← Magyarország

Kfv.37361/2026/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja, ha a befogadhatóságra vonatkozó indokok a megnevezett befogadhatósági okok fennállását, így a joggyakorlat egységének megbomlását vagy a vitatott jogkérdés különleges súlyát nem valószínűsítik. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.I.37.361/2026/

  1. A tanács tagjai: dr. Tóth Kincső a tanács elnöke dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit előadó bíró dr. Figula Ildikó bíró dr. Heinemann Csilla bíró dr. Kalas Tibor bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes jogi képviselője: Dr. Wahl István Ügyvédi Iroda eljár: dr. Wahl István ügyvéd (cím2) Az alperes: Hivatal Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási (1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 52.) Az alperes jogi képviselője: dr. Oravecz László kamarai jogtanácsos A per tárgya: energiaüggyel kapcsolatos közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes (
  2. sorszám alatt) A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.131/2025/
  3. számú ítélete Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 2 Rendelkező rész A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes, mint projektcég a Budapest VIII. kerület belterület helyrajzi szám1 hrsz.ú, cím3 szám alatti, tulajdonában álló ingatlanon 84 lakásból és 4 üzlethelyiségből álló épületet épített és azokat értékesítette. A felperes az ingatlanon létesített felhasználási helyre a jogelőd Kft. engedélyessel
  4. április
  5. napján egyetemes villamosenergia szolgáltatói szerződést kötött, határozatlan időre, ESZ „A1” „nem lakossági felhasználó” ügyféli státuszban, az annak megfelelő díjszabással.
  6. szeptember
  7. napjától a felhasználási hely ellátását az Zrt. engedélyes (a továbbiakban: Engedélyes) vette át, a felperes korábbi egyetemes szolgáltatói szerződése a villamos energiáról szóló
  8. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 99/D. §-a alapján megszűnt, egyidejűleg a felperes és az Engedélyes között a törvény erejénél fogva új egyetemes szolgálatói szerződés jött létre, a felperes ügyféli státusza nem változott, a szerződéses jogviszonyuk
  9. december
  10. napjáig állt fenn. [2] A lakóépületben 2021 januárjától az önálló lakásokba beszerelésre kerültek az egyéni fogyasztómérők, így az elkészült 84 lakásban a felszerelt egyedi mérők alapján történt a számlázás. [3] Az ingatlannak
  11. március
  12. napjától a felperesen kívül további két természetes személy tulajdonosa volt. A társasházi lakások tulajdonjog-fenntartással történő értékesítése 2019.12.
  13. és 2021.09.
  14. között megtörtént. A felperes
  15. április
  16. napján kérte a használatbavételi engedély megadását, a használatbavételi engedély
  17. április
  18. napján vált véglegessé. A társasház előalapítását
  19. november
  20. napján jegyezték be az ingatlannyilvántartásba, míg a társasház ingatlan-nyilvántartási bejegyzése a 37815/2023/22.12.
  21. számú határozattal történt meg. [4] A felperes a használatbevételi engedély kérelmezését (
  22. április 2.) követően több alkalommal (
  23. november 15-én, 2022 decemberében két alkalommal) megkereste az Engedélyest lakossági tarifa alkalmazása végett, majd további hat alkalommal kérte a számlái
  24. április
  25. napjára visszamenőleges korrekcióját a lakossági tarifa alapján, amely kérelemhez (a
  26. január 18-i levele mellékleteként) csatolta a társasház alapító okiratát és a végleges használatbavételi engedélyét. Az Engedélyes a kérelmeket azzal az indokkal utasította el, hogy az alkalmazott tarifa a felperes üzleti partner minősége alapján megfelelően került meghatározásra. Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 3 [5] A társasház részéről
  27. május
  28. napján érkezett szerződéskötési igény az annak közös képviseletét ellátó Bt.-től, amelyet az Engedélyes elfogadott, így
  29. május
  30. napjától a társasház „A1” lakossági felhasználóként egyetemes szolgáltatás keretében vételez villamos energiát. [6] A felperes
  31. április
  32. napján panasszal fordult az alpereshez a Vet.
  33. §
  34. pontjának (Lakossági fogyasztó definíciója) második fordulatára hivatkozva, kérte a lakossági egyetemes szolgáltatásra való jogosultsága megállapítását és az Engedélyes számlakorrekciók elvégzésére kötelezését. [7] Az alperes a
  35. június
  36. napján kelt H 2362/
  37. számú határozattal a felperes panaszát elutasította. A határozat indokolásában rögzítette, hogy a felperes gazdasági társaságként nem vált jogosulttá lakossági fogyasztóként egyetemes szolgáltatási szerződést kötni, arra a lakóépületet, mint felhasználót képviselő társasház vagy lakásszövetkezet jogosult. A gazdálkodó tevékenységet végző felperes lakossági egyetemes szolgáltatási szerződéskötése nem lehetséges. Az egyetemes szolgáltatásra való jogosultságát a felperes azzal kívánta igazolni, hogy „társasházként” működik, azonban a felhasználási hely társasházra való átírását nem kezdeményezte korábban, az Engedélyes jogszerűen járt el, amikor a lakossági egyetemes szolgáltatásba való besorolási kérelmet elutasította. [8] A felperes keresetében kérte elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását akként, hogy a bíróság kötelezze az Engedélyest arra, hogy
  38. április 2-ával a lakossági díjszabás szerint módosítsa a kiállított számlákat és a különbözetet térítse részére vissza. Másodlagos kérelme a határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult. Perköltséget igényelt. [9] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, a határozatában foglaltakat fenntartotta. Perköltséget igényelt. Az elsőfokú ítélet [10] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a
  39. február
  40. napján meghozott 106.K.703.156/2024/
  41. számú ítéletével a keresetet elutasította, a közigazgatási perrendtartásról szóló
  42. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  43. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, mivel azt alaptalannak ítélte. Az indokolásban rögzítette, hogy a felperes a jogosultságát kizárólag a Vet.
  1. §
  2. pontja második mondatára alapítottan állította, amelyet az első mondatára (a főszabályra) tekintet nélkül, attól teljesen függetlenül vélt alkalmazhatónak. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint azonban a nemzeti rendelkezés második fordulata nem értelmezhető az első mondattól függetlenül, a második mondat egyfajta kisegítő szabályként funkcionál. A lakóépület közös fogyasztása tekintetében biztosított lakossági fogyasztói jogosultság elhatárolása a felhasználás tényleges jellege szerint történik: a háztartási célú felhasználás lakossági fogyasztói minőséget alapoz meg, a gazdasági célú felhasználás viszont ezt kizárja. A felperes maga hivatkozott arra keresetében, hogy projektcégként a lakóépület felépítésére, és a lakások, üzlethelyiségek eladására alakult Állításával ellentétben a jövedelemszerző tevékenysége az épületben nem csak az épület felépítéséig, hanem a lakások eladásáig tartott. Ez a gazdasági tevékenység önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy lakossági fogyasztóként egyetemes szolgáltatásra legyen jogosult. Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 4 [11] Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az Engedélyes nem a Bt.-vel kötött lakossági szerződést, hanem a társasházzal, mivel a Bt. a társasház képviselőjeként eljárva, annak javára szerződött. A jogerős ítélet [12] A felperes fellebbezésére eljárva a Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: másodfokú bíróság) a
  3. február
  4. napján meghozott 2.Kf.700.131/2025/
  5. számú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a Kp.
  6. §
(1)bekezdése alapján, mivel a felperes a fellebbezésében nem adott elő olyan érvelést, amely az elsőfokú ítéletben foglaltak megdöntésére alkalmas lenne. [13] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan tette vizsgálat tárgyává, hogy a Vet.
  1. §
  2. pont második fordulata megalapozhatja-e a számlakorrekció iránti igényt, s alappal rögzítette, hogy a felhasználás tényleges jellege alapozhatja meg a lakossági fogyasztói jogosultságot. A másodfokú bíróság önmagában a felperes jogi személy gazdasági társaságként való létét olyan körülménynek tekintette, amely kizárja a lakossági fogyasztói státusz megállapítását, mivel gazdasági társaságként szükségszerűen jövedelemszerzés céljából gazdálkodó tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adott fogyasztási helyen a vételezett villamosenergiát ilyen gazdasági célra használta-e fel. [14] A felperes fellebbezési érveit alaptalannak értékelte. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a Vet.
  3. §
  4. pont második fordulatának helytálló értelmezésével jutott arra a helyes jogkövetkeztetésre, miszerint a felperes mint igényérvényesítő gazdasági társasági mivolta kizárja a perbeli esetben lakossági fogyasztóként való figyelembevételét. A felülvizsgálati kérelem [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte elsődlegesen a Kp.
  5. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetnek helyt adva a jogszabálynak megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan a Kp. 121. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, harmadlagosan a Kp. 121. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását. Perköltségigénnyel élt. [16] A befogadhatóság indokaként a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának aa), illetve
  2. ab)alpontját jelölte meg és előadta, hogy a befogadás az ügyben a joggyakorlat egységének, avagy továbbfejlesztésének biztosítása és a felvetett jogkérdés különleges súlya miatt szükséges. Rámutatott, hogy a perben vitatott a Vet. 3. § 42. pontjának második fordulata értelmezése, amely meghatározza a lakossági fogyasztó definícióját, amely tekintetében kérdés, hogy az a szerződő fél alanyi minőségéhez (gazdasági társaság, társasház, magánszemély stb.) vagy ettől teljesen függetlenül a felhasználási hely tárgyi rendeltetéséhez (lakóépület közös fogyasztás) kötött-e. Idézte a Vet. 3. § 42. pontjának 2015. május 9-ig hatályos rendelkezését, amely az ügyben releváns. Álláspontja szerint nincs egységes joggyakorlat abban, hogy a Vet. 3. § 42. pontjának második fordulatában felsorolt Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 5 feltételeknek megfelelő lakóépület használatbavételi engedély kiadása (véglegessé válása) után, de még a társasház bejegyzése előtt, a már lakóépületként funkcionáló ingatlan tekintetében a kivitelező gazdasági társaság, mint eredeti szerződő fél jogosult-e lakossági tarifára a társasház által felhasznált villamos energia közös mérője szerinti fogyasztás tekintetében. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabály szövegébe szubjektív feltételként emelte be a társasházi jogállást, amelyet a Vet. hivatkozott szakasza nem tartalmaz, ezért a jogértelmezést jogszabályellenesnek tartja. A másodfokú bíróság pedig a felperesi jogi személy gazdasági társaságként való létét tekinti akként, hogy az kizárja a lakossági fogyasztói státusz megállapítását. A felperes álláspontja szerint ez ellentétes a hivatkozott értelmező rendelkezés azon kitételével, amely szerint a lakossági fogyasztó „az így vásárolt villamos energiával nem folytat jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet.” [17] Kifejtette, hogy a földhivatalok túlterheltsége miatt országos szinten is több olyan új építésű lakóingatlan-projekt valósul meg, ahol a használatbavétel és a társasházbejegyzés között nem rövid átmeneti időszakban a kivitelező gazdasági társaság, mint lakossági fogyasztó lehetne a szerződő fél, elkerülve, hogy a társasházi lakóközösséget a közös fogyasztás tekintetében a bejegyzési határidők túllépése miatt hibájukon kívül jogtalan hátrány érje. Jelenleg nincs olyan kúriai eseti döntés vagy jogegységi határozat, amely egyértelművé tenné, hogy a kivitelező gazdasági társaságot a „lakossági fogyasztó” státusz akkor sem illeti meg, ha egyébként a törvényi feltételek maradéktalanul fennállnak és a társaság a vásárolt villamos energiával már nem folytat jövedelemszerző tevékenységet, hiszen az általa épített többlakásos lakóépület már elkészült. A jogerős ítélet szerint a jogosultság megállapításánál kizárólag annak van jelentősége, hogy mely szermély kíván szerződni az Engedélyessel a villamosenergia felhasználására. Ez jogbizonytalanságot szül a közüzemi szolgáltatók és a gazdasági társaságként szerződő felek jogviszonyában, és a jogi szabályozással ellentétes szolgáltatói gyakorlatot eredményez. Mindezek alapján a joggyakorlat egységének megteremtése és a jogszabály helyes értelmezésének rögzítése érdekében a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elkerülhetetlennek tartja. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei – a következők szerint – nem állnak fenn. [19] A Kp. 118. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha:
  1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
  5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [20] A Kp. 117. §
(4)bekezdésének rendelkezése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 6 – a 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja szerinti ok kivételével – részletesen indokolni nem kell. A Kp. 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A Kp. 117. §
(4)bekezdése valamennyi, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt befogadhatósági okhoz indokolási kötelezettséget ír elő, részletesen indokolni azonban csak a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. ad)alpontjához kapcsolódó befogadási kérelmet kell. A jogalkotó az indokolási kötelezettség előírásával lehetőséget ad a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára annak kifejtésére, hogy mely indokok mentén tartja szükségesnek a felvetett jogkérdés Kúria általi eldöntését, mert csak így kerülhet abba a helyzetbe a Kúria, hogy a kérelem előterjesztőjének szempontjából vizsgálja a befogadhatóságot. [21] A Kp. 117. §
(4)bekezdése nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadására, ugyanis a felülvizsgálati kérelemben nevesített befogadási okok alapján annak vizsgálatára kerül sor, hogy a konkrét ügyben felmerült-e a Kp. 118. §
(1)bekezdésének rendelkezései körébe tartozó kérdés, ezáltal indokolt-e a felülvizsgálati kérelem befogadása és érdemi elbírálása. A Kúria kiemeli, hogy a befogadásról szóló döntés során nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát vizsgálja. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő voltára hivatkozás nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. A Kúria a befogadhatóság vizsgálata során a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott konkrét jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, arra a felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatban van lehetőség. [22] A felperes a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. aa)és
  3. ab)alpontját jelölte meg befogadhatósági okként, így a Kúria a befogadhatóságot ezen okok mentén vizsgálhatta. [23] A Kúria a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. aa)alpontja alapján a felülvizsgálati kérelmet a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében általánosságban akkor fogadja be, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn (7/2023. Jogegységi határozat). A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjának első fordulatában szabályozott befogadási ok az alsóbb fokú bíróságok által hozott határozatok közötti eltérés esetén alapozhatja meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. A felperes kizárólag jelen perbeli ügy tekintetében, az elsőfokú és a jogerős ítélet viszonylatában mutatta be a bíróság jogértelmezését, amelyet jogszabálysértőnek tart, ez az álláspontja azonban nem támaszt alá széttartó joggyakorlatot, mivel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet helybenhagyásával elfogadta az abban kifejtett jogértelmezést, emellett pedig reagált a felperes fellebbezési érveire. A jogszabálysértésre alapított hivatkozás nem támasztja alá a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. aa)alpontja szerinti befogadhatósági ok fennállását. A felperes nem nevesített olyan alsóbb fokú bírósági határozatokat, amelyek felvetnék a joggyakorlat széttartó voltát vagy a jogegység megbomlásának veszélyét, és ilyen határozatokról a Kúriának sincs tudomása. A jogerős ítélet kapcsán olyan elvi jelentőségű jogkérdést és a kialakult bírói gyakorlat körébe tartozó olyan döntéseket, amelyek okán a jogegység megbomlásának veszélye fennállna, a Kúria nem azonosított. [24] A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati kérelem befogadását indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, azonban annak követése a körülmények változására tekintettel nem támogatható (Kfv.35.542/2021/2., Kfv.37.025/2021/2.), vagy az meghaladottá vált. A felperes a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. aa)alpontja körében hangsúlyosan Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 7 hivatkozott ugyan a joggyakorlat továbbfejlesztésére, azonban annak szükségességét alátámasztó tényt, körülményt nem adott elő, a jogfejlesztés körében nem jelölte meg, hogy milyen korábbi jogértelmezéstől kíván eltérni, a jogfejlesztést miben és milyen okból látja indokoltnak. A fentiek szerint tehát a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. aa)alpontja szerinti befogadhatósági ok nem áll fenn. [25] A Kúria a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. ab)alpontja alapján a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha annak értelmezéséről korábban még nem foglalt állást, és a jogegység iránti igény túlmutat a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős határozaton. A Kúria egységes gyakorlata szerint a felvetett jogkérdés különleges súlyára tekintettel a felülvizsgálati kérelmet különösen akkor fogadja be, ha az nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel, azaz a vizsgált jogkérdés túlmutat a konkrét ügyön és a Kúria iránymutatása szükséges. Az ügy társadalmi jelentősége pedig különösen akkor minősül befogadási oknak, ha az adott jogkérdés a jogalanyok széles körét érinti. A befogadás azonban ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. [26] Jelen perbeli esetben a felülvizsgálati kérelemben előadottak nem valószínűsítik a felvetett jogkérdés különleges súlyát, a lakossági felhasználó fogalmát tekintve a felperes a Vet. 3. § 42. pontjának 2015. május 9-ig hatályos rendelkezése értelmezését tartja szükségesnek, ugyanakkor ezen definíció vonatkozásában nem tapasztalható az ügyek tömeges előfordulása sem általában, sem kifejezetten gazdasági társaság által értékesítés céljára épített ingatlanok villamosenergia felhasználására nézve. Ennélfogva a felperes érvelése a felmerült jogkérdés egyedi tényállású ügyön túlmutató súlyát, más jogalanyok jogi helyzetére való tömeges befolyását nem támasztja alá, így a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjának
  2. ab)alpontja szerint sem indokolt a befogadás. [27] A fentiekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(1)és
(2)bekezdése alapján megtagadta. A döntés elvi tartalma [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja, ha a befogadhatóságra vonatkozó indokok a megnevezett befogadhatósági okok fennállását, így a joggyakorlat egységének megbomlását vagy a vitatott jogkérdés különleges súlyát nem valószínűsítik. Záró rész [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján tanácsban, tárgyaláson kívül, indokolt végzésben határozott. [30] A végzés ellen a további felülvizsgálatot a Kp.
  1. § d) pontjában foglalt rendelkezés zárja ki. Kúria I.Kfv.37.361/2026/2 8 Budapest,
  2. június
  3. dr. Tóth Kincső a tanács elnöke, dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit előadó bíró, dr. Figula Ildikó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró, dr. Kalas Tibor bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.