Bf.35/2023/18 – Pécsi Ítélőtábla

(2)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerint minősülő szexuális erőszak bűntette miatt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, melyből legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a 2019. évi március hó 5. napjától a 2019. évi március hó 8. napjáig és a 2022. évi szeptember hó 27. napjától 2022. évi szeptember hó 28. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt. Végleges hatállyal eltiltotta bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.35/2023/18/II [2] [3] [4] 2 Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, felmentés érdekében. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az indokolás bizonyítékok értékelésére vonatkozó részének kismértékű helyesbítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen a jogorvoslati kérelmét részben megváltoztatva elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodsorban a vádlott felmentését, harmadsorban a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. [5] II. [6] A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott ítéletet – a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdésében írtak szerint – az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek keretében a Be. 590. §

(2)bekezdése értelmében vizsgálta az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. A Be. 590. §

(7)bekezdésében írtak szerint hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. A felülbírálat során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban írt okokból – részben megalapozatlannak találta, mivel az hiányos, illetve csekély mértékben ellentétes a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. Ezért a megállapított tényállást a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában írtak szerint, az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: A Baranya Megyei Bíróság Terhelt1 vádlottal szemben emberölés bűntettének kísérlete miatt 6 év fegyházat és 6 év közügyektől eltiltást kiszabó B.150/

1. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.149/
2. számú határozatával emelkedett jogerőre ([9] bekezdés). Terhelt1 vádlott előéleti adatai közül a bűnügyi nyilvántartásból időközben törölt, a Pécsi Járásbíróság 12.B.1560/2013/
3. számú határozatával kapcsolatos elítélésére utalást mellőzte ([10] bekezdés). Az elsőfokú ítélet vádlott előéleti adatait rögíztő [11] bekezdését mellőzte, e helyett megállapította, hogy vele szemben a Pécsi Járásbíróság – az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően –
4. április 19-én jogerőre emelkedett 15.Bpk.1360/2022/
5. számú büntetővégzésével közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 300.000 forint pénzbüntetést és 2 év közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki. (Erkölcsi bizonyítvány a másodfokú bíróság iratai között
6. sorszám alatt.) A vádlottal szemben a Komlói Járási Ügyészség a B.984/2022/
7. számú vádiratával
8. június 20-án vádat emelt a Komlói Járásbíróságon, melyben a vádirat szerint
9. november 3-a és
10. november 3-a közötti időben elkövetett szexuális erőszak bűntettével és
11. december 3-án elkövetett szeméremsértés vétségével vádolja. A vádlott ebben a büntetőügyben – mely áttétel folytán a Pécsi Törvényszéken 23.B.4/
12. szám alatt van folyamatban – tölti letartóztatását. (A másodfokú eljárásban
13. sorszám alatt beszerzett vádirat.) sértett1 sértett az édesanyja telefonszám1 kapcsolási számú telefonját
14. március 5-én 16 óra 08 perckor hívta fel, a hívás 16 óra 18 percig tartott ([17] bekezdés). [7] [8] [9] [10] [11] [12] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.35/2023/18/II 3 [13] III. [14] Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.
15. §

(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az tehát hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság eljárása során nem vétett olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív eljárási szabálysértést, mely a határozat érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna. Ilyen eljárási szabálysértésre a vádlott védője hivatkozott, okfejtése azonban nem volt megalapozott. A büntetőeljárási törvény részletesen szabályozza az eljárás korábbi szakaszában lefolytatott bizonyítás felhasználhatóságának feltételeit, melyet az ügy vélt vagy valós bonyolultsága, illetőleg a bűncselekmény tárgyi súlya nem befolyásol. A Be. 633. §

(5)és

(6)bekezdéseiben, a megismételt eljárás szabályai körében rendelkezik a vádlott és a tanú korábbi tárgyaláson tett vallomásának és a szakértőnek ott előterjesztett szakvéleménye lényegének ismertetéséről, felolvasásáról. Az elsőfokú bíróság e szabályok betartásával, tehát törvényesen járt el. Eljárását sem a vádlott, sem a védő nem sérelmezte, a tanúk újbóli kihallgatására, illetve a szakértők ismételt meghallgatása irányuló bizonyítási indítványt egyikük sem terjesztett elő. Ilyen körülmények között a védőnek az a felvetése, hogy az ügy – jellegére figyelemmel – nem lett volna egy tárgyalási napon befejezhető: eljárási szabálysértésként nem értékelhető. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség helytállóan utalt átiratában arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte bizonyítékként sértett1 sértett rendőri jelentésbe foglalt előadását. A rendőri jelentésnek a meghallgatott személy elmondásán alapuló része ugyanis – eljárási garanciák, illetve törvényi figyelmeztetések hiányában – bizonyítékként nem vehető figyelembe. Mindennek azonban érdemi jelentősége nem volt, mert a megállapított tényállás szóban forgó része a sértett részeletesen elemzett, más bizonyítékok által is alátámasztott vallomásán alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást – a kizárt bizonyíték fentiekben érintett felhasználásán túlmenően – az eljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával folytatta le. Beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően, részletesen és körültekintően értékelte az ügy megnyugtató elbírálásához szükséges bizonyítékokat. Azok mikénti mérlegeléséről ítéletének indokolásában meggyőző érveléssel adott számot, mind ténymegállapításai, mind pedig a vádlotti védekezés elvetése tekintetében. Következésképpen indokolási kötelezettségének is teljeskörűen eleget tett. A büntetőügyben nagy számú, részben dokumentált bizonyítékok – cellainformációk, híváslisták adatai, kamerafelvételek – álltak a bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság rendelkezésére. Ezeket kellett egybevetni a vádlott többször módosított, egyes részleteiben korábbi előadásaival sem összeegyeztethető védekezésével és a sértett főbb elemeiben következetes vallomásával. Utóbbit az igazságügyi genetikai szakértői vélemény megállapításai is erősítették, melyek a sértetti alsóneműről rögzített biológiai nyom és a vádlott közötti kapcsolódást támasztották alá. Ugyanakkor nem voltak olyan bizonyítékok, amelyek a sértett vallomását érdemben gyengítették volna: az előzetes pszichológiai szakértői véleményben feltárt bizonytalansági tényezők a bizonyítási eljárás során tisztázódtak, a [15] [16] [17] [18] [19] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.35/2023/18/II [20] [21] [22] [23] [24] [25] 4 vádlottal rokoni kapcsolatban álló tanúk utólagos beadványai nem voltak elfogadhatók, míg az internet alapú kommunikáció útján történő hang-, vagy videóhívás és a hívásforgalmazás egyidejű fogadása ugyanazon a készüléken kizárt, ami magyarázatul szolgál az üzeneteknek a sértett családja részéről történt elküldésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységével mindenben egyetértett, a tényállás lényegi elemei alapos okkal nem támadhatók. Az elsőfokú bíróság ténymegállapításainak fentebb részletezett kiegészítésére, illetve helyesbítésére az alábbi okokból került sor. A Btk. 97. §

(2)bekezdése értelmében a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. Kivételt ez alól mindössze a – jelen esetben jelentőséggel nem bíró – visszaesés és az ahhoz fűződő hátrányos jogkövetkezmények képezhetnek. Erre figyelemmel mellőzni kellett az ítélet [10] bekezdését, a Pécsi Járásbíróság 12.B.1560/2013/

1. számú ítéletére történő utalást, mivel azt a nyilvántartásból időközben törölték. Úgyszintén a másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítvány tartalma alapján került sor a vádlott korábbi elítélésének adatait rögzítő [9] bekezdésének a másodfokon jogerős határozatot hozó bíróság megnevezésével és ügyszámával való kiegészítésére és a [11] bekezdésben megjelölt büntetőeljárás kapcsán a későbbi elítélés rögzítésére. A tényállás személyi része kiegészíthető volt továbbá a másodfokú eljárásban beszerzett, a Komlói Járási Ügyészség által benyújtott vádiraton alapuló, áttétel folytán a Pécsi Törvényszék előtt folyamatban lévő újabb büntetőlejárás adataival. A híváslista adatai alapján egészítette ki a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének [18] bekezdését a sértett1 sértett által indított hívás pontos időpontjával és tartamával, valamint az édesanyja általa hívott telefonkészülékének kapcsolási számával. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be.
2. §

(3)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. [26] IV. [27] [28] E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Az elsőfokú bíróság a Btk. időbeli hatályát vizsgálva megalapozottan jutott arra a megállapításra, hogy a vádlottal szemben – a Btk. 2. §

(1)bekezdésében meghatározott főszabály szerint – az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az elbíráláskori anyagi jogszabály nem biztosítana számára kedvezőbb elbírálást. A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény ugyanis a Btk. 197. §

(4)bekezdését

1. július 8-ától kezdődő hatállyal akként módosította, hogy a szexuális erőszak bűntettének vonatkozó minősített esetét 5 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, valamint a Btk.
2. §-át

(5)bekezdéssel egészítette ki, mely alapján az ilyen elkövetők feltételes szabadságra nem bocsáthatók. A bűncselekmény minősítése is a büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően történt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részletes jogi érvelésével mindenben egyetértett. [29] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.35/2023/18/II [30] [31] [32] [33] [34] [35] 5 A büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, tényleges súlyuknak megfelelően is értékelve azokat. A büntetés kiszabása körében értékelhető tényezőkre és a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyára is tekintettel a kiszabott, a törvényi minimum közelében meghatározott szabadságvesztés eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, annak lényeges enyhítésére törvényes lehetőséget a másodfokú bíróság sem látott. Törvényesek voltak az egyéb – a végrehajtási fokozatra, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározására, az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámítására, a bűnjelekre és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó – rendelkezések is. Következésképpen sem a felmentés, sem az enyhítés érdekében bejelentett jogorvoslati kérelmek nem voltak megalapozottak, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része nem mindenben felelt meg a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Ezért azt a Be. 184. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a vádlott születési nevével kiegészítette, a pontatlanul feltüntetett vezetéknevét pedig helyesbítette. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján köteles a vádlott megfizetni az államnak. P é c s,

1. január
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Eördögh Dávid s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 13.B.208/2022/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.35/2023/
4. számú határozata folytán a
5. évi január hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke