Bf.80/2023/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette és 2 rb. a Btk.

1. §-ában meghatározott, folytatólagosan, egy esetben közvetett tettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt, halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, valamint 5 év egyéni vállalkozói tevékenységtől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Az I. r. vádlottal szemben 6.315.519 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az ügyben lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről is. [2] II. [3] A törvényszék fenti ítélete ellen a védő kizárólag a büntetés enyhítése végett fellebbezett. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.80/2023/6/II [4] [5] [6] [7] [8] 2 A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában – a bűnösségi körülmények kisebb fokú helyesbítése mellett – a jogorvoslattal megtámadott ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a jogorvoslati kérelmét kizárólag a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
3. §

(3)bekezdésének a) pontja alapján, a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentette be. Ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében a jogorvoslattal sérelmezett ítéletnek kizárólag a fellebbezéssel támadott rendelkezését, illetve részét bírálta felül. E felülbírálat azonban így is kiterjedt a Be. 590. §

(5)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjai szerint a Be. 607. §

(1)bekezdésében és a 608. §

(1)bekezdésében felsorolt eljárási szabályok megtartására, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére, illetve a Be. 590. §

(7)bekezdése folytán – hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Ennek alapja az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás volt, miután annak megalapozottságát a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja értelmében nem is vizsgálhatta. [9] III. [10] A felülbírálat során a másodfokú bíróság nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely miatt az ítéletet a Be. 607. §

(1)bekezdése, vagy a 608. §

(1)bekezdése alapján hatályon kívül kellett volna helyezni. Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményének minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Helytállóan került sor a bűncselekményekre irányadó büntetési tétel és a középmérték meghatározására is. A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. A súlyosító körülmények közül azonban mellőzni kellett a cselekmény elszaporodottságára való utalást, hiszen – egyetértve a fellebbviteli főügyészség e körben elfoglalt álláspontjával – azt a költségvetést károsító és a közbizalom elleni bűncselekmények esetében az érkezett ügyek számát érintő változások nem támasztották alá. Nem lehetett továbbá súlyosító hatást tulajdonítani annak, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmények száma a kettőt meghaladja. A Btk. 81. §

(1)-

(3)bekezdései szerinti halmazati büntetési tételkeret felső határában ugyanis mindhárom bűncselekmény büntetési tételének felső határa kifejezésre került, ezért ekként a kettőnél nagyobb halmazat ténye további súlyosító körülményként már nem értékelhető. Ezzel szemben a vádlott javára igen nagy hangsúllyal kellett enyhítő körülményként figyelembe venni a beismerő vallomását, hiszen az a bűnösségére is kiterjedt, ahogyan azt is, hogy a vagyoni hátrányt részben önként megtérítette, mely a megbánó magatartásának igazolásául szolgált. Osztotta a másodfokú bíróság a törvényszéknek azt a megállapítását is, hogy az idő múlása enyhítő körülményként játszik szerepet. [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.80/2023/6/II [18] [19] [20] [21] [22] 3 Mindezeket értékelve a másodfokú bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány alkalmas a Btk.

1. §-ában megfogalmazott büntetési célok elérésére. E jogkövetkezmények így eltúlzottan súlyosnak nem tekinthetők, enyhítésükre ezért nem volt törvényes lehetőség. Következésképpen az ezt célzó védői fellebbezés nem volt megalapozott. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a próbaidő alatti elkövetés ellenére utóbb már nem lehetett elrendelni a korábban felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, hiszen annak végrehajthatósága a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló
2. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.)
3. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján – figyelemmel a következetes és az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott ítélkezési gyakorlatra is – időközben elévült. Az elsőfokú bíróság egyéb – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, a vagyonelkobzással, a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos – rendelkezései törvényesnek bizonyultak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a törvényszék fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. P é c s,

1. október
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.99/2021/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.80/2023/
4. számú végzése folytán a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke