← Magyarország

Mf.31173/2022/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A kormányhivatal és a munkáltató között létrejött hatósági szerződés megszegése nem jelenti az egyébként ténylegesen megvalósult létszámcsökkentésen alapuló munkáltatói felmondás jogellenességét. Ebben az esetben a hatóság érvényesítheti szerződésszegés jogkövetkezményeit. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.173/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Dr. Papp János Ügyvédi Iroda (Cím4.; ügyintéző: dr. Papp János ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek, dr. Nagy Emese ügyvéd (cím5) által képviselt Alperes1 (Cím1.) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 15.M.71.227/2020/
  2. számú ítélete ellen, a felperes
  3. sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] A felperes
  4. március
  5. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban alperesnél, kereskedelmi vezető munkakörben. A munkaköri leírása szerint feladatát képezte többek között: · az alperes és a cég1 középvezetőivel való kapcsolattartás, · az alperes és a cég1 tevékenységéhez kapcsolódó adminisztratív feladatok összefogása, határidőkre történő feladatok elvégzése, dokumentációk elkészítése. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 2 [2] A felperes ténylegesen a munkaideje nagy részében a cég1 üzleti partnere, a hotel1ben dolgozó takarítók, szobalányok munkaköri feladatait, a feladatok végzésének sorrendiségét foglalta írásba, ezekről piktogramokat készített és a munkavégzéshez szükséges anyagokat szállította ki a hotelbe, az alperes által rendelkezésre bocsájtott személygépkocsival. [3] A kormányhivatal1 és alperes hatósági szerződést kötött
  6. február
  7. napján, melynek értelmében alperes 70%-os bérköltség támogatásban részesült felperes után. Az alperes a támogatásért cserébe vállalta, hogy
  8. március 2-től
  9. december
  10. napjáig foglalkoztatja a felperest. A hatósági szerződés II.
  11. pontja szerint az alperes vállalta, hogy az előbbi időszak alatt felperes munkaviszonyát alperes működésével összefüggő okból felmondással nem szünteti meg. [4] A hotel1
  12. március
  13. napján küldött e-mailjében arról tájékoztatta a cég1-t, hogy nem tartanak igényt a délutáni ügyeletre, illetve napi egyszer kérik a közösségi terek takarítását, majd felmondta a takarításra vonatkozó szerződést. [5] Alperes a
  14. május
  15. napján kelt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, hivatkozással arra, hogy az alperes megrendelőinek egy részét elvesztette a koronavírus-járvány miatt, ami anyagi veszteséget jelentett az alperesnél. A veszteségek miatt a munkáltató a létszámcsökkentés mellett döntött, mely a felperest is érintette. A felperes munkaköri feladatait a továbbiakban az alperes a meglévő dolgozóival végezteti el. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [6] A felperes a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként 1.200.000 forint elmaradt jövedelem kártérítés jogcímén, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felmondás jogellenes, mivel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló
  16. évi IV. törvény (Flt.)
  17. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltakba, valamint az Flt. végrehajtására kiadott 6/1996. (VII.16.) MüM rendelet 18/C. §
(3)bekezdése e) pontjába ütközik. Ennek következtében a felmondás felmondási tilalomba ütközik, így jogellenes. [7] A felperes másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felmondás azért jogellenes, mert az abban foglalt indokok nem valósak, nem okszerűek és nem felelnek meg a valóságnak. [8] A felmondás indokolásának valóságával kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes számára a koronavírus-járvány nem okozott anyagi veszteséget, Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 3 az ő munkakörébe pedig új munkavállaló került felvételre. Előadta, hogy az alperes kizárólag az ő munkaviszonyát szüntette meg, így ezt létszámcsökkentésnek nem lehet nevezni. Továbbá álláspontja szerint a hotel1 és a cég1 közötti szerződés megszűnése nincs kihatással az ő munkavégzésére. [9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. [10] Hivatkozott arra, hogy a bértámogatásra vonatkozó hatósági szerződés a kormányhivatal és alperes között jött létre, az felmondási tilalmat nem keletkeztet. A támogatási jogviszony független a munkáltató és a munkavállaló között létrejött munkaviszonytól. [11] A felmondás indokolásával kapcsolatban előadta, hogy forgalomcsökkenés történt a munkáltatónál, melynek eredményeként létszámcsökkentés mellett döntött, amely több munkavállalót is érintett. A felperes munkaviszonya felmondással, két másik munkavállaló munkaviszonya közös megegyezéssel került megszüntetésre. Az elsőfokú bíróság ítélete [12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 360.000 forint perköltséget. [13] Az ítélet jogi indokolása szerint a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 65. §
(3)bekezdése rögzíti az abszolút felmondási tilalmakat, melyek közül egyikbe sem ütközött a felmondás. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás szempontjából teljesen irreleváns a felperes Flt. 16.§ b) pontjára történő hivatkozása, mivel a Kormányhivatal és az alperes nem ezen jogszabályhely alapján kötöttek támogatási szerződést, ezért a bíróság csak a felperes által hivatkozott MüM rendelet 18/c.§
(3)bekezdés e) pontjára történő hivatkozást vizsgálta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a MüM rendelet felperes által hivatkozott, egy hatósági szerződés olyan feltétele, amelynek megszegése esetére a jogszabály külön szankciót állapít meg. A hatósági szerződés a munkáltató és a Kormányhivatal között jön létre, annak a felperes munkaviszonyára semmilyen közvetlen kihatása nincs. A munkáltató a hatóság felé vállalja, hogy nem szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát felmondással. Ha a munkáltató a szerződésben vállalt ezen kötelezettségét megszegi, akkor a másik szerződő fél, a hatóság érvényesítheti a szerződésszegés jogkövetkezményeit, szankcióját. Ennek következtében az Flt. és a MüM rendelet előírásai, a hatósági szerződés nem eredményezi a perbeli felmondás érvénytelenségét. A hatósági szerződésben vállalt időszak alatt is érvényesen meg lehet szüntetni a munkavállaló munkaviszonyát, de annak az lesz a szankciója, hogy a munkáltatónak a támogatás összegét vissza kell fizetnie. Maga a hatósági szerződés nem Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 4 minősül munkaviszonyra vonatkozó szabálynak, így az abban vállalt munkáltatói kötelezettség megszegése sem eredményezi a felmondás érvénytelenségét. [14] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a felperes munkaköri feladatait, ennek körében konkrétan azt, hogy a cég1 tevékenységével kapcsolatban milyen feladatokat végzett. Maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy a munkafeladatai 90 %-a a hotel1hez fűződött. Nem volt vitatott a perben, hogy a hotel1 a cég1 ügyfele volt. A perben becsatolt e-mailek és a meghallgatott tanúk vallomása alapján a bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes munkaideje túlnyomó részében a hotel1hez tartozó feladatok kapcsán látott el tevékenységet, ezért munkaköri feladatai megszűntek azáltal, hogy a hotel1 felmondta a cég1vel kötött szerződést. [15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a cég2 az alperessel kötött, takarításra vonatkozó szerződését felmondta 2020. május 31-gyel, valamint az cég3 küldött alperesnek a takarítási szerződés felmondására vonatkozó levelet. Nyilvánvaló, hogy az alperes bevétele csökkent azáltal, hogy ezek a szerződések felmondásra kerültek. Ennek következtében az alperes meghozta azon döntését, hogy létszámcsökkentés keretében a felperes munkaviszonyát megszünteti. [16] A meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható volt, hogy a felperes helyére új munkavállaló nem került felvételre, a maradék feladatait pedig a munkáltató szétosztotta a meglévő dolgozók között. [17] Mindezekre tekintettel az létszámcsökkentés ténylegesen megvalósult. elsőfokú bíróság megállapította, hogy a A fellebbezés [18] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kötelezését kérte 1.200.000 forint kártérítés, valamint perköltség megfizetésére. [19] A felperes külön fellebbezést jelentett be az alperes részére megállapított ügyvédi munkadíj tekintetében, mivel az elsőfokú ítéletben meghatározott összeg jelentős mértékben meghaladja az IM rendeletben megállapított mértéket. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 5 [20] A felperes hivatkozott arra, hogy az alperesi felmondás, mint jognyilatkozat az Flt. 16.§
(1)bekezdés c) pontjába ütközik, ezért semmis, így érvénytelen. Ennek következtében a munkáltató jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát. [21] Előadta, hogy az Flt. 16. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja a munkáltató részére felmondási tilalmat határoz meg, miszerint a munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a
  3. b)pont szerinti munkaviszony megszüntetésére a támogatás folyósításának időtartama alatt nem kerülhet sor. A támogatás egy évre szólt, az alperes a teljes támogatási összeget igénybe vette, majd a felperes munkaviszonyát a felmondási korlátozás első negyedében megszüntette. [22] A felmondási indokok kapcsán a felperes előadta, hogy az alperes nem jelölte meg felmondási indokként a következő okokat, melyet az elsőfokú bíróság az ítéletében rögzített: · cég1nek csökkent a megrendelés állománya; · a felperes a cég1-nek dolgozott; · a hotel1 csökkenteni kérte a cég1-től korábban igénybe vett szolgáltatásokat. [23] A felperes előadta, hogy a felmondás az alábbi okokat jelölte meg: · A Alperes1-nek csökkent a megrendelése, anyagi veszteség érte; · létszámcsökkentést kellett végrehajtani a munkáltatónál, mely a felperest is érintette; · az 55%-os mértékű anyagi veszteség és létszámcsökkentés miatt, részére nem tudtak a továbbiakban munkát biztosítani; · a felperes feladatait mások fogják ellátni. [24] Előadta, hogy a felmondás nem tartalmazott olyan indokolást, hogy az bármilyen összefüggésben lenne a cég1 működésével, a hotel1lel, illetve a cég1 megrendelés állományának alakulásával. Álláspontja szerint az alperes nem bizonyította, hogy csökkent a bevétele, holott a felmondás fő okaként ez került megjelölésre. Vitatta, hogy a munkáltató árbevétele, illetve nyeresége csökkent 55 %-kal, nem egészen három hónap alatt. Előadta, hogy az alperes a perben nem bizonyította, és bizonyítást sem ajánlott fel arra, hogy mennyiben és milyen körben jelentkezett ez az anyagi veszteség. [25] A létszámcsökkentéssel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az alperes a munkaviszonyát nem június 26-án, hanem május 28-án mondta fel, majd egy hónappal később, teljesen más okból és más jogcímen közös megegyezéssel szüntette meg három személy munkaviszonyát, tehát a létszámleépítésre vonatkozó hivatkozás is valótlan. Előadta továbbá, hogy azon indok is valótlan, miszerint nem tudtak részére munkát biztosítani, mivel a munkaköri feladatait meglévő más dolgozókkal végeztette el a munkáltató. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 6 Fellebbezési ellenkérelem [26] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperes perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. [27] Az alperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, abból helyes jogi következtetést vont le, az anyagi és eljárási szabályok, valamint a bírói gyakorlat megfelelő alkalmazása mellett. [28] Hivatkozott arra, hogy okiratokkal és tanúkkal is bizonyította, hogy a létszámcsökkentés ténylegesen megvalósult, a felperes munkakörére, munkaköri feladataira új munkavállalót nem alkalmaztak. A munkáltatónál fennmaradó feladatokat pedig már meglévő munkavállalók vették át. [29] Előadta, hogy okiratok és a tanúk vallomásai által is alátámasztott tény, hogy a hotel1 – ahol a felperes munkafeladatainak túlnyomórészét végezte – szerződést bontott az alperessel, melynek következtében a felperes munkaköri feladatainak túlnyomó része megszűnt, így a létszámcsökkentés a felmondás jogszerű indokául szolgált. [30] Hivatkozott arra, hogy az irányadó bírói joggyakorlat szerint egyáltalán nem szükséges a munkáltató részéről a megvalósult létszámcsökkentésre vonatkozó munkáltatói felmondást részletező indokolása. Hivatkozott továbbá arra, hogy a létszámcsökkentés célszerűsége, gazdaságossága továbbra sem vitatható, mert a bíróság nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a munkáltató miért döntött a létszámcsökkentés mellett. Továbbá abban is töretlen a bírói gyakorlat, hogy a munkáltató kiválaszthatja az érintett munkavállalók közül azokat, akiknek a munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. [31] Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint a felmondás szempontjából teljesen irreleváns a felperes által hivatkozott Flt. 16. §
  4. b)pontjára történő hivatkozás, mivel a hatósági szerződés alanyai nem a felperes és az alperes, hanem a Kormányhivatal és az alperes. Maga a hatósági szerződés nem minősül munkaviszonyra vonatkozó szabálynak, így az abban foglalt munkáltatói kötelezettség megszegése sem eredményezi a felmondás érvényességét. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [32] A felperes fellebbezése nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 7 [33] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen megállapította, a bizonyítási eljárást lefolytatta és érdemben helyes döntést hozott, ezért az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. §
(2)bekezdése alapján helyen hagyta. [34] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján hagyta helyben, ezért a Pp. 386.§
(4)bekezdése alapján a fellebbezés kapcsán csak az alábbiakra mutat rá. A semmisség [35] Megalapozatlan a fellebbezésnek a semmisségre történő hivatkozása, illetve ennek következtében a felmondás jogellenességének megállapítására irányuló kereseti kérelem. A másodfokú bíróság teljeskörűen egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, miszerint az Mt. 65. §
(1)bekezdése taxatíve felsorolja a felmondási tilalmakat, azt utóbb kibővíteni nem lehet. Ezért sem az Flt., sem a MüM rendelet hivatkozott jogszabályainak megszegése esetén nem lehet a felmondás jogellenességét megállapítani. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra következtetésre, hogy amennyiben a munkáltató a hatósági szerződésben vállalt kötelezettségét megszegi, akkor a másik szerződő fél, a hatóság érvényesítheti a szerződésszegés jogkövetkezményeit, szankcióit. A felmondás indokai [36] Az elsőfokú bíróság teljeskörű bizonyítási eljárás lefolytatását követően megállapította a felperes munkaköri feladatait, melyet a felperes sem vitatott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint téves a felperes azon felperesi hivatkozása, miszerint az elsőfokú bíróság a felmondás indokait kibővítette. Az alperes a felmondás indokának alátámasztásául hivatkozott a munkáltató és a cég1 közötti jogviszony megszűnésére. Ezen körülményt helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy a felmondás indokolása szerint az alperes a megrendelőinek egyrészét elvesztette. A felmondási indok részletes vizsgálata nem jelenti a felmondási indok bővítését. A munkáltatónak kell bizonyítania a felmondásban megjelölt indokokat, melyet az alperes meg is tett. Egyébként maga a felperes sem vitatta az elsőfokú ítéletben foglalt azon megállapításokat, miszerint a cég1vel, a cég2vel, illetve a cég3vel megszűnt az alperes szerződése. Ezzel szemben nem adott elő olyan hivatkozást, miszerint az alperes akár más cégekkel szerződést kötött volna és ezáltal a bevétele nem csökkent. E körben a másodfokú bíróság hivatkozik a BH.2001.
  1. számú határozatra, miszerint, ha a munkáltató a létszámcsökkentés indoka mellett gazdaságossági és célszerűségi szempontokat részletez, ezen indokok nem minősülnek a felmondás vizsgálható indokának, hanem a gyakorlat tájékoztató jellegű. Ennek következtében megalapozatlan azon fellebbezési hivatkozás, miszerint az anyagi veszteséget vizsgálnia kellett volna a bíróságnak, illetve az alperes ebben a körben elmulasztotta a bizonyítási kötelezettségét. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 8 Létszámcsökkentés célszerűsége, gazdaságossága nem vizsgálható, mivel ez nem képezheti a munkaügyi jogvita tárgyát (BH.2002.374.). [37] A másodfokú bíróság kiemeli, miszerint az alperes bizonyította, hogy csökkent a munkavállalók létszáma, ennek körében nincs jelentősége annak, hogy egyes személyeknek a felmondással, másoknak a munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg. A jelen perben azt kellett vizsgálni, hogy csökkent-e a munkáltatónál a munkavállalók létszáma, mely megtörtént. [38] A munkáltató a perben bizonyította, hogy az érintett munkavállaló munkahelyére és a munkakörére a rendes felmondás kihatott. [39] Az irányadó bírói gyakorlat szerint, amennyiben a munkavállaló munkaköre úgy szűnik meg, hogy azt korábban is foglalkoztatott három másik munkavállaló között felosztották, ez a felmondás jogszerű okának minősül (LB.Mfv.I.10.575/2008.). Az átszervezés keretében történt egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszűnést nem cáfolja a feladatok megmaradása (LB.Mfv.I.10.816/2017.). Az ítélkezési gyakorlat szerint a kisebb létszámra kiható átszervezés is különös indokot képezhet, ha az adott munkavállaló munkaviszonya szempontjából jelentős kihatású, vagy az elrendelt létszámcsökkentés a munkáltató létszámához képest jelentős mértékű (LB.Mfv.I.10.231/2010.). [40] Megalapozatlan a felperesnek a perköltség meghatározására vonatkozó fellebbezési kérelme is. Az alperes a perköltség összegét a 32/
  2. (VIII.22.) IM rendelet 2.§
(2)bekezdés a) pontja alapján kérte megállapítani, csatolta a megbízási szerződését, és a költségjegyzéket. Az elsőfokú bíróság mérlegelte a perköltség összegét és a másodfokú bíróság álláspontja szerint helytálló döntést hozott, annak mértéke nem eltúlzott, ezért mérséklésnek nem volt helye. Záró rész [41] A másodfokú bíróság a Pp. 364. §-a folytán alkalmazandó Pp. 83.§
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest másodfokú perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság az alperes által előterjesztett perköltség összegét mérsékelte a 32/ 2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(6)bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a pert tárgyaláson kívül bírálta el és mérlegelte az ügy nehézségét, a beadott előkészítő iratok számát is, így 100.000 forint perköltséget talált megállapíthatónak a végzett ügyvédi tevékenységgel kapcsolatban. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.173/2022/6 9 [42] A felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, így a perben felmerült fellebbezési illetéket a munkavállalói költségkedvezményről szóló 73/2009. (XII.22.) IRM rendelet, valamint a Pp. 525. §
(1)bekezdése és a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. [43] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 365. §-a zárja ki. [44] el. A bíróság az ítéletet a Pp. 376.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Kulisity Mária s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.