A határozat elvi tartalma: A
- évi XXV. törvény
- §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatás nem közigazgatási cselekmény, ezért az erre alapított mulasztási keresetet el kell utasítani. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.356/2025/
- felperes (felperes címe) dr. Tóth Ákos kamarai jogtanácsos A felperes: A felperes képviselője: Nemzeti Adóés Vámhivatal Vámigazgatóság1 (alperes címe) dr. Prokajné dr. Mozga Ágnes Edit kamarai jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: mulasztási per A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék
- sorszám alatt kijavított 107.K.703.963/2024/
- sorszámú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 140.000 (száznegyvenezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.356/2025/
- 2 [1] A felperes
- július
- napján illegális fémkereskedelmi tevékenység gyanújával kapcsolatos közérdekű bejelentést (a továbbiakban: bejelentés) tett a közérdekű bejelentések védett elektronikus rendszere útján. A fémkereskedelmi hatósági hatáskörre rendelkező alperes a szám1 iktatószámú iratban (a továbbiakban: tájékoztatás) a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló
- évi XXV. törvény (a továbbiakban: Panasz. tv.)
- §
(2)bekezdésére hivatkozással a felperest arról tájékoztatta, hogy a bejelentésre a szükséges intézkedéseket megteszi, azonban a bejelentésre induló hatósági vizsgálatról, annak eredményéről felvilágosítás – a bejelentéssel érintett hozzájárulása, illetve egyéb törvényi felhatalmazás hiányában – részére nem adható. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében – a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése és
- § alapján – a közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítását kérte, mivel az alperes a bejelentésre megtett intézkedésekről nem értesítette. Hivatkozása szerint az alperes hatásköre és illetékessége – a bejelentéssel érintett székhelyére figyelemmel – a fémkereskedelmi tevékenységről szóló 443/
- (XI. 27.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdése, valamint a Nemzeti Adó-és Vámhivatal szerveinek hatásköréről és illetékességéről szóló 485/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdése, és 52. §
(1)-
(2)bekezdései alapján fennáll. Szükségesnek tartotta az alapvető jogok biztosításának (a továbbiakban: biztos) ismert érdekeltként való értesítését, mivel a Panasz tv.
- § alapján a bejelentésre megtett intézkedésekkel kapcsolatos adatok őrzésére köteles. [3] Az alperes védiratában a keresetlevél visszautasítását, annak hiányában a kereset elutasítását kérte, mivel a Panasz tv.
- §
(2)bekezdésében írt értesítés nem a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdése szerinti közigazgatási cselekmény. Előadta, hogy a keresetlevél kézhezvételét követően a korábbi tájékoztatását a szám2 iktatószámú iratával (a továbbiakban: kiegészítés) kiegészítette azzal, hogy a bejelentéssel érintett részéről jogellenes cselekményt nem észlelt, eljárást nem tartott szükségesnek. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság – a perorvoslati záradék vonatkozásában kijavított – ítéletével a keresetet elutasította. A Kp. 129. §
(1)bekezdéséből következően azt vizsgálta, hogy a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó kötelezettséget előíró jogszabály-e. Megállapította, hogy a jogszabályban előírt tájékoztatás nem minősül a Kp. 4. §
(1)és
(3)bekezdései szempontjából közigazgatási cselekménynek, ugyanis a közigazgatási cselekmény konjunktív feltételei közül a közigazgatási jog általi szabályozottság nem teljesül. A Kúria Kpkf.39.858/2020/
- számú végzésében (a továbbiakban: kúriai határozat) megjelenő jogértelmezéstől nem kívánt eltérni, miszerint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.356/2025/
- 3 Panasz tv. hatálya alatt keletkezett válaszok nem minősülnek közigazgatási tevékenységnek. Az
- sorszámú beadvány A/8-9., A/11-
- és A/
- szám alatti mellékletében lévő alperesi döntéselőkészítő iratok zártan történő kezelését a
- sorszámú végzésben azon okból rendelte el, mivel a Panasz tv.
- §
(2)bekezdése alapján a felperes kizárólag az eljáró közigazgatási szerv válaszának megismerésére jogosult. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az eljárás megszüntetését; másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását; harmadlagosan az elsőfokú ítélet perköltség viseléssel kapcsolatos rendelkezésének a megváltoztatását; valamint a
- sorszámú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Indítványozta a zártan kezelt iratok megismerésének lehetővé tételét. [6] Vitatta az elsőfokú bíróság közigazgatási cselekmény minősítésével kapcsolatos érveit, nézete szerint az alperesnél intézkedést igénylő ügy indult. Ennek keretében arról kellett határoznia, hogy a bejelentésre intézkedést tesz-e vagy azt mellőzi, melynek eredményéről a tájékoztatás nem mellőzhető. Ezen kérdés megítélése a Kp.
- §
(3)bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntés, mely a mulasztási per megindításáig elmaradt, annak ellenére, hogy a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése alapján jogosult volt a tájékoztatásra. Az, hogy az alperes ezt elmulasztotta, a jogi helyzetét hátrányosan érintette. A kúriai határozatot az elsőfokú bíróság a jelen ügyben nem alkalmazhatta, ugyanis az csak a panaszokra, és nem a közérdekű bejelentésekre vonatkozott. Az alperes egyedi döntése a közigazgatási jog által szabályozott, ugyanis a fémkereskedelemről szóló 2013. évi XCL. törvény (a továbbiakban: Fémtv.) és a keresetben hivatkozott Korm. rendeletek a közigazgatási jog körébe tartoznak. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete a Kp. 2. §
(1)bekezdésében írt hatékony jogvédelem elvét, a 4. §
(3)bekezdés a) pontját,
- §-át, a hivatkozott Korm. rendeleteket, a Fémtv.-t, és a Panasz tv.
- §
(2)bekezdését sérti. Az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a Kp. 129. §
(2)bekezdése alkalmazásával arról, hogy a közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján szükséges lehet-e a mulasztás megállapítása. Az egész társadalmat érintő közérdek ugyanis a fémlopások megakadályozása, a fémkereskedelem hulladékgazdálkodási jogszabályok és Fémtv. keretei között való tartása. [7] Az elsődleges fellebbezési kérelme szerint a kiegészítés a Kp. 83. § alapján jogsérelem orvoslásnak minősül, melyet a per során elfogadott. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság az eljárást nem szüntette meg, ezáltal a Kp. 2. §
(1)-
(4)bekezdéseiben írt hatékony jogvédelem elve, a Kp. 81. §
(1)bekezdés g) pontja, 83. §
(3),
(6)bekezdései sérültek. A bírósági gyakorlat szerint az így meghozott ítélet felülbírálatra nem alkalmas (Kúria Kfv.IV.38.154/2021/7.); továbbá az eljárást a fellebbezési eljárásban is meg lehet szüntetni, ha a jogsérelmet a felperes kereseti kérelmének eleget téve orvosolták (Kfv.VII.37.108/2020/5.). [8] A másodlagos fellebbezési kérelmét arra alapította, hogy a zártan kezelt iratok a per kimenetele szempontjából lényeges okiratok, melyeket a Kp. 2. §
(3),
(6)bekezdéseiben foglaltak ellenére nem ismerhetett meg. Sérti az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 35. §
(1),
(5)bekezdéseit, valamint a Kp. 12. §
(1)bekezdését, hogy a közigazgatási ügyben eljáró elsőfokú bíróság a Kp. szerinti eljárásban pervezető végzéssel rendelkezett az iratok megismerhetőségéről, ugyanis a közérdekű adatok kiadása iránti perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel. Mindezek okán az Alaptörvény Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.356/2025/4. 4 XXVVIII. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga sem volt biztosított. Kifogásolta, hogy a biztost a kérelme ellenére nem értesítették, melynek elmulasztása a Kp. 20. §
(1),
(4)bekezdéseivel és a Panasz tv.
- §-ával ellentétes. [9] A harmadlagos fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes jogellenes mulasztása miatt kellett a pert megindítania, ugyanis a tájékoztatás azt a hamis látszatot keltette, hogy a bejelentésével kapcsolatban intézkedések is történtek. Ebből következően – a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdését is alapul véve – a kereset elutasítása esetén is az alperest kellett volna kötelezni a perköltségének megtérítésére. [10] Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatás nem közigazgatási cselekmény, ezért a Kp. 81. §
(1)bekezdés g) pontja sem alkalmazható. A felperes mulasztási keresetében lényegében a részére adott tájékoztatás hiányosságát állította, ezzel annak tartalmát vitatta. A tájékoztatásra nem a Fémtv. és a Korm. rendeletek, hanem a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése irányadó. A Kp. 129. §
(2)bekezdése szerinti vizsgálatra az elsőfokú ítéletben nem volt szükség, mivel erre kereseti hivatkozás nem volt, és a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése vonatkozásában a közérdekűség egyébként sem merül fel. Az elsőfokú bíróság nem közérdekű adat kiadásáról döntött, a felperesnek sem volt ilyen irányú kérelme. Az alapvető jogok biztosáról szóló
- évi CXI. törvényben meghatározott feladatkört a per nem érintett, ezért a felperes által kért értesítésének sem volt helye. A Pp.
- §
(2)bekezdésére alapított perköltség igénnyel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a perindítás a felperes saját döntése volt, a tájékoztatásokban a közigazgatási per megindításáról nem is esett szó. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság érdemben megalapozott és jogszerű döntést hozott, helyesen állapította meg, hogy a közigazgatási cselekmény elmulasztása nem áll fenn, a másodfokú bíróság az e körben írt jogi indokokat pontosította és kiegészítette. [13] A felperes fellebbezésében eljárásjogi (eljárás megszüntetésének elmaradása) és anyagi jogi kifogást (közigazgatási cselekmény minősítése) is megfogalmazott. Ahhoz, hogy az eljárásjogi vitatás jogszerűségéről állást lehessen foglalni, azt kellett meghatározni, hogy a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdésére hivatkozással állított alperesi mulasztás (az e jogszabályhely alapján kibocsájtott tájékoztatás) a közigazgatási cselekmény fogalomrendszerébe illeszthetőe. Ennek az az oka, hogy a Kp.
- § szerinti jogsérelem orvoslás jogintézménye e feltétel teljesülése esetén alkalmazható. Amennyiben a közigazgatási per lefolytatásának nincs helye, a Kp. speciális perjogi szabályai nem vehető igénybe. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.356/2025/
- 5 [14] Ahogyan azt a Kúria több határozatában (BH
- 194., Kf.III.39.133/2022/6.) kimondta, mulasztási ítélet meghozatalára kizárólag a Kp.
- §
(1)és
(3)bekezdései szerinti közigazgatási cselekmény elmulasztása esetén kerülhet sor. A Kp. rendszerében mulasztási perre a közigazgatási szervek nem minden – köznapi értelemben vett – mulasztása ad alapot, hanem csak a közigazgatási cselekmények elmulasztása. A felperes fellebbezésében alaptalanul állította, hogy a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdése szerinti tájékoztatás a Kp. 4. §
(1)bekezdése szerinti közigazgatási cselekmény, ezáltal a
(3)bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntés. A Kp.-ban írt egyedi döntés a közigazgatásnak valamely akaratnyilvánítása arról, hogy a Kp. 4. §
(1)bekezdése szerinti közigazgatási cselekményt megteszi. Az elsőfokú bíróság helyesen vette alapul azt, hogy valamely cselekmény a Kp. szempontjából akkor minősül közigazgatási cselekménynek, ha a Kp. 4. §
(1)bekezdésében írt három, konjunktív feltételnek megfelel, melynek egyik eleme a közigazgatási jog általi szabályozottság. Ezen kritérium nem teljesülése azt eredményezi, hogy a közigazgatási szervek más jogágak által szabályozott tevékenységei nem tartoznak a közigazgatási cselekmények közé. [15] A Panasz tv. 3. §
(4)bekezdése egyértelműsíti, hogy a hatálya alá tartozó intézkedések elkülönülnek a közigazgatási hatósági vagy a büntetőeljárásoktól, azaz önálló, sui generis eljárások. E jogszabályhelyből az következik, hogy az alperes Panasz tv. szerinti tevékenysége nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, tehát a perben hivatkozott cselekményeket nem a közigazgatási jog határozza meg. Kétségtelen, hogy a felperes által felhívott Fémtv. vagy a fémkereskedelmi hatóság hatáskörét és illetékességét meghatározó szabályok közigazgatási hatósági eljárás alapját képezik, azonban a Panasz tv. szerinti tájékoztatás minősítése kapcsán azokat a két eljárás típusának különbözősége miatt nem lehet figyelembe venni. E ponton szükséges rámutatni, hogy az elsőfokú ítélet a jogértelmezés során a kúriai határozatnak kiemelt jelentőséget tulajdonított, azonban az a korábbi szabályozási rezsim, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény szabályain alapul. Ugyanakkor az új szabályozás is fenntartotta azt az elhatárolást, hogy a Panasz tv. szerinti és a közigazgatási hatósági eljárások eltérő megítélés alá esnek. [16] A közigazgatási tevékenység konjunktív feltételei egyikének hiánya folytán a kereset nem lehetett alapos, ezért a harmadik fogalmi elem, azaz a joghatás kiváltásának vizsgálata szükségtelen. Nem vitás, hogy társadalmi közérdek a fémügyletek szabályainak érvényre juttatása, azonban az kizárólag az alperes előtti hatósági eljárásban és nem panaszeljárásban történhet. Íly módon a Kp. 129. §
(2)bekezdésében foglalt közérdeken alapuló kényszerítő indok fel sem merül, e kérdés elemzését az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte. Megjegyzi az ítélőtábla azt is, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a tájékoztatás elmaradása a jogi helyzetét hátrányosan érintette. A felperes érdekképviseleti szerv, aki közigazgatási eljárásban törvényi vagy Korm. rendeleti felhatalmazás alapján vehetne részt, ilyet azonban nem jelölt meg. Éppen ezért a harmadik személyekkel szemben indult konkrét hatósági eljárásról való tudomásszerzés vagy annak hiánya a jogi helyzetét nem befolyásolja. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.356/2025/4. 6 [17] A Kp. 2. §
(1)bekezdésében írt hatékony jogvédelem elve, valamint az
- §-ban írt közigazgatási bírói út a közigazgatási tevékenységekre vonatkozó követelmény. A felperes által állított jogsértés a fentiek alapján nem a Kp. szerinti, azaz nem közigazgatási cselekmény elmulasztása, ezért a Kp.
- §
(1)bekezdésének, és az
- § -ának elsőfokú bíróság általi megsértése fel sem merülhet. Ugyanez a megállapítás tehető az eljárás megszüntetésére irányuló fellebbezési kérelem vonatkozásában. A Panasz tv. szerinti eljárás nem közigazgatási tevékenység, ezért a keresetindítást követően megtett kiegészítés nem tekinthető a Kp. szerinti jogsérelem orvoslásnak. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes Kp.
- §-ra alapított eljárás megszüntetése iránti kérelmét mellőzte. [18] A
- sorszámú pervezető végzés és azzal összefüggésben az elsőfokú ítélet [33] bekezdésében írt megállapítások vonatkozásában a felperes érvelése nem volt helytálló. Az Infotv. szerinti eljárásoktól különbözik a per során alkalmazott, a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/
- (VIII.1.) IM rendelet
- § szerinti zárt adatok kezelése. A felperes iratellenesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az Infotv. alapján a közérdekű adatok nyilvánossága kérdésében döntött volna. A Kp.
- §
(1)bekezdés rendelkezése alapján az alperes köteles volt a bíróság részére nyilatkozni, mivel zártan kezelt és védett adatokat tartalmazó iratot küldött. Az alperes ennek megfelelően jelezte is, hogy nem nyilvános döntéselőkészítő iratokat továbbított. Az adatbiztonság megtartása a bíróság kötelezettsége is, technikailag ez a per során úgy kivitelezhető, ha a beküldött iratok zárt kezeléséről rendelkezik. Emellett azonban lényeges volt az is, hogy a mulasztási perben – a megtámadási perektől eltérően – nem a tájékoztatás tartalmának jogszerűségét, hanem azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a Panasz tv. 5. §
(2)bekezdésében előírt tájékoztatást megtette-e, ezért a törvényszék megalapozottan rögzítette, hogy a felperes az iratok megismerésére a perben nem jogosult. Mindezen indokok alapján a Kp.
- § -ban foglaltak sérelme e vonatkozásban nem volt megállapítható, és a másodfokú bíróság az iratok megküldését – az arra irányuló kérelem ellenére – szintén mellőzte. [19] A biztos értesítését a felperes a Panasz tv.
- §-ban írt megőrzési kötelezettség miatt tartotta szükségesnek. A Kp.
- §
(1)bekezdése a közigazgatási tevékenység vagy a perben hozandó ítélet vonatkozásában az értesítés feltételül jog vagy jogos érdek közvetlen érintettségét írja elő. Közigazgatási tevékenység hiányában érintettség csak a perben hozott ítélet esetén merülhet fel, ugyanakkor ez nem közvetlen, ugyanis a mulasztási perben hozandó ítélet az alperes, és nem a biztos feladatellátási kötelezettségével kapcsolatos, mindezek alapján az értesítése az elsőfokú peres eljárásban nem volt szükséges. [20] A felperes a perköltség viselés kapcsán a Kp. 35. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 86. §
(2)bekezdésére hivatkozással szükségesnek tartotta figyelembe venni, hogy az alperes hiányos tájékoztatása késztette a keresetlevél elkészítésére és beadására. A mulasztási pertípus a közigazgatási perjog speciális igényérvényesítési formája, amely nem hozható összefüggésbe a Pp. 86. §
(2)bekezdésben foglalt sajátos perköltség viselési szabállyal. Az alperes az eljárásban a perbeli cselekményekkel nem késedelmeskedett, felesleges költséget nem okozott, tehát nem merült fel olyan körülmény, ami ezen jogszabályhely alkalmazását vonta volna maga után. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.356/2025/4. 7 [21] Mindezek alapján a felperes fellebbezése nem volt eredményes, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [22] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontjára, 3. §
(2)és
(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg. A felszámított perköltséget a bíróság az elvégzett jogi munkával arányban állónak tekintette, mivel a felperes fellebbezésére adott észrevétel több jogkérdést is érintett. [23] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti illetékalapra vetített, az Itv. 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű (48.000 forint) fellebbezési illeték a felperes Itv. 5. §
(1)bekezdés d) pontja alapján fennálló személyes illetékmentessége okán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- január
- dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Zakócs Ildikó s.k. dr. Farkas Ervin s.k. előadó bíró bíró