← Magyarország

Kf.700176/2025/4 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át, rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.176/2025/

  1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe) (eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Oláh Tamás) helység1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
  2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 34.K.701.502/2024/
  3. számú ítélete indított Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/
  4. 2 [1] A felperes a
  5. február
  6. és
  7. február
  8. közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes helység1 kerület Rendőrkapitánysága (a továbbiakban: rendőrkapitányság) állományában körzeti megbízottként teljesített szolgálatot. A beosztásához nem tartozóan rendszeresen végzett a működési körzetén, továbbá a rendőrkapitányság illetékességi területén kívül járőri, járőrszolgálati és egyéb [átkísérési, kísérőőri, a TIK (a továbbiakban: TIK) általi küldési, rendezvénybiztosítási, csapatszolgálati és objektumőri] szolgálati feladatokat, amelyek ellátásáért megbízási díj megfizetését kérte. Szolgálati panaszát az alperes vezetője a határozatszám1 számú határozatával a
  9. február
  10. és
  11. február
  12. napjai közötti időszakra előterjesztett igény tekintetében elévülés okán, a
  13. február
  14. és
  15. február
  16. napjai közötti időszak vonatkozásában megalapozatlanság miatt elutasította. A kereset, a védirat [2] A felperes keresetében az alperest a perbeli időszakra 1.043.568 forint megbízási díj és annak
  17. augusztus
  18. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. A megbízási díj mértékét az illetményalap 75 %-ában határozta meg. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  19. évi XLII. törvény (továbbiakban: Hszt.)
  20. §

(1)bekezdés a)-c) pontjait jelölte meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatva. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest – késedelmi kamattal növelten – a kereseti kérelemnek megfelelő összegű, 1.043.568 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte. Döntését a Hszt. 2. § 25. pontjára, 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(2)-
(5)bekezdéseire, a jogalkotásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  2. §
(1)bekezdésére, a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
  1. (XII. 28.) IRM rendeletre, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
  2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
  3. BMr.)
  4. mellékletében foglaltakra, a Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/
  5. (XII.13.) Korm. rendelet
  6. §
(1)bekezdésére, 4. §
(1)bekezdésére,
  1. mellékletére, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  2. évi XLII. törvény végrehajtásáról szóló 154/
  3. (VI. 19.) Korm. rendelet
  4. §-ára,
  5. mellékletének I.
  6. pontjára, a Járőr-és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
  7. (III. 24.) ORFK utasítás 4., 5., 22.,
  8. pontjaira, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  9. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2., 21.,
  10. és
  11. pontjaira alapította, figyelembe véve a KMB Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/
  12. 3 Szabályzatnak a 25/
  13. (VIII. 11.) ORFK utasításon alapuló
  14. augusztus
  15. napján hatályba lépett módosítását és a Hszt.
  16. február
  17. napjával módosuló szabályait is; e jogszabálymódosításokkal érintett időszakokat elkülönítetten kezelve. Ítéletének indokolásában – kúriai eseti döntésekre hivatkozással – rögzítette, hogy a töretlen bírói gyakorlat értelmében a hivatásos állomány tagja által ténylegesen elvégzendő feladatokat a beosztásához igazodóan kell meghatározni; az nem fedhet le több másik beosztást. A KMB Szabályzat részletesen tartalmazza a körzeti megbízott feladatait, míg a járőrökre külön szabályzat vonatkozik, mindez azt erősíti, hogy e kettő egymástól elkülönülő beosztás, még akkor is, ha közöttük egyes részfeladatok tekintetében átfedés tapasztalható. A felperes
  18. augusztus
  19. napjáig terjedő időszakban az érintett hónapok mindegyikében, rendszeresen visszatérően, átlagban 10 szolgálatot érintően ellátott járőrszolgálati és egyéb – a beosztásába nem tartozó – feladatot, ami számára többletfeladat-ellátást jelentett és a Hszt.
  20. §
(1)bekezdés c) pontján alapuló megbízási díjra jogosultságot eredményezett. A kereset jogalapját a KMB Szabályzat
  1. augusztus
  2. napján hatályba lépett módosítása sem kérdőjelezi meg, a csatolt kimutatás szerint ugyanis a felperes ezen időszakban is rendszeresen teljesített a beosztásába nem tartozó járőri és egyéb feladatokat. A megbízási díj iránti igény megalapozottságára a Hszt.
  3. február
  4. napján bekövetkezett módosítása szintén nem hat ki, mivel az alperes a felperest ebben az időszakban a szolgálati idejének 2/3-át érintő időtartamban a beosztásától eltérő szolgálatra rendelte, ami számára jelentős többletmunkát jelentett. A megbízási díj mértékét a perbeli időszak egészét érintően – a folyamatosan, visszatérően jelentkező, rendszeresen ellátott beosztásba nem tartozó, egyszerre több beosztást is lefedő és jelentős mértékű többletfeladat-ellátásra figyelemmel – a rendvédelmi illetményalap 75%-os mértékével tartotta arányban állónak. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása mellett a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítéletnek a marasztalási összeg 666.724 forintra leszállítását eredményező megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a közigazgatási perrendtartásról szóló
  5. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  6. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §-át, a Hszt.
  3. §
(1)bekezdését, 71. §
(1)bekezdés c) pontját,
(3),
(5),
(6)bekezdéseit, KMB Szabályzat, valamint az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv TIKjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
  1. (XII.21.) ORFK utasítás (a továbbiakban: TIK utasítás) egyes rendelkezéseit sérti. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben derítette fel, a felperes személyes meghallgatásán túl egyéb bizonyítási eljárást nem folytatott le, az irányadó jogszabályokat részben alkalmazta megfelelően, a jogkövetkeztetése téves. Mindezek okán nem került abba a helyzetbe, hogy a
  2. február
  3. napjától módosított Hszt.
  4. §
(3)bekezdésének, mint jogalapnak a fennállását megítélje, így különösen a jelentős többletmunka felmerülését igazolni lássa, ami a döntése érdemére is kihatott. Az elsődleges fellebbezési kérelmével összefüggésben kiemelte, hogy a munkaköri leírások a felperes szolgálatteljesítési helyeként helység1 területét határozták meg; a szolgálatteljesítési hely az, ahol a feladat tényleges végrehajtása történik. A kinevezési okiratban szereplő szolgálati hely fogalom pedig a Hszt. 2. § 28. pontja szerint az a szervezeti egység, amelynek állományába a hivatásos állomány tagja tartozik. A TIK utasítás alapján megállapítható, hogy valamennyi közterületi szolgálatra vezényelt Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/4. 4 állomány a TIK alárendeltsége alatt lát el szolgálatot, így a körzeti megbízott is. A KMB Szabályzat 37. pontja akként rendelkezik, hogy a körzeti megbízott a szolgálatteljesítési idejének legalább 70%-ában közterületi tevékenység ellátására köteles. A KMB Szabályzat 21. pontjának
  1. e)alpontja alapján a működési körzetéből csapatszolgálati tevékenység végrehajtására elvonható. A felperes a KMB Szabályzat 24. pontja értelmében járőrvezetőként közterületi feladatra beosztható volt; a jogviszonyára egyébiránt a jogszabályokban, munkaköri leírásban, munkáltatói utasításban és szabályzatokban meghatározott munkaköri feladatokat is irányadónak kell tekinteni. Hivatkozott helység1 Rendőrfőkapitányának a TIK működéséről, továbbá egyes ügyeleti tevékenységek szabályairól szóló 7/2020. (III. 3.) Intézkedésének III/A. fejezet 13/A. pontjára: eszerint jogi norma írja elő, hogy a felperes szükség esetén a helység1 kerületében meghatározott körzet területén kívül lássa el a feladatait. Az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal azt a tényt, hogy 2022. augusztus 12. napjától a KMB Szabályzat 2. pontjának
  2. c)alpontja módosításra került, melynek értelmében a körzeti megbízotti szolgálat célja helység1 területén a rendőri jelenlét biztosítása, továbbá a bűnmegelőzési, bűnüldözési és rendészeti feladatok ellátása. A TIK utasítás 46/A. pontja alapján a közterületi állományt a TIK ügyelet irányítja. Álláspontja szerint a felperes személyes nyilatkozata nem tudta alátámasztani, hogy a perbeli időszakban rendszeresen – nem csak eseti jelleggel – végzett többletfeladatokat. A másodlagos fellebbezési kérelem kapcsán kiemelte, hogy a keresetlevél F/2. számú melléklete nem alkalmas arra, hogy abból az elvégzett feladat nehézsége, mibenléte, terhelésének foka és ezáltal a többletfeladat ellátásával arányban álló megbízási díj megállapítható legyen. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a 2023. február 1. napját követő időszak tekintetében a jelentős többletteher fennállását nem támasztotta alá; nem állapítható meg semmilyen olyan körülmény és szempont, amely azt igazolná; a felperes munkavégzésében, annak mennyiségében, minőségében változás nem állt be, többlettényállási elem nem áll fenn, így a kereset jogalapja ezen időszak vonatkozásában hiányzik. [6] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében nem adott elő olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem vizsgált, és amellyel kapcsolatban nem fejtette ki eltérő jogi álláspontját. A Kúria Kf.VII.39.549/2021/4. számú döntésére hivatkozással rámutatott, hogy e tárgykörben (a körzeti megbízott által ellátott járőrszolgálat kapcsán) kiforrott bírói gyakorlat alakult ki, a bíróságok következetesen helyt adnak a kereseteknek, elutasító ítélet nem ismert. Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése szempontjából valamennyi részkérdésben osztotta az álláspontját, kiemelve azt, hogy a körzeti megbízott járőrfeladatokat milyen szűkítésekkel hajthat végre. Kiemelte, hogy a közterületi szolgálat a járőrszolgálatnak nem feleltethető meg; a körzeti megbízottnak a saját működési körzetében, nem bármely közterületen kell közterületi szolgálatot teljesítenie. Álláspontja szerint az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a munkaköri leírás kiegészítésére is. A körzeti megbízott járőrszolgálatra csak kivételesen osztható be, kizárólag a működési körzetében, járőrrel közösen, e szolgálatra a működési körzetén kívül, a KMB csoport működési területén sem vehető igénybe. A körzeti megbízotti és a járőrfeladatok elválnak egymástól, a munkáltató a munkaköri feladatokat csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg. E két beosztás feladatait normális esetben azonos illetékességi területen párhuzamosan hajtják végre. A per alapját képező járőr és egyéb feladatok rendszeresek, nem eseti jellegűek voltak. Abból a körülményből, hogy a TIK a teljes közterületi állományt irányíthatja, még nem következik az, hogy a körzeti megbízott külön ellentételezés nélkül a TIK utasítása alapján minden közterületi feladatot köteles ellátni. Utalt a KMB Szabályzat 25. pontjára, amely szerint a körzeti megbízott számára a kísérőőri feladatok ellátása tiltott. A KMB Szabályzat Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/4. 5 módosításával kapcsolatos alperesi állásponttal összefüggésben hivatkozott a Kúria Kf.III.45.173/2021/4. számú döntésére. A Hszt. módosítás kapcsán pedig kiemelte, hogy az a megbízási díjra való jogosultságra szintén nem hatott ki, mivel ezen időszakban jelentős többletmunkát végzett. Egyebekben megjegyezte, hogy ezen időszakot érintően a többletfeladatok mértékének a korábbi időszakhoz viszonyított emelkedése nem jogszabályi követelmény. Hangsúlyozta, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a 30 napos időhatárt az eltérő feladatellátás szükséges időtartama alapján kell vizsgálni; jelen esetben azt a perbeli időszak terjedelme és az eltérő tartalmú szolgálatteljesítési napok száma is meghaladta. Iratellenesnek és önellentmondónak nevezte az alperes azon állítását, amely szerint a törvényszék a jogszabály módosítással érintett időszakokat nem kezelte elkülönítetten. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [7] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben vitatta, az elsőfokú bíróság által elvégzett bizonyítékértékelést nem elégségesnek találta, továbbá az indokolási kötelezettség részbeni megszegésére hivatkozott, azonban ez utóbbival összefüggésben megsértett eljárási jogszabályhelyet nem jelölt meg, ezért – a Kp. 99. §
(1)bekezdésére, 100. §
(2)bekezdés b) pontjára és 104. §
(1)bekezdésére is figyelemmel – az ítélőtábla e körben nem vizsgálódhatott. A fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat megfelelően alkalmazta, az ítéletének indokait részletesen kifejtette, amelyekkel a másodfokú bíróság is egyetértett. [9] Az objektív és a Kp. 2. §
(1)bekezdéséből kiolvasható szubjektív jogvédelem a fellebbezési eljárásban is érvényesül. A másodfokon eljáró bíróságnak alapvetően azt kell értékelnie, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem tárgyában az eljárási és anyagi jogi szabályok helyes alkalmazásával jogszerű határozatot hozott-e. A fellebbezésben hivatkozott eljárási jogszabálysértés [Kp. 78. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
  1. §] vizsgálatán túlmenően az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálata során az ítélőtáblának arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a felperest a perbeli időszakban az eredeti kinevezése szerinti beosztásához viszonyítva olyan többletfeladat-végzési (a Hszt. módosításával érintett időszakban nem eseti jellegű jelentős többletmunka ellátási) kötelezettség terhelte-e, amely őt – a Hszt. perben irányadó
  2. §-a alkalmazásában – megbízási díjra jogosította. [10] Az eljárási szabálysértések körében az alperes kifogás tárgyává tette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűtlenül értékelte. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/
  3. 6 [11] A bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében való értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. Az ügy érdemére kiható és a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabályszegések ugyanis a Kp.
  4. §
(2)bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet – anyagi jogi kérdések vizsgálata nélkül történő – hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását vonhatják maguk után. [12] A Kp. 78. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
  1. §-a – a bizonyítási mód fogalma mellett – a bizonyítási eszköz fogalmát is (tanú, szakértő, okirat, kép- és hangfelvétel, tárgyi bizonyíték stb.) meghatározza, mert ezek az egyes bizonyítási módokhoz képest sokrétűbbek (az okirat lehet okirati bizonyítás, de szemle tárgya is, a szemle tárgya nemcsak tárgyi bizonyíték, hanem arról vagy valamilyen múltbeli eseményről készült felvétel is lehet). A törvény ezért elkülönítve tartalmazza a bizonyítás módjaira, illetve a bizonyítási eszközökre vonatkozó legáltalánosabb szabályokat. [13] A bizonyítékok szabad mérlegelésének a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében – és a Kp. 78. §
(2)bekezdésében – rögzített elve a tényállás szabad megállapításának a Pp.
  1. §-ában meghatározott elvéből következik, és annak legfőbb korlátját a bíróság Pp.
  2. §
(4)-
(5)bekezdéseiben meghatározott indokolási kötelezettsége szabja. Az ítélet indokolásából világosan ki kell tűnnie, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett (BH
  1. 173.). [14] A fentiekkel összefüggésben az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – a továbbiakban részletesen is kifejtettek szerint – a megbízási díj szempontjából releváns tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével feltárta, és annak alapulvételével helytálló jogi következtetést vont le akkor, amikor a felperes által ellátott feladatokat a Hszt.
  2. §-a szerinti többletfeladatként minősítette. Iratellenesség, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes értékelése nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság okszerűen alapította a következtetéseit a csatolt okirati bizonyítékokra, és helyesen állapította meg, hogy a felperes a perbeli időszakban a körzeti megbízotti szolgálati beosztásába nem tartozó feladatokat rendszeresen ellátott. [15] Az ítélőtábla nem találta alaposnak az alperes azon hivatkozását sem, miszerint az elsőfokú ítélet a perbeli időszakot érintő jogszabályváltozásokat nem követte nyomon, az ítéletéből nem tűnt ki azok – a per tárgyát érintő – rendelkezéseinek eltérősége. Az elsőfokú ítélet [37]-[41], [48]-[50], [57], [59], [61]-[63] bekezdései, az alperesi hivatkozásnak ellentmondanak, azokból egyértelműen kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság a megbízási díjat érintő jogszabály módosításokat az érdemi döntése meghozatala során – az indokolása jogalapját megadva – körültekintően értelmezte; az ítéletét – az alperes által vitássá tett időszakok elkülönítésével, az általa felhozott indokok értelmezését megkönnyítve – Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/
  3. 7 megfelelően tagolta. A felülvizsgálat során a másodfokú bíróság is ezt a szerkezeti felépítést követte. [16] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – bizonyos kivételektől eltekintve, melyeknél hivatalból kell eljárni – a fellebbező fellebbezésének, az ellenfél ellenkérelmének és csatlakozó fellebbezésének a tartalma határozza meg; a Pp. Novellához fűzött előterjesztői indokolás szerint – tág teret adnak a másodfokú bíróság számára ahhoz, hogy a kérelemhez mérten ki tudja választani, milyen körben és korlátok között gyakorolhatja a felülbírálati jogát. Egyúttal arra is megfelelő garanciát nyújtanak, hogy ne terjeszkedjen túl a felülbírálat lehetséges keretein. Az ítélőtábla megállapította, hogy az alperes eljárásjogi szabálysértésekre vonatkozó fellebbezési érvelése mindezek folytán alaptalannak bizonyult. [17] Ezt követően az elsőfokú ítélet anyagi jogi hátterének vizsgálatát végezte el, azon belül először a KMB Szabályzat módosítását megelőző (
  4. augusztus
  5. napjáig terjedő) időszakot érintően. [18] A felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt.
  6. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése jelentette, tekintettel arra, hogy az alperes álláspontja szerint a felperes által ellátott feladatok a beosztásának részét képezték, azok többletfeladat jellege nem támasztható alá. Az ezzel kapcsolatos megállapítások az elsőfokú ítélet anyagi jogi álláspontjának felülbírálatához tartoznak, és a felek eltérő jogértelmezéséből fakadnak, amelyet azonban a Kúria – a KMB Szabályzat módosításának esetleges következményei kivételével – már a fellebbezésben felvetett jogszabálysértés-állítások esetében elvégezte. [19] Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; a munkaköri feladatok meghatározása azonban a munkáltató részéről nem lehet önkényes, csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Az alperesnél a felperes körzeti megbízott beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. [20] A Kúria korábbi, jelen időszakra is irányadó határozataiban (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének
  1. c)pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el, többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/4. 8 beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő. [21] A Kúria következetes gyakorlata szerint, amennyiben a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja (a körzeti megbízott) hosszabb időszakon át rendszerszintűen a beosztásához nem tartozó feladatkört ellátja, a járőrfeladatokat a körzeti megbízott működési és csoportműködési körén kívül nem eseti, hanem napi rendszerességgel végzi, az többletszolgálatnak minősül és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.076/2022/4., Kf.VII.45.006/2022/4.). [22] Jelen ügyben a felperes által végzett járőrszolgálati és egyéb, mint a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem tartoztak a kinevezése szerinti beosztásához. Az elsőfokú bíróság a csatolt és az alperes által nem vitatott felperesi kimutatás helyesen következtetett a többletfeladat ellátására. A KMB Szabályzat (2022. augusztus 11. napjáig hatályos) 24. pontja alapján a körzeti megbízott járőrvezetőként közterületi szolgálat végrehajtására járőrrel közösen osztható be, de az alperes nem bizonyította, hogy a felperes beosztása a KMB Szabályzat rendelkezései szerint valósult meg. Azt sem támasztotta alá, hogy a felperes működési körzetén kívül ellátott járőri és egyéb többletfeladatai miként felelnek meg a KMB Szabályzat – különösen 15. és 24. pontjaiban foglalt – rendelkezéseinek. A közrendvédelmi szakterületért felelős vezető köteles a közös közterületi szolgálatot úgy szervezni, hogy a feladatellátás – a KMB Szabályzat 21-22. pontjában meghatározottak kivételével – a körzeti megbízott működési körzetében történjen. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a felperes a járőrszolgálati és egyéb feladatokat a körzeti megbízott működési körzetén kívül nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen végezte. Az a körülmény, hogy a felperes működési körzetéből jogszerűen elvonható volt, nem jelenti egyben azt, hogy a beosztásához nem tartozó többletfeladatok ellátásáért megbízási díjra nem jogosult. A KMB Szabályzat 25. pont
  2. a)alpontja kifejezetten tiltotta a felperes körzeti megbízott igénybevételét kísérőőri feladatokra. [23] Az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a Hszt. 45. §-ában és 57. §
(2)bekezdés a) pontjában foglaltakat is. Eszerint megfelelően rögzítette, hogy a felperes kinevezése az alperes helység1 kerület Rendőrkapitányság szolgálatteljesítési helyre történt, annak megváltozása olyan átszervezést eredményezne, amelyhez a hivatásos állomány tagjának hozzájárulására is szükséges. [24] Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a KMB Szabályzat
  1. augusztus
  2. napjától hatályos rendelkezései alapot teremtettek a felperes munkakörének a járőri munkakörrel történő bővítésére. Az Országos Rendőr-főkapitányság, mint központi államigazgatási szerv [a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
  3. évi XLIII. törvény
  4. §
(2)bekezdésének d) pont] vezetője a Jat. 23. §
(4)bekezdés
  1. c)pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. A KMB Szabályzat Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/4. 9 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a 30/2015. BMr. 2. mellékletével konform módon értelmezhetően rögzítették, hogy a körzeti megbízott járőri, járőrszolgálati feladatokat mely sajátos körülmények mellett és milyen illetékességi területen láthat el, azaz nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB Szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b)-
  2. c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel –, arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Járőr Szabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. E vonatkozásban a két beosztás munkaköri feladatai között minimális disztinkciót a KMB Szabályzat 2. pont
  3. a)alpontja és 25. pontja szerinti feladatok jelentenének. Ennélfogva a munkáltató a 30/2015. BMr. 1. §
  4. a)pontja és 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását. A Jat. 23. §-a szerinti közjogi szervezetszabályozó eszköz a Jat. 24. §
(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a 30/2015. BMr.-rel [Alaptörvény T) cikk
(2)bekezdés] nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB Szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, úgy sérülnének a 30/
  1. BMr. szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-
  2. §), valamint az illetmény meghatározására (154-
  3. §) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Ezzel teljesen kiüresedne a körzeti megbízotti beosztás tényleges és lényeges tartalma, amely elsősorban a KMB Szabályzat
  4. pont a) alpontja szerinti területen az ott meghatározott feladatok ellátása. A KMB Szabályzat módosítása tulajdonképpen azonosíthatatlanná tette a körzeti megbízott beosztásához esetlegesen hozzátartozó, korábban megbízási díj megfizetése nélkül teljesítendő járőri, járőrszolgálati részfeladatokat. Mindennek tükrében – a Hszt. és a 30/
  5. BMr. szabályozásának sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. [25] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a felperesnek a Hszt. módosítást (
  6. február 1.) követő időszakra előterjesztett igényét érintően is. Az ítélőtábla e körben rámutat, hogy a jogalkotó a Hszt.
  7. február
  8. napjától hatályba lépett módosításával a korábbi szabályozást annyival egészítette ki, hogy a megbízási díjra való jogosultság megállapításához immáron jelentős többletteherrel járó rendszeres többletfeladat-ellátást követel meg; a jogalkotói szándékot értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a többletszolgálatért járó helyettesítési díjra az állomány tagja csak azokban az esetekben lehet jogosult, amikor a többletfeladat ellátása a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás kereteit érdemben ténylegesen meghaladja. E vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság körültekintő vizsgálatot folytatott le a tekintetben, hogy a felperes – a munkaidejének 2/3-át elérő – többletfeladat-ellátása jelentős többletmunkának minősül, helyesen következtetett a felperes által ellátott tevékenység rendszerességére – nem eseti jellegére – is, továbbá a felperes általi jelentős többletmunkavégzésének az indokát adta. Hangsúlyozandó: az nem törvényi kívánalom, hogy a felperes többletmunkavégzése a korábbi időszakhoz képest mindenképpen mennyiségi növekedést mutasson, miután fennállhat az az eset – mint a jelen perbeli tényállás alapján, pusztán a számadatokból, azok nagyságrendjéből, valamint a feladatok sokszínűségéből kiindulva, – hogy az általa teljesített többletmunkavégzés már a Hszt. módosítását megelőző időszakban is jelentős többletmunkavégzésnek minősült, amely a Hszt. módosítás hatályba lépését követően változatlanul fennállt. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/
  9. 10 [26] A fentiek szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt.
  10. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely megbízási díjra jogosít. [27] A megbízási díj mértékével összefüggésben a másodfokú bíróság a következőkre mutat rá: [28] Miután az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg; a másodfokú bíróságnak a felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság ezen mérlegelési tevékenységének jogszerűségét kellett vizsgálnia. Ezzel összefüggésben azt, hogy a jogilag kötött mérlegelés a jogszabályok keretei között történt-e. A Hszt. 71. §
(5)bekezdésében rögzített, az illetményalap 50-200%-ban megállapítható megbízási díj meghatározása mérlegelési jogkört jelent. Ehhez kapcsolódóan a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. BM rendelet (a továbbiakban: 31/2015. BMr.) 35. §
(6)bekezdése jeleníti meg a mérlegelés szempontjait, amely szerint a helyettesítési díj mértékét a többletfeladat nagysága, a megbízással járó többletterhek, a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján a Hszt. 71. §
(4)és
(5)bekezdéseiben foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Ezen mérlegelési szempontok mentén kellett az ítélőtáblának megvizsgálnia, hogy melyek voltak az elsőfokú bíróság mérlegelésének szempontjai és azokat okszerűen vette-e figyelembe. [29] Az ítélőtábla megállapította – annak szem előtt tartásával, hogy a jogszerűségi kontroll a másodfokú bíróság számára felülmérlegelési lehetőséget nem biztosít, – hogy az elsőfokú bíróság az elvégzett mérlegelési tevékenysége során az anyagi jogszabály [Hszt. 71. §
(5)bekezdése] által meghatározott tartományban maradt, amikor a megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ban határozta meg; ezen felül az általa figyelembe vett és ítéletében ismertetett mérlegelési szempontok a 31/2015. BMr. 35. §
(6)bekezdése szerinti kritériumok közé beilleszthetők voltak. A jogi indokolásban leírtak alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az arányosság vizsgálatánál figyelembe vette a többletfeladatellátás rendszerességét, a többletfeladatok kimutatott mennyiségét. Így a másodfokú bíróság a fentiek okán az összegszerűség körében nem juthatott más jogi álláspontra, mint arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 75%-ban történő meghatározásával a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl; ily módon a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására nincs jogalap. [30] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.176/2025/
  1. 11 [31] A pervesztes alperes a Kp.
  2. § alapján alkalmazandó Pp.
  3. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontja, 3. §
(1)bekezdés a) pontja és
(4)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgy értékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [32] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a 83.485 forint összegű fellebbezési eljárási illetéket a Kp 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [33] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kp.
  1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [34] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. előadó bíró dr. Farkas Ervin s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.