Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.III.183/2023/
- A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- május
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
- február
- napján kihirdetett 25.B.169/2022/
- számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] A Debreceni Törvényszék mint elsőfokú bíróság bűnösnek mondta ki vádlottat testi sértés bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés I. fordulat], ezért őt 2 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság lekorábbi időpontjáról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, valamint az ügyben felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a kihirdetéskor a vádlott és védője enyhítésért, míg az ügyészség – három munkanap gondolkodási idő alatt – a vádlott terhére, súlyosítás végett, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása iránt jelentett be fellebbezést. [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.103/2023/2. számú átiratában az ügyészi jogorvoslatot fenntartotta és annak iránya szerint indítványozta a Debreceni Törvényszék ítéletének megváltoztatását tanácsülésen eljárva. [4] A vádlott és védője észrevételt nem tett. [5] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntető eljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 598. §
(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el figyelemmel arra, hogy a bejelentett fellebbezések kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontján alapulnak, és nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését sem az ügyészség, sem a vádlott vagy védője nem indítványozta. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.183/2023/5 [6] 2 A bejelentett fellebbezések nem alaposak. [7] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korlátozott felülbírálatra figyelemmel a Be. 590. §
(3),
(5)és
(7)bekezdéseiben foglaltak szerint bírálta felül. [8] Mindez azt jelenti, hogy az ügyészség, valamint a vádlott és védője jogorvoslatot kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentett be (mértékes fellebbezés), ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül a Be. 590. §
(3)bekezdésének megfelelően. A Be. 590. §
(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik az úgynevezett szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre abban az esetben, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is [Be. 590. §
(5)bekezdés a)-c) pont]. Értelemszerűen, szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka, és a cél a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontjában foglaltak jelen esetben a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak feleltethetőek meg. [9] A Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében a korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, figyelemmel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. Mértékes fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást perrendszerűen folytatta le. Nem vétett ún. abszolút, az elsőfokú bíróság ítéletének szükségszerűen a hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést [Be. 607. §
(1)bekezdés, Be. 608. §
(1)bekezdés]. Nem észlelt az ítélőtábla az előzőekben fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértést sem, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására kiható súlyos, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező ún. relatív eljárási hibát [Be. 590. §
(5a)bekezdés]. [11] Az ítélőtábla megállapította, hogy az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vonatkozó következtetés törvényes és a vádlott cselekményének jogi minősítése is kifogástalan [Be. 590. §
(5)bekezdés c) pontja]. [12] A törvényszék – a Be. 562. §
(4)bekezdése szerinti szükséges körben – helytálló indokolást adott a Be. 561. §
(3)bekezdés a)-
- c)és
- e)pontjaiban foglaltak körében, azonban a jogi minősítést érintően utalni szükséges a Kúriának az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. BJE határozatában foglalt iránymutatására is. A vádlott szándéka a sértett bántalmazásakor testi sértés okozására irányult, az életveszélyes sérülés okozásának lehetősége a megtámadott testtájékra, a vádlott erőfölényére és a sértett igen erős ittassága folytán hiányzó védekező képességére figyelemmel – a vádlott szintén ittas állapota ellenére – egyértelműen felismerhető volt, és ebbe belenyugodva cselekedett. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.183/2023/5 3 [13] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket nagyrészt feltárta, azonban az időmúlásra történő utalás nem vehető figyelembe enyhítő körülményként, hiszen a cselekmény elkövetési ideje és az elsőfokú ítélet meghozatala között bő egy év telt csak el. Ugyanakkor enyhítő körülmény a szándék eshetőleges volta, míg súlyosító körülményként értékelendő a sértett védekezésre képtelen állapota és az, hogy a bántalmazás következtében közvetlen életveszélyes állapotba került. [14] Egyetértett az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon észrevételével, ami szerint nem enyhítő körülmény az, hogy nem indult időközben újabb büntetőeljárás a terhelt ellen, azonban ilyenre történő hivatkozást az elsőfokú bíróság indokolása sem tartalmazott. [15] A törvényszék által kiszabott büntetés törvényes, egyben szükséges a büntetésnek a Btk. 79. §-ában foglalt céljainak eléréséhez. A bűnösségi körülményeket egymással egybevetve összefüggésükben kell értékelni, és nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál [Kúria 56. BK. vélemény I.
(7)bekezdés]. A vádlottal szemben alkalmazott – törvényi minimumban meghatározott – szabadságvesztés büntetés kétségtelenül méltányos, de elégséges szankció. [16] A Btk. 80. §
(2)bekezdése nem érinti a Btk. 80. §
(1)bekezdésének rendelkezését, vagyis a bíróságnak a büntetést a törvényben írt kereteken belül, az egyéniesítés követelményét alapul véve kell kiszabni tettarányosan, a középmértéktől eltérő büntetés kiszabását akkor kell megindokolni, amennyiben az eltérés jelentős (BH2001. 354.). Jelen esetben a törvényszék az irányadó középmértéktől a vádlott javára jelentősen eltért, azonban ennek indokait az ítélet indokolása tartalmazza. A Btk. 80. §
(2)bekezdése a büntetőjogi szankciórendszer egyetlen elemére, a szabadságvesztésre, ezen belül is kizárólag a határozott ideig tartó szabadságvesztésre vonatkozik, és az adott büntetési nem konkrét mértékének megállapításához ír elő a jogalkalmazó számára kötelező jelleggel egy figyelembe veendő szempontot. Ebből már önmagában is az következik, hogy a hivatkozott rendelkezés nem érinti az általános büntetéskiszabási elveket és nem zárja ki azt, hogy a bíróság az irányadó egyedi ügyben felderített különös körülményeket a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően belátása szerint értékelje, mérlegelje [13/2002. (II.20.) AB határozat III.1.3.]. [17] A törvényszék törvényesen döntött az egyszerűsített felülvizsgálatra tartozó kérdésekben is, így a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, a beszámításról, a lefoglalás megszüntetéséről, valamint a bűnjelek kiadásáról és a bűnügyi költségről. [18] A Be. 451. §
(2)bekezdésének c) pontja szerint a határozat bevezető része tartalmazza, ha a bíróság a határozatot tárgyaláson hozta meg, a bírósági eljárás helyét, a bírósági eljárás formáját, és azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e. A Be. 561. §
(1)bekezdése folytán az ügydöntő határozat bevezető részében kell feltüntetni a tárgyalási napok megjelölését is. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a nyilvános tárgyalás esetén a folytatólagosságra utalás feltüntetése kerülendő, hiszen az a törvény szövegéből nem vezethető le, a tárgyalás egységes egésznek tekintendő megnyitása és berekesztése között. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.183/2023/5 4 [19] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva a Be. 605. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,
- május
- Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke Dr. Horváth Péter s.k. előadó bíró Dr. Répássyné Dr. Német Laura s.k. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 25.B.169/2022/
- számú ítélete a másodfokú határozat által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- május
- Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke