Pfv.21382/2019/16 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Szakadatlan birtoklás esetén sem valósul meg a sajátjakénti birtoklás, ha a fél azt objektív módon mások felé nem fejezi ki és nem áll fenn az ennek megfelelő tudattartama az elbirtoklási idő általa megjelölt egészére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.382/2019/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró Dr. Gyarmathy Judit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Szendrő-Németh Tamás ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Kaszás Eszter ügyvéd I. és III. rendű képviseletében Dr. Paukovits Ügyvédi Iroda II. rendű képviseletében ügyintéző: Dr. Paukovits Vilmos ügyvéd A per tárgya: Elbirtoklás megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Kúria I.Pfv.21.382/2019/16 2 Szombathelyi Törvényszék 12.Pf.20.140/2019/5/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Kőszegi Járásbíróság 3.P.20.155/2017/
2. Rendelkező rész A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 12.Pf.20.140/2019/5/II. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-III. rendű alpereseknek személyenként 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A k-i
3. helyrajzi számú, külterületi 1,362 hektár területű szántó rendeltetésű ingatlan az I. rendű tulajdona. Az ingatlan vonatkozásában a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Földügyi Központ gyakorolja. 2008 óta az ingatlan a II. rendű alperes kezelésében áll. A II. rendű alperes a kezelői jogát a
4. szeptember 6-án kelt – a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól származó – kijelölő nyilatkozattal szerezte meg. [2] A felperes növénytermesztő családi gazdálkodó, aki ezt a tevékenységet a férjével, B. Z-val végzi. A munkamegosztás keretében a felperes az adminisztratív feladatokat látja el, agrármérnök végzettségű házastársa irányítja a mezőgazdasági tevékenységet, az elmúlt években a családi gazdálkodásba bekapcsolódott a felperes gyermeke, B. B. is. [3] A felperes 1995-ben vette birtokba a perbeli ingatlant. 1995-ben egy gazolóvágást végeztek, utána pedig gyepként tartották rendben a perbeli területet. 2002-ben egy kukorica fajtakísérletet folytattak a perbeli területen. 2005-től a felperes, majd gyermeke, B. B. az ingatlan használatával összefüggésben területalapú támogatást is igényelt, amelyet évente meg is kapott. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése Kúria I.Pfv.21.382/2019/16 3 [4] A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás címén megszerezte. Kérte, hogy a bíróság annak tűrésére kötelezze az alpereseket, hogy a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyerjen. [5] Állította, hogy a perbeli ingatlant 1995 óta 15 éven keresztül szakadatlanul, sajátjaként háborítatlanul birtokolta. [6] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. [7] Álláspontja szerint az elbirtoklás feltételei a perbeli időszakban nem álltak fenn, mert a felperes az ingatlant nem sajátjaként birtokolta, ő pedig az ingatlanról több esetben is rendelkezett, ami az elbirtoklást többször is megszakította. [8] A II rendű alperes szintén kérte a kereset elutasítását. Ő is azt állította, hogy a felperes nem sajátjaként birtokolta az ingatlant. Vitatta azt is, hogy az egész ingatlant birtokolta, ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az ingatlan egy részén fasor van, amelyet a felperes nem művelt. [9] A III. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. [11] Azt tényként állapította meg, hogy a felperes és családja az ingatlant 1995-től művelte, azon mezőgazdasági termelést folytattak és az azt követő 15 éven belül az ingatlant szakadatlanul birtokolta, és a birtoklásában senki nem zavarta. [12] Érvelése szerint az I. rendű alperes a perbeli ingatlannal nem rendelkezett, a vagyonkezelő személyében bekövetkezett változások szerinte nem minősülnek a rendelkezési jog olyan gyakorlásának, amely az elbirtoklást megszakította. [13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a sajátjakénti birtoklás törvényi feltételei nem valósultak meg, a felperes és házastársa, valamint gyermekük, B. B. is tisztában voltak azzal, hogy a perbeli ingatlan az állam tulajdonában áll. Kiemelte, hogy B. Z. és B. B. tanúk nyilatkozata alapján megállapítható volt, hogy a felperes a birtoklását nem tekintette véglegesnek. [14] Az volt az álláspontja, hogy önmagában a dolog tulajdonosának passzivitása nem vezet elbirtoklásra, mert ahhoz az is kell, hogy a birtokos más tulajdonát akként tartsa birtokában, hogy alappal feltételezheti: a birtoklása végleges. Utalt arra is, hogy ha valaki egy parlagon álló állami földterületet önkényesen megművel, és igénybe veszi a használathoz kapcsolódó állami támogatásokat, még önmagában nem alkalmas arra, hogy az ingatlanon elbirtoklás címén tulajdonjogot szerezzen. Kúria I.Pfv.21.382/2019/16 4 [15] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] Rámutatott, hogy a felperes magánszemélyként kérte elbirtoklás címén a tulajdonjoga megállapítását, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperes mint növénytermesztő vállalkozó családi gazdálkodó tevékenységét a férje, majd a gazdálkodásba később bekapcsolódó fia tevékenységével együtt vizsgálta és értékelte. Szerinte ebből az következik, hogy B. Z. tanúnak a perben tett vallomása nem értékelhető úgy, mint egy kívülálló előadása, és téves a felperesnek az az érvelése, hogy a bíróság nem azonosíthatja B. Z. tanú tudattartalmát az ő tudattartalmával. Hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapítható, hogy minden érintett tudta: az ingatlan nem a felperes tulajdona, hanem az állam tulajdonában áll, a hivatkozott tanúvallomásból pedig az következik, hogy ilyen tartalmú felhívás esetén is készek voltak az ingatlant visszaszolgáltatni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és hozzon a keresetének megfelelő határozatot. [18] Változatlanul állította, hogy a birtoklását véglegesnek tekintette. Szerinte az ügyben eljáró bíróságok helytelen következtetést vontak le B. Z. tanú vallomásából, az elsőfokú bíróság az ítéletét kizárólag B. Z. tanú tévesen értelmezett mondatára alapozta, amely szerint „ha jött volna valaki, akár a tulajdonos részéről, akkor veszem a kalapomat és mindent rendben hagyva hagyok hátra”. Szintén változatlanul hivatkozott arra, hogy a tanú tudattartalmát nem lehet azonosítani az ő tudattartalmával. Szerinte a kihallgatott tanúk nyilatkozataiból éppen az volt megállapítható, hogy ő és családja véglegesnek tekintette a birtoklást, mivel a birtokba vételt követően senki nem jelentkezett, a perbeli időszakban a birtoklás zavartalan volt. [19] Hangsúlyozta: az a feltétel, hogy az elbirtokló maga is alapos okkal feltételezheti azt, hogy sajátjaként birtokol, nem azonos az elbirtokló jóhiszeműségével, a sajátjakénti birtoklás szubjektív oldalának vizsgálata során nem annak a kérdésnek van jelentősége, hogy a birtokos a dolgot a tulajdonosnak a kérésére visszaadta volna-e, hanem annak, hogy olyannak gondolhatta-e, hogy más, így különösen a tulajdonos tőle bármikor visszakövetelheti. [20] Sérelmezte azt a jogértelmezést, amely szerint, ha a birtokos tisztában van azzal, hogy az általa művelt földterület az állam tulajdonában van, akkor az elbirtoklás törvényi feltételei nem állnak fenn. [21] Az I-III. rendű alperesek felülvizsgálati ellenérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult. Kúria I.Pfv.21.382/2019/16 5 [22] Az I. rendű alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, a jogerős ítélet indokolása logikus és okszerű, így a vonatkozó anyagi jogi és eljárási szabályoknak megfelel. [23] Kiemelte, hogy az ügyben eljáró bíróságok a felperes tevékenységét a házastársa és a fia tevékenységével együtt vizsgálta, ezért helyesen járt el, amikor B. Z. tanú vallomásának jelentőséget tulajdonított. [24] A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelmében semmi olyan körülményt nem adott elő, amelyet az ügyben eljáró bíróságok ne értékeltek volna. Szintén hivatkozott B. Z. tanú vallomására, amelyből szerinte megállapítható volt, hogy a sajátjakénti birtoklás törvényi feltételei nem valósultak meg. Ismételten hivatkozott arra, hogy a felperes a perbeli ingatlant nem birtokolta szakadatlanul, továbbá, hogy a felperes és családja az ingatlant csak részben birtokolta, a birtoklás feltételei a telekhatárnál lévő fasor kapcsán nem valósultak meg. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [26] A Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 121 §