Pf.20704/2022/14 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése, a Ptk. 6:535. §

(1)bekezdése, 522. §

(1)és

(2)bekezdésére, valamint 6:527. §

(1)bekezdése alapján az alperes köteles megfizetni a felperesnek a

1. december
2. napján bekövetkezett idegenhibás közlekedési balesetével felmerült kárait. A sérelemdíj vonatkozásában felhívta a Ptk. 2:
3. § a) pontját, a Ptk. 2:
4. §

(1)és

(2),

(3)bekezdését. Az elsőfokú bíróság elfogadta az igazságügyi orvos- és pszichológus szakértő véleményében foglaltakat a tényállás alapjául. Megállapította tehát, hogy a balesetben sérült a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi joga, a sérülése következményeként életminősége jelentősen romlott. Értékelte, hogy a felperes által elszenvedett sérülésekkel összefüggésben műtétekre, kezelésekre szorult, fájdalmai voltak, testén látható hegeket, a protézis cseréjének szükségességét, a rehabilitációt, 50%-os egészségkárosodását, 62%-os munkaképesség-csökkenését és azt, hogy mozgáskorlátozása miatt nem tudja már elvégezni a muzeális motorok javítását, amely a balesetet megelőzően pénzkereseti és szabadidős tevékenysége volt. A felperes pszichés sérüléseire is tekintettel mindezek alapján a sérelemdíj összegét 18.000.000 forintban látta meghatározhatónak, melyet meghaladó igényt elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 83. §

(2)bekezdése értelmében rendelkezett, a Pp. 102. §

(1)bekezdésére is figyelemmel, mivel a felperes 55%-ban lett pernyertes. [4] Az alperes a fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy a sérelemdíjat legfeljebb 10.000.000 forintban állapítsa meg a másodfokú bíróság, melyet meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a sérelemdíj vonatkozásában téves következtetéseket vont le az elsőfokú bíróság, a sérelemdíj összegét eltúlzott mértékben állapította meg, figyelemmel a felperes egészségügyi állapotára, Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.704/2022/14/II 3 egészségkárosodásának, munkaképesség-csökkenésének mértékére. A motorok javításával kapcsolatos ítéleti megállapításokat nem osztotta, e körben megítélése szerint az ellentétes felperes előadásával és a személyes tapasztalatokkal. Hangsúlyozta azt is, hogy nem ő, hanem biztosítottja okozta a kárt, a sérelemdíj pedig egy magánjogi, polgárjogi büntetés, célja a visszatartás, amely a helytállásra kötelezett biztosítóval szemben, e funkciójára tekintettel, csak korlátozottan alkalmazható, ami a sérelemdíj mértékére kihatással kell legyen. A polgárjogi büntető szankció, mint hátrányelem megfizetésére nem kötelezhető. A polgárjogi büntetési cél nélkül álláspontja szerint sérelemdíj nem lehet több 10.000.000 forintnál. Kérte azt is figyelembe venni, hogy részéről már történt e körben kifizetés. Az ítélet egyéb rendelkezéseit nem támadta fellebbezéssel. [5] A felperes a csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú perköltség viselésének a tényleges pernyertesség, perveszteség arányában történő a megváltoztatását, az alperesnek 433.117 forint ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezését kérte. A csatlakozó fellebbezése indokául a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §

(2)bekezdés rendelkezéseire hivatkozott. Megítélése szerint a felperes és az alperes részére megállapítható ügyvédi munkadíj különbsége nem tekinthető jelentéktelennek. Így az általa számítottak szerinti mértékű ügyvédi munkadíj megilleti, figyelemmel az 55%-os pernyertességre és a felmerült ügyvédi munkadíjra. [6] A felperes fellebbezési ellenkérelme egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozott a személyes meghallgatása során előadottakra és fenntartotta, hogy mozgásában korlátozottá válása kihatással van a munkavégzésére is, amelyet a balesete előtti módon, intenzitással, hatékonysággal nem tud végezni. [7] A fellebbezés részben, a csatlakozó fellebbezés nem alapos. [8] Fellebbezéssel támadott a sérelemdíj összege, míg csatlakozó fellebbezéssel a felek ügyvédi munkadíjában jelentkező perköltségre vonatkozó rendelkezés volt. Az ítélőtábla ezért a Pp. 358. §

(5)bekezdés alapján a Pp. 370. §

(1)bekezdésre tekintettel a fellebbezési, csatlakozó fellebbezési kérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú ítéletet. [9] Az alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 28. §

(1)bekezdés alapján köteles helytállni a károsulttal szemben, a biztosítottja helyett a károsult kártérítési igényét megtéríteni. A károsult a Ptk. 6:522. §

(2)bekezdés értelmében teljes kártérítésre jogosult, így a Ptk. 2:52. §

(2),

(3)bekezdésre tekintettel sérelemdíjat is érvényesíthet. Az alperes helytállási és ennek következtében a károsulttal szembeni teljesítési kötelezettsége az alperes biztosítottjának a teljesítési kötelezettségéhez igazodik, azaz a törvényi keretek között mindazon károk megtérítésére köteles, amit a károkozó (az alperes biztosítottja) a károsulttal szemben köteles megtéríteni. A sérelemdíj a károsultnak a balesetből, mint egészséget, testi épséget sértő magatartásból eredő nem vagyoni hátrányai kompenzálását szolgálja. Az alperes, mint a biztosítottja helyett a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.704/2022/14/II 4 károsulttal szemben törvény alapján helytállásra kötelezett személy köteles a károsult részére sérelemdíj megfizetésére is. A sérelemdíj mértéke a megfizetésére köteles személytől független, az a sérelmet szenvedett személy nem vagyoni természetű hátrányaihoz igazodik, mivel ennek – más nemű, vagyoni eszközzel történő – kiegyenlítésére szolgál. Az alperes helytállási kötelezettségét kimondó törvényi rendelkezések nem tesznek különbséget a kártérítési igényen belül egyes igények között. A sérelemdíj amennyiben a károsult által érvényesítésre kerül mint egységes egész ítélhető meg és nem választható el szankciós szerepe az összegszerűség meghatározásánál, amelyből következően a sérelemdíj összegének meghatározása független a fizetésre kötelezett személytől, azaz attól, hogy a károsult a sérelemdíjat a károkozóval, legyen az akár a gépjármű vezetője, akár annak üzembentartója, vagy a károkozó helyett törvényi rendelkezés alapján helytállásra kötelezett biztosítóval szemben érvénysíti. Mindezek alapján az alperesnek azon álláspontja, hogy a sérelemdíj szankciós szerepe tekintetében, e részében nem marasztalható sérelemdíjban, nem foghatott helyt. [10] A sérelemdíj megállapításához azt kellett feltárnia a bíróságnak, hogy a perbeli balesettel okozati összefüggésben a felperest milyen nem vagyoni hátrányok érték és ezek kompenzálására milyen összeg alkalmas a kárkori ár- és értékviszony alapján. A sérelemdíj a balesettel okozati összefüggésben felmerült fizikai és pszichés károsodások életvitelre gyakorolt hatásának, az abban bekövetkező negatív változásoknak a kompenzálására szolgál, amelynek összegszerűségét mérlegeléssel a káridőpontban érvényesült ár- és értékviszonyokra vetítetten határozza meg a bíróság. [11] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg mindazon hátrányokat, amelyek a felperest a per tárgyát képező balesettel okozati összefüggésben érték. Tény, hogy a felperes több műtéten esett át, hosszadalmas rehabilitációja volt és az állapota rosszabbadásának lehetősége fennállt. A felperes bal kezét korlátozottan tudja használni és nehezeket nem tud emelni, mely a korábbi pénzkereseti- és szabadidős tevékenységben alapvető korlátozottságot jelent. Ugyanakkor nem zárja ki teljesen, hogy a muzeális motorok javítását hobbiként, segítséggel folytathassa, amely azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi keresőtevékenységét a balesetet követően is változatlanul tudja folytatni. Ezért ennek figyelembevétele indokolt volt. A 2018. évi ár- és értékviszonyokra vetítetten a felperest ért nem vagyoni természetű hátrányok kompenzálására az elsőfokú bíróság által megítélt 18.000.000 forintot, az ítélkezési gyakorlat alapján az őt ért nem vagyoni természetű hátrányok súlyával arányban nem állónak tartotta a másodfokú bíróság és a fenti szempontok értékelésével 14.000.000 forintot tartott megítélhetőnek. [12] A per adatai alapján az alperes sérelemdíjra nem teljesített, az egyéb címen történt teljesítése elszámolására került, így nem volt olyan alperesi teljesítés, amely a sérelemdíjra elszámolásra kerülhetett volna. [13] A fentiek értelmében az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta a sérelemdíj 14.000.000 forintra való leszállítása miatt az elsőfokú ítéleti tőkemarasztalást 23.358.927 forintra leszállította. Ennek Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.704/2022/14/II 5 következtében módosult a pernyertesség pervesztesség aránya. Az 50%-50% lett, így az elsőfokú ítéletnek az elsőfokú perköltségre vonatkozó azon döntése, hogy költségeiket a felek maguk viseljék, helytállóvá vált. Ugyanakkor az előlegezett költség és le nem rótt kereseti illeték megtérítésére vonatkozó döntését az 50%-50% pernyertesség pervesztesség arányának megfelelően kellett megváltoztatni. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. [14] A felperes ügyvédi díj számítását maradéktalanul nem osztotta a másodfokú bíróság. A pernyertesség - pervesztesség 50%-50% aránya alapján a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés alapján kell az ügyvédi munkadíjat meghatározni, amely nettó összeg. Ekkor ejthető meg a felek oldalán felmerült ügyvédi munkadíj elszámolására, és amennyiben marad különbség, amelynek megfizetésére kötelezhető a fél, akkor vehető figyelembe az 4/A. §

(1)bekezdés szerinti áfa fizetési kötelezettség. A jelen esetben az 50%50% pernyertesség pervesztesség aránya alapján és mivel mind a felperest és az alperest ügyvéd képviselte, akik az IM rendelet

1. § alapján kérték költségük megállapítását, az elszámolást követően nem maradt fenn olyan nettó ügyvédi munkadíj, amelynek megfizetésére valamelyik fél köteles lenne. [15] A fellebbezés csupán részben, a csatlakozó fellebbezés pedig nem volt alapos. Ezért a Pp.
2. §,
3. §

(2)bekezdés alapján határozott az ítélőtábla a másodfokú perköltség viseléséről, melyben az ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5),

(6)bekezdés szerint mérlegeléssel állapította meg. [16] A tárgyi költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetékről a Pp. 102. §

(1)bekezdés szerint rendelkezett, figyelemmel a 26/

1. (XII.6.) IM rendelettel módosított 30/
2. (XII.27.) IM rendeletre és az 1990.évi XCIII. törvény
3. §

(4)bekezdésére. A fellebbezési illeték 640.000 forint, amelynek viselésére a pernyertesség pervesztesség aránya 50%-50% alapján fele-fele részben köteles a felperes és az alperes a megfizetésre. A csatlakozó fellebbezés illetéke 17.325 forint, így a felperes összes illeték fizetési kötelezettsége a másodfokú eljárásban 320.000 forint + 17.325 forint = 337.325 forint. [17] Az illetékeket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 illetékbevételi számlájára kell befizetni, mely fizetési kötelezettség a bíróság határozatának jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé, azaz a másodfokú ítélet meghozatalának napjától számított 60 napon belül kell a jogerős ítéletben foglalt illetékeket megfizetni. Budapest, 2023. február 14. Dr. Németh László s.k. Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.704/2022/14/II 6 a tanács elnöke Dr. Merőtey Anikó s.k. Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Molnár bíró