytatólagosan elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében [Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat], és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés, Btk. 10. §

(1)bekezdés]. A vádlottat halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. [2] Az ítélet ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője „teljeskörű” fellebbezést nyújtott be, mely lényegében a bűnösség megállapítása ellen, illetőleg a büntetés enyhítésére irányult. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség a Bf.59/2021/3-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú ítélet 1.,

1. és
2. tényállási pontjai a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseire tekintettel magánindítvány előterjesztése nélkül nem alkalmasak büntető szankció kiváltására, így azok a tényállás részeit nem képezhetik, hiszen a Btk.
3. § a) pontja szerinti büntethetőséget kizáró akadály áll fenn. Álláspontja szerint e cselekmény részek nem lehetnek az elsőfokú bíróság által megállapított folytatólagos egység részei. A 4.a és az
4. pontban írt részcselekmények tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított minősítéssel. További súlyosító körülményként kívánta megjelölni azt, hogy a tényállás 1-
5. pontjában írt cselekmények bár Győri Ítélőtábla III/P.Bf.34/2021/6/I 2 büntethetőséget kizáró ok folytán nem büntethetők, de ténylegesen a sértett sérelmére elkövetett bántalmazások voltak. Indítványozta, hogy a korábban kiszabott szabadságvesztéssel fenyegetettség sem jelentett a vádlott számára visszatartó erőt, a középmértéket meghaladó szabadságvesztés és ehhez igazodó mellékbüntetés kiszabása indokolt. [4] A védő írásbeli fellebbezésében az ügyészi átiratnak az elsőfokú ítélet 1-
6. pontjában írt okfejtését elfogadva maga is indítványozta e cselekmények büntethetetlenségének megállapítását, ám a tényállás
7. pontjában írt cselekmény elkövetését a továbbiakban tagadta. Minthogy a sértett maga nem terjesztett elő joghatályos magánindítványt a vádlottal szemben, ezért valamennyi e pontban felsorolt cselekmény vonatkozásában a Be.
8. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében az eljárás megszüntetését indítványozta. [5] A

1. tényállási pontban írt két cselekmény vonatkozásában rámutatott arra, hogy védence e cselekményeket részben beismerte, és ezen sérülések keletkezési mechanizmusát illetően vitatható az az álláspont, hogy a sértettek sérülései a sértettek által elmondottak szerint keletkeztek volna. A közvetetten életveszélyes állapot szakértői megállapítását bírói bizonyosság hiányában vitatta. A 4.b pontban rögzített súlyos testi sértésnek minősített cselekmény vonatkozásában, minthogy a cselekmény ténylegesen 8 napon belül gyógyult, jogi álláspontja alapján könnyű testi sértésnek minősül. [6] A büntetés kiszabását érintően hangsúlyozta a sértetti megbocsájtást, azt, hogy a sértett nem kérte a vádlott büntetőjogi felelősségre vonását, így az elsőfokú bíróság által kiszabott hosszú tartamú szabadságvesztés nagy mértékben eltúlzott, és további enyhítésnek van helye. [7] A nyilvános ülésen jelen lévő ügyész és védő az ügyész átiratban, illetőleg az írásbeli fellebbezésben írtakat fenntartotta. [8] Terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott a védője által elmondottakhoz. [9] A bejelentett fellebbezések nem megalapozottak. [10] Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján valamennyi bizonyítékot értékelve, azokat okszerűen mérlegelve állapította meg. A mérlegelésben logikai hiba nincs, így az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó. [11] Minthogy az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlotti és védői fellebbezés tényállást érintő és büntetést kiszabó részében egyaránt támadta, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdés alapján teljeskörűen bírálta felül. A másodfokú bíróság eljárási szabálysértést nem észlelt, erre senki sem hivatkozott. Győri Ítélőtábla III/P.Bf.34/2021/6/I 3 [12] Az ügyészi és a védői az elsőfokú bíróság ítéletének 1-

1. tényállásához fűzött nyilatkozatai nem helytállók, ugyanis a megállapított tényállásból egyértelmű, hogy a vádlott rendszeresen, rövid időközönként, egységes akaratelhatározással bántalmazta tanú1 sértettet, így kétségtelen, hogy a cselekmény a Btk.
2. §

(2)bekezdés értelmében folytatólagos elkövetésre utal. Ennek egyik részcselekménye a 4.a és

1. pontban írt cselekmény, melyek magánindítványhoz nem kötöttek, ezért a cselekmény egységesen a 4.a pontban rögzített a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott, és a

(8)bekezdés I. fordulata szerint büntetendő testi sértés bűntettét valósítja meg. Ekképp az 1-

1. tényállásban rögzített cselekményekért is a vádlott büntetőjogi felelősséggel tartozik a folytatólagosság egységében foglaltan. [13] A 4.b pontban írt cselekmény esetében a testi sértés büntetőjogi minősítésére vonatkozóan döntő jelentősége van az ügyben született szakértői véleménynek, mely alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bántalmazás tényére tekintettel annak elkövetési módja a súlyosabb következmények bekövetkeztét nem zárhatta ki, ennél fogva bár a tényleges gyógytartam 8 napon belül maradt, a súlyosabb minősítésű testi sértés Btk.
2. § szerinti kísérlete megvalósult, hiszen nem a vádlott tevékenységén múlt a súlyosabb sérülés elmaradása. [14] Minthogy a tényállás helyesen került rögzítésre, ekképp a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására is helyesen került sor. Az elsőfokú ítélet rendelkező részében ugyanakkor helyesbíteni kellett a bűncselekmények megnevezését, ugyanis a Be.
3. §

(2)bekezdés c) pontja alapján a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését kell az alkalmazott törvényhely feltüntetésével rögzíteni. [15] Az elsőfokú bíróság ítéletében adós maradt a bűncselekmény jogi indokolásával, ezt a másodfokú bíróság azzal pótolja, hogy feltünteti: aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. A megállapított tényállásból nem vitatható, hogy a vádlott bántalmazása két sértettnek különböző gyógytartamú sérüléseket okozott, így a korábbiakban kifejtettek szerint a [12] bekezdésben rögzített bűncselekménnyel a vádlott tanú1 sérelmére a Btk. 164. §

(8)bekezdés I. fordulatában rögzített bűncselekményt követte el, hiszen közvetett életveszély következett be. [16] Az

1. tényállási pontban rögzített bűncselekmény ugyanakkor a 8 napon túl gyógyuló sérülés reális bekövetkezte folytán a Btk.
2. §

(3)bekezdése szerint minősül, ezen cselekmény a Btk. 10. §

(1)bekezdés értelmében kísérleti szakban maradt, miután a vádlott e cselekmény elkövetését ugyan megkezdte, de nem fejezte be. A

(2)bekezdés értelmében a kísérlet büntetési tétele megegyezik a befejezett bűncselekményével. [17] Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta. Helyesen értékelte azok súlyát, azok kiegészítésre nem szorulnak. Kellő részletességgel mutatott rá arra, hogy a helyesen rögzített büntetési tételkeretek között mely büntetés szolgálhatja a büntetési célokat. [18] Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés méltányos és elégséges ahhoz, hogy a vádlottat visszatartsa a további bűncselekmények elkövetésétől, illetőleg kellő hosszúságú ahhoz, hogy eleget tegyen annak a társadalmi elvárásnak is, hogy Győri Ítélőtábla III/P.Bf.34/2021/6/I 4 az ítéletről tudomást szerzők megfelelően tartózkodjanak hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől. [19] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott jelen ügyben az elsőfokú bíróság által írtakon túl 2021. április 14-én került előzetes fogvatartásba, ezért az azóta eltelt időt is a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdés alapján beszámította. [20] Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság számítási hiba folytán tévesen állapította meg a bűnügyi költség összegét, ezért azt a valóságnak megfelelően pontosította. [21] Az elsőfokú ítélet további rendelkezései törvényesek, azok pontosításra sem szorulnak. [22] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján a fenti pontosításokkal helybenhagyta. Határozatát a Be. 605. §

(4)bekezdése szerint röviden indokolta. Győr,

1. június
2. Dr. Péntek László sk. a tanács elnöke Szalainé dr. Joánovits Krisztina sk. előadó bíró dr. Széplaki László sk. bíró A Győri Törvényszék B.170/2020/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság ítéletében írt változtatásokkal
4. június
5. napján jogerőre emelkedett. dr. Péntek László sk. a tanács elnöke