Pf.20466/2023/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése szerinti határidőben, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, helyreigazításként – többek között – tegye közzé, miszerint valótlanul állították azt, hogy név1-től inkasszált összegek visszautalására nem került sor, a valóság az, hogy név1 részére a Hivatal

1. november 23-án visszautalta az összegeket. [3] Az alperes a kérelmet
2. április
3. napján átvette, annak nem tett eleget. [4] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest sajtóhelyreigazításra a Újság. újságban
4. március 30-án az „Cím” című cikkel kapcsolatban az alábbi tartalommal: „Valótlanul állítottuk azt, hogy név1-től inkasszált összegek visszautalására nem került sor. A valóság az, hogy név1 részére a Hivatal
5. november 23án visszautalta az összegeket.” [5] Az alperes ellenkérelmében az eljárás megszüntetését, ennek hiányában a kereset elutasítását kérte. Alaki védekezése alapjául a Pp.
6. §

(1)bekezdés a) pontjára és a 176. §

(1)bekezdés c) pontjára utalással előadta, hogy hiányzott a sajtószerv előtti kötelező eljárás. A helyreigazító közlemény közzétételét ugyanis az önálló hatáskörrel bíró jegyző és nem a felperes kezdeményezte. Erre lehet következtetni abból, hogy a levél fejlécén is a jegyző szerepel, a levelet a jegyző saját nevében írta alá és a saját bélyegzőjét használta. Érdemi védekezésében arra hivatkozott, hogy a cikk az önkormányzatot nevesíti, ami a felperestől elkülönült jogi személy, akit nem a jegyző, hanem a polgármester képvisel. Állítása szerint tehát helyreigazítást legfeljebb csak az önkormányzat kérhetett volna, a felperes nem. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 3 [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a Újság. újság időszaki lapnak az ítélet jogerőre emelkedését követő legközelebbi számában, a

1. március
2. napján megjelent „Cím” című cikkel azonos helyen és az abban alkalmazott legvastagabb betűszedéssel, tegye közzé az alábbi helyreigazító közleményt: „Helyreigazítás Lapunk
3. március
4. napján megjelent számában az „Cím” címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk azt, hogy név1-től inkasszált összegek visszautalására nem került sor. A valóság az, hogy név1 részére a Hivatal
5. november 23-án visszautalta az összegeket.” Kötelezte a Egyesületet (Cím4), hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 18.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a meg nem fizetett 36.000 forint illeték az állam terhén marad. [7] Ítéletének indokolásában hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló
6. évi CXXX. törvény (Pp.)
7. §

(1)bekezdésére, a 495. §

(1)bekezdésére, a 496. §

(1)bekezdésére, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §

(1)bekezdésére, az államháztartásról szóló

1. évi CXCV. törvény (Áht.)
2. §
3. pontjára, az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/
4. (XII. 31.) Korm.rendelet
5. §

(2)bekezdésére, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló

1. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.)
2. §

(1)bekezdésére, továbbá a Kúria PK

1. számú állásfoglalására. [8] Az alperes alaki védekezésére tekintettel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az előzetes eljárást a felperes, vagy Város jegyzője kezdeményezte. E körben hivatkozott arra, hogy a Hivatal az Áht.
2. §
3. pontja, valamint a Korm.rendelet
4. §

(2)bekezdése alapján költségvetési szervnek és jogi személynek minősül. A költségvetési szerv képviselője az Áht. 10. §

(6)bekezdése alapján a költségvetési szerv vezetője, aki pedig a Hivatal esetében az Mötv. 81. §

(1)bekezdése alapján a jegyző. A jogi személy felperes tehát a jognyilatkozatát szükségszerűen a képviselője, a jegyző útján kellett, hogy megtegye. [9] Azon kérdés megválaszolásánál pedig, hogy a jegyző a felperes képviselőjeként vagy saját személyében járt-e el, nem az írásbeli nyilatkozat formai jellemzőinek (azaz a levél fejlécének, az aláírás módjának vagy a bélyegzőnek) volt döntő jelentősége, hanem a levél tartalmának (azzal együtt, hogy a levél láblécében egyébként pedig a felperes e-mail címe szerepelt). A keresetlevél mellé csatolt – az előzetes eljárás kezdeményezéséről szóló – okirat tartalma alapján pedig egyértelmű, hogy a nyilatkozatot a jegyző nem saját nevében, hanem a felperes képviselőjeként tette meg, tehát éppen a felperes képviselőjeként használta a fejlécet, az aláírását és a bélyegzőjét. A levél ugyanis több ízben és következetesen a felperest említi, mint a levéllel megindított eljárás alanyát, önmagában a jegyzőt viszont sehol sem. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 4 [10] Az okirat alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a megelőző eljárást a pert megindító felperes kezdeményezte. A perbeli esetben tehát nem maradt el a megelőző eljárás, ez okból az eljárás megszüntetésének nem volt helye, figyelemmel arra is, hogy a megelőző eljárás megindítása egyéb feltételeinek a bekövetkeztét az alperes a perben bírói felhívásra nem tette vitássá [Pp. 266. §

(1)bekezdés a) pontja]. [11] Az alperes érdemi védekezésére figyelemmel ezt követően azt vizsgálta, hogy a felperes volt-e az a személy, akiről a sérelmezett közlés szólt. Ebből következően annak az – egyébként tényszerű – alperesi hivatkozásnak önmagában nem volt jelentősége, hogy a sérelmezett cikk a felperest konkrétan nem nevesítette. A felperes a cikkből kizárólag az inkasszált összeg visszautalásával összefüggő közlést sérelmezte. E körben pedig a cikk egyértelműen a város adóosztályát jelölte meg, aki levélben megígérte az összeg visszautalását, ennek ellenére fél éve nem sikerült ezt megtennie. Az önálló jogi személyiséggel nem rendelkező adóosztály pedig ténylegesen a felperes szervezeti egysége, ráadásul az adóosztályt a cikkből tájékozódó átlagolvasó is egyértelműen a Hivatalhoz kapcsolja, azaz az adóosztály a társadalmi érintkezésben általánosan elfogadott értelmezés szerint is egyet jelent a felperessel. Ráadásul a közjogi szabályok szerint is a Hivatal az, aki a Mötv. 84. §

(1)bekezdése értelmében a döntések végrehajtásával kapcsolatos feladatokat ellátja, azaz például inkasszál vagy az inkasszált összegeket visszautalja. [12] A fentiek alapján a felperes a sérelmezett közléssel egyértelműen összefüggésbe hozható, a közlés tartalmából egyértelműen felismerhető volt, így jogosult volt a helyreigazítás iránti igényét érvényesíteni. [13] Rögzítette, miszerint az alperes bírói felhívásra (12. sorszámú jegyzőkönyv) nem vitatta azt sem, hogy a cikkben közölt állítás valótlan volt, mivel úgy nyilatkozott, hogy a visszautalás valóban megtörtént. A valótlanságra vonatkozó kereseti állítást ezért a Pp. 266. §

(1)bekezdése alapján valósnak fogadta el. [14] Mindezek alapján az alperes alaptalanul tagadta meg a felperesről szóló valótlan tartalmú közlés vonatkozásában a helyreigazítás közzétételét, ezért azt elrendelte. [15] A perköltségről a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, másodlagosan annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, harmadlagosan pedig annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 5 [17] Az elsődleges kérelme vonatkozásában előadta, hogy a felperes nem kezdeményezett előzetes eljárást, a keresetlevél mellékleteként csatolt helyreigazító közlemény közzétételét név2 Város jegyzője kezdeményezte, a Felperes felperes a jogszabályokban előírt jogvesztő határidőn belül a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárást nem folytatta le. [18] A felperes Hivatal költségvetési szerv, a Mötv. és az Áht. rendelkezéseinek keretei között korlátozott jogalanyisággal rendelkező önálló jogi személy. A pert megelőző sajtóhelyreigazítási kérelmet ezzel szemben a sajtószervnél név2 Város jegyzője terjesztette elő. A helyreigazítási kérelem fejlécén ez áll, az aláírás így szerepel, a bélyegző kifejezetten ezt tartalmazza. A jegyző a magyar közigazgatási rendszerben önálló közigazgatási szerv, amely különbözik az önálló jogi személyiséggel rendelkező Hivataltól. A jegyző egyebek mellett ellátja a felperes vezetését is, ha egy hivatalos iratot a jegyző ír alá, az a jegyző irata, nem pedig a felperesé. [19] Az alpereshez eljuttatott helyreigazítási kérelmen semmilyen módon nem szerepel a felperesi Hivatal aláírása, abban egyáltalán nem szerepel semmiféle olyan kitétel, amely jelezné az aláíró képviselői minőségét, vagy egyáltalán a képviselet tényét. Az, hogy valaki jogosult képviselni egy szervezetet, nem azt jelenti, hogy minden nyilatkozatában ebben a minőségében jár el. Hivatkozott arra is, hogy a per irataihoz később csatolt ügyvédi meghatalmazáson cégszerű aláírás szerepel, olvasható a felperesi Hivatal neve, az irat tartalma pedig egyértelműen utal arra, hogy a jegyző a nyilatkozatot a felperes képviselőjeként teszi. Hasonlóképpen a sajtó-helyreigazítási kérelmet is akkor lehetne a felperestől származónak tekinteni, ha ugyanilyen módon szerepelne azon a cégszerű aláírás, a felperesi Hivatal neve, az irat tartalma pedig utalna arra, hogy a jegyző a nyilatkozatot a Hivatal képviselőjeként tette meg. [20] A másodlagos kérelme körében arra hivatkozott, hogy a felperesnek hiányzik az anyagi jogi értelemben vett perbeli legitimációja. A kifogásolt cikkben a tényállítások alanya Város Önkormányzata, a cikkhez csatolt illusztrációban is az inkasszó jogosultjaként az önkormányzat szerepel, aki önálló jogi személy és nem azonos a felperessel. A felperes által becsatolt banki bizonylatokból megállapítható, hogy mind az inkasszó jogosultja, mind az állítólagos visszautalás teljesítője Város Önkormányzata volt. [21] A harmadlagos kérelme körében sérelmezte azt, hogy az elsőfokú bíróság a perben nem megfelelően értékelte a nyilatkozatait, hibás anyagi pervezetést végzett. A felperes által csatolt banki bizonylatok alapján nem vitatta, hogy valamilyen banki utalások történtek név1 javára, ugyanakkor ezek az utalások nem voltak azonosíthatóak az inkasszóval beszedett összegek visszautalásaként, ugyanis a közlemény rovatban ilyen utalás nem szerepelt. Ráadásul, mivel devizaszámlára történtek az utalások, a jóváírások nem forint pénznemben történtek. Ezek az ellenmondások csak megfelelő anyagi pervezetés mellett lettek volna tisztázhatók. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 6 [22] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte azt a körülményt, hogy a felperes egy jóval terjedelmesebb, összetettebb helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni, amelyekből egy jóval szűkebb kötelezést alkalmazott az elsőfokú bíróság. A felperes kérelme túlterjeszkedett a sajtó-helyreigazítási per keretein, olyan közlemény közzétételét kérte, amelyre a sajtó-helyreigazítási kereset alapján nem lenne jogosult. Ezt azonban az elsőfokú bíróság nem értékelte a pervesztesség-pernyertesség arányának megállapítása során. A felperest teljes mértékben pernyertesnek tekintette, így rendelkezett a perköltség viseléséről. Ennek megfelelően amennyiben a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelmének nem adna helyt, akkor a perköltség viselésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását oly módon kérte, hogy a részleges pernyertességre figyelemmel, az általa felszámított perköltség 60%-ának megtérítésére kötelezze a felperest. [23] A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [24] Az alperes fellebbezése nem megalapozott. [25] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [26] A Fővárosi Ítélőtábla szükségesnek tartja rögzíteni, hogy az azonos felek között folyamatban volt perben, a Budapest Környéki Törvényszék 1.P.20.348/2023/

1. számú elsőfokú ítélet elleni fellebbezést elbíráló 2.Pf.20.465/2023/
2. számú ítéletében az alperes azonos alaki védekezésére tekintettel a Pp.
3. §-a szerinti, az eljárás megszüntetése és az ítélet kötelező hatályon kívül helyezése iránti elsődleges kérelmével kapcsolatos jogi álláspontját már kifejtette, azt az alábbiak szerint részben megismétli. [27] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, mely szerint a felperes nem mulasztotta el a Pp.
4. §

(1)bekezdésében előírt kötelező előzetes eljárás lefolytatását. Nem osztotta az alperes érvelését abban a kérdésben, hogy a pert megelőző helyreigazítási kérelmet nem a felperes, hanem név2, Város jegyzője kezdeményezte, az alábbiakra figyelemmel. [28] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a Hivatal vezetője a jegyző, aki az Áht. 10. §

(6)bekezdése alapján a Hivatal képviselője. A Mötv. 41. §

(2)bekezdése alapján megállapítható, hogy az önkormányzati feladatok ellátását a képviselő-testület és szervei biztosítják, közöttük a Hivatal, valamint a jegyző. Ezen két közigazgatási szerv önálló feladatokkal bíró képviselő-testületi szerv, azonban közöttük képviseleti kapcsolat is fennáll, ugyanis a Hivatal képviselője a fentiek alapján a jegyző. Ezen, jogszabályban meghatározott Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 7 jogi kapcsolat tekintetében kell azt vizsgálni, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárást a felperes, vagy Város jegyzője kezdeményezte. [29] Nem vitás, hogy a helyreigazítási kérelem fejlécén a név2, Város jegyzője megnevezés szerepel, az aláírásra ugyanígy került sor és az iraton elhelyezett bélyegző is a jegyző bélyegzője. Kétségtelen az is, hogy a jegyző, mint közigazgatási szerv különbözik az önálló jogi személyiséggel rendelkező Hivataltól, figyelemmel a Mötv. 41. §

(2)bekezdésének szabályozására. Ugyanakkor a sajtó-helyreigazítás iránti pert megelőző kötelező eljárás keretében a tárgybeli sajtóközleménnyel összefüggésben az alperesi sajtószervhez eljuttatott kérelem alaki és tartalmi vizsgálata során egyértelműen megállapítható volt az, hogy a sajtóhelyreigazítás iránti kérelmet a jegyző nem saját nevében, önálló közigazgatási szervként, hanem a felperes képviseletében kívánta megtenni, melyre mint a költségvetési szerv vezetője az Áht. 10. §

(6)bekezdése és a Mötv. 81. §

(1)bekezdése alapján jogosult. [30] A kérelemben szereplő fejléc, aláírás és bélyegző használata mellett szükséges figyelemmel lenni a helyreigazítás iránti kérelem tartalmára is. Ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy adott esetben a jegyző a Hivatal képviselőjeként, vagy saját személyében jár-e el, az alaki és tartalmi vizsgálatot egyaránt szükséges elvégezni. Annak megítélése, hogy a Hivatal felperest mennyiben érintik a cikkben írt közlések, a per érdemi elbírálására tartozik, ugyanakkor az előzetes kérelem tartalmából következtetés vonható le arra, hogy a jegyző funkció és név feltüntetésével megtett előzetes jognyilatkozat közvetlenül a képviselt Hivatalt jogosítja. [31] A másodfokú bíróság megítélése szerint tehát azon esetekben, amikor a jegyző jogosult lehet önálló szervként is, de a Hivatal képviselőjeként is eljárni, az alaki feltételek vizsgálata mellett nem mellőzhető a tartalmi értelmezés. A sajtószervnek az előzetes eljárás során a képviseleti jogosultságot mindössze annyiban szükséges vizsgálnia, hogy a jegyző képviselheti-e a Hivatalt, ugyanis az irat tartalmából kitűnik, hogy helyreigazítás iránti igényt a Hivatal kíván érvényesíteni. A

1. április
2. napján kelt kérelem első bekezdése tartalmazza azt, hogy a Felperes Jegyzője sajtó-helyreigazítás iránti kérelemmel él, a második bekezdés közli, hogy a „hivatkozott cikkek a Hivatallal szemben valótlan tényállításokat, illetve való tényeket hamis színben feltüntető állításokat tartalmaznak, ezzel a Felperes személyhez fűződő jogait, jóhírnévhez való jogát megsértették. Önök az újságcikkeket úgy jelentették meg, úgy hozták nyilvánosságra, hogy a másik felet, a Felperest nem hallgatták meg, ezáltal az írásokban az olvasót, a lakosságot szándékosan félrevezették, megtévesztették.” A kérelem
3. oldalán írtak szerint „A cikkek alkalmasak arra, hogy a szerzők a Felperes ellen hangolják a közvéleményt. Az újságcikkek aránytalanul egyoldalúak, olyan valótlan tényállításokat, illetve a való tényeket hamis színben feltüntető állításokat tartalmaznak, amelyek alkalmasak a Felperes nagy nyilvánosság előtti lejáratásához. A Hivatal álláspontját a cikkekben nem mutatják be, nem közlik a szerzők, ezáltal megsértve a hivatal személyhez fűződő jogait, a jóhírnévhez való jogát.” Mindebből következően a sajtószerv számára világossá és egyértelművé kellett válnia annak, hogy a sajtó-helyreigazítási igényt, mint speciális személyiségvédelmi igényt a Hivatal kívánja érvényesíteni, mely szervnek a képviseletében jár el a jegyző. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 8 [32] A fenti, az alperes előtti egyértelműséget az is alátámasztja, hogy a keresetlevélhez szintén mellékletként csatolt Újság. újság
4. május
5. napján megjelent lapszámában, annak
6. oldalán a „Helyreigazítások „helyett” címmel közlemény jelent meg, amelyben az alperes többek között azt írja, hogy az „Előző lapszámunkban megjelent „Cím” és „Cím5” címmel megjelent cikkekre vonatkozóan Város Hivatala sajtó-helyreigazítási kérelemmel élt”. Magában a közleményben is szerepel, hogy a hivatal volt az, aki a helyreigazítást kérte. Mindezek alapján az alperes maga is a felperest azonosította akként, aki a helyreigazító közlemény közzétételét kérte. [33] Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor indokolásában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes lefolytatta az Smtv.
7. §-a és a Pp.
8. §

(1)bekezdése szerinti, a sajtószerv előtti kötelező eljárást, ennek alapján pedig az eljárás megszűntetésének sem volt helye. [34] A harmadlagos fellebbezési kérelem körében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését megfelelőnek minősítette. A perfelvételi tárgyaláson az alpereshez intézett bírósági kérdésre az adott válasz jegyzőkönyvezése (

1. sorszámú jegyzőkönyv
2. oldal első bekezdés) alapján egyértelmű volt, hogy semmilyen további, a Pp.
3. §-a szerinti anyagi pervezetés szükségessége az inkasszóval beszedett összeg visszautalásának ténye körében nem volt indokolt. [35] A másodfokú bíróság e körben azonban rámutat arra is, hogy a fentiek szerint az elsőfokú eljárás során a perfelvételi tárgyaláson az alperes nem vitatta azt, hogy név1 számlájára a visszautalás megtörtént, ennek ellenkezőjére a másodfokú eljárásban a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján már nem is hivatkozhat. [36] A Fővárosi Ítélőtábla a fentiek szerint sem a Pp.

1. §-ában, sem a Pp.
2. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére, vagy a
3. §-ában szabályozott, annak mérlegelhető hatályon kívül helyezésre okot adó körülményt nem észlelt, ezért a Pp.
4. §

(1)bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján az alábbiak szerint helybenhagyta. [37] A másodlagos fellebbezési kérelem vonatkozásában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolását osztja. Az elsőfokú bíróság helyes indokok alapján állapította meg a felperes perbeli legitimációját, az indokolására csupán utal a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 386. §

(4)bekezdésének alkalmazásával. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.466/2023/3 9 [38] A perköltség viselése körében az elsőfokú bíróság szintén helytállóan határozott. Az alperes a felperesi perindítást megelőzően nem hivatkozott arra, hogy a helyreigazítás közzétételét azért tagadta meg, mert a felperes által megjelölt közlemény akár terjedelme, akár tartalma tekintetében esetlegesen túlmutatott volna a helyreigazítás iránti igényen, így a felperes perindítása nem ezen okokból vált szükségessé. A felperes a perfelvételi tárgyaláson a 12. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldala szerint a kereseti kérelmét pontosította, az előzetes kérelmében megjelölt szöveg jellege és az abban megjelölt valótlan tényállításokra tekintettel ezen cselekménye – a bírósági gyakorlat szerint – nem minősül keresetváltoztatásnak. Mindezek alapján nem volt indokolt a részleges pernyertességre vonatkozó Pp. 83. §

(2)bekezdésének alkalmazása. [39] A felperes a másodfokú eljárásban perköltségigényt sem terjesztett elő, így arról a Pp. 82. §

(1)bekezdése alapján rendelkezni sem kellett. [40] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett – az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja és a 46. §

(1)bekezdése szerinti mértékű – illeték a Pp. 102. §

(6)bekezdése szerint az állam terhén marad. Annak megfizetéséért egyébként, a Pp. 102. §

(1)bekezdése és a Pp. 499. §

(1)bekezdésének második mondata szerint felelős, az alperes által szerkesztett lapot kiadó Egyesület, amely az Itv. 5. §

(1)bekezdés d) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül, így az illeték megfizetése az Itv. 4. §

(1)bekezdése alapján tőle nem követelhető. Budapest,

1. október
2. Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró Dr. Kisbán Tamás s.k. bíró