Bfv.1148/2024/37 – Kúria

(2)bekezdésében megjelölt, felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések közé. Ugyancsak relatív eljárási szabálysértés, ha a bíróság a tárgyaláson való jelenlétről lemondott terheltet elmulasztja értesíteni a tárgyalási határnapokról. A bűnszervezet büntető anyagi jogi fogalom, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása pedig tényből vont jogi következtetés eredménye, nem a bűncselekmény Btk. Különös Részében meghatározott minősítő körülménye, hiszen nem az adott bűncselekmény minősített esetének megállapításán keresztül fejti ki büntetési tételkeretet emelő hatását. Kúria végzése Az ügy száma: A határozat szintje: Bfv.I.1148/2024/

1. felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Gimesi Ágnes, a tanács elnöke Dr. Kardos Andrea, előadó bíró Dr. Domonyai Alexa, bíró Dr. Schmidt Péter, bíró Dr. Tuba István Krisztián, bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: Az ülés napja: Budapest tanácsülés
2. július
3. Az ügy tárgya: csalás bűntette és más bűncselekmények Terhelt(ek): terhelt11 és társai (Terhelt3 IV. rendű, Terhelt9 V. rendű, Terhelt6 VI. rendű, Terhelt4 X. rendű, Terhelt10 XIII. rendű, Terhelt2 XIV. rendű, Terhelt1 XXIII. rendű, Terhelt7 XXVII. rendű, Terhelt5 XXXII. rendű, Terhelt8 XXXVII. rendű) Elsőfok:
4. március
5. Másodfok: Szegedi Törvényszék, 7.B.592/2010/2879., ítélet, tárgyalás, Szegedi Ítélőtábla, Bf.I.498/2023/99., ítélet, nyilvános ülés, Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 2
6. május
7. Az indítvány előterjesztője: a IV. rendű terhelt védője, az V. rendű terhelt, a VI. rendű terhelt védője, a X. rendű terhelt védője, a XIII. rendű terhelt, a XIV. rendű terhelt, a XXIII. rendű terhelt, a XXVII. rendű terhelt, a XXXII. rendű terhelt védője és a XXXVII. rendű terhelt védője Az indítvány iránya: a IV., V., VI., X., XIII., XIV., XXIII., XXVII., XXXII. és XXXVII. rendű terheltek javára Rendelkező rész A Kúria a csalás bűntette és más bűncselekmények miatt terhelt11 és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben Terhelt3 IV. rendű terhelt védője, Terhelt9 V. rendű terhelt, Terhelt6 VI. rendű terhelt védője, Terhelt4 X. rendű terhelt védője, Terhelt10 XIII. rendű terhelt, Terhelt2 XIV. rendű terhelt, Terhelt1 XXIII. rendű terhelt, Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője és Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/
8. számú és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.498/2023/
9. számú ítéletét Terhelt3 IV. rendű terhelt, Terhelt6 VI. rendű terhelt, Terhelt4 X. rendű terhelt és Terhelt5 XXXII. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja; míg Terhelt9 V. rendű terhelt, Terhelt10 XIII. rendű terhelt, Terhelt2 XIV. rendű terhelt, Terhelt1 XXIII. rendű terhelt, Terhelt7 XXVII. rendű terhelt és Terhelt8 XXXVII. védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elutasítja. A Kúria kötelezi Terhelt10 XIII. rendű terheltet a felülvizsgálati eljárásban felmerült 7.000 (hétezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Ebben az ügyben az indítványok előterjesztői, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 3 [1] I. A Szegedi Törvényszék a
10. március
11. napján kihirdetett 7.B.592/2010/
12. számú ítéletével - a
13. február
14. napjától
15. november
16. napjáig előzetes fogvatartásban volt,
17. november
18. napjától
19. június
20. napjáig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állt Terhelt3 IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 50 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
21. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.)
22. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 42 esetben

(6)bekezdés b) pont, 6 esetben

(7)bekezdés b) pont, 2 esetben

(5)bekezdés b) pont], lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont] és robbanóanyaggal visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263. §

(1)bekezdés]. Ezért IV. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 4 év 6 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy IV. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A IV. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. - Terhelt9 V. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 42 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 13 esetben

(6)bekezdés b) pont, 29 esetben

(7)bekezdés b) pont]. Ezért V. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy V. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. - A 2008. november 18. napjától 2010. január 18. napjáig előzetes fogvatartásban volt Terhelt6 VI. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 30 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 13 esetben

(6)bekezdés b) pont, 17 esetben

(7)bekezdés b) pont]. Ezért VI. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 10.000.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy VI. rendű terhelt a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A VI. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. - Terhelt4 X. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 47 rendbeli – 46 esetben bűnsegédként elkövetett – csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 6 esetben

(7)bekezdés b) pont, 2 esetben

(5)bekezdés b) pont, 39 esetben

(6)bekezdés b) pont] Ezért X. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy X. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. - A 2008. július 9. napjától 2008. október 18. napjáig előzetes fogvatartásban volt Terhelt10 XIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 21 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 5 esetben

(7)bekezdés b) pont, 16 esetben

(6)bekezdés b) pont]. Ezért XIII. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy XIII. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A XIII. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. - Terhelt2 XIV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 6 esetben

(6)bekezdés b) pont, 1 esetben

(7)bekezdés b) pont]. Ezért XIV. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 2 év börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra és 2 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 5.000.000 Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 4 forint erejéig, vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy XIV. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. - Terhelt1 XXIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 40 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 6 esetben

(7)bekezdés b) pont, 34 esetben

(6)bekezdés b) pont]. Ezért XXIII. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy XXIII. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. – A

1. május
2. napjától
3. július
4. napjáig előzetes fogvatartásban volt Terhelt7 XXVII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 41 rendbeli – 36 esetben bűnsegédként, 5 esetben társtettesként elkövetett – csalás bűntettében [korábbi Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 21 esetben

(6)bekezdés b) pont, 20 esetben

(7)bekezdés b) pont]. Ezért XXVII. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy XXVII. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A XXVII. rendű terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. - Terhelt5 XXXII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 8 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont, 7 esetben

(5)bekezdés b) pont, 1 esetben

(6)bekezdés b) pont]. Ezért XXXII. rendű terheltet halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 74.379.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, azzal, hogy azt – a végrehajtása utólagos elrendelése esetén – börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy XXXII. rendű terhelt a vele szemben kiszabott szabadságvesztésből – annak végrehajtása elrendelése esetén – legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. - Terhelt8 XXXVII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 8 rendbeli csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 2 esetben

(6)bekezdés b) pont, 6 esetben

(7)bekezdés b) pont]. Ezért XXXVII. rendű terheltet – mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül 2 év börtönre, 2 év közügyektől eltiltásra és 2 év gazdasági társaság vezetői tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy XXXVII. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Továbbá a törvényszék Terhelt3 IV. rendű terhelt érdekében letett és a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál OL00003/

1. szám alatt kezelt 8.000.000 forint óvadékot kiadta egyéb érdekelt87 letevőknek. A Szegedi Járásbíróság 6.Bny.214/2008/
2. számú végzésével IV. rendű terhelt a teljes vagyonának a
3. december
4. napja után szerzett részére összesen 9.737.952.680 forint erejéig, továbbá az cég1, az cég2 és az cég3 gazdasági társaságok teljes vagyonára, valamint a Csongrád Megyei Bíróság 3.B.592/2010/131-III. számú végzésével a XXVII. rendű terhelt haszonélvezeti jogával terhelten egyéb érdekelt15 vagyoni érdekelt tulajdonát képező helyrajzi szám1 helyrajzi számon bejegyzett, természetben a cím2423 szám alatt található ingatlan 1/1 tulajdon illetőségére 2.563.206.707 forint erejéig vagyonelkobzás biztosítására elrendelt zár alá vételt feloldotta. Ugyanakkor a Szegedi Járásbíróság 18.Bny.93/2009/
5. számú végzésével a VI. rendű terhelttel szemben a tulajdonát képező cég4 gazdasági társaságban meglévő üzletrészére, továbbá teljes vagyona
6. január
7. napja után szerzett részére 942.419.143 forint erejéig vagyonelkobzás biztosítására elrendelt zár alá vételt 10.000.000 forint erejéig fenntartotta. Rendelkezett továbbá a lefoglalt dolgokról és a bűnügyi költség viseléséről. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 5 [2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
8. május
9. napján kihirdetett Bf.I.498/2023/
10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet Terhelt3 IV. rendű, Terhelt9 V. rendű, Terhelt6 VI. rendű, Terhelt4 X. rendű, Terhelt10 XIII. rendű, Terhelt2 XIV. rendű, Terhelt1 XXIII. rendű, Terhelt7 XXVII. rendű, Terhelt5 XXXII. rendű, és Terhelt8 XXXVII. rendű terheltekre vonatkozóan is megváltoztatta: - Terhelt3 IV. rendű terhelttel szemben 35.151.000 forintra vagyonelkobzást rendel el; - Terhelt4 X. rendű terhelt bűncselekményeit 1 rendbeli csalás bűntettének [korábbi Btk.
11. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont] és 47 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 6 esetben

(7)bekezdés b) pont, 2 esetben

(5)bekezdés b) pont, 39 esetben

(6)bekezdés b) pont], - Terhelt7 XXVII. rendű terhelt bűncselekményeit 5 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntettének [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 2 esetben

(6)bekezdés b) pont, 3 esetben

(7)bekezdés b) pont] és 36 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 19 esetben

(6)bekezdés b) pont, 17 esetben

(7)bekezdés b) pont], - Terhelt5 XXXII. rendű terhelt bűncselekményeit 8 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [korábbi Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 7 esetben

(6)bekezdés b) pont, 1 esetben

(7)bekezdés b) pont] minősítette, a XXXII. rendű terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, őt 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, vele szemben a büntetést mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak és megállapította, hogy XXXII. rendű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható; - mellőzte a Terhelt3 IV. rendű terhelt érdekében letett 8.000.000 forint óvadékra vonatkozó rendelkezést; - a lefoglalás megszüntetésével érintett a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál BL00080/

1. letéti számon kezelt 234.000 forintot Terhelt3 IV. rendű, míg a BL00082/
2. letéti számon kezelt 183.000 forintot Terhelt7 XXVII. rendű terheltnek kiadni rendelte azzal, hogy a pénzösszegeket az ezen terheltekkel szemben megállapított bűnügyi költség biztosítására, míg a IV. rendű terhelt esetében a vele szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítására is visszatartotta; a Bjk.II.17/2010/
3. tételszám alatt nyilvántartott és a cím2424 szám alatt helybenhagyólag lefoglalt olajfestményt a Terhelt3 IV. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítására is visszatartotta. A IV. rendű, V. rendű, VI. rendű, X. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű, XXIII. rendű, XXVII. rendű, XXXII. rendű és XXXVII. rendű terheltekre is kiterjedően helyesbítette a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést. A magánfél által bejelentett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben e terheltek tekintetében a Szegedi Törvényszék ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a Terhelt3 IV. rendű terhelt által elkövetett közbiztonság elleni bűncselekmény jogszabályi alapja a korábbi Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulata és a korábbi Btk.
2. §

(1)bekezdés

1. fordulata; a nyomozás során a zár alá vétel tárgyában rendelkező határozatokat a Szegedi Városi Bíróság hozta meg; továbbá a cím2423 szám alatt található ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségére a zár alá vételt a Csongrád Megyei Bíróság a 3.B.592/2010/131-II. számú végzésével rendelte el. [3] II. A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen Terhelt3 IV. rendű terhelt védője, Terhelt9 V. rendű terhelt, Terhelt6 VI. rendű terhelt védője, Terhelt4 X. rendű terhelt védője, Terhelt10 XIII. rendű terhelt, Terhelt2 XIV. rendű terhelt¸ Terhelt1 Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 6 XXIII. rendű terhelt, Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védője, valamint Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [4]
2. Terhelt3 IV. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványát – a Be.
3. §

(1)bekezdés d) pontjára figyelemmel – a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés okából, az első-, és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében terjesztette elő. [5] Az indítványa indokolásában előadta, hogy az alapügyben eljárt másodfokú bíróságnak IV. rendű terhelt vonatkozásában a Szegedi Törvényszék ügydöntő határozatát két okból is hatályon kívül kellett volna helyeznie és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania, amit azonban elmulasztott. Az egyik ilyen okként azt jelölte meg, hogy a Szegedi Ítélőtábla I. rendű terhelt tekintetében a Szegedi Törvényszék ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezte, mivel az eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le a külföldön ismert helyen távollévő I. rendű terhelttel szemben az ismeretlen helyen távollévő terhelttel szembeni külön eljárás szabályai szerint. Érvelése szerint ez az eljárási szabálysértés kihat a IV. rendű terhelttel szemben lefolytatott eljárás törvényességére is, mivel az ítéleti tényállás szerint a bűnszervezetek az I. rendű, II. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek köré szerveződtek, ők voltak a bűnszervezet élén álló – egymással is együttműködő – bérbeadó cégek tényleges irányítói. A két terhelt közötti kapcsolódás tényét igazolja az is, hogy a „terhelt11 I. és Terhelt3 IV. rendű terhelt által vezetett bűnszervezeteket” a X. rendű terhelt – aki korábban a IV. rendű terhelt alkalmazottja volt – össze is kapcsolta. A védő az elsőfokú ítélet 1/e., 4/b. és

1. tényállási pontját kiemelve bemutatta az I. rendű és IV. rendű terhelt cselekvőségének szoros összefüggését. [6] Kitért a védő arra is, hogy az I. rendű terhelt vonatkozásában lefolytatásra kerülő megismételt eljárás nem állítható alappal az, hogy annak során csak „adminisztratív” jellegű bizonyítás lefolytatása történhet. Ugyanis az I. rendű terhelt a megismételt eljárásban a védekezéshez való jogát szabadon gyakorolhatja, ami felveti annak a lehetőségét is, hogy a korábban már jogerősen elítélt terhelt-társak meghallgatása szükségessé válik. A Be. szabályozása értelmében ezt azonban kizárólag tanúvallomás keretében lehetne foganatosítani, ami – a védő meglátása szerint – „elkerülendő” eljárásjogi helyzet. Ezen túlmenően az ismert helyen, külföldön távollévő terhelt joga, hogy a telekommunikációs rendszeren keresztül vegyen részt a tárgyaláson, ami ugyancsak magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a megismételt eljárásban tényleges – nem adminisztratív jellegű – bizonyítás lefolytatására kerülhet sor. Összességében tehát nem zárható ki, hogy „az eljárás megismétlése sokkal több lesz puszta adminisztratív aktusoknál, ezért az I. r. terhelt vonatkozásában megvalósult eljárási szabálysértés teljesen egyértelműen kihat azon vádlottakra is”, akiknek a cselekvősége szoros összefüggésben áll az I. rendű terheltével. [7] Ezen túlmenően a IV. rendű terhelt védője a Be.
2. §

(1)bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés megállapíthatóságának másik okát abban jelölte meg, hogy a IV. rendű terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról történő lemondását követően a tárgyaláson megjelent, ily módon „visszakötelezte” magát az eljárásba, majd az ismételt távolmaradását megelőzően a bíróság nem engedélyezte részére a távolmaradást. Indítványában részletezte, hogy Terhelt3 IV. rendű terhelt – miután a tárgyaláson való részvétel jogáról lemondott –

1. április
2. napján az eljárási cselekményen megjelent, ekkor a törvényszék elmulasztotta tájékoztatni őt arról, hogy a megjelenését akként kell értelmezni, hogy a továbbiakban a tárgyaláson jelen kíván lenni és ismételten kizárólag a bíróság engedélyével mondhat le a jelenlét jogáról. A IV. rendű terhelt a
3. szeptember
4. napján érkezett nyilatkozatával – a kézbesítési megbízotti feladatok ellátására vonatkozó megbízási szerződést is csatolva – a jelenlét jogáról újfent lemondott, azonban a Szegedi Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 7 Törvényszék elmulasztotta a Be.
5. §

(3)bekezdés f) pontja szerinti nem ügydöntő végzésében ezt számára engedélyezni. [8] A Be. 431. §

(1)bekezdése értelmében, ha a terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról szóló lemondó nyilatkozatot követően úgy nyilatkozik, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, illetve olyan eljárási cselekményt végez, amelyből erre lehet következtetni, a továbbiakban úgy kell tekinteni, mintha nem tett volna korábban lemondó nyilatkozat. A védő kitért e törvényi rendelkezés bírói gyakorlatára is, mely szerint nem minden „a vallomástétellel vagy észrevétellel kapcsolatos eljárási cselekmény eredményezi automatikusan azt, hogy a bíróság a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondó nyilatkozatot visszavontnak tekintse, ugyanakkor abban az esetben, ha a tárgyaláson való részvétel ismételt szándéka egyértelmű […], akkor azt „visszakötelezésnek” kell tekinteni.” Álláspontja alátámasztására felhívta a Fővárosi Ítélőtábla Bf.7/2021/169. számú határozatát, amely írásbeli vallomás kapcsán helytállónak tartotta, hogy azt az elsőfokú bíróság a Be. 431. §

(2)bekezdés utolsó fordulata alapján „visszakötelezésnek” tekintette és az ismételt távollétéhez alakszerű határozatban járult hozzá. [9] Az elsőfokú bíróság mindezek ellenére a IV. rendű terhelt távollétében tartotta meg a tárgyalást

1. szeptember
2. napján,
3. október
4. napján,
5. január
6. napján és
7. február
8. napján. Ebből következően a Szegedi Törvényszék olyan személy távollétében tartotta meg ezeket az eljárási cselekményeket, akinek a jelenléte kötelező lett volna, ezzel megvalósította a Be.
9. §

(1)bekezdés d) pontjában írt eljárási szabálysértést, ami a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítását megalapozza. [10] Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott terhelteket – és így a IV. rendű terheltet – nem értesítette a kézbesítési megbízottja útján szabályszerűen a további tárgyalásokról. E törvénysértés tekintetében hivatkozott a Kúria egyértelmű állásfoglalására – Bhar.866/2021/

1. számú határozat [25] és [26] bekezdés – miszerint a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott terhelt értesítése a további tárgyalásokról nem maradhat el, a védő szabályszerű idézésének ténye nem jelenti egyben a terhelt szabályszerű értesítését is. A bíróságnak a kézbesítési megbízotton keresztül külön is értesíteni kell a terheltet. [11]
2. Terhelt9 V. rendű, Terhelt10 XIII. rendű, Terhelt2 XIV. rendű¸ Terhelt1 XXIII. rendű és Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, valamint Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védője a Be.
3. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja szerinti anyagi jogi szabálysértés miatt – azonos tartalommal – nyújtottak be felülvizsgálati indítványt a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályának megsértése miatt kiszabott törvénysértő büntetés okából, elsődlegesen az első-, és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása, míg másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatása – a bűnszervezetben elkövetés megállapításának mellőzése és a törvénynek megfelelő mértékű büntetés kiszabása – érdekében. [12] Az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű¸ a XXIII. rendű terhelt, a XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terhelt védőinek a felülvizsgálati indítványaikban egyezően hivatkoztak arra, hogy a Kúria (korábban a Legfelsőbb Bíróság) már több eseti döntésében kifejtette, hogy az anyagi jogi sérelem megállapítását megalapozza, ha az ítéleti tényállás valamely rendelkezés ténybeli alapját nem rögzíti, vagy önmagában kétértelmű, vagy a tényállás és a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) eltérő, akkor a sérelem anyagi jogi (BH 2014.103. I.). Továbbá felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnszervezetben elkövetés megállapítása téves és emiatt a büntetőjog szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor (BH 2016.9.234. I.). [13] Azonos érveléssel fejtették ki, hogy a bűnszervezet büntető anyagi jogi fogalom, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása pedig tényből levont jogi következtetés eredménye, Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 8 azonban nem a bűnösségre, vagy a cselekmény jogi minősítésére, hanem a büntetéskiszabásra vonatkozik. Ezért a bűnszervezetben elkövetés nem a bűncselekmény Különös Részben foglalt minősítő körülménye, így megállapítása nem a minősítést, hanem a Btk. más szabályát érinti. A törvénysértő büntetés fogalmának meghatározása körében a „kommentár magyarázat”-ára hivatkoztak és arra a következtetésre jutottak, hogy a törvényes keretek között kiszabott büntetés – ideértve az enyhítő rendelkezések esetleges alkalmazását is – az egyéb feltételek megléte esetén sem alapozhatja meg a felülvizsgálati eljárást. E kereteken belül ugyanis kizárólag az alapügyben eljáró bíróságok mérlegelésére tartozik, hogy a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célokat és 83. §-a szerinti büntetés-kiszabási elveket tekintetbe véve milyen büntetést, avagy intézkedést látnak szükségesnek, egyben elegendőnek. [14] A Btk. 91. §

(1)bekezdésének felhívásával kifejtették, hogy a „bűnszevezettel kapcsolatosan felmerülő számos egyéb joghatás – a feltételes szabadságra bocsátás kizárása, valamint a fegyház végrehajtási fokozat megállapítása – ugyan a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjában foglalt törvényi okán kívül esik (EBH 2015.B.6., BH 2015.269.II., BH 2015.180.), azonban a fenti jogszabályhelyre történő hivatkozás konkrét, mérlegelést nem tűrő anyagi jogi rendelkezés, vagyis felülvizsgálati ok.” [15] Indítványaikban kitértek arra, hogy „az elmúlt években különböző álláspontok alakultak ki” arra nézve, hogy a büntetési tételkeretet meg nem haladó mértékben megállapított büntetés mértéke törvényes-e. Ennek szemléltetésére hivatkoztak a BH 2021.8.217. számú eseti döntésre, mely szerint, ha a bűnszervezetben elkövetés megállapítása törvénysértő, de az nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását – vagyis a joghátrány meghatározására a törvényes keretek között került sor –, akkor nincs helye felülvizsgálatnak a feltételes szabadság kizárására és a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezéssel szemben, mivel ezek önmagukban nem valósítanak meg önálló felülvizsgálati okot. Ugyanakkor ezzel ellentétes jogi álláspontot fogalmaz meg a BH 2016.9.234. és a BH 2011.4.97 számon megjelentetett eseti döntés. Egységes volt az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű¸ a XXIII. rendű terhelt, a XXVII. rendű terhelt és a XXXVII. rendű terhelt védőjének az álláspontja abban, hogy ez utóbbi eseti döntésekben kifejtett érvelés a helytálló, miszerint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (korábbi Be. I.) felülvizsgálati okként határozta meg, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak a terhelttel szemben. Rögzítette továbbá ezzel összefüggésben, hogy ezen pont esetén sincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be. II.) vonatkozó rendelkezéséhez azonban nem kapcsolódik ilyen kizáró fogalmi meghatározás, illetve kritérium, ezzel pedig megszűnt a „törvénysértő büntetés” fogalom tartalmának szűkítő jogszabályi definíciója. Nincs tehát olyan tételes jogi előírás, amely szerint felülvizsgálati oknak csupán az olyan – minősítést érintő – anyagi jogszabálysértés tekinthető, amelynek korrekciója folytán a büntetést új büntetési tételkeretek között kell kiszabni. Így a büntetés mértékének felülvizsgálatára nem csak a büntetési tételhatárokon kívül eső büntetés kiszabása esetén kerülhet sor. A büntetési tételhatárok közt a büntetést – annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, az ítélet belső arányához igazodóan – kell kiszabni. A minősítő körülmények közül akár egynek az elmaradása – mint például a bűnszövetségben való elkövetés mellőzése – érintheti a büntetés mértékét és a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 9 [16] Mindezek alapján az indítványozók arra a megállapításra jutottak, hogy a joggyakorlat nem egységes, ami sérti a bíróság előtti egyenlőséget (2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 7. §) is, mert odavezet, hogy ugyanahhoz a jogszabályi rendelkezéshez a jogalkalmazásban az érintettekre nézve eltérő jogkövetkezmények fűződhetnek. [17] Kitértek arra is, hogy a bíróságok a büntetés mértékét mérlegeléssel állapítják meg, azonban ez a mérlegelési jogkör nem korlátlan, ugyanis a törvény előtti egyenlőséget sérti, ha a bíróságok a hasonló jellegű és súlyú bűncselekmények elkövetőire lényegesen eltérő jellegű vagy súlyú büntetést, illetve intézkedést szabnak ki. [18] Mindezek alapján arra a következtetésre jutott az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű¸ a XXIII. rendű és a XXVII. rendű terhelt, valamint a XXXVII. rendű terhelt védője, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértése akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha az a büntetőjogi felelősség elbírálását, illetve a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvényességét befolyásolta. [19] Az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű¸ a XXIII. rendű és a XXVII. rendű terhelt álláspontja szerint esetükben, míg a XXXVII. rendű terhelt védőjének véleménye szerint a védence vonatkozásában a jogerős ítéletben megállapított tényállás „nem tartalmazza mindazon adatokat, amelyek alapján a bűnszervezetben elkövetés” törvényben meghatározott feltételei megállapíthatók lennének. [20] A Btk. 459. §

(1)bekezdés 1. pontjában meghatározott bűnszervezet fogalom értelmezése körében hivatkozott arra, hogy azt Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény 107. §-a állapította meg, melynek előterjesztői indokolása kifejtette, hogy a korábbi szabályozás módosítására azért volt szükség, mert a korábbi joggyakorlat törvényrontó volt, ugyanis nem tükrözte vissza a jogalkotó szándékát a szervezett bűnelkövetői alakzatok közötti különbségtétel tekintetében. A jogalkotó célja ezért az volt, hogy a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmától egyértelműbben elhatárolja, ezzel kellő támpontot adva a jogalkalmazás számára. A két új fogalmi elem a hierarchia és a konspiráció. [21] A BH 2005.10.438. (Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.1176/2004.) számú eseti döntésre hivatkozással kiemelték, hogy a bűnszervezet tagjaként elkövetés csak akkor állapítható meg, ha a terheltek cselekményei a törvényi ismérveknek hiánytalanul megfelelnek, és ezen ismérvek megállapíthatóságához szükséges tényeket a tényállás maradéktalanul tartalmazza. [22] A 4/2005. Büntető Jogegységi határozatban és a BH 2016.9.234. számú eseti döntésben megfogalmazott szempontok alapul vételével az indítványozók arra a megállapításra jutottak, hogy a jogerős ítélet történeti tényállásából az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű¸ a XXIII. rendű, a XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terheltek vonatkozásában hiányoznak olyan tények, amelyek megfeleltethetőek lennének a bűnszervezet tárgyi fogalmi ismérveinek, ezáltal az esetükben a konspiratív működés, valamint a bűnszervezet ismérveit átfogó terhelti tudattartalom nem állapítható meg. [23] Egyező tartalommal fejtették ki a konspiráció helyes értelmezését, egyben rámutattak arra, hogy az nem feleltehető meg a bűncselekmény leplezésével, mivel az a felelősségre vonás elkerülése céljából az elkövető alapvető érdeke. A konspiráció – a nyelvtani értelmezés szerint – összeesküvést, azaz titkos szervezkedést jelent, ami a leplezési szándéknál a szervezettség és az együttműködés tekintetében is minőségileg magasabb fokot képviseli. Ezt megalapozó tényeket azonban V. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű¸ XXIII. rendű, XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terhelt vonatkozásában az irányadó ítéleti tényállás nem tartalmaz. A „csoport tekintetében is az mondható el a tényállás alapján, hogy a külvilág felé csak abban a mértékben volt rejtett cselekvőség, amelyet minden bűncselekmény elkövetése Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 10 „megkövetel”, és amely a költségvetési csalás bűntett elkövetésének szükséges velejárója volt”. [24] A bűnszervezetben elkövetés megállapíthatósága szempontjából a terhelt tudattartalmára nézve – a 4/2005. számú Büntető Jogegységi határozat alapján – minden terheltre nézve elkülönülten az vizsgálandó, hogy a csoport bűnszervezetre jellemző sajátosságait felismerte-e, tudata átfogta-e azt, hogy bűnszervezet keretében és annak érdekében tevékenykedik. Ennek eredményeképpen – a Kúria Bfv.650/2021/19. számú határozatában foglaltak szerint – a bűnszervezetben elkövetés akkor róható az elkövető terhére, ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést ("tisztában volt", "tudata átfogta") egyaránt rögzíti, és ez utóbbi helyes. Ezzel szemben jelen ügyben az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű¸ a XXIII. rendű, a XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terhelt tudatára vonatkozóan az ítéleti tényállás azt rögzíti, a tevékenységüket bűnszervezet keretében végezték, mert tudniuk kellett arról, hogy bűnszervezetben vesznek részt, azzal, hogy a legalább három személyből álló csoporthoz csatlakoztak. [25] Az indítványozók álláspontja szerint életszerűtlen és iratellenes megállapítás az, hogy V. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű¸ XXIII. rendű, XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terhelt tudta, hogy egy bűnszervezet tagjaként tevékenykednek, esetükben fel sem merült, hogy ők bűnszervezet részesei lennének. [26] Kiemelték továbbá, hogy a bűnszervezetben elkövetés nem azonos a bűnszervezethez kapcsolódó bűncselekmény elkövetésével. A bűnszervezet tagjaként elkövetés kizárólag akkor állapítható meg, amennyiben a bűncselekményt a bűnszervezethez kapcsolódóan követték el, mégpedig a bűnszervezet keretei között. Álláspontjuk szerint a tényállásban foglaltak alapján alapos következtetés nem vonható arra nézve, hogy elkövetéskori aktuális tudattartamuk kiterjedt mindazon tényekre, amelyekből szükségszerűen fel kellett ismerniük azt a körülményt, hogy bűnszervezetben működnek közre. Még ha a bűnszervezet megállapítható is lenne más résztvevők esetében, a leírt tények alapján nem cáfolhatóan e terheltek tevékenysége attól független volt, abba nem kapcsolódott be. [27] Mindezek alapján Terhelt9 V. rendű, Terhelt10 XIII. rendű, Terhelt2 XIV. rendű¸ Terhelt1 XXIII. rendű és Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, valamint Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védője – a döntőrészt azonos tartalmú – felülvizsgálati indítványaikban arra a megállapításra jutottak, hogy egyértelműen cáfolható a bűnszervezetben elkövetés megállapíthatósága, mivel „a törvényhozói szándék szerinti veszélyesség és a bűnszervezet fogalmi ismérveinek szigorú, nem kitágító és nem formális tartalmának megléte, illetve felismerése hiányzik.” [28] 3. Terhelt6 VI. rendű terhelt védője a jogerős ítélettel szemben a Be. 648. §

1. a)és
2. d)pontja alapján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt anyagi jogszabálysértés és a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától eltérés okából, a VI. rendű terhelt felmentése érdekében. [29] A védő az indítványa indokolásában kitért arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kúria kötve van a jogerős ítéletben megállapított tényálláshoz, ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Ugyanakkor a jogerős ítéletben megállapított tényállásból a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek maradéktalanul felismerhetőnek kell lennie, az irányadó tényállásból vont jogi következtetés alaposságának vizsgálata a felülvizsgálat részét képezi. Ennek megfelelően a Kúria következetes gyakorlata szerint anyagi jogi sérelemnek számít, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a bűnösség kérdése nem ítélhető meg (BH 2014.103., BH 2013.55.). Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 11 [30] Álláspontja szerint Terhelt6 VI. rendű terhelt esetében a jogerős ítélet történeti tényállása alapján nem ítélhető meg a bűnszervezetben elkövetés, mivel a hierarchikus szervezettségre és a konspiratív működésre nem lehet következtetést levonni, ezért a Szegedi Törvényszék és a Szegedi Ítélőtábla tévesen rótta azt VI. rendű terhelt terhére. A hierarchikus szervezettség vonatkozásban vitatta az elsőfokú bíróság érvelését, miszerint ahhoz elegendő, ha egy kiemelt szerepet betöltő személy van a szervezetben, aki köré a többi elkövető szerveződik {elsőfokú ítélet [3699] és [3700] bekezdés}, mivel ez ellentétes a 4/2005 Büntető Jogegységi határozatban megfogalmazott iránymutatással. Eszerint a bűnszervezet tagjaként elkövetés csak annak az elkövetőnek róható fel, aki a bűnszervezet feladatmegosztáson, aláfölérendeltségen alapuló szervezetében a szervezetet ismerve, annak tagjaival állandó kapcsolatban együttműködve fejt ki tevékenységét. Ez azonban a konspirációs szabályok szerinti működés miatt nem jelenti azt, hogy valamennyi tagnak a szerepét ismernie kell és a csoport összehangolt működését fel kell térképeznie. Az elkövetőnek a bűnszervezetben elkövetést átfogó tudattartalmára vont következtetés alapja, hogy a törvény nem a bűnszervezet belső, hanem olyan külső, tárgyi jellegű ismérveit határozza meg, amelyek a kívülálló számára is felismerhetőek. Ehhez képest az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy a bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak működéséhez csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik. Azaz az elkövetőnek azt kell tudnia, hogy a bűncselekményeket közösen végrehajtó, szerepmegosztással és konspiratív módon működő szervezethez kapcsolódva fejti ki a tevékenységét. Ezzel szemben – az irányadó tényállás alapján – a VI. rendű terhelt vonatkozásában csak annyi állapítható meg, hogy közreműködött a szerződő felek közötti bérleti szerződések megkötésében, az azonban nem, hogy tudomása volt arról, hogy hosszan tartó, súlyos bűncselekmények elkövetése valósult meg, amelynek része az ő közvetítő tevékenysége is. Kiemelte a védő, hogy az eljárás során nem folyt bizonyítás a bűnszervezet tartalmi elemeire, így a résztvevő személyek közötti megállapodásra, megbeszélésekre, az elkövetők – és ezek között a VI. rendű terhelt – a tudattartamának feltárására. Ennek hiányában az elsőfokú bíróság ítélete erre vonatkozó bizonyítékokat nem tartalmaz a VI. rendű terhelt tekintetében. A védő sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság ezzel a hiánnyal „nem foglalkozott, az ítéletben a védelem erre irányuló fellebbezésére nem reagált és annak sem adta indokolását, hogy erre miért nem került sor.”. [31] A VI. rendű terhelt védőjének álláspontja szerint a konspiratív működést is tévesen állapították meg az alapügyben eljárt bíróságok. A Szegedi Törvényszék erre a bérlő cégek vonatkozásában elkészített fiktív szállítói számlák, és a bérleti szerződések alapján vont következtetést, mivel azokat a csoport tagjai azért készítettek, hogy a tényleges tevékenységük rejtve maradjon, amit erősített, hogy ennek során a legális működés látszatát keltő magatartásokat tanúsítottak (pl.: bankszámlára befizetés). A másodfokú bíróság ezt annyiban egészítette ki, hogy a „konspiráció – a védői érvelésekkel ellentétben – nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bűnszervezetben elkövetők tevékenysége a külvilágtól teljesen elzártan, leplezetten zajlik. A hangsúly azon van, hogy a tevékenységük a külvilág félé legálisnak tűnjön.” A védő álláspontja szerint ezzel a bíróságok az elkövetés módját állították be konspirációnak, holott az helyesen a terheltek közötti összehangolt magatartás (kommunikáció) lenne. Ez utóbbira azonban nem folyt bizonyítás és erre nézve sem az első, sem a másodfokú ítélet nem tartalmaz megfelelő indokolást. A védő kitért arra is, hogy „az összehangoltság/konspiratív magatartás fogalma nem került kifejtésre a Btk.-ban, azonban a bűnszervezet-fogalom rendszertani elemzése, a kriminológiai bűnszervezet-fogalom segít a büntetőjogi értelmezésben”. A védő az ennek megfelelő értelmezést bűnszövetségből kiindulva fogalmazta meg, melynek során – az álláspontja alátámasztása érdekében – hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.431/2015/20. számú és a Gyulai Törvényszék B.101/2013/911. számú határozatára. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 12 [32] Összességében arra a következtetésre jutott, hogy az alapügyben eljárt bíróságoknak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy a bűnszövetségnél fogalmi elemként megjelölt szervezett elkövetéshez képest mennyiben jelentett több, magasabb szintű koordinációt a terheltek tevékenysége és ez alapján kellett volna eldönteni, hogy a szervezettség a bűnszervezetben elkövetést, vagy a „társtettesi, bűnszövetségi szintet meríti ki vagy azt sem”. A saját álláspontja szerint a „bűnszervezeti összehangolt (vagy konspiratív) működés […] túlmutat az elkövetés praktikus megvalósításán, annak célja az is, hogy a külvilág és főleg a hatóságok előtt az elkövetők, és maga a bűncselekmény rejtve maradjon, mely összehangolt működés jelen ügyben nem került bizonyításra.” Terhelt6 VI. rendű terhelt vonatkozásában a bűnszervezetben elkövetés megállapításának feltételei nem állnak fenn. [33] A VI. rendű terhelt védője ezen túlmenően megfogalmazta az „irányadó tényállással kapcsolatos problémák”-at is. Vitatta a védő az első-, és másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy az irányadó tényállás alapján a bérleti szerződések valótlan tartalma és azoknak a bérlő cégek képviselői részéről történő felhasználása alapozza meg a sértett takarékszövetkezetek tévedésbe ejtését, azaz a csalás elkövetési magatartását. Véleménye szerint a bérleti szerződések valótlan tartalma nem lett megfelelően bizonyítva és a Szegedi Törvényszék ítéletének erre vonatkozó része „tele van olyan konkrétumok nélküli utalásokkal, mint „sok esetben” vagy „furcsának tűnik” , továbbá a törvényszék olyan körülmények alapján minősítette a bérleti szerződéseket valótlan tartalmúnak, amelyeknek ilyen következménye nem lehet (pl.: „nem jelölték meg az eszközök átadás-átvételének időpontját”, „nincs a szállító feltüntetve”, „nem tüntették fel a tárolási helyet”, „a szerződéshez tartozó átadásátvételi jegyzőkönyvet az átadó nem írta alá” stb.). Kifejtette, hogy a tényállásban rögzített pénzügyi konstrukció alapján a folyósítás feltételeit a takarékszövetkezetek és a bérbeadó cégek között kötött szerződések tartalmazták, azaz nem bérbeadó cégek és bérlő cégek között keletkezett bérleti szerződések. Így a takarékszövetkezet és a bérbeadók közötti keretszerződések nélkül nem tudták volna tévedésbe ejteni valótlan tartalmú bérleti szerződésekkel a takarékszövetkezetet a bérlő cégek. A „keretszerződés nélkül a bérleti szerződésre a takarékszövetkezet sem folyósítani, sem egyéb más tranzakciót végezni nem tudott, azaz a tévedésbe ejtésre mint tényállási elemre sem kerülhetett sor.” Ehhez kapcsolódik, hogy a takarékszövetkezetek által kiutalt összegek folyósításának feltétele nem a bérleti szerződések voltak, hanem a bérbevevő cégek gazdasági adatai, amit a bérbevevő társaságok szolgáltattak és azoknak a valótlan tartalma csak utólag vált ismertté a bérbeadó cégek számára. Így okfejtése szerint „[…] a csalás törvényi tényállásához jelen ügyben kizárólag a bérbevevők azon magatartása rendelhető, amikor a valótlan gazdasági adatszolgáltatással tévedésbe ejtették a bérbevevőket és közvetetten a takarékszövetkezeteket is haszonszerzés érdekében.” A bérlők e magatartására azonban nem történt bizonyítás az eljárás során, így a tényállás részben hiányos, részben felderítetlen, és ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, valamint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. [34] Mindez pedig azt eredményezi, hogy Terhelt6 VI. rendű terhelt a terhére rótt bűncselekményeket nem követhette el, mivel a bérleti szerződések nem voltak szükségesek a kiutaláshoz, azokkal nem lehetett tévedésbe ejteni a sértetteket. Ebből következően tényállási elem hiányában (tévedésbe ejtés) törvénysértő a büntetőjogi felelősségének megállapítása csalás bűntettében, továbbá a VI. rendű terhelt tudattartalma tekintetében nem állt rendelkezésre olyan tartalmú bizonyíték, amely azt igazolta volna, hogy tudomással bírt a bérlők által szolgáltatott adatok valótlanságáról. [35] A védő az álláspontját összesítve azt fogalmazta meg, hogy a Szegedi Törvényszék és a Szegedi Ítélőtábla által megállapított tényállásból Terhelt6 VI. rendű terhelt bűnössége és cselekménye minősítésének kérdésében – elsődlegesen a terhelt terhére megállapított Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 13 bűncselekmény elkövetésére vonatkozó tevőleges magatartás hiányából eredően – nem lehet dönteni, arra vonatkozóan jogi következtetést nem lehet levonni. Amellett, hogy ez egyben anyagi jogi szabály sérelmét is jelenti, az eljárt bíróságok az ítéletben eltértek a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett BH 2014.103. 1., BH 2013.55. 11., BH 2010.141., BH 1998.110. számú eseti döntésektől. A védő kifejezetten rögzítette azt is, hogy az eltérés alapjaként e határozatok egészét jelöli meg. [36] Mindezek alapján VI. rendű terhelt védője elsődlegesen a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.498/2023/99. számú ítéletének megváltoztatását és VI. rendű terhelt felmentését; míg másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az eljárás megszüntetését és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [37] 4. Terhelt4 X. rendű terhelt védője a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben a Be. 648. §
3. a)és
4. b)pontjai alapján, a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjában meghatározott büntető anyagi jogi és a Be. 649. §

(2)bekezdés

1. d)pontja szerint eljárásjogi szabálysértés okából X. rendű terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatása és a X. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának törvényi minimumban való megállapítása és a végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztése érdekében, míg másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett. [38] A felülvizsgálati indítványában elsődlegesen az eljárási szabálysértés vonatkozásában fejtette ki indokait. E szerint a másodfokú bíróság tévesen döntött, amikor az elsőfokú ítéletet kizárólag I. rendű terhelt tekintetében helyezte hatályon kívül és csak az ő vonatkozásában utasította az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. Indítványában idézte a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.498/2023/99. számú ítéletének [639], valamint [644]-[647] bekezdését, miszerint a másodfokú bíróság az I. rendű terhelt vonatkozásában megállapította, hogy a Be. 608. § (
2. l)bekezdés
3. d)pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okot megalapozó eljárási szabálysértést vétett, mivel az I. rendű terhelt külföldi lakóhelyének ismertté válását követően is a Be. CI. Fejezetében szabályozott – eljárás ismeretlen helyen távollévő terhelt – külön eljárás szerint folytatta le az eljárását annak ellenére, hogy I. rendű terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról nem mondott le. A X. rendű terhelt védője ennek helytállósága mellett vitatta, hogy a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés csak I. rendű terhelt vonatkozásában állt fenn. Álláspontja szerint a Be. 590. §

(11)és

(11a)bekezdése szerinti tárgyi és személyi összefüggés megállapítható az I. rendű terhelt és terhelt-társa, így a X. rendű terhelt tekintetében is, ezért X. rendű terhelt esetében is helye lett volna a hatályon kívül helyezésnek. Indokai szerint, ha az eljárás több terhelt ellen folyik, akkor a terhelt távollétében is megtartható a tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti és ilyenkor a meg nem jelent terhelt védőjének távolléte sem jelent eljárási akadályt. Jelen ügyben azonban I. rendű terhelt cselekményei érintik a X. rendű terhelt cselekményeit, így a hatályon kívül helyezés esetében sem mellőzhető. Hivatkozott egyben arra is, hogy az I. rendű terhelt megismételt eljárásban „amennyiben” őt szabályszerűen idézi a bíróság „megjelenhet a bíróság előtt és vallomást is tehet, amely alapján egy eltérő tényállást is megállapíthat a bíróság.”, ezért „[…] nem mondható, hogy nincs személyi és tárgyi összefüggés”, I. rendű terhelt tettesi cselekményeihez kapcsolódik a X. rendű terhére megállapított bűnsegédi részesi magatartás. A részesség járulékos jellegével kapcsolatban kifejtette, hogy a magyar büntetőjog-elméletben a részesség járulékosságát illetően kétféle álláspont érvényesül: a teljes járulékosság és a hiperjárulékosság (a részes cselekményét a tettes által megvalósított törvényi tényállás szerint kell minősíteni). Ez utóbbi tekintetében dr. Békés Imre és dr. Berkes György által megfogalmazottakra hivatkozott. Majd a Be. 590. §

(11)és

(11a)bekezdése tükrében arra a következtetésre jutott, hogy a hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem X. rendű terhelt esetében merült fel, de a szoros Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 14 személyi és tárgyi összefüggés okán az nem mellőzhető esetében sem, mert az a bűnössége megállapítására lényeges kihatással volt, „hiszen az I.r. terhelt szabályszerű idézése és esetlegesen tárgyaláson való részvétele esetén a bizonyítás más irányt is vehetett volna, amelynek eredményeként eltérő tényállást állapít meg az eljáró bíróság.” Érvelése szerint a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a „megismételt eljárásban várható-e a tényállás módosulása, erre figyelemmel azt kell fontolóra venni, hogy az új eljárás eredményezheti-e a fellebbezéssel nem érintett terhelt – jelen esetben a hatályon kívül helyezéssel nem érintett – esetén eltérő tényállás megállapítását, eltérő minősítést és büntetés kiszabását.” [39] A X. rendű terhelt védője a büntető anyagi jogi szabálysértésre alapított indítványa szerint Terhelt4 X. rendű terhelt vonatkozásában törvénysértően állapította meg a bíróság a bűnszervezetben elkövetést és ebből eredően szabott ki vele szemben törvénysértő büntetést. A másodfokú ítélet indokolásából idézte a bűnszervezetre vonatkozó [755] bekezdést, miszerint a bűnszervezet nem ténykérdés, hanem jogi kategória, ezért a bűnszervezetről való tudomás nem tudati tény, így nem a tényállásnak, hanem a jogi indokolásnak a része. Ezen túlmenően ismertette a [838] - [839], [841] - [843] bekezdésekben foglaltakat is, és ennek tükrében vitatta a [839] bekezdésben megfogalmazottak helytállóságát. [40] Álláspontja szerint a X. rendű terhelt vonatkozásában az elbíráláskori Btk. szabályozása alapján a bűnszervezetben elkövetés nem állapítható meg. [41] Kifejtette, hogy a konspiratív működés a bűnszervezet „érdekében tett lépéseket, a bűncselekményből származó előny szervezett elosztását, a bűncselekmények elkövetésének feladatmegosztáson alapuló tervszerűségét jelenti, ami jelen ügyben nem állapítható meg.” [42] Hivatkozott arra, hogy a Szegedi Ítélőtábla ítéletében rögzítettek szerint a bűnszervezetről való tudomás nem tudati tény, ezzel szemben a Kúria a Bfv.II.1453/2022/10. számú (precedens értékű) határozatában azt mondta ki, hogy „az irányadó tényállás tudati tényként rögzíti, hogy a terhelt tudata átfogta a bűnszervezet ismérveit beteljesítő életbeli tényeket, felülvizsgálati eljárásban alappal nem vitatható a bűnszervezeti elkövetés felrovása az alanyi bűnösség hiányára való hivatkozással.” [43] Az elsőfokú ítélet [3709] bekezdésében foglaltakkal szemben állította, hogy abból a tényből, hogy Terhelt4 X. rendű terhelt a IV. rendű terhelt alkalmazottja, nem következik a szándékos összekötő szerepe. Ő a felettese utasításait hajtotta végre és azt tudta, hogy a számlák fiktívek, a szerződések, amiket aláírt hamisak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bűnszervezet létére és működésére is kiterjedt a tudata. Így a bűnszervezetről való tudomás, mint tudati tény X. rendű terhelt esetében hiányzik. [44] A Kúria Bfv.I.1.800/2015. határozatára hivatkozott, miszerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnszervezetben elkövetés megállapítása téves és emiatt a büntetőjog szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására kerül sor. A törvénysértő büntetés fogalmi meghatározása körében kifejtette, hogy nincs olyan tételes jogi előírás, amely szerint felülvizsgálati oknak csupán az olyan anyagi jogszabálysértés vagy a Btk. más szabályainak megsértése tekinthető, amelynek korrekciója, megváltoztatása folytán a büntetést új büntetési tételkeretek között kell kiszabni. Hivatkozott továbbá arra, hogy a Kúria Bfv.158/2023/9. számú határozata szerint a felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra, de a helyes minősítés alapulvételével eltúlzottan enyhe vagy súlyos. A bűnszervezet megállapításának a joghátrány meghatározására kihatása van, módosul a végrehajtási fokozat, a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága is. Hangsúlyozta, hogy a bűnszervezeti megállapítás elmaradása érinti a büntetés mértékét és a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának. Mindezek Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 15 alapján a X. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés – a bűnszervezetben elkövetés mellőzése esetén is – a törvényes büntetési tételkereten belül marad, azonban a bűncselekmény tárgyi súlyával, a X. rendű terhelt alanyi bűnösségének fokával, a megállapított enyhítő körülményekkel – különös nyomatékkal 20 éves időmúlással – már nincs arányban, büntetési célok elérése érdekében nem indokolt [45] 5. Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője a Be. 649. § (

1. l)bekezdés
2. a)pont
3. aa)alpontja és
4. b)pont
5. ba)alpontjában írt okokból terjesztett elő felülvizsgálati indítványt Terhelt5 XXXII. rendű terhelt javára a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.498/2023/99. számú ítéletének megváltoztatása és a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/2879. számú ítéletének helybenhagyása érdekében. [46] Álláspontja szerint az ítélőtábla a XXXII. rendű terhelt terhére törvénysértően állapította meg a bűnszervezetben elkövetést. Érvelése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint XXXII. rendű terhelt kizárólag terhelt12 XI. rendű terheltet ismerte, „a többi személyről vagy nem is hallott, vagy őket soha nem látta, velük sem személyesen, sem telefonon, sem más elektronikus úton kapcsolatot nem tartott fenn”, így nem vonható következtetés arra, hogy tudomással bírt a konspiratív módon működő csoport létéről. Ezen túlmenően nem tudott a tényállás bevezető részében rögzített csendes faktorról sem, továbbá arról is csak később értesült, hogy gépbérletek mögött takarékszövetkezeti konstrukció áll. [47] Előadta, hogy terhelt13 II. rendű, egyéb érdekelt17 Pál III. rendű és Terhelt6 VI. rendű terhelt nyomozati vallomásaiban a XXXII. rendű terhelt neve megemlítésre sem került, ami önmagában kizárja terhére a bűnszervezetben elkövetés megállapítását. Továbbá a vádirat 11. pontja terhelt12 XI. rendű terhelt „szerepét hangsúlyozza és az ő magatartását részletezi a 151-154. oldal között”, azonban XXXII. rendű terheltet meg sem említi, az „csupán a táblázatban szerepel”, ami nem arra utal, hogy „neki bármiről tudnia kellett”. [48] A vádirat I. pontja szerint I. rendű, II. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek által működtetett bűnszervezet célja a csendes faktor kihasználása volt. A rejtett faktoring (csendes faktor) a kiértesítés nélküli faktorálással egyezik meg, azaz a szállító üzleti megfontolásból nem akarja a vevő tudomására hozni a faktoring ügylet létrejöttét, ezért egy elkülönített számla kerül megjelölésre, ahova a vevőnek teljesítenie kell a kötelezettségét. A faktorcég számára minden faktoring kockázatvállalást foglal magában, a kiértesítés nélküli faktrorálással (csendes faktoringgal) szemben a kiértesítéses forma terjedt el a gyakorlatban, mert az a kevésbé kockázatos a pénzintézet számára. [49] Hivatkozott arra, hogy csatolta szakértő50 – 2012. március 19. napján kelt – szakértői véleményét, ami kizárólag terhelti észrevételként volt értékelhető az eljárás során, mivel jogkérdésben tartalmaz állásfoglalást, ugyanakkor az abban foglaltak „autentikus és pénzügyi jogi, szakmai megállapításai nem vonhatóak kétségbe”. Egyben utalt arra, hogy a BH 2005.72. számú eseti döntés alapját képező ügyben szakértő50 jogi álláspontját osztotta a Szegedi Ítélőtábla is. [50] Vitatta azt az ítéleti megállapítást, hogy a takarékszövetkezeteknek a pénzkihelyezésre kevesebb lehetőségük és terük volt, mint a pénzintézeteknek, továbbá azt is értelmezhetetlennek tartotta, hogy a takarékszövetkezetek a nagyobb kockázatú csendes faktoring konstrukciót választották. A hitelintézetekről szóló 1996. évi CXII. törvény szabályozását ismertetve kifejtette, hogy e törvényi előírások a takarékszövetkezetekre is irányadóak, azonban az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy a takarékszövetkezetek pénzkölcsön nyújtásának (így a faktoring tevékenységének) a szabályszerűségét vizsgálták-e. A vádirat ugyanakkor azt sugallja, hogy a takarékszövetkezet „semmiről sem tehet”. Ennek tükrében kérdésként fogalmazta meg – többek között –, hogy a „takarékszövetkezet – ahogy a vádban is szerepel – hogyan fogadhatott el faxon jogügylet létesítése kapcsán megbízást, Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 16 miért nem végzett ellenőrzést, hogyan vizsgálta az ügyleteket.” Kifogásolta a XXXII. rendű terhelt cselekvősége tekintetében annak a megállapítását, „mely szerint a bűnszervezet minden egyes eleméről tudva, így a szerződések valótlanságáról, a takarékszövetkezetek mögöttes finanszírozásáról, és az ügyben érintett személyek szerepéről” ismerettel bírt. Ezzel összefüggésben kérdésként fogalmazta meg, hogy miért csak a 2007. decemberi tanúkihallgatása után két évvel, 2009. decemberében, a nyomozás lezárulta előtti napokban került sor a gyanúsítottkénti kihallgatására. [51] Kitért arra is, hogy a vádirat a 24. oldalán 52 magyarországi takarékszövetkezetet említ, míg a vádirat 260-262. oldalon 50 sértettet sorol fel, az eltérés oka azonban nem állapítható meg. [52] A bűnszervezet fogalmának értelmezése körében a Legfelsőbb Bíróság 4/2005. számú Büntető Jogegységi határozatból indult ki, amely „hangsúlyozta, hogy a bűnszervezet hierarchikus jellegének nincsen jelentősége, az összehangolt működés pedig csak a cselekvő személyek egymást erősítő hatásában nyilvánul meg.” Ezzel egyező álláspontot fogalmaz meg a BH 2016.9.234. számon megjelentetett eseti döntés, amit a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24. számú határozata „tovább egyszerűsített”. „A bűnszervezeti formában történő elkövetés megállapításához a jelenlegi egyszerűsítő gyakorlat szerint elegendő, hogy három személy legalább kettő, legalább ötévi szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követ el, már fél-egy éves időtávon.” Jelen ügyben a vádirat 32/a. tényállási pontja XXXII. rendű terhelt cselekvőségét a 2004. június 2. és 2004. szeptember 16. közötti időszakban 5 darab számla, míg a 32/b. tényállási pontja a 2004. júniusa és decembere közötti időszakban 7 darab számla tekintetében tette a vád tárgyává és a jogerős ítéletben ezzel egyező ténybeli alapon került sor az elítélésére. A Kúria Bfv.I.441/2015. és a Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.1096/2006. számú határozatai szerint a hosszabb idő akár pár hónap is lehet, de ez minden ügyben mérlegelés kérdése. Mindezek alapján a XXXII. rendű terhelt védője arra a következtetésre jutott, hogy ez az időtartam a bűnszervezetben elkövetés megállapítását nem alapozza meg. [53] Ezt követően a felülvizsgálati indítvány rögzíti, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja „élesebben határolja el a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmától”, amit a jogalkotó azzal is kifejezett, hogy a bűnszervezet fogalmi elemévé tette a hierarchikus szervezettséget és a konspiratív működést. [54] A védő álláspontja szerint a hierarchikus szervezeti felépítés, azaz az elkövetők aláfölérendeltségi viszonya Terhelt5 XXXII. rendű terhelt esetében nem állapítható meg, mivel nem nyert igazolást a „hierarchia Terhelt5ig történő »leérése«”. Kiemelte, hogy ha terhelt14 XXXVIII. rendű terhelt „nem tagja a bűnszervezetnek, akkor Terhelt5 sem lehetett annak tagja”. [55] Kifejtette, hogy a bűnszervezet Btk.-beli fogalmában konspiratív működés minőségi többletet jelent a korábbi szabályozás szerinti összehangoltsághoz képest. A Kúria Bfv.I.752/2020/
2. számú végzésében az új bűnszervezet fogalom tekintetében kimondta, hogy „a jogalkalmazó nem folytathat olyan jogértelmezésen alapuló gyakorlatot, amely egyébként kiüresítené a jogalkotói szándékot, illetve célt.” [56] Érvelése szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapítása során az elkövető tudattartamának vizsgálata elengedhetetlen. E vonatkozásban irányadó 4/
3. Büntető Jogegységi határozat, miszerint ha bizonyított, hogy a bűncselekményt egy tényleges bűnszervezet működéséhez kapcsolódva, illetve annak keretei között követték el, úgy a végrehajtás körülményeiből – különösen a konkrét magatartás mások megelőző vagy további láncolatos cselekményeit feltételező jellegéből, ezek szükségszerű és ezért előre láthatóan bekövetkező eseményeiből – lehet következtetést vonni arra, hogy az alkalomszerű tettes (részes) cselekménye megvalósításakor a bűnszervezetben elkövetést felismerte-e. A Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 17 bűnszervezet törvényi meghatározása ugyanis a külvilágban megjelenő, tárgyi jellegű ismérveket írja le, és – ahogy azt a BH 2008.
4. szám alatt megjelentett eseti döntés is megfogalmazta – a bizonyítás eredményeképpen megállapított tényállás értékelése során lehet csak következtetést levonni a bűnszervezet fogalmi elemeinek meglétére. Ily módon a vádirat tényállásának a bűnszervezet fogalmának megfelelő ténybeli alapot is tartalmaznia kell, azt nem pótolja, ha a vádban „többször is leírja azt, hogy a vádlottak […] cselekményüket bűnszervezetben követték el. (Debreceni Ítélőtábla Bf.II.630/2017.)” A Kúria ugyanis egyértelműen megfogalmazta, hogy a bűnszervezetben részvétel elkövetője nem a bűnszervezetben elkövetett bűncselekménynek a bűnsegéde (felbujtója), hanem az egyedi bűncselekményektől elkülönülten magának a bűnszervezetnek mint csoportnak a támogatója. Azaz „az elkövetőnek nem a bűnszervezet működésének konkrét tényeit (munkamegosztását, a szereplők hierarchiáját, elérhetőségét, belső kapcsolatait, az anyagi haszon elosztásának módját kell ismernie, hanem tudnia kell, hogy a ténykedésével a bűncselekményeket egy (esetleg) változó összetételben, de közösen végrehajtó szerepmegosztással és konspiratív módon működő szervezethez kapcsolódva hajtja végre” (Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.646/2008/5.). Az indítvány érvrendszere szerint bűnszervezet szakirodalmi értelmezése alapján – miszerint „a szervezeti tagság […] feltételezi a bűnszervezethez való tudatos csatlakozást, s a szervezet életében való valamiféle konkrét, körvonalazható részvételt. Ez akár a szervezeti célok kinyilvánított elfogadásában, akár erre egyértelműen utaló magatartásban, pl. a szervezet támogatásában megnyilvánulhat.” (Tóth Mihály: A bűnszervezeti elkövetés kanyargós útja) – sem állapítható meg XXXII. rendű terhelt terhére a bűnszervezetben történő elkövetés. [57] Hivatkozott emellett a Debreceni Ítélőtábla a Bf.II.597/
5. számú határozatára is, „amely összegezte, hogy milyen elvárások támaszthatók a bűnszervezettel szemben” és abból kiemelte, hogy nagyon fontos annak bizonyítása, hogy a bűnszervezetben elkövetés többlettudattartalmat feltételez, ami jelen esetben egyáltalán nincs meg. Jogi érvelése során utalt továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.21/
6. számú, valamint az Alkotmánybíróság 3031/
7. (III. 7.) AB határozatára is. [58] Ezen túlmenően kiemelte, hogy a másodfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy Terhelt5 XXXII. rendű terhelt esetében azért alkalmaz börtön fokozatú szabadságvesztést, mert azt egészségügyi állapota indokolja. Ez alapján kérdésként fogalmazta meg, hogy ez az egészségügyi állapot egyáltalán lehetővé tette-e a bűnszervezetben való részvételt. [59] A másodfokú ítélet vonatkozásában további kifogásként hozta fel, hogy – a BH. 2018.
8. szám alatt megjelentetett eseti döntés értelmében – jelen ügyben az ítéleti tényállásban azt kellett volna megállapítani, hogy a konspiráció 2004-ben – azaz a bűncselekmény elkövetési idején, tehát 20 évvel ezelőtt – fennállt. Erre nézve azonban nem folyt bizonyítás, és a másodfokú bíróság „semmi konkrétumot nem jelölt meg, semmilyen levezetését nem adta annak, hogy az elsőfokú ítélettel szemben pontosan milyen jogi alapon látta igazoltnak a Btk.
9. §
10. pontjában foglaltakat”. [60] A kifejtettek és az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseinek ismertetése alapján az indítványozó arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy sem az elkövetéskor, sem pedig az elbíráláskor hatályos Btk. alapján nem lehetett volna megállapítani azt, hogy Terhelt5 XXXII. rendű terhelt bűnszervezetben követte el a cselekményeit, és ebből következően az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmény alkalmazására sem volt törvényes lehetőség. Álláspontja szerint: „Mindezek alapján Terhelt5 XXXII.r. terhelt magatartása nem merítette ki a Btk.
12. pontjában foglalt tényállást, cselekménye bűnösség megállapítása esetén helyesen 8 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk.
13. § (l) bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont, 7 esetben

(5)bekezdés b) pont, 1 esetben

(6)bekezdés b) pont] minősül, nem pedig Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 18 8 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont, 7 esetben

(6)bekezdés b) pont, 1 esetben

(7)bekezdés b) pont]”, továbbá esetében törvénysértő a bűnszervezetben elkövetés megállapítása is. [61]

1. A Kúria a Bfv.I.1155/2024/
2. számú végzésével Terhelt2 XIV. rendű terhelt, a Bfv.I.1225/2024/
3. számú végzésével Terhelt3 IV. rendű terhelt védője, a Bfv.I.1226/2024/
4. számú végzésével Terhelt4 X. rendű terhelt védője, a Bfv.I.1262/2024/
5. számú végzésével Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője, a Bfv.I.1337/2024/
6. számú végzésével Terhelt6 VI. rendű terhelt védője, a Bfv.I.1348/2024/
7. számú végzésével Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, a Bfv.I.1408/2024/
8. számú végzésével Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt és a Bfv.I.1442/2024/
9. számú végzésével Terhelt9 V. rendű terhelt, valamint a Bfv.I.147/2025/
10. számú végzésével Terhelt10 XIII. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alapján folyamatban volt büntetőügyeket – a Be.
11. §, Be.
12. § és a Be.
13. §

(1)bekezdésére figyelemmel a 146. §

(1)bekezdése szerint – a Bfv.I.1148/

1. szám alatt Terhelt1 XXIII. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján folyamatban lévő büntetőügyhöz egyesítette. [62]
2. A Legfőbb Ügyészség - Terhelt3 IV. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványára BF.1193/2024/
3. számon, - Terhelt9 V. rendű terhelt felülvizsgálati indítványára BF.1444/2024/
4. számon, - Terhelt6 VI. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványára BF.1288/2024/
5. szám alatt, - Terhelt4 X. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványára BF.1194/2024/
6. számon, - Terhelt10 XIII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványára BF.295/2025/
7. szám alatt, - Terhelt2 XIV. rendű terhelt felülvizsgálati indítványára BF.1148/2024/
8. számon, - Terhelt1 XXIII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványára BF.1228/2024/
9. szám alatt, - Terhelt7 XXVII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványára BF.1318/2024/
10. számon, - Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványára BF.1258/2024/
11. számon, - Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványára BF.1365/2024/
12. szám alatt tett nyilatkozatot. A Kúria Terhelt9 V. rendű terhelt, Terhelt10 XIII. rendű, Terhelt2 XIV. rendű, Terhelt1 XXIII. rendű és Terhelt7 XXVII. rendű terheltek, valamint Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védője azonos tartalmú felülvizsgálati indítványaira tekintettel a Legfőbb Ügyészség BF.1444/2024/2., BF.295/2025/
13. BF.1148/2024/2., BF.1228/2024/3., BF.1318/2024/
14. és BF.1365/2024/
15. számú nyilatkozatát összefoglalóan együtt ismerteti. [63] 7.
16. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1193/2024/
17. számú nyilatkozatában terhelt3 védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [64] Kifejtette, hogy eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány csak a Be.
18. §

(2)bekezdésében felsorolt eljárási szabálysértések okából terjeszthető elő. Jelen ügyben az állapítható meg, hogy a Be. CI. Fejezetében szabályozott eljárás a távollévő terhelttel szemben külön szabályainak megsértésén alapuló, – a Be. 608. §

(1)bekezdés d) pontja alapján – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett I. rendű terhelt tekintetében állapítható meg, Terhelt3 IV. rendű terhelt tekintetében nem. A védő csak a védencére nézve jogosult felülvizsgálati indítványt benyújtani, ezért az ügyben szereplő más terhelttel kapcsolatos eljárási Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 19 szabálysértésre nem hivatkozhat (BH 2018.10., BH 2016.170.II.). Így e részében a védő felülvizsgálati indítványa törvényben kizárt. [65] A Legfőbb Ügyészség egyben utalt arra is, hogy a védő azon érvelése nem vehető figyelembe, mely szerint az I. rendű terhelt a megismételt eljárásban esetleg részt vehet és ott az eljárás tárgyát képező cselekményekre olyan tartalmú vallomást tehet, ami kihathat IV. rendű terhelt cselekvőségének megítélésre, mivel – ez a hivatkozás ténylegesen – a bizonyítás és bizonyíték-értékelés hibáját állítva az eljárt bíróságoknak a IV. rendű terheltre vonatkozó bizonyíték-értékelő tevékenységén keresztül az ítéleti tényállást támadja, ami ugyancsak a törvényben kizárt. [66] Álláspontja szerint a IV. rendű terhelt védőjének az a hivatkozása, miszerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta a IV. rendű terheltet a kézbesítési megbízottján keresztül a tárgyalási határnapokról értesíteni, nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, és így a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapításának sem szolgálhat alapjául. A tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondással a bíróság kötelezettsége a terhelt eljárási cselekményről való értesítése. Értesítés alapján a címzett az érintett eljárási cselekményen jelen lehet, de jelenléte nem kötelező. Felülvizsgálatot megalapozó szabálysértésnek azonban csak az minősül, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező volt. Így az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértést vétett, vagyis nem vezet az ítélet mérlegelést nem tűrő megsemmisítéséhez, és ekként felülvizsgálat alapja sem lehet az, ha az értesítést a bíróság elmulasztotta. Erre figyelemmel felülvizsgálatot ez a védői hivatkozás sem alapozhat meg. [67] Úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati eljárásban a IV. rendű terhelt vonatkozásában a tárgyalási jelenléttel kapcsolatos kifogás sem foghat helyt. A Legfőbb Ügyészség a nyilatkozatában rámutatott arra, hogy az iratok tanúsága szerint a korábban a tárgyaláson való jelenlét jogáról már lemondott Terhelt3 IV. rendű terhelt a 2021. április 26. napján megtartott tárgyaláson megjelent, e határnapon az elsőfokú bíróság elmulasztotta őt tájékoztatni arról, hogy az eljárási törvény szabályozása szerint megjelenését úgy kell tekinteni, hogy a továbbiakban a tárgyaláson jelen kíván lenni, így utóbb a tárgyaláson való jelenlét jogáról ismételten csak a bíróság engedélyével mondhat le, majd ezt követően, amikor a IV. rendű terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról a 2021. szeptember 15. napján érkeztetett beadványában újfent lemondott és egyben csatolta a védőjével a kézbesítési megbízotti feladatok ellátására megkötött megbízási szerződést, nem döntött az engedélyezés tárgyában. E vonatkozásban kifejtette, hogy a Be. 431. §

(1)bekezdése alapján a vádlott az ügydöntő határozat kihirdetéséig bejelentheti, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, a bejelentés bírósághoz érkezésekor a Be. 430. §

(1)bekezdésében meghatározott nyilatkozat hatályát veszti, és a Be. 431. §

(3)bekezdése szerint, ha a vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson jelen kíván lenni, utóbb a terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról ismételten csak a bíróság engedélyével mondhat le. Az elsőfokú bíróság nem hozott alakszerű határozatot arról, hogy Terhelt3 IV. rendű terheltnek ezt követően meg kell jelennie a tárgyaláson és erre vonatkozó tájékoztatást sem adott, a további tárgyalási napokra a IV. rendű terheltet idézte, aki azokon mindaddig meg is jelent, amíg az újabb kézbesítési megbízotti szerződést be nem nyújtotta. Ennek tényét a bíróság jegyzőkönyvben rögzítette, azonban elmaradt a Be. 431. §

(3)bekezdése szerinti alakszerű határozat meghozatala. Kiemelte ugyanakkor, hogy nem a Be. 449. §

(3)bekezdés f) pontja szerinti alakszerű határozat meghozatalának van jelentősége, hanem annak, hogy az iratokból kitűnik-e a bíróság azon döntése, hogy a továbbiakban Terhelt3 IV. rendű terhelt tárgyalási jelenlétét szükségesnek tartotta-e. E tekintetben azt állapította meg a Legfőbb Ügyészség, hogy a Szegedi Törvényszék hallgatólagosan Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 20 tudomásul vette IV. rendű terhelt ismételt lemondását a tárgyaláson való jelenlét jogáról és a továbbiakban nem idézte őt az eljárási cselekményekre. [68] Rámutatott arra, hogy a Kúria Bfv.I.274/2021/14. számú – a Bírósági Határozatok Gyűjteményében is közzétett – határozatának [116] bekezdésében kifejtette: „[…] az ismételt lemondás engedélyezéséről szóló végzés meghozatalának elmulasztása az eljárási szabályok olyan megsértését jelenti, amely a Be. 649. §

(2)bekezdésében megjelölt, felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértések közé nem tartozik, így felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.” Mindezek alapján – álláspontja szerint – a IV. rendű terhelt tárgyalási jelenlétével kapcsolatosan az elsőfokú bíróság nem abszolút, hanem relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett, amelyekre felülvizsgálati indítványt alapítani nem lehet. [69] Indítványozta, hogy a Kúria a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/

1. számú és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.498/2023/
2. számú ítéletét Terhelt3 IV. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. [70] 7.
3. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1444/2024/
4. számú nyilatkozatában Terhelt9 V. rendű terhelt, a BF.295/2025/
5. számú nyilatkozatában a Terhelt10 XIII. rendű terhelt, a BF.1148/2024/
6. számú indítványában Terhelt2 XIV. rendű terhelt, a BF. 1228/2024/
7. számú nyilatkozatában Terhelt1 XXIII. rendű terhelt, a BF.1318/2024/2.számú indítványában Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, míg a BF.1365/2024/
8. számú nyilatkozatában Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak. [71] Indokai szerint a bűnszervezeti elkövetés megállapítása – figyelemmel a BH 2016.
9. számú határozatban kifejtettekre – nem minősítési, hanem büntetés-kiszabási kérdés, így a bűnszervezetben elkövetés megállapítása csak akkor támadható felülvizsgálati indítvánnyal, ha e téves bűnszervezeti megállapítás mint a büntetőjog más szabályának megsértése törvénysértő büntetés kiszabására vezetett A Be.
10. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjában meghatározott felülvizsgálati ok szempontjából nem jelent törvénysértő büntetést, és ezért nem felülvizsgálati ok, ha az alapügyben eljárt bíróság nem, vagy nem törvényesen határozta meg a feltételes szabadság legkorábbi időpontját (Bfv.II.520/2014/7.), továbbá a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározása sem a büntetés kiszabásának a része, ezért e körben sincs helye felülvizsgálatnak (BH 2017.326.). Így, ha a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása mellett a joghátrány meghatározására a törvényes keretek között került sor, akkor nincs helye felülvizsgálatnak a feltételes szabadság kizárására és a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezéssel szemben, mivel ezek önmagukban nem valósítanak meg önálló felülvizsgálati okot. Mindezek alapján a bűnszervezet megállapítását támadó felülvizsgálati indítvány kizárólag abban az esetben vezethet a jogerős ítélet megváltoztatására, ha a bíróság a bűnszervezet esetleges törvénysértő megállapítása mellett a büntetést az általa alkalmazott büntetőtörvény Általános Részének a büntetési tételkeretet a bűnszervezeti elkövetés folytán emelő rendelkezésének alkalmazásával szabta ki. Ha azonban a kiszabott büntetés nem haladja meg az adott bűncselekményre a Btk. Különös Része által rendelt büntetési tételkeretet, illetve – esetlegesen – a halmazati büntetés-kiszabás szabályaira, továbbá a különös visszaesőkre, többszörös visszaesőkre vagy erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezésekre figyelemmel megemelt büntetési tételkeretet, a felülvizsgálati indítvány a bűnszervezeti elkövetés téves megállapítása ellenére sem vezethet eredményre. [72] Kifejtette, hogy Terhelt9 V. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év 6 hónap, Terhelt10 XIII. rendű terhelttel szemben kiszabott 2 év 6 hónap, Terhelt2 XIV. rendű terhelttel szemben kiszabott 2 év, Terhelt1 XXIII. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év, Terhelt7 XXVII. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év 6 hónap és Terhelt8 XXXVII. rendű terhelttel szemben kiszabott 2 év szabadságvesztés nem hogy nem haladja meg a terhükre megállapított Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 21 bűncselekmények Btk. Általános Része és Különös Része figyelembevételével meghatározott halmazati büntetési tételkeretét, hanem – tekintettel a terheltek bűnösségének alapját képező legsúlyosabb bűncselekményre, a korábbi Btk. 318. §

(7)bekezdés b) pontja szerinti csalás bűntettére irányadó öt évtől tíz évig terjedő büntetési tételkeretre, és az ezen alapuló, a korábbi Btk. 85. §

(3)bekezdése szerinti öt évtől tizenöt évig terjedő halmazati büntetési tételkeretre – az a kiszabható törvényi minimum alatt, enyhítő szakasz alkalmazásával került megállapításra. Ezért jelen ügyben akkor sem lehetne szó törvénysértő büntetés kiszabásáról, ha a bűnszervezet megállapítása törvénysértő lenne. [73] Ezen túlmenően a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a jogerős ítélet V. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű, XXIII. rendű, XXVII. rendű és XXXVII. rendű terheltekkel szemben törvényesen szabta ki a büntetést mint bűnszervezetben elkövetővel szemben. [74] Kiemelte, hogy az elbíráláskor hatályos Btk.

1. §
2. pontjában meghatározott bűnszervezet fogalma annyiban tér el az elkövetéskor hatályos Btk. szabályozásától, hogy a jogalkotó a hierarchikus szervezettség és a konspiratív működés követelményét beépítette új tényállási elemként a bűnszervezet fogalmába. A Kúria a Bhar.III.571/2019/
3. számú határozatában kifejtette, hogy a módosítást követően hatályos Btk. nem tartalmaz törvényi értelmezést a „hierarchikusan szervezett” és a „konspiratívan működő” fogalmi elemekhez, így az a jogalkalmazó feladata. Az Alkotmánybíróság a 3041/
4. (II. 19.) AB határozatában utalt rá, hogy „az Alaptörvény
5. cikkében megkövetelt vélelem szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során azt kell feltételezniük, hogy a jogszabályok előírásai a józan észnek megfelelő célt szolgálnak.” {3041/
6. (II. 19.) AB határozat [22]}. Az Alkotmánybíróság továbbá leszögezte, hogy „Maga az Alaptörvény
7. cikke is akként fogalmaz, hogy a jogértelmezésnek a jogszabály célját kell elsősorban figyelembe vennie, és nem zárja ki, hogy a jogszabály tartalmának megállapításakor a bíróság egyéb szempontokra is figyelemmel legyen, és hogy ezek mérlegelése során, indokolt esetben, a jogszabály eredeti céljával ellentétes következtetésre jusson. Az a bírósági mérlegelés azonban, amely a jogszabály céljának vizsgálatát teljes mértékben és kifejezetten kizárja, már alaptörvényellenesnek minősül.” {23/
8. (XII. 28.) AB határozat [30]}. A Kúria ennek ismeretében alakította ki álláspontját, amely szerint a jogszabályi változás nem jelenti feltétlen a bűnszervezet fogalmának jogalkalmazói újragondolását {Bfv.I.752/2020/
9. [128]-[131] bekezdés}. A hierarchikus szervezettség nem jelenti valamennyi bűnszervezetben résztvevő személy hierarchiában való elhelyezkedését. Amennyiben olyan adat áll rendelkezésre, amely akár egy résztvevő szervezői, koordináló, irányító szerepére vonatkozik a feladatok megosztása során, akkor e körülmény olyan alá-fölérendeltséget jelentő személykapcsolatnak tekinthető, amely megalapozhatja a bűnszervezet megállapítását. A csoport konspiratív működése pedig a korábbi szabályozás szerinti az összehangolt működésnek feleltethető meg, amennyiben az a külvilág elől rejtve valósul meg, de nem jelenti a teljes szervezet minden tagjával való együttműködést, hanem az egyes cselekményekhez rendelt személyek összehangolt tevékenységét feltételezi (Bhar.III.571/2019/41., Bfv.II.322/2021/8., Bfv.II.605/2021/8.). [75] Álláspontja szerint az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű, a XXIII. rendű, a XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terheltek tekintetében a bűnszervezet fogalmi elemei az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések mentén is hiánytalanul megvalósultak. [76] Utalt arra, hogy az irányadó tényállás alapulvételével az elkövetői kör tagjainak száma a hármat meghaladta, emellett egyértelműen megállapítható, hogy az elkövetők célja a kettőtől nyolc évig, valamint az öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő csalás bűntette minősített esetének sorozatos megvalósításával öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetése volt. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 22 [77] Kifejtette, hogy az V. rendű és a XXVII. rendű terheltek tevékenységével érintett I. rendű terhelt által irányított bűnszervezet a követelésvásárlási szerződések megkötésével
10. május
11. és
12. szeptember
13. napja között folyamatosan valósította meg a csalási cselekményeket, a XIII. rendű és a XIV. rendű terhelt részvételével működő két bűnszervezeti csoport közül a terhelt13 II. rendű terhelt köré szerveződött bűnözői csoport 2002 novembere és 2007 októbere között, míg a egyéb érdekelt17 III. rendű terhelt köré szerveződött bűnszervezet 2003 júliusa és 2005 októbere között folyamatosan működött. A XXIII. rendű terhelt először –
14. február és október között – a II. rendű terhelt irányítása alatt követett el bűncselekményeket, majd 2004 májusától 2006 szeptemberéig tartó időszakban az I. rendű terhelthez kapcsolódó bűnszervezet működésében vett részt, a XXXVII. rendű terhelt cselekményével összefüggésben a IV. rendű terhelt által irányított bűnszervezet 2005 júliusa és 2006 novembere közötti időszakban folyamatosan kötötte a valótlan tartalmú bérleti szerződéseket, ami a hosszabb időre szerveződöttséget igazolja. [78] Érvelése szerint mind az I. rendű, mind a II. rendű és III. rendű, mind pedig a IV. rendű terhelt köré szervezett csoport hierarchikus felépítésű volta megfeleltethető a bűnszervezet
15. március
16. és
17. március
18. napjai között hatályban volt, a korábbi Btk.
19. §
20. pontjában írt fogalmában rögzített alá-fölérendeltségi rendszernek. Hierarchikus a szervezet, ha a csoport tagjai között legalább két szinten megjelenve irányítóirányított, utasítást adó-utasított személykapcsolat ismerhető fel. A
21. április
22. napjától
23. július
24. napjáig hatályos fogalom szerinti összehangolt működés a gyakorlatban legtöbb esetben az irányítói-szervezői-végrehajtói feladatok elkülönülésében nyilvánult meg. Az új fogalom pedig a hierarchiát tovább specializálta és a csoporton belüli feladatmegosztásnak legalább részbeni alá-fölérendeltségi személykapcsolatban való megjelenését követelte meg. A
25. évi CI. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban,
26. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény megállapításai értelmében a hierarchikus jelleg tehát nem jelent kidolgozott, fejlett, mereven elhatárolható döntési szinteket. Az alá-fölérendeltséget tükröző szerveződés megkülönböztető jegye a valamely – akár egyetlen – tag általi utasítási jogkör gyakorlása a szerveződés más tagjai felett, az utasítások tárgyát pedig a szervezet tevékenységébe tartozó feladatok ellátására való felhívás képezi. [79] Utalt arra is, hogy a konspiratív működésnek a jogalkalmazói gyakorlatban azonban van előzménye, mivel az összehangolt működés körülményének értékelésével kapcsolatban gyakran tértek ki erre a bírósági határozatok indokolásai (BH 2003.6., BH 2007.403., EBH 2007.1677., BH 2009.96., BH 2009.196., EBH 2010.2211.). Ezek alapján a konspiráció alatt egyfajta titkos szervezettség és leplezett működés értendő, melynek célja a csoport tényleges tevékenységének elfedése. A konspiráció célja a hatósági felderítés meghiúsítása; annak elérése, hogy a titokban történő szerveződés folytán a bűncselekmény és az elkövetők személye a külvilág számára ne legyen felismerhető, belső információk ne kerüljenek ki. A konspirációnak pedig a csoport működése és nem (csak) a bűncselekmény elkövetése tekintetében kell megvalósulnia. A törvényi szabályozás a rendszerszintű együttműködés által megkívánt kooperáción túlmutató szervezettséget nem követel meg a konspiratív működés megállapításához (Bfv.II.1377/2020/12.). [80] A Legfőbb Ügyészség hangsúlyozta továbbá, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapításához a bűnszervezet Btk.
27. §

(1)bekezdés

1. pontjában tételezett tárgyi ismérveknek nem az egyes terheltek magatartásában kell tükröződniük, hanem a szervezet tevékenységében. Erre alapozva a 4/
2. Büntető Jogegységi határozat II. pontja értelmében a bűncselekmény elkövetője bűnszervezetben elkövetőnek minősülhet akkor is, ha maga csupán esetileg vesz részt a szervezet célját képező bűncselekmény elkövetésében, csupán egyetlen bűncselekményt (részcselekményt) megvalósítva vesz részt, feltéve, hogy tudata a Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 23 Btk. értelmező rendelkezései között meghatározott e tárgyi ismérveket, illetve az ezeknek megfeleltethető életbeli tényeket átfogja. [81] Az irányadó tényállás lényegi elemeinek kiemelését követően rámutatott arra, hogy a hierarchikus szervezettség megállapításához elegendő, ha legalább egy kiemelt szerepet betöltő személy van a szervezetben. Ezt a jogerős ítélet tartalmazza, mely szerint az V. rendű, XXIII. rendű és XXVII. rendű terhelt az I. rendű terhelt személye köré, a XIII. rendű és XIV. rendű terhelt a II. rendű és III. rendű terheltek köré, míg a XXXVII. rendű terhelt a IV. rendű terhelt köré szervezett bűnszervezethez tartozott. Az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű, illetve a IV. rendű terhelt a bűnszervezet élén a bérbeadó gazdasági társaságok tényleges irányítói voltak. [82] Terhelt9 V. rendű, Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, és Terhelt1 XXIII. rendű terhelt egyaránt az I. rendű terhelt köré épült bűnszervezetben vett részt, aki működtette azokat a gazdasági társaságokat, amelyek a konstrukcióban bérbeadóként szerepeltek, azaz a bűnszervezet élén a bérbeadó cégek tényleges irányítója volt, ami a hierarchikus szervezettség megállapítását megalapozza. Ebben a bűnszervezetben további két szint volt elkülöníthető, az elsőbe tartozott Terhelt9 V. rendű terhelt, aki az I. rendű terhelt alkalmazottjaként adminisztratív feladatokat látott el, elkészítette a bérleti szerződéseket, azok értékesítését, továbbá bizonylatokat, okiratokat hozott létre, eközben tisztában volt a szervezet tevékenységének valamennyi lényeges elemével. Az ezt követő szintet Terhelt1 XXIII. és terhelt15 XXIV. rendű terheltek tevékenysége jelentette, akiknek az volt a feladata, hogy a személyeket beszervezzék, nevükre cégeket alapítsanak, valamint saját nevükre cégeket vegyenek és ezen cégek keretében fiktív bérleti és szállítói okiratokat írjanak alá, és így a takarékszövetkezetektől jogtalan előnyhöz juthatnak. [83] Szintén az I. rendű terhelthez köthető csoport tagja volt Terhelt7 XXVII. rendű terhelt, aki az időközben elhunyt társával létrehozta az összehangoltan működő ún. Farina cégcsoportot, melynek feladata az volt, hogy az abban szereplő gazdasági társaságok váltakozva, bérlői és szállítói pozícióban feltüntetésre kerüljenek a különböző szerződésekben. [84] A cégcsoportot egy időközben elhunyt terhelt irányította, míg Terhelt7 XXVII. rendű terhelt formális cégvezető volt – aki társától anyagilag és személyileg is függött – és a bérleti szerződéseket, valamint a kapcsolódó egyéb iratokat utasításra írta alá. [85] A II. rendű és III. rendű terheltek által működtetett szervezetben az irányítókat követő szint azoknak a személyeknek körét jelentette, akik akár a bérbeadó cégekkel üzletkötői jogviszonyban álltak, vagy szóbeli megállapodás alapján azt a feladatot látták el, hogy a bérbeadó cégek felé szállítókat és bérlőket szerveztek be, illetőleg ezen személyek maguk is bérlőként vagy szállítóként léptek fel ezen konstrukciókban. Ők kutatták fel a bérlőket, illetve, ha megfelelő céges háttér a bérlők mögött nem állt, a bérlőkkel akár cégeket alapíttattak, illetőleg vásároltattak meg, velük bérleti szerződéseket aláírattatták. Ezen a szinten működő személyek– főként a VI. rendű és XII. rendű terhelt esetében – szerveztek be további személyeket. A takarékszövetkezetek mögöttes finanszírozásával és ebbe a szintbe kapcsolódott be Terhelt10 XIII. rendű és Terhelt2 XIV. rendű terhelt is, akik cselekvősége az okiratok továbbításában, továbbá legális működés látszatát keltő magatartások tanúsításában (bankszámlákon szerződésekkel összefüggésben szükséges látszat pénzmozgatásokban, okiratok készítésében, pénzfelvételek megszervezésében) állt. [86] A IV. rendű terhelthez kapcsolódó bűnszervezet esetében már az cég5, illetőleg a cég6 eleve hierarchikus cégcsoport felépítést mutatott. Ebben a bűnszervezetben – melyet az I. rendű terhelt által vezetett csoporttal Terhelt4 X. rendű terhelt kapcsolta össze – a bérleti szerződésekhez kapcsolódó bérlő cégek, valamint szállítók valamennyien a IV. rendű terhelt alkalmazottai, vagy tőle függő, neki lekötelezett személyek voltak. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 24 [87] Ehhez a szervezeti körhöz kapcsolódott Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt tevékenysége, aki formálisan látta el az cég5 ügyvezetői tisztségét, azonban azt ténylegesen a IV. rendű terhelt irányította, a XXXVII. rendű terhelt az ő utasításai alapján járt el. [88] A bűnszervezet keretében a IV. rendű és a XL. rendű terhelt bonyolította az cég5 követeléseit megvásárló takarékszövetkezetekkel a keretszerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokat, illetve a már szerződött takarékszövetkezetekkel a kapcsolattartást. A XXXVII. rendű terhelt tisztában volt a konstrukcióval, a IV. rendű terhelt utasításainak megfelelően elkészítette a valótlan tartalmú bérleti szerződéseket, a bérlőként feltüntetett cégek aláírásainak egy részét a XXXVII. rendű terhelt hamisította, más részüknél a cégek képviselői a IV. rendű terhelt megtévesztése hatására írták alá az okiratokat. Ezen túlmenően a XXXVII. rendű és a X. rendű terhelt végezte, vagy végeztette a számlázást is. [89] Az irányadó tényállás így részletesen rögzíti mind az I. rendű, mind a II. rendű és III. rendű, mind a IV. rendű terhelt által irányított bűnszervezetek alá-fölé rendeltséget tükröző felosztását, míg a szervezet működésének konspiratív jellegét az adta, hogy a céghálózat működése a törvényesség látszatát keltette azért, hogy a cégek tényleges rendeltetése, bűnös tevékenysége ne derüljön ki. [90] Mindezek tükrében mind az I. rendű, mind a II. rendű és III. rendű, mind pedig a IV. rendű terhelt által létrehozott bűnözői csoport az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. szerinti bűnszervezet fogalmának egyaránt megfelelt. [91] Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű, a XXIII. rendű, a XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terheltek tudata a bűnszervezet tárgyi elemeit átfogta. Egyértelmű, hogy a terheltek az érintett bűnszervezet más tagjaival is közvetlen kapcsolatba kerültek, így általuk ismert volt az, hogy a bűncselekmények sorozatos elkövetésében rajtuk kívül is legalább három másik személy is részt vesz, továbbá a bűnszervezetben való közreműködésük időtartamára tekintettel tisztában voltak a bűnözői csoport hosszabb időre szervezettségével is. [92] Az V. rendű terheltet az I. rendű terhelt irányította, utasításainak megfelelően látta el a cég7 működésével kapcsolatos feladatokat, így tudta, hogy az I. rendű terhelthez köthető az utasítást adó, irányító szerep. Az V. rendű terhelt emellett egy időszakban Terhelt3 IV. rendű terhelttel is kapcsolatban állt, továbbá együttműködött a hozzá hasonlóan adminisztratív feladatokat ellátó Terhelt4 X. rendű terhelttel is. Terhelt1 XXIII. rendű terhelt szintén tisztában volt azzal, hogy a bűncselekmények végső haszonélvezője az I. rendű terhelt, ennek megfelelően az ő rendelkezésére bocsátotta az üzletkörébe tartozó cégek számlatömbjeit, bélyegzőit, elektronikus bankszámla hozzáféréseit azért, hogy az I. rendű terhelt később más cégekkel is meg nem történt eszközértékesítésekről készíthessen fiktív bérleti szerződéseket, és azok legalizálásához szükséges valótlan tartalmú számlákat készítsen. A XXIII. rendű terhelt azzal, hogy más személyeket is rávett valótlan tartalmú bérleti szerződések aláírására, maga is aktívan közreműködött a külvilág felé legális működés látszatát keltő, kiterjedt üzleti kapcsolatrendszer kiépítésében. [93] Terhelt7 XXVII. rendű terhelt ugyancsak tudomással bírt az I. rendű terhelt írányító szerepéről, és
3. májustól egyértelművé vált számára, hogy a bűncselekménysorozat elkövetésében rajta kívül még legalább két személy részt vesz. [94] Az V. rendű, a XXIII. rendű és a XXVII. rendű terhelt tisztában volt magával a konstrukcióval, tudták, hogy tevékenységüket egy nagyobb, bűncselekmények elkövetésére szakosodott I. rendű terhelt által vezetett szervezet részeként fejti ki, melynek működéséhez bonyolult, több szereplős kapcsolatrendszer kialakítása szükséges, amely a bérbeadók, a bérlők, és a szállítók látszólag törvényes együttműködését igényli. Ezen túlmenően a XXVII. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 25 rendű terhelt abból következően is ismerte a konstrukció minden lényeges elemét, hogy annak lényegét ő és társa tárta fel az I. rendű terhelt előtt. [95] Terhelt10 XIII. rendű és Terhelt2 XIV. rendű terheltek mindezekkel szintén tisztában voltak, tudatuk átfogta, hogy a II. rendű és a III. rendű terheltek a cselekmények irányítói, végső haszonélvezői, emellett más terheltekkel, így a XIII. rendű és a VI. rendű terhelttel is kapcsolatba kerültek, így tudták, hogy több személy közreműködését igénylő bűncselekménysorozatban vesznek részt. Emellett tudatuk kiterjedt a konspiratív működésre is, mivel a XIII. rendű terhelt az általa ténylegesen irányított, de akkor formálisan tanú242 ügyvezetése alatt álló cég8-t, a XIV. rendű terhelt pedig az általa ténylegesen irányított, de formálisan már az élettársa fia, egyéb1 ügyvezetése alatt álló cég9-t használta fel a bűncselekmények elkövetéséhez. Mindkét terhelt aktívan részt vett céggel rendelkező személyek, bérlők felkutatásában, beszervezésében valótlan tartalmú szerződések létrejötte érdekében. [96] Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt előtt is ismert volt a IV. rendű terhelt utasítást adó, irányító szerepe, és tudata kiterjedt a csoport működésére jellemző konspiratív elemekre is. [97] A Legfőbb Ügyészség kiemelte azt is, hogy mind az I. rendű, mind a II. rendű és III. rendű, mind a IV. rendű terhelt által irányított bűnszervezet vezetője számos gazdasági társaságot érintő, bonyolult kapcsolatrendszert működtetett. A Kúria Bfv.I.71/2023/
4. számú határozatának [219] bekezdésére hivatkozva arra mutatott rá, hogy a cégbíróságon bejegyzett és nyilvántartott gazdálkodó szervezetek titokban nem működtethetők, azonban a szervezet működésének konspiratív jellegét az adta, hogy a céghálózat működése a törvényesség látszatát keltette azért, hogy a cégek tényleges rendeltetése, bűnös tevékenysége ne derüljön ki. [98] Mindezek alapján az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy az V. rendű, a XIII. rendű, a XIV. rendű, a XXIII. rendű, a XXVII. rendű és a XXXVII. rendű terheltek tudata átfogta azt, hogy cselekményeiket bűnszervezet keretei között hajtották végre. [99] A Legfőbb Ügyészség ezen túlmenően arra is kitért, hogy büntetés-kiszabás felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályainak megsértése esetén van lehetőség. A büntetés önmagában akkor eshetne felülvizsgálat alá, ha az a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő lenne. Jelen ügyben azonban ilyen nem állapítható meg, ezért a felülvizsgálati indítványban valójában a büntetés kiszabását támadja, melyre azonban anyagi jogszabálysértés hiányában nincs törvényes lehetőség. [100] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/
5. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.498/2023/
6. számú ítéletét Terhelt9 V. rendű, Terhelt10 XIII. rendű, Terhelt2 XIV. rendű, Terhelt1 XXIII. rendű, Terhelt7 XXVII. rendű és Terhelt8 XXXVII. rendű terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn. [101] 7.
7. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1288/2024/
8. számú nyilatkozatában Terhelt6 VI. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [102] Indokolásában elsődlegesen arra utalt, hogy a Be.
9. §

(2)bekezdésében és a Be. 659. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján a VI. rendű terhelt védőjének a jogerős ítélet megalapozatlanságára vonatkozó megállapításai a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatók, az indokolási kötelezettség megsértése pedig

1. július
2. napja óta nem felülvizsgálati ok. [103] Kifejtette, hogy a bűnszervezet törvénysértő megállapítása – mint a büntető anyagi jogi szabálysértés – a Be.
3. §

(1)bekezdés

1. b)pont második fordulat
2. ba)és
3. bb)alpontja Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 26 szerint képezhet felülvizsgálati okot, azonban a védő Btk. más szabályának megsértéséhez nem kapcsolt olyan következményt, miszerint az törvénysértő büntetést eredményezett volna a VI. rendű terheltnél, így mivel a konjunktív feltételek közül csak az egyiket állította, a felülvizsgálati indítvány e részében a törvényben kizárt. [104] A nyilatkozatában rámutatott arra, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapítása nem minősítési, hanem büntetés-kiszabási kérdés. A bűnszervezetben elkövetés megállapítása akkor támadható felülvizsgálati indítvánnyal, ha e téves bűnszervezeti megállapítás, mint a büntetőjog más szabályának megsértése törvénysértő büntetés kiszabására vezetett. Így, ha a bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása mellett a joghátrány meghatározására a törvényes keretek között került sor, akkor nincs helye felülvizsgálatnak a feltételes szabadság kizárására és a végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezéssel szemben, mivel ezek önmagukban nem valósítanak meg önálló felülvizsgálati okot. Tekintettel arra, hogy Terhelt6 VI. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év szabadságvesztés nem haladja meg a terhére megállapított bűncselekmények Btk. Általános Része és Különös Része figyelembevételével meghatározott öt évtől tizenöt évig terjedő halmazati büntetési tételkeretet, hanem annak kiszabására a törvényi minimum alatt, enyhítő szakasz alkalmazásával került sor, jelen ügyben a VI. rendű terhelt esetében akkor sem lehetne szó törvénysértő büntetés kiszabásáról, ha a bűnszervezet megállapítása törvénysértő lenne. [105] Ezen túlmenően – részletes és a BF.1444/2024/2. számú nyilatkozatával egyező érvelés mellett melyet a Kúria a jelen végzés indokolásának [71]- [100] bekezdésében már ismertetett – arra az álláspontra helyezkedett, hogy jelen ügyben nem csupán törvénysértő büntetés kiszabására nem került sor a VI. rendű terhelttel szemben, hanem az alapügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletben törvényesen szabtak ki vele szemben mint bűnszervezetben elkövetővel szemben büntetést. [106] Érvelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bűnszervezetben elkövetés ismérvei a VI. rendű terhelt tekintetében mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések mentén is hiánytalanul megvalósultak. Terhelt6 VI. rendű terhelt a II. rendű és a III. rendű terheltek által működtetett bűnszervezetben vett részt, ahhoz az irányítói szint alatti szinten feladata volt a bérbeadó cégek felé szállítók és bérlők beszervezése, felkutatása, velük cégek alapíttatása, vagy vásároltása és bérleti szerződések aláíratása. A bérlőket vagy anyagi ellenszolgáltatás reményében vagy az aláírást kérő személytől való függőségét kihasználva vagy az aláírót megtévesztve vették rá a bérleti szerződések aláírására. Erre a szintre jellemző volt a fiktív szállítói számlák beszerzése is, amelyek több esetben láncolatosan érkeztek a bérbeadókhoz, így az egész láncolatban szereplő valamennyi számla fiktív volt. [107] Álláspontja szerint ez egyértelműen megalapozza a konspiratív működés megállapítását, hiszen az elkövetői csoport tagjai annak érdekében hajtották végre ezeket a cselekvéseket, hogy a csoport tényleges tevékenysége a külvilág előtt rejtve maradjon, ezáltal a büntetőjogi felelősségre vonást elkerüljék. Az ezen a szinten működő személyekre jellemző volt az is – főként a bűncselekmények minden lényeges elemével tisztában lévő Terhelt6 VI. rendű és XII. rendű terhelt esetében – hogy ők is szerveztek be további személyeket. Ezen túlmenően terhelt13 II. rendű terhelt több, Terhelt6 VI. rendű terhelt révén vele ismeretségbe került, bérleti szerződést kötő személlyel alakított ki olyan együttműködést, amely folyamatosan biztosította számára, hogy az illető személyek újabb és újabb bérlő cégnek alkalmas gazdasági társaságot közvetítsenek ki felé (például VIII. rendű, IX. rendű, XI. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű, XVIII. rendű és XXI. rendű terheltek.) Ezek a személyek okiratok továbbításában és a legális működés látszatát keltő magatartások tanúsításában vettek részt, továbbá beszerveztek más közreműködőket, akiknek a bűncselekmény megvalósulása kapcsán csekélyebb szerepük volt (például a szerződés tárgyát képező gépek leszállítása vagy Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 27 pénzek mozgatása), azonban magáról a bűncselekményekről tényleges tudomással nem bírtak. [108] A bűncselekménysorozatban a VI. rendű terhelt – a II. rendű és a III. rendű terheltek irányítása mellett – maga is aktívan részt vett bérlőként és beszállítóként a felhasználható cégek felkutatásában, azok vezetőivel való megbeszélésben arra nézve, hogy milyen módon fognak jogtalan jövedelemhez jutni a valótlan tartalmú bérleti szerződések aláírásával, és az azokhoz kapcsolódó számlák elkészítésével. Egyes terheltekkel hosszútávú együttműködést is kialakított – így egyéb2ral, valamint a XI. rendű, XII. rendű, a XIII. rendű és a XXI. rendű terheltekkel – és számukra feltárta, hogy a takarékszövetkezetek sérelmére milyen módszerrel lehet a cég10 és az cég1 szervezésében jogtalan jövedelemre szert tenni. E terhelttársait ezután a VI. rendű terhelt a II. rendű és a III. rendű terhelttel közösen megbízta, hogy ismeretségi körükben keressenek bérbevevőként feltüntethető cégeket és azok vezetőit bírják rá a valótlan tartalmú bérleti szerződések aláírására, a saját cégük nevében pedig állítsanak ki valótlan szállítói számlát a cég10, illetve az cég1 felé. A VI. rendű terhelt a tevékenységet jutalék ellenében végezte, továbbá gondoskodott a II. rendű és a III. rendű terheltek által előírt, a beszállítóknak az cég1-től vagy a cég10-től vételárként átutalt 10%-os jutalék begyűjtéséről. [109] A jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a VI. rendű terheltnek alárendelten fejtette ki tevékenységét a XII. rendű és XIII. rendű terhelt, tehát aktív szervezői, irányítói tevékenysége egyértelműen megállapítható. [110] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában kifejtette, hogy VI. rendű terhelt tudata a bűnszervezet tárgyi elemeit átfogta, mivel több terhelttel került kapcsolatba, azaz tudta, hogy rajta kívül több személy közreműködését igénylő bűncselekménysorozatban vesz részt és egyértelműen tisztában volt a hosszabb időre szervezettséggel is. Kétségtelennek tartotta, hogy a VI. rendű számára az öt évet meghaladó büntetési tételű bűncselekmények elkövetésére irányuló szervezeti cél is ismert volt. [111] Álláspontja szerint a védő a felülvizsgálati indítványában tévesen hivatkozott a csalás törvényi tényállási elemeinek hiányára. [112] Érvelése szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás részét képezi a szállítási, bérleti szerződések fiktívítása és hiányosságai, valamint a strómanok bevonása is. Ezen túlmenően – a felülvizsgálati indítvány által sem sérelmezetten – a VI. rendű terhelt tisztában volt a szerződések fiktív voltával, továbbá azzal, hogy a meglévő gépekkel nem folyt érdemi, eredményes, hosszú távú tevékenység, a szerződésekben írtakkal ellentétes pénzügyi műveleteket végeztek, a gépbérleti díjak fizetése elmaradt, a bérbeadók számára a bérlők (hitelfelvevők) hitelképessége nem volt lényeges és a bérlőknek pedig csak addig volt fontos a konstrukció, amíg pénzhez jutottak. E tényekből eredően okszerű következtetést vontak az alapügyben eljárt bíróságok arra, hogy a VI. rendű terhelt tudta, hogy a legalitás látszatát mutató konstrukció keretében kívánnak igen jelentős összeghez jutni. Az ítéleti tényállásban rögzített ügyletek első lépése az volt, hogy a bérbeadó cégek keretszerződéseket kötöttek takarékszövetkezetekkel, amelyekben megállapították, hogy a jövőben milyen keretösszeg erejéig lesz lehetősége a bérbeadónak bérleti díjakra vonatkozó követeléseket értékesíteni a takarékszövetkezetek felé. [113] Kiemelte, hogy védő az indítványában helyesen hivatkozott arra, hogy a takarékszövetkezetekkel kötött keretszerződések nélkül nem lett volna lehetőség a bűncselekmény elkövetésére. Ugyanakkor ha az egyes követelésvásárlások alapjául szolgáló bérleti szerződések – a bérbeadó által is tudottan – fiktívek voltak, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a takarékszövetkezetek általi kifizetés jogszerű alapja hiányzott. Amennyiben a takarékszövetkezet tudja, hogy a bérleti szerződés tárgya nem létezik, vagy értéke a bérleti Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 28 szerződésen feltüntetettnek csak töredéke – akkor a követelésvásárlások vételárát nem utalta volna át. A megtévesztés ekként a bérleti díj követelések értékesítéséhez kapcsolódik. [114] A Legfőbb Ügyészség helytállónak tartotta az elsőfokú ítélet jogi indokolását a teljesítőképesség és a teljesítési készség meghatározása tekintetében. Kifejtette, hogy adósságspirál tudatos létrehozása, a már meglévő követeléseknek újabb valótlan tartalmú szerződéseken alapuló követelések értékesítéséből befolyó, visszafizetési kötelességgel járó pénzösszegekből való kifizetése egyet jelent a teljesítőképesség hiánya tudatában történő kötelezettségvállalással, ami pedig a jogtalan haszonszerzési szándékkal történő tévedésbe ejtés. Így az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg VI. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét csalás bűntettében, melyet bűnsegédként követett el. [115] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/2879. számú és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.498/2023/99. számú ítéletét Terhelt6 VI. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. [116] 7.4. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1194/2024/2. számú nyilatkozatában Terhelt4 X. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [117] Kifejtette, hogy a X. rendű terhelt védője által megjelölt eljárási szabálysértés felülvizsgálat alapja nem lehet, hiszen az kizárólag az I. rendű terhelt tekintetében állapítható meg, azonban a X. rendű terhelt tekintetében nem. Álláspontja szerint a Be. 590. §

(11a)bekezdésének megsértése relatív eljárási szabálysértés, így a Be.

1. §-ban meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés és a Be.
2. §

(2)bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megállapítására nem vezethet. [118] A Legfőbb Ügyészség a védőnek a bűnszervezetben elkövetés hiányára történő hivatkozását nem tartotta alaposnak. [119] A már ismertetett nyilatkozatban foglaltakkal egyező érvelés után rámutatott arra, hogy a jogerős ítéletben a X. rendű terhelttel szemben kiszabott 3 év 6 hónap szabadságvesztés nem haladja meg a terhére megállapított bűncselekmények Btk. Általános Része és Különös Része figyelembevételével meghatározott öt évtől tizenöt évig terjedő halmazati büntetési tételkeretét, hanem az törvényi minimum alatt, enyhítő szakasz alkalmazásával került megállapításra, így a X. rendű terhelt esetében akkor sem lehetne szó törvénysértő büntetés kiszabásáról, ha a bűnszervezet megállapítása törvénysértő lenne. [120] Ezen túlmenően – részletes és a BF.1444/2024/

1. számú nyilatkozatával egyező érvelés mellett melyet a Kúria a jelen végzés indokolásának [71]-[100] bekezdésében már ismertetett – arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alapügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletben törvényesen szabtak ki vele szemben mint bűnszervezetben elkövetővel szemben büntetést. [121] Az irányadó tényállás szerint ugyanis a X. rendű terhelt tevékenységével érintett bűnszervezetek az I. rendű és a IV. rendű terheltek személye köré szerveződtek, ezek a személyek működtették ténylegesen azokat a gazdasági társaságokat, amelyek a konstrukcióban bérbeadóként szerepeltek, azaz a bűnszervezet élén a bérbeadó cégek tényleges irányítói voltak. Az I. rendű terhelt alkalmazottjaként Terhelt4 X. rendű terhelt adminisztratív feladatokat látott el, továbbá az cég11 formális ügyvezetőjeként összekapcsolta az I. rendű és IV. rendű terhelt által vezetett bűnszervezeteket, mivel korábban a IV. rendű terhelt alkalmazottja volt. [122] Kiemelte, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint is az adminisztrációs jellegű tevékenység, az iratok elkészítése, aláírattatása kapcsán is bűnszervezetben való közreműködésként kell értékelni az olyan magatartásokat, amikor a terhelt tudatában van annak, hogy a tényállásban írt magatartását olyan szervezett elkövetői csoport részeként Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 29 valósítja meg, amely hosszabb időre szervezett és amelynek célja a súlyos bűncselekmények elkövetése. Ebből következően a X. rendű terhelt vonatkozásában is helyes az a megállapítás, hogy ilyen módon közreműködött az I. rendű terhelt által létrehozott bűnszervezetben, melynek következő szintjén állt a XXIII. rendű és XXIV. rendű terheltek tevékenysége. [123] Érvelése szerint Terhelt4 X. rendű terhelt tudata a bűnszervezet tárgyi elemeit is átfogta, mivel valótlan tartalmú bérleti szerződések létrejöttében működött közre, maga is aláírt bérleti szerződéseket az cég11 mint bérbeadó képviselőjeként, ennek során több terhelttel is közvetlen kapcsolatba került. A hierarchikus felépítéssel is tisztában volt, hiszen őt magát is az I. rendű és a IV. rendű terheltek utasították, másrészt általa is tudottan ugyanilyen jellegű kapcsolat állt fenn az I. rendű és az V. rendű, illetve a IV. rendű és a XXXVII. rendű terheltek között. Így mindkét esetben tisztában volt azzal, hogy egy hosszabb időtartamra létrehozott bűnözői csoport tagjaként vesz részt súlyos bűncselekmények elkövetésében. [124] Így az I. rendű és a IV. rendű terheltek által létrehozott bűnözői csoport mind ez elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos Btk. szerinti bűnszervezet fogalmának megfelelt. [125] A Legfőbb Ügyészség kifejtette továbbá, hogy a felülvizsgálati indítványnak a büntetés enyhítésére való hivatkozása valójában a büntetés-kiszabást támadja, melyre azonban anyagi jogszabálysértés hiányában nincs törvényes lehetőség. [126] A kifejtettek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a Szegedi Törvényszék 7.B.592/2010/
2. számú és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.498/2023/
3. számú ítéletét Terhelt4 X. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. [127] 7.
4. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1258/2024/
5. számú nyilatkozatában Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [128] Kiemelte, hogy valamely felülvizsgálati ok puszta említése, a törvényszöveg megismétlése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, így a védőnek a Be.
6. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozó, azonban azt megalapozó érveket nem tartalmazó indítványa a törvényben kizárt (BH 2018.42.). [129] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja szerint felülvizsgálati ok tekintetében észrevételezte, hogy az indítvány a bűnszervezet törvénysértő megállapítására vonatkozó okfejtésen kívül nem tért ki arra, hogy ezzel összefüggésben miben látja a XXXII. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés törvénysértő jellegét. [130] Alaptalannak tartotta a bűnszervezetben elkövetés hiányára történő védői hivatkozást. Kifejtette, hogy a bűnszervezeti elkövetés megállapítása nem minősítési, hanem büntetéskiszabási kérdés, így a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontjában írt felülvizsgálati ok körében vizsgálandó. Ugyanakkor a bűnszervezetben történő elkövetés törvénysértő megállapítása nem feltétlenül eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását, amennyiben az adott tényálláshoz rendelt törvényi büntetési tételkeret felső határát nem haladja meg. A jogerős ítéletben a XXXII. rendű terhelttel szemben kiszabott 2 év szabadságvesztés nem haladja meg a terhére megállapított bűncselekmények Btk. Általános Része és Különös Része figyelembevételével meghatározott halmazati büntetési tételkeretét, hanem – figyelemmel Terhelt5 XXXII. rendű terhelt bűnössége alapját képező legsúlyosabb bűncselekmény: az 1978. évi IV. törvény 318. §

(7)bekezdés b) pontja szerinti csalás bűntettére irányadó, öt évtől tíz évig terjedő büntetési tételkeretre, és az ezen alapuló, az 1978. évi IV. törvény 85. §

(3)bekezdése szerinti öt évtől tizenöt évig terjedő halmazati büntetési keretre – az a kiszabható törvényi minimum alatt, enyhítő szakasz alkalmazásával került megállapításra, ezért jelen Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 30 ügyben a XXXII. rendű terhelt esetében akkor sem törvénysértő büntetés, ha a bűnszervezet megállapítása törvénysértő lenne. [131] Ezen túlmenően – részletes és a BF.1444/2024/

1. számú nyilatkozatával egyező érvelés mellett {melyet a Kúria jelen végzés [71]-[100] bekezdésében már ismertetett) – arra az álláspontra helyezkedett, hogy jelen ügyben nem csupán törvénysértő büntetés kiszabására nem került sor a XXXII. rendű terhelttel szemben, hanem az alapügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletben törvényesen szabtak ki vele szemben, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben büntetést. Mindennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bűnszervezetben elkövetés ismérvei a XXXII. rendű terhelt tekintetében mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések mentén is hiánytalanul megvalósultak. [132] Az irányadó tényállás szerint Terhelt5 XXXII. rendű terhelt terhelt13 II. rendű és egyéb érdekelt17 III. rendű terhelt köré szerveződött bűnszervezetek működésében vett részt, melynek kapcsán az irányadó tényállás részletesen rögzíti a bűnszervezet alá-fölé rendeltséget tükröző felosztását. [133] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint helytállóan állapították meg az alapügyben eljárt bíróságok, hogy Terhelt5 XXXII. rendű terhelt tudata a bűnszervezet tárgyi elemeit átfogta. E vonatkozásban kiemelte, hogy XXXII. rendű terhelt a II. rendű és III. rendű terheltek köré szerveződött bűnszervezetek mindegyikét támogató terhelt12 XI. rendű terhelten keresztül szükségszerűen tudomással bírt arról, hogy az ügyben jelentős szerepe van a cég10-nek és az cég1-nek, mivel az ő részükre állított ki szállítói számlákat, továbbá a cég10-vel maga is bérleti szerződéseket kötött. E Kft. részéről a bérleti szerződést egyéb érdekelt17 III. rendű terhelt, míg az cég1 részéről – a XXXII. rendű terhelt által kiállított valótlan tartalmú szállítói számlákkal érintett eszközökkel összefüggő – bérleti szerződéseket terhelt13 II. rendű terhelt írta alá. A XXXII. rendű terhelt ezáltal tudta, hogy a bűncselekménysorozat elkövetésében legalább hárman részt vesznek. Érvelése szerint e tekintetben annak nincs jelentősége, hogy tudta-e a XXXII. rendű terhelt, hogy a II. rendű és a III. rendű terhelt külön-külön is bűnszervezetet épített ki. [134] A bűnszervezet fogalomrendszerében a „hosszabb időre szervezettség” – a 4/
2. Büntető Jogegységi határozat okfejtése tükrében – nem az alanyi bűnösség kérdése, hanem a bűnszervezet fogalmi elemeinek része. Így annak megítélése során közömbös, hogy a XXXII. rendű terhelt csak rövidebb ideig vett részt a csoport tevékenységében. A jogegységi határozat szerint pedig akár egyetlen cselekmény eseti jelleggel történő megvalósítása mellett is lehetővé teszi a bűnszervezeti elkövetés felrovását, ha az elkövető tudata kiterjed arra, hogy magatartásával bűnszervezet által elkövetett bűncselekményhez kapcsolódik. A XXXII. rendű terhelt tudomással bírt a cég10, az cég1, cég12 szerepéről, a XXXVIII. rendű terheltet ő kérte meg arra, hogy a cég12 felé állítson ki valótlan tartalmú számlákat, továbbá ismerte cég13 szerepét és érkezett hozzá pénz a cég14-től is. Így a hat hónapon át több alkalommal történt valótlan tartalmú okiratok aláírása folytán a XXXII. rendű terheltnek tisztában kellett lennie azzal, hogy egy, a bűncselekmények elkövetésére már kidolgozott rendszerbe lépett be, melynek a bővítéséhez is hozzájárult. Ezen túlmenően tudta azt is, hogy a cselekmények végső haszonélvezői a cég10-t és az cég1-t irányító személyek, az ő érdekükben eljárva vállalta azt, hogy a többi terhelt által kidolgozott módszer szerint vesz részt – jutalék ellenében – a bűncselekmények elkövetésében – az általa ismerten közvetítő szerepet betöltő – a XI. rendű terhelt kezdeményezésére. A XXXII. rendű cselekvősége részben a hamis számlák kiállításában, részben több fiktív bérleti szerződés aláírásában és pénz felvételében nyilvánult meg, melynek során nyilvánult meg 74.379.000 forint haszonból részesült. Mindezek alapján – a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint – okszerűen volt következtetést az ítélőtábla a XXXII. rendű terhelt vonatkozásában a bűnszervezetben elkövetésre. Kúria 1.Bfv.1.148/2024/37-I 31 [135] Kifejtette továbbá, hogy önmagában a büntetés csak akkor képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát, ha az a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő, jelen ügyben azonban ez nem állapítható meg. [136] Mindezek tükrében azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott elsőfokú, és másodfokú ítéletet XXXII. rendű terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn. [137]
3. A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára Terhelt3 IV. rendű terhelt védője, Terhelt9 V. rendű terhelt, Terhelt6 VI. rendű terhelt és védője, Terhelt4 X. rendű terhelt védője, Terhelt10 XIII. rendű terhelt és védője, Terhelt2 XIV. rendű terhelt, Terhelt7 XXVII. rendű terhelt és védője, Terhelt5 XXXII. rendű terhelt védője, valamint Terhelt8 XXXVII. rendű terhelt védője tett észrevételt. [138] 8.
4. Terhelt3 IV. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványát továbbra is fenntartotta, a Legfőbb Ügyészség átiratárát megalapozatlannak találta. Változatlan álláspontja szerint az I. rendű terheltre vonatkozó hatályon kívül helyezésről szóló döntés alapjául szolgáló eljárási szabálysértés nem kezelhető elkülönítetten, figyelemmel arra, hogy az ügyben érinett bűnszervezetek az I. rendű és – többek között – a IV. rendű te